Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-17 / 190. szám, kedd

1993. AUGUSZTUS 17. •ÚJ szó> OLVASÓINK OLDALA 8 TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! ...A Magyar Televízió Sógorok című műsorában egy egyhetes ausztriai üdülést nyertem, amely­nek keretében Olaszországba is el­látogattunk. Sok tapasztalattal, él­ménnyel gazdagodtam. Ausztriá­ban él egy kisebb olasz nemzetisé­gi csoport. Olaszországban pedig egy nagyobb német kisebbség. Irigylésre méltó, hogy milyen ba­rátságban élnek a két nemzet fiai. Jól megférnek egymás mellett az olasz és a német feliratok is. Mi itt­hon semmiben sem tudunk meg­egyezni, nekik viszont sikerült megoldaniuk problémáikat. KROKHELY JÁNOS Kassa ...A Sunar ára 50 koronáról 53,50­re emelkedett. Valamikor 12 koro­nát fizettünk érte. Egy babakelen­gye ára pedig több ezer koronába kerül, hiszen egy falatnyi nadrá­gért és kabátkáért ötszáz koronát is elkérnek. Az államnak nem érdeke a népesség növekedése? A papok hiába vannak az abortusz ellen, a fiatal nők jól meggondolják, hogy ilyen körülmények között sztllje­nek-e több gyermeket. A kormány­nak és a többi illetékesnek foglal­koznia kellene ezzel a kérdéssel. SZÉKELY MARGIT Galánta ...Az eddig is rosszul fizetett alkal­mazottak, akik elvesztették mun­kájukat. joggal érzik magukat ér­téktelennek, mert jövedelmükből nem tudják családjuk megélhetését biztosítani. Rengeteg a csalódott ember, vannak, akik feladják a küzdelmet, és a társadalom pere­mére sodródnak. Mások bűncse­lekményekre vetemednek, erősza­kot alkalmaznak. Mi pedig már nem merünk este sétálni, nehogy áldozataikká váljunk. A kormány ígéretei ellenére a dolgok egyre rosszabbra fordulnak. Várjuk a gyakorlati lépéseket a helyzet javí­tására. HEGEDŰS VALÉRIA Komárom CSALÓDÁS Hazafelé bandukoltam, utamba esett a kocsma, betértem. Leültem egy üres asztalhoz, rendeltem, és komótosan nekifogtam a normám elfogyasztásához. Nemsokára négy férfi, a közeli atomerőmű dolgozói az asztalomhoz ültek. Az asztal, mivel egyik lába rövidebb volt, össze-vissza táncolt, amikor egyi­kük rákönyökölt. Hirtelen kivett a pénztárcájából egy ötszázkoronást, összehajtogatta, és az asztal lába alá dugta. Ejha, mondtam magam­ban, netán megnyerte a főnyere­ményt vagy rendkívüli prémium­osztás volt, hogy ilyen köny­nyelműen bánik a pénzzel? Még egyszer koccintottunk, s aztán sze­delődzködni kezdtek. Még nem voltak az ajtón kívül, amikor én már az asztal alá nyúltam. Tervez­gettem, mit is veszek a nem várt nagy összegből, mert ugye, egy kisnyugdíjasnak ötszáz korona sok pénz. Kivettem a bankót, megnéz­tem s aztán visszatettem. Szomo­rúan megittam a sörömet, és elin­dultam haza. Az ötszázason nem volt bélyeg. SITKA GYULA, Léva NINCS PENZUK LAKASRA A FIATALOKNAK Olyan problémám van, amely na­gyon sokunkat foglalkoztat az or­szágban. Nem találok rá megoldást a lakástulajdonról szóló törvény egyetlen paragrafusában sem. Az foglalkoztat, hogyan tudnék lakást szerezni a most nősülő fiamnak, aki eddig iskolába járt, s így jöve­delme sem volt. Már régóta magam nevelem két gyermekem, így nem lehet annyi pénzem, hogy lakást vegyek. A szövetkezeti lakásoknak ma már csillagászati áruk van, egy magam­fajta proli számára elérhetetlen. Félre ne értsenek, én nem magántu­lajdonba akarok lakást venni, csak a családalapításhoz fedelet akarok egy fiatal pár feje fölé szerezni. Ügy tudom, Losoncon egy kétszo­bás lakás ára 150-200 ezer korona. Sokan üzérkednek a lakásokkal. Aránylag olcsón, 35-70 ezrért vet­ték meg őket, és most százezret is nyernek rajta. Hol van az igazság? Hogyan jutottak lakáshoz azok, akiknek nincs rá szükségük, hiszen máskülönben aligha adnák most el. Becsületes dolog, ha a szövetkezet engedélyezi, hogy ilyen sok ember meggazdagodjon a szövetkezeti la­kások eladásából? Még egy égető problémát is megemlítenék: hogyan létezik az, hogy az írni, olvasni nem tudó ci­gányok, akik életükben nem szeret­tek dolgozni, mindig rokkantnyug­díjasok voltak, és most is segélyből élnek, ma a losonci közintézmé­nyek, vállalatok mintegy hatvan százalékának tulajdonosai lettek. Miből tudják ezeket megvenni, hon­nan a rengeteg pénzük? Sokuknak nyugati autója és nagy háza is van. Nem hiszem, hogy ezeket a problémákat nem látják a parla­menti képviselőink, és a többi ille­tékes sem figyel fel erre. Kellene már egy alapos ellenőrzés, hogy tisztességes úton jutottak-e a romák a sok pénzhez, és azt is számon kérhetnék a lakásszövetkezetek ve­zetőitől, miért engedik eladni egye­seknek az új lakásokat százezer ko­rona nyereséggel, ha egyszer olyan nagy szükségük volt rájuk? N. A., Losonc MEGFELEDKEZETT ÍGÉRETÉRŐL A KORMÁNY? Forró ősz? - tette fel a kérdést az Űj Szó augusztus 3-1 számában Fischer Ödön Pozsonyból. Meggyőződésem szerint nem sok ezer, de sok százezer, napról­napra nehezebben élő, nyomorgó nyugdíjas és más becsületes em­ber nevében (rt, akik ugyancsak megélhetési gondokkal küszköd­nek. A cikk írójának teljesen iga­za van, egyetértek vele, hiszen a pohár tényleg betelt. A nyomor­gó emberek nagy tömegei a nad­rágszíjukat már tovább nem húz­hatják össze. Az ócskapiacok ter­jeszkednek, az emberek előveszik az évekkel ezelőtt félretett, divat­jamúlt holmikat, megpróbálnak mindent pénzzé tenni, hogy pár napra megszabaduljanak gond­jaiktól. A gyermekes családok pedig használt ruhákkal próbál­nak egymáson segíteni, amit a nagyobbak kinőttek, megfelel még a rokonok, szomszédok ki­sebb gyerekeinek. Nagy kár, hogy a kormány nem tárgyal ezekről a kérdésekről, fi­gyelmét a hatalmi harc köti le. Még jó, hogy a nép türelmes, bár hajtott fővel hallgatja a kormányio heti tízperces meséit, amelyekben, sajnos, a gyermekmesékkel ellen­tétben nem a jó győz a rossz felett. A nyár bizony kezd forróvá válni. Ilyen forró lesz az ősz is? Vagy a fizetések és a nyugíjak újabb jelentéktelen emelésével is­mét elhessegetjük a gyorsan kö­zeledő veszedelmet? Valamikor azt ígérte a kormány, hogy aho­gyan nőnek a megélhetési gon­dok, úgy emelkednek majd a fi­zetések és a nyugdíjak is. Megfe­ledkezett erről, vagy ez Ls egyike volt a számtalan mesének? IVÁN SÁNDOR Kassa A nézetek sokrétűsége érdekében olyan leveleket is közlünk, ame­lyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. NEM TANULHATTUNK TOVÁBB Az alternatív iskolákkal kapcsola­tos vitához szeretnék hozzászólni, jobban mondva, saját tapasztala­taimat elmondani. Én 1944-ben magyar iskolába kezdtem járni. Közbeszólt a háború, majd gyer­mekbénulást kaptam. Azok a szülők, akik csak magyarul tud­tak, összetartottak, és várták a magyar iskolák megnyitását. Mi­vel ez nem történt meg, 1947 szeptemberében szlovák iskolába írattak be. Két hétig jártunk, aztán a tanító hazaküldött bennünket. Egy ideig a falunkban lakó ma­gyar tanító titokban tanított ben­nünket olvasni, írni és számolni, de a szlovák tanítónő feljelentette őt, így nem folytathattuk. Aztán jött a kitelepítés, a tanító sem volt kivétel, és 37 családot is elvittek a falunkból. Én három évig szlovák iskolába jártam, eleinte megtanul­tam minden verset és éneket, de nem tudtam, mit mondok. Az is­kola udvarán nem szólalhattunk meg magyarul, mert verést kap­tunk. A harmadik osztályban már jobb volt, mert tudtam valamit szlovákul. Aztán még két évig magyar iskolába is járhattam. Azok közül, akik már magyar is­kolában kezdhettek tanulni, sokan jártak főiskolára vagy szakközép­iskolába, mi azonban nem jutot­tunk el oda. A névhasználatról csak annyit: amikor szlovák iskolába jártam, Helenát írtak a bizonyítványomba, az anyakönyvi kivonatban Elena van. A nyugdíjamat Helena névre kapom, de az új személyimben Elena szerepel. Én nem tudom, melyik a helyes, csak abban va­gyok biztos, hogy én magyarul Ilo­na vagyok, és örülnék ha hivatalo­san is az lehetnék. ZS. F. (név és cím a szerkesztőségben) A RÁDIÓ ÁLOMKERGETO MŰSORA A Szlovák Rádió minden pénteken este kilenctől hajnali kettőig telefo­non társalog a polgárokkal. Több mint egy éve én is hallgatom ezt az álomkergető műsort. Sok esetben mosolyra derít, de legtöbbször el­szorul a szívem, mivel minden egyes adásban rólunk, magyarokról is társalognak. Természetesen, nem dicsérnek, hanem szapulnak jobb­ról-balról. A műsorvezetőn kívül egy-egy szakember van a stúdió­ban, az ő szakmai felkészültségük, tudásuk tiszteletre méltó, de Veid­ler úr, a műsorvezető ide-oda hintá­zik. A telefonálók között van, aki azonnal érvel, de ő csak a magáét bizonygatja. Ennek ellenére a szlo­vák hallgatók imádják, agyba-főbe dicsérik a kommunista időben su­gárzott műsorait, valamint az éjsza­kai nyugalmat zavaró, jelenlegi te­lefonos műsorát is. A két legutóbbit említeném meg. Egy lévai úr elmarasztalta a tévé magyar műsorát, mert szerinte mi, magyarok csak a budapesti adáso­kat nézzük, így ez fölösleges ki­adás. Nem tudom, hogy mi jogon beszél valaki a nevünkben? Jó len­ne hitelesen is bizonyítani az állí­tást, felmérést végezni erről. A te­lefonálók között egy négygyerme­kes pozsonyi édesanya a magyar nemzetiségű politikusokat szidta. Szerinte büntetendő az, amit csi­nálnak. Az ilyen, zaklatottságot árasztó műsorok után a zeneszá­mok sem csillapítják a kedélyeket. Nehezen jön álom a szememre. HAJTMAN KORNÉLIA Nána OROMTELI NAPOK LITERBEN A Zoboraljai Községek Regionális Társulásához tartozó falvak pol­gármesterei még áprilisban együttműködési szerződést írtak alá a Balaton keleti részén lévő te­lepülések polgármestereivel. En­nek köszönhető, hogy a berencsi és koloni gyermektáncegyüttesek meghívást kaptak a második Litéri Nemzetközi Gyermektánc-találko­zóra, amelyen rajtuk kívül martosi, sepsiszentgyörgyi és litéri együtte­sek vettek részt. Élményekben gazdag, örömteli napokat töltöttek Litérben a berencsi és koloni gye­rekek. A sok fellépés mellett jutott idő a barátkozásra, szórakozásra, fürdésre. Feledhetetlen számunkra a balatoni kirándulás is. Annak re­ményében búcsúztunk vendéglátó­inktól, hogy a legközelebbi talál­kozón, Berencsben és Kolonban újra találkozunk. DANÓCZI ÉVA, Berenes SKARLÁTVÖRÖS LILIOM Már jól benne jártunk a tavaszban, amikor az egyik kertészboltban szí­nes dobozra lettem figyelmes. Ere­deti holland csomagolás volt, az ábra pompás vörös liliomokat mu­tatott. A magamfajta hobbikertész minden különlegesség iránt ér­deklődik. Kissé elképedtem, ami­kor megtudtam, hogy egy hagyma 19 koronába kerül, de győzött a kí­váncsiságom és vettem egyet. Diónyi, fonnyadt hagymácskát kaptam (Ha kereskedő lennék, ar­com skarldtvörösre pirulna, ami­kor ilyent árulnék.) Ráadásul itt­hon, ültetés előtt láttam meg, hogy a hagymácska kissé penészes, sőt sérült. Néhány pikkelyt le kellett szednem, így még kisebb lett. Nem történt semmi - gondoltam. Évti­zedeken át megszoktuk, hogy az idejét múlt, értékét vesztett árucik­keket eredeti áron árusították. Most is ezt teszik, ráadásul sok a külföldi termék - villant át az agyamon. Hagymácskám azonban kihaj­tott. Féltő gonddal figyeltem fejlődését. És ki is virított: gyö­nyörű, skarlátvörös virága van, pontosan olyan, amilyet a dobozon lévő kis kép ábrázolt. És én kétel­kedtem! A hollandok tanítanak bennün­ket ésszerűen termelni, korrektül kereskedni. Sajnos, mi még csak az alapoknál tartunk. Most tanul­juk az eladó becsületét és a vevő megbecsülését. Jó tanítványok va­gyunk? GYŐRI SAROLTA, Szepsi SPANYOLORSZÁGBAN (JÓL!) NYARALTUNK A SABA-T0UR UTAZÁSI IRODÁVAL Többen is reagáltak a Spanyolországi nyaralás a SABA-TOUR „parancsnokával" címmel közölt ol­vasói leveliinké. Nyilvánvaló, hogy egy utazás rész­vevői nem értékelik teljesen azonosan a látottakat, tapasztaltakat. Ezért is szót adunk a másik tábor­nak, azoknak, akik a már közölt levél aláíróitól el­térően nagyon is elégedettek voltak az utazási iroda szolgáltatásaival. Ismertetjük az iroda vezetőjének hozzánk intézett levelét is. Természetesen nem kí­vánunk a kérdésről vitát indítani, tehát az ügyet ez­zel lezártnak tekintiük. Magától az irodától egy olvashatalan aláírással ellá­tott levelet kaptunk. Csupán a címe és tartalma alapján állapítható meg, hogy a bú-ált „parancsnok" szólalt meg. — Legnagyobb igyekezetünk ellenére sem tudunk eleget tenni valamennyi ügyfelünk elképzelésének, de el kell ismerni az utazási irodák jogait és kötelességeit is. Elsősorban arra törekednek, hogy az előre megkö­tött megállapodásnak megfelelő szolgáltatásokat bizto­sítsanak az ügyfeleknek. Az említett úton azért keletke­zett ellentét a vezető és az egyes részvevők között, mert önkényesen meg akarták változtatni a programot. Nem felel meg a valóságnak, hogy a buszok késve indultak és érkeztek meg. Élismeri viszont a levélíró, hogy a kétcsillagos szállóban egyes négyágyas szobák nem fe­leltek meg az elvárásoknak, ami az irodát is kellemet­lenül érintette. A négy eset közül kettőben cserét esz­közöltek, két család pedig kártérítést kapott. Ezért az esetért elnézést kér az ügyfelektől, és ezentúl nem fog négyágyas szobákat ajánlani. Huszonötén írták alá azt a rövid levelet, amelyben felháborodásukat fejezik ki a közölt kifogások miatt, és köszönetet mondanak a SABA-TOUR-nak a kelle­mes nyaralásért. Szakáll Mária pedig részletesen is be­számol a nyaralásról, cáfolva az elégedetlenkedők állí­tásait. - Családunk az élményekért, szórakozásért és pihenésért vállalta a valóban hosszú spanyolországi utazást. Nagyon elégedetlek voltunk, és ha tehetjük, a jövőben is igénybe vesszük a SABA-TOUR utazási iro­da szolgáltatásait. Mi ugyanis nem kákán csomót ke­resni járjuk a világot, hanem élményeket és tapasztala­tokat akarunk gyűjteni - záija levelét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom