Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-26 / 171. szám, hétfő

1993. JÚLIUS 26. IÚJSZÔM MOZAIK AZ EMBERIESSÉG SZELLEMÉBEN A napokban ülésezik Berlinben az Európai Humanista Kong­resszus, mely Keleti-nyugati párbeszéd a demokráciáról cím­mel, az emberi jogokkal és a hu­manista szellemi és erkölcsi érté­kekkel összefüggő kérdéseket vitatja meg. A tanácskozás így közvetlenül kapcsolódik az ENSZ nemrégi, Béesben tartott ember­jogi konferenciájához. Az össze­jövetelen a szlovákiai Promet­heus Társaság is képviselteti ma­gát. Erről tájékoztatta olvasóin­kat dr. Ladislav Hubenák törté­nészprofesszor, a Prometheus Központi Tanácsának titkára. • Ez a költői szárnyalású elne­vezés a szűkszavú sajtóhírek szerint az ateizmus szlovákiai híveit összefogó, tavaly létrejött egyesületet jelez. - Igen, a felekezetnélküliség alapján áll, de az emberek kö­zötti megértést szorgalmazza, s az emberi jogokért harcolva a hívőket és ateistákat egyaránt megillető nemzetközi és nemzeti jogi biztosítékokért száll síkra. Távol áll tőlünk a konfrontáció, a közös értékeket tisztelő és be­csülő széleskörű tolerancia szel­lemét valljuk. Megemlíteném, hogy egyik legtevékenyebb vi­déki tagszervezetünk, jobban mondva klubunk Érsekújváron működik. • De miként kerültek a szó­ban forgó tágabb, össz-európai kezdeményezés hatósugarába? - Nemcsak az ateista jellegű szervezetekkel ápolunk kapcso­latokat, a népek, nemzetek és kisebbségek közötti együttmű­ködés jegyében is keressük a külföldi partnereket. Ez irányú kiterjedt nemzetközi levelezést épp az érsekújváriak folytatnak. Egyébként a berlini kongresz­szust a Nemzetközi Humanista és Etnikai Szövetség (The Inter­national Humanist and Ethical Union) hívta össze, amely a föld­kerekség 46 államában összesen 40 millió tagot tart nyilván, s a hozzá tartozó 70 szervezet beállítottságánál fogva a legkü­lönbözőbb módokon kötődik a fenti elnevezéshez. • Az ilyen jellegű közép- és kelet-európai szervezetek nyil­ván az újdonság erejével hatnak majd a kongresszuson. - Valóban, a kongresszus a posztkommunista országokban létrejött humanista szervezetek helyzetének az előrejelzések sze­rint külön figyelmet kíván szen­telni. Számunkra ez roppant fontos, mert minden igyekezet ellenére nemzetközi jelenlétünk még ugyancsak a kezdeteknél tart, s azt is el kell mondanom, hogy anyagi feltételeink is meg­lehetősen szerények, örülünk annak, hogy Berlinben a nem­zetközi kereteket és lehetősége­ket érzékelve közelebbről meg­ismerkedhetünk a magyarorszá­gi társszervezetek gazdag ta­pasztalataival. Magyarországról a bejelentés szerint tekintélyes küldöttség érkezik, melynek tag­ja a két neves irodalmár, Konrád György és Eörsi István is. S ter­mészetesen közvetlenül érdekel­tek vagyunk az olyan témák megvitatásában, mint a kelet- és a nyugat-európai nacionalizmus természetrajza és a nacionaliz­mussal szembeni humanista el­lenhatás kifejtése. Reméljük, hogy eredményes eszmecseréről számolhatunk majd be tagjaink­nak és az Új Szó olvasóinak is. (kiss) OSTRAVAI MAGYAROK VENDÉGE VOLTAM... A Csehországi és Morvaországi Ma­gyarok Szövetsége két évvel ezelőtt alakult meg. Azóta, leküzdve a kez­deti nehézségeket, ám változatlanul nehéz feltételek mellett, a vezetőség azon fáradozik, hogy a Csehország területén szétszórtan élő magyarsá­got összefogja. Igyekezetüket már egy kis siker is koronázza. Az elmúlt év decemberében Ostraván létre­hozták második alapszervezetüket ­Ostravai Magyar Klub néven. A Csemadok pozsonyi választmá­nyának megbízásából 1993 júniusá­ban az Ostravai Magyar Klubba láto­gattam. Mondanom sem kell, hogy a fogadtatás nagyon szívélyes és kedves volt, melyet éjszakába nyúló, hosszú beszélgetés, véget érni nem akaró eszmecsere követett. Azt ta­pasztaltam, hogy a szlovákiai ma­gyarok helyzetéről nagyon tévesen, hellyel-közzel pedig egyáltalán nin­csenek informálva. Beszélgetéseink folyamán a létünkkel kapcsolatos valamennyi fontos területet érin­tettük. Beszélgetésünk folyamán tudtam meg azt is, hogy az utolsó népszám­lálás szerint Ostraván kétezer ma­gyar nemzetiségű-anyanyelvű em­ber él, a város környékén pedig további két és fél ezer. A klub elnö­kétől, Bors Istvántól megtudtam azt is, hogy többségében munka után jöttek el Szlovákiából, de élnek itt 1947-49-ben kitelepített magyarok leszármazottai is, s olyanok, akik középiskoláikat végezték itt, vagy itt voltak katonák. A magyar klub je­lenleg 25-30 állandó tagot számlál. Túlnyomó többségük értelmiségi; egyetemi tanár, mérnök, orvos. Munkájukat, melyet önkéntes ala­pon végeznek, nagyon nehezíti, hogy szétszórtságban élnek. Ennek ellenére sikerült a telefonkönyvek segítségével címeket szerezniük és levélben megszólítani a magyarokat. A létszám azóta gyarapodott. Dicsé­retes, hogy a zömében vegyes házas­ságokban élő magyarok gyermekei, unokái túlnyomórészt beszélnek ma­gyarul. Nehezebb a helyzet azokban a családokban, ahol az apa magyar, mert neki kevesebb ideje jut a gye­reknevelésre. Ezt próbálják majd megoldani az ún. hétvégi iskolával, a magyar nyelv oktatásával. A nagymegyeri származású Bors István elnök, fiatal kora ellenére, hallatlan erővel és akarattal rendel­kezik. Műszaki ember lévén (vil­lanytelep irányítója), cseh feleségé­vel három gyermeket nevelve szakít időt arra, hogy a klub munkájának szervezéséből, irányításából a leg­többet vállaljon. A gazdasági felelős szintén fiatal, egyetemi tanár - a Ko­márom melléki Keszegfalvárói szár­mazó Opélová, született Károlyi Ma­rika. Ugyancsak nagy szeretettel és örömmel dolgozik. O abban a sze­rencsés helyzetben van, hogy cseh férje már jól ért és beszél magyarul, s maximálisan segíti feleségét ebben a tevékenységében, szorgalmasan el jár az összejövetelekre és együtt örül a sikereknek. A kudarcok ugyanúgy bántják, mint magyar társait. A ve­zetőség kultúrfelelőse Tánja Polja­ková, aki Munkácsról származik. Nyugdíjas orvosfeleség. Kora dacára sok energiával, lelkesedéssel végzi ezt a munkát. A magyar nyelv okta­tását is ő vállalta, amit abban a te­remben kezdenek szeptembertől, melyet a katolikus egylet bocsátott a klub rendelkezésére ingyen. Hogy e kis helyzetkép teljes le­gyen, meg kell említeni azt is, hogy szeptembertől az ostravai városi könyvtár ismét helyt ad a magyar részlegnek, melyet már most megtöl­töttek könyvekkel. Hál' Istennek, az ostravai magyarok igénylik és olvas­sák az anyanyelvű könyveket. Mit is kívánhatunk a fiatal klub­nak? Vezetőinek egészséget, kitar­tást és bizalmat, a tagoknak, hogy a szétszórtságban élő társaikat ered­ményesen felkutassák és az ügynek megnyerjék. Magunknak pedig, hogy vegyünk tudomást a Cseh­országban élö testvéreinkről, ve­gyük komolyan azt a tényt, hogy egy család gyermekei vagyunk, s ha se­gítségre van szükségük, egyként és azonnal mozduljunk. Hiszen célunk, érdekünk ugyanaz: anyanyelvünk megőrzése, kultúránk fejlesztése, a gyökerekhez való ragaszkodás. JÉGH IZABELLA ITTHON TÚRTÉNT - 7 NAP ALATT MEČIAR EGYEDÜL SZERET KORMÁNYOZNI. Egészen vasárnap délig csak nagyon vékonyan csordogáltak a hírek a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom országos vezetőségének bártfai tanácskozá­sáról. Mindazonáltal a kormányzó politikai erő propagandistái gondoskodtak róla, hogy a lakosság ne unatkozzék és ne érdeklődjék a lényeges dolgok iránt. A tévénézők még meg sem emésztették a parlamenti „puccs" megkísérléséről terjesztett híreszteléseket, már be is dobták a köztudatba az újabb hírt: Ľudovít Černák, az SZNP elnöke kerek egymillió korona apanázst kért a pénzügyminisztertől. A miniszterelnök a híresztelésekkel két legyet akart ütni egy csapásra. 1. Hasonló helyzetet teremteni, mint első kormányelnöksé­gét követően, amikor szintén „puccsot" szerveztek ellene, és ame­lyet követően maximálisra szökött a népszerűsége; 2. Az állítólagos pénzügyi követeléssel hitelrontást igyekszik kreálni Černák rová­sára, mivel tisztában van vele, hogy egy ilyen „visszaélés leleple­zése" milyen reakciót vált ki a lakosság, közelebbről az SZNP-tagság körében. Nos, a Meciar-népszerűség magasra szöktetése másodszor már aligha valósul meg, Černák lejáratása azonban sikerülhet. így könnyen előfordulhat, hogy végül mégis megszületik a koalíció, de Černák nélkül, vagy legalábbis a pártelnök eddigi súlyának kiiktatá­sával. Abban ugyanis igaza volt annak idején, hogy „nem a minisz­teri bársonyszékek után vágyakozik". Az SZNP elnöke tényleges, sőt döntő befolyásra szeretne szert tenni a legkényesebb területen, a gazdaságban, hogy megvalósíthassa elképzelését, hogy privatizál­jon. Ez egyáltalán nem esik egybe Mečiar törekvéseivel, aki a koalí­ciós tárgyalások folyamán (noha befagyasztották a kormány bel i kinevezéseket), a privatizációs minisztériumba egyik pretoriánusát, Ivan Lexát kinevezte államtitkárrá. Annyi eddig azért kiszivárgott a bártfai tanácskozásról, hogy Mečiar minden korábbinál többet beszélt a mozgalom egységének szilárdításáról. Ez csak úgy „olvas­ható", hogy minden másnál nagyobb veszélynek látja a 66-ra zsugorodott DSZM-képviselői létszám további csökkenését. A miniszterelnök ezért most Černák nélkül, a pártelnök diszkreditá­lásával próbálja becserkészni a Szlovák Nemzeti Pártot. Tisztában van azzal, hogy az SZNP vezetésében sokan vannak, akik az iskola­vagy egészségügyi miniszteri poszttal is megelégednének. Tehát Bártfán főképp arról volt szó, hogyan lehetne černáktalanítani a koalíciós partnert. A LEÉRTÉKELÉS KÖVETKEZMÉNYEI. A pénzügyi kormányzat most azt a benyomást igyekszik kelteni, hogy a korona devalválására a lehető legalkalmasabb időpontban kerített sort, tehát hogy valóban bölcs kormánya van Szlovákiának. Sajnos, két héten belül kiderült, hogy az exportáló vállalatok zöme (a várakozásokkal ellentétben) nem jutott kedvezőbb helyzetbe, az importra szorulók pedig kimondottan kritikus körülmények közé kerültek, mert csak drasztikus áremelések révén tudják termékeiket forgalmazni. Ez pedig szükségszerűen a belső piaci forgalom csökkenéséhez vezet," arról már nem is beszélve, hogy ennél a kategóriánál az exportra termelés is megdrágult. Így mindent összevetve bekövetkezett az, amire sokan figyelmeztettek: a leértékelésnek csak negatív következményei lesz­nek. A legközvetlenebbül az érezhető, hogy még azok a termékek is megdárgultak, amelyeknek semmi közük a megdrágult importhoz. Ma már a tejgyárak is meg tudják ideologizálni, hogy miért adják a tej literjét 80-90 fillérrel drágábban. De így van ez a textilipari termékeknél, vagy a tartós fogyasztási cikkeknél is. Minden termelő és forgalmazó ki tudja mutatni, hogy árujának valami köze van a megdrágult importhoz. Így suttyomban kúsznak az árak lefelé és ma már tamáskodva olvassuk a kormány előrejelzését, amely szerint az 1993-as pénzromlás mértéke nem lesz nagyobb 25-30 százalék­nál. TÓTH MIHÁLY BUDAPEST NEM POZSONY ROVÁSÁRA AKAR JÓ VISZONYT PRÁGÁVAL ANTALL JÓZSEF A PANORÁMÁBAN Antall József magyar kormányfő pénteken este a buda­pesti televízióban, a Panoráma műsorában visszautasítot­ta azt az ingerült hangnemet, amellyel a cseh kormányfő reagált hozzá intézett levelére. Az interjúban Antall leszögezte, hogy Magyarország nem Szlovákia rovására akar jó kapcsolatokat kiépíteni Csehországgal. Elmondta, azért döntött a levél teljes szövegének nyilvánosságra hozása mellett - jóllehet, ezt csak a magyar sajtó egy része tette meg -, mert Klaus csak részleteket idézett a levélből. A magyar kormányfő interjújában terjedelmesen fog­lalkozott a beneši dekrétumokkal és megállapította, hogy értelmi szerzőjük, az egykori csehszlovák elnök, a kisan­tant szellemi vezére és a magyarellenes törekvések központi figurája. Antall szerint a Kassai Kormányprog­ramot a mai napig senki sem nyilvánította érvénytelen­nek, még maga Václav Havel elnök sem tette meg ezt. Jóllehet, ezek a kollektív bűnösség elvére épülő döntések a nemzeti hovatartozásból indulnak ki, s Antall úgy véli, hogy az európai normák szerint eljött az elutasításuk ideje. A magyar kormányfő megjegyezte, hogy Václav Klaus saját köztársaságának polgárai előtt semmit sem beszél ezekről a dektérumokról. MÁSOK ÍRTÁK KLAUS FELESLEGESEN TITKOLÓZOTT Václav Klaus kormányfő újra telje­sen feleslegesen dramatizált egy helyzetet a külpolitikában. Ezúttal Antall József magyar kor­mányfő július 12-én keltezett levelé­ről van szó, amelyben a budapesti politikus többek között azt írta, hogy „az Európa Tanács Szlovákiá­nak címzett ajánlásai szellemében feltétlenül szükséges az is, hogy Szlovákia hatálytalanítsa azokat a diszkriminációs törvényeket, ame­lyeket nemzeti hovatartozás alapján fogadtak el..." nem másról, mint a beneši dekrétumok kétségbevoná­sáról vagy hatályon kívül helyezésé­ről van szó, amelyek alapján került sor a szudétanémetek kiűzésére. Ha­sonló sorsot szántak a szlovákiai magyar kisebbségnek, ott azonban végül is ezt a folyamatot leállították és csak valamivel több mint 30 ezer magyar távozott. Václav Klaus azonban ebben a cseh külpolitika szempontjából meglehetősen egyértelmű kérdés vo­natkozásában két hibát követett el. Semmilyen ésszerű magyarázat nincs arra, hogy haladéktalanul mi­ért nem hozta nyilvánosságra Antall levelét és július 15-i válaszát sem. A magyar fél levelét ugyanis az újságírók már múlt pénteken (július 16-án — a szerk. megj.) megkaphat­ták az újságírók a magyar külügymi­niszternek a közép-európai kezde­ményezés budapesti tanácskozásán tartott sajtóértekezletén, ezért alig­ha lehet szó személyes jellegű leve­lezésről, ahogy azt Klaus állítja. Nehezen érthető az is, hogy a közvélemény miért nem ismerhet­né Magyarország álláspontját ebben a Prága szempontjából fontos ügy­ben. A kormánynak a beneši dekré­tumokkal kapcsolatos hivatalos véle­ménye régóta jól ismert, semmi sem változott rajta és a szudétanémetek kérdésével összefüggésben már számtalanszor elhangzott, hogy a prágai vezetés nem járul hozzá e törvények módosításához és ezt nem is mérlegeli. Hogy ezt az állás­pontot egyszerűen miért nem lehet nyilvánosan Magyarországnak is tu­domására hozni, nos, megnyugtató­an kétségtelenül maga Václav Klaus sem tudta megmagyarázni, jóllehet, szókimondó ember hírében áll. Ez a példa is szemléletesen bizo­nyítja, hogy a kormányfőnek a kül­föld irányába teendő lépéseit gyak­rabban kellene konzultálnia szakér­tőkkel, mivel e téren már több ku­darcot is elkönyvelhet magának. VILIAM BUCHER, Mladá fronta Dnes, július 24. NÉHÁNY SORBAN B orisz Jelcin orosz államfő szom­baton úgy döntött, hogy meg­szakítja szabadságát és tegnap visz­szatért Moszkvába. Jelcint tanács­adói puccsveszélyre figyelmeztették, s ennek kapcsán sajtószolgálata nyi­latkozatot adott ki, amelyben aggo­dalmát fejezi ki az orosz belpolitikai helyzet miatt. E forrás szerint a par­lament intézkedései egyre nyilván­valóbban reformellenesebbek és a korábbi rezsim visszaállítását szol­gálják. O roszországban mától kezdve augusztus 7-éig fokozatosan ki­vonják a forgalomból az eddigi bankjegyeket. Az egész köztársaság területén csak az idén kiadott papír­pénzek és az 1961 óta forgalomban levő pénzérmék lesznek érvényesek. S evardnadze grúz államfő tegnap aláírta az abház-grúz tűzszüne­tet. A grúz parlament korábban nem tudott dönteni arról, hogy elfogad­ják-e a tűzszünetet és ennek eldönté­sét Sevardnadze államfőre bízták. Az elnök közölte, hogy ő vállalja a tűzszünet elfogadásáért a felelőssé­get. Tegnap esti jelentések szerint sem volt még világos az, hogy az abház fél milyen álláspontra helyez­kedik, mivel a külügyminiszter kö­zölte, hogy kormánya nem ismeri a megállapodás szövegét. V iliam Sojka, a Szlovák Nemzeti Párt parlamenti képviselője, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Ta­nácsa alkotmányjogi bizottságának tagja 55 éves korában hirtelen el­hunyt. A volt pedagógus az Érsekúj­vári járásban a párt alapító tagjai közé tartozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom