Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-14 / 161. szám, szerda

5 KALEIDOSZKÓP ÚJ szói 1993. JÚLIUS 14. MŰVELŐDÉS ÉS VÁLLALKOZAS (Folytatás az 1. oldalról) ti tisztséget vállaló szakember most tudná hasznosítani mindezt. Ez a látszat. Az energiák, az alkotó szellemiség azelőtt is megvolt a felelősséggel élőkben. Csak sokuknak nagyon hamar kedvét szegte a hatalom, a politika keménykezűsége. Mégis innen irányította a járás magyarságának kulturálij életét a Csemadok, s küzdöttek a nehézkedés ellen azok a pedagógusok, al^ikben nem alakult ki a szolgalelkűség. Óvó kezük alól versmondók, színjátszók, néptáncosok és nem is kevés írástudó került ki. Aki felfedezte magának a Bodrogközt és az Ungvidéket, s megismerte a maradókat, a kitartóan szellemi aprómunkát végzőket, sokat gyarapodhatott általuk. Most örülhet is, hiszen a lefojtott szellemi búvópatak több helyen is felszínre tört. Jó vizet, friss erőt kínál a szomjazóknak. Az egyik ilyen kút a Petőfi Sándor Művelődési Központ. Nincs könnyű helyzetben, hiszen a kultúrát, mindenütt önkormányzati pénzekből támogatják. Királyhelpiecen azonban valami mást is elkezdtek. Természetesen ehhez igénybevették a városi hivatal költségvetését is, de a többi már nem általános történésekről tanúskodik. Mivel ottjártamkor a művelődési központ igazgatója, Tóth Mária gyógykezelésen volt, Kovács Lászlóval beszélgettem a történtekről: - Évekkel ezelőtt valamilyen úton-módon a müvelódesi központ birtokába került egy bonyolultabb sokszorosító gép, amelyet hozzáértő kezelő híján alig használtak. Miután idekerültem, megismerkedve a masinával, kiderítettük, hogy ez többre képes. Miközben igencsak foglalkoztatott bennünket az ofszet eljárással nyomtató gépecske, szinte észrevétlenül, évente 40-50 ezer korona értéket produkáltunk. Fokozatosan született meg az ötlet, majd a szándék, ami a rendszerváltás után más ösztönzést is kapott. Válaszút elé kerültünk, vagy előteremtjük a kulturális élet igényelte pénzek egy részét, vagy becsukjuk a kaput. A városi önkormányzat és hivatal, élén Pásztor István polgármesterrel mindenben támogatott bennünket. Rajta keresztül a városatyákat is rávettük, hogy a nyomdai vállalkozásból sikerülhet annyi nyereséget produkálni, ami elég lesz a művelődési központ finanszírozásához. Csakhát, mint minden vállalkozáshoz, ehhez is legalább minimális tőke kellett. Persze, Királyhelmecen sincs több pénz, mint másutt. Ezt tudva előlegezték meg a város költségvetéséből a beruházást, mintegy félmillió koronát. Ebből vásároltunk egy nagyobb nyomdagépet, amely nagyobb formátumra tud nyomtatni. Készíthetünk színes nyomtatványokat is. Ezt követően felmerült a kérdés: adjunk ki körzeti és városi lapokat. A megalapított Bodrogközi Hírnököt, az ebben mellékletként megjelenő Helmed Mécsest és Helmed Tallózót is mi nyomjuk. Más jellegű kiadványokat is készítünk, például a most alapított Honismereti Múzeum számára. Az új géphez számítógépes berendezések is járulnak, amelyek segítségével a vállalkozók igényelte nyomtatványoktól kezdve a házassági értesítőkön át a névjegyekig minden aprónyomtatványt el tudunk készíteni. Ennek a nyereségéből oly módon fizetjük vissza az önkormányzatnak a pénzt, hogy a művelődési központunk nem veszi igénybe a megszavazott teljes támogatást, hanem sajat magát igyekszik ily módon finanszírozni. Gyakorlatilag a városi önkormányzat által megszabott 25 ezer koronás tiszta nyereséget megteremtjük, s így három év alatt a beruházásra adott összeget visszafizetjük. A Kovács László vezette nyomda szerves gazdasági része a művelődési központnak. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az igényelt évi 700 ezer koronás költségvetést megszavazták a városatyák, de ennek a nyomdai beruházás arányos összege visszatérítésére szolgáló részét - a 300 ezer koronát - nem utalták át az intézménynek. Az így keletkező szükségleteit a művelődési központ a megtermelt haszonból fedezi. Valójában akkor lenne igazán önellátó a művelődési központ, ha a fennmaradó 400 ezer korona támogatást is elő tudná teremteni saját vállalkozásaiból. De addig is Királyhelmecen eleven a kulturális élet, s ez nemcsak az öntevékeny emberek érdeme. Zvolenszky Gabriella néhány hónapja a Petőfi Sándor Művelődési Központ alkalmazottja. Ezt megelőzően évekig dolgozott amatőr színjátszócsoportban, néptánccsoportban, vezetett gyermekcsoportokat, s legutóbb a Csemadok területi titkárságán dolgozott. - Sokban nem változott a munkám, talán annyiban más, hogy öszszefogottabb, célretöróbb mindaz, amit végzek. Kisebb a szétforgácsolódás veszélye, egy-egy csoportra több időm és energiám jut, ami nem mellékes a szervezési és a szakmai irányításban. Nyáron sem pihenünk, hiszen Tóth Mária igazgatónő szervezi a hagyományos Ticce képzőműművészeti tábort, ahol Csótó László képzőművész és pedagógus irányításával alkotnak a hivatásos és az autodidakta képzőművészek. Reméljük, hogy mire a riport megjelenik, már nemcsak a Ticce alkotótábor nyitja meg kapuit, hanem a gyermektánctábor is. Ezt Rendes Erika és jómagam szerveztük, közösen a Városi Ifjúsági Házzal. Néptáncot és modern táncot tanítunk, s a foglalkozásokra a városban élő valamenynyi gyereket várjuk. A támogatás ellenére sem teljesen ingyenes a rendezvény, a gyerekek kétszáz koronát fizetnek. Amit egy hét alatt meg tudunk tanítani a gyerekekkel, azt egy hét múlva be is mutatjuk a közönségnek. Nem lesz megszabva ki melyik foglalkozáson vehet részt. A gyerekek terhelhetőségére való tekintettel, egymást követik a foglalkozások, s aki bírja, itt is, ott is tanulhat. Ezeken kívül strandolunk is, és egynapos kirándulást szervezünk a Šíravára. A nyár ezzel nem ér véget, hiszen voltak és lesznek szabadtéri koncertjeink, amelyekre sajnos egyre kevesebben jönnek el. Ráadásul a vendégszereplő művészek közül egyesek igen fegyelmezetlenek. Legutóbb például a Republík együttesre vártunk másfél órát. Már aki várt, mert sokan vidékről jöttek el a koncentre, és bizony haza kellett utazniuk. Ez nemcsak szerződésszegés volt, hanem nagyfokú felelőtlenség az EloKoncert menedzseriroda részéről, hiszen még dobfelszerelést is itt kellett keresniük. A hatvanezer koronás gázsiból azonban nem voltak hajlandók engedni. Nos, ilyen esetekben teljes a ráfizetésünk, hiszen a közönség fele egyszerűen hazament. Ráadásul ezeknek a koncertszervezőknek meg van az a jószokása, hogy helyismeret híján is beleszólnak a mi munkánkba. Mindezen nem segít a koncert minősége, ha a pontatlanság és a fegyelmezetlenség nyomán hazamegy a közönség egy része. Nyáron így oszlik meg a tevékenységi körünk. Szabadságra, pihenésre fokozatosan jut időnk, felváltva pihenünk. Nem kevés érdemük van a Petőfi Sándor Művelődési Központ dolgozóinak abban, hogy idén egy rég látott méretű gyermekszínjátszó fesztivált tudtak szervezni. Királyhelmecen folyamatosan tevékenykedik az Apró Bodrogközi gyermektáncegyüttes, amelyet Nádasdi János és Zvolenszky Gabriella vezet. Talán ismét láthatjuk majd őket országos fórumokon is, hiszen munkájuk megérdemelné ezt. Aki a kulturális életben, az amatőr művészeti tevekenységben és a város szellemiségének gyarapításában részt akar venni, nem kerülheti meg a városi művelődési házat. Az egyre sokrétűbb életet kínáló kisváros nemcsak népfőiskolával és múzeummal büszkélkedhet majd, de az előjelek szerint hamarosan megindul a városi egyetem is, amely elsősorban a vállalkozóknak szeretne ismereteket nyújtani. Aligha téved nagyot az, aki állítja: Királyhelmecen tudatában vannak a művelődés, a kultúra szerepének a civil társadalom szervezésében. DÜSZA ISTVÁN Jó UTAT MAGYARORSZÁG A vasfüggöny lebontása előtt Magyarország Kelet-Európa leglátogatottabb országa volt. A rendszerváltás után visszaesett a volt szocialista országokból érkező turisták száma, ám a nyugati vendégek nem maradtak el. Az idegenforgalom déli szomszédainknál magas színvonalú, a szolgáltatások világviszonylatban is megállják a helyüket, ám az árak is igazodnak a fejlett országokban megszokottakhoz. Mindez azt jelenti, hogy a tőlünk erkező turista egyre szegényebbnek érzi magát Magyarországon. Ennek ellenére Budapest és a Balaton — közelsége miatt is - még mindig a Szlovákiából érkező turisták gyakori úticélja. Utazás: Az autósok bizonyára tudják, hogy május 15-étől lényegesen megszigorították a közúti közlekedés szabályait. Lakott területen 50, országúton 90, autópályán 120 km/óra a megengedett maximális sebesség. És ne feledjük: lakott területen kívül nappal is kapcsoljuk be a fényszórókat. Étkezés: Az alapélelmiszerek átlagosan 30—40 százalékkal drágábbak, mint nálunk. Az éttermi áraknál sok esetben még nagyobb a különbség. Egy átlagos, közepes osztályú étteremben az ebédért 400-600 forintot is elkérnek, bár igaz, az adagok általában nagyobbak, mint idehaza. Az utcán vásárolt hamburger is 60-70 forintba kerül. Szállás: A szálláshelyek kínálata nagyon széles. A szállodai árak számunkra lassan megfizethetetlenek, a Balatonnál 2-3 ezer forintot is elkérnek személyenként. A magánházakban ennél lényegesen olcsóbban lakhatunk. Ajánlatos a helyi utazási irodák vagy idegenforgalmi hivatalok szolgáltatásait igénybe venni. Ne engedjünk az utcán kapott szállásajánlatoknak, még ha olcsóbbnak tűnnek is. A balatoni kempingekben 300-350 forintért lehet sátorozni, illetve éjszakázni. Fontos tudni: Orvosi segítség az ország bármely pontjáról a 04-es, a rendőrség a 07-es telefonszámon hívható. A szlovák nagykövetség címe: Stefánia út 24 (Népstadion), 1143 Budapest XIV.; tel.: 2511700 vagy 2024775. (tics) ORDÓDY KATALIN - No még egy jó feketét - törölte meg a száját Méhesné -, s mehetünk lejárni a nagy zabát. Mert igazán nem lehet panaszunk, hogy miniadagokat adnának. A kávét kortyolgatták, amikor valaki elhaladt az asztaluk mellett. - Dóra, ez alighanem magának szólt! Én nem ismerem ezt a fiatalembert. Dóra utánanézett, s amint a férfi kifordult az asztalok közül az útra, meglátta félprofilból. A vízben csak a fejét látta. Most tűnt ki, milyen jó felépítésű férfi. És ismeri, de hogy honnan? - Igen - már találkoztunk, s elmondta kalandját a kalappal. - Egész jól jönne ilyen romantikus ismeretség - tervezgetett Méhesné —, hiszen kettesben ugyan miféle programokat csinálhatnánk? Bár én, mivel többször is itt nyaraltam, szert tettem néhány ismerősre, az uram kártyapartnerei,meg családok, de most éppen senki sincs ott közülük... - Nem tudom, miért lenne valakire szükség, hogy programot csinálhasson - mondott ellent Dóra. - Nincs az a rendezvény, ahová nem mehetnék egyedül, ha éppen érdekel. - Hát... igen, igen, ez így van elméletben, de én valahogy megszoktam az uram társaságát, azt hiszem, veszélyezne, ha mondjuk egy éjszakai bárba egyedül lépnék be. Maga egyedülálló nő, biztosan nagyobb gyakorlata van ebben. - Toncsika, igaza van, amit mondtam, valóban elmélet. A gyakorlatot nem ismerem, mert idestova négy éve, amióta a... a vőlegényem meghalt, még csak egy ártatlan kerti mulatságon sem" voltam. De hogy az embernek vigyáznia kell magára, azt az újságokból, rádióból, tévéből nagyon jól megjegyeztem, mert a közbiztonság csaknem a nullára sülylyedt, s nemcsak a nők veszélyeztetettek. De hát itt van nekünk Edus! — kiáltott fel jókedvűen, mint aki megtalálta a megoldást. - Edus még nem férfi - adott állításának nyomatékot egy kézmozdulattal Méhesné. Még őt is félteni kell. - No és asztaltársunk, Deák úr, nem jöhetne számításba? Dóra kíváncsi volt Méhesné véleményére. - Hm... - hajtotta oldara fejét, a választ mérgeive az asszony - hm... Deák Gábor igen fess és jó modorú úriember, de valahogy az az érzésem, hogy neki van társasága. Valami vitorlásversenyre készülődik, mondta Gergő bácsi. Az sincs kizárva, hogy vitorlástulajdonos. Ez pedig egy külön kaszt. Bár ha maga, Dóra, egy kicsit ráhajtana... Könnyen lehet, hogy kellemesen tölthetné a hátralevő időt. Persze, akkor én magamra maradnék. Az én koromban férjes aszszony egy ekkora fiúval nehezen talál társaságot. Mindenki a kalandot keresi. Tudja, mit? Talán még egy könnyű kis flörtbe, ugye, ma már ez a szó is divatjamúlt, bele is bocsátkozhatnék... De ne vegye komolyan, amit mondtam. Egyszerűen attól félek, hogy az idei nyaralásom kissé unalmas lesz. Hogy Todinak, ez a férjem, miért jött pont most közbe a külföldi út... - Ne adja föl a reményt, Toncsikám - vigasztalta az asszonyt nevetve Dóra maga még olyan csinos. - Ugyan, összevissza beszélek — nevetett. - Megártott az erős napsütés. Megyek és lepihenek kicsit, az majd rendbe hoz. - Igen, én is megírom a lapokat, talán olvasni is fogok, az is lehet, hogy elalszom. Bár sohasem szoktam délután aludni, nincs is módomban, de érzem, hogy a víz kihúzta az erőmet. A vacsoránál együtt ültek mind a négyen. Kint még sütött a nap. - Mesélj, Edus, reggel óta nem láttalak - fordult a fia felé Méhesné. - Tudod, hogy bicikliversenyen voltam. Vacsora után meg a haverokkal megyek a diszkóba. - Akkor nem lesz valami nyugodt éjszakám. Majd jóval éjfél után keveredsz haza. Jobb lesz mindjárt bevennem egy altatót. Sem Dóra, sem Deák nem kapcsolódtak be a családi beszélgetésbe, de Méhesné sem akarta kettőjük dolgával untatni a többieket. Tulajdonképpen csak azért kezdte a társalgást, hogy rátérhessen a témára, ami érdekelte. Edus azonban nem adott jó végszót. Most törte a fejét, miképpen vallathatná ki Deákot, anélkül, hogy az észrevenné. - Deák úrnak is bizonyára volt valami jó programja — jegyezte meg ártatlanul. Meglepetésére nem semmitmondó, visszautasító választ kapott, hanem szinte úgy tűnt, a férfinak kapóra jött, hogy beszélhetett. - Jónak aztán igazán nem mondhatom. Kiderült, hogy a vitorlásom megrongálódott, jobban mondva, megrongálták. Egy hete leszaladtam ellenőrizni, hogy a versenyre kifogástalan állapotban legyen. Úgy is volt. Most meg illetéktelenek behatoltak, megrongálták az árbocokat. Egész nap jártam utána, hogy versenyképes állapotba hozzák. Méltatlankodva a fejét rázta. - Senkinek semmi haszna, már úgy gondolom, anyagi haszna nem lehetett ebből a garázdaságból. Csak az lehetett a céljuk, hogy engem lehetetlenné tegyenek. Hogy ne indulhassak, hogy infarktust kapjak... De arra nem számítottak, hogy idejében tudok majd intézkedni... - Nem lehetett olcsó mulatság - mondta Méhesné részvéttel. - Hát nem, de a pénz ebben az esetben nem számít. Fő, hogy mégis indulhatok. - De hát hogy férkőzhettek a hajóhoz? Elaludt a parti őrség? - kérdezte Edus. - Ezek a gengszterek túljárnak az őrök eszén. Legszívesebben magam tölteném ott az éjszakát, de formában kell lennem, nem virraszthatok. - Magával érzek, Deák úr - biztosította részvétéről Edus. - Nagyon szeretem a sportot, és a versenyen magának fogok drukkolni. Deák egy nyájas mosolyt küldött a fiú felé, akiről eddig jóformán tudomást sem vett. (Folytatjuk)