Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-02 / 152. szám, péntek

HÍREK - VÉLEMÉNYEK - . UJSZOm FESZULTSEGOLDO GESZTUST TETTUNK DURAY MIKLÓS SZLOVÁKIA ET-TAGSÁGÁRÓL Több hetes feszültség, idegesség után Szlovákia az Európa Tanács tagja lett. Hogyan vélekednek erről a fontos lépésről a hazai magyar politikai pártok? Elsőként Duray Miklósnak, az Együttélés elnöké­nek véleményét kértük ki. • Alighogy világgá röpítették a hírt Szlovákia felvételéről, megkezdődtek a találgatások: ki könyvelheti el sikernek, ki pedig kudarcnak a minisztertanácsban megejtett szavazás eredményét. Sokan azonban úgy tartják, a re­alizmus győzött. Egyetért ezzel a utóbbi véleménnyel? - Azért lehetett ilyen helyze­tet teremteni Strasbourgban, mert az európai politikai gondol­kodás afelé halad, hogy meg­szűnjenek az úgynevezett kizá­rólagos állami belügyek. A dön­tést tehát az európai gondolko­dás fejlődése sikerének tartom. Másrészt ez annak az együttmű­ködésnek az eredménye, amely közöttünk és a magyarországi politikusok között alakult ki. Ezt nem kell egyáltalán titkolnunk. Kezdettől az volt az elképzelé­sünk, hogy a kisebbségben élő magyarság és az anyaország kö­zött minden szinten intenzív kapcsolatnak kell lennie, és meg kell próbálni összehangolni a po­litikai lépéseket. Az, ami most Strasbourgban történt, első jele annak, hogy kialakulóban van az egyetemes magyar politika, amely nem felülrendeltségi szempontból, hanem a térség politikai stabilitása megtartásá­nak szempontjából közelíti meg a nemzetközi politika kérdéseit. Ezért ez semmiképpen sem te­kinthető a másik ország belügye­ibe való beavatkozásnak. • A szlovák kormányzat ed­dig nem vette komolyan a ki­sebbségi kérdés rendezésének fontosságát. A strasbourgi dön­tés nyomán várható-e ezen a té­ren szemléletváltás, áttörés? - Megítélésem szerint a szlo­vák kormányzat és politikai pár­tok tudatában vannak annak, hogy ez a kérdés nagyon jelen­Washington, a közel-keleti béketár­gyalások védnöke szerdán terjesz­tette elő a már napokkal előbb beha­rangozott kompromisszumos javas­latát a palesztin autonómia problé­májának megoldására. A javaslatot, melyet az amerikaiak a palesztin-iz­raeli tárgyalások alapjául szántak, a palesztin delegáció nyomban kate­gorikusan elutasította. Hanan Asravi szóvivő szerint ez a nem formális indítvány teljesen elfogadhatatlan, mivel ellentétes a békefolyamat alapvető elveivel és az ENSZ határo­Innsbruck, Salzburg és Gratz után tegnaptól Bécs belvárosá­ban is nehezebb lett a gépko­csitulajdonosok, sofőrök hely­zete. Mint ahogy a bécsi rádió jelentette: életbe léptek az új parkolási szabályok, amelyek szerint a város szívében, pon­tosabban az első városkerület­ben kijelölt helyeken reggel ki­lenctől este hétig csupán más­fél óráig engedélyezett a par­kolás. Kivételt pedig, évi két­ezer schillingért, csakis a city lakosai, illetve korlátozott mértékben a helyi kereskedők kapnak. A szigorító intézkedés hosz­szú távú célja a gépkocsik ki­szorítása a történelmi város­tős és annak is, hogy meg kell vele küzdeniük. Úgy látom azonban, mindenképpen el akar­ták kerülni, hogy az ET figyel­mének középpontjába kerüljön. Azzal, hogy az Európa Tanács most feltételeket szabott és az ellenőrzés feltételeit is megte­remtette, tulajdonképpen a szlo­vák politika államnacionalista elképzeléseit ellenpontozta. • A feltételeknél maradva, a szlovák politikusok azonnal elutasították a beneši dekrétu­mok hatálytalanítását. Bel­ügynek minősítették a kérdést és Vladimír Mečiar azzal érvelt, hogy felvetése veszélyes, Szlo­vákián kívül más országokat is érinthet. - Teljesen érthető, hogy szlo­vák és cseh részről elutasítják a 45 és 48 között született diszk­rimináló törvények máig ható következményeinek felszámolá­sát. Tudatosítani kell, hogy miért születtek ezek a törvények. Szlovákia esetében az volt a szándék, hogy eliminálják a te­rületén élő magyarokat. A 48-as rendszerváltás után megváltoz­tak a nemzetközi összefüggések és bizonyos mértékben korlátoz­ni kellett ezt a szándékot. Ma nem lehet azt tenni, amit akkor tettek, de megpróbálják elérni, hogy az akkori eredményeket ne lehessen megsemmisíteni, tehát, ha a magyarok vagyonát elvet­ték, ne lehessen azt visszaadni. • Amennyiben az elmúlt megbízatási időszakban eleget tettek volna a magyar képvise­lőknek és legalább erkölcsi elég­tételt adtak volna a magyarok­nak, akkor is felvetődne ez a kérdés? - Erkölcsi elégtételt a kor­szakkal kapcsolatban adhatnak, zataival. A javaslat tartalmáról nem volt hajlandó részleteket közölni, azt azonban elmondta, az elutasítás okát főleg a Jeruzsálemmel kapcso­latos javaslatok képezik. Jossi Beilin izraeli külügyminisz­ter-helyettes ezzel szemben Jeruzsá­lemben tegnap azt állította, hogy az amerikai indítvány haladást eredmé­nyezhet a béketárgyalásokon. A do­kumentum tartalmáról ő sem volt hajlandó nyilatkozni, hozzáfűzte azonban, hogy az amerikaiak gyors válaszra várnak. részből, hiszen - érvelnek a hatóságok - tarthatatlanok voltak az eddigi állapotok, amikor naponta valóságos „pléhlavina" zúdult a köz­pontra. Nap mint nap mintegy tízezer személyautó haladt át az immáron ún. kék övezetnek nyilvánított városkerületen: gépkocsival közelítették meg az alkalmazottak a cityben lé­vő munkahelyeket, a vidékről érkező üzletkötők, vállalko­zók, kereskedők ugyanígy tet­tek, nem is beszélve a külföldi turisták áradatáról. Ezek után számukra nem marad más hát­ra, minthogy igénybe vegyék a tömegközlekedést - ajánlják az illetékesek. -ug­Prikier László felvétele de ez nem szüntetheti meg a ma is diszkrimináló törvények érvé­nyességét. Ha a Szövetségi Gyű­lésben 1991-ben elfogadták vol­na a restitúciós törvénnyel és később a földtörvénnyel kapcso­latos javaslatainkat, akkor ma ez a kérdés fel sem merülne. El kell viszont most jutni oda, hogy ezeknek a diszkrimináló törvé­nyeknek a hatását felszámolják. • A másik feltétel a folyama­tos ellenőrzésre vonatkozik. - Ez két lehetőséget rejt ma­gában. Azt, hogy az ET helyzet­felmérői idelátogassanak, szá­munkra pedig lehetővé teszi, hogy azonnal figyelmeztethes­sük az Európa Tanácsot, ha úgy látjuk, hogy a szlovák kormány­zat nem tartja be a feltételeket. • Feszültség jelenleg is van. A szlovákiai magyar és a szlo­vák politikusok között, valamint Magyarország és Szlovákia kö­zött. Mit tesz, jobban mondva mit tehet az Együttélés ennek Csurka István, a magyar nemzeti­radikálisok vezére, a Magyar Fórum tegnap megjelent számában, tartva magát korábbi ígéreteihez, feltárta saját múltját. Az Átvilágítás című terjedelmes írásában Csurka beszá­mol arról, milyen körülmények közt írta alá 1957 nyarán beszervezését a kommunista rendszer titkosszolgá­lata ügynökeinek sorába. Az író-politikus emlékeztet arra, hogy mint a budapesti diákság egyik vezérét a magyar kommunista ható­ságok 1957 március elején letartóz­tatták és hat hónapig internálva tar­tották. „Amikor utoljára vezettek fel, magamban már eldöndöttem, hogy aláírom... mert elhatároztam, hogy módszert váltok, és mert telje­sen bizonyos voltam magamban: so­ha senkinek ártani nem fogok, soha semmit senkire nézve nem szednek ki belőlem." Később megjegyzi: „Ret­tenetesen szégyellem az egészet, no­ha álltam a magamnak tett fogadal­mam, mert senkit és semmit nem jelentettem, és soha egy árulásnak a feszültségnek az enyhítéséért, hiszen ilyen légkörben aligha várható a magyar képviselők bármilyen indítványának elfoga­dása. - Mi egy óriási lépést tettünk június 30-án. Felkértük a ma­gyar külügyet, arra való tekin­tettel, hogy az ET parlamenti közgyűlése elfogadta az említett feltételeket, ne szavazzon Szlo­vákia felvétele ellen. Ez jelentős feszültségoldó gesztus volt. A továbbiakban is teszünk ha­sonló gesztusokat, ha a szlovák politikában is meglesz a hajlan­dóság a helyzet normalizálására. • A strasbourgi döntés fogad­tatása azt tanúsítja, hogy a ma­gyar politikusok elleni támadá­sok folytatódnak. Eszerint a szlovák politikusok és a közvé­lemény nem tud erről a gesz­tusról? - Különbséget kell tenni a kormányok kapcsolata és a mindennapi politika között. Az ami a politikusok szájából vádként elhangzik, ami a sajtó­ban megjelenik, az egyik napról a másikra nem csitítható le. Ez­zel megpróbálják az időnkénti sikertelenségeket ellensúlyozni. Más kérdés a szlovák kormány­pártok és a köztünk levő kapcso­lat. Gesztuserejű lépéseink eddig viszonzás nélkül maradtak. Mert hogyan magyarázzam Michal Kováé elnök kijevi javaslatát, hogy azok az országok, ahol magyar kisebbség él, hangolják össze politikájukat a kisebbségi magyar politikusok követelései­vel szemben. Ez a javaslat egyértelműen lépéseink elutasí­tását jelenti. Kováč elnök nem velünk akar tárgyalni, hanem megpróbál velünk szemben nemzetközi erőket mozgósítani. • Tény, hogy az ET-ben és térségünkben többen megértik gondjainkat, de nem kellene többet tennünk azért, hogy szö­vetségeseket találjunk Szlováki­án belül is? - Türelemmel ki kell várni, hogy a szlovákiai politikai erők is rájöjjenek arra, hogy az Euró­pához való viszonyulás nemcsak a szavak, hanem a tettek kérdé­se is. —esi— minősíthető mondatot le nem ír­tam." Csurka arról is beszámol, 1961-ben, de az sem kizárt, hogy valamivel később, a közelgő am­nesztiára való hivatkozással, anél­kül, hogy egyetlen jelentést is le­adott volna, „feloldozták, elbocsá­tották". Csurka tájékoztatása szerint a rendszerváltás időszakában Antall József négyszemközt közölte vele, hogy dossziéja az SZDSZ kezébe került. Javasolta, írjon levelet Göncz Árpád köztársasági elnöknek, tisz­tázza helyzetét, még mielőtt a dolog nyilvánosságra kerülne, s botrány lenne belőle. A Csurka „átvilágítás" előzmé­nye, hogy Antall a Magyar Igazság csoport egyik ülésén kijelentette: a csoportban III/III-sok is vannak. A Magyar Igazság ezután kérte tag­jainak teljes átvilágítását, de ezt a hatályos magyar törvények jelen­leg nem teszik lehetővé. KOKES JÁNOS, Budapest 1993. JÚLIUS 2. •pol. s. r. o. Radvanská 2, 811 01 Bratislava tel 07/313 674, 312 184, 313 339 fax. 07/311 804 ajánlata teljesen felszerelt: - vendéglői konyhák - gasztronómiai és hűtőberende­zések -alumínium ajtók, ablakok és hom­lokzatok minőség - tervezés - szerelés - szerviz VK-838 FRICSKA KÁRÖRÖM Kevés örömben van része mos­tanság a szlovákiai magyarnak. Hát most itt van kárpótlásként egy kis káröröm, amely, mint mondani szokás, a legszebb öröm. Akaratlan szolgáltatója pedig nem más, mint Michal Ko­váč államfő, aki kedden és szer­dán Kijevben járt. Felbuzdulva kormányfője (majdnem azt ír­tam: főnöke) bukaresti sikerén, az ukrán vezetőknek előhozako­dott a nagy pozsonyi találmány­nyal: fogjanak már össze a Ma­gyarországgal szomszédos álla­mok, nevezetesen, Szlovákia, Ukrajna, Románia és Szerbia, s tanítsák meg Budapestet és saját magyar kisebbségeiket kesztyűbe dudálni. Mivel azon­ban a diplomáciában nem illik ilyen egyértelműen fogalmazni, a szlovák javaslat így szól: az említett államok közös platfor­mon alakítsák ki politikájukat nemcsak a kisebbségekkel, ha­nem Magyarországgal szemben is. Ha erről a magyarnak az jut az eszébe, hogy Kisantant, ak­kor nincs mit csodálkozni. Szint­úgy azon sem, hogy Bukarest­ben lelkesen fogadták ezt az el­képzelést, miután Mečiar és ven­déglátói búsan összeborulva el­panaszolták egymásnak, mennyi baj van ezekkel az izgága ma­gyarokkal. Ami a Vajdaságban történik, arra enged következ­tetni, hogy a szerbek is boldogan beállnának a csoportosan sirán­kozók közé, ha nem akadályoz­nák őket ebben az ENSZ igaz­ságtalan szankciói. Az is logikus­nak tűnik, hogy Ausztriát ki­hagyták a szervezkedésből, hi­szen semmi baja azzal a marok­nyi burgenlandi magyarral, sőt, amilyen felelőtlen ez a Bécs, még a budapesti kormányzattal is jóban van. Csakhogy Kijev gondosko­dott arról, hogy okunk legyen egy csipetnyi jóleső kárörömre, Michal Kováčnak pedig egy jó­kora adag csalódottságra. Leo­nyid Kravcsuk azt mondta: nem. A kisebbségekkel szembeni kí­vánatos magatartást meg lehet közösen beszélni, ez nem is len­ne rossz dolog, de nem kizárólag a magyar, hanem valamennyi kisebbséget illetően, s főleg nem Magyarország nélkül! Nesze, neked, jó kis terv! Pe­dig Pozsonyban milyen szépen kigondolták! Nyilván azt is be­kalkulálták, hogy Kijevnek nem esett jól, amiért a budapesti par­lamentben néhány „igaz ma­gyar" vonakodott megszavazni a két ország alapszerződését. Csakhogy kiderült: Kijevben sokkal reálisabban tekintenek ennek az érzékeny régiónak a jelenére és jövőjére, mint több­kevesebb „igaz hazafi" Szlová­kiában, Magyarországon, Romá­niában vagy Szerbiában. S en­nek már érdemes őszintén örül­ni. (görföl) KOZIREV ELSZÓLÁSA Andrej Kozirev orosz külügyminiszter talán véletlenül, talán akarva elszólta magát és megvilágította a helyzetet a gázcsap elzárása körül: „Ha Észtország­ban javul a helyzet, a gazdasági szankciókat visszavonjuk". Moszkva eddig ugyanis pénzügyi-gazdasági intézkedésekről beszélt, viszont Mart Laar észt kormányfő azt állította, hogy Oroszország kereskedelmi háborút folytat országa ellen. Moszkvának ugyanis hirtelen akkor jutottak eszébe a balti köztársaságok kifizetetlen gázszámlái, amikor az észt parlament jóváhagyta az állampolgárságról szóló törvényt. Ennek értelmében pedig az ott élő több mint félmillió orosz csak azután kérheti az állampolgárságot, ha már vizsgát tett észt nyelvből. Addig csak tartózkodási engedélyt kapnak, ha pedig egyáltalán nem tesznek vizsgát, akkor két éven belül, de esetleg nyomban el kell hagyniuk Észtországot. A PALESZTINOKNAK NEM TETSZIK WASHINGTON JAVASLATA CSURKA „ÁTVILÁGÍTOTTA" ÖNMAGÁT BÉCS ÚJ PARKOLÁSI SZABÁLYOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom