Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-27 / 172. szám, kedd

HÍREK - VÉLEMÉNYEK . ÚJ SZÓ A 1993. JULIUS 27. LIBANON A FORDULT Libanon követeli az ENSZ Biztonsági Tanácsának azonnali összehívását és kéri, hogy a testület azonnal vessen véget az izraeli agressziónak - közölte tegnap Faris Buaiz libanoni külügyminiszter. „Amennyiben a tanács nem ül össze, azt jelenti, hogy képtelen teljesíteni kötelességeit", mondotta a miniszter újságíróknak adott nyilatkozatában. Franciaország felszólította Izraelt, hogy a legrövidebb időn belül hagyjon fel a libanoni katonai hadműveletekkel, jelentette ki a francia külügyi szóvivő. Hozzáfűzte, ezek a hadműveletek Libanon szuverenitását sértik és veszélyeztetik a közel-keleti békefolyamatot. Jicchak Rabin izraeli kormányfő viszont vasárnapi rádiónyilatkozatában közölte: fenntartja magának a jogot a Libanonnal szembeni bárminemű intézkedésre, amíg Észak-Izraelben nem újítják fel a rendet. A miniszterelnök azt követően nyilatkozott, hogy Libanonból többször is katyusákkal lőtték az észak-izraeli területeket. A támadások során két ember vesztette életét és sokan megsebesültek. A határvidéken tegnap is folytatódtak a harcok. Az izraeliek az Irán-párti Hezbollah állásait támadták, a harcokba a nap folyamán bekapcsolódott az izraeli haditengerészet. A berepülések következtében Észak-Libanonban vasárnap óta kb. 18an haltak meg, a sebesültek számát hatvanra becsülik. Nyilatkozott Warren Christopher amerikai külügyminiszter is, aki a Hezbollahot tette felelőssé a háborús helyzet kialakulása miatt. ÍL NAGYHATALMI ÖSSZEJÁTSZÁS KÉNYSZERE AMERIKAI-SZOVJET LÉGIHÁBORÚ 1950-53 KÖZÖTT K

orea megosztottsága a kétpólusú nagyhatalmi szembenállás egyik utolsó, de szívós maradványa. A negyven évvel ezelőtt a koreai Panmindzsonban megkötött békeszerződés ma is meghatározó erejű. Sőt, Észak-Korea napjainkban az atomfegyver bevetésével is fenyegetőzik. Mintha csak a több mint negyven évtizeddel ezelőtti tapasztalatokat hasznosítva próbálná alkalmazni a zsarolás lehetőségeinek az akkori nagyhatalmaktól eltanult módszerét. Igen, mert kiderült, hogy 1950-53 között Amerika és a Szovjetunió között több mint két éven át szabályszerű légi csata folyt, amelyet eltitkoltak a közvélemény előtt. A háborúra vonatkozó adatokat beismerte Borisz Jelcin is, amerikai részről pedig megerősítette Paul Nitze, a külügyminisztérium akkori vezető munkatársa. A kölcsönös tűréshatáron belüli borotvaélen táncolás amerikai részről egyet jelentett a „szoros üldözés", szovjet oldalról pedig a „hihető tagadhatóság" taktikájának alkalmazásával. A szakadék széléig elmenő és ott visszafogott fegyveres konfliktus mozgástere 1950 októberét követően alakult ki. Az amerikai gépek a koreai háború kitörése után - amelyet a délkoreai támadástól tartva Sztálin beleegyezésével Észak-Korea robbantott ki - a nyári hónapokban a szovjet határ közvetlen közelében szórták bombaterhüket. S 1950. október 8-án amerikai vadászgépekről tüzet nyitottak a Vlagyivosztok közelében levő Szuhaja Rjecska-támaszpontra. Washington tizenegy napon át tagadta az incidenst, majd bocsánatot kért. Ez volt az első és az egymás területe elleni egyedüli nagyhatalmi támadás. Épp ezekben a napokban Moszkva és Peking arról tárgyalt, hogy szovjet gépek biztosítsanak légi fedezetet a kínaiak koreai hadműveleteihez. Döntés csak pár nappal később született. Sztálin óvatosan cselekedett, csupán pár szovjet légierőegység Koreába küldését engedélyezte. Ezek közvetlenül Moszkvából kapott hadműveleti parancsokat teljesítettek, miközben a kínaiak is folytattak légi akciókat. A szovjet MÍG 15ösök viszont kínai felségjelekkel, Szovjetunión kívüli területről startoltak (amihez Sztálin kifejezetten ragaszkodott). A pilóták nem viselhettek semminemű szovjet azonosító jelet - rangjelzésüket sem — kivéve a Mao és Sztálin arcképmásával ellátott jelvényeket. Eleinte kínai, majd később koreai egyenruhában indultak bevetésre. A „letagadhatóság" megőrzését szolgáló álcázás azonban nem maradhatott ténylegesen titokban. Az amerikai gépek rádiósai felfogták az orosz beszédet, s azt is jelentették, hogy a MIG-ekben fehér arcú pilóták ülnek. Az amerikai politikai vezetés azonban, amint megbizonyosodott róla, hogy a szovjetek közvetlenül részt vesznek a harcokban, nem hozták ezt nyilvánosságra. K

ülön megállapodások nélkül alakultak kí a játékszabályok a két nagyhatalom között. Sztálin ügyelt arra, hogy a szovjet részvétel ne fenyegesse az amerikai légifölényt. Utólagos beismerések szerint az amerikaiak néha tízszeres túlerőben voltak. A szovjet MIG-ek csak 60 mérföldre közelíthették meg a frontvonalat, nem tehettek kárt az amerikai hadihajókban. Nem kezdeményezhették a harcot az amerikaiakkal. „Órákon át ültünk készenlétben a pilótafülkékben, s vártunk, de a támadás időpontját az amerikaiak szabták meg" — írta Georgij Lobov altábornagy, az akkori események egyik szovjet kulcsszereplője. Az amerikaiak viszont jelezték, hogy amennyiben a földi harcok nem fokozódnak, szovjet területen és légtérben nem támadják a szovjet gépeket. Szovjet beismerés szerint az amerikaiak 1300 gépet lőttek le, s ezzel több mint ezer amerikai pilóta vesztette életét. Minderről az amerikaiak hallgattak. „Ha akkor felfedjük a tényeket, a közvélemény ellenlépéseket követelt volna, márpedig a legkevésbé sem akartuk, hogy a háború még súlyosabb konfliktusba keverjen bennünket a szovjetekkel." - jelentette ki Paul Nitze. Lobov tábornok viszont ilyen magyarázattal szolgált: „Sztálin ravasz volt. Tudta, amíg nem dühíti fel Washingtont, Truman és Eisenhower kijelentheti, hogy az oroszok, bár feltehetően ott állnak a háború hátterében, tevékenyen nem avatkoznak be a harcokba." A

koreai szovjet-amerikai légiháború végül is egy nagyhatalmi „összejátszás" kényszere volt a harmadik világháború megakadályozása érdekében. Talán a hidegháború elkerülhetőségének egyik próbaköve. K. J. AZ RMDSZ RAGASZKODIK AZ AUTONÓMIÁHOZ A Romániai Magyar Demokrata Szövetség ragaszkodik az autonómiakoncepciójához és ennek alapján alakítja viszonyát a román ellenzékkel. Ezt Markó Béla, az RMDSZ elnöke jelentette ki az erdélyi Bálványosfürdőn megrendezett liberális szabadegyetem keretén belül elhangzott előadásában. A liberális szabadegyetemet néhány éve a magyarországi Fidesz és a romániai magyar ifjúsági szervezetek rendezik közösen. Markó beszédében elemezte a romániai belpolitikai helyzetet. Szerinte a kormányrudat továbbra is a kommunista nosztalgiákra, módszerekre és elképzelésekre támaszkodó baloldal tartja kezében. Az ellenzék, melynek legfőbb erejét a Demokratikus Konvenció pártjai alkotják, akárcsak a kormánypárt, szintén rabja a nemzetállami mentalitásnak. Kifejtette, hogy minden olyan esetben, amikor a kisebbségi kérdésben az egyéni jogok szférájából a közösségi jogok területére kellene átlépni, éles nézeteltérések jelentkeznek, és világosan kitapintható, hogy az autonómia, annak bármilyen etnikai vagy nemzeti formája már túl van azon, ameddig e pártok hajlandók elmenni. Tekintettel arra, hogy az RMDSZ nem hajlandó lemondani autonómia-igényéről, nem kizárt, hogy meglazulhatnak kapcsolatai a Demokratikus Konvencióval. A Konvenció ugyanis azt várja el az RMDSZ-től, hogy a jelenlegi helyzetben tekintsen el sajátos érdekeinek érvényesítésétől, úgy, ahogy azt a konvenció pártjai egymás közt meglévő ideológiai különbségek esetében teszik, s koncentráljanak együtt az általános demokratizálódást elősegítő programok megvalósítására. Ezzel az RMDSZ nem ért egyet, hiszen alapvető érdekeit nem adhatja fel még átmenetileg sem. Ami magát az RMDSZ-t illeti, Markó leszögezte, hogy az kezdettől fogva mozgalom volt, s elsősorban, de nem kizárólag, a közös nemzeti célok eddig visszafojtották a tagozódást. Mindez azonban mára már megtörtént, a szövetségen belül több irányzat, platform működik. Annak érdekében, hogy megőrizhesse egységét, a szövetség igyekszik megszabadulni elsődleges politikai jellegétől, és önmagát önkormányzati feladatokat ellátó szervezetként határozza meg. Az RMDSZ mindezek által plurálisabb lesz ugyan, de a romániai társadalomban feloldódni nem akar, s autonómia-igényei továbbra is megmaradnak, szögezte le Markó. KOKES JÁNOS NEM MINDENRŐL A POLITIKA TEHET EÖTVÖS PÁL, A NÉPSZABADSÁG FŐSZERKESZTŐJE NYILATKOZIK A NÁRODNÁ OBRODÁNAK A Národná obroda tegnapi számában Eötvös Pállal, a Népszabadság főszerkesztőjével készített interjút. Bevezető részében Eötvös Pál a magyarországi sajtó helyzetével foglalkozik, kitérve arra, hogy a médiumokért vívott harc túlságosan a politikai érdeklődés homlokterében áll. Ennek legmarkánsabb példája a múlt évben lezajlott „médiaháború" volt. A Közép-Kelet-Európa nemzetei közötti feszültségek oka véleménye szerint a szegénységben rejlik, de a feszültségeknek, természetesen, megvannak a maguk történelmi okai is. Ezeket részletezve tér át a szlovák-magyar kapcsolatok terén szerzett személyes tapasztalataira, mondván: két és fél évet töltöttem megszakítás nélkül Szlovákiában, sok jóbarátom van itt. A helyzet azonban nemcsak a politikában, hanem a hétköznapokban sem annyira rózsás, mint azt néha gondolni szoktuk. Ilyen társaságban is hallottam már magyarul a „buta tót-ot", másfelől gyakran voltam tanúja annak, hogy a magyarok címére vaskos szidalmak hangzottak el. Ami a gazdasági nehézségeket illeti, Eötvös Pál bizonyos értelemben pesszimista, nem lát kiutat a jelenlegi gazdasági nehézségekből, legyen szó akár Magyarországról, Szlovákiáról, Ukrajnáról vagy Romániáról. Szükség van a gazdasági fellendülésre, s ezt a folyamatot a politikai erők kedvezően befolyásolhatják. Jelenleg Magyarországon a legkisebb a „nemzetieskedés", a nemzeti szélsőségek veszélye, megállapítását pedig az teszi indokolttá, hogy gazdasági szempontból Magyarország van a legjobb helyzetben, szögezte le, hozzáfűzve: „az emberek érzik, a nemzeti jelszavak skandálásával nem sokra megyünk." A két országban élő nemzeti kisebbségek problémakörét érintve Eötvös Pál annak a véleményének adott hangot, hogy e kérdés megoldása terén mindkét államban bizonyos előrelépés tapasztalható. Magyarországon az Országgyűlés elfogadta a nemzetiségekről és az etnikai csoportokról, a szlovák parlament pedig a vezeték- és utónevekről szóló törvényt - utalt fenti megállapítására. Folytatva a gondolatsort, hangsúlyozta: a nemzeti kisebbségeknek több joguk kellene hogy legyen, mint az anyanemzet tagjainak. Itt pedig elsősorban az eltérő nyelv használatának és a saját kultúra megtartásának jogára gondolt. Magyarország például szegényebb lett azáltal, hogy hagyta elsorvadni a területén levő sváb falvakat. Ami a területi autonómia kérdését illeti, a Népszabadság főszerkesztője úgy gondolja, Szlovákia azért fél az autonómiától, mert úgy érzi, ez egy lépés a határok megváltoztatásához. Ha Szlovákia nem félne, az nem lenne rossz. Más kérdés, hogy Szlovákia félelme szubjektíve mennyire indokolt. Végezetül azzal a megállapítással kapcsolatban, hogy az egymás mellett élő emberek sokkal jobban hisznek egymásnak, mint Duray úr és a szlovák politikusok. Eötvös Pál a következőket mondotta: Nem okolhatjuk mindenért a politikát. Elvégre a politika is valaminek a folyománya, az is támaszkodik valamire. Azzal, természetesen, egyetértek, hogy ott, ahol az emberek békében élnek egymással, ez a kérdés nevetségessé válik. Most azonban kérdeznék valamit. Ha Magyarország hasonló szerződést kötne Szlovákiával, mint amilyet Ukrajnával kötött, már semmi sem állna a területi autonómia megvalósításának útjában? NÉHÁNY SORBAN B

agdadba utazott az ENSZellenőrök egy csoportja, amelynek az a feladata, hogy ellenőrizze az atomfegyvereket iraki területen. A Reuter hírügynökség jelentése szerint az atomenergia ellenőrzésével foglalkozó szakértők 16-fős csoportja, melyet Maurizio Zifferero olasz tudós vezet, öt-hét napot tölt majd Irakban. Mint ismeretes, az ENSZ és az Irak közötti kapcsolatok a múlt héten javultak, amikor Irak beleegyezett nukleáris potenciáljának hosszú távú ellenőrzésébe. O ingapúri ülésükön a Délke^JL let-ázsiaí Nemzetek Társulásának képviselői felszólították az ENSZ-t és a nemzetközi közösséget, hogy nyújtson azonnali támogatást az ideiglenes kambodzsai kormánynak - tájékoztatott a Reuter. Egyben arra kérték az ENSZ-t, hogy hosszabbítsa meg a Kambodzsában állomásozó 22 ezer főnyi kontingensének mandátumát. A tagországok ugyanis attól tartanak, hogy miután az UNTAC augusztusban kivonul Kambodzsából, ismét kirobban az erőszakhullám. Időközben Ali Alatas indonéz külügyminiszter ugyancsak az ülésen cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy országa diplomáciai kapcsolatokat teremt Izraellel. S

panyolország keleti partvidékén, Alicante város banképületei előtt tegnap két nagy erejű pokolgép robbant. Hivatalos források szerint a robbanás súlyos anyagi károkat okozott, de személyi sérülés nem történt. A Reuter szerint a robbanások előtt egy névtelen telefonáló figyelmeztette a helyi hatóságokat, hogy az ETA baszk szeparatista szervezet merényletet tervez. A rendőrség azonnal kiürítette a térséget, s ezzel megakadályozta a tragédiát. J

ugoszláviában továbbra is biztonságban vannak az átutazók. A Népszabadság értesülése szerint a közbiztonság ugyanis nem romlott jelentős mértékben, a turistáknak azonban fel kell készülniük arra, hogy az országban nem tudnak tankolni. K

anadában, a Wainwrighteban levő támaszpont közelében csütörtökön lezuhant egy Hercules C-130-as típusú repülőgép kilenc személlyel a fedélzeten. A hírt a belügyminisztérium szóvivője közölte, ám további részletekről nem tájékoztatott. Egyelőre tehát azt sem lehet tudni, hogy túlélte-e valaki a balesetet, vagy sem. E

gyiptomban folytatódik a kivégzések sorozata: tegnap egy katonát végeztek ki, akit azzal gyanúsítottak, hogy megölt egy 70 éves nőt. Az iszlám fundamentalisták által kirobantott erőszakhullám óta a katonai bíróságok 21 fanatikus terroristát ítéltek halálra, mert állítólag összeesküvést szerveztek Mubarak elnök kormánya ellen. Az utóbbi két hónap alatt 15 fundamentalistát végeztek ki. N

icaraguában ismét kiújultak a harcok a hadsereg reguláris egységei és a volt sandinista hadsereg mintegy 150 tagja között. Ez utóbbiak nem hajlandók átadni fegyvereiket. Az ország északi részén, Esteli város környékén 34 személy vesztette életét a harcokban. K

asmírban az indiai hadsereg katonái összecsaptak a muzulmán szeparatistákkal. A harcokban 29 idegen zsoldos halt meg, s további 14-et letartóztattak - tájékoztatott a Times of India című napilap.