Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-07 / 155. szám, szerda

1993. JÚLIUS 7. lÚ/SZŐ­HÖLGYOLDAL VALLOMÁSOK ... Mondhatnám azt is, hogy fél lábbal a börtönben vagyok, de nem mint tet­tes, hanem mint áldozat. Bár az is igaz, hogy a saját hülyeségem áldoza­ta. Meg a demokráciáé! Néhány évvel ezelőtt elkövettem egy baklövést, ha­sonlót, mini bármely fiatal lány: férj­hez mentem. Egy külföldihez. Nem volt semmink, amikor összeházasod­tunk, s később sem sok. Minden pén­zünk a férjem első házasságának kö­vetkezményeire ment el. A tartásdíjat nem tudtuk havonta törleszteni, mert külföldi volt, s így minden évben két­szer hozzájuk utaztunk, hogy egy összegben fizessük vissza az adóssá­got. Ez körülbelül tízszeresére emelte a megszabott összeget, s nekünk min­den megtakarított pénzünk erre ment el. Ha meg nem volt, akkor kölcsönt vettünk fel, hogy le tudjunk utazni. Ez így ment éveken keresztül. A másik ok, amiért soha nem volt pénzünk: férjem krónikus munkaváltoztató volt. Egy helyen soha nem bírta ki egy év­nél tovább, s csak természetes, hogy ezért mindig újra kellett kezdenünk. Később még mindehhez párosult az alkohol is. ... Hát, mit mondjak? Azt hiszem, nagyon sokan átéltek már ilyen életet. Egyszer aztán nem bírtam tovább, s elhatároztam, hogy véget vetek az életemnek. Bevettem egy ma­rék gyógyszert. Férjem nézett rám, majd gúnyosan nevetve átvonult a másik szobába, s nyugodtan lefeküdt. „Becsületére" legyen mondva, nem tudott nyugodtan aludni. Éjszaka többször is felkelt, hogy megnézzen, lélegzek-e még. Egyszer csak felsírt a gyerek az ágyban. Maradék erőmmel felkeltem, kivánszorogtam a fürdőszo­bába, s kábán ültem a kád szélén. „Űristen! Mit tettem? Ki fogja felne­velni a gyermekemet, ha én megha­lok?" - járt egyre a fejemben. Eszem­be jutott (abba a kábába), hogy mér­gezéseknél általában tejet itatnak a betegekkel, mert a tej neutralizálja a méreg hatását. Megittam két liter te­jet. Életben maradtam! Nem szeret­nék most arról beszélni, hogyan él­tünk az elkövetkezendő években. Az alkohol tisztára a férjem agyára ment, mivel nem keresett annyit, hogy elég legyen a piára, hál kölcsönkért. A szüleimre való tekintettel, akik a vá­ros köztiszteletben álló emberei vol­tak, adtak is neki. Aztán ugyanezért a szempontért, a pénzt vissza — tőlünk kérték. S közben a férjem olyan lett, mint egy állat. Nem evett, nem mosa­kodott, nem törődött semmivel. Csak az itallal. A munkahelyén tudták, hogy mi az ábra, s bár emberek életé­ért volt felelős, tolerálták neki. Sőt, még lakást is kapott, amikor végre si­került tőle megszabadulnunk. Meg vállalati kölcsönt. Talán azért, mert külföldi volt, talán azért, mert jóképű. S hát édes Istenem! A főnökasszony is csak nő volt. Aztán eltűnt a munkahe­lyéről is. Elment Csehországba dol­gozni. A tartásdíjat meg a kölcsöneit, miután bírósági ügy lett belőle, fizette egész decemberig. Amíg szét nem vált az ország. Akkor úgy döntött, hogy ő most már külföldi, és nem hajlandó fi­zetni. Semmit. És ezt csak így, könnyedén. Az egészben az a megha­tó, hogy mindennel engem keresnek fel. Még azokért a kölcsönökért is en­gem perelnek, amelyeket akkor vett fel, amikor mi már régen nem éltünk együtt. Az elején még fizettem, mert nem bírtam elviselni a szégyent. Ami­kor már lényegében mindent elkótya­vetyéltem, amit közös házasságunk alatt szereztem, bútort, kerékpárt, egyebeket, eldöntöttem: elég! Nem vagyok hajlandó egy ilyen aljas em­berre fizetni. Hát ezért fogok én bör­tönbe kerülni. Mert nem fizetek. Mert nincs miből! Hiszen a gyerekemnek sem bírok egy normális életet biztosí­tani! Tehát, mivel ezt hozta a demok­rácia, jöhet a zsaru, és elvihet engem. Mert őt a kutya sem keresi! Hiszen is­meretlen helyen, külföldön tartózko­dik. Csehországban! Ami ugye, az Óperenciás tengeren túl van, és ahol nyomtalanul el lehet tűnni. Hát meglehet, ha minden kötél sza­kad, én is disszidálok... Csehországba! Lejegyezte: N. KÁKAROV SZILVIA Az oldalt szerkesztette: KOVÁCS ILONA A VONAL TÚLSÓ VÉGÉN SZVORÁK KATI - Halló, Pilisszentlászló? Jó na­pot kívánok! A doktor úrral beszé­lek? - Én vagyok! Üdvözlöm. Tes­sék. - Nagyon kérem, Szvorák Katit küldje a telefonhoz, ha nem alkal­matlan. - 0, dehogy, rögtön átszólok... - Köszönöm... - Halló, itt Szvorák Katalin. - Szervusz, Kati Szóval még mindig nincs telefonotok... -Jaj, de jó, hogy hívsz, szervusz. Bizony nincs telefonunk, de a falu orvosa volt olyan jó, és felajánlotta nekünk, hogy fontos hívásokat rajta keresztül bonyolíthatunk. - Régen hallottunk rólad, tulaj­donképpen a Vagyunk című kazet­tád óta gyéren étkeznek a hírek felőletek. Sőt, hát az igazat meg­vallva, még ezt a kazettát sem na­gyon mutattuk be szlovákiai híve­idnek... - Ezt a kazettát Tóth Zsókával készítettük, szlovákiai magyar költök verseit és népdalokat adunk elő rajta, mondok néhány nevet, Bettes István, Vaija Imre, Zs. Nagy, Tóth Laci, Kulcsár Ferenc, Gál Sanyi. Én meg Zobor vidéki és gömöri dalokat éneklek. De őszin­tén szólva már el is felejtettem. - Hogyhogy? - Hát úgy, hogy azóta teljes gőzzel dolgoztunk a Bekecs, a Ví­zöntő és a Csámborgó együttessel és nemrégen meg is jelent a követ­kező hanghordozó... - Hanghordozó, vagyis kazetta, ugye? Mesélj róla valamit. - Tudod mi az én területem, most is oda nyúltam anyagért, aho­va eddig, vagyis a magyar és a kör­MB MÍMMI! v nyező népek dallamkincséhez. De a címe elárulja a témát, úgy hívják a kazettát, hogy Tavaszvilág. A hús­véti és a farsangi dallamokat, szo­kásokat, a pünkösd népszokásainak dalait gyűjtöttük össze. Gergelyjá­rás, pünkösdölés, farsangolás, zöld­járás. Földrajzilag pedig ezek a vi­dékek: Dunántúl, Moldva, Palóc­föld, Mezőség, Szilágyság, Zobor­vidék. - Akkor mostanában nem is tur­néztál? - Jaj, dehogynem. Június ele­jén templomavatós turnén jár­tunk Finnországban, és átugrot­tunk Németországba is. Bemu­tattunk részieleket a Tavaszvi­lágból is. Most ép­pen azzal vagyunk elfoglalva, hogy va­lahogy megoldjuk a terjesztést, mert ez a legnagyobb problé­mánk. - Jó lenne, ha meg­mondanád, hova for­duljon az érdeklődő, aki szeretne rendelni az új vagy a régebbi hanghordozóidból. - A legegyszerűbb Budapesten megren­delni, vagy személye­sen megvenni, az Et­nofon Népzenei Ki­adó a Falk Miksa ut­ca 16. szám alatt szé­kel, náluk lehet ren­delni, s a Rózsavöl­gyi Kodály ze­neműboltban pedig árulják, azt hiszem nemcsak a Tavaszvi­lágot, hanem még a verses kazettából is van. - Mi a tervetek nyárra? - Tudod, nehéz volt az első félév hajrája, kell egy kis pihenés, itt Pi­lisszentlászlón sok pihentető dolgot lehet művelni. Nagyon szeretem a kertemet, virágokkal, növényekkel foglalkozom, de mondanom sem kell, hogy elsősorban Ádámmal és Eszterrel... - Ugye jól emlékszem, hogy a gyerekeid előbb tudtak énekelni, mint beszélni? - Ó, igen, valóban így volt, Ádám egyre több hangszeren ját­szik, hegedül, furulyázik, most már a zongora sem idegen neki, és Esz­ter is a nyomdokaiban halad, most is, hogy idefutottam a telefonhoz, versenyt óbégattak a kertben... - Mármint hogy énekeltek? - Igen, jóformán olyan nekik a dalolás, mint másnak a levegővé­tel... - Mikor hozod el a műsorodat hozzánk? - Természetesen nem hagytam ki a közeljövő programjaiból Szlo­vákiát, de nem tudok pontos dátu­mot mondani, várok még néhány visszajelzést, aszerint állítom össze az augusztusi, no meg a koraőszi programot. Az csak természetes, hogy hazalátogatok, és ilyenkor ugye nem úszom meg fellépés nél­kül. De szeretem csinálni, úgyhogy nem szoktam elutasítani a felkéré­seket. Tudod, ha mezőnyben aka­rok maradni, akkor rendszeres munkára van szükség, állandóan új és új műsort kell összeszednünk, új és új felvételeket kell készítenünk, és elhiheted, sem a stúdiómunka, sem a megjelenés körüli szer­vezőmunka nem könnyű. Viszont én erre tettem föl az életemet, hát ezt csinálom. A gyerekek pedig egyre nagyobbak, most már iskola­gondok is jönnek lassan. - De remélem, megmaradtál a napsugár kishúgának, ugye? Ki is nevezett így? - Nahát, zavarba hozol, Palotai Erzsi mondta... - Kati, köszönöm a beszélgetést, és az Új Szó minden olvasója ne­vében kellemes nyarat és sok hazai meg külföldi sikert kívánok. Azzal búcsúzom, hogy a legközelebbi vi­szontlátásra, idehaza. BROGYÁNYI JUDIT Sokszor és sokan firtatták már, va­jon egy férfit mi fog meg legin­kább, amikor először meglát egy nőt. A szemek, hangoztatják sokan. Meglehet, ez gyakran így igaz, de mi, nők azt is tudjuk, hogy az ő te­kintetük egy szép dekoltázs, mell­tartó nélkül viselt, enyhén áttetsző póló vagy dús kebel láttán azon nyomban a mellkas tájékára esik. Ezért aztán nemcsak a férfiak, de a nők számára is igen fontos a szép mell. .Szinte nincs olyan mell, amelyen ne segítene valamennyit egy kis torna, néhány kis trükk. 1. Az eresz­kedő kebleken masszírozással segíthetünk. Fo­lyékony krém­mel bekenjük a mellet, és na­ponta egy alka­lommal tíz­húszszor két ke­zünkkel finoman összenyomjuk a kebleket. 2. Az apró, szinte nem lé­tező melleket vastag leukop­laszttal alátá­masztjuk, illet­ve ekképp össze is nyomjuk. A látvány le­vetkőzve való­ban különös, de felöltözve az addig kicsi keblek dúsabbnak tűnnek. 3. Az eleve szép dekol­tázst még von­zóbbá tehet­jük, ha a mell­hajlatokra bar­nás színű, a mell kiemel­kedő részeire pedig gyöngy­házfényű púdert teszünk. Kurír SZÉPSÉGÁPOLÁS GYÓGYNÖVÉNYEKKEL Kakukkfű Júniustól szeptemberig virágzik, rózsa­színű, több apró virágból álló fejecske formájában. Gyakorlatilag mindenütt megtalálható, út- és erdőszé­leken, mezsgyéken. A virágzás előtti, esetleg alatti szárát kell gyűjteni, szárítani, le­hetőleg gyorsan, árnyékos helyen vagy mesterséges hőmérsékleten , maximum 40 C foknál. Az így nyert szárított anyagból desztillá­lással nyerik ki a gyantát, aminek erős dezinfikáló hatása van. A főzet a következőképpen ké­szül: 100 gramm száraz anyagot 1 liter forró vízben a teljes kihűlésig állni hagyjuk. Az így nyert kivonat fürdővízhez hozzáöntve nagyon hatásos erősítő, dezinfikáló és vér­keringést javító szer.Felhasználha­tó még a férfikozmetikában, borot­válkozás utáni öblítővízként, ezen­kívül száj- és hajöblítőszerként. BEKE TIBOR mérnök NŐGYÓGYÁSZNÁL N.K., Dunaszerdahely: Kétéves házasok vagyunk. Még akkor teherbe estem, amikor csak együtt jártunk. A gyermek fogadásához nem voltak meg a feltételek, így hosszú töprengés után úgy döntöttünk, hogy elvetetjük. Azóta változtak a körülmények, már jöhetne a gyerek, de valahogy nem sikerüL Hatással lehet-e az egykori interrupció arra, hogy nehezen esek teherbe? - Nem szeret­ném, ha nézete­immel vallási fanatikusok vagy más önje­löltek visszaél­nének. Azonban a helyzet, amelyben a ter­hességmegsza­kítások száma messze meghaladja a születések számát, tűrhetetlen. Ez különösen napjainkban szem­betűnő, amikor jelentősen csökken a házasságok száma és a rossz gaz­dasági helyzet különösen a fiatalo­kat sújtja. Az interrupció azonban nem a családtervezés módja. Sehol a világon nincs annyi koraszülés ­a terhességmegszakítás következ­tében - mint nálunk. Ha szétné­zünk a női klinikákon, mit látunk: a páciensek jelentős része a terhes­ség csaknem a kilenc hónapját olt tölti.. Pedig ezek a nők két-három évvel ezelőtt gondolkodás nélkül kérték a terhesség megszakítását. Mindenki előtt világosnak kell len­nie, hogy az interrupcióval a nő árt magának. A következmények ke­zelése egyáltalán nem olcsó. A ke­zelést mindenkinek magának kell fizetnie. A meddőség kezelése, a terhesség alatti hosszú kórházi tar­tózkodás, a különböző gyulladá­sok, a méhszáj sérüléseinek kezelé­se - mindez a könnyelműség kö­vetkezménye. A terhességmegsza­kításra váró sorok engem az ősem­berre emlékeztetnek, aki a család létszámát a termőföld nagysága szerint határozta meg. Hogy a csa­lád ne éhezzen, az újszülöttekéi megölték a születés után. Mi ter­mészetesen magasabb műszaki szinten „dolgozunk". Az ultrahan­gos vizsgálat és más szakvizsgálat után jóval a születés előtt megöljük a gyerekeket, még sírni sem tud­nak. Minden interrupció - még a legkisebb is - műtéti beavatkozás. - Doktor úr, csak egy kis beavatko­zásra van szükségem, könyörög egy női hang. Azt gondolja, hogy ha kicsi, akkor már ártalmatlan is. Minden terhességmegszakítás vé­res beavatkozás, minden lehetséges következményeivel együtt. A kü­lönbség csak annyi, hogy a méhnyak záróizma kevésbé sérül. Néhány or­szágban már megjelentek a terhes­ség elleni tabletták. A Roussel fran­cia cég termékéről van szó, amely lényegében antihormon. Ez a sárga­test hormon ellen hat. Mint ismere­tes, ez a felelős a terhesség megma­radásáért. A végeredmény az, hogy a megtermékenyített petesejt felszí­vódik. Nem tudni, mi lesz a készít­mény további sorsa, mert még Fran­ciaországban sem engedélyezték. E kellemetlenségek csakis a megbízható és egészségre ártalmat­lan fogamzásgátlással előzhetők meg. Lehet, hogy az ön esetében is az egykori rossz döntés következmé­nye, hogy kétévi házasélet után sem érkezett meg a várva várt gyermek. Javaslom, mielőbb for­duljon nőgyógyászhoz. Dr. JOZEF VÁLKY nőgyógyász

Next

/
Oldalképek
Tartalom