Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-21 / 220. szám, kedd

OLVASÓINK OLDALA iiX/szói 1993. SZEPTEMBER 21. NEM MAGÁNÜGY (KÉT NYUGDÍJAS POZSONYBAN, ÜJ SZÓ, IX. 12) Nagy figyelmet keltett a 36. vasárnapi számban a Két nyugdíjas Po­zsonyban címmel közölt cikkünk. Az idősebbek arra figyelmeztetnek, hogy nagyon sok idős ember a közölt összegnél kevesebb pénzből kénytelen megélni. A fiatalok pedig azt nehezményezik, hogy velük nem foglalkozunk, pedig nekik is megélhetési gondjaik vannak, sokan közíilük még annyi bevételhez sem jutnak havonta, mint egy nyugdí­jas. Tény, hogy fiatalok és idősek egyaránt egyre nehezebben élnek, hiszen az emelkedő' árak egyformán mindenkit sújtnak. Természete­sen a legnagyobb gondokkal a fiatal családok, a pályakezdők, a kis­gyermeküket egyedül nevelő' szülők és a kisnyugdíjasok küszködnek. Erről tanúskodnak az alábbi levelek is. FIATAL MUNKANÉLKÜLI VAGYOK A nyugdíjasok megélhetéséről közölt cikkük elgondolkodtatott. Két nyugdíjasról írtak, akiknek be­vételük havi 4600 korona, és ebből nem tudnak megélni. Mi fiatal há­zasok vagyunk, a férjem dolgozik, én szociális segélyt kapok. Jöve­delmünk összesen 3950 korona. Ebből a lakásért és villanyért 1500 koronát fizetünk, a mindennapi ki­adásokra 2450 korona marad. Tudom, hogy a nyugdíjasok azelőtt sokat dolgoztak, de azért nem kívánhatják, hogy a fiatalok­nak még annyi se jusson, mint ne­kik. Sokszor azért sem tudnak a fi­atalok elhelyezkedni, mert az idősebbek a nyugdíj mellett még dolgoznak is. Úgy érzem, nekünk sokkal nehezebb a helyzetünk, mint annak idején az övék volt. Én nem vagyok az idősebbek ellen, de nagyon felháborít, amikor azok pa­naszkodnak, akiknek sok a pénzük. A fiatalokkal, megélhetési gondjai­kai miért nem foglalkozik a parla­ment? És még valamit. Nem igaz, hogy sok fiatal élvezi a munkanélkülisé­get. Én magam is rengeteget ke­restem már munkát, de eredmény­telenül. Jó lenne, ha kormányfőnk leglább egy hónapig az én életemet élhetné. Nem hiszem , hogy élvez­né a dolgot. SZABÓ RENÁTA, Fülek MIBŐL ÉLJEN A NYUGDÍJAS A cikkben említett két nyugdíjas havi összbevétele 4590 korona. Nem mintha ez sok lenne, hiszen a példa is igazolja, hogy a napi szük­ségletekre ez sem elég. De az igazi, életből vett példák mást mutatnak. Nyugdíjasaink zömének bevétele ennél sokkal kevesebb. A kormány által meghatározott minimálösszeg egy személy esetében 1980, két személy esetében 3360 korona ( ha a nyugdíj az egyedüli bevételi for­rás). Kiadásaik, két személy közös háztartása esetén, így alakulnak: villany, lakbér, gáz 1220 étkezés (heti átlag 330) 1490 élelmiszer 620 cigaretta, üdítő 360 tisztálkodás 179 városi közlekedés 195 utazás városon kívül 288 apró javítások 125 újság, folyóirat 164 Összesítés: Bevétel 3360 Kiadás 4641 Különbség -1281 És még nem vettük figyelembe az esetleges diétát, a ruházkodást, egy esetleges orvosi kezeléssel kapcsolatos kiadásokat, belépője­gyet színházba, moziba vagy eset­leg termálfürdőbe, de házaspárunk nem pótolta az elszakadt ágy­neműt, törlőruhát sem, nem tudott kedveskedni valamilyen csekély­séggel unokáinak, de még házastár­sának se, nem jutott a lakáskarban­tartásra, pedig festeni, meszelni, vízvezetéket, mosógépet, tévét stb. is javíttatni kell. Ebből a példából induljanak ki a miniszterek, és mondják meg vég­re, mi a nyitja annak, hogy a nyug­díjas, a munkában elfáradt, meg­öregedett ember is emberhez mél­tóan tudjon élni hátralévő éveiben. NAGY MÁRIA, Dunaszerdahely A TERÜLETI ÁTSZERVEZÉS VALÓDI CÉLJA NEHOGY TÖBB LEGYEN A MAGYAR...! Szlovákia új területi felosztásának javaslata komoly aggodalommal tölti el a déli járások magyar lako­sait, mivel a kialakuló új területi egységek a nemzeti hovatartozás szempontjából még vegyesebbé válnának. Aggasztó, hogy a terüle­tek központjai messze, rendszerint a nagyobbrészt szlovákok által la­kott, magyar hivatalnokok nélküli városok lennének. A szlovák fél mindeddig határozottan elutasította a vádat, miszerint az ilyen új terü­leti felosztásnak lényeges oka lehet az is, hogy közigazgatási egysé­genként csökkentsék a magyarok számarányát. A tervezet szerint Nyitra megye ( vagy nevezzük bár­minek) magába foglalná a mai Nyitra, Léva, Érsekújvár és Komá­rom járásokat. A Nyitrai terület megszervezésével a kormány Juraj Hanákot, a szlovák parlament kép­viselőjét bízta meg. A Nitrianske noviny szeptember 7-i 36. száma címoldalon számol be Juraj Hanák­nak a nyitrai városi képviselő-tes­tület 20. ülésén tett kijelentéséről, miszerint - idézzük a lapot - „fon­tos lesz, hogy az új területi egység magába foglalja a Nagytapolcsányi és Privigyei járásokat is, különben Nyitra, Léva, Érsekújvár és Komá­rom csoportosulása esetén a szlo­vák nemzeüségű lakosok számará­nya a magyarokéval összevetve alacsonyabb lenne." A Nagytapol­csányi és Privigyei járások csak ab­ban az esetben kerülnének a Nyit­rai területhez, ha a Trencséni terü­let nem jönne létre. Juraj Hanák úr véleménynyilvánítása után nehéz lesz letagadni az új területi felosz­tással összefüggő, a magyarokat megrövidítő szándékokat. A közel­jövőben talán más területek kor­mány által megbízott előkészítői is nyilatkoznak majd... FEHÉR SÁNDOR Alsóbodok MÁSOK NEM MERIK MEGÍR NI ÉN MEGTESZEM Nő az elkeseredésem, mert napról napra rosszabbodik a helyzetünk. Múlt az oroszkai nyugdíjasok szer­vezetének elnöke látom a nyugdíja­sok életét, többen a létminimum alatt tengődnek, nem tudnak tejet, kenyeret venni ( a húsról nem is beszélve), nem tudják elhozatni tél­re a tüzelőt, nem tudják kifizetni az adójukat, a villanyt stb. Én most hatvanéves vagyok. Nyugdíjam 2040 korona (azt is a féljem után kapom). Ugyanakkor 18 évet ledol­goztam az egészségügyben mint nővér, hét évig egy idős házaspárt gondoztam - azt mondták, ezt is beszámítják a nyugdíjba. Két árva gyereket is felneveltem. Hát igen, mindez be van számítva, csupán az fáj nekem, hogy egy fillér nyugdí­jat sem kapok az egészért. Tisztelem és becsülöm a képvi­selőinket. Mindig is kiálltam mel­lettük. Sok esetben azonban nem értek egyet azzal, hogy tárgyalása­ik során, milyen fontossági sor­rendbe állítják