Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-18 / 218. szám, szombat
5 ÉRDEKESSÉG ÚJ szól 1993. SZEPTEMBER 18. MADAME KARAJAN: HÁZASSÁGUNK SZÖVETSEG VOLT Harminc évig volt társa jóban és rosszban századunk egyik legnagyobb karmesterének. Jelenleg, négy évvel férje halála után, Eliette von Karajan sok időt és fáradságot szentel annak, hogy életben tartsa Herbert von Karajan kulturális örökségét, a Szalzburgi Húsvéti Ünnepi Játékokat, amelyet a Mester 1967-ben alapított. A művész özvegye a Gioia című olasz képes hetilap riporterének beszélt életükről. • Büszke a Karajan névre? - Igen, de annyi év után ez már olyan természetesnek tűnik, hogy nem is gondolok rá különösebben. • Nehéz volt élni mellette? - Nem. Házasságunk a legtökéletesebb szövetség volt. Harminc kellemes évet töltöttünk egymás mellett. Tizenkilenc éves voltam, amikor először találkoztunk. Akkor kerültem Nizzából Párizsba, ahol egy ideig manökenként dolgoztam. Hároméves ismeretség után esküdtünk örök hűséget egymásnak, annak ellenére, hogy harminc év különbség volt közöttünk. Herbert sok mindenre megtanított, de sohasem törekedett arra, hogy mindenáron a saját képére formáljon. Hagyta, hogy saját énem érvényesüljön mellette, szabadon kibontakoztassam az egyéniségemet. Természetesen először németül tanultam tőle, bár ő kitűnően beszélt franciául. Mindenben a tökéletességre törekedett, nem szerette, ha valaki nem százszázalékosan csinálta azt, amit csinált. Amikor a Scalában vezényelt, olaszul tanultam. S amikor megszülettek lányaink, Isabella és Arabella, lefoglalt a nevelésük. Volt egy dédelgetett hobbim, a festészet. Ha Herbert távol volt, s napközben egyedül maradtam otthon, fogtam az ecsetet és festettem. Aztán este, amikor együtt voltunk, ő a partitúráról beszélt, amelyet épp taPRIAMOSZ KINCSEI MOST MÁR TUDHATÓ: SCHLIEMANN ARANYLELETÉT A PUSKIN MÚZEUM ŐRZI „Schliemann aranya" ismét felragyog, hamarosan a publikum is megcsodálhatja az eddig elveszettnek hitt trójai kincseket. A homéroszi eposzból (amikor a görögök hadakoztak Trójával Szép Helénáert...) ismertté vált Priamosz-kincs története nemcsak a régészeket, hanem a történészeket is megdolgoztatta felfedezésekor, a múlt században. A kincs múltjáról és valószínű jövőjéről a Mai Nap írása alapján számolunk be. Az üggyel kapcsolatos legrázósabb kérdés: kinek a tulajdonába kerülhetnek a Hcinrich Schliemann (* 1822, Neubuckow, meghalt 1890, Nápoly) német régész által 1873-ban, Törökországban feltárt trójai kincsek? Az igénylők között van Török-, Görög- és Németország, s a helyzetet csak bonyolítja, hogy jelenleg a moszkvai Puskin Múzeumban őrzik a felbecsülhetetlen értékeket. A SZERENCSE FIA dag leletekkel ajándékozva meg az egyetemes kultúrtörténelmet. Maga sem gondolta, hogy kutatása világraszóló szenzáció lesz, amikor rábukkant az egykori Hellász területén a trójai (törökül: truvai) Priamosz kincseire. Bár a kutató a halhatatlanság üstökét ragadta meg, felfedezését mindaddig titokban tartotta, amíg ki nem csempészte az országból az értékeket. Az is igaz, hogy az általa kiásott fölbecsülhetetlen értékű leletekkel szerzetnek ajándékozta. Talán maga Schliemann sem tudta, hogy a Priamosz-kincsek, a mintegy 700-750 darabból álló aranylelet megtalálásával élete főművével, s egyúttal államközi bonyodalmakkal is megadományozta korát és az utókort. Amikor a nyilvánosság tudtára jutott a kolosszális felfedezés, sorra bejelentették rá igényüket a világ leggazdagabb múzeumai, köztük a szentpétervári Ermitázs is. Végül 1880-ban Berlin lett a Priamosz-kincsek őrzőhelye, mindaddig, amíg a II. világháborúban, a német főváros ostroma után nyoma nem veszett a gyűjtemények. Senki sem akart (vagy nem mert) tudni róla semmit. Magánközlésekből tudható a gorbacsovi glasznoszty óta, hogy Sztálin parancsára a trójai aranyleleteket is repülőgépen szállította Berlinből Moszkvába a szovjet trófeabizottság. A Puskin Múzeum igazgatónője a háborúban történész őrnagyként tagja volt a bizottságnak, tehát ő tudta, mit őriz az általa vezetett intézmény páncélozott pincéje. Oroszország kulturális minisztere, Jevegnyij Szidorov a minap jelentette be hivatalosan: a Puskin Múzeumban őrzik jelenleg a trójai kincseket, s ezt a világon egyedülálló gyűjteményt az emberiség kulturális örökségének részévé kívánják tenni. Először helyben szerveznek kiállítást az anyagból, majd átadják a jogos tulajdonosnak. IGÉNYLŐK LENNÉNEK Kié lesz Priamosz kincse? Németországé netán, ahol elsőként állították ki a remekműveket, és amelyeknek megtalálója maga is német volt? Vagy Görögországé, hisz a Priamosz-kincsek valójában az ókori Hellász művészetének örökségéből valók? Netán Törökországé, mert az éppen 120 évvel ezelőtti felfedezés idején török terület volt a trójai dombvidék? Mindezek egyelőre megválaszolhatatlan, költői kérdések. Kezdődhet hát az „örökösödési per", a birtoklásért folyó huzavona! Németországban máris megtették az első lépéseket: megalakult a Schliemann-társaság, amely két kongresszust rendezett, s a sajtó nyilvánosságát is igyekszik bevonni a munkájába. MÉG KUTATJÁK Mindenesetre az orosz kutatók most nagyon elégedettek, ugyanis már tudhatják, hogy a Puskin Múzeum ad otthont Schliemann aranyának. Onnan Török- és Görögországba, később a világ számos helyére kívánják utaztatni a maga teljességében és részleteiben még fel nem tárt kollekciót. Az is csak hozzávetőlegesen ismert, hogy 700-750 darabból áll. Tulajdonképpen egy tudós teljes élete is kevés lenne a kimerítő elemzésekre. Az idő persze mindenkit sürget. Előreláthatólag két évet kell még várnunk, hogy beléphessünk a trójai titok világába. MAGYAR DRÁMAÍRÓI VILÁGREKORD-KÍSÉRLET Sajátos világrekord-kísérlettel kívánja emlékezetessé tenni a Magyar Dráma Napját Siposhegyi Péter színműíró. Csütörtökön Budapesten bejelentette, hogy szeptember 23-án, egy újságcikk alapján, kilenc óra leforgása alatt egy egészestés színdarabot ír. Ily módon ugyanakkor felháborodását is ki akarja fejezni afölött, hogy ezen a napon a magyar színházak egyetlen új hazai darabot sem mutatnak be. Siposhegyi sajtóértekezletén kijelentette: „Azt szeretném bizonyítani, hogy létezik még magyar dráma." Kifejtette továbbá, hogy a rekordkísérlet előtti napokat vidéken tölti, ahonnan szeptember 23-án reggel bemegy a Rátkai Klubba. Ott a Pesti Riport aznapi, cikkekre szétvagdalt, borítékba helyezett írásaiból kihúznak egyet, amely megadja a darab témáját. Ha a kísérlet sikerül, akkor délután ötkor Radó Gyula rendező irányításával megkezdődnek a darab próbái. Az alkotó tervei szerint mindez fél nyolcra olyan állapotba kerül, hogy azt a meghívott 16 színész rádiójátékszerűen előadhatja. Az előadást, amelyben szerepel Császár Angela, Béres Ilona, Szabó Sándor, Benkő Gyula és Bács Ferenc is, a Petőfi Rádió élőben közvetítené. A szerző reményei szerint ez a rekordkísérlet ráirányíthatja a figyelmet a magyar dráma, a magyar színház nehéz helyzetére. Ha vállalkozása sikerrel jár, akkor úgy tervezi, hogy a jövő évben folytatása is lenne a dolognak. (Kokes) AZ AGGLEGÉNYÉLET IS LEHET ELŐNYÖS CLIFF SZERELMES TÍPUS Ai oldalt szerkesztette: GÖRFÖL ZSUZSA Schliemann ról, a kalandos életű, sok nyelven beszélő és elképesztően szerencsés, kezdetben csupán hobbirégészről illik tudni még, hogy 1864-től csak gyermekkori álmai megvalósításával, a homéroszi kor helyszíneinek a kutatásával foglalkozott. 1870-ben kezdte meg Trója ásatását, amelyet haláláig folytatott, miközben Mükénében, Itakában, Orhomenoszban, Tirinszben dolgozott feleségével fölött nagyvonalúan bánt, jó réés embereivel, hallatlanul gaz- szűket a görög és a német nemnult, vagy a készülő lemezfelvételek anyagát hallgattuk, én pedig megmutattam neki a vásznaimat. Nagy volt köztünk az összhang, az egyetértés, és tiszteletben tartottuk egymás szabadságát. Megtanultam autót és nő létemre repülőgépet vezetni, csak azért, hogy mindig a közelében lehessek. Herbert szerette a gyors autókat. Motorcsónakja kormányánál viszont nem álltam mellette soha, de csak azért nem, mert nem bírom a vízi járműveket. Olyan mélyen éltük át egymás örömeit és a kevésbé kellemes dolgokat is, hogy amikor megbetegedett, úgy éreztem, engem is gyötör a fájdalma. • Mi volt a hobbija? - Élete volt a zene, de imádta a családját, közel állt hozzá a sport, megszállottja volt a vitorlázásnak, a repülésnek, szerette az autóit és szívesen sízett. De mindennél jobban vágyott azokra a reggelikre, amelyeknél az egész család együtt ült az asztalnál. • Egy sztár özvegyének nem lehet hétköznapi élete. — Karajan özvegye vagyok, nem a sztáré. Mindig ellenezte, hogy úgy beszéljek rola, mint nägýTčarmesterrôl, esetleg sztárról. Özvegyeként feladatomnak tartom, hogy ápoljam azt az erkölcsi örökséget, amelyet rám hagyott: életben tartsam a Húsvéti Játékokat. És ez nem kis gonddal jár. Tavaly például megtörtént, hogy kis híján le kellett mondanunk a Chicagói Hangversenyzenekar meghirdetett fellépéseit, mert az amerikai cég, amely vállalta, hogy biztosítja a százharminc fellépő művész utazását, az utolsó pillanatban csődbe ment. S mivel a Húsvéti Játékok magánrendezvény, tehát nem támogatja az állam, magamnak kellett kilincselnem, hogy mecénásokat találjak. Részt vállaltam az általa 1969ben létrehozott alapítvány ügyvezetésében is. Mint sokan talán tudják, a Karajan-alapítvány a fiatal karmestereknek teremt lehetőséget a megmérettetésre, de újabban már festőket is t ámogat. Napyon lonto s-iwgv-fcttcaröljuk a fiatalokat. Mert ha mi nem járunk elöl példával, aligha lesz, aki a mai gazdasági helyzetben még a zsebébe nyúl, hogy áldozzon a zenére, festészetre. • És a magánélet? — Herbert halála után nagyon megváltozott az életem. Már rég elment, de én még mindig nem nyugodtam bele. Gyakran imádkozom, sokat meditálok és természetesen ma is sok időt töltök az egyik villámban berendezett műtermemben. A festés kiegyensúlyozottá tesz. És itt vannak az állataim: lámáim, macskáim, kutyám, szamaram. Szükségem van rájuk, mert sokat vagyok egyedül. Lányaink távol vannak, a maguk életét élik, és én ezt elfogadom. Tiszteletben tartom, hogy függetlenek akarnak lenni. Arabella, aki ma huszonkilenc éves, modern és szintetikus zenét tanul a bostoni egyetemen. A harminchárom -évesTsabella lányunk pedig francia és német színházakban játszik. • Az anyagi jólét mennyire fontos az ön számára? -A pénz szabadságot jelent. Kiváltságossá tesz, hiszen ha pénzem van, száz meg ezer szeszélyem lehet. Feldolgozta: TALLÓSI BÉLA Az ötvenkét éves, megrögzött agglegény hírében álló popsztár, Cliff Richard a BBC-híradó munkatársának elpanaszolta: ő eddig már négyszer szeretett volna megnősülni. Mind a négy esetben fülig szerelmes volt - és fiatalabb is -, ezért akkoriban a sorozatos sikertelenségek jobban megviselték. Kétségbeesetten kereste a nőt, akit a sors feleségül rendelt számára. Rendben is mentek a dolgok mindaddig, ameddig szóba nem hozta, hogy a kapcsolatot törvényesíteni kellene. Akkor pedig szertefoszlottak az álmok, odalettek a szerelmek. Cliff úgy érzi, hogy ezért nem csupán ő a felelős. Barátnői között volt Sue Barker teniszezőnő is. Annak ellenére, hogy semmiképpen sem sikerült a házasság vizeire eveznie, nem érzi magát magányosnak, sem pedig idősnek egy újabb románchoz. Elmondta, ha történetesen újra szerelmes lenne, senki sem tudná megállítani, hogy ugyanúgy cselekedjék, mint évekkel ezelőtt. Ennek ellenére szerinte az agglegényéletnek is megvannak a maga előnyei. Azt viszont, hogy „meleg" lenne, határozottan tagadja. (mn)
