Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-23 / 169. szám, péntek

1993. JÚLIUS 23. IÚJSZÓM MOZAIK TŰZBEN SZÜLETETT LELKISÉG ÁZSIAI KERÁMIÁK A LOSONCI NÓGRÁDI GALÉRIÁBAN Nem az első kö­zös kiállítás látha­tó Losoncon a Nógrádi Galéria és a prágai ' Náprstka Múze­um rendezésében. Ez "a Kelet-Ázsia történetével és művészetével fog­lalkozó intézmény tavaly két kortárs kínai festő műveit hozta el Losoncra. Most pedig július 31-éig Ázsiai kerá­mia címmel egy nem mindennapi gyűjtemény legszebb darabjait állí­tották ki. Már magában az a tény, hogy az Ószövetség korában és helyszínein - Elő-Ázsiában - készült kerámiákat is láthatunk a méreteiben is jelentős tárlat első részében, igencsak elgon­dolkodtatja a látogatót. A több mint tíz évezreddel ezelőtt élő emberek kezdték először agyag edényekkel helyettesíteni az addig vesszőből font, kőből és fából faragott edénye­ket. A losonci tárlat figyelmes láto­gatója eltöprenghet a térnek és az időnek azon a rendkívüli csodáján, amit a több évezredes használati tárgyak és a századunkban már a nyugati ízlés elébe menő kínai porcelánok varázsolnak körénk. Sokkal nagyobb a különbség - a kerámia technológiáját tekintve - egy-egy núbiai agyagedény és a korban hozzá közelebb álló kínai rizstartó között, mint a tájainkon is ismert népi fazekasok készítette edé­nyek és a sivatagból előkerült tár­gyak közötti eltérés. Ebből is kide­rül, hogy a kínai, majd a japán porce­lán legrégebbi darabjai igen fejlett agyagmegmunkálásról és formaér­zékről tanúskodnak. Az is egyértel­mű, hogy akkor még korántsem vált külön ennek az Európában is csodált és szinte nemesfémértékűnek tartott kerámiakultúrának a használati érté­ke és az esztétikai értéke. Lenyűgözi a tárlat nézőjét az a pontosság, aprólékosság, arány- és formaérzék, színtisztaság és színgaz­dagság, amely ezekben a tárgyakban napjainkig érősen átörökítődött. Ugyanakkor pontosan követhető az a változás, amelynek során már a Jé­zus utáni X. században a kínai böl­csek tudatosan foglalkoztak a kerá­miatárgyak gyűjtésével. Elsősorban az ilyen igények kielégítése gyorsí­totta meg a fejlődést, aminek csúcsát a szinte áttetsző vékonyságú porce­lán alkalmazása, a porcelánfestészet részletekbemenő dekorativitása, az életképek és mitologikus történetek kerámiatárgyakon való megjeleníté­se jelentette. Aligha véletlen, hogy a laikusokat elsősorban a szinte filig­ránfinomságú ornamentikával díszí­tett kínai porcelánok varázsolják el. Viszont a kicsit is értő tárlatlátogató­kat a formagazdagságból sugárzó „modernség" gondolkodtatja el. Van-e még új a Nap alatt? Nem kedvetlenedik-e el egy-egy kortárs keramikusművész, ezeket a formá­kat látva? Egyáltalán meg tudta-e haladni a huszadik századi merész formatervezés mindazt, amit ezen a kiállításon is láthatunk? Hiszen úgy tetszik, hogy az ázsiai mesterek min­dent kitaláltak, amit az agyaggal, s annak igen finom változatával - a koalinnal - porcelánként kezdeni lehet. Hogy miért csupán a kínai porce­lántárgyakat emlegetem, amikor ugyanezen a tárlaton indiai és japán kerámiaműhelyek termékei is látha­tók? Aki látott már valaha ekkora tömegben és változatosságban kínai porcelánt, az tudja a választ. Kifejez­hetetlen gazdagsága ez a szépség­nek, az emberi kézügyességnek és alkotóképzeletnek. A halkan körül­lengő ősi kínai népzene dallamait hallgatva mintha ezek az élettelen tárgyak is lélegezni kezdenének. Lüktet bennük az élet szépségeinek szeretete, az emberi bölcsesség ma­gasztossága és a lélek halhatatlansá­ga. DUSZA ISTVÁN VILLÁMINTERJÚ Dr. JOZEF RYDLÓVAL, A SZLOVÁK NEMZETI KÖNYVTÁR IGAZGATÓHELYETTESÉVEL Szlovákia köztársasági elnöké­nek csallóközi látogatásáról a szlovák lapokban meglehető­sen szűkszavú tudósítások jelen­tek meg. így nyilván csak az ismerősök figyelhettek fel arra, hogy az elnöki kíséretnek tagja volt dr. Jozef Rydlo, a Matica Slovenská gondozásába tartozó Szlovák Nemzeti Könyvtár igaz­gatóhelyettese, aki egyébként svájci állampolgár, a hatvanas évek végén hagyta el Csehszlo­vákiát. Rydlo urat lapunk olva­sói is megismerhették, hiszen nemrégen a szlovákok pozsonyi világtalálkozója alkalmából nyi­latkozott az Uj Szónak. • Az ön akkori, toleranciáról tanúskodó szavai valószínűleg nem minden szlovák egyetérté­sével találkoztak. így talán nem sértő a kérdés, hogy miként is került a köztársasági elnök kö­zelébe. Rossznyelvek szerint azért, hogy a római városnézés során ön volt Michal Kováč szakmai kísérője. - Ez így igaz. Hogy ennek volt-e valami jelentősége, nem tudom. De ha már a római láto­gatásról beszélünk, hadd mond­jam el, hogy jól ismerem az olasz köztársasági elnök tanácsadóit, akik aggályoskodva faggattak a szlovák-magyar viszony ala­kulásáról. Meglepődtem. Hon­nan veszik a súlyos konfliktust mutató szemüveget. Jómagam ingázok Svájc és Szlovákia kö­zött. Sok mindenre figyelek. Nem vagyok ilyen borúlátó. Jó érzés volt tapasztalni, hogy a Csallóközben a magyarok va­lamennyien rokonszenves szlo­váksággal a közös gondokat fe­szegették. Talán némi szakmai ártalomként Légen a községi könyvtár állapota felől érdek­lődtem, s rendkívül tájékozott, a szlovák és a magyar igényeket jól ismerő választ kaptam. A kérdéséhez visszatérve el­mondom, hogy a Matica slovens­ká képviseletében kerültem az elnöki kíséretbe. • Ha ez így van, akkor ne vegye rossz néven, hogy felidé­zem a Matica tavalyi közgyűlé­sét, ahol ön is jelen volt, s ta­pasztalhatta, hogy egyes írók eget verő tapstól kísérve jelen­tették ki: igen is, a magyarok vegyék tudomásul, hogy mi va­gyunk otthon, mi vagyunk az urak. - Kérem szépen, a Maticán belül is megoszlanak a vélemé­nyek. Én személy szerint, ha úgy tetszik svájci és itthoni szlovák­ként meg vagyok győződve ar­ról, hogy ez a szervezet a szlo­vákság demokratikus hagyomá­nyaihoz híven a szlovák-ma­gyar együttműködés ténylege­sen hatékony fórumává válik. (kiss) PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI MPP CINIKUS ÜZÉRKEDÉS A BÁRSONYSZÉKEKKEL (Munkatársunktól) - A Demokrati­kus Szlovákiáért Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt a koalíciós tárgyalásokon csak a hatalomról tár­gyal, a felelősségről nem. Cinikus üzérkedés folyik a bársonyszékekkel és képviselői mandátumokkal — mondta A. Nagy László elnök a Magyar Polgári Párt tegnapi sajtó­értekezletén. Elmondta: az idö előtti választások aktuálisak lennének, azonban nem reálisak, mert ehhez a parlamentben 76 szavazatra lenne szükség, ott azonban van legalább 76 képviselő, aki biztos abban, leg­közelebb nem választanák meg, ezért a választások támogatásával saját maga felett mondana ítéletet. KDM EGY ÚJ NOVEMBER FELÉ HALADUNK - Az SZK Nemzeti Tanácsának 20. és 21. ülését egy mondatban igy jellemezhetném: övön aluli ütés a demokráciának - értékelte a parla­mentet a Kereszténydemokrata Moz­galom tegnapi sajtóértekezletén František Mikloško képviselő. Kije­lentését azzal magyarázta, hogy a parlament által elfogadott, a tévé­és rádiótanácsról szóló törvény alap­ján a tanács bármikor visszahívha­tó - vagy befolyásolható összetétele. - A helyzet radikalizálódhat, a tévé­tanács a kormány hatáskörébe kerül­het, s bekövetkezhet, hogy a KDM­et kizárják a tömegtájékoztató esz­közökből. De nem baj, vannak ta­pasztalataink a totalitárius rendszer­ből, majd megint elkezdünk hangos­kodni, igénybe vesszük a Szabad Európa Rádiót. A KDM felkészült arra, hogy lépésről lépésre egy új november felé haladunk - mondta Mikloško. (gl) PROTOKOLLVENDÉG Nem tudom pontosan, hogyan is zajlott egy köztársasági elnöki vizit a múlt rendszerben, de erős a gyanúm, hogy külsőségeiben nem sokban különbözhetett Michal Kováč szerdai csallóközi látogatásától. Talán csak annyiban, hogy a prominenciát szállító gépkocsisor nem Volgákból és T-613-asokbóI, hanem Volvókból és BMíV -kből állt. De aminek másnak kellett volna lennie, az maga a program, maga a hangulat. A Dunaszerda­helyi járás előre kiszemelt polgármestereivel és közigazgatási vezetőivel tartott találkozó napirendjén ugyanis húszperces kötetlen beszélgetés is szerepelt. A plurális demokráciában egy demokratikusan megválasztott államfő esetében az ilyen beszélgetésnek talán más forma illenék, mint amikor a köztársasági elnök és pártfőtitkár elvtárs leereszkedett a köznép közé. A szerdai találkozón a házigazda, a járási elöljáró hiába szólította fel a jelen levő polgármestereket: rajtuk a sor, mondják el problémáikat, tegyék fel kérdéseiket az államfőnek. A válasz mély csönd volt, amely már éppen kínossá kezdett válni, amikor a munkahivatal igazgatója kért szót, s felolvasta a járás munkanélküliségi helyzetének statisztikáját. Végül egyetlen polgármester - a dióspatonyi - próbálta menteni a csalló­köziek becsületét: több jogkört követelt a helyi önkormányzatoknak, és bírálta a kormány területfelosztási tervezetét, valamint az adórendszert. A kötetlen diskurzus ezzel ki is merült. Nos, szomorú, hogy mi csak egymás között morgolódunk: így nyelv­törvény, úgy alternatív iskolarendszer, amúgy kétnyelvű feliratok. Sőt! Petíciókat, aláírásokat gyűjtünk, s amikor az államfő közénk jön, hallga­tunk ... De nem lennék objektív, ha nem említeném meg a somorjai körzet polgármestereinek légi találkozóját, amelyen testre szabott kérdé­sek is elhangzottak. Az egyikre válaszolva az elnök például elmondta, hogy budapesti látogatása azért nem valósult meg, mert a magyar fél csak a dunai vízmegosztási egyezség megkötése után hajlandó őt fogadni. A bősi látogatás során a vízerőműre csupán egyetlen kérdés utalt. Nem tudni, hogy a kormány nevében vagy királyi többest használva válaszolt-e az elnök, amikor erre felelve ezt mondta: - Megvan a saját véleményünk, büszkék vagyunk e műre. Michal Kováč a sajtónak nyilatkozva látogatása tanulságait is levonta: örül, hogy ilyen közvetlenül ismerkedhetett meg a járás problémáival, illetve hát azzal, hogy nincsenek problémák; és szerinte nagyon hasznos lenne, ha nemcsak az Együttélés és az MKDM, hanem a DSZM, az SZNP és a többi parlamenti párt képviselői is gyakrabban látogatnának ebbe a régióba. Az újságíró szemszögéből nézve azonban az elnöki látogatás mérlege: protokollvendég, protokollvendéglátás, protokolldiskurzus. Jó lenne hát, ha a protokollhangulat feloldódna. GAÁL LÁSZLÓ FEJREÁLLT TÁMOGATÁSPOLITIKA Elgondolkodtató adatok hangzottak el Bősön a Dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági szakembereinek a köztársasági elnökkel tartott találkozó­ján. A hazai gazdaság piaci feltételekhez való átalakítása során ama bizonyos állatorvosi ló szerepébe kényszerített ágazatból - amelyen a gazdasági rendszerváltás csaknem minden gyermekbetegségét kipróbál­ták már — egyre riasztóbb jelekkel utalnak arra, hogy az ország élelmiszerellátását komoly veszély fenyegeti, ha a gazdasági feltételek módosításával nem történik változtatás az agrárpolitikában. Nehezen érthető ugyanis, hogy az ország legtermékenyebb vidékén, ahol az intenzív mezőgazdasági termelés csaknem minden feltétele adott, a ter­melők veszteségesek legyenek, ne tudjanak ötről hatra jutni, s szinte filléres gondokkal küszködve kénytelenek legyenek vegetálni. A három éve tartó válság kezdi kimutatni a foga fehérjét. Az idei aratási eredmények már egyértelműen mutatják, hogy a termőföld is megelégelte a rablógazdálkodást. Az a 30 ezer tonna gabona, amennyivel csak ebben a járásban kevesebb termett a tervezettnél, idén minden bizonnyal érezhetően hiányozni fog majd az ország éléskamrájából. Annál is inkább, mivel másutt talán még kedvezőtlenebb a helyzet. Sőt, az is jelzésértékűnek tekinthető, hogy az állami alapokba vészes gyorsa­sággal vásárolják fel a gabonát. Erre, mit ad Isten, a válságból kiutat mutatni próbáló agrárkoncepció­ból újra visszaköszönnek a régi támogatáspolitikai alapelvek a hegyvidéki és hegyaljai termelés támogatására. Joggal nehezményezik tehát az itteniek, hogy a támogatáspolitikának a jelenlegi helyzetben másra kéne irányulnia, éspedig a legproduktívabb területek talpra állítására. Mert ha itt nem sikerül megtermelni az ország élelmiszer-szükségletének döntő hányadát, vajmi kevés reménye van annak, hogy a hegyvidékről pótolni tudják a hiányt, bármekkora támogatást is biztosítanak a számukra. Az itteni termelők nem kérnek mást, csak olyan gazdasági feltételeket, amelyek között talpon maradhatnak. Mert ma még talán nem is tudatosít­juk eléggé a helyzet komolyságát, hiszen van mit ennünk. Ma még van... T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ AHOGY ÉN LÁTOM K étszer huszonnégy óra sem telt el aközött, hogy parlamentünkben a Szlovák Nemzeti Párt képviselői fegyelmezett szavazással hozzá­segítették a Demokratikus Szlovákiáért Mozga­lom jelöltjét a számvevőszék elnöki posztjának megszerzéséhez, illetve hogy Ľudovít Černák, az SZNP elnöke nem mindennapi meglepetést keltve bejelentette: megakadtak a koalíciós tár­gyalások. A jelenségek leegyszerűsített értelme­zésére hajlamos zsurnaliszták a bennfentesek fölényességével már fogalmazták is a kommen­tárcímeket. Például így: Cérnák megtette köte­lességét - Černák mehet. A képlet azonban nem ennyire egyszerű. Kétségtelen, hogy a miniszterelnök „nem szívbajos", ha időnként nem egészen úriember módjára kell cselekednie. Annál azonban ráter­mettebb politikus, semhogy ennyire egyértel­műen övön alul ütne. Egyébként is, mostanában többet ad magára. Az is kétségtelen, hogy az SZNP nem dúskál tapasztalt polikusokban, akik nyomban felfedeznék, hogy a pártot valaki be akarja húzni a „csőbe". Annyira azonban még ez a csapat sincs szellemileg lerongyolódva, hogy 48 óra leforgása alatt egyszer alázatos fegyelemmel parírozzon a vezető erőnek, más­szor pedig felrúgja a tárgyalóasztalt. Aki tegnap délben hallgatta a rádióban Me­čiar miniszterelnöknek a koalíciós tárgyalások megszakadásáról (az SZNP-elnök szerint siker­telenségéről) adott nyilatkozatát, az nem en­NEMZETI VABANK*/ gedhette el a füle mellett, hogy háromszor­négyszer is megemlítette a „Mečiar nélküli kormány", illetve a „más miniszterelnök" alter­natívát, valamint annak a bejelentését, hogy „tudomásomra jutott, miszerint más pártokkal is folytatnak tapogatózó tárgyalásokat". Már­mint az SZNP vezetői... Szlovákia kormányfő­jének stílusát ismerve előfordulhatott, hogy a „bekeményítésre", a parlamenti klubot vál­toztatott képviselők (elsősorban, persze, a Kňažko-csoport tagjai) parlamentből való kiű­zetésének újbóli szorgalmazására ezért került sor. Történt pedig ez „a legjobb védekezés a támadás" jelszó jegyében. Ľudovít Černákról, a Szlovák Nemzeti Párt egyetlen messzelátó politikusáról elhihető, hogy pártelnökként őszintén ódzkodik egy olyan törekvés támogatásától, amely alkot­mánysértésre irányul. Az ugyanis, hogy egy miniszterelnök visszamenőleges hatállyal pró­bál meg törvényt elfogadtatni, az, hogy alkot­mánytörvénnyel szabályozandó kérdést egyszerű parlamenti többséggel elfogadott tör­vénnyel kíván szabályozni, az az alkotmány megsértésével való kacérkodás. Feltételezhető, hogy az SZNP elnöke erre nem lenne hajlandó. Kérdés, hogy miként vélekedik erről a pártja. Jozef Prokeš tegnap déli rádiónyilatkozatából is sok minden kiolvasható a sorok közül. A tavaly díszelnökké megválasztott, tehát felfelé bukta­tott Prokeš a pártelnöknél sokkal béküléke­nyebb hangon nyilatkozott tegnap a koalíciós tárgyalások folytatásának lehetőségeiről. Ön­zetlennek mutatkozva arról beszélt, hogy áldo­zatokat kell hozni a nemzet érdekében. Nos, ha ez az áldozat a koalíció minden áron való megkötése lesz, akkor az SZNP-vel valóban előfordulhat, hogy feláldozza magát, de a De­mokratikus Szlovákiaért Mozgalom oltárán. Csak nem a sértődöttség játszik szerepet abban, hogy Jozef Prokeš ennyire békülékeny? És csak nem az, hogy az SZNP-ben néhány vezető miniszter szeretne lenni? Mečiar retorikájából mostanában újból és újból visszatérő mozzanat a „stabil kor­mányzat" szükségességére való hivatkozás. Nincs kizárva, hogy e törekvés jegyében min­den mást a stabil kormányzat kialakításának szolgálatába állít, fgy próbálja majd keresztül­vinni azokat a kétes törvényességű intézkedése­ket, amelyek meghozatalával már huzamosabb ideje elő-előrukkol. A DSZM vezetése látha­tóan vabankot játszik, de erre a játékstílusra - úgy tűnik - a Szlovák Nemzeti Párt vezetésé­ben is számosan hajlamosak, -j-^jj-i mihÁLY 'vabank - kártyás szakkifejezés; ugy ütik meg a bankot, hogy a játékos még nem ismeri a kezében levő kártyát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom