Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-26 / 198. szám, csütörtök

5 KALEIDOSZKÓP MÚJSZÓI 1993. AUGUSZTUS 26. JÁTÉK HATÁROK NÉLKÜL - AZ UTOLSO FORDULO HÉT KAPU KECSKEMÉTEN Nem először és bizonyára nem is utoljára rendezett az idén nagyszabású nemzetközi vetélkedőt a Genfben székelő Európai Rádió- és Televíziós Szervezet. A Játék határok nélkül gazdag múltra tekinthet már vissza. A hatvanas években élő közvetítésben olaszok, angolok, németek, svájciak, portugálok, belgák, hollandok és jugoszlávok mérték össze erejüket, ügyességüket, rátermettségüket. Nyolcvanhétben a franciák és a spanyolok is bekapcsolódtak a játékba, tavaly a csehek, ez évben pedig a magyarok és a görögök érdeklődését keltette fel a népszerű televíziós rendezvény. Cirkusz is, színház is, sport is, amit egy-egy alkalommal a nézők láthatnak, de legelőször is látványos, izgalmas, küzdelmekkel teli játék, igazi nemzetközi show, amelynek nem titkolt célja: felfedezni, bemutatni a versenyben részt vevő városokat, országokat, ízelítőt adni kultúrájukból, történelmükből, hagyományaikból, közelebb hozni egymáshoz népeket, nemzetiségeket, s megteremteni pár órára azt, amit a politikusoknak még mindig nem sikerült, a határok nélküli, egységes Európát. Maga a játék világraszóló reklámot jelent a részt vevő országoknak. A közvetítést - felvételről - a világ számos pontjáról látják. Portugália televíziója például a műholdak révén amerikai, kanadai, brazíliai és angolai tévétársaságoknak adja át a műsort, a walesiek az Egyesült Királyság egész területén sugároznak, a francia nyelvű svájci csatorna a három világrészbe sugárzó TV 5nek továbbítja a játékot, Olaszország Észak- és Dél-Amerika, valamint Ausztrália területére küldheti el, a Cseh Televízió pedig Szlovákiának sugározhat. A közvetítő országok listája azonban így sem teljes. A gyakorlat azt mutatja, háromnégy héttel az első adás időpontja előtt jelentősen megélénkül az „adom-veszem". A fordulók témáját mindig a rendező ország választotta meg. így jutottak el a nézők a walesi tévések által a csodák birodalmába, a görögöknek köszönhetően az istenek országába, s így nyernek majd betekintést szeptember 5-én, a Karlovy Varyból sugárzott döntő segítségével a varieték világába. A vasárnapi játék, a 10. forduló színhelye Kecskemét, vagyis, a kékszakállú herceg vára. „ Több terület is szóba került, amikor a megfelelő helyszínt kerestük - nyilatkozta a produkció díszlettervezője, Vayer Tamás érdemes művész aztán itt, a szabadidőközpont hatalmas dombja mellett kötöttünk ki. Furcsa látvány ez a domb. Van benne egy kis »harmadik típusú találkozások«-hangulat. Piramis? Kunhalom? Remek háttere a játéknak. A díszlethez Makovecz Imre ágasait is felhasználtuk, mert fontosnak tartottuk, hogy kapcsolódjunk a legutóbbi világkiállításon való megjelenésünkhöz. A kékszakállú herceg kilenc méter magas fejét Szász Endre tervei alapján készítettük el, a várból a hét kaput, a hét terem ajtaját láthatják majd a nézők." Kékszakállrólröviden csak annyit: a XVII. századtól sokszor és sokféleképpen feldolgozták már a mesét. Görög, latin, sőt még egyiptomi variációi is vannak a mondának, nem beszélve a középkoriakról, amelyek a flamand tájon ugyanúgy ismertek, mint az angolszász és a viking mesékben, vagy a távol-keleti elbeszélésekben. A francia Charles Perrault munkája alapján - amelyben Kékszakáll új asszonya nem sokkal a nász után hét lezárt, fekete ajtót talál a várban és miután sorra nyitja ki mindegyiket, akkor döbben rá véres kezű félje gálád tetteire -, előbb novellák íródtak, majd megszületett Offenbach operettje, s Bartók Béla egyetlen, 1918-ban bemutatott operája. A kecskeméti vetélkedőhöz ez a hét kapu szolgált díszletelemként, hét kapu, amely a férfilélek titkait és bonyolultságát jelképezi, kínokat, erőszakot, fájdalmat és könnyeket takarva. De még mielőtt magáról a viadalról, a középkori lovagi tornákat idéző játékokról szólnék, bevezetőként pár mondat arról, ami a vetélkedő előtt zajlott. A felvételt megelőző három nap ismerkedéssel, szórakozással, a versenyre való lelki felkészüléssel telt. Hétfőn este a Kecskeméttől 15 kilométerre fekvő Köncsögpusztán járt a televíziósokból, versenyzőkből és rendezőkből álló csapat. Zsíros kenyér, alföldi bor, pogácsa, kisüsti, közben csikós bemutató és fogathajtás a pusztán, ostorcsattogtatás az erdő alatt, Munkácsy poros útján, aztán nyárson sült ökör, kemencében pirult túrós pite. Kedden harangjáték, fogadás a városházán, ebéd a bugaci pusztán. kor, mit és hogyan a pályán, este kilenctől pedig, közönség előtt, főpróba éjjel háromig. Narancsszínben a csehek, Trojanovicéből, kékben a görögök, zöldben a portugálok, pirosban a walesiek, sárgában a magyarok, az olaszok és a svájciak egyelőre váratnak magukra. Az első feladat: felmászni a forgó fej koronájára. Műanyag kötélen, a lehető legrövidebb idő alatt. Kékszakáll kínzókamráját Ben Hur-szekerek helyettesítik, bokájuknál kikötözött versenyzőkkel. Forog a kerék, Friss kenyér őszibarackkal, bográcsgulyás, lekváros kalács a fűben ülve, „desszertként" pedig a látvány: hatalmas csorda szürke gulya a végeláthatatlan legelőn, kőhajításnyira a vágtázó ménes, dús lombok hűvösében a csavart szarvú magyar racka, amelynek nem gyapja van, hanem szőre, szól a nyáj ifjú pásztora. Este, a pusztai romantika után, amely újra csak azt bizonyította: vendégszerető nép a magyar, csapatazonosítás a játék színhelyén, bemutató a kiválasztott versenyzőkkel, majd jelmez- és pirotechnikai próba. Szerdán, városnézés után minden csapat „visszavonul". Elnyújtott pihenő az Arany Homok Szállóban, rövid megbeszélés, miA forgó fejű Kékszakál! (Zih Zsolt felvétele) forog a játékos, de a feladat még csak ezután jön. Újabb próba a fegyveresház: gémeskútról, kötélen lógva kell páncélruhába ereszkedni, és nyílvesszőkkel célba lőni. Kincseskamra helyett hatalmas üveggömbök, két ember számára. Guruljon a gömb, görgessék a benne levők - ez a feladat. Könnyebb a dolga annak, aki virágos kertjét locsolgatja: hatalmas hordó tetejéről zúdítva kapja a vizet. Öntözhet, ha van mivel. A birodalomban gumikötélen lógva kell napol, lioklal es csillagokat gyűjteni. Vízensiklást vár a játékosoktól a könnyek tava. Éjfél után, lehűlt időben, remegő lábakkal. Aki meginog, zutty a vízbe, és kezdheti elölről. Óriáspókhálóból kell „régi asszonyokat" kiszabadítani az utolsó játékban. A kikötözött lányok megmentőkre várnak. Csalni, bundázni lehetetlen. Bírók és nézők előtt zajlik minden. A főpróba amúgy is csak főpróba, az igazi küzdelem másnap kezdődik, kamerák láttára, amelyek közül az egyik 12 kilós helikopterről emelkedik a magasba, s onnan mutatja, mi történik lent, a küzdőtéren. Belga fiú irányítja teljes biztonsággal, azt mondja: 14 percig tud a gép üzembiztosan repülni, de újabb hat percen át egy helyben állva is dolgozni tud. Pilóta, filmrendező és operatőr a gazdája, ő tervezte és maga is építette a gépet, Amerikában van csak egyetlen vetélytársa. Pintér Tamást, a magyar filmek egyik neves kaszkadőtjét kérdezem: Milyenek a feladatok? - Felmászni a fejre, vékony, csúszós kötélen, talán ez a legnehezebb. Magyarország 64 vizsgázott kaszkadőrje közül talán a fele sem tudna feljutni rajta. Maga a rendezvény nagyszerű játék, így küzdjön meg egymással a fiatalság, ne szörnyűségek közepette. fnczéné Pathó Gabriella, a csehek tolmácsa természetesen a cseheknek drukkolt. Párkányból került Kecskemétre a férje által. Magyarszlovák szakon végzett Pozsonyban, ott ismerkedett meg a fiúval, aki a műszaki egyetemen végzett, ösztöndíjjal. „Kedvesek, víg kedélyűek a csehek, nem tudok elpártolni tőlük. Remélem, ők nyerik meg a versenyt." A bírók közül a Párizsban élő prágai Markéta Gregorovát kérdeztem meg, mi a véleménye a rendezvényről: - Én kulturális árucserének nevezem ezt a nagyszerű versenyt. Itt, Kecskeméten, úgy veszem észre, sokkal megerőltetőbbek a feladatok, mint amilyeneket eddig láttam. Ez a 10. forduló, s bár a magyarok bírója vagyok, a szemem, természetesen a cseheken is rajta tartom. Győzni biztosan a legjobb csapat fog, erről mee vaevok evőződve. Csütörtökön éjjel, a verseny napján be is igazolódtak Markéta szavai. Nem véletlenül győzött az a csapat, amelyik. Valóban ők voltak a legjobbak. Vasárnap este önök is látni fogják, kik nyertek. SZABÓ G. LÁSZLÓ ORDÓDY KATALIN (DOfifL Menekülni kell. El otthonról! De hova? Minden ág őt húzza, minden tüske őt tépi. A feje fáj, a gyomra émelygett, azt hitte, leesik a székről. Ült a munkája fölött és várta, honnan éri a következő csapás. - Fölszedhettél a Balatonnál valami nyavalyát. Influenzát vagy mit tudom én, de látni rajtad, alig állsz a lábadon, illetve ülsz a popsidon. Lázad nincs? Dóra nemet intett. - Rettenetes migrénem van, Béla, csak ez az egész. - Akkor kitörőben lehet valami. Jól tennéd, ha hazamennél és betegállományba tetetnéd magad. - Ugyan. Hiszen csak most léptem be. - Nem érdekes. Én vagyok a főnök, sipirc haza. Nem tudta eldönteni, hol elviselhetetlenebb a tartózkodás, az intézetben-e vagy pedig odahaza. Szegény anyuka is szerencsétlen arccal jár-kel miatta, rossz ránézni. Osztozik a kínjaiban. Eh, igaza van Bélának. Beteg. Belebetegedett ebbe a disznóságba, ami olyan váratlanul szakadt a nyakába. - Jó. Megyek, ha csakugyan úgy gondolod. Kinn állt az utcán, elment a villamosmegállóig, de hiába húztak el orra előtt hosszabb-rövidebb időközönként a villamosok, egyikre sem szállt föl. Egyszerre mint a villám, hasított belé az ötlet. Sietős léptekkel indult a közelben álló telefonfülke felé. Lázas gyorsasággal lapozni kezdte a telefonkönyvet: Hafapka, Határ, Hátas, Hataš, no végre! Hatina. Hatina Ivan, Miroslav, Vladimír. Ez az. Tárcsázott, dobogó szívvel várta, hogy a vonal túlsó végén jelentkezzék valaki. A kagylót felvették. - Hatina-lakás. - Itt Sípos Dóra a Piackutató Intézetből. - Kit tetszik keresni? A hang egészen fiatal lányé lehet. Talán a diri lánya. Megkockáztatta: - Anyukával szeretnék beszélni. Otthon van? - Háromig dolgozik. Tessék később hívni. Mit csináljon háromig? Eszébe jutott a naiv festők kiállítása. Az a kedves boci és a bociszemű kislány talán még ebben a helyzetben is örömöt jelentene. Gyerünk a Mirbach-palotába. A képek csodát tettek. Lassan megnyugodott. Most a fejszém olyan fába vágom, amelyről nem tudom, nem az én fejemre dől-e. Eltelt az idő, bekapott egy hot dogot és megkereste a legközelebbi telefonfülkét. A tárcsázásra női hang jelentkezett. - Itt Sípos Dóra a Piackutató Intézetből. Az igazgató úr feleségével szeretnék beszélni. - Hatináné vagyok. Milyen ügyben? - Magántermészetű, de igen jelentős ügyben. Válasz nem jött. Dóra már azt hitte, letették a kagylót. Kis torokköszörülés után végre megszólalt Hatináné. - Sejtem, miről lehet szó. Nem vagyok biztos benne, érdemes-e a témáról beszélni. - Biztosítom, hogy érdemes. - Akkor... — a hang határozatlanná vált - talán... Az uram nemsokára hazajön ... Nekem megfelelne itt a közelben, a Slavín alatt a Kör presszó. Negyedóra múlva ott lehetek. - Én is igyekszem. Miről ismerem föl önt? - Sárga hajpántot, sárga szandált viselek és sárga táska van nálam. - Köszönöm. A kagylót helyére akasztotta és máris indult a trolimegállóhoz. Most, hogy volt valami célja, elképzelése, máris jobban érezte magát. Amint a kávézó felé ballagott, egy nő ment előtte Hatináné ismertetőjeleivel. Meglepően jó alakú, jó mozgású nő volt. Ki tudja, miért, a diri feleségét kissé szétment, kevésbé elegáns nőnek képzelte. Az ajtón csaknem egyszerre léptek be. Az asszony az első üres asztalnál telepedett le, Dóra most az arcát is láthatta. Negyvenes ápolt szépasszony nézett vele farkasszemet. És ezt a nőt csalja a diri Mártával? Állt az asztalnál, szemén látszott a csodálkozás. — Maga telefonált nekem? Dóra bólintott. — Kérem, üljön le, s mondja, miről van szó. — Asszonyom... Saját hibámon kívül rettenetes helyzetbe kerültem. Egyedül maga segíthet rajtam. — Mit parancsolnak? - állt meg a pincér az asztalnál. - Valamilyen dzsúszt kérek — mondta Dóra, mint akinek teljesen mellékes, mit tesznek eléje. — Egy pohár ásványvizet — rendelt Hatináné, és hitetlenkedve nézett Dórára. - Azt mondja, csak én tudok segíteni magán? Elképzelni is nehéz, hogyan. De hát csak mondja. - Önnek valaki bogarat tett a fülébe, hogy... - Igen, igen, tudom, miről van szó. Az uramat gyöngéd kapcsolat fűzi az intézet egyik fiatal alkalmazottjához. - Az igazgató úr pedig meg van győződve róla, hogy a pletykát én terjesztettem, és így jutott az ön fülébe. Ez rettenetes vád, egyáltalán nem felel meg a valóságnak. És az állásomba is kerülhet ... (Folytatjuk)