Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-08 / 156. szám, csütörtök

1993. JÚLIUS 3. ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP 4 LAPSZÉLEN ESÉLYEINKRŐL REÁLISAN A Nemzetközi Valutaalap látogatá­sa, illetve az ezzel kapcsolatos szlo­vák kormánynyilatkozat megszüle­tése óta mindenki vérmérséklete, il­letve pozíciója szerint értékeli az elért eredményeket. A kormánypár­tiak elsősorban a megegyezés és a megszerzett kölcsön tényét hang­súlyozzák, az ellenzék, illetve a rea­lizmusra törekvők viszont meglátják azt is, hogy a"Valutaalap február óta több csoportba osztotta az egykori szocialista országokat és itt bizony mi Bulgária és Románia egyáltalán nem felemelő társaságában találtuk magunkat. A nemzetközi pénzintézettel kö­tött egyezség több pontját ugyan mind a mai napig homály fedi, azt viszont már tudjuk, hogy a költség­vetési hiány nem haladhatja meg az öt százalékot. Márpedig ebben a te­kintetben eddig sem állunk a lejgob­ban: becslések szerint a feltétel telje­sítéséhez az év végéig legalább hat milliárd koronát kell megtakaríta­nunk. Amint ez várható volt, ebből a célból a kormány megemeli az adóinkat, az eddig nyilvánosságra került adatok szerint a hozzáadott­érték-adót 23-ról 25, illetve 5-ről 6 százalékra. Változni fog a fogyasz­tási adó is, vagyis az utóbbi évek valóban komoly emelései után az alkoholos italok kedvelőinek és a dohányosoknak újra csak mélyeb­ben kell a zsebükbe nyúlniuk. Mindez kétségkívül komoly bea­vatkozást fog jelenteni a családi kasszánkba, de nem lesz elég a költ­ségvetés számára. A számítások sze­rint ily módon ugyanis legfeljebb 3,4 milliárd koronát tudnak rajtunk be­vasalni. Ezért azután a hiányzó ösz­szeget a kiadások lefaragásával kell pótolni. A beruházásokra szánt ösz­szeg 850 millióval, a dotációkra és egyéb kiadásokra szánt pénz pedig majd egymilliárd koronával csök­ken. Az még egyelőre nem tisztá­zott, hogy mindez pontosan mit is takar, de a költségvetés eddigi helyzetének ismeretében a keretük lefaragására kényszerített miniszte­rek helyzete több mint kétségbeejtő. Az már biztos, hogy 700 milióval kevesebb jut a mezőgazdaság támo­gatására és véget érnek a gazdaság­talan bányászat és alumíniumkohá­szat megmentésével kapcsolatos ró­zsaszínű álmok is. Az eredeti elképzelések alapján minderre július elsejétől fokozatosan sort kell keríteni, mégpedig olyan tempóban, hogy a hónap végére a második ütemben napirendre ke­rülhessen a szociális kiadások lefara­gása, amelyek közül szinte biztos a családi pótlék „új típusú" folyósí­tása, a munkaképtelenséggel járó költségek egy részének átruházása a munkaadóra, a továbbdolgozó nyugdíjasok nyugdíjkifizetésének felfüggesztése stb. Amennyiben mindez nem lesz elég, szeptember folyamán további taka­rékossági intézkedésekkel szembe­sülhetünk, bár azt egyelőre még sen­ki sem taglalta, vajon az élet melyik területén lehetne még valamiféle „tartalékra" bukkanni. Szlovákia lakossága már eddig is sokat szenvedett a négy évtized alatt vakvágányra juttatott gazdaság át­alakításának kísérőjelenségei miatt. Annak idején a szlovákiai propagan­da minden eszközzel igyekezett Václav Klaus szájába adni - bár soha nem mondta - a nadrágszíj meghú­zásával kapcsolatos kijelentést. Most, amikor magunkra maradva nem tudjuk, vajon mennyibe fog kerülni szeptemberben gyermekeink iskoláztatása, illetve mit is fog felírni betegség esetén az orvosunk, azok helyeznek számunkra kilátásba újabb megszorító intézkedéseket, akik nemrég még épp erre hivatkoz­va érveltek a közös állam felosztása mellett. A közelmúltban sokak szá­mára megdöbbentően hatott az egészségügyi dolgozók sztrájkja, idén közszemlére tett ábra, amely az ágazat számára juttatott költségveté­si forrásokat szemléltette Cseh­országban és Szlovákiában. Mivel továbbra is érvényes, hogy az önál­tatás nem old meg semmit, fel kell készülnünk arra, hogy az élet újabb területein leszünk kénytelenek le­nyelni a keserú pirulát. TUBA LAJOS TÖRTÉNELMI TABLÓ NYÁRI SZÍNHÁZ A KOMÁROMI ERŐD VI. BÁSTYÁJÁBAN Filmesek, önkényeskedő hiva­talnokok, a komáromi erőd vé­dőit megszemélyesítő színészek, közelmúltunk valamint napjaink politikusai és mi magunk va­gyunk, illetve leszünk a szerep­lői a Komáromi Bástya Színház idei előadásainak. Az egy esz­tendeje kiírt drámapályázat, amelynek témáját Klapka György, az 1848—49-es magyar forradalom és szabadságharc ko­máromi hős tábornokának élete, tettei és az ezekből levonható általános érvényű erkölcsi, tör­ténelmi és nemzeti tanulságok képezték, második helyezettje (első díjat nem adtak ki) lett Mészáros László A mi hősünk című „históriás játéka". Ennek alapján rendezi Beke Sándor a komáromi erőd VI. bástyájá­ban - amely idén már harmadik alkalommal lesz helyszíne a Bás­tya Színház előadásainak - a Klapka című történelmi és mai játékot. Két szlovákiai magyar színhá­zunk évadzárása után kezdőd­tek meg a próbák. Az igencsak szélsőséges változásokban bő­velkedő júliusi időjárás fizikailag is próbára teszi a színészeket, akik közül többeknek a mai, konkrét figurák megformálásá­val egyidőben történelmi és né­mely esetben metaforikus alako­kat is életre kell kelteniük. Rá­adásul Mészáros László eredeti drámája nem tartalmaz katarti­kus erejű eredeti konfliktusokat. Ennek pótlása elsősorban rende­zői és színészi ötletek, improvi­zációk alapján történik. Dósa Zsuzsa és Borárus Imre, mini Barátnő és Klapka György éppen elcsodálkoznak a rendező egy öt­letén A próba ilyetén való kilesése lehetséges ugyan, de a dolgok közönség előtti korai kifecsegése több, mint vétkes könnyelmű­ség. Hiszen ottjártunkkor a be­mutatóig majdnem két hét volt hátra. Ez pedig tekintélyes idő ahhoz, hogy mind a komáromi, mind a kassai színészek Beke Sándor rendező vezetésével a dolgok természetéből eredő változtatásokat hajtsanak végre a történéseken. Ha azt is figye­lembe vesszük, hogy a produk­ció színházi eszközrendszerén túl bizonyos mértékig a filmes formanyelvnek - kísérőzene, látványeffektusok, váltakozó idősíkok és párhuzamos helyszí­nek - is meg szeretne felelni, sok meglepetés vár az előadások né­zőire ... A próba szünetében minder­ről Beke Sándor rendező nyilat­kozott: - Legutoljára a szlovákiai ma­gyar szerzők közül Lovicsek Bé­la színművét rendeztem a hetve­nes évek első felében. Mészáros László darabját Linka Ágnes dramaturg bevonásával mutat­juk be, de az ő beavatkozásai inkább a darab tömörítésére koncentrálnak... - Ezek szerint változtatások történtek. - Lényeges változtatásnak csak azt tartom, hogy beiktat­tunk bizonyos improvizatív le­hetőségeket. Ez azt jelenti, hogy amikor a szerző vált, s az ún. dokumentarista film forgatási helyszínén a történelmi nagytab­lós játék következik, ezeket az átkötéseket természetessé pró­báljuk tenni. A színészeknek azt mondtuk, hogy saját eszköztá­rukból használhatnak ahhoz, amit civilként maguk gondolnak. - Mi lesz érzékelhető mind­ebből a közönség számára? - Mindenekelőtt egy szakmai titok. Szakmai titka a filmforga­tásnak, amit a lehetőségeinkhez mérten autentikusan szeretnénk bemutatni. Valamifajta tapaszta­lata mindnyájunknak van, s eze­ket a kis tapasztalatokat gyúrtuk egybe. Mindenkitől vártam imp­rovizatív ötleteket, hiszen egy ilyen mű esetében nem lehetett mindent íróasztal mellett kitalál­ni. Fontos, hogy a végeredmény minél inkább életszagúvá váljék. Tehát, amikor megjelenik a pa­noramatikus méretű történelmi tabló, színes kosztümökkel, s az eredeti helyszínnel, ami maga a VI. bástya, a kontrasztnak mi­nél jobban érzékelhetőnek kell lennie. Ez remélhetőleg feszült­ségeket fog kiváltani a nézők­ben, a valamifajta közvetett ka­tarzist is. - Szabályos filmforgatás ré­szese lesz a néző? - Egyrészt igen, mert az alko­tói módszereknek megfelelően realista lesz a filmes játék. A fel­vett cselekmény, amit Nagy Ti­vadar operatőr forgat majd, há­rom monitoron közvetlenül a nézők előtt visszajátszható lesz. Lesz olyan jelenet, amikor a rögzítés technikáját látja a kép­ernyőkön, s a történelmi tablót pedig színházi élményként élheti át. Arra törekszünk, hogy ami­kor a valóságos történelmi drá­mát játsszák a színészek, lehető­leg keveset mozogjunk a stáb­bal, s ne zavarjuk az akkor ép­pen arra figyelő nézőket. - Mikor történik meg mindez a komáromi erődítmény VI. bás­tyájában? - Az első bemutatónk július 16-án, 17-én és 18-án lesz, s az esőnapokat 19-ére és 20-ára tűz­tük ki. Szeretném elmondani, hogy annak ellenére, hogy na­gyon nehezen született meg ez a pályázat, most nagyon boldog vagyok. Szeretnénk több dráma megszületésénél is bábáskodni, hiszen a színházunknak ez is a feladata. Én a másik díjazottat Ébert Tibort is szlovákiai ma­gyar szellemiségű írónak tartom, de örömömre szolgál, hogy telje­sen kezdő drámaírójelöltet is ju­talmazhattunk Korbei Alica sze­mélyében. Azt hiszem, az ő da­rabjaik is előadhatók, bár a jelle­gük különbözik a Mészáros László írta Klapka című történel­mi játéktól. A lehető legtöbb biztatást szeretném adni a fiatal drámaíróknak, hiszen ez is egy lehetőség a bemutatkozásra. - Kik azok, akik a Komáro­mi Jókai Szín­ház és a Kassai Thália Színház színészei közül résztvesznek a népes szerep­lőgárdában? - Boráros Imre, Boldoghy Olivér, Skronka Tibor, Czajlik József, Dósa Zsuzsa, Petrécs Anna, Bo­csárszky Attila, Pőthe István, Varga Tibor, Len­gyel Ferenc, Pólós Árpád, Ropog József, Dráfi Mátyás és a többi­ek, akik között fiatal és idősebb színészek ugyanúgy vannak. Nagy csapatmunka folyik itt. Velük együtt fellép a Concordia vegyeskar, amelynek tagjai igen lelkesen készülnek a bemutató­ra. Megszólal majd egy fúvósze­nekar, amely korabeli indulókat és népszerű dallamokat játszik. Mindez olyan történelmi kolori­tot ad majd az egész játéknak, ami szándékom szerint összetet­tebb színházi élményt jelent majd, mint amit megszoktunk. DUSZA ISTVÁN Beke Sándor rendező és Kiss Péntek József társrendező próba közben Petrécs Anna is megcsodálja a történéseket... (Méry Gábor felvételei) AZ UTOLSÓ SZALMASZÁL POLGÁRMESTEREK ÉHSÉGSZTRÁJKJA A HATÁRON „Testben és lélekben felkészülve a várható következményekre - más lehetőségünk már nem maradván - ezúton tudatjuk a magyar és a szlovák sajtóval, rádióval, televízióval, Bodrog­köz népével, az Európa Tanács és az Európa Parlament képvise­lőivel, bizottságaival, nem utol­sósorban e két ország vezető politikusaival, hogy a Pacin -Nagykövesd közötti új szlo­vák-magyar határátkelőhely megnyitásáért 1993. július 9-től, déli 12 órától éhségsztrájkot kezdünk! Az éhségsztrájk helyszíne — éjjel-nappal, megszakítás nél­kül - a határátkelőhely lesz, ügyelvén természetesen arra, hogy a két ország határrendé­szeti és más jellegű szabályait betartsuk! - olvasható a szer­kesztőségünkbe eljuttatott tájé­koztatóban, melyei Barati Atti­la, Pácin polgármestere, illetve Jakus Péter, Nagykövesd pol­gármestere írt alá. Lapunkban már többször fog­lalkoztunk ezzel a témával, és megértéssel fogadtuk a hírt, hogy a polgármesterek így dön­töttek, ugyanis a Pácin-Nagykö­vesd közötti határátkelőhelyet, a hivatalos ígéretek szerint, már a múlt év májusában meg kellett volna nyitni, de erre a mai napig nem került sor, noha a két köz­ség, a többi bodrogközi település támogatásával, minden tőlük tel­hetőt megtett ennek érdekében. A tervezett új határátkelő­helyhez odavezették a villanyt, a vizet, a szlovák kormány anyagi hozzájárulásával megcsi­nálták az utat, kiépítették a tele­fonhálózatot is... Csak mindez mégis feleslegesnek tűnik, mert a magyar kormánnyal ellentét­ben a szlovák kormány egyelőre nem engedélyezi a határátkelő­hely megnyitását. S ki tudja, egyáltalán komolyan veszi-e ezt az egészet, vagy továbbra is ah­hoz a praktikához tartja magát, hogy elegendő szép nyilatkoza­tokat tenni a regionális együtt­működések lehetőségeiről, a jó­szomszédi kapcsolatok fontossá­gáról, a valóságban meg teljesen másként cselekedni. Nagyon el­gondolkodtató és szomorú do­lognak tartjuk, hogy Pácin és Nagykövesd polgármesterei - az utolsó szalmaszálban kapaszkod­ván - éhségsztrájkkal kénytele­nek felhívni a figyelmet erre a tarthatatlan állapotra. (szaszák) KomBit COMPUTER-NAP POZSONYBAN (Munkatársunktól) Kedden Kas­sán, tegnap pedig a pozsonyi Fórum Szállóban tartott bemuta­tó napot a komáromi KomBit Computer Kft, amelyen az angol Chase Research termékeit ismer­tették meg az érdeklődőkkel. Ez a vállalat 1986-ban alakult há­rom alkalmazottal, tavaly vi­szont már bekerült a húsz legdi­namikusabban fejlődő brit cég közé. Fő termékei az UNIX ope­rációs rendszerű számítógéphá­lózatokban használatos hálózati csatlakozók, amelyeket egyebek mellett a Hewlett Packard, Oli­vetti és az IBM is használ. Az AT kártyák, az IOPRO, IOLAN és IOPRINT csatlakozók, illetve egyéb termékek minőségére jel­lemző, hogy a cég örökös garan­ciát vállal rájuk. -tl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom