Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-12 / 159. szám, hétfő

KALEIDOSZKÓP Kis NYELVŐR NYITOTT AJTÓK NAPJA HELYETT LAKOSSÁGI NAPOT! Néhány évvel ezelőtt szokás volt, hogy egy-egy hivatal bizonyos időközönként olyan fogadónapokat tartott, amelyeken az érdeklődők megismerkedhettek a intézménnyel, a benne folyó munkával. A lakossággal való kapcsolattartás e sajátos módját szlovákul így nevezték: deň otvorených dverí; ennek nyomán a szlovákiai magyar nyelvhasználatban is leginkább a nyitott ajtók napja kifejezés volt használatos. Úgy látszott, hogy a rendszerváltás után sok más egyébbel együtt ez a fogalom is eltűnik, nemrégiben azonban újra találkozhattunk vele. Egyik hetilapunk hangulatos cikket közölt arról a kétnapos rendezvényről, melyet május elején tartottak a komáromi erődben. Az írás címe ez volt: ,,Nyitott kapuk napjai"a komáromi öregvárban. Nem tudom, mi volt a rendezvény szlovák neve, talán a Deň otvorených brán. A már állandósult kifejezésben a dvere-ajtó felcserélése a brána-kapu szóval nyilván szándékos: arra utal, hogy a várnak kapuja van, s ez nyílt meg a nagyközönség előtt. Ha a szóban forgó kifejezést nyelvi szempontból vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a magyar nyelvben az ilyen típusú szókapcsolatok esetében a minőségjelzősek az elterjedtebbek, de előfordulnak birtokos jelzős szószerkezetek is. Ennek ellenére Magyarországon nem használatos a nyitott ajtók napja kifejezés; az ilyen rendezvényt régebben nyílt nap nak hívták, újabban pedig a lakossági nap elnevezés vált általánossá. A szlovák deň otvorených dverí, illetve tükörfordítása, a nyitott ajtók napja sze

mléletesebbek ugyan, mint a Magyarországon kialakult megfelelőik, mégis ez utóbbiakat volna jó elterjeszteni nálunk is. SZABÓMIHÁLY GIZELLA . ÚJSZÓ* 1993. JÜLIUS 12. TÚL SOK A MAGYAR ISKOLA DÉf^SZLOVÁKIÁBAH? Szeretem a számokat. Ha nem győzöm szusszal az értelmetlen vitákat, mindig segítenek. Lehet ugyan sokféleképp értelmezni, megideologizálni a statisztikai adatokat, vissza is lehet élni velük, de fegyvert is kovácsolhatok belőlük az igazság védelmére. Szerencsére a szlovák oktatási minisztérium szereti gyártani a táblázatokat, melyek segítségével általában azt igyekszik bebizonyítani, hogy több magyar iskola van Dél-Szlovákiában, mint amennyire szükségünk lenne, valamint sok községben állítólag nem járhatnak a szlovák nemzetiségű gyermekek anyanyelvű tanintézetekbe. Nagy örömömre megint tanulmányozhatok egy ilyen kimutatást. Az előző iskolaévre (1991/92) vonatkozik, tehát nem sokban térhet el a pillanatnyi helyzettől. Ezek szerint a vegyes lakosságú dél-szlovákiai járások 136 községében csak magyar, 641 községben csak szlovák iskola van, 140 községben pedig szlovák és magyar oktatási nyelvű alapiskola is működik. Nézzünk ismét a statisztikai adatok mögé. Az a 136 község, melyben csak magyar alapiskola van, olyannyira magyar nyelvterület, hogy 56 községben a magyar nemzetiségű lakosság részaránya 80% feletti, de ami a lényeges, mind a 136 községben számszerű többségben él a magyarság. Ami a szlovák lakosságot illeti, csak 6 olyan községet találunk, melyben 40% - 50% közötti a szlovákok részaránya. További 8 községben 30% - 40%, 3 községben pedig 20% - 30% szlovák nemzetiségű polgár él. Ezzel szemben azon községek közül, melyekben csak szlovák tanítási nyelvű iskola működik, 54-ben él számottevő magyar lakosság, ebből 47-ben 20% felett. A legszomorúbb azonban az, hogy 30 olyan magyar többségű (50% felett) község is található ezen a területen, melyben sok az iskolaköteles gyermek - tehát nem elöregedett falvakról van szó -, de csak szlovák iskolába járhatnak. E két adathalmazból egyértelműen következik, hogy objektív okokból kifolyólag összehasonlíthatatlanul több magyar anyanyelvű gyermek kényszerül szlovák iskolába, mint fordítva. Végül érdemes röviden értékelni azt a 140 községet is, amelyben mindkét oktatási nyelvű alapiskola megtalálható. A 140 községből 120-ban 50% feletti a magyarok részaránya, további 170-ben pedig 20% és 50% közötti. Figyelemre méltó, hogy a 3 település közül, melyben 20%-nál kevesebb magyar él és mindkét iskolatípussal rendelkezik, kettő (valaha magyar többségű) járási székhely - Léva és Losonc. Ugyanakkor ebben a kategóriában 59 helyen alacsonyabb 20%-nál a szlovák lakosság részaránya, de gyermekeiknek így is lehetőségük van anyanyelvükön művelőtániük. Táblázatba foglalva ezek az eredmények a következőképp festenek: a magyar lakosság aránya(%) 50%-100% 40%-50% 30%-40% 20%-30% 10%-20% Összesen községek száma a feltüntetett kategóriában 429 31 25 18 19 522 csak szlovák iskolával rendelkező községek száma 30 54 csak magyar iskolával rendelkező községek száma 136 JÉL magyar és szlovák iskolával is rendelkező községek száma 120 _140_ iskolával nem rendelkező községek száma 143 17 11 12 192 Kérdéseim ezen adatok ismeretében: Vajon kinek van több lehetősége anyanyelven alapműveltséget szerezni, a magyar vagy a szlovák gyermekeknek? Miért nincs a 173 magyar többségű községben magyar oktatási nyelvű iskola, és miért van 30-ban csak szlovák? Gondolhatja-e komolyan bárki, hogy megoldható kulturális és oktatásügyi önigazgatás nélkül - ismerve az illetékes tárca és a parlament „készségességét" - ez a számunkra létfontosságú probléma? DOLNÍK ERZSÉBET ?pol. s. r. o. Radvanská 2, 811 01 Bratislava tel 07/313 674, 312 184, 313 339 fax 07/311 804 ajánlata teljesen felszerelt: - vendéglői konyhák - gasztronómiai és hűtőberendezések -alumínium ajtók, ablakok és homlokzatok minőség - tervezés - szerelés - szerviz VK-838 A Tőketerebesi Honismereti Múzeumban 22 barokk, a bártfai múzeum gyűjteményéből kikölcsönzött szobrászati alkotást felvonultató kiállítás nyílt, mely szeptember 5-éig tekinthető meg. Az egykori Sáros megye kilenc helységéből előkerült, ismeretlen szerzőktől származó műalkotások már eléggé megrongálódtak az idők folyamán. A szenteket és angyalokat ábrázoló pla-sytiVák azonban történelmi és művészi értéküknél fogva igazi kincsnek számítanak. Felvételünkön Szent István szobra látható. (Kép és szöveg: Jozef Bumbera) ORDÓDY KATALIN <DÓ<R& Csöndben ettek, de közben mindegyikük vetett egy-egy lopott pillantást asztaltársaira. Dóra is kialakította véleményét. Méhesné szép arcú asszony, jól öltözött, csinos, csak ha már egy grammot se venne magára. Az asztalnál egész jól fogja bírni a társaságát, de nem szabad alkalmat adnia, hogy napközben ráakaszkodjon. A fiú csöndes, de nem félszeg, figyelmes asztalszomszéd, alig nyúlt a pohara felé, máris töltötte neki az ásványvizet. A távolabbra levő kenyérkosarat is odatartotta. Csak valahogy az Edus névvel nem volt kibékülve. Inkább lehetne Pali vagy Laci. A fiatalember kimondottan jóképű, állapítja meg, míg az a szálkákkal bajlódik. A széles, fekete szemöldökök közül induló, egyenes vonalú orr az, ami meghatározza. Hát majd meglátjuk, lesz-e még érintkezési pont velük az étkezésen kívül. A vacsora befejeztével ő állt fel elsőnek, s mintha ez a többieknek egy kis csalódást okozott volna. - Már megy is? - kérdezte Méhesné. - Kilenckor a pódiumon kabarészínészek tartanak előadást - figyelmeztette őt Edus. - Csak nem fejezi be ilyen korán a napot? - Ezt Deák Gábor kérdezte, s udvariasan félig felemelkedett a székéről. - Nem, dehogy, még ki sem csomagoltam rendesen. Kicsit be akarom lakni a szobámat, hogy holnap már egészen otthon érezzem magam benne. A szobájába érve érezte, hogy az utazás, az új benyomások kissé elbágyasztották. A haza szánt lapokat sem volt kedve megírni. Leült a karosszékbe, s nézte a vadgesztenye lombjainak szelíd táncát, amint rárajzolódtak a csillagos égre. A nyitott erkélyajtón át be-becsapódott a kert illatos lehelete. Villanyt nem gyújtott, jó volt így a sötétben. Erezte, amint átsuhan rajta a szomorúság. Olyan szép a világ, s most jön rá, hogy eddig szinte tudomást sem vett róla. Nem volt rá ideje. A napok könyörtelenül elébe rakták a tennivalókat. Ebből állt az élet, s ezt rendjén valónak találta. Most előtte a napok hosszú sora, amit kedve szerint tölthet el, illetve el kell döntenie, mihez van kedve. Ebben a pillanatban leginkább Ádámot szorítaná magához, simogatná a buksi szőke fejét. Anyuka már biztosan lefektette, talán mesét is mondott neki. Felállt, hogy az erkélyről még egy pillantást vessen a tájra, a sejtelmesen csillogó vízre, lássa a csillagok fényét a ringó tavon, s becsukja az ajtót éjszakára. Akkor árnyék vetődött az erkélyre. A szomszéd. Biztosan ő is élvezi a késő esti panorámát. Csöndesen betette az ajtót, csak a felső szellőztetőt hagyta nyitva, aztán jólesően elnyújtózott az ágyon. xxx A reggelinél csak Méhesnével találkozott. - Edus részt vesz a bicikliversenyen - adott magyarázatot. - Este pedig a Sellő Szállóban táncverseny lesz. Nincs kedve eljönni? - Miért ne? De még nem teszek ígéretet, szeretnék ma sokat úszkálni. Gyermekkoromban minden nyarat a nagymamámnál töltöttem a Garam mellett, szinte csak enni és aludni jöttem ki a vízből. Csodálkozott, hogy beszélni tud magáról, egészen személyes dolgokat valakinek, akivel alig ismerik egymást. De Méhesné annyira közvetlen, szép arca mosolygós és megnyerő, önkéntelenül is viszonzást váltott ki belőle. Úgy látszik, tegnap megmérte őt, és nem találta könnyűnek, úgy hogy a barátkozástól nem tartotta semmi vissza. Elfogadta ezt a közeledést, jól is esett neki, hogy van kihez szólnia. - Arra nem is kíváncsi, hogy asztalszomszédunk miért hiányzik? - Vagy már korábban reggelizett, vagy későbben jön, hiszen a reggelit hét és kilenc között szolgálják fel. Könnyen elkerülhettük egymást. - Igen, igen, de mikor lejöttem, éppen távozni láttam ezt a Deákot. Úgy nézett ki, mint egy ellentengernagy. Meg is kérdeztem Gergő apótól, hová megy így kiadjusztálva. Mondta, hogy valami vitorlásverseny lesz a hét végén, arra készül ... A fiataloknak, férfiaknak annyi lehetőségük nyílik sportolásra, szórakozásra, de nekem például mi marad? Szépségkirálynő-választáson sem vehetek részt. Már napozni sem lehet úgy igazából. Fürdés, olvasás és ha esetleg összeverődne egy jó kártyaparti... Nincs kedve kisétálni a kertbe? Székek, nyugágyak, s ha nagyon meleg lesz, lesétálhatunk a vízig. - Feltétlenül körülnézek a kertben, de előbb fürdőruhát veszek fel, lehozom a napozóolajat, a keresztrejtvényt meg a cuccot, ami ilyenkor kell, aztán majd meglátjuk. - Engem megtalál - intett búcsút Méhesné, és a kertre nyíló nagy üvegajtó felé indult, mely tárva-nyitva állt, s özönlött be rajta a napfény. xxx Negyedórával később Dóra is lement, óriási napszemüveggel az orrán, és még óriásibb szalmakalappal a fején. E kettős védelem biztonságából vette szemügyre a kinti látnivalókat. A homokban gyermekek játszottak, folyt a tollaslabdamérkőzés, s messze, a sövénykerítésen túl teniszlabdák pattogtak. Négy idősebb úr sörösüvegek társaságában komoly kártyacsatát vívott egy nem egészen stabil kerti asztal körül. Dóra megállt. Tetszett neki a kép. Hasonló volt, mint amit gyakran látott a tévében. De ebből a képből hiányzott egy jó megjelenésű fiatalember, aki a televíziós filmekben mindig felbukkan. Csinos, hódító és meghódítandó hölgynek itt volt ő. De így az elragadó kép nem teljes. Elmosolyogta magát. Vakációs gondolatok. De anyuka is azzal bocsátotta útra, hogy: „Egy lap erejéig gondolj csak ránk, élvezd a szabadságot, az itthoni feladatok eszedbe ne jussanak. Tudj váltani, lazítani, kislányom." (FOLYTATJUK)