a kérdéseket.A táb­laügyben és más kérdésben is egyetértek velük, csakhogy ezeknél életbevágóan fontosabb a szociális és gazdasági kérdések megoldása. Sok esetben ezek váltanak ki konf­liktusokat a nemzetiségek között. A mi községünkben a lakosok mintegy hatvan százaléka magyar, de eddig még sohasem volt köz­tünk nézeteltérés, megtanultuk egymás nyelvét. Egyes képviselők felelőtlen kijelentéseikkel egymás ellen uszítanak bennUnket. Ez nem­csak az én véleményem, de sokan nem merik ezt kimondani. MÁCAJ JÚLIA Oroszka A KALANDRA VAGYOK JÖJJENEK KIRALYHELMECRE! Királyhelmecnek tulajdonképpen nincs is autóbusz-állomása. Az uta­sok a Sport vendéglő előtt várakoz­nak. Nyáron a tűző napon, télen a metsző hidegben. Akinek kedve van, esetleg a vendéglőben vára­kozhat, de ez bizonyos kockázattal jár. Errefelé ugyanis senki sem tud­ja pontosan, mikor is indulnak a buszok, sehol sincsenek kifüg­gesztve a menetrendek. Egyesek szerint azért, mert úgyis letépik. A gyanútlan utas, aki először jár e tájon, elkezd kérdezősködni, ám csakhamar kénytelen rájönni, hogy ezzel a módszerrel nem tudhatja meg a pontos idulási időpontot. Miulán összegezi a válaszokat, mégis úgy dönt, hogy beül a ven­déglőbe. Kávét rendel, kortyint né­hányat, amikor az ablakon keresz­tül azt látja, hogy közeledik az au­tóbusz. Gyorsan kell határoznia. Kirohan, de az autóbusz elrobog mellette.Utasunk tanácstalanul áll, végül a körülállók közül valaki megszánja és elmondja neki, hogy ez a busz csak az állomásra megy. A kedves utas ezután nem mer újból beülni a vendéglőbe. Inkább álldogál. Télen a fagyos szélben, nyáron a tűző napon. Miután meg­fagyott (megsült), újból a saját já­ratát véli felfedezni. Negyedórács­kát eltart, amíg a tömeg benyoma­kodik, de utasunk türelmes. Hisz végre utazhat. - Ide és ide kérek jegyet ­mondja fáradtan. A vezető csodál­kozva néz rá. -Mi nem oda megyünk. -De rá van írva... -Hja, az azért van, mert innen és innen jöttem. Érti? A kedves utas nem érti, de le­száll. Azon gondolkodik, vajon miről is fogja felismerni a saját au­tóbuszát? Vajon hogyan csinálják az itteniek? Hogyhögy hazaérnek egyáltalán? Hát így megy ez manapság Ki­rályhelmecen. Kalandra vágyó ide­gen, jöjj Királyhelmecre. És utazz autóbusszal! TÓTH FERENC Nagyszelmenc MIÉRT NEM EMELIK A BÉREKET? (KELTOŠOVÁ CERUZÁJA, ÜJ SZÓ, IX. 9.) Már rég ki szerettem volna nyilvá­nítani nemtetszésemet és elkesere­désemet a kormányhatározatok és Oľga Keltošová gondolkodásmódja miatt. Most cikkükre reagálva ra­gadtam tollat. Kereseteinkből már jóformán nem jut tisztességes ruhá­zata, sőt az alapvető élelmiszerek­re is alig futja. Vezetőink megvá­lasztásuk előtt csak szépet és jót ígértek. Mečiar úr azt ígérte, hogy a különválás után itt kész Amerika lesz, az ország önállóan is boldo­gul, nem is szorul behozatalra. És lám, minden ellenkezőleg alakul. Igaz, a minisztereknek és a képvi­selőknek nem kell félniük attól, hogy nem lesz mit a tejbe aprítani­uk. Nekik a 8,70-es tej sem drága, nekünk, munkásoknak viszont igen. Az iskolai év az idén még na­gyobb kiadásokkal jár, az „ingye­nes oktatás" ellenére. Még nem is olyan régen 30 százalékos áreme­lésről beszéltek az illetékesek, de a valóságban sokkal nagyobb. Más országokban a devalváció és az ár­emelés után emelik a béreket, nyugdíjakat és a munkanélküli-se­gélyeket is. Nálunk miért nem? Próbáljanak megélni abból a ve­zetőink, amit nálunk segélyként ad­nak! Keltošová asszony és Mečiar úr bizonyára megváltoztatná szem­léletét, és nem foglalkozna tovább azzal, hogy mit lehetne még az emberek jövedelméből lefaragni. Egyelőre türelmes a nép, de egy­szer betelik a pohár. L. N., Nagygéres f K v... f e -3 bi S g TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! ...Kis nyugdíjamból is járatom az Űj Szót, mert a lapot szinte családtagnak tartom. Most mégis úgy döntöttem, hogy le­mondom. Az késztetett rá, hogy a legutóbbi szombati számot csak kedden kaptam meg, és így nem küldhettem be szelvé­nyemet a naszvadi versenybe. Nagyon dühös lettem, hogy egy ilyen nem nagy fejtöréssel járó versenyből kimaradtam. Csi­náljanak valamit a lapterjesz­téssel. B.J. Garamkövesd ÁROK IS VAN, GÖDÖR IS VAN Kassán augusztus folyamán meg­indult valami a város utcáin lévő gödrök eltávolítása érdekében. Ügy tűnik azonban, a jobb kéz nem tudja, hogy mit csinál a bal. Van egy munkacsoport, amely gé­peivel kivágja az útburkolat káro­sodott részeit, olyan tízcentiméte­res mélységben. Az így keletkezett gödrök elé és mögé kiteszik a fi­gyelmeztető táblát. A munkacso­port ezután továbbáll, a gödrök maradnak. Három-négy hét múlva jön egy másik csoport és betölti a gödröket szurokkal. Nem lenne gazdaságosabb, ha az egyik csoport mondjuk délelőtt fúrna, vágna, a másik pedig dél­után betöltené a gödröket? Német­országban egyszer láttam utat javí­tani: az egyik csoport lyukakat vá­gott, egy másik azonnal elhordta a törmeléket, egy harmadik pedig aszfaltozott. Európába jutásunk új munkastílust is követel! IVÁN SÁNDOR Kassa TISZTELET ÉS HÁLA (MÉG BUKARESTBEN IS JOBB VOLT, ÜJ SZÓ, IX. 14.) A cikknek ahhoz a részéhez szeret­nék hozzászólni, amelyben igen­csak keményen vádolja a holland úr a kijevi szlovák konzult. A na­pokban személyes kapcsolatba ke­rültem Alexander Pery konzul úr­ral. Mint az ekeli Gumopol ügyve­zető igazgatója táviratot kaptam a külügyminisztériumtól, hogy a szolgálati úton lévő gépkocsive­zetőink balesetet szenvedtek. Ez­zel kapcsolatban azonnal hívtam a kijevi konzulátust, és egy nap múl­va már személyesen is találkoztam a konzul úrral. Készségesen segí­tett intézkedni, őszinte barátságát és kedvességét nehéz lenne néhány sorban leírni. Hazautazásom után naponta tájékoztatott a fiúk egész­ségi állapotáról, akiket egyébként minden nap meglátogatott. Később segített a gépkocsivezetők haza­szállításának intézésében is. Tudom, hogy a leírtakból sok minden a konzul úr munkakörébe tartozik, de ő a kötelességénél sok­kal többet tett. Tisztelettel és hálá­val gondolunk rá. BÖRÖCZKY JÓZSEF Ekei A nézetek sokrétűsége érdekében olyan leveleket is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom