Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-30 / 150. szám, szerda

1993. JÚNIUS 30. ÚJ szól SPORT PLUSZ 10 HÉTMILLIÓS KONYHASZEKRÉNY Szekszárd alighanem legértékesebb konyhaszekrényének tulajdonosa volt három napig egy 61 éves nyugdíjas asszony, ráadásul úgy, hogy maga sem tudott arról, milyen kincs található a konyhájában. Ha mindehhez hozzátesszük, a nevezetes bútordarab több évtizede szolgál már a háztartásban, még rejtélyesebbnek tűnik a dolog. Pedig - mint az alábbiakból kitűnik -, szó sincs semmiféle titokról. A megfejtést a konyhaszekrény tulajdonosától, tehát abszolút hiteles forrásból ismertük meg. Persze, már beszélgetésünk színhelye — a szekszárdi Széchenyi utcai TOTÓ-LOTTÓ kirendeltség - is közelebb visz a megoldáshoz, az apropó pedig mindent elárul. A múlt hét csütörtökén ugyanis itt fizették ki az előnyári ötössorozat 24. heti telitalálatosára járó 7 millió 224 ezer 388 forintot. A nyertes szelvény tulajdonosa pedig a már említett asszony. Hallgassuk hát őt... - Idén huszonhárom éve annak, hogy rendszeresen elkezdtem lottózni. Azóta megszakítás nélkül alkalomról alkalomra kétkét előfizetéses szelvényt töltök ki. Az egyiken állandó számokat, a család születési dátumait ikszelem. A közel negyedszázad alatt volt több kettesem és egy hármasom. - A másik szelvényen viszont hónapról hónapra más-más számokat játszom meg. Ezzel a módszerrel csak ketteseim voltak, igaz, egyszer a tárgynyeremény-sorsoláson nyertem egy ványt. - Nem mondhatni tehát, hogy különösebben szerencsés lettem volna idáig. Különösen, ha elárulom, a rendszeres lottózás mellett alkalmanként a többi játékban is kipróbáltam a szerencsémet. Vettem borítékos és kaparós sorsjegyet, ' hatos LOTTÓT, BONGÓT, sőt, egyszer még a TOTÓT is kipróbáltam. Ezen, persze, rögtön csúcsot javítottam, csak az volt a baj, hogy a totón nem értékelik az öt találatot. - Még jó, hogy ezek a kudarcok nem szegték a kedvemet, s bár TOTÓ-szelvényre soha többé nem emeltem tollat, azért a kéthavi LOTTÓT mindig kitöltöttem. Az utóbbi években már meglehetősen ritkán nézem a sorsolásokat, nem láttam akkor sem, amikor nyertem... Csak vasárnap, az újságból ellenőrizte a lányom a számokat. Meg is örült nagyon, boldogan kiabálta: hármasunk van! Csak másodjára láttuk, a másik két számot is eltaláltuk... - Örültem nagyon, sőt, duplán. A szelvények ugyanis a kitöltés óta ott hevertek a konyhaszekrény tetején, s hálát adtam a jó istennek, hogy nem volt ennyi idő alatt egyetlen komolyabb huzat sem. El is rejtettem azonmód a nyertes szelvényt, de olyan jól ám, hogy most, indulás előtt alaposan fel kellett forgatnom érte a lakást. * ' 'ri I f 11 n L- a? elKot: v éléfiben, mire a SZERENCSEJÁTÉK Rt. képviselője, Lakatos Jánosné osztályvezető ellenőrizte a szelvényt, s így nem volt akadálya annak, hogy Simon Ágnes pénztáros leszámolja a nyereményt, mi pedig rátérjünk a tervekre... - Gyermekeim közül a két fiam már elköltözött, de, persze, ők is részesednek a szerencsémből. Eddig a lányommal közösen éltünk, most majd neki is lesz lakása. S persze, kapnak valami szép ajándékot az unokáim is, mind a négyen. - A lottózást - természetesen - folytatom, most ismét az állandó számokon a sor. A szelvényeket viszont többé nem hagyom a szekrényen, inkább bezárom azokat a fiókba! JÓ SZERENCSÉT! A dorogi bányában mindennap ezzel indultak a bánya mélyére, mégsem volt még addig senkinek ötöse a LOTTÓN. Hősünk is, mint majd minden bányásztársa, évtizedek, évek óta változatlan öt számmal játszott. Az egyik szerda reggel a már kitöltött szelvényét otthon felejtette a konyhaasztalon. Betért hát a lottózóba, hogy megtegye számait, mint minden héten. Estére hazatérve a szelvény nem volt az asztalon; leánya meglátta az ottfelejtett szelvényt, elment - és feladta. Hősünknek ismét eszébe jutott a feledékenysége, hogy öt forintot kidobott az ablakon azzal, hogy még egyszer meg kellett vennie egy szelvényt. Rendszerető ember lévén bosszankodása még addigra is hagyott egy tüskét benne, amikor pénteken délelőtt megtudta, az ő öt száma a nyerő. Kifizethették volna neki azt a néhány milliót egy szelvényre is, miért kellett ezt két részre osztani? Morgása akkor sem maradt teljesen abba, amikor meghallotta a közleményt: azon a héten három darab telitalálatos szelvény volt. Azaz, ha nem lett volna feledékeny, akkor csak két ötös lett volna, de csak a telitalálatosokra jutó nyereményalap 50 százalékát kapta volna meg, így pedig több mint a 66 százalékát, ami félmilliós többletet hozott neki. Most azért morgott a bányász, hogy miért lett másnak is ötöse azon a héten... Nyertesünk titkolja a nevét, nem akarja elárulni, mire költi majd a pénzt. A legutóbbi játékhéten megint nem volt telitalálatos szelvény a magyar LOTTÓN. A SZERENCSEJÁTÉK Rt. vezérigazgatósága úgy döntött, kiegészíti a 27. heti nyereményt. Az összeg: 100 millió forint. Ezért érdemes szerencsét próbálni..." (s-s) ELBÚCSÚZOTT ÖCSI, A KAPITÁNY AZ UTOLSÓ ÓRÁBAN VAGYUNK..." PUSKÁS FERENC áprilisban - csaknem harminchét év múltán - került újra hivatalos kapcsolatba a magyar labdarúgó-válogatottal. Még csak a 327. hivatalos mérkőzésünket könyveltük el, amikor 1956. október 14 -én Bécsben, Ausztria ellen utoljára öltötte magára játékosként a címeres trikót, ö és Tóth II. szerezte a 2:0 arányú győzelmet jelentő gólokat. És már a 669. országok közötti találkozót játszottuk, amikor ez esztendő április 15én, kapitányként visszatért a válogatott mellé. Ezúttal is 2:0 lett az eredmény, de nem a mi javunkra, hanem a svédekére... A múlt heti, izlandi VBselejtezővel négy mérkőzésre szóló megbízatása lejárt. Változatlanul bejár az MLSZ-be, és nyári, spanyolországi szabadsága után, a bajnoki rajt előtt visszatér. A kapitányságnak azonban vége - minden bizonnyal örökre. - A négy mérkőzést elvállaltam, mert nem álltak sorba a szakemberek, hogy ennyi időre is beszálljanak. - Nem vagyok vak, látok, és nagyon is jól tudtam, milyen a magyar foci jelenlegi helyzete. Tisztában voltam azzal, hogy főleg Svédország és Oroszország ellen mire lehet számítani. Nem ígértem, és senki sem várta el tőlem, hogy egyszeriben világverő válogatottunk legyen. • Csalódott, kiábrándult, megbántott ember? - Én már annyi mindent megértem, hogy csalódni, kiábrándulni és megsértődni sem szoktam, futballügyekben pedig pláne nem. De ha már ez szóba került, el kell mondanom: valami mást vártam. Nem éreztem az én pályafutásom alatt megszokott nagyot akaró, összefogó, segítő légkört. Ne vegye senki magára, személyt nem akarok és nem is tudok megnevezni, de a magyar futball ügyéért nem egyformán dobban mindenkinek a szíve, hímez nem kellettem én, úgy hiszem, ezt mindenki nagyon jól tudja. • Hogyan értékeli a mérkőzéseket? - Három vereség, egy győzelem - ezek rideg tények. Soha nem szoktam bizonyítványt megmagyarázni, hiszen mindenki jól tudja, hol tartunk, mit érünk. De a svédek ellen jók lehettünk volna a döntetlenre, ha kétszer nem adjuk oda a labdát. Moszkvában kikaptunk az oroszoktól, mert a második félidőben elfogyott az erő. Ha felkészültebbek vagyunk, a döntetlen elérhető lett volna. Írországban nyertünk, mert amikor veszve volt már minden, elszállt a gyötrő önbizalomhiány, és a fiúk elkezdtek játszani. Izlandon gyengén játszottunk, az ellenfél gyorsabb, erősebb, ügyesebb volt. Minden ütközésnél húsz kiló különbség mutatkozott a házigazdák javára. • Mit próbált keresztülvinni a magyar válogatottnál? - Szerettem volna feloldani őket a merevség, a megkötöttség alól. Megpróbáltam újítani. Ezen a négy mérkőzésen a magyar válogatott iicni bckkclt, megpróbált támadni. Próbáltunk a játékosság felé kanyarodni, mivel erőben pillanatnyilag úgysem kelhetünk versenyre a vetélytársakkal. Kitartok játékos és edzői elvem mellett, miszerint a támadófutballt kell követni. • Milyen volt a bajnokság és milyen lesz az új? - Az előző idényben láthattunk több jó mérkőzést, összességében azonban nem elégíthetett ki senkit. De nem is várhattunk többet. Kérdezem én, kiktől reméljünk jobbat? Akik húznák előre a csapatokat, külföldre szerződtek. S a következő bajnokságra újabb nagy kivándorlás ígérkezik. Elmennek a jók, kik jönnek a helyükbe? A fiatalok még nem érettek, külföldről pedig a gyakorlat szerint már csak a maradékot igazoljuk. Mondták az egyik klubnál: jönnek a fiatalok, sokat rájuk bízhatunk. Erre én megkérdeztem: mire gondolnak, talán majd ők locsolják a pályát?! • A játékoshiány magyar jelenség? - Korántsem. Nézzünk körül a világban! Tengerentúlról - most már nem csak Dél-Amerikából, hanem Afrikából is - felettébb szorgalmasan vásárolnak a tehetősebb klubok. A spanyol, francia, olasz, német, sőt angol pályákat is ellepték a külföldiek. Ha lenne hazai kínálat, akkor nem külföldről vásárolnának. Óriási hiányosságok tapasztalhatók még a legnagyobb kluboknál is a játékosok nevelésében. Különben sem vagyok kibékülve a mai labdarúgással. Nincs igazán jó futball, főleg nincs igazán jó csapat. Egy szuper Milan is elbotlik egy BEJČ-ďôntôben, azon a meccsen, amelyen az erőviszonyok alapján gólokkal kellene nyemi

e' (B.J.) CSÚCSOK UTÁN CSÚCSOK HOKSZ LACI ÚSZÁSBAN VERHETETLEN Van, akinek a napi 11 kilométernyi gyaloglás is sok, megerőltető. A kassai ifjabb Hoksz László ezt a távot rendszeresen úszva teszi meg. De nem andalító tangó ritmusában, hanem - ha már a tánctempóval példálózunk - csárdáséban. Magyarán: belead apait-anyait. Kergeti ugyanis az idő, no meg a vágy, hogy gyorsabban, minél gyorsabban. Mostanság reggelente hat és hét óra között a kassai fedett uszodában 3,5 kilométer megtételével kezdi az edzést, majd délután, a tanulás befejeztével a reggeli adagot 7,5 kilométerrel egészíti ki. Lehet a víz elfogadható hőmérsékletű, vagy netán a megszokottnál hidegebb - mert néha az is előfordul -, ő fürge hal módjára szótlanul és szorgalmasan szeli, egyik parttól, faltól a másikig. Ha az edző belefúj a sípjába, ő már tudja, mit kell tennie. Olyankor a korábbi utasításokhoz igazodva gyorsít, lassít, vagy stílust vált, de nem áll le. Csak úszik és úszik. Már tíz éve. - ötéves voltam, amikor egy úszótanfolyamon az úszómesterek megkérdezték a nevemet, majd arra kérték szüleimet, vigyenek el engem hozzájuk máskor is, írassanak be a kezdők edzésére. Bizonyára észrevették, hogy egykettőre megbarátkoztam a vízzel, s alighanem a lebegés közben ígéretesen csapkodtam ... - Elképzelhető, hogy „örököltél" egy kis „tartást" a szüléidtől, s azt vették észre rajtad a szakemberek? -Aáá..., azt nem hiszem, mert egyikük sem úszott versenyszerűen... Apu annak idején, Nagytárkányban jóval többet volt a focipályán, mint a közeli Tiszában. Anyu pedig még annyit sem sportolt. Igaz, ő is vízközelