Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-13 / 187. szám, péntek

1993. AUGUSZTUS 13. ÚJ szói MOZAIK 4 MA: PÉNTEK, TIZENHARMADIKA - Tart ettől a naptól? - kér­deztük olvasóinktól Frankó Mária nyugdíjas: - Nem vagyok én babonás, de a pénte­keket egy idő óta nem kedve­lem. A gyermekeim még kicsik voltak, hazafelé igyekeztem a nagy viharban. Valami azt súg­ta, ne rövidítsem le az utat a par­kon keresztül. Szerencsémre, mert alig tettem néhány lépést, villám csapott a park közepébe. Egy ember, akkor ott, életét vesztette. A 13-as számmal pe­dig úgy vagyok: még leírva is irtózom tőle. Mamám mondo­gatta, hogy ő azért olyan szeren­csétlen, mert 13-án született. Hát ezért nem szeretem én ezt a napot. Püspöki K. Rudolf gépkocsi­vezető: - Ha babonás lettem volna, akkor biztosan nem pén­teken, 13-án kötöttem volna há­zasságot. Tizenharmadika ismét péntekre esik? Jaj de jó, hogy szabadot vettem ki. Tudja, tar­tok egy kicsit az apácáktól. Ha apácát látok, mindig történik va­lami a kocsival. Anna Rejžeková takarítónő: - Számomra ez nem jelent sem­mit, nem vagyok babonás. A fe­kete macskától sem félek. Rá­adásul pénteken kapom a nyug­díjamat; ugyanis nyugdíjasként dolgozom, így ez szerencsés nap lesz. Balázs Alfonz vasúti tolató­munkás: - Hogy péntek, tizen­harmadika? Számomra ugyan­annyi, mintha hétfő vagy szerda volna. Én csak a tizedikét tartom számon, mert akkor kapok fize­tést. A mai világban éppen elég bajom van azzal, hogyan tart­sam el a családomat ilyen ala­mizsnából, amit fizetésnek ne­veznek. Sem időm, sem kedvem nincs azon törni a fejem: mi van, ha tizenharmadika éppen pén­tekre esik. Belohorszky Enikő magánvál­lalkozó: - Sokan azt mondják, ostobaság ilyen dolgokat komo­lyan venni, de nincs igazuk. Ép­pen úgy, ahogy a csillagok állá­sát vagy a horoszkópot nem sza­bad félvállról venni, jelentősége van ennek az egybeesésnek is. Én például évekkel előre szá­mon tartom, mikor esik tizen­harmadika péntekre, és nagyon is meggondolom, mit hogyan te­szek ezen a napon. Mindnyájunk sorsa meg van írva abban a bizo­nyos nagykönyvben, és ennek a szabályait respektálnunk kell. Szabó Sándor gépészmérnök: - Nem hiszek az ilyen dolgok­ban. Meggyőződésem, hogy en­nek semmi alapja sincs. Szerin­tem a horoszkópokat is csak úgy írják, hogy valaki a hasára csap. Én műszaki beállítottságú ember vagyok, annak hiszek, amit lá­tok, vagy annak, ami természe­tes emberi logikával megmagya­rázható. Hojda Iván magánvállalkozó: - Unom az ankétokat. Jobbat, tartalmasabbat már nem tudnak kitalálni? Sasvári Zoltán vállalkozó: - Ha nem szólnak, eszembe se jut, hogy péntekre esik 13-a. Háji Anna kozmetikus: - Ne­kem a 13-a többször hozott sze­rencsétlenséget. Egy ilyen napon veszítettem el az arany nyak­láncomat, amelyen egy 13-as aranyérem volt. A kereszt­anyám örömet akart szerezni vele, hogy nemcsak értékes ajándékot adott, hanem viselése­kor szerencsét is hoz majd. Saj­nos, nem így történt. A parkoló­ban éppen 13-án törték össze az autómat. Azóta is figyelem a naptárt, és kíváncsian várom, mit hoz a holnapi nap. -bel PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI (Munkatársainktól) - Nem hiva­talos forrásokból tudjuk, hogy az aláírásra előkészített szlo­vák-orosz államközi szerződés még csak említést sem tesz a szovjet megszállásról. Ez pedig a megszállással való csendes egyetértésként is felfogható - je­lentette ki Emil Kománk alelnök a Kereszténydemokrata Mozga­lom tegnapi sajtóértekezletén. — Még aggasztóbb azonban a szerződéstervezetnek az a ki­tétele - hangsúlyozta -, amelyik szerint Szlovákia kötelezi ma­gát, hogy nem lép be olyan vé­delmi szövetségbe, amelynek Oroszország nem tagja. A szlo­vák kormány egy ilyen szerző­déssel lemondana az állam szu­verenitásáról, s végső soron az integrálódásra nem maradna más lehetősége, mint csatlakozni a Független Államok Közösségé­hez - jegyezte meg ironikusan Komárik. Ivan Šimko alelnök a Szepesváralján és környékén tett látogatásával kapcsolatban elmondta: az ottani rendelkezé­sek egyértelműen törvényelle­nesek voltak, azonban az is igaz, hogy a térségben teljesen fel­bomlóban van a normális polgári élet. Egyes csoportok sáska módjára pusztítják a termést, a rendőrség tehetetlen, vagy nem is akar közbelépni, mond­ván, hogy nem bűntényről van szó. Ugyanakkor az anyagi ká­rok több millió koronára rúgnak. MPP ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGHOZ KELL FORDULNI A Magyar Polgári Párt tegnapi sajtóértekezletén Csekes Erika elnökségi tag, külügyi szakértő számolt be egy Salzburgban megtartott nemzetközi szeminá­riumról, amelyen az emberi jo­gokról, a jugoszláviai helyzetről, valamint a faji, a szexuális beál­lítottság és az életkor alapján történő megkülönböztetésről volt szó. Elmondta: a szakmai továbbképzésen túl a személyes kapcsolatok felvétele volt a ta­lálkozó legnagyobb eredménye. Neki például az Európai Közös­ség illetékeseivel és Clinton el­nök közeli munkatársával sike­rült személyes ismeretséget kötnie. Csekes Erika elmondta, a va­gyonnyilatkozat beterjesztését szabályozó törvény ellentmond a szlovák alkotmánynak, és az MPP felkéri a parlamenti képvi­selőket, hogy az alkotmánybíró­ságon kezdeményezzék az illető törvény felülbírálását. A magyar nyelvű helységnévtáblák eltávo­lításáról úgy vélekedett, hogy ez csak negatív visszhangot kelt majd külföldön, és újságírói kér­désre válaszolva elmondta, az Együttélés ez ideig nem kereste fel az MPP-t, hogy csatlakozzon a mozgalomnak az ET-hez cím­zett felhívásához. (gaál) SZNP: BECSÜLETESEN POLITIZÁL... Ľudovít Černák, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke a tegnapi sajtóértekezleten bevallotta, a koalíciós tárgyalások során egyetlen egy hibát követtek el - azt feltételezték, hogy becsüle­tesen is lehet politizálni. A be­csületes politizálás jegyében Pe­ter Sokol alelnök nevetségesnek minősítette egyes magyar politi­kusok tiltakozását a magyar nyelvű feliratok eltávolítása mi­att, illetve azt, hogy ezzel az Európa Tanácshoz kívánnak for­dulni. Marián Andel, a SZNP parlamenti frakcióvezetője pe­dig hasonló becsületességgel tá­madta Pavol Hagyarit, a Kon­zervatív Demokrata Párt elnö­két azon kijelentése miatt, hogy a Szlovák Nemzeti Pártot a tör­vény értelmében be kellene til­tani, mivel az alapvető emberjo­gi jogok ellen támad. (m-n.) N em először nyilatkoztak bírálóan a Szakszervezeti Szövetsé­gek Konföderációjának vezetői a kormány gazdasági és szociális politikájáról. Vladimír Mečiar válaszlevele Alojz Engliš szakszervezeti vezető felhívására az utolsó cseppet jelentette a pohárban; úgy látszik, elégedetlenségük elérte tetőpontját. Azt várták, hogy a miniszterelnök konkrét lépésekkel vagy legalább a szokásos ígéretekkel válaszol kifogásaikra. A konföderáció rendkívüli tanácskozása után elmondták: a szo­ciális partnerek egyre lehetetlenebb helyzetbe hozzák az 1 800 000 tagot egyesítő szakszervezeteket. Pedig ők már többször hangsú­lyozták: a kabinet nem állja szavát, nem teljesíti az érdekegyeztető tárgyalásokon született megállapodásokat. Felháborítónak tartják, hogy a miniszterelnök cseppenként adagolja azokat a restrikciókat, amelyekre a Nemzetközi Valutaalap kötelezte (?). Hiába érdeklőd­tek a sokat emlege­tett memorandum tartalma iránt, a részleteket nem tudták meg. Szerin­tük a kormánynak kötelessége lenne tájékoztatni a lako­sokat, mi vár rájuk. Annál is inkább, mert a felvett kölcsönöket nem a kabinet, hanem a lakosság lesz kénytelen visszafizetni. Arra pedig nem látnak garanciát, hogy a nem kis összegeket csak a gazdaság élénkítésére használják fel. Alojz Engliš szerint a Nemzetközi Valutaalap nem erősítette meg, hogy a szociális juttatások lefaragását követelte. Furcsának tartja azt is: Roman Kováé miniszterelnök­helyettes szóban úgy tájékoztatta a szakszervezetek képviselőit, hogy a nemzetközi pénzintézmény nem követelte a devalvációt, viszont a kabinet más tagjai ennek az ellenkezőjét állították. A szakszervezetek pontosan tudni szeretnék, mire tett ígéretet a kormány, mert fennáll a veszélye, hogy ezentúl minden negatív következményekkel járó intézkedésért a felelősséget a valutaalapra hárítja. A szakszervezetek az egyik legnagyobb hibának tartják: nincs egyértelmű elképzelés arra vonatkozóan, hogyan kívánja a kormány a költségvetés bevételét növelni, s arról sem nyilatkozik, mit tesz az adóhátralékok behajtásáért, hogyan sújtja a nem fizetőket és a csaló­kat. A legegyszerűbb módszer a kiadások lefaragása, de a bérből és fizetésből élők képviselői felvetik a kérdést: meddig tűrhető ez? A tűréshatárt valószínűleg rövidesen túllépik. A szociális törvé­nyek módosítására tett javaslatok ismét a legszegényebbeket rövidí­tik meg - hiába magyarázzák, hogy ésszerűbb lesz a juttatások elosztása, és a leginkább rászorulók kapják majd azokat. Ha csak részkérdéseket próbálnak megoldani - a nyugdíjasok kereseti lehető­ségének korlátozását, a családi pótlék folyósításának szigorítását, a betegbiztosítás módosítását -, ez arról tanúskodik, hogy a kor­mánynak nincs világos szociálpolitikája, nem képes átfogóan megol­dani a lakosság rászoruló részének problémáit. M egszólalt tehát a vészharang. A kérdés csak az, elhallat­szott-e a kormányhivatalba? Az érdekegyeztető tanács legközelebbi ülésén (talán) választ kapnak. De csak akkor, ha a háborgó szakszervezetek ott is hangot adnak elégedetlenségük­nek. DEÁK TERÉZ SVÁJC, ROMÁNIA VAGY ALBÁNIA? ,,Nagyon fontos a februártól szeptemberig terjedő idő­szak ... Ha nem birkózunk meg a pénzpiac szabályozásának folyamatával, akkor itt Romá­nia lesz. Ha sikerül ezzel meg­birkóznunk - Svájc!" így biz­tatta vagy riogatta rajongóinak gyülekezetét február 3-án a pozsonyi Művelődési és Pi­henőpark nagytermében Vla­dimír Mečiar. Nem tudom, mikor készült a Heti Világgazdaság és a Nép­szabadság mellékelt táblázata, illetve milyen időszak adatai­ból indultak ki, tény viszont, hogy Romániához már febru­árban is közelebb álltunk, mint... Ne, Svájcot, ne is emle­gessünk, elégedjünk meg talán csak Lengyelországgal. A ki­mutatás feltehetőleg még ak­kor készült, amikor nem álltak rendelkezésre a következő adatok sem: A lakosság reálbé­re az 1989-es év első hónapjai­hoz viszonyítva 1993 első ne­gyedévében 55 százalékra zu­hant vissza". Hasonló időszak­ban a fogyasztói árak 2,35 szá­zalékkal emelkedtek a hivata­los statisztikai adatok szerint. A fent említett táblázat, összehasonlítások, illetve ada­tok még nem tükrözhették azokat a negatív változásokat, áremelkedéseket, amelyek, Mennyi időt kell dolgozni az adott termékek megvásárlásához néhány volt szocialista országban? Arak Masfsro, Ungyslo Románte Csehország ftdwüdi Hamburger 36' 43' 48' 45' 72' Kenyér (1 kg) 24' 19' 42' 26' 38' Te] (1 1) 14' 17' 19' 18' 27' Autó (használt) 24 hó 22 hó 32 hó 28 hó 30 hó Krumpli 9' 9' 38' 12' 15' Marhahús 78' 77' 217' 100' 193' Marlboro 48' 37' 199' 76' 72' Lakásrezsi 25 h ­­­­Benzin 29' 21* 42' 37' 40' Forrás: Népszabadság, HVG mondjuk, a hozzáadottérték­adó, a fogyasztói adó, az ingat­lanadó differenciált, 1-25 szá­zalékos emelkedéséből ered­nek. Minden egyes adóemelés láncreakciót idéz elő. Minden­ki emeli az árakat. Minden egyes vállalkozó az adóeme­lést áthárítja a fogyasztóra, s emellett megpróbálja úgy emelni árait, hogy az állami bevételekkel arányosan növe­kedjen saját nyeresége is. Ép­pen ezért, ha az adószint mondjuk akárcsak öt százalék­kal emelkedik is, a gyakorlat­ban legalább 10 százalékos fo­gyasztói árnövekedéssel lehet számolni. Nincs viszont olyan közgazdász, aki felelősséggel meg tudná jósolni, hogy az adók legutóbbi növelése mi­lyen mértékben csökkenti a re­álbéreket, rontja az életszínvo­nalat, növeli a fogyasztói ára­kat. És akkor még nem szól­tunk például arról, hogy irány­adó vélemények szerint a la­kásrezsi is alaposan növekedni fog, állítólag havi háromezer koronát tesz majd ki a jövő év január elsejétől. Történik ez akkor, amikor a szlovákiai át­lagos munkabér nem haladja meg az ötezer koronát, s ami­kor a fizetésképtelen vállala­tok igazán képtelenek emelni a fizetéseket. Érdekes lenne megvizsgálni, miért volt szükség a fent emlí­tett kormányintézkedésekre, az adókulcsok emelésére; mi­ért lett olyan hirtelen mérték­telenül deficites az állami költ­ségvetés. Mértékadó vélemé­nyek szerint az adók növelése azokat érinti csupán, akik ed­dig is becsületesen és megbíz­hatóan rótták le az állammal szembeni kötelességeiket; azaz, a kis- és középvállalko­zókat! Az állami költségvetés legnagyobb adósaitól azonban a kormány nemigen törekszik behajtani tartozásukat, holott éppen ezek az összegek hiá­nyoznak az államkasszából, és éppen ezek a tartozások eme­lik a lakosságot terhelő adókat. Talán csak véletlen, hogy több­nyire állami vállalatok adóssá­gairól van szó? Készült egy felmérés. Nem állítom, hogy szentírás. A fel­mérés elkészítése óta eltelt időben hozott intézkedések azonban megkérdőjelezik Vla­dimír Mečiar szlovák kor­mányfő optimista nyilatkoza­tát, miszerint Svájc és Románia között „választhatunk". A fen­ti intézkedések nemigen adnak választási lehetőséget, holott a volt és a várható devalválást még nem is említettük. Ezeket is számításba véve a jövő év első napjaitól nem Svájc és Románia által szabott határok képezik reményeink távlatait, hanem csak az albániai és a ro­mániai viszonyok. FEKETE MARIAN KDM: EGYETLEN LEHETŐSÉG ­CSATLAKOZÁS A FÁK-HOZ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom