Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-16 / 189. szám, hétfő

1993. AUGUSZTUS 16. ÚJ SZÓ. MOZAIK 4 MATRJOSKÁK ÁLLAMI PORONDON Időzítésre is gyanakodhatna A szovjet birodalom tündöklése és bukása című, a Magyar Tele­vízióban műsorra tűzött törté­nelmi sorozat nézője. A szomba­tonként jelentkező Tévémagisz­ter ugyanis az előzetes közlések szerint még valamikor tavasszal el akarta indítani ezt a terjedel­mes, 15 részből álló összeállí­tást, amely egyre csak késett. A Rádió- és Televízióújság sem látszott tudomásul venni ezt, he­teken keresztül az eredeti beha­rangozáshoz igazodott. Nyilván nyomdai átfutási idő miatt, de azért így is hol bosszantóan, hol szórakoztatóan. Alighanem mű­szaki és műsorszerkesztési gon­dok játszottak közre a csúszás­ban. Most viszont úgy tűnhet, hogy talán kissé kapóra is jött az eltolódás. A moszkvai puccs kü­szöbön álló második évforduló­ja, a sejtelmeket sem nélkülöző oroszországi politikai légkör felfokozhatja az érdeklődést a sorozat iránt, mely még ugyan­csak messze tart az 1991-es vég­kifejlettől, a Szovjetunió ösz­szeomlásától. De most az elmúlt két év fejleményeit felelevenítő közfigyelem alighanem olyan , ösztönzésekkel is szolgálhat, amelyek érzékletesebbé, meg­foghatóbbá teszik a szovjet biro­dalom kiépülése, fennállása és bukása mögötti történelmi-társa­dalmi összefüggéseket. Mert ezek rendkívül bonyolultak, ne­hezen áttekinthetők. Kockázatos vállalkozásra szánták el magukat a sorozat készítői. Neves szakértőkkel folytatott stűdióbeszélgetésekre alapozták az oknyomozással já­ró nagyívű történelmi kép meg­rajzolását. Ez a módszer eleve feltételezi, hogy a néző hajlamos és képes legyen követni a még oly közérthetően kifejtett tudo­mányos megalapozottságú ma­gyarázatokat és gondolatmene­teket - tizenöt folytatáson ke­resztül. Tudatosan törekszik a sorozat a felszín alatti problémák fesze­getésére. Nem a kezdeti, két évvel ezelőtti antikommunista eufóriának engedve akarja be­mutatni a birodalom felbomlásá­hoz vezető utat. Okok és okoza­tok szövevényét kívánja megvi­lágítani. Mert a néző számára ma már alighanem kezd derengeni, hogy a széthullás és a jelcini Oroszor­szág létrejötte nem széles körű demokratikus átalakulásban gyökerezett. A birodalmi állam bukása nem járt együtt a térsé­get kitöltő, nemzeti-nemzetiségi társadalmak mélyreható demok­ratizálódásával. Szilágyi Ákos, a magyarországi ruszisztika ne­ves szakértője szerint úgy szüle­tett a jelcini Oroszország, mint ahogy a Matrjoska babából ki­bukkan az újabb, kisebb fafarag­vány. Konzervatívok és demok­raták egyaránt megkapaszkod­tak az új állam hatalmi lajtorjá­ján, ahonnan egymást igyekez­nek letaszítani. Mi lenne, ha a régi birodalmi és a mostani nemzetállamokkal szemben a demokratikus tömeg­mozgalom jutna szóhoz? Persze, ez csak vágykép. De azért felve­tődik a kérdés, hogy vajon a Szovjetuniónak, mint állam­szocialista kísérletnek a bukása eleve kizárja-e egy új kapcsolat­rendszer kialakulásának lehető­ségét? Valószínűleg erre próbál vá­laszt keresni az ötödik résznél tartó sorozat. (kiss) A feliek csapata Méry Gábor felvételei EGY KIS ROMANTIKA ÉS MÉG VALAMI MÁS FÉLI CSERKÉSZEK GÖDÖLLŐN Amióta lord Boden-Powell megalapította a cserkészmozgalmat, vagy ahogy ő maga megfogalmazta: „kitisztította a forrást", világszerte fiatalok ezrei nevelődtek „emberebb emberré" e mozgalom szelle­miségében. A magyar cserkészet megalakulása óta a legaktívabbak közé tartozott. Nem véletlenül kapta meg Magyarország a IV. Cserkész-világtalálkozó megrendezésének jogát. Akkor nyáron a gödöllői tábor­ban a világ 54 országából mint­egy 24 ezer cserkész jött össze. Azóta eltelt hatvan év, s ebből 45 év úgy, hogy a cserkészmoz­galom Magyarországon és a ke­leti blokk többi országában egyáltalán nem működött. Nem működhetett. Az újjászervező­dés csak a rendszerváltás után indulhatott meg. Ma már a Ma­gyar Cserkészszövetség újra ak­tív. Ezt bizonyította az a Jambo­ree-emléktábor is, amelyet a 60 évvel ezelőtti találkozó emléké­re rendeztek meg Gödöllőn. A 600 magyarországi résztvevő mellett a világ 26 országából mintegy 1200 cserkész jött el az emléktáborba. A Szlovákiai Ma­gyar Cserkészszövetséget 60-an képviselték, köztük volt a féli alapiskola Szent László cser­készcsapatának 22 tagja is, Var­sányi Borbála vezetésével. Lévén, hogy Varsányi tanárnő tizenegy éves koráig maga is cserkész volt, így személyes él­ményeire támaszkodhatott, ami­kor 1992 márciusában megalakí­totta a féli cserkészcsapatot. Tagjai az általa vezetett folklór­csoportból verbuválódtak. Ma 36 kiscserkészből áll a csapat, akik persze továbbra is hűsége­sen folytatják a folklórcsoport­ban megkezdett munkát. Tulaj­donképpen ennek is köszönhe­tik, hogy eljutottak a Jamboree­emléktáborba. A részletekről Varsányi Borbála következőkép­pen számolt be. — A gödöllői tábor országos parancsnoksága minden Ma­gyarország határain kívül műkö­dő cserkészszövetséget meghí­vott, így a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetséget is. Azon­ban olyan csapatok jelentkezé­sét várta erre a találkozóra, amelyeknek van saját műsoruk, így kerülhettünk be mi is a 60 fős keretbe. Gödöllőn a kárpát­aljaiakkal közös altábort alkot­tunk: ez volt a „Kárpátok altá­bor", amely a Jamboree egyik leg­népszerűbb tábora lett. Állan­dóan vendégeink voltak, hollan­dok, angolok, japánok, meg per­sze magyarországiak. A felvidé­kiekre mindenki kíváncsi volt. A Jamboree-emléktábor prog­ramja nagyon sokrétű és egyben kötött volt. A reggel hat órai ébresztőtől az esti takarodóig mindig volt valami feladat, prog­ram, műsor, ami lekötötte a résztvevőket. A gyerekeknek nagy élményt jelentett, hogy a táborban különböző kézműves mesterségekkel ismerkedhettek meg, mint a gyöngyfűzés, gyöngyszövés, gyertyaöntés, fa­faragás, kosárfonás vagy a mé­zeskalácskészítés. Büszkén mu­togatták saját készítésű gyertyái­kat, karkötőiket, láncaikat. A nagyobbak közhasznú mun­kát is végeztek a városban, ahol a Magyarország térképét mintá­zó parkot szedték rendbe. Köz­ben ismerkedtek Gödöllővel, felfedezték műemlékeit, látvá­nyosságait. A gyerekek szívesen emlegették azt a napot is, amit Budapesten töltöttek. A legszí­vesebben mégis az esti tábortü­zekre emlékeztek vissza. Az Varsányi Borbála volt a csúcspontja minden nap­nak. Ahol közösen játszottak, énekeltek más országbeli cserké­szekkel, s közben ismerkedtek egymással, új dalokat, új játéko­kat tanultak, új barátokra tettek szert. Persze, ők is bemutatták mit tudnak: esténként mátyus­földi tánccal, szatmári tánccal és a pünkösdölővel mulattatták cserkésztársaikat. Szereplésük­kel nagy sikert arattak, hiszen a zárótábortűz nyolc műsorszá­ma közé a féliek pünkösdölőjét is besorolták. - Nagyon sokat adott nekünk ez a tábor - összegzi a Gödöllőn eltöltött kilenc napot Varsányi Borbála. Rengeteg új játékot, népdalt tanultunk, sok új isme­rősre, barátra tettünk szert. És nemcsak a gyerekek, hanem mi felnőttek is. Olyan kapcsolatok szövődtek, melyek a jövőben re­mélhetőleg még tovább fognak fejlődni. Megható volt az a gon­doskodás, az a kedvesség, az a sok-sok szeretet, ami ebben a táborban felénk áradt. A gye­rekek itt érthették meg igazán, mit is jelent valójában a cser­készmozgalom. Mi az a cser­készromantika, a cserkészszel­lem, ami egy életre elbűvöli azt, aki egyszer megismerkedik vele. Azt hiszem, most igazán megta­pasztalhatták: jó cserkésznek lenni, és büszkék lehetnek arra, hogy cserkészek. És a gyerekek? Ők még sokáig a táborban átélt élmények hatá­sa alatt lesznek, melyet egyetlen szóval úgy jellemeztek: csodála­tos volt. A következőn is ott szeretnének lenni. Hiszen olyan jó cserkésznek lenni! S. FORGON SZILVIA ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT MATICA-RECEPT AZ EGYSÉGRE. Szlovákia 1939 utáni törté­nelme folyamán kétszer fordult elő az ország politikai struktúrájának egypártosítása. Először 1938 őszén valósult meg nemzeti alapon Jozef Tiso vezetésével, másodszor 1945 és 1948 között folyamato­san vált valósággá Gustáv Husák ministránskodásával, miközben a szertartást Gottwald celebrálta Sztálin pontifikátusa idején. Mind­kettőnek tragikusak voltak a következményei. Mind az 1938 1945­ös, mind az 1948—1989-es időszakot - nem is túlságosan laza általánosítással - nemzeti front típusú politikai berendezkedésként emlegetjük. Úgy tűnik, hogy a Matica slovenská jelenlegi vezetői semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek az utóbbi öt és fél évtized történései alapján. Semmibe véve azt az igényt, hogy egy kulturális szervezetnek kulturális szervezetként illik működnie, és nem ajánla­tos beleavatkoznia a politikába, a Matica slovenská vezetői most az ország politikai erőinek összebékítésére vállalkoztak. Ez így első tekintetre tiszteletre méltó törekvésnek látszik. Mégis, azoknak a politikusoknak, akiknek még mond valamit az a szó, hogy demokrácia, az, hogy többpártrendszer, egy csapásra az jut eszébe erről a törekvésről, hogy: Nemzeti Front. Ebben kétségtelenül főszerepet játszik, hogy ismerjük a Matica jelenlegi vezetőinek politikai ízlését, törekvéseit. Tudjuk, hogy e nagymúltú (egykor valóban kulturális) szervezet élén munkálkodók (például Markuš vagy Bajaník) kiket tekintenek politikai ősüknek. Tudjuk, mi min­dent tekintenek bocsánatosnak a múlt bűnei közül. Túlságosan sokat tudnak róluk a szlovákiai demokraták, így gyanakodva nézik a poli­tika körüli nyüzsgésüket. Sajnos, nemcsak gyanakodva, hanem tehetetlenkedve is. Ha ez így meg tovább, ha még a kisebbségbe került miniszterelnök megregulázására sem lesz képes az ellenzék, előfordulhat, hogy Szlovákiában ismét, ötvenöt év alatt harmadszor is kísérteni kezd a Nemzeti Front szelleme. Persze, aligha Markušsal az élen. Mečiar majd megtalálja a módját a Matica-elnök háttérbe szorításának. Jelenlegi kísérlete azonban mindenképpen jó lesz a helyzet, az egypártrendszerrel való hajlandóság feltérképezésére. Az érlelődő válság, akárhogy is nézzük, azok malmára hajtja a vizet, akik szeretnek az „egy nemzet — egy párt" képlethez igazodva politizálni. Különösen, ha tudják, hogy mennyire szétzilált az ellenzék. MILYEN SAJTÓJA VAN SOÓKY LÁSZLÓNAK? A marcelházai polgármester akcióját többféle módon értelmezte a hazai és a kül­földi tömegtájékoztatás. Semmi meglepőt nem írt róla a szlovákiai sajtó nacionalista része, csak annyit, hogy „Na Slovensku - po slovensky". Némileg reménykeltő azonban, hogy néhány szlovák lap és néhány szlovák politikus már észrevette a lényeget, és ennek hangot is adott. A lényeg az, hogy rádöbbentek: miközben a kórhá­zakban nincs kötszer és nincs lassan már aszpirin sem, miközben az iskolák mindennapi működése is veszélybe került, miközben a mun­kanélküliek száma nőttön nő, és miközben a közlekedési rendszer összeomlással küzd, Hofbauer miniszter egyetlen területen ered­ményt mutatott ki: a magyar nyelvű helységnévtáblák „irtásában", így sokan felteszik a kérdést: nincs ma ennél fontosabb feladat Szlovákiában? A marcelházai polgármester nem többet és nem kevesebbet tett, minthogy komolyan vette a községi önkormányzatot. Önérzetes polgárként viselkedett. Az már más dolog, hogy hangja meglehető­sen messze hallatszott. Rövidesen kiderül, hogy az Európa Tanács mennyire veszi komolyan önmagát, és a Szlovákia felvételét követő hat hónap alatt miként reagál saját ajánlásai teljesítésének ellenőrzé­sére. Az már kiderült a közlekedésügyi miniszter országosnak mondott, de egyértelműen a magyar igények érvényesítése ellen irányuló intézkedése nyomán, hogy ez a szlovák kormány mennyire hajlamos ígéreteinek megtartására. Lehet, hogy néhány hét múlva a kormány majd sajnálatos tévedésnek minősíti a magyar helység­névtáblák ellen indított országos hajszát. Az eddig történtek azon­ban mindenképpen sok mindent elárulnak. Például azt is, mennyire hajlamos ez a kormány a demokráciára. A szlovákiai magyarság érdeklődéssel várja, hogyan reagál minderre az Európa Tanács. Felismeri-e, hogy sokkal többről van itt szó, mint a magát szuverén polgárnak érző Soóky László egyéni akciójáról. TÓTH MIHÁLY RÉSZVÉNYPIAC AZ INCHEBA A LEGDRÁGÁBB Az RM System Slovakia által tőzsdén kívül forgalmazott rész­vények közül a második fordu­lóban az Incheba részvénytársa­ság részvényei keltek el a legma­gasabb áron - 3177 koronáért. Az öt részvényért tulajdonosuk 15 885 koronát fizetett. A vagyonjegyes privatizáció­ban résztvevő csaknem 500 szlovákiai vállalat részvényei közül, a Baliarne Bratislava részvénytársaság részvényei keltek el a második legmagasabb áron. Tulajdonosaik részvényen­ként 2334 koronát fizettek ér­tük. A részvények eladási ára szerinti további sorrend a követ­kező (zárójelben a részvények eladási ára és az eladott részvé­nyek száma): Cosmos Bratislava (2179/6 db eladott részvény), Beruházási és Fejlesztési Bank (1732/8, Figaro Bratislava (1615/4), Slovakofarma Hloho­vec (1584/16), VÚB Bratislava (1288/24), Kafiléria Senec (1239/4). Podnik výpočtovej techniky Bratislava (1155/7), Idea Nitra (1022/16), Grafobal Senica (1000/26). Az RM System által szerve­zett második fordulóban össze­sen 21 371 részvény cserélt gaz­dát 3 482 955 korona értékben. Jelenleg a kirendeltségeken a harmadik fordulóban való ér­tékesítési kérelmeket jegyzik elő. A harmadik fordulóba való jelentkezés határideje augusztus 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom