Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-02 / 204. szám, csütörtök

1993. SZEPTEMBER 2. lÚJSZÓä GAZDASÁG HOL MARADNAK A BERUHÁZÓK? Az oly sokat szapult ún. pragocent­rizmus, azaz a volt Csehszlovákia Prágaközpontúsága ellen a hazafias érzelmű szlovák közgazdászok egyik legtöbbször hangoztatott érve volt, hogy Csehország elszipkázza Szlovákia elől az akkor még szövetsé­gi köztársaság ajtaján kopogtató nyugati tőkét. Az igazán jelentős beruházók a nyugati országrészbe invesztáltak, míg 9zlovákiának csak morzsák maradtak - hangzottak a vádak. Január l-jétől már nincs kire fogni a kudarcok, csalódások mind hosszabb sorát. A kettéválás a honi piac leszűkülését, a Csehszlo­vákiáról kialakult pozitív kép megté­pázását vonta maga után. A rideg számok önmagukért beszélnek: 1993. június 30-ig, tehát az első félévben Csehországban 11,3 mil­liárd koronát (391 millió dollár), Szlovákiában csupán 2,6 milliárd ko­ronát (89 millió dollár) fektettek be a külföldi vállalkozók. Természetesen a két ország piaca, felvevőképessége, lakosságának szá­ma különbözik egymástól, megköze­lítőleg 1:2-höz az arány Csehország javára. Ha mindkét állam egyforma vonzerővel bírna, akkor a nemzet­közi tőke is ilyen arányban áramlott volna be. A valóság azonban követ­kező: 1:2 arány helyett, 1:4,3 ará­nyú a tőkebeáramlás, vagyis Cseh­ország több mint négyszer nagyobb külföldi beruházással gyarapodott. Ráadásul az idén a Szlovákiába irá­nyuló külhoni befektetések 11 száza­léka Csehországból érkezett (1 mil­liárd 307 millió korona), ami nyugati szomszédunknak Ausztria, Német­ország és az Egyesült Államok után az előkelő negyedik helyet biztosítja a beruházók képzeletbeli ranglis­táján. Szlovákiában június 30-ig össze­sen 9,2 milliárd korona (320,4 millió dollár) értékű külföldi invesztíciót regisztráltak 4108 hazai vállalatban és szervezetben. Ez azt jelenti, hogy átlagosan egy-egy külhoni érdekelt­ségű hazai cégbe 2,24 millió koronát fektettek be a határon túlról. Fino­man fogalmazva ez édeskevés, tényleges beruházásokra ebből nem futja. A statisztika szerint a külföldi befektetések 73,9 százaléka nem éri el a 1000 000 koronás határt, s csu­pán 1,6 százaléka lépi túl a tízmil­liót. A 100 000-2300 000 koronás befektetések szerepe csak tapogató­zó jellegű, technológiai újításokra, a know-how beszerzésére elégtelen. A kevésbé beruházásigényes, „spe­kulatív" jellegű, róvid távban gon­dolkodó szolgáltató szektorba törté­nő beruházások az ország iránti bi­zalmatlanságot tükrözik. A Szlová­kia számára igazán értékes kapcsola­tok - a német Siemens Nagymihá­lyon, a francia Rhőne-Poulenc Ho­monnán fektetett be - szinte egy kézen megszámolhatok. Jelenleg még mindig tart a világ­gazdasági recesszió, a tényleges fel­lendülés várat magára, ezért a beruhá­zási kedv megcsappant. Az optimista elvárások egyetlen kelet-közép­• európai országban sem teljesültek, még a Szlovákiához képest jobb hely­zetben lévő Csehországban sem. Ott az első félévben 500 millió dollár vo­lumenű tőkebeáramlással számoltak a tényleges 391 millióval szemben. Szlovákia a környező országokhoz képest (kivéve Ukrajnát) rosszabb rajthelyzetben van. Á külföldieket visszariasztják a privatizációs herce­hurcák, az infrastrukturális problé­mák, a hiányzó jogi és intézményi keretek. E fontos feltételek megte­remtése helyett a kormány inkább a lojalitás hiányával vádolt Rudolf Filkus nagykövet visszahívásán ügyködik... Ilyen hozzáállás mellett a pénzügyi befektetésekért folyó vi­lágméretű versenyfutásban kész cso­da, hogy Szlovákia egyáltalán 89 millió dollárral is gazdagodott 1993 első felében. (sidó) A KÖRBETARTOZÁSRA A TERMELŐ FIZET RÁ „BEZÁRT" A RIMASZOMBATI JÁRÁS LEGNAGYOBB SZARVASMARHA-HIZLALDÁJA A Feled, Gortva, Domafala, Ke­regede, Várgede, Kisgömör és Balogfalva összevonásával ki­alakított Várgedei Állami Gaz­daság tavaly februárban üze­mekre darabolódott fel: a köz­pontban csupán nyolc adminiszt­rációs munkaerő intézi a közös gazdaság ügyeit, amelyek az adózás és biztosítás intézésével többnyire kimerülnek. Az önálló üzemek saját bankszámlával rendelkeznek, és a közössel szemben csupán annyi köteles­ségük maradt, hogy időnként egy-egy meghatározott összeget átutalnak a bankszámlájára. A Várgedei Állami Gazdaság két-három évvel ezelőtt még a Rimaszombati járás legna­gyobb silókukorica-termesztői közé tartozott. Ezerháromszáz hektáron vetettek silókukoricát, tehát jóval nagyobb területen, mint mondjuk szemes terménye­ket. Nem véletlenül, kellett a té­lirevaló, hiszen a gazdaság szarvasmarha-állománya több mint négyezer darabból állt. Eb­ből a mennyiségből háromezer Domafalán volt elhelyezve. Ezért itt épült fel a 16 ezer tonna befogadó képességű silógödör is. Csökkentették a vetésterületet Tavaly még 400 hektáron, az idén azonban már csak 200 hek­táron vetettek silókukoricát az állami gazdaság üzemei. Doma­falán aziránt érdeklődtünk első­sorban, hogy mi okozta a nagy­arányú és hirtelen csökkenést. - Három évvel ezelőtt kerül­tem a gazdasághoz — kezdi a leg­elején Szabó István, a domafalai üzem állattenyésztési ágazatá­nak a vezetője. - Akkor még 2900 darab hízómarhát gondoz­tunk a telepen. Az értékesítéssel sem volt gond, amikor az állatok elérték a vágóérettséget, a Rima­szombati Húskombinát elszállí­totta. Az értékesítési nehézsé­gek úgy a kilencvenes év máso­dik félévében kezdődtek. Aka­dozni kezdett a húsfelvásárlás, és ez a kilencvenegyes évben számos egyéb problémát hozott magával. Megnövekedett az ál­latállomány, hétmázsás bikáink is voltak, s azokat etetni kellett. Takarmányunk elfogyott, kez­dett katasztrofálissá válni a helyzet. Arról nem is szólva, hogy az állattartás veszteséges lett számunkra. Természetesen olcsón is odaadtuk a bikákat, csak vigyék. Azóta sem sokat javult a helyzetünk, úgy érzem, ma is éppen olyan kiszolgáltatot­tak vagyunk, mint akkor vol­tunk. A körbetartozásra is több­nyire mi, tehát a termelők fize­tünk rá, hiszen az állatokat nem éri meg „lábon raktározni". Péntek, tizenharmadika Kevés a szálas takarmány, ab­rakra pedig nem telik. A bevé­telből ugyan futná, csak az a baj, hogy a fizetséggel nem siet sen­ki. Csak a húsüzem több mint egymillióval tartozik az állami gazdaságnak. - Tavaly úgy döntöttünk, hogy a lehető leggyorsabban le­építjük a szarvasmarha-állomá­nyunkat - kapcsolódik a beszél­getésbe az irodába lépő Csank Zoltán, a domafalai üzem veze­tője. — Azt kérdezi, hogy miért? Nézze, egy hízómarháért 8-9 ezer koronát kapunk, a ráfordí­tott összeg pedig a felvásárlási árnak a kétszerese. Tehát ne­künk minden egyes eladott szarvasmarha 7-8 ezer korona veszteséget „produkál". A leg­utóbb is - a minőségi osztálytól függően -10,16 és 21 koronáért vásárolták fel tőlünk a szarvas­marhát. Ma péntek van és tizen­harmadika: ma az utolsó darab szarvasmarhát is elszállítottuk Doma faláról. A járás legna­Szabó István Csank Zoltán (A szerző felvételei) gyobb szarvasmarha-hizlaldája a mai nappal bezárt. A sertése­ket meghagyjuk, valamivel kell foglalkozni, de sajnos valószínű­leg csak hizlaldát, az előhizlaldá­ra nem futja. Az állatállomány csökkentésével egyenes arány­ban fogyatkozik a dolgozóink létszáma is. Tavaly még ötvenen voltunk ezen a telepen, a mai nappal már csak tizenegy alkal­mazottunk van. Domafala sajátos helyzetben van. Jellemző rá, hogy csak ak­kora földterülettel rendelkezik, amekkorára valamikor a hetve­nes évek közepén lerakták az istállók és más építmények alap­jait. Szántóföldje, rétje, legelője az üzemnek egy talpalatnyi sincs, tehát a takarmányt kénytelen megvásárolni. A gaz­daságok pedig csak a fölösleget adják el... - Bizony, nagyon kis remé­nyünk van arra, hogy az előhiz­laldát is üzemeltessük - folytatja Csank Zoltán. - A sertéshizlal­dát valószínűleg a balog f alva i előhizlaldából töltjük fel. De ki tudja, hogy mit hoz nekünk a nyárutó? - fejezi be az üzem­vezető. A domafalai üzem jövője va­lóban bizonytalan. Az SZK ille­tékes minisztériuma ugyanis en­gedélyezi az üzem eladását, és akadt is egy érdeklődő: egy olasz magánvállalkozó. A doma­falai üzem állóeszközeinek az összértéke nem kevesebb, mint 75 millió korona, de az olasz ennyi nem ad érte. Az SZK mezőgazdasági mi­nisztériuma is szorgalmazza a domafalai üzem eladását. A tárca egyik dolgozója értesí­tette a gazdaság igazgatóját, hogy a napokban leutazik a helyszínre és megtekinti az eladásra szánt üzemet. Talán ar­ra kíváncsi, hogy mennyit en­gedhet az árból? FARKAS OTTÓ VILÁGBANKINFORM - A BERUHÁZÁSOK IRÁNYTŰJE Egy-egy nemzetközi versenykiírás­ról nálunk általában már csak akkor szoktak beszélni, amikor kiderült, milyen jó üzletet csinált az a cég, amelyik belement a játékba. A nem­zetközi ún. tendereken való részvé­telre eddig csupán a legnagyobb cé­geknek volt lehetőségük, az egyre szaporodó magáncégek azonban fo­kozatosan itt is helyet követelnek maguknak. A versenytárgyalásokon való sikeres részvételhez viszont megfelelő információk szükségesek. Ehhez kínál segítséget a nagymagya­ri Varia Kft. által szervezett Világ­bankinform számítógépes informá­ciós rendszer, amely a Világbank és leányvállalata, a Nemzetközi Fej­lesztési Társaság (International De­velopment Association) által finan­szírozott beruházásokról ad tájékoz­tatást. A szolgáltatás lényege, amint azt Sebő Máriától, a Varia számítógépes szolgáltatási részlegének vezetőjétől megtudtuk, hogy a Világbankinform 176 tagországának beruházásairól rendelkezésre álló információkat kö­zölje a rendszer előfizetőivel. A be­ruházásokat általiban versenytár­gyalások útján nyerik el a pályázók. Az ezekre való felkészüléshez nyújt nélkülözhetetlen segítséget a rend­szer, amely az egyes országok hitel­kérelmeinek minden fázisát végigkí­séri. A Világbank által finanszírozott programokkal kapcsolatos tevé­kenység a beruházás előkészítésétől, a hitelkérelem benyújtásától a beru­házás megvalósításáig több szakasz­ra osztható. A nemzetközi ver­senytárgyalás kiírására általában másfél-két évvel a hitelkérelem hi­vatalos benyújtása után kerül sor. Ezért van jelentősége annak, hogy már a korai fázisokban minél több olyan információhoz jussanak, ame­lyek alapján eldönthetik, jelentkez­zenek-e a versenytárgyalásra. A rendszer előfizetéses alapon működik, tagjainak biztosítja az egymás közötti kooperáció lehetősé­geit, miután a kiküldött információ tartalmazza a beruházásban érdekelt cégek alapvető adatait és címét, s így a lehetséges üzleti partnerek listáját is szolgáltatja. A Világbankinform kódjegyzéket használ az adatbank által közvetített tevékenységek megnevezésére. A rendszer résztvevői egy-egy tevé­kenységi kör beruházási igényeit az összes országban, vagy egy ország teljes beruházásigényének monito­rozását kérhetik. A Világbank által folyósítandó beruházási hitelekről három fázisban küldenek levélben értesítést. Az első fázisban a hitel­igény felmerülésével kapcsolatban akkor küldenek értesítést, ha kide­rült, hogy egy adott ország az érin­tett ágazatban hivatalos hitelkére­lemmel fordult a Világbankhoz. A második típusú levélben a világ­banki tanulmány alapján történik az értesítés. A harmadik fázisban pedig már a konkrét versenytárgyalás elő­készítéséről és kiírásáról kapnak tá­jékoztatást. Rendkívül széles körű azoknak a termelői, kereskedelmi és tudomá­nyos szaktevékenységeknek a köre, amelyek monitorozását a rendszer vállalja. Többek között a mezőgaz­daságban és vidékfejlesztésben, az építőiparban, az oktatásban, az energiagazdálkodásban, a környe­zetvédelemben stb. esedékes beru­házásokat jelzik előre ezzel a rend­szerrel. -tszl­FEDÉL A VÁLLALKOZÓKNAK Érdekes épület hívja fel magára a vá­rosi látogatók figyelmét a komáromi piactéren. Szénássy Árpád alpolgár­mester érdeklődésünkre elmondta, hogy annak idején az új városi kép­viselőtestület az egész országban uralkodó hangulatnak megfelelően támogatni szerette volna a magán­vállalkozások fejlődését, és ekkor határozták el egy vásárcsarnok léte­sítését. Az építkezés finanszírozásá­ban a városi önkormányzaton kívül közel száz vállalkozó vesz részt, és a tervek szerint a jövő év májusára készül el. Az alpolgármester szerint ez lesz az utóbbi negyven év legszebb épü­lete Komáromban. Az épületet ter­vezőjétől, Csémy Olivértől megtud­tuk, hogy a vásárcsarnok tervezése­kor egy emberi léptékű, izgalmas épületet szeretett volna tervezni. Az alaprajz kialakításában a város egyik jelképe, az öreg vár övező sánca inspirálta. Az igy megálmodott átriumos ház - a tervező szerint - a város új, üde színfoltjává válhat, melyet remélhe­tőleg a város lakói is a magukénak fognak érezni. Az építész régi vágya teljesült azzal, hogy megvalósítha­tott egy szellemében és szerkezeté­ben is organikus, emberközpontú házat, melynek hangulati kialakítá­sában több burkolt gondolat is fellel­hető. Ez az „emberarcú" építészet, mely ma Magyarországon éli soka­dik reneszánszát, Makovecz Imre és Csete György munkásságában csú­csosodik ki. Csémy Olivér is szemé­lyes kapcsolatban áll az irányzat képviselőivel. A stílusnak megfelelően szorosan összefügg egymással az épület szer­kezete, funkciója és a belső tér kiala­kítása, bár ez utóbbi tekintetében Csémy Olivér kissé nehezményezi, hogy a város által kinevezett bizott­ság megváltoztatta az eredeti elkép­zelést. tuba

Next

/
Oldalképek
Tartalom