Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-13 / 213. szám, hétfő

RIPORT - INTERJÚ IÜJSZÓS EGYKOR MENEDEKHELY, MA SOKAK OTTHONA A KOSÚTI KASTÉLY TAKARÉKOSDODNÁNAK. ÁM MIBŐL? A nyár végi reggel fanyar mosolya ráijeszt a kosúti kertekre. Régebben talán nem voltak ennyire hűvösek a reggelek, amikor a megfáradt vándorok egy kis élelmet remélve bekopogtattak a kastélyból lett menedékotthon nagy kapuján. Majd midőn ősziesre fordult az idő, már nem csak az ingyenkonyha vonzotta őket, hanem a szalmakazlakat, az útszéli árkokat is szívesen felcserélték az intézet matracos fekhelyeire. A kastély később idős emberek mene­dékévé, évek múltával pedig otthonává vált. Látogatásunkkor a het­venes éveit taposó Jankó bácsit és a nemrég ideköltözött Elemért találtuk a kastély rózsalugasában. - Mész és téglarakás borította még néhány héttel ezelőtt is az udvart, de mi reggelente kijárunk, és lassanként rendbehozzuk a környéket - mutatta a gondozott lugaso­kat Jankó bácsi, és hogy ennél többet is megtudhassunk a kosúti szociális otthonról, valamint lakóiról, Bubeník Anna igazgatónőhöz kísért bennünket. munkáját dicséri. A szalmakala­pos öregurakat ottjártunkkor a bejárat melletti padokon talál­tuk, ahol a nyugtató árnyék lett társukká a csendes mélázásban. Józsi bácsi zavarta meg a csen­det: - Lopják a kukoricát! Ott kártyáztunk, nem messze a kerí­téstől, és láttuk, ahogyan a tolvaj átdobálja a zsákokat a túloldal­ra. Aki nem rest, az velünk tart délután, és elkapjuk a garázdál­kodót! - állította nagy ko­molysággal, és elszántsága ma­gával ragadta a többieket is. Otthon és rácsos intézet - A kastélyt hosszantartó mun­kával végül sikerült felújíttat­nunk. Régi lakóink egy nap le­forgása alatt visszaköltözhettek a tiszta, frissen festett szobákba. El kell mondanom, hogy egy új szárny megnyitásával lehetősé­günk nyílt további lakók elszál­lásolására. Mivel a Galántai Kór­ház geriátriai osztályán csökken­tették az ágyak számát, néhány könnyebb beteg hozzánk került, csakúgy, mint a hódi elmegyógy­intézetből is. Új lakóink speciális helyiségeket és gondozást igé­nyelnek, amelyre mi nem vol­tunk és nem is lehettünk felké­szülve - tudtuk meg az igazgató­nőtől. Elmondta: az intézet szá­mára - a felújítási munkálatok és az új épületszárny megnyitása miatt - a tavalyi dotációnál töb­bet kértek. Viszont kevesebbet • Főorvos úr, ön szerint szá­munkra mi az új ebben a mód­szerben? - Az egészséges életmódra va­ló nevelés bizonyos formáját már eddig is oktattuk, viszont a haté­konyságát megkérdőjelezném. Ezzel is magyarázható, hogy életvitelünk egészségtelen, a ci­vilizációs betegségek gyakorisá­ga magas. A demokratizálódási folyamattal bekövetkezett egy komoly változás, amelyet úgy is jellemezhetnénk, hogy nyitás nyugat felé. Ez rengeteg negatí­vummal jár, s főleg a serdülőko­rú fiatalokat veszélyezteti. Hogy miért? A 10-15 évesek nemcsak nagy testi, hanem komoly lelki változásokon is keresztül men­nek. A serdülőkorú gyakran megkérdőjelezi a felnőttek te­kintélyét; szeretne megszaba­dulni a gyermekkori függőségek­től és keresi saját identitását. Meg kell jegyeznem, hogy az eddigi „izolált" körülmények között könnyebb volt a szülők kaptak: a kért összeg nyolcvan százalékát. Ezzel magyarázható, hogy a nyugdíjasotthonban és a speciális osztályon összesen csak tizenhét ápolónő és gondo­zó állja a sarat. Közülük négyen képesítettek, ők jogosultak az elmebetegek gondozásáért járó, 300 koronás veszélyeztetettségi pótlékra. Erről viszont lemond­tak, hiszen szakképesítéssel nem rendelkező kolléganőik ugyan­olyan nehéz munkát végeznek, mint ők. Az intézet karbantartására és egyéb kiadásokra — mosás, fő­zés, különféle terápiák - bizony nem sok pénz jut. Az otthon dolgozói és lakói ezért egy kis háztájival egészítik ki a hiányt. A megszépült kastély hátsó kert­jében kukoricát, zöldborsót és egyéb zöldségfélét vetettek. A porta rendezettsége a lakók és a pedagógusok dolga. Az úgy­nevezett demokratikus eszmék a serdülők számára sokkal sza­badabb teret és gondolkodást je­lentenek. Ezért számolni kell a deviáns magatartásformák na­gyobb mértékű elterjedésével. Ide sorolható a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a szabadabb szexualitás, a kisebb lopások, valamint a különféle drogok ki­próbálása. • ön szerint milyen a helyzet nálunk? - Ezen a téren eddig nem volt veszélyes, bár a dohányzás, az alkoholfogyasztás ijesztően ter­jed a fiatalok között. A kábító­szerezés és a kriminalitás eddig nem jelentett komolyabb prob­lémát. A helyzet csak most kezd változni. És nemcsak a tömegtá­jékoztató eszközökből szerzünk erről tudomást, hanem, sajnos, már a gyakorlatban is tapasz­taljuk. • Mennyire lehet veszélyes ez a változás ránk nézve? Munka- és játékterápia A folyosók zártságát és sötét­ségét képek, tarka virágok old­ják. Az idős lakók nyugalmat árasztó panzióján és a fekvőbe­tegek osztályának fehérségén át egyenesen a társalgóba jutunk. Az asztaloknál komoly munka­és játékterápia folyik délutánon­ként. - Az első asztalhoz általában azok a betegek ülnek le, akik kártyázni, sakkozni szeretnek. Vannak, akik számára ez túl igé­nyes időtöltés, ők a társasjátéko­kat választják vagy kézimunkáz­nak. A harmadik asztalnál tévét, videófilmet néznek. A sarokba húzódva, saját időtlenségükbe merülve, a kiskorúsitott betegek egy része múlatja az időt. ők nem vesznek tudomást a ját­szókról - tudjuk meg Bubeník - Ha a kábítószerek elterjedé­se felkészületlenül ér bennün­ket, akkor bizony komoly ne­hézségekkel kell számolnunk. A kezelés nagyon drága, sokkal több kell rá, mint az idejében elkezdett megelőzésre. A nyuga­ti államoknak nem volt lehetősé­gük a megelőzésre, ezért ott túl­súlyban van a terápiás és rehabi­litációs kezelés. A páciensek azonban szinte gyógyíthatatla­nok. Nos, éppen a nyugati ta­pasztalatok mutatják, hogy a ré­gi stratégiák, így az ijesztgetés vagy a ,,túlinformálás" a töme­geket megmozgató előadásokon, egyáltalán nem hatékony. Nem elegendő tájékoztatni a fiatalo­dat, az érzelmeikre, a magatar­tásukra kell hatni. Nem szabad Annától, majd a kíséretünkhöz csatlakozó Haás Judit főnővér a játékterápia lényegével ismer­tet meg bennünket. - Megálla­pítjuk, kivel kell és fontos külön foglalkoznunk, ki az, akit a hódi intézetben netalán mellőztek. Elemér példája azt mutatja, ha a betegek személyiségértékét