Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-10 / 133. szám, csütörtök

1993. JÚNIUS 10. MEGKEZDŐDÖTT A SZENNYEZŐDÉS FELSZÁMOLÁSA „OLAJKÉSZLET ÁGCSERNYŐ ALATT A Barátság kőolajvezeték elké­szültéig a Szovjetunióból vasúti va­gonokban importáltuk a kőolajat, mégpedig úgy, hogy a nyersanya­got az ágcsernyői vasútállomáson szivattyúzták át. A figyelmetlenség és a balesetek miatt kiömlő olaj egy része a talajba szivárgott, és ott fel­gyülemlett. A szennyezés ténye már régóta ismert, mégis csak a nyolcvanas években került sor részletes vizsgálatára. Az 1986-ban befejezett hidrogeológiai kutatás 90 ezer négyzetméter kiterjedésű szennyezett talajt mutatott ki, amelyben az olajszármazékok kon­centrációja kilogrammonként 90-37 000 milligramm között vál­tozott. Még rosszabb a helyzet a ta­lajvíz esetében, hiszen kiderült, hogy ennek felszínén 0,9-1,4 mé­ter vastag olaj úszik. Ez önmagá­ban is megdöbbentő, ráadásul mindez a battyányi vízmű közelé­ben helyezkedik el, amely jelenleg a Bodrogköz egy részén kívül távo­labbi vidékeket is ellát ivóvízzel, de a tervek szerint Nagykapos leválá­sa után jelentősége a környék szá­mára meghatározóvá válik. Ez a helyzet nálunk csak az olajút másik végén elhelyezkedő pozso­nyi Slovnaft esetéhez hasonlítható, ahol a vereknyei vízmű el­szennyeződése után költséges megoldással az üzem köré dupla kútsorral védőzárt telepítettek, és azóta ez védi a csallóközi ivóvíz­készletet. A Slovnafttal ellentétben Ágcsernyőn a szennyeződésnek ma már szerencsére nincs igazi utánpótlása, ezért az illetékesek el­gondolkozhattak a felszámolás le­hetőségein. Ez ráadásul kötelessé­gük is, hiszen a Tőketerebesi Kör­zeti Környezetvédelmi Hivatal hatá­rozatban kötelezte őket, hogy idén fogjanak hozzá a munkákhoz. A kidolgozott tervek szerint a kár­elhárítás a szennyezés egyik köz­pontjában, az ún. 24/24 komple­xusban kezdődik. Ennek keretében elsőként a talajvíz felszínén szaba­don úszó olajat szivattyúzzák ki, azokon a kutatófúrásokon keresz­tül, amelyekben a legnagyobb vas­tagságot észleték belőle. A tervek szerint ily módon hét hónapon ke­resztül havonta ötszáz litert nyer­nének ki. Külön kell majd szivattyúz­ni az olaj alatti szennyezett vizet, ebből másodpercenként mintegy ötven litert terveznek. Az olaj újra­felhasználható, a víz viszont továb­bi tisztításra szorul. Komoly munka vár a vasutasok­ra is a szennyezett talaj eltávolítása során. A jelenlegi elképzelések sze­rint a szennyezett talajt a kiterme­lés után ideiglenes tárolón felhal­mozva az átrakóállomás területén tárolnák. Mivel ezt hivatalosan csak egy évig tehetik, már ki is írták a pályázatot a szennyezett talaj megtisztítására. A gond csak az, hogy a beérkezett ajánlatok 12-40 millió koronára szólnak, a vasút pedig már ma is nagyon pénzszű­kében van. így azután jelenleg az fenyeget, hogy kiszedik ugyan a szennyezett talajt, de lehetséges, hogy nem lesz pénz a tisztítására. Ha olajat már nem is, de külön­féle vegyi anyagokat azért még mindig szivattyúznak vagonból va­gonba az ágcsernyői szárazföldi ki­kötőben. Az illetékesek szerint ugyan napjainkban már biztosított a kellő védelem, de épp a pozsonyi Slovnaft jelene a bizonyíték arra, hogy az ördög nem alszik. Nem árt tehát az óvatosság, ezért az ág­csernyői átrakóállomáson is néha megvizsgálhatnák, nem tartal­maz-e a talajvíz valamiféle új szennyeződést. -tl­Jelige: Számla Vállalatunknál a számlák kitöltésé­nél nagy segítséget jelent a számító­gép. A megrendelések növekedésé­vel természetesen a kiírandó számlák mennyisége is változik - egyre több lesz, melyet a STAR LC 10-es nyom­tatónk, sajnos, nem mindig bír. Mi lyen nyomtatót ajánlanának nekem, mely megbízható, gyors, s ha lehet, akkor csendesebb, mint a jelenlegi? -A fent említett nyomtatót átlagos igénybevételre tervezték, ezért az ol­csóbb kategóriájú termékek közé tartozik. Az önök által említett szám­lakitöltés általában nem tekinthető átlagos igénybevételnek. Sajnos, nem megfelelő típusú nyomtatót vá­lasztottak a vásárláskor. Az említett célra az EPSON cég által gyártott nyomtatók jobban megfelelnek, mi­vel átlagon felüli igénybevételre ter­vezték a termékeiket. A megfelelő tí­pus kiválasztásakor figyelembe kell venni, hogy naponta, esetleg havon­ta hány számlát szükséges kitölteni, és az adott mennyiséget milyen mó­don nyomtatják (foiyamatosan-e vagy egyszerre). Ha folyamatosan nyomtatják a számlákat, akkor ki­sebb teljesítményű nyomtató is megfelel (LX-850 vagy LX-1050), ha egyszerre történik a nyomtatás, akkor nagyobb teljesítményű szük­séges (FX-850, FX-1050, esteleg DFX-5000). MÓRICZ GÉZA •ft/szői GAZDASÁG EDES ÜZEMBEN (IS) - KESERŰ SZAJIZ MEDOS: SZERKEZETVÁLTÁSI REMÉNYEK Motoszkáló Izgalommal lópem át Galántán a Medos üzem portájának küszöbét. Akarva-akaratlan nosztalgia Is bujkál bennem, hiszen több mint két évtizede középiskolás diákként a nyári hónapokban munkale­hetőséget s az első komoly próbatételt jelentette számomra. A három al­kalommal munkára váltott vakáció olyan élménnyel vésődött emlékeze­tembe, hogy feljogosított: ne lépjek idegenként az üzem területére. A portáról balra fordulva tágas fo­lyosón találom magam. Rend, tisz­taság, virágok. Faliújságok az üzem történetéről, jelenéről. Tudva, hogy sok magyar nemzetiségű polgár dolgozik itt, hiányolom: sehol egy magyar nyelvű felirat! A fiatal és ro­konszenves Ildikó Spišáková gazda­sági igazgatóhelyettes különösebb pompa nélkül, de ízléssel berende­zett irodája bizalmat, fiatalos tennia­karást áraszt. „Csak a mézből nem élnénk meg" Bár a méz felvásárlására konku­rens cégek is megjelentek, nagyobb méretű feldolgozását Szlovákiában még mindig csupán a galántai Me­dos üzem végzi. Az országos elsőség ma már alig nevezhető ér­demnek, hiszen a vállalat a hagyo­mányos édes nyersanyag feldolgo­zásából már rég nem tud megélni. - Bár a legkeresettebb, vagyis az erdei mézet hagyományainkhoz hí­ven jelenleg is exportáljuk Németor­szágba és Ausztriába, mégsem att­raktív a nyugati piac számára. Tekin­tettel a költségekre és felvásárlási árakra, drágábban tudjuk a mézet előállítani - magyarázza az üzem helyzetét Ildikó Spišáková, s feltárja az okokat, amelyek az üzem fiatal gazdasági vezetését új megoldások keresésére ösztönözték. - Szervezeti és tulajdonjogi szem­pontból is nagy változásokon ment keresztül üzemünk. Zólyomi köz­ponttal a fogyasztási szövetkezetek bői különböző teaféléket, mindenek­előtt gyümölcsadalékokkal dúsított csipketeát, fűszereket és az ésszerű táplálkozásnak megfelelő terméke­ket hozunk be. Ezeket csomagoljuk, A nyűgöt jelentő raktárkészletek részvénytársasága lettünk, rajtunk kívül a pozsonyi és eperjesi üzem tartozik hozzá. Az egykori legfőbb termelési programunkkal, a méz fel­vásárlásával és feldolgozásával is problémáink vannak-mondja Ildikó Spišáková az üzem szerkezetváltási törekvéseit elemezve. - Emelkedett a méz felvásárlási ára, megnöveked­tek a rezsiköltségek is, így <a méz nagy- és kiskereskedelmi ára is szá­mottevően nőtt, a kereslet pedig csökkent. Ezért nagykereskedelmi tevékenységgel is foglalkozni kezd­tünk. Ennek keretében Csehország­(Archívumi felvételek) tak be, a Salatíni cégtől vásároltak korszerű IMAFOR-technológiát sós termékek gyártására. Ez az összeg a korona devalválása után 36 millióra emelkedett, amiből a kamatokkal együtt évente 10 milliót kell törlesz­teniük. A sós termékek iránti keres­let a vártnál jóval kisebbnek bizo­nyult, ezért a technológiát kihasznál­va rugalmasan a mézes szárazsüte­mény gyártására tértek át. Kötődésért cserébe - (egyelőre) biztonság Az igazgatóhelyettesnek is elme­sélem az üzemhez fűződő egykori személyes kapcsolataimat. Megér­téssel fogadja, s amint készségesen körülvezet az üzemben, segít egyko­ri ismerősökre lelni. Az idő könyör­telen múlását mutatja: a huszonöt év előtti dolgozógárdából mind­össze ketten, a vízkeleti Benkovics testvérek, János és Károly dolgoz­nak az üzemben. Hozzájuk hasonló­an a nagymácsédi Miklós Lajos, De­Gazdára találnak a mézes macik? és kínáljuk a szlovákiai piacon. A környék mezőgazdasági vállalataitól felvásárolt borsót, babot, lencsét is csomagolunk. Tapasztalataink jók, a hüvelyesek iránt kereslet mutatko­zik. A szerkezetváltás, az új utak kere­sése a Medos számára sem volt egyszerű és fájdalommentes - kö­vetkeztetek az igazgatóhelyettes sza­vaiból. Az úgynevezett sós program­ba ugyanis 16 millió koronát ruház­ák Lajos és sokan mások, akik köz­ben nyugdíjba vonultak, nem ismer­tek a Medoson kívül életükben más munkahelyet. Benkovics János immár 32 éve jegyezte el magát az üzemmel. A re­kordot azonban fivére tartja, aki két éwel korábban lett Medos-alkalma­zott. Nem mindennapi kötődés egy vállalathoz. - Mindig is szorgalmas és tisztességes munkával igyekez­tem kötődni munkahelyemhez ­összegzi évtizedek tapasztalatait Benkovics János. - Az üzem gond­ja-baja soha nem volt számomra kö­zömbös. A hűséget természetesnek tartottam, s kötelességnek éreztem a nehezebb munkák vállalását is . Megbecsülés ? Azt hiszem, jutott ab­ból is. A jelenlegi árakhoz viszonyí­tott fizetés viszont nem tanúskodik nagy anyagi megbecsülésről. Ebből nehéz megélni! De hányan vannak, akiknek bére még kevesebb. Nálunk legalább olyan biztonság van, hogy holnap nem kerül utcára az ember. Péterváry Dezső raktáros a bo­nyolult gazdasági feltételekre pa­naszkodik, amelyek megkeserítik az édesüzem jelenét: - Gondot jelent, hogy nem nagyon tudunk fizetni a méhészeknek. Meg aztán jelenleg akácmézből raktárkészletek halmo­zódtak fel. Bonyolultabbá vált a mé­hészek helyzete is. Azok tudnak csak talpon maradni, akik már korábban fektettek be tőkét a méhészetbe, akiknek például egyik helyről a má­sikra gyorsan áthelyezhető, pótko­csira szerelt kaptáraik vannak. Bár néhány új épülettel gazdago­dott, az egykori Medos nem nagyon változott, a múló idő alig hagyott nyomot rajta. Megnőttek viszont, te­rebélyes koronát növesztettek az üzemet zöld gyűrűbe fogó cseresz­nyefák. A kereskedelmi nagyraktár zavar­talan működését hárman biztosítják. A feketenyéki Varjú Piroska raktáros sokat tesz azért, hogy egyre több vá­sárlót csalogasson a nagyraktárba. Jarmila Hatványová ápolja a magán­vállalkozókkal a kapcsolatokat. Mező László raktári dolgozó a fürge DESTA-rakodókocsival ügyesen szolgálja ki az árura váró teherautó­kat. - Úgy gondolom, a jó másfél éve működő nagyraktárunk már a köztu­datba került - mondja a többiek nevé­ben is Jarmila. - Megvannak az állan­dó partnereink, s fokozatosan további élelmiszer-kereskedők is felfedeznek bennünket. Azt hiszem, nekünk is job­ban kellene figyelnünk az újonnan ala­kult cégekre, üzletekre. Pótolhatatlan reklám számunkra, hogy megren­delőinknek rendszeresen szállítunk árut, s egyben új partnereket keresve termékeinket is kínáljuk. Megélhetést a Medos sem garantál(hat) Ebédidő van. Mező Lászlóval és Chudý Józseffel az üzem férfiöl­tözőjében (egyúttal ebédlő is) be­szélgetünk. -Attólnem félünk, hogy holnap munkanélküliek leszünk- ál­lítják mindketten. Az utóbbi hozzáte­szi: - Szerencsére a gazdasági hely­zet hirtelen romlása miatt senkit sem menesztettek üzemünkből. Át­szervezések, munkaköri változások voltak, de nem jártak elbocsátások­kal. A javadalmazást firtató kérdé­semre semleges a válasz: - Nem pa­naszkodunk, elégedettségre sincs okunk. Amikor a megélhetés, a csa­ládok szociális helyzetének kérdés­körét érintem, a válasz - benne a ki­látástalanság - szinte kitör belőle. ­Nem a saját fizetésemből, kettőből sem lehet megélni. Feleségem taní tónő, de beáll kapálni is. Állatokat tartunk, zöldségtermesztéssel fog­lalkozunk, bár így is alig futja a csa­ládi költségvetésből. A Medosban ilyenkor, nyár elején holtszezon van. A valódi idény ősz végén kezdődik. A telt raktárak, s az üzem udvarán emeletnyi magasság­ban felrakott mézzel teli kannák bi­zonyítják: sok méz maradt meg ta­valyról. Igazolja ezt Mária Harmato­vá is, a termelési részleg vezetője, s hozzáteszi, a méz három évig megőrzi minőségét. Az előttük álló felvásárlási idénnyel kapcsolatban sok biztatót nem mond. Aligha tud­ják majd növelni a felvásárlást, sőt jó lesz, ha az előző év felvásárlási árat tartani tudják. Mi lenne a fellendüléshez vezető út? - kérdezem búcsúzóul. - Rezsi­költségeinket a minimumra csök­kentettük, az energiával már rég ta­karékoskodunk. A csomagolásban is a legolcsóbb megoldásokat ke­ressük. Most éppen szállítási költ­ségeinket vetjük részletes elemzés alá, hátha ott még takarékoskodni tudunk. Nagyot lendítene rajtunk, ha nagykereskedelmi tevékenysé­günk teljes kiépítéséhez további 30 millió korona hitelt kapnánk, az ed­digieknél kedvezőbb kamatfeltéte­lek mellett - összegezi Ildikó Spišáková. A galántai Medos részvénytársaság láncszemeként keresi helyét az ön­álló Szlovákia gazdaságában, s bár, 135 dolgozója egyelőre nem fél a munkanélküliségtől, a gazdasági bizonytalanság légköre ebben a kis üzemben is jelen van. Vajon hányszor érik még be az üzem cseresznyefá­in a termés, amíg a görcsök teljesen feloldódnak? MÁZSÁR LÁSZLÓ Szerkesztik: a komáromi KomSIt Computer Kft szakemberei

Next

/
Oldalképek
Tartalom