Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-20 / 166. szám, kedd

1993. JÚLIUS 20. lÚ/SZÓi MOZAIK 8 „ÍGY KELL TALÁLKOZNUNK' „Minden reggel találkoztak az elemi iskola kapujában. Két vékonyka, rövid hajú gyerek. »Szevasz, Jurek«, »szevasz, Lolek« Így nevezték egymást becenevükön: Jerzy, azaz Ju rek, Karol, azaz Lőlek. Igazán jó barátok voltak..." így kezdődik a történet, két ember barátságának története, mely annyira mindennapi és mégis annyira megrázó, amennyire századunk első évtizedeiben egy zsidó és egy keresztény barátsága lehet. A zsidó ügyvéd fia és a hívő katolikus lengyel katonatiszf fia között egy Krakkóhoz közeli kisvároska, Wadowice iskolapadjában szövődik a barátság, mely az ifjúkor évei alatt szilárdul meg, majd a háború idején tragikusan megszakad. A két fiatalember elválik egymástól, s bár különböző eseményekel élnek át, sorsuk mégis hasonlóan alakul. Csak évtízedekkel később, 1965-ben találkoznak újra. Jurek, azaz Jerzy Kluger ekkor már sikeres mérnökként él Rómában, ahova Lőlek, azaz Karol Wojtyla, mint Krakkó érseke, az Ökumenikus Tanács ülésére érkezik. A barátság újra kezdődik, sőt, folytatódik Karol Wojtyla pápává választása után is. II. János Pál pápa és a zsidó Jerzy Kluger barátságának történetét tárja elénk a Levél egy zsidó barátomhoz című könyv. Szerzője a neves Vatikán-szakértő, Gian Franco Svidercoschi, aki újságíróként II. János Pállal két ízben is készített interjút, de ez a könyv mégsem az ő, hanem barátja szemszögéből meséli el a történetet. Jerzy Kluger és Karol Wojtyla együtt nő föl. A 20-as, 30-as években együtt járnak iskolába, előbb az elemibe, majd később a gimnáziumba. Együtt tanulnak, játszanak, közösek a barátaik, (gyermeki) gondjaik és örömeik, kedvteléseik és vetélkedéseik. Nincs semmi különös ebben a kapcsolatban, csupán a kor különös, amelyben létrejön: a fasizmus előretörése, az éledő és egyre erősödő anüszemiüzmus, a háború, Lengyelország német megszállása, a zsidók deportálása. 1939. szeptember 1-je után nehéz hat év következik Lengyelország történetében, s nehéz e két fiatalember életében is. Ahogy Karol Wojtyla elveszíti édesapját, barátait, Jerzy Kluger is elveszíti édesanyját, húgát, rokonait. Életük a háború után egész másként és máshol folytatódik, mint ahogy Wadowicében indult. Karol Wojtylát pappá szentelik, később Krakkó érseke lesz, majd 1978-ban őt választják a katolikus egyház fejévé. Jerzy Klugert Olaszország harcterein éri a háború vége. Angliában szerez mérnöki diplomát, és Rómában telepedik le. Lengyelországba soha többé nem akar visszatérni, de elhatározását mégis megmásítja, mikor újra találkozik régi barátjával. Jerzy Kluger és Karol Wojtyla barátsága nem csupán egy zsidó és egy keresztény ember barátsága, szimbolikus tartalma van e kapcsolatnak, hiszen ez határozza meg a pápának a zsidósághoz való viszonyát. Ezt a szimbolikus tartalmat fejezi ki II. János Pál pápának az Auschwitzban tett látogatása alkalmával mondott beszéde, amikor is hangsúlyozta: „Nem tehettem meg, hogy pápaként ne látogassak el ide". S ugyanezt bizonyítja szavaival, amit 1987-ben júniusában a zsidó közösség képviselői előtt Varsóban mondott, ahol kijelentette, lengyelsége folytán bizonyos értelemben személyesen is módjában állt átélni a zsidó nép tragédiáját. Ezt a vallomását ismétli meg 1989 márciusában Jerzy Klugerhez írt levelében is, melyet a szerző a történet végén ismertet. És ezt fejezi ki a történet végén olvasható búcsújelenet is: „Búcsúzáskor mindketten kezüket nyújtották. Aztán mégis ölelés lett belőle. Wojtyla mélyen a szemébe nézett, és olyasmit mondott, ami még barátját is meglepte. Pontosabban nem várta volna. »Egy napon a zsidóknak és a