Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-12 / 186. szám, csütörtök

1993. AUGUSZTUS 12. BŐVÜLŐ KERESKEDELEM Az Európai Közösségek a Lengyelországgal, Csehországgal, Szlovákiával, Magyarországgal, Romániával és Bulgáriával folytatandó kereskedelem részleges liberalizálását határozta el az utóbbi 18 hónap során megkötött társulási szerződésekben. A Financial Times szerint az EK kereskedelmi többlete a régió hat kulcsországával tavaly 2.5 milliárd ECU-re emelkedett az 1991. évi l,4.milliárd ECU-ről. Éppen ideje a nyugat-európai piac fokozatos megnyitásának, hiszen az Európai Közösségek Közép- és Kelet-Európával folytatott kereskedelmének értéke 1992-ben csak körülbelül 1,7 százalékát tette ki az EK összes exportjának is importjának - kevesebbet, mint a tizenkettek kereskedelme Ausztriával vagy Svédországgal. A kelet-európai országok ezzel szemben most kereskedelmük körülbelül 50 százalékát bonyolítják le az EKval. A Financial Times szerint jelenleg Lengyelországban, Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában az egy főre jutó nemzeti össztermék „valószínűleg az EK-átlag egyötöde és egytizede között van". A nyugati piacok kellő nyitása nélkül nem csökkenthető jelentősen a gazdasági teljesítmények közötti szakadék. Ez - írja a lap - „végtelen várakozásra ítéli Kelet- és Közép-Európát. Ha viszont az Európai Közösségek határozottan fel tudja gyorsítani a kereskedelem liberalizálását, az EK előszobájában töltendő időszak rövidebb és kevésbé terhes lenne. " (Figyelő) ,ÚJ SZÓM GAZDASÁG A HULLADÉKOK ELHELYEZÉSE A KÖZSÉGEK KÖTELESSÉGE Nagyon örültünk, amikor a Csallóközben olyan önálló kezdeményezéssel találkoztunk, amely 7 községben 10-20 évre megoldaná kb. 5000 lakos számára a súlyosbodó hulladékelhelyezési gondokat. A hulladékgazdálkodás izolált lerakat formájában ugyan nem távlali megoldás, de az átmeneti időszakban, amíg sikerül megoldani a hulladék nyersanyagként vagy energia formájában történő újrafelhasználását, ez a legkörnyezetkímélőbb megoldás. így azután, bár a kormány által jóváhagyott hulladékgazdálkodási program járásokként csak egy-két regionális telep építésével, illetve több átrakodóállomással és osztályozóval számol, támogattuk ezt a kezdeményezést, mivel a nagymegyeri körzetben mar 10 éve egyetlen egy javasolt területet sem sikerült jóváhagyatni. VÁLASZ AZ „ÖSSZEFOGTAK A CSALLÓKÖZIEK" CÍMÚ CIKKRE A tároló építésére javasolt területnek sok szigorú követelménynek kell megfelelnie, ilyen például hidrogeológiai alkalmasság, egészségügyi és higiéniai szempontok, a felszíni és talajvizek tisztaságának megőrzése, árvízvédelmi érdekek, közlekedési és megközelítési szempontok, mérnöki hálózatok védelmi sávjainak betartása, lakott területtől való távolság, természetvédelmi érdekek, tulajdonviszonyi rendezések és még sok egyéb. Mivel az említett szempontokból alkalmasnak látszott, a hivatal is segített a beruházónak az adminisztratív teendők intézésében - főleg azért, hogy az akció bekerülhessen a Szlovák Környezetvédelmi Alap pénzelosztásának ez évi 2. és egyben utolsó fordulójába. Amikor már úgy véltük, egyenesben van az ügy, Kulcsod község polgármestere telefonon értesített bennünket, hogy a képviselő-testület többsége elállt az eredeti szándékától és nem járul hozzá a javasolt terület jóváhagyásához, illetve hozzájárul, de csak akkor, ha csak Kulcsod községé lesz a hulladéklerakat. Az ilyen új kezdeményezésnél nálunk még természetes, hogy az ismeretlentől való félelem és a kellő szakmai felvilágosítás hiánya bizalmatlanságot vált ki. Az nem zavar például még senkit, hogy a járásban 162, a szabványoknak semmiképpen nem megfelelő szeméttelep működik (kb. 30 hektáron), amelyek veszélyeztetik az ivóvíztartalékainkat, szennyezik a levegőnket. A folyamatosan keletkező biogázoktól gyakori az öngyulladás, nem beszélve a szándékos gyújtogatásról. Ennek ellenére, amint egy rendezett hulladékgazdálkodási folyamat indulna be, rögtön fellépnek a szószólók és beindítják az ellenszervezkedést. Ezzel kapcsolatban csak abban bízhattunk, hogy egy nyilvános falugyűlésen kellő felvilágosítással megnyerjük a lakosság bizalmát. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert a kulcsodi képviselőtestület néhány tagja megtiltotta a polgármesternek, hogy nyilvános gyűlést hívjon össze, mondván, úgy sem jön el senki, illetve felmérést készítettek, amely eredményeként 129 aláírás gyűlt össze a hulladéktelep ellen és 7 mellette (a lakosság száma 371). Ezek után az a legkevesebb,, hogy megkérdőjelezzem a „közvélemény-kutatás" objektivitását, hiszen a lakosságnak úgy kellett állást foglalnia, hogy nem kapta meg a felvilágosítást szakmai, gazdasági és egyéb oldalról. A hulladéktelep megépítése ellen tulajdonképpen csak egyetlen említésre méltó érvet hoztak fel, amely szerint a kulcsodiak aláírásukkal is kinyilvánították, hogy nem hajlandóak szagolni 7 község szemetének a bűzét (a hulladéktelep 2 km-re lett volna a lakott területtől, fákkal övezett területen, ahol is az üzemeltetési rend szavatolja a takaróréteggel történő folyamatos lezárást és a biogáz elvezetését). Dicséretes lenne, ha az összefogás egy jó ügy érdekében történne, de ez nézetem szerint inkább csak a község polgármesterének a lejáratására történt, lokálpatriotizmustól fűtve és rejtett egyéni érdekek útjának egyengetésére szolgált. Téves az a felfogás is, hogy az államnak kötelessége anyagilag fedezni ezeket a kiadásokat. A hulladékot annak kell környezetkímélőén felszámolnia, aki azt kitermeli, tehát az ipari, mezőgazdasági üzemeknek, az építkezési vállalatoknak, illetve a háztartási hulladékot a községeknek. Nagyon jó lenne, ha mielőtt valaki eldönti egy ilyen beruházás sorsát, tisztázná az ellene és mellette szóló érveket. Ilyen tényezőket, mint például: - fölszámolni 15 meglévő, engedély nélküli szeméttelepet, vagy fizetni utánuk a törvény által megszabott büntetést, - egy környezettanulmánnyal meggyőződni arról, hogy az új szeméttároló műszaki megoldásai szavatolják-e a környezetre gyakorolt káros hatások csökkenését, - munkalehetőséget teremt a község lakosai számára, - megoszlanak az üzemeltetési költségek pl. karbantartás, munkabér, szállítási költségek, a környezeti hatások évente kétszeri ellenőrzése, a takaró földrétegek biztosítási és megmunkálási költségei (minden 60 cm vastagságú döngölt hulladékréteg utáni és az osztályozással járó kiadások stb.), - a hulladéklerakatra való elhelyezésért járó alapilleték annak a községnek a költségvetésébe kerül, akinek a kataszterében van a tároló. Ha más községbe viszi a hulladékot tárolni, ez a tétel kiadásként jelentkezik a község költségvetésében, - a nem megfelelő technikai feltételek mellett átmenetileg működő telepre elhelyezett hulladékok (a járásunkban a csukárpakain kívül mind ilyen) után az alapilleték 14-szeresét kell a Szlövák Környezetvédelmi Alapba elvezetni. Ez az összeg évről-évre nő, 1993-ban 112,-, 1994-ben 168,- 1995-ben 224,1996-ban 280,- Sk egy tonna hulladék (vagyis egy háromtagú család egyévi hulladéktermelése) után, - a másodlagosan felhasználható hulladékok értékesítéséből származó jövedelem, - nem utolsósorban a hulladék nem megfelelő kezeléséért kiróható büntetések sora, amelynek legkisebb összege 10 000, a legmagasabb pedig 10 000 000 korona. Az ügy rendezése mindannyiunk érdekeit szolgálja és a környezetünk aktívabb védelmét tűzi ki célul. Az átmeneti időre vonatkozó lehetőségeket azonban a hulladékgazdálkodás irányítására és szabályozására jóváhagyott törvények szabályozzák. Ezt az időt aktívan kell kihasználnunk. Ez mindannyiunk érdeke. SZABÓ MÁRIA mérnök, Dunaszerdahelyi Járási Környezetvédelmi Hivatal SZLOVÁKIA CSAK A MÁSODIK KATEGÓRIÁBAN MÉG VÁRAT MAGÁRA A FELZÁRKÓZÁS AUTÓPÁLYA-ÉPÍTÉS MAGYARORSZÁGON A kánikula ellenére élénk ütemben folyik a Győrt elkerülő autópálya építése, amely fontos része a Budapest és Bécs közötti főútnak. A 33 km hosszú szakasz mai árakon mintegy 12-13 milliárd forintba kerül, és 1994 végére készül el. Az építők jelenleg csaknem végeztek a földmunkákkal, és megkezdték az aszfaltozást. Az említett szakaszon hat csomópont épül, ezenkívül 9 vízen, illetve vasúton átvezető híd. A Győrt elkerülő szakasz a soproni 85-ös számú főútnál ér véget és átadását két ütemben tervezik. A ménfőcsanaki elágazásig vezető szakaszt már 1994 tavaszán átadják, a többit pedig az év végén helyezik üzembe. Innét az autópálya 43 kilométer hosszúságban épül tovább Hegyeshalomig, vagyis várhatóan 1995 végén már ilyen korszerű út köti össze a magyar és az osztrák fővárost. Szlovákia szempontjából sem érdektelen, hogy Levél községtől egy 14,5 kilométer hosszú kiágazás biztosítja az autópályaösszeköttetést Pozsonnyal, Prágával és az észak-német területekkel. Ez 1997 végére készül el. Természetesen Magyarországon és a környező országokban is sokakat érdekel, miként is alakul a további autópálya-építési program. A kormány által hazai és külföldi szakértők bevonásával kidolgozott koncepció szerint az M l-es és M 5-ös út Hegyeshalom-Budapest-SzegedRöszke, a miskolci M 3-as, valamint a horvát és szlovén határhoz vezető M 7-es út hiányzó szakaszait koncessziós alapon fejezik be. Sok híve van a déli autópályának is. Ez azonban nem szerepel az országos koncepcióban, CSERESZNYÁK ISTVÁN Július elején Szlovákiában járt Zbigniew Brezinski, James Carter volt amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója. A neves politológus a hazai politikai elit előtt annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a volt szocialista országok élcsoportjába, első kategóriájába Lengyelország, Csehország, Magyarország, Szlovénia és Észtország tartozik. Hiába igyekezett Anton Hrnko és Roman Zelena v. nem sikerült Brezinskit meggyőzniük arról, ugyan bővítse már ki az „elitcsapat" listáját Szlovákia nevével is. A politológus hajthatatlan maradt, s Szlovákiát a második kategóriába sorolta Litvániával, Lettországgal, Bulgáriával és részben Horvátországgal, valamint Romániával együtt. Ezekben az országokban az amerikai szakértő szerint még fennáll a megtorpanás, a visszafordulás veszélye. Vajon mi kellene a tényleges felzárkózáshoz, s a későbbiek során az Európai Közösségek elmaradottabb tagállamai nívójának eléréséhez? Amíg nem egységes, nem higgadt a kormányzás, addig szinte kizárt, hogy távlatokban gondolkodó, tudatos külgazdasági és külpolitikai stratégiát folytasson Szlovákia. A felemelkedéshez egy alaposan kidolgozott gazdaságpolitikai koncepció következetes megvalósítása mellett az EKtársulási szerződés adta lehetőségeket kihasználni. E szerződés jelentőségét nehéz volna túlértékelni, azonban nem szabad azt hinni, hogy a társulást az EK-ba történő automatikus belépés követi. Az EK képviselői például kerülik a társulási szerződés kifejezést, helyette az ún. Európaszerződésről beszélnek. Ezzel még a látszatát is el akarják kerülni annak, hogy a későbbi automatikus csatlakozás eshetőségét kimondják. A teljesjogú tagság előszobájának is nevezhető átmeneti időszak addig tart, amíg az illető ország meg nem felel az EK támasztotta feltételeknek. Ezek elsősorban politikai, gazdasági jellegűek. Törökország például már 1964 óta „előszobázik". Persze, e várakozási idő is számos lehetőséggel kecsegtet. A munkaerő, a tőke, a szolgáltatások és az áruk szabad mozgásának négy elve közül fokozatosan az utóbbi valósítható meg akadálytalanul a társulási szerződés keretein belül. Emellett a társulás ideje alatt a hazai törvénykezést, a műszaki normákat, a pénzügyi szektort,, a környezet-, egészség-, és vagyonvédelmi előírásokat is fel kell emelni az EK színvonalára. Koppenhágában a tizenkettek júniusi csúcsértekezletén, hogy gyorsítsák térségünk felzárkózását, enyhítettek a Kelet-KözépEurópát sújtó behozatali tarifákon. Az ipari termékeknél átlagosan két-három év alatt bontják le a vámokat a korábban tervezett négy-öt esztendő helyett, s emelik a behozatali kvótákat: Csehország és Szlovákia számára 30—30 (az eredeti 20 százalék helyett), míg Magyarország számára 25 százalékkal (eredetileg 20). Természetesen e lépés mögött nemcsak humánus megfontolások húzódnak, hanem az EK saját érdekei is. Ugyanis felismerték: térségünk olcsó és szakképzett munkaereje segítségével a tizenkettek könynyebben felvehetik a versenyt Japánnal és az Egyesült Államokkal a világgazdasági versenyfutásban. Szlovákia ugyan nagyban bővíti kereskedelmét az EK-val, azonban a hazai termékek versenyképessége mellett a jó piaci munkát hátráltató információhiány is fékezi a látványosabb felfutást. A hazai vállalatok piacismerete gyenge, nincsenek tisztában az EK-n belüli kereskedelmi szokásokkal, szabályokkal. Az exportösztönzés egyik módja, hogy a külhoni gazdasági érdekképviseletek, a különböző kamarák a hazai vállalatok számára biztosítják az Európai Közösségeken belüli piaci, cég- és jogszabály-információkat. Ez egyelőre szlovákiai viszonylatban alig vagy egyáltalán nem működik, ugyanis még a legfontosabb nyugati államokban sem működnek teljes értékű szlovákiai külképviseletek. Természetesen az éremnek van másik oldala is. A társulási szerződés következtében Szlovákia az EK vonzáskörzetébe került, tehát Szlovákiának el kell ismernie a tizenkettek által alkalmazott piac- és kereskedelemszabályzó eszközöket. A Szlovákia függetlensége mellett kardoskodók még tavaly is azt hangoztatták, az ország kedvező geopolitikai fekvése révén élvezheti a tranzitállam adta előnyöket. Azóta mintha háttérbe szorult volna ez az érv, s nem alaptalanul. A hazai vasúthálózat pénzhiány miatt nem fejlődik, egyetlen kilométere sem felel meg az Intercity, a nemzetközi gyorsvonat-hálózat előírásainak, az autópálya-rendszerből csupán néhány kilométer kész. Ellenben javában épül a Bécs-Budapest autósztráda, s Lengyelország éppen a napokban írt alá Oroszországgal szerződést új tranzit kőolajvezeték megépítéséről. Ha az utóbbi két infrastrukturális beruházás megvalósul, jelentősen csökkenti Szlovákia vélt előnyét. Egyelőre úgy tűnik: Szlovákia sem geopolitikai fekvését, sem az EK-val kötött társulási szerződésből fakadó előnyöket nem képes kiaknázni. Amíg a Mečiar-kabinet csak pillanatnyi tűzoltással és a belpolitikai botrányok sorozatgyártásával foglalkozik, addig nem . várható, hogy Szlovákia nemzetközi megítélése lényegesen javuljon. Ha túl sok időt vesztegetünk el, akkor még a második kategóriába való besorolás is hízelgő lesz számunkra... (sidó)