Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-01 / 125. szám, kedd

PUBLICISZTIKA . ÜJSZÓM 1993. JUNIUS 1. VÍZÖZÖNRE VÁRVA... HALÁLRA ÍTÉLTEN • A VÍZLÉPCSŐ UNOKAÖCCSE • HA MAJD HALAK ÚSZNAK EL AZ ABLAK ELŐTT Lice. Valaha jobb időket látott település a Murány völgyében. Egyike a hajdan méltán híres gömöri magyar fazekasfalvaknak. Idén ünnepli fennállásának 750. évfordulóját. Az évszázadok során jól megfért egymással a falu és a Murány patak, a liceiek még a hortobágyi kilenclyukúhoz hasonló hidat is építettek a folyócska fölé, hogy az jobb kedvvel csörgedezzen a karsztos dombvidéken. A község lakóinak most nem a Muránnyal van bajuk, sokkal inkább azokkal, akiknek fejéből kipattant az ötlet, hogy a folyócskát a falu ellen használják fel. A liceiek 1959 óta azzal a tudattal fekszenek le este és kelnek fel reggel, hogy a falu halálra van Ítélve. Babgulyásos álmok Az egész még az ötvenes években, a kommunizmus dicsőséges időszakában kezdődött. Akkor, amikor a jobb sorsra érdemes történelmi materialisták esténként jól megrakták a hasukat babgulyással, s utána mindenféléket álmodtak. Volt, aki csupán arról álmodott, hogy narancsot meg rizst termeszt a gerlachfalvi (mit nem írok: Sztálin) - csúcson, vagy hogy igavonásra fogja az éticsigát, de akadtak ennél magasabbra ívelő álmok is. Minden bizonnyal egy ilyen túladagolt babgulyásos éjszakát követően vánszorgott ki az ötlet valamelyik illetékes elvtárs fejéből: el kell árasztani a Murány völgyét, s ki kell telepíteni egy egész falut, Licét, hogy ne zavarja a vizet a térképen. A merész elképzelést bizonyára még merészebb tapsvihar fogadhatta az illetékes helyeken, hiszen a terv oly nagyszerű: az így felfogott vízzel majd öntözni lehet a környező földeket. Az csak később juthatott eszébe valakinek, hogy igen ám, de ha a szántóföldeket elárasztják, akkor meg nem lesz mit öntözni. A karsztos fennsíkot pedig nem lehet, mert az meg úgy nyeli a vizet, hogy csak... Sebaj, akkor majd öntözzük Magyarországot, merthogy a víz lefelé folyik, gondolták az arra érdemesek, s a liceiek elbeszélése szerint hosszú ideig ez volt a hivatalos verzió. Ma már nem ez. Hogy mi, azt nem tudni, így csak találgatni lehet. Könnyen elképzelhető, hogy az illetékesek azzal kalkulálnak. majd valamilyen csatornákon a Csallóközbe vezetik az itteni tározó vizét. A csallóközi földek a bösi vízlépcső miatt úgyis kiszáradnak. Igy ezzel a kis licei gáttal, a vízlépcső unokaöccsével egy csapásra minden megoldódik majd Ne csukák ívjanak a hálószobában... Aki ma végigsétál Licén, annak rögtön feltűnik az új épületek hiánya, szemet szúrnak a kiművelt ízlésre valló, de pusztulófélben lévő hajdani parasztporták. E porták többségét romák vásárolták fel, potom áron. Ők talán jobban bíznak - no, ha nem is a jövőben, talán abban, hogy az államnak mégse lesz elég pénze arra, hogy ezt az ádáz tervét megvalósítsa. Azok a régi liceiek, akiknek mindennek ellenére volt bátorságuk a faluban maradni, illetve már nem volt se erejük, se kedvük elmenni, szintén ebben reménykednek. De a fiatalok többsége szétszéledt a közelebbi és távolabbi világban. Mert a szülőfalu, Lice nem tarthatta otthon ókét. Immár több, mint három évtizede, 1961 óta építkezési tilalom van érvényben a faluban. Csak néhány elvetemült akadt, aki volt olyan bátor, hogy a hivatalos tiltás ellenére feketén kezdett hozzá az építkezéshez. Abban bízva, hogy utólag majd csak sikerül valahogy megszerezni minisztériumtól végül tavaly megkapták a választ: a vízvezetékre szükség van, csak építkezzenek nyugodtan! De ne nagyon, mert ha elárasztanák a falut vízzel, akkor már nemcsak hogy nem kellene vezeték (teszi hozzá a riporter), hanem arra is ügyelni kell, hogy a faluban ne legyenek olyan nagyobb beruházások, amelyek majd a víz alá kerülnek. Mert a gát tervét a kormány a mai napig nem vetette el! S ha megvalósul, akkor az egész falut ki kellene telepíteni. Hogy hova mennének, azt nem tudják. A liceiek szeretnék: ha már mindenáron el kell hagyniuk otthonaikat, akkor legalább építsen fel az állam egy új falut a Lice fölé magasodó domb Az egyik romos licei kastély (A szerző felvételei) a szükséges okiratokat. Ezek közé tartozik a falu polgármesternőjének, Majoros Katalinnak a lánya is. Házuk már csaknem elkészült, s remélik, az ezredfordulóra nem csukák ívnak majd a hálószobájukban. Tiszta vizet: de csak pohárba! A polgármesternő, Majoros Katalin ugyancsak elkeseredett. A községházán kávéval kínál, s már ehhez is panaszt kell fűznie: - A kávéhoz a vizet a titkárnőnk hordja a szomszédos Gicérói. A. mi kútjaink elszennyeződtek, vizünk ihatatlan. Vízvezetékünk pedig nincs, így most azon kell gondolkodnom, hogy lajtkocsin hozassak vizet a polgárainknak. De ez elég drága mulatság. Végre megkapták az engedélyt a járási hivataltól a falusi vízvezeték építésére, most készülnek a tervek. Hosszú huzavona eredménye ez, hosszas levelezésé, melyet a járási szervekkel és az illetékes minisztériumokkal folytattak. Az építési zárlat miatt ugyanis semmihez sem kezdhettek. Az erdő- és vízgazdálkodási oldalában. Hogy azért a szülőföldjüket mégse kelljen otthagyniuk. Lice idén ünnepli fennállásának 750. évfordulóját. Az ünnepségeket júliusbán a falu egyik kastélyának parkjában kívánják megtartani. Mert Licén kéf kastély is van. Mondanom sem kell, mindkettő látott már jobb időket is. De felújításukra nincs remény, mert az általános szlovákiai pénzhiányhoz, s a külföldi vállalkozókat visszaszorító politikai bizonytalansághoz itt még egy másik bizonytalanság is járul: a falu megmaradásának kérdése. S amíg erre nem kapnak megnyugtató választ, addig a kastélyok nem igen nyerhetik vissza eredeti pompájukat. De az egyik kastélypark talán egy picivel mégis szebb lesz, mint mostanság Júliusra az évszázados platánok, gesztenyék, füzek alá várják a liceieket és azokat a falusiakat is, akik az évtizedek során máshol keresték a jövöt. Talán a hatalmas fák majd eröt adnak a reményhez: a 800. évfordulót ne libegő csónakokban kelljen ünnepelni! KLINKO RÓBERT TANÁCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § BIZTOSÍTÁSÜGYBEN § K. J. jeligére Olvasónk kérdése: Az örökösödési részek kiegyenlítése során oszthatók-e azok a földterületek, amelyek magánszemélyek használatában vannak? - Igen! Csupán abban az esetben nem lehet az örökösödési vagyonrészek kiegyenlítéséről szóló egyezség tárgya valamely földterület, ha az azonosítási lapon úgy szerepel, mint más természetes vagy jogi személy tulajdona. Ilyenkor ugyanis a kártalanítási törvény vonatkozik rá. TÓTH KATALIN jeligére: Olvasónk esetében az örökösödési vagyonrészek szétosztására csupán ez év márciusában került sor. Kérdése: Kialakítható-e ezekre a földterületekre transzformációs vagyonrész, ha az egyedüli átvevő örökös nem jelentkezett be annak idején a transzformációba? - Az NT SZK 20/1993 Tt. sz. törvény értelmében azok az örökösök is jelentkezhetnek a szövetkezet transzformációjába, akik 1993-ban jutottak tulajdonukhoz. Az egyedüli átvevő örökös viszont - tehát az a személy, akinek a nevén voltak kilencvenhárom márciusáig a földek (és aki elmulasztotta a transzformációba a bejelentkezést) most már nem igényelheti a transzformációs vagyonrész kialakítását. Olvasónk második kérdése: Köteles-e a szövetkezet kifizetni az élő- és holt leltárt akkor is, ha azt már 1952-ben, a szövetkezetbe való belépés után megtette (igaz, kis összeggel)? - Amennyiben a szövetkezet 1952-ben már kifizette az élő és holt leltárt (teljes értékben), nem élhetnek kárpótlási jogukkal. TULAJDONJOG jeligére: - „Édesanyám után örököltünk egy darab földet, amelyet azonban nem tudunk azonosítani. Hosszú utánjárás után végül megleltük - írja olvasóink -, de addigra lejárt a határidő. Kérdem én, hogy ilyen és hasonló esetekben nem lehet kivételt tenni?" - Sajnos, nem tűnik ki a leveléből, hogy milyen kárpótlási igényt próbál érvényesíteni - és főleg kinél. Véleményem szerint azon földterület esetében, amely 1992. december 31 -e után szállt át az ön nevére, érvényesíthető mindenfajta vagyonjogi követelés. Valószínűleg tehát kérheti a transzformációs vagyonrész kiadását. KEREKES jeligére: „Milyen formában lenne lehetséges - kérdi olvasónk -, hogy azt a pótföldet, amelyet a szövetkezettől kaptam használatba, a nevemre vehessem, mintegy ellenértékként azért a földterületért, amely az én tulajdonomban van, és amelyet jelen időben a szövetkezet használ?" - A megoldás elsősorban attól függ, hogy az a földterület, amelyet ön használ, kinek a tulajdonában van. Amennyiben az állam a tulajdonosa az ön által használt földterületnek, egyezséget köthet a Szlovák Földalappal a tulajdonjog átruházásáról. Az átruházás fejében ön is „átadhatja" a szövetkezet által használt földterület tulajdonjogát az államnak. Ha azonban magánszemély tulajdonában van az ön által használt földterület, alkalmasint lehetősége van a földterület megvásárlására. Esetleg a földhivatalhoz fordulhat, és a 293/92-es törvény lehetőségeit kihasználva (megszerezvén a „feltételezett tulajdonos" jogcímét - a törvény által megszabott határidő letelte után tulajdonosává válhat a szőlőnek. (Ha ezalatt a törvényes tulajdonos nem jelentkezik!) Dr. VILÁGI OSZKÁR TAXIS jeligére A múlt hónapban váltottam ki a vállalkozói engedélyt, saját gépkocsimmal városunkban és környékén szeretnék utasokat fuvarozni. Úgy tudom, a szolgáltatások bizonyos esetekben mentesülnek az útadó befizetésétől. Most nem tudom, be kell-e fizetnem az útadót vagy sem? - Sajnos, be kell fizetnie, mivel a saját gépkocsik taxiszolgálatra történő használata nem mentesül az útadófizetési-kötelezettség alól. Vagyis a taxizásra nem vonatkozik a szlovák pénzügyminisztérium e tárgyú Intézkedéseinek IX. cikkelye, melynek értelmében a megrendelőknek nyújtott szolgáltatásokat munkateljesítményként, nem pedig szolgálati útként értelmezzük JÁN VAVREČEK mérnök NEVEM, NEVED, NEVEINK Minden valószínűség szerint a közeljövőben nem tagadják meg tőlünk, hogy gyermekeinket az anyakönyvbe Kinga, Piroska, Emőke, Szabolcs, Lehel vagy akár Bendegúz néven jegyezzék be. Ez tulajdonképpen eddig is logikus lett volna, hiszen a magyar keresztnevek bejegyzését törvény nem tiltotta, amit pedig a törvény nem tilt, azt ugyebár szabad. Legtermészetesebb jogunk olyan nevet adni az utódainknak, ami a szívünk vágya. A belügyminiszter nyilatkozata után szeretettel gondoltam az eljövendő kis Zsoltokra, Gergelyekre és Enikőkre, úgyszintén a Jóskákra, Pistikre, Annuskákra és Erzsikékre is. A világnak egy picike szeletje megint a helyére került, rendben van ez így' Aztán bekapcsoltam a rádiót. A népszerű Pavilon adása ment éppen. Küldték a naponta elhangzó nótákat, üzenetsémákat a kedves hallgatók szeretteiknek, rokonaiknak, barátaiknak. „... csókot küld munkában megfáradt kezére unokája Denisa" - hallom, és következik a nóta. Aztán üzen az Iveta, a Rajmund, a Patrik és a többiek. A bicska csendesen kezd kinyílni a zsebemben. De mit is mondtam az imént? Legtermészetesebb jogunk olyan nevet adni utódainknak, ami a szívünk vágya. Csak fölmerült bennem, érdemes-e küzdenünk a keresztnevek adásának szabadságéért? Hiszen a Denisák és Alicák eddig sem voltak tiltva. ízlésbeli dolgokon pedig nem lehet vitatkozni. De annyit azért elvárnék, hogy a magyar adásban magyarul üzenők legalább a magyar kiejtés szerint közöljék idegen neveiket - a kiskésit! Iveta helyett miért nem Ivett vagy Ivettke? Bosszankodom és azon is elképedek, mikor Mikó Rozáliáról kiderül, hogy férje, gyermekei és unokái is vannak. A gyerekeket még csak el tudom fogadni Mikó Rozáliától, de ha egyszer férje is van, miért nem Mikó Pá Iné? Esetleg Mikóné Lepkés Rozália. Lekopik magyar névhasználatunk? Olyan sokat nyerünk, ha lespóroljuk asszonyneveink végéről a né-t? Ma már elfogadott, hogy a közéletben szereplő nők (ezelőtt nagyon kevés volt belőlük) keresztnevük előtt csak a férje, esetleg csak a saját leánykori vezetéknevüket használják, de kérem, ne alkalmazzuk ezt derűre-borúra, keresztül-kasul. Emlékszem egy színésznőre, aki így írta a nevét: Vágóné Margit, írónőre, aki így szerepelt könyvein: Kosáryné Réz Lola. De a mából is van példa, Barsiné Pataky Etelka. Nézzük csak a szlovákok mennyivel következetesebbek. A női nevek mellől dehogy hagynák el az ová-t. Nemcsak a szláv nevek mellől, de nekik Thatcher, Monroe vagy Szilágyi is ová-val végződik. Legfeljebb itt-ott a név végén levő y változik á-ra, mint Selecky-Selecká. Mi miért mondanánk le csak úgy, nemtörődömségből saját nyelvünk sajátosságairól. Hiszen szegényebbek leszünk általa. A nyelvhelyességhez, a szép tiszta magyar beszédhez - amire ugye mindannyian féltékenyen vigyázunk - a magyar névhasználat is szervesen hozzátartozik! Nagyon kérem, ne vegyük ezt félvállról! Juszt is: ORDÓDY VILMOSNÉ BOJSZA KATALIN A halálra ítélt falu