fi­gyelmen kívül hagyják, igyeke­zetük, hajlandóságuk leépül. A hatvanas éveit taposó Ele­mérrel érkezésünkkor már meg­ismerkedhettünk. A férfit alko­holizmusa miatt kiskorúsították. Hosszabb megfigyelés után az ápoltak osztályáról a panzióba költöztették. Itt barátokra, új társakra talált. A kastély lakói egy időben háborogtak az ott­honban uralkodó állapotok miatt. Elemér ekkor emelte fel először a hangját — Hódiban ma­radt társaim itt otthon éreznék magukat, és becsülnék, amit kapnak — mondta meggyőző­déssel. xxx A kosúti nyugdíjasotthonból néhány lakó elköltözött. Attól tartottak, hogy az eddig nyugal­mas panzióba zűrzavar költözik. Félelemmel töltötte el őket az új, speciális gondozásra szoruló la­kók érkezése. A helyzet viszont más. A lakókat sokkal jobban foglalkoztatja a lopott kukorica és a festés. Az intézmény veze­tői pedig komoly anyagi gon­dokkal küszködnek. Az otthon új, beteg lakói sajátos, számunk­ra fel nem fogható világukba merülnek alá. Semmit sem fog­nak fel azokból a gondokból, melyek e vén kastély ablakai mögött is tanyát vertek. SZÁZ ILDIKÓ megelégedni azzal, hogy a ser­dülők tudják: a kábítószer ve­szélyes, el kell érni, hogy nemet is tudjanak mondani, hogy min­den helyzetben helyesen tudja­nak dönteni. A képességeket el lehet sajátítani, ez is szerepel a programban. • Hogyan és mikor vezetik be nálunk ezeket a progra­mokat? - A Soros Alapítványnak kö­szönhetően a legkidolgozottabb és a legátfogóbb program már itt van Szlovákiában, és elérhető a pedagógusok számára. Vala­mennyi volt szocialista ország­ban a Soros Alapítványból fi­nanszírozzák a képzést. Tulaj­donképpen az amerikai módszer van szlovák nyelvre lefordítva. A programcsomag öt témából áll: AIDS, szexualitás, dohány­zás, táplálkozás, alkohol és dro­gok. A kézikönyvek a módszer­tan elsajátítása nélkül nem hasz­nálhatók. A képzés lényegében már beindult. • Nyilván Rimaszombatban is szerveztek előadásokat? - Igen, a Rimaszombati és a Losonci járás pedagógusai ré­szére augusztus végén rendez­tünk négynapos képzést. Erre harminc középiskolai tanárt vá­runk, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy a két járás minden középiskolájából egy-egy peda­gógus részt vehet az előadáson. Az év végéig természetesen még több tanfolyamot is szervezhe­tünk. Ha igényelni fogják a pe­dagógusok, magyar nyelvű kép­zést is tartunk. A magyar iskolák tanítóinak magyar nyelvű kézi­könyveket adunk. FARKAS OTTÓ 1993. SZEPTEMBER 13. VIOLA ÉSA „KERTÉSZLEGÉNY" A harmincadik életévét betöltő sikeres és csinos ügyvédnő - ne­vezzük Violának - nehezen vi­selte a magányt. Férje pont bör­tönbüntetését töltötte, s így - vi­rágnyelven szólva — nem volt, aki a bána­tos szalmaöz­vegy kertecské­jét gondozza. Pedig Viola ugyancsak epe­kedett a testi szerelem után. Az ágyban a va­gány férfiakat szerette. Ilyenkor nem igényelte a fennkölt diskur­zust, nem csoda, hogy entellek­tüellek helyett inkább az egysze­rű, de a lényegre törő férfiak, az izmos, tetovált testek vonzották. A férje is ilyen típus volt, ám ez, mint a csinos ügyvédnő tapasz­talhatta, olykor hátrányokkal is járt. A börtönben csücsülő férjnek voltak hasonszőrű barátai. Egyi­kük, bizonyos Józsi, úgy érezte, felebaráti kötelessége oltalmába venni haverja asszonykáját. Az örömmel fogadta a férfi közeledését. Józsi az ágyban igencsak leleményesnek bizo­nyult, mindig új és új ötletekkel, figurákkal rukkolt elő. Egy ízben azzal lepte meg kedvesét, hogy aktképeket készít alabástrom testéről. „Kár lenne nem meg­örökíteni az együtt töltött sze­relmes órákat" - mondotta ké­sőbb, már azután, hogy birtokol­ta az aktfotókat. „A mozgókép egészen más, a videófelvételeké a jövő" - agitálta kedvesét. Vio­la beleegyezett, hogy szenvedé­lyes együttlétüket szalagon rög­zítsék. Azt ugyan tudta, hogy gavallérja többszörösen bünte­tett előéletű, ám arról fogalma sem volt, hogy többek között aktképekkel való zsarolásért is csücsült. Az idő múlásával az együtt töltött órák és a szeretkezések is egyhangúvá váltak, így a kika­pós asszonyka úgy döntött, kiad­ja Józsi útját. Az amatőr „fotó­művész" csak erre várt. Úgy gondolta, képei és a kazetták megérnek 50 ezer koronát. Az ügyvédnő majd hanyat esett, amikor volt barátja megfenye­gette: „Ha nem kapom meg a kért összeget, kollégáid, szüle­id, barátaid is látni fogják a fo­tókat." Egy szép napon Viola egyik aktképe a közeli resti falára ke­rült. Ekkor a zsarolt asszony nem látott más kiutat, minthogy összeszedje a kért összeget. A terminus azonban túl rövid volt, s Józsi, hogy nagyobb nyo­matékot adjon követelésének, egy napon megvárta Violát és pisztollyal fenyegette. A megré­mült nő autójába ugrott, s ami­lyen gyorsan tudott, elhajtott. Józsi utánalőtt. A három golyó szerencsére csak az ülés támlájá­ba fúródott. Viola még ezek után sem for­dult a rendőrséghez. Erre csak azután került sor, mikor egyszer hazatérve az ajtajára tűzve egy aktképet és szexuális szolgálta­tásokat propagáló röplapot talált komplett árjegyzékkel. Néhány fotót szülei is kaptak. Ekkor fel­hívta Józsit és megegyezett vele, hogy hol adja át neki az 50 ezer koronát. A randevúra azonban a rendőrök is eljöttek és lefülel­ték a zsarolót. Hogy Viola okult-e saját ká­rán, vagy továbbra is az alvilági vagányokra bukik, nem tudni. Az azonban biztos, hogy a fotó­zástól és a videózástól egy életre elment a kedve. O. V. FIATALOKKAL A FIATALOKÉRT ÚJ MÓDSZEREK AZ AIDS ÉS „TÁRSAI" ELLEN Ez év áprilisában Pöstyénben amerikai szakemberek - Susan Shapiro és Care! Flaherty - vezetésével negyven pedagógust képeztek ki. A hallgatók fele Szlovákiából, a másik fele Csehországból érkezett. Az előadások témája: a fiatalok egészséges életmódra való nevelése, amely tulajdonképpen magába foglalja az AIDS, a dohányzás, az alkohol, a drogok elleni küzdelmet, valamint az egészséges táplálko­zásra való nevelést és a szexuális nevelést. Az ismertetett módszerek segítségével a pedagógus informálja a serdülőket, játékosan bevonja a fiatalokat az előadásba és ezzel az érzelmi világukra valamint a viselkedésükre is hat. A pöstyéni összejövetelen Szlovákiából öt résztvevő kapott előadói megbízatást, közöttük Korcsog Péter, a rimaszombati kórház pszichiátriai osztályának a főorvosa is. Vele beszélgettünk. Korcsog Péter főorvos (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom