Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-23 / 169. szám, péntek

1993. JÚLIUS 23. IÚJSZÓM MOZAIK TŰZBEN SZÜLETETT LELKISÉG ÁZSIAI KERÁMIÁK A LOSONCI NÓGRÁDI GALÉRIÁBAN Nem az első közös kiállítás látható Losoncon a Nógrádi Galéria és a prágai ' Náprstka Múzeum rendezésében. Ez "a Kelet-Ázsia történetével és művészetével foglalkozó intézmény tavaly két kortárs kínai festő műveit hozta el Losoncra. Most pedig július 31-éig Ázsiai kerámia címmel egy nem mindennapi gyűjtemény legszebb darabjait állították ki. Már magában az a tény, hogy az Ószövetség korában és helyszínein - Elő-Ázsiában - készült kerámiákat is láthatunk a méreteiben is jelentős tárlat első részében, igencsak elgondolkodtatja a látogatót. A több mint tíz évezreddel ezelőtt élő emberek kezdték először agyag edényekkel helyettesíteni az addig vesszőből font, kőből és fából faragott edényeket. A losonci tárlat figyelmes látogatója eltöprenghet a térnek és az időnek azon a rendkívüli csodáján, amit a több évezredes használati tárgyak és a századunkban már a nyugati ízlés elébe menő kínai porcelánok varázsolnak körénk. Sokkal nagyobb a különbség - a kerámia technológiáját tekintve - egy-egy núbiai agyagedény és a korban hozzá közelebb álló kínai rizstartó között, mint a tájainkon is ismert népi fazekasok készítette edények és a sivatagból előkerült tárgyak közötti eltérés. Ebből is kiderül, hogy a kínai, majd a japán porcelán legrégebbi darabjai igen fejlett agyagmegmunkálásról és formaérzékről tanúskodnak. Az is egyértelmű, hogy akkor még korántsem vált külön ennek az Európában is csodált és szinte nemesfémértékűnek tartott kerámiakultúrának a használati értéke és az esztétikai értéke. Lenyűgözi a tárlat nézőjét az a pontosság, aprólékosság, arány- és formaérzék, színtisztaság és színgazdagság, amely ezekben a tárgyakban napjainkig érősen átörökítődött. Ugyanakkor pontosan követhető az a változás, amelynek során már a Jézus utáni X. században a kínai bölcsek tudatosan foglalkoztak a kerámiatárgyak gyűjtésével. Elsősorban az ilyen igények kielégítése gyorsította meg a fejlődést, aminek csúcsát a szinte áttetsző vékonyságú porcelán alkalmazása, a porcelánfestészet részletekbemenő dekorativitása, az életképek és mitologikus történetek kerámiatárgyakon való megjelenítése jelentette. Aligha véletlen, hogy a laikusokat elsősorban a szinte filigránfinomságú ornamentikával díszített kínai porcelánok varázsolják el. Viszont a kicsit is értő tárlatlátogatókat a formagazdagságból sugárzó „modernség" gondolkodtatja el. Van-e még új a Nap alatt? Nem kedvetlenedik-e el egy-egy kortárs keramikusművész, ezeket a formákat látva? Egyáltalán meg tudta-e haladni a huszadik századi merész formatervezés mindazt, amit ezen a kiállításon is láthatunk? Hiszen úgy tetszik, hogy az ázsiai mesterek mindent kitaláltak, amit az agyaggal, s annak igen finom változatával - a koalinnal - porcelánként kezdeni lehet. Hogy miért csupán a kínai porcelántárgyakat emlegetem, amikor ugyanezen a tárlaton indiai és japán kerámiaműhelyek termékei is láthatók? Aki látott már valaha ekkora tömegben és változatosságban kínai porcelánt, az tudja a választ. Kifejezhetetlen gazdagsága ez a szépségnek, az emberi kézügyességnek és alkotóképzeletnek. A halkan körüllengő ősi kínai népzene dallamait hallgatva mintha ezek az élettelen tárgyak is lélegezni kezdenének. Lüktet bennük az élet szépségeinek szeretete, az emberi bölcsesség magasztossága és a lélek halhatatlansága. DUSZA ISTVÁN VILLÁMINTERJÚ Dr. JOZEF RYDLÓVAL, A SZLOVÁK NEMZETI KÖNYVTÁR IGAZGATÓHELYETTESÉVEL Szlovákia köztársasági elnökének csallóközi látogatásáról a szlovák lapokban meglehetősen szűkszavú tudósítások jelentek meg. így nyilván csak az ismerősök figyelhettek fel arra, hogy az elnöki kíséretnek tagja volt dr. Jozef Rydlo, a Matica Slovenská gondozásába tartozó Szlovák Nemzeti Könyvtár igazgatóhelyettese, aki egyébként svájci állampolgár, a hatvanas évek végén hagyta el Csehszlovákiát. Rydlo urat lapunk olvasói is megismerhették, hiszen nemrégen a szlovákok pozsonyi világtalálkozója alkalmából nyilatkozott az Uj Szónak. • Az ön akkori, toleranciáról tanúskodó szavai valószínűleg nem minden szlovák egyetértésével találkoztak. így talán nem sértő a kérdés, hogy miként is került a köztársasági elnök közelébe. Rossznyelvek szerint azért, hogy a római városnézés során ön volt Michal Kováč szakmai kísérője. - Ez így igaz. Hogy ennek volt-e valami jelentősége, nem tudom. De ha már a római látogatásról beszélünk, hadd mondjam el, hogy jól ismerem az olasz köztársasági elnök tanácsadóit, akik aggályoskodva faggattak a szlovák-magyar viszony alakulásáról. Meglepődtem. Honnan veszik a súlyos konfliktust mutató szemüveget. Jómagam ingázok Svájc és Szlovákia között. Sok mindenre figyelek. Nem vagyok ilyen borúlátó. Jó érzés volt tapasztalni, hogy a Csallóközben a magyarok valamennyien rokonszenves szlováksággal a közös gondokat feszegették. Talán némi szakmai ártalomként Légen a községi könyvtár állapota felől érdeklődtem, s rendkívül tájékozott, a szlovák és a magyar igényeket jól ismerő választ kaptam. A kérdéséhez visszatérve elmondom, hogy a Matica slovenská képviseletében kerültem az elnöki kíséretbe. • Ha ez így van, akkor ne vegye rossz néven, hogy felidézem a Matica tavalyi közgyűlését, ahol ön is jelen volt, s tapasztalhatta, hogy egyes írók eget verő tapstól kísérve jelentették ki: igen is, a magyarok vegyék tudomásul, hogy mi vagyunk otthon, mi vagyunk az urak. - Kérem szépen, a Maticán belül is megoszlanak a vélemények. Én személy szerint, ha úgy tetszik svájci és itthoni szlovákként meg vagyok győződve arról, hogy ez a szervezet a szlovákság demokratikus hagyományaihoz híven a szlovák-magyar együttműködés ténylegesen hatékony fórumává válik. (kiss) PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI MPP CINIKUS ÜZÉRKEDÉS A BÁRSONYSZÉKEKKEL (Munkatársunktól) - A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt a koalíciós tárgyalásokon csak a hatalomról tárgyal, a felelősségről nem. Cinikus üzérkedés folyik a bársonyszékekkel és képviselői mandátumokkal — mondta A. Nagy László elnök a Magyar Polgári Párt tegnapi sajtóértekezletén. Elmondta: az idö előtti választások aktuálisak lennének, azonban nem reálisak, mert ehhez a parlamentben 76 szavazatra lenne szükség, ott azonban van legalább 76 képviselő, aki biztos abban, legközelebb nem választanák meg, ezért a választások támogatásával saját maga felett mondana ítéletet. KDM EGY ÚJ NOVEMBER FELÉ HALADUNK - Az SZK Nemzeti Tanácsának 20. és 21. ülését egy mondatban igy jellemezhetném: övön aluli ütés a demokráciának - értékelte a parlamentet a Kereszténydemokrata Mozgalom tegnapi sajtóértekezletén František Mikloško képviselő. Kijelentését azzal magyarázta, hogy a parlament által elfogadott, a tévéés rádiótanácsról szóló törvény alapján a tanács bármikor visszahívható - vagy befolyásolható összetétele. - A helyzet radikalizálódhat, a tévétanács a kormány hatáskörébe kerülhet, s bekövetkezhet, hogy a KDMet kizárják a tömegtájékoztató eszközökből. De nem baj, vannak tapasztalataink a totalitárius rendszerből, majd megint elkezdünk hangoskodni, igénybe vesszük a Szabad Európa Rádiót. A KDM felkészült arra, hogy lépésről lépésre egy új november felé haladunk - mondta Mikloško. (gl) PROTOKOLLVENDÉG Nem tudom pontosan, hogyan is zajlott egy köztársasági elnöki vizit a múlt rendszerben, de erős a gyanúm, hogy külsőségeiben nem sokban különbözhetett Michal Kováč szerdai csallóközi látogatásától. Talán csak annyiban, hogy a prominenciát szállító gépkocsisor nem Volgákból és T-613-asokbóI, hanem Volvókból és BMíV -kből állt. De aminek másnak kellett volna lennie, az maga a program, maga a hangulat. A Dunaszerdahelyi járás előre kiszemelt polgármestereivel és közigazgatási vezetőivel tartott találkozó napirendjén ugyanis húszperces kötetlen beszélgetés is szerepelt. A plurális demokráciában egy demokratikusan megválasztott államfő esetében az ilyen beszélgetésnek talán más forma illenék, mint amikor a köztársasági elnök és pártfőtitkár elvtárs leereszkedett a köznép közé. A szerdai találkozón a házigazda, a járási elöljáró hiába szólította fel a jelen levő polgármestereket: rajtuk a sor, mondják el problémáikat, tegyék fel kérdéseiket az államfőnek. A válasz mély csönd volt, amely már éppen kínossá kezdett válni, amikor a munkahivatal igazgatója kért szót, s felolvasta a járás munkanélküliségi helyzetének statisztikáját. Végül egyetlen polgármester - a dióspatonyi - próbálta menteni a csallóköziek becsületét: több jogkört követelt a helyi önkormányzatoknak, és bírálta a kormány területfelosztási tervezetét, valamint az adórendszert. A kötetlen diskurzus ezzel ki is merült. Nos, szomorú, hogy mi csak egymás között morgolódunk: így nyelvtörvény, úgy alternatív iskolarendszer, amúgy kétnyelvű feliratok. Sőt! Petíciókat, aláírásokat gyűjtünk, s amikor az államfő közénk jön, hallgatunk ... De nem lennék objektív, ha nem említeném meg a somorjai körzet polgármestereinek légi találkozóját, amelyen testre szabott kérdések is elhangzottak. Az egyikre válaszolva az elnök például elmondta, hogy budapesti látogatása azért nem valósult meg, mert a magyar fél csak a dunai vízmegosztási egyezség megkötése után hajlandó őt fogadni. A bősi látogatás során a vízerőműre csupán egyetlen kérdés utalt. Nem tudni, hogy a kormány nevében vagy királyi többest használva válaszolt-e az elnök, amikor erre felelve ezt mondta: - Megvan a saját véleményünk, büszkék vagyunk e műre. Michal Kováč a sajtónak nyilatkozva látogatása tanulságait is levonta: örül, hogy ilyen közvetlenül ismerkedhetett meg a járás problémáival, illetve hát azzal, hogy nincsenek problémák; és szerinte nagyon hasznos lenne, ha nemcsak az Együttélés és az MKDM, hanem a DSZM, az SZNP és a többi parlamenti párt képviselői is gyakrabban látogatnának ebbe a régióba. Az újságíró szemszögéből nézve azonban az elnöki látogatás mérlege: protokollvendég, protokollvendéglátás, protokolldiskurzus. Jó lenne hát, ha a protokollhangulat feloldódna. GAÁL LÁSZLÓ FEJREÁLLT TÁMOGATÁSPOLITIKA Elgondolkodtató adatok hangzottak el Bősön a Dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági szakembereinek a köztársasági elnökkel tartott találkozóján. A hazai gazdaság piaci feltételekhez való átalakítása során ama bizonyos állatorvosi ló szerepébe kényszerített ágazatból - amelyen a gazdasági rendszerváltás csaknem minden gyermekbetegségét kipróbálták már — egyre riasztóbb jelekkel utalnak arra, hogy az ország élelmiszerellátását komoly veszély fenyegeti, ha a gazdasági feltételek módosításával nem történik változtatás az agrárpolitikában. Nehezen érthető ugyanis, hogy az ország legtermékenyebb vidékén, ahol az intenzív mezőgazdasági termelés csaknem minden feltétele adott, a termelők veszteségesek legyenek, ne tudjanak ötről hatra jutni, s szinte filléres gondokkal küszködve kénytelenek legyenek vegetálni. A három éve tartó válság kezdi kimutatni a foga fehérjét. Az idei aratási eredmények már egyértelműen mutatják, hogy a termőföld is megelégelte a rablógazdálkodást. Az a 30 ezer tonna gabona, amennyivel csak ebben a járásban kevesebb termett a tervezettnél, idén minden bizonnyal érezhetően hiányozni fog majd az ország éléskamrájából. Annál is inkább, mivel másutt talán még kedvezőtlenebb a helyzet. Sőt, az is jelzésértékűnek tekinthető, hogy az állami alapokba vészes gyorsasággal vásárolják fel a gabonát. Erre, mit ad Isten, a válságból kiutat mutatni próbáló agrárkoncepcióból újra visszaköszönnek a régi támogatáspolitikai alapelvek a hegyvidéki és hegyaljai termelés támogatására. Joggal nehezményezik tehát az itteniek, hogy a támogatáspolitikának a jelenlegi helyzetben másra kéne irányulnia, éspedig a legproduktívabb területek talpra állítására. Mert ha itt nem sikerül megtermelni az ország élelmiszer-szükségletének döntő hányadát, vajmi kevés reménye van annak, hogy a hegyvidékről pótolni tudják a hiányt, bármekkora támogatást is biztosítanak a számukra. Az itteni termelők nem kérnek mást, csak olyan gazdasági feltételeket, amelyek között talpon maradhatnak. Mert ma még talán nem is tudatosítjuk eléggé a helyzet komolyságát, hiszen van mit ennünk. Ma még van... T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ AHOGY ÉN LÁTOM K

étszer huszonnégy óra sem telt el aközött, hogy parlamentünkben a Szlovák Nemzeti Párt képviselői fegyelmezett szavazással hozzásegítették a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom jelöltjét a számvevőszék elnöki posztjának megszerzéséhez, illetve hogy Ľudovít Černák, az SZNP elnöke nem mindennapi meglepetést keltve bejelentette: megakadtak a koalíciós tárgyalások. A jelenségek leegyszerűsített értelmezésére hajlamos zsurnaliszták a bennfentesek fölényességével már fogalmazták is a kommentárcímeket. Például így: Cérnák megtette kötelességét - Černák mehet. A képlet azonban nem ennyire egyszerű. Kétségtelen, hogy a miniszterelnök „nem szívbajos", ha időnként nem egészen úriember módjára kell cselekednie. Annál azonban rátermettebb politikus, semhogy ennyire egyértelműen övön alul ütne. Egyébként is, mostanában többet ad magára. Az is kétségtelen, hogy az SZNP nem dúskál tapasztalt polikusokban, akik nyomban felfedeznék, hogy a pártot valaki be akarja húzni a „csőbe". Annyira azonban még ez a csapat sincs szellemileg lerongyolódva, hogy 48 óra leforgása alatt egyszer alázatos fegyelemmel parírozzon a vezető erőnek, másszor pedig felrúgja a tárgyalóasztalt. Aki tegnap délben hallgatta a rádióban Mečiar miniszterelnöknek a koalíciós tárgyalások megszakadásáról (az SZNP-elnök szerint sikertelenségéről) adott nyilatkozatát, az nem enNEMZETI VABANK*/ gedhette el a füle mellett, hogy háromszornégyszer is megemlítette a „Mečiar nélküli kormány", illetve a „más miniszterelnök" alternatívát, valamint annak a bejelentését, hogy „tudomásomra jutott, miszerint más pártokkal is folytatnak tapogatózó tárgyalásokat". Mármint az SZNP vezetői... Szlovákia kormányfőjének stílusát ismerve előfordulhatott, hogy a „bekeményítésre", a parlamenti klubot változtatott képviselők (elsősorban, persze, a Kňažko-csoport tagjai) parlamentből való kiűzetésének újbóli szorgalmazására ezért került sor. Történt pedig ez „a legjobb védekezés a támadás" jelszó jegyében. Ľudovít Černákról, a Szlovák Nemzeti Párt egyetlen messzelátó politikusáról elhihető, hogy pártelnökként őszintén ódzkodik egy olyan törekvés támogatásától, amely alkotmánysértésre irányul. Az ugyanis, hogy egy miniszterelnök visszamenőleges hatállyal próbál meg törvényt elfogadtatni, az, hogy alkotmánytörvénnyel szabályozandó kérdést egyszerű parlamenti többséggel elfogadott törvénnyel kíván szabályozni, az az alkotmány megsértésével való kacérkodás. Feltételezhető, hogy az SZNP elnöke erre nem lenne hajlandó. Kérdés, hogy miként vélekedik erről a pártja. Jozef Prokeš tegnap déli rádiónyilatkozatából is sok minden kiolvasható a sorok közül. A tavaly díszelnökké megválasztott, tehát felfelé buktatott Prokeš a pártelnöknél sokkal békülékenyebb hangon nyilatkozott tegnap a koalíciós tárgyalások folytatásának lehetőségeiről. Önzetlennek mutatkozva arról beszélt, hogy áldozatokat kell hozni a nemzet érdekében. Nos, ha ez az áldozat a koalíció minden áron való megkötése lesz, akkor az SZNP-vel valóban előfordulhat, hogy feláldozza magát, de a Demokratikus Szlovákiaért Mozgalom oltárán. Csak nem a sértődöttség játszik szerepet abban, hogy Jozef Prokeš ennyire békülékeny? És csak nem az, hogy az SZNP-ben néhány vezető miniszter szeretne lenni? Mečiar retorikájából mostanában újból és újból visszatérő mozzanat a „stabil kormányzat" szükségességére való hivatkozás. Nincs kizárva, hogy e törekvés jegyében minden mást a stabil kormányzat kialakításának szolgálatába állít, fgy próbálja majd keresztülvinni azokat a kétes törvényességű intézkedéseket, amelyek meghozatalával már huzamosabb ideje elő-előrukkol. A DSZM vezetése láthatóan vabankot játszik, de erre a játékstílusra - úgy tűnik - a Szlovák Nemzeti Párt vezetésében is számosan hajlamosak, -j-^jj-i mihÁLY 'vabank - kártyás szakkifejezés; ugy ütik meg a bankot, hogy a játékos még nem ismeri a kezében levő kártyát.