keresztényeknek így kell találkozniuk«." A könyvel, melyhez dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapái és dr. Schweitzer József főrabbi írt ajánlást, az Aura Kiadó jelentette meg. Kár, hogy az ára miatt (330 forint, illetve 141 korona) valószínűleg csak kevesekhez fog eljutni... (forgon) AZ ÁJTATOS MANÓ, A SZERECSENSÁSKA ÉS TÁRSAIK Aki falun él vagy élt, bizonyára látott már sáskát. Szép látvány a kelepelve repülő rovar, kicsit emlékeztet a helikopterre. Közép-Európában 60-70 fajtájuk él, Dél-Európában háromszor ennyi, s a forró égövi országokban a legtöbb fajuk megtalálható. Akadnak olyan különlegességek, mint az imádkozó A fák gallyai meghajlottak Századunk elején gróf Königsegg osztrák-magyar utazó az Abesszin Birodalomba indult, hogy fölkeresse Menelik császárt, aki 1913-ig uralkodott. Egyébként 1896-ban Aduánál ő verte meg az olaszokat. Ütikalandjait könyvben örökítette meg. Művének egyik érdekes epizódja a sáskajárásról szól. Éjjeli álmából arra riadt föl, hogy sátrát veri a zápor, a kopogás egyre erőteljesebb lett. Mikor félrehúzta sátra ponyvaajtaját, furcsa látvány tárult szeme elé: „A tegnap még oly zöld környezet, fű és fa, s minden, amerre a szem ellát - barna. Sáskákkal vastagon borítva. Poggyászunkat, öszvéreinket, sátrunkat, mindent elfednek a sáskák Jó fél óráig tartott e sáskahullds, s midőn megszűnt, a lehullott sáskaréteg magassága a harminc centimétert is meghaladta. A fák gallyai meghajlottak a rájuk nehezedő súly alatt s a vékonyabb ágak egymás után recsegve törtek le. " Pár évvel ezelőtt egyiptomi útján egy németországi újságíró került bele a sáskarajba. „Távolról az egész olyan volt, mint valami kavargó homokfergeteg. De azután elsötétedett fölöttünk az ég. Meg kellett állnunk autónkkal, mert a szélvédőt elborították a rajta szétkenődött állatok. A sáskák, miután leszálltak, tovább ugráltak a földön, és mindent fölfaltak, ami zöld volt". Amelyek Európát is szeretik A rengeteg sáskafajtából csak három veszélyes Európára, illetve a Kárpát-medencére. Az egyik a jól megtermett, zöldes, illetve piszkossárga rovar, amelynek szárnya foltos-fekete. Különben az egész földön megtalálható. Latin neve: Locusta migraloria. A másik a marokkói sáska, a Dociostaurus, Stauronotus maroccanus. Ez a fajta kisebb az előbbinél, egyébként ő a Földközi-tenger rettegett istencsapása. A múlt század nyolcvanas éveiben úgy elteijedt Marokkóban ez a fajta, hogy több mint 30 ezer ember halt meg ragályban és éhhalálban az egymást követő sáskajárások következtében. Az idei tatárszentgyörgyi sáskajárás egyedei is ebből a fajtából valók. Ez a fajta rendszerint a Balkánt keresi föl előbb, onnan vándorol tovább, északra. Közép-Európa harmadik fajta sáskabevándorlója az olasz sáska, latin nevén a Caloptenus italicus. A dombos, hegyes tájakat kedveli, a lóherét, lucernát, a répa zöldjét, kukoricát tarolja le, de behabzsolja a szőlőt is. Ez a fajta nem olyan veszélyes, mint az előbbi kettő. Az esős idő különösen árt neki, sáskapenész támadja meg a rajokat s mihamarabb elpusztulnak. A világon rengeteg nagy sáskajárás volt s van, nem is maradt fenn mindegyikről feljegyzés. Annyi bizonyos, hogy alaposan visszavetették az emberiség fejlődését. „Mi vagyunk a nagy Isten serege" A történelmi Magyarországon dúló sáskajárásokról kevés a feljegyzés, különösen a régebbi időkből. Egy elfeledett magyar krónikás, Mátyus István jelképesen így beszélteti a sáskákat: ,Mi vagyunk a nagy Isten serege; nekünk kilencvenkilenc tojásaink vágynák és ha száz lehetne, az egész világot megemészjhetnők." Bizony, egy-egy nősténysáska rövid tojócsövén sokkal több lárvát is ki tud pottyantam. Ezek nyomban nekilátnak a habzsolásnak, pusztításnak. Ha a növényzetet letarolták, tovább vándorolnak. Az ezerhatszázkilencvenes években többször végigviharzott Közép-Európán, így Magyarországon is a sáskasereg. A sáskák Románia felől törtek be. A veszedelem hírére megkondították a harangokat, sőt ágyúkkal lőttek a rovarfelhőkre minden eredmény nélkül. Raoul Francé, a magát magyarnak valló természettudós és író úja, hogy „1748-ban Nógrád megyében Szonda falunál oly tömeg vándorsáska gyülekezett össze, hogy egy lovashuszdr nem tudott keresztülgázolni rajtuk. Ugyanez évben Torontálban disznókat hajtottak az általuk ellepett mezőkre. 1847-ben az erdélyi Mezőségben húszezer hold vetést pusztított el a sáskahad. 1868-ban a Fertő vidékén hasonló volt a helyzet". Francé még megemlíti, hogy a termésüktől megfosztott afrikaiak, hogy éhen ne vesszenek, megpörkölték a sáskát, s úgy fogyasztották. Ez még ma is dívik némely vidéken. A sáskaveszedelem, mint tapasztaljuk, ma sem szűnt meg, hiába a vegyszeres irtás, biológiai védekezés. Nagy szárazságok idején fölkerekednek az éhes sáskarajok, hogy akár sok ezer kilométeres vándorútjuk közben le-leszállva csillapíthassák étvágyukat a növényzet letárolásával. D. Gy. TEJGYARI CAPRICCIO - NAGYSALL0N Noha nem eldugott, százaáeleji hangulatot árasztó környezetben, hanem Nagysalló közepén egy modern emeletes épületben működik Szlovákia ez idáig egyetlen magánkézben levő tejfeldolgozó üzeme, ennek ellenére mégis van valami átvitt értelemben vett hasonlóság közte és az emberi sorsvállalásnak meghatóan szép emléket állűó hrabali sörgyár között. Vajon mi késztethet egy tisztes munkában megőszült tejipari szakembert arra, hogy hajlott korára feladja a biztos megélhetést jelentő állását, s ezekben a válságos időlcben egy bizonytalan kimenetelű vállalkozásba kezdjen? Minden valószínűség szerint az, hogy szeretné dédelgetett elképzeléseit, álmait megvalósítani. Zelenyánszki György Nagysallón egy saját tejfeldolgozóról, pontosabban sajtgyárról álmodott régóta. Nem egy hatalmas monstrumról, ahol a közvetlen munkatársakon és a portáson kívül jóformán senkit sem ismer, hanem egy olyan kisüzemről, amelyben megvalósíthatja elképzeléseit, amely szolid termékeinek eladásából a család megélhetését is biztosítani lehet. Mert Zelenyánszki Györgynek nagy családja, nyolc gyermeke van. Az 6 támogatásukban és segítségükben bízva mert belevágni a vállalkozásba, hiszen a mai gazdasági feltételek között bizony nem sétagalopp egy-egy termelőüzem beindítása. Neki sikerült, hiszen nem teljesen szűz területre lépett, a szakmában eltöltött évek során ugyanis elsajátította a sajtkészítés minden csínját-bínját. Legutóbbi munkahelyén, a párkányi sajtgyárban például 16 évet húzott le. Megvásárolták a falu közepén álló félig kész állapotban levő szolgáltatóház épületét, s fél év alatt működőképes tejüzemmé alakították át. Ebben a nagysallói tejfeldolgozó üzemben épp úgy zajlik a tej feldolgozása, mint másutt. Azzal a különbséggel, hogy ilt kicsiben történik minden. Zelenyánszkiék naponta mintegy 7000 liter tehéntejet vásárolnak fel, a környező szövetkezetektől, hogy azt pasztörizálva, majd a megfelelő technológiái alkalmazva ennek alapanyagából sajtot készítsenek. Ez ugyanis fő profiljuk, fogyasztói tejet nem készítenek. A háromféle sajt mellett csupán joghurtot és tejfölös krémtúrót állítanak elő. Lužan nevű ömlesztett sajtjuk viszont rövid pályafutása alatt már nemcsak a környéken, hanem a közeli és távolabbi városokban is közismert. Többek között Léva, Zseliz, Pozsony, sőt Prága üzleteiben is kapható, újabban Nyitrára is jut belőle. Zelenyánszki György mindig is szerette a különlegességeket. A szlovákiai sajtkészítés hagyományait felújítva saját üzemében nemrégiben fogott hozzá a külföldi piacokon közkedvelt juhsajt gyártásához. Naponta 500 liter juhtejet dolgoznak fel erre a célra, a jelenlegi kereset alakulása azonban nem teszi lehetővé a termelés bővítését. Pedig a tejüzem emeleti részét a speciális tejtermékek készítésére alakították ki. Itt ugyanis nemcsak juhtejet, de a kecsketejet is fel tudják dolgozni, s mivel ennek rendkívül jó az emészthetősége és antiallergikus hatása is van, az egészségügyi ellátásban lehetne szerepe. Lehetne, csakhogy máig sincs iránta megfelelő kereslet. Akárcsak a biotermelés alapelvei szerint tartott tehénállománytól fejt tej iránt. Paradox helyzet, hogy ezt az ún. biotejet nem a kórházak rendelik, hanem az egyik fegyház, hogy ily módon is karbantartsa az elítéltek egészségi állapotát. Sajnos a legutóbbi, Közép-Szlovákiában felbukkan Q-vírus okozta láz egy kedvező exportlehetőségtől már elütötte Zelenyánszkiékat. Most újabb kivitellel próbálkoznak, s ha juhsajtjuk az olasz piacon kedvező fogadtatásra talál, rövidesen oda exportálnak majd belőle jelentős tételeket. A hazai piacra 0,8-1,2 kg-os csomagolásban, újabban pedig 8—12 dkg-os csomagolásban is szállítják. A nagysallói tejüzem nagy előnye, hogy naprakészen képes alkalmazkodni az igényekhez. Mind a feldolgozásban, mind pedig a szállításban. Tejfeldolgozási kapacitásuk lehetővé teszi, hogy kisebb tételekben dolgozzák fel esetenként akár a különleges minőségű tejet is. ErTe épít a szomszédos Fakóvezekényi Mezőgazdasági Szövetkezet, amely a megváltozott gazdasági körülmények között a biotermelésre helyezi a súlyt. Rövidesen az állattenyésztésben és a tejtemelésben is rátérnek a környezetkímélő termelési eljárásra, s a nagysallói tejüzem az ő tejüket különállóan dolgozza majd fel, így juthat ez el az ínyencek asztalára. A szállításban a legkisebb igényeket is ki tudják elégíteni. A kisboltok, alkalmi elárusítóhelyek is bátran fordulhatnak hozzájuk kistételű megrendelésekkel. A gazdasági gondok őket sem kerülik el. Amint Zelenyánszki György elmondta, áprilistól szinte megbénult a pénzforgalom. Nyomasztó terheit szinte naponta érzékelik. Ennek ellenére továbbra is hisznek abban, hogy termékeikkel versenyképesek lesznek mind a hazai mind pedig a külföldi piacokon. -tszlVegyszeres sáskairtás Marokkóban sáska, amelyet a nép ájtatos manónak nevezett el, vagy a botsáska, amely gallyacskának álcázza magát, hogy ellenségei rá ne találjanak. Van szerecsensáska, sisakos sáska, jajgató rétisáska, szőke tarlósáska, erdei bunkócsápú sáska, csíkospofájú sáska, bibircsókoshdtú sáska stb. Oldalakon át sorolhatnánk az ismertebb sáskák neveit. Legközelebbi rokonaik a szöcskék és a tücskök. Egy magános sáska láttán talán eszUnkbe sem jut hogy ezredévek óta mennyi bajt okozott a sáskajárás az emberiségnek, különösen a délszaki országokban. A leghatalmasabb sáskainváziók Afrikában zajlottak, zajlanak ma is. Okai a vándorsáskák. A sáskajárásról már a biblia is megemlékezik, az Egyiptomra zúduló hét csapás egyike a sáskajárás volt. Európa sem mentesült a sáskáktól, időnként be-betömek a sáskarajok, különösen Dél-Európába. Néhány hete éppen Magyarországot keresték föl, a Pest közelében fekvő Tatárszentgyörgy határában több mint ezer hektár növényzetet taroltak le. Utoljára 1925-ben volt sáskajárás ezen a tájon, bár 1948-ban is észleltek nagyobb sáskaszaporulatot a Hortobágy környékén. A múlt század közppéig a Kárpátok koszorújában a keleti vándorsáska volt a legnagyobb istencsapása. Ahol a sáskarajok megfordultak, egyetlen fűszál sem maradt. Következménye éhínség, betegség, halál volt, évekig nem hevertek ki egy-egy sáskajárást az emberek. Az idei magyarországi sáskajárás „áldozatai" (Archívumi felvételek)