Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-08 / 131. szám, kedd

1993. JUNIUS 8. •ÚŔ SZÓ­EGÉSZSÉGÜGY GYÚGYSZERKÍSÉRTÉSEK Az AIDS vírusával, a HIV-vel fertőzött emberek majdnem 3000 dollárt fizettek évente olyan gyógy­szerért, amely helyett akár aszpirint is szedhettek volna - vonhatták le a következtetést a szkeptikusok abból a brit-francia tanulmányból, amely kimutatta: az eddig leghatékonyabb­nak tartott, az Egyesült Államokban AZT-ként, Nagy-Britanniában Retro­vir néven forgalmazott gyógyszer HIV-fertőzés ellen semmivel sem hatásosabb eg/ fájdalomcsillapító­nál. A brit Lancet nevű orvosi szak­lapban publikált vizsgálat során 1750 vírusfertőzött, ám még nem beteg pácienst két csoportra osztot­tak: az egyik AZT-t kapott, a másik placebót, azaz álgyógyszert. Három év elteltével kiderült:a túlélési arány független volt attól, hogy a pácien­seket AZT-vel vagy placebóval ke­zelték. A tanulmány közzétételének hatá­sára az AZT gyógyszert gyártó Well­come részvényeinek árfolyama me­redeken esni kezdett, jóllehet a gyógyszercég vitatta a szerinte há­rom éwel ezelőtti - azóta meghala­dott - klinikai gyakorlaton alapuló vizsgálat eredményének helytállósá­gát. Az AIDS-gyógyszer ügyében a tőzsde hektikus viselkedése nem új, hiszen amikor 1989 augusztusában a vizsgálatok azt mutatták, hogy az AZT a H IV-fertőzöttekben késlelteti az AIDS kialakulását, a Wellcome részvényeinek árfolyama egyetlen nap alatt harmadával emelkedett. A tapasztalatok szerint a HIV-ví­rus az eddigi gyógyszerekhez 12-18 hónap alatt alkalmazkodni képes. Ráadásul a HIV-fertőzötteknek az AZT használatáért a sokszor súlyos mellékhatások miatt is drága árat kellett fizetniök. Annak idején azon­ban az amerikai élelmiszer-ipari és egészségügyi hivatalra (FDA) az AIDS-betegek és HIV-fertőzöttek ré­széről olyan nagy nyomás neheze­dett, hogy 1987-ben az AZT-t mint az első biztató gyógyszerfajtát rekor­didőnek számító két és fél év alatt engedélyezték. Az AZT-n kívül az FDA két hasonló hatású, illetve célú gyógyszer használatát engedélyezte: az amerikai Bristol Myers Squibb Di­danosine-jét (DDI), valamint a svájci Hoffmann-La Roche Zalcitabine-jét (DDC). A kutatók most abban bíznak, hogy ha a gyógyszerek kombináció­ját alkalmazzák, akkor ehhez a HIV­vírus már kevésbé tud alkalmazkod­ni. Az erőfeszítések összehangolása érdekében, egyévi tárgyalás után, idén április 20-án 15 amerikai és nyugat-európai gyógyszergyár ­köztük a három eddig elfogadott gyógyszer gyártói - megállapodott abban, hogy tájékoztatják egymást klinikai kísérleteikről és kutatási módszereikről. A világ gyógyszer­gyárai egyébként - a Financial Times adatai szerint - évi 2 milliárd dollárt költenek az AIDS ellenszerének meg­találására, a betegekkel kapcsolatos közvetlen és közvetett költségeket vi­szont évi 90 milliárd dollárra becsü­lik. Világszenzációt ígérve, tavaly júli­usban két magyar orvos, Lenkei Gá­bor és Szikra Tamás azt állította, hogy magnetizált desztillált vízzel (pí-víz) - ami miatt az orvosi kama­ra feljelentést tett ellenük - hat eset­ben megszüntették a HIV-fertőzést. A magyarországi AIDS-betegeket kezelő Szent László Kórház vizsgála­tai azonban a fertőzötteknél nem mutattak javulást. Újabb magyar fejleményt jelentett be Ötvös László, a Központi Kémiai Kutatóintézet igazgatóhelyettese a Magyar Tudományos Akadémia ké­miai osztálygyűlésén: a HIV-vírus szaporodását hatásosan gátló új ve­gyületet kísérleteztek ki. Az oldal anyagát írta és szerkesztette; PÉTERFISZONYA KÓDSZÁMA: KKKI-538 SIKERGYANUS KUTATASI EREDMÉNY A HERPESZTŐL AZ AIDS-KUTATÁSIG — Az MTA Központi Kémia! Kutatóintézetében több mint 15 éve foglalkozunk gyógyszerkémiai célzatú nukleinsav-alapkuta­tásokkal. Ennek egyik eredményeként dolgoztuk ki a KKKI-127 kódszámú nukleozidszármazékot, amelyet igen hatékony her­peszvírus-ellenes szerként a Biogal Gyógyszergyár hozott forga­lomba Hevizos néven—árasztott el információkkal Ötvös Lász­ló professzor, az intézet igazgatóhelyettese, mihelyt átléptem dolgozószobája küszöbét. Miután kényelmesen elhelyezkedtünk, az alapkutatás nehézségeit hozta szóba. Azt, hogy a herpesz elle­ni szer alapkutatási munkálatai amatőr módon kezdődtek, de az igényes munka mégis győzelemmel zárult. Öt évvel ezelőtt gyógyszerként törzskönyvezték a Hevizost. Bevallom, vajmi keveset tudtam ar­ról, milyen súlyos és kellemetlen be­tegség a herpesz, ezért dr. Tüdős F. Helga, az Intézet termékmenedzsere fényképes dokumentációt tett elém. Az egyik színes fénykép egy kislányt ábrá­zolt, akinek arcocskáját vérvörös kiüté­sek csúfították. A másik felvételen ugyanaz a kislány látható, de a bőre már „tiszta" volt. — A bőrgyógyász a Hevizosszal kezelte a csöppség herpe­szét — magyarázta, és elmondta azt is, hogy legnagyobb sajnálatukra a gyógy­szert nem nagyon Ismerik. Hogy mi­ért? - Annál az egyszerű oknál fogva, mert a Wellcome gyógyszergyár előbb kezdte forgalmazni saját herpesz elleni szerét, mint mi. S miért késtünk? Pénz­hiány miatt. Pedig állítom, a ml szerünk bizonyos mutatókat összevetve jobb a külföldinél. Nem_ csodálkoztam azon, hogy mind Ötvös professzor, mind dr. Tüdős Helga a herpeszvírus kutatásá­nak körülményeiről beszélt, hiszen ezen a területen már győzelem szüle­tett. Engem mégsem a herpesz, ha­nem az AIDS-kutatás érdekelt. — A herpeszvírussal kezdődött. A kutatások folytatásaként két éve ta­nulmányozzuk a génlnhibíciós (úgy­nevezett antiszensz) oligonukleotidok szintézisét, valamint a Debreceni Or­vostudományi Egyetem Mikrobiológi­ai Intézetével kooperálva a vegyületek HIV-el lenes hatását. A vegyületek a ví­rus RNS-ével komplexet képezve gá­tolják az AIDS-betegség kórokozójá­nak, a HIV-nek a szaporodását. Ez a hatás döntő módon az olígomereket felépítő egységek szerkezeti adottsá­gaitól függ. Az in vitro (tápoldatban) végzett kísérletek kapcsán több, az AZT hatását többszörösen felülmúló és sokkal kisebb sejttoxicitásü anya­got ismertünk meg. Közülük is kiemel­kedik a legutóbbi időben vizsgált KKKI-538 jelű vegyület, amely a HIV Ötvös László professzor szaporodását harminc napon át teljes mértékben gátolta. Ilyen hatékonysá­gú HIV-ellenes anyag még nem Is­mert. Az AIDS gyógyításánál haszná­latos AZT csupán három-négy napra képes megállítani a HIV-vírus szapo­rodását— avatott a „titokba". Elmondta, bár kutatótársaival együtt tudják(?), sejtik(?), hogy felfe­dezésük új fejezetet nyit(hat) az AIDS leküzdésében, a kór elleni harcban még nem ők a nyerők. — Bár a vizsgálatokat többször megismételtük, egyforma ered­ménnyel, jelenleg el kell indítani a fej­lesztési procedúrát. Elsősorban nö­velni kell az előállított kísérleti anyag mennyiségét (milligrammok álltak csak rendelkezésünkre), mert gram­mokra lenne szükségünk. Úgy hisszük, nem jelent majd komoly gon­HlV-fertözés a Földön (1992 közepén) dot a biológiai vizsgálatok lebonyolí tása, hiszen ez idáig a vegyület külön­böző koncentrációban nem mutatott sejttoxicltást. Ha a léptéknövelést megoldjuk, tovább vizsgálhatjuk majd. Nagy problémát jelent viszont, hogy nincs az AIDS-re fogékony kísér­leti állat. Van ugyan egy majomfajta, annál kifejlődik a szindróma, sőt, kifej­lesztettek egy egérfajtát is, de kimon­dottan olyan állat, amelynél kimutat­ható a HIV-I és a HIV-II szindróma, nincs. Mindezek ellenére az intézet kutatói teljes erőbedobással dolgoznak to­vább. Mivel nem titok, hogy a kutatás nagy pénzösszegeket emészt fel, az iránt is érdeklődtem, miként oldják meg ezt a súlyos gondot. — A HIV-ellenes hatásvizsgálatra kaptunk pénzt — közölte a pro­fesszor, bár kolléganője kissé helyrei­gazította. — Nem úgy van ám, hogy kapunk pénzt. Nekünk pályáznunk s nyernünk kell. Egy csomó munka van vele, s ha az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság úgy dönt, érdemes áldozni az általunk benyújtott terve­zetre, akkor utalják át számunkra. Az Is igaz, hogy a saját belső akadémiai ellátmányunkat is erre használtuk fel. — Nem vitás — folytatta a pro­fesszor —, ahhoz, hogy felpörgessük a munkát, támogatást kell kérni. Nem a vegyület keresésére, hanem a gyógyszerré fejlesztésére. Bár van ér­deklődés külföldről Is, ameddig meg­maradhatunk a hazai pályán, s bírjuk a munkák fedezését, inkább nem társu­lunk. Jól tudjuk, hogy most már tulaj­donképpen iparosmunkáról van szó, tehát sok pénzre van szükségünk. Mí nél hatékonyabban dolgozunk, minél nagyobb szervezettséggel és persze minél nagyobb befektetéssel, annál gyorsabban születhet eredmény. Mikor láthat napvilágot maga a gyógyszer? — kérdeztem, s Ötvös László professzor nem tért kl a válasz­adás elől. Elmondta, a törzskönyve­zést nagyon komoly munka előzi meg. Kísérletek kis- és nagy állatokon, majd betegeken. A vegyület AIDS gyógyítá­sára alkalmas szerré történő fejleszté­se révén igen hatékonyan járulhat hozzá az egyre fokozódó veszélyes­ségi] betegség leküzdéséhez. Ma még nem tudjuk felmérni a bu­dapesti Központi Kémiai Kutatóintézet tudósai felfedezésének értékét. Mivel munkájuk eredményét nem titkolták el a közvélemény előtt, sokan máris re­ménykedni kezdtek. Pedig az intézet dolgozói s maga Ötvös professzor is nagyon óvatosan fogalmaz. — Tudni kell, hogy még a gyorsí­tott ütem és igen jól szervezett fejlesz­tés esetén Is (az anyagi ráfordítás egyelőre kb. egymillió dollár) a gyógy­szer két- három év múlva kerülhet a pi­acra. Mi hisszük, hogy mindazokon segíteni fog, akik ebben a súlyos kór­ban szenvednek. A huszonhárom éves Antigoné azt kérdezi: „Miért nem beszéltek nekem erről a középis­kolában?" Szevasztok, a nevem Antigone. Ez igazi név. A „vh rággyerekek" korában születtem, és olyan nevet kap­tam, amelyik álnévnek Is kitűnő volna. Tavaly jöttem rá, hogy HIV-pozitív vagyok. Huszonkét éves voltam akkor, és másfél éve mértékletesen éltem. Attól a naptól kezdve sok változáson mentem keresztül. Át­estem a kezdeti sokkon, és megtudtam, hogy tizené­ves koromban kaptam egy fiútól a fertőzést. A diagnózist követő első három hónap Igen nehéz volt. Még a legalapvetőbb, ru­tinszerű dolgokat sem volt könnyű meg­tennem, olyanokat, hogy felszálljak egy buszra, és elmenjek az iskolámba. Ott ve­lem egykorúakkal voltam körülvéve, akik úgy beszél­tek az életről, a jövőről, hogy még minden lehetsé­ges. Kezdetben még a beszéd Is nehezemre esett. A fiatalok többnyire nem azért üldögélnek egy eszp­resszóasztal körül, hogy betegségekről és halálról csevegjenek. Annyira másnak éreztem magam. Kezdtem sértődött lenni, egyre gyakrabban jutott eszembe: „Miért éppen velem kellett megtörténnie?" Azok alapján, amiket a HIV-ről olvastam, teljesen va­lószínűtlennek tűnt, hogy egy nő, különösen egy fia­tal nő, heteroszexuális kapcsolatban fertőzést kap­jon. Miközben ezekkel az érzelmekkel és gondolatokkal küzdöttem, csatlakoztam a huszonöt éven aluli HIV­pozitívak egyetlen kölcsönös segítő csoportjához. Amikor beléptem a helyiségbe, és megláttam, hogy hozzám hasonló fiatalokkal van tele, akik ugyanezzel a betegséggel küszködnek, máris eltöltött a remény csodálatos érzése. A csoport adott nekem bátorsá­got ahhoz, amit az óta a szörnyű tavalyi hét óta tet­tem. Az első három hónapban próbáltam dolgozni és eljárni iskolába, de sokszor az lett a vége, hogy ott­hon maradtam, és mindenféle elektronikus játékkal töltöttem az időt. Valami többre volt szükségem. Ott­„HIV-EM VAN" hagytam régi állásomat, és a hozzám hasonlók ne­velője lettem. Ekkor kezdett felszínre törni bennem a düh. Hara­gudtam, mert a középiskolában soha semmit nem mondtak nekem a HIV-fertőzés kockázatáról. Hara­gudtam azokra az oktatókra, akik felvilágosítottak a többi szexuális úton terjedő betegségről, de soha­sem beszéltek arról, hogy ha szexuális életet élek, védekeznem kell. Dühös voltam az olyan orvosokra, akik azt állították, ránézésre meg tudják állapítani ró­lam, hogy HIV-negatív vagyok. Többen közülük fo­gamzásgátló tablettákat írtak fel, és ezzel részükről befejezettnek tekintették az ügyet. Amikor eldöntöttem, hogy az enyémhez hasonló helyzetben lévők nevelője akarok lenni, szeren­csémre adódott ilyen lehetőség. Korábbi gyakorla­tom nem volt, csupán azt éreztem, tennem kell va­lamit. A többi munkatárs egyenrangúként kezel, és tiszteletben tartja érzelmeimet, hogy a találkozókon nem kívánom felfedni titkomat. Hagyták, hogy Anti­gone legyek, a nevelő, nem pedig Antigone, aki HIV-pozltív. Ez az, amire olyan nagy szükségem van. Amikor kiderült, hogy HIV-pozltív vagyok, kezdtem elveszíteni az önbecsülésemet, űk segítet­tek vissza a helyes útra. Hamarosan úgy éreztem, készen állok arra, hogy megosszam tapasztalatomat más fiatalokkal. A tizenévesek számára Indított Wedge Programtól nemcsak le­hetőséget kaptam, erőt Is. E program ke retében visszamentem a régi középisko­lámba, és elmondtam a történetemet. Mennyi erőt merítettem ebből az élményből! Nagy nehezen találtam egy HIV-pozltív fiatal nőkből szerveződött önsegélyező csoportot. Hány­szor éreztem addig abnormálisnak, lehetetlennek magamat: én vagyok a legfiatalabb a HIV-fertőzöttek között. De szerencsés vagyok, mert találkoztam olyan gondos és segítőkész emberekkel, akiknek tá­mogatásával betegségem ellenére sínre jutott az éle­tem. Igaz, hogy az eltelt év alatt drasztikusan meg­változott, de új célokat, új reményeket is találtam. Eddig nem lettek hűtlenek hozzám ezek az érzések, és azért Imádkozom, hogy ne is legyenek. (Szemelvény Earvin „Maglc" Johnson AIDS? Elke­rülheted! cimű könyvéből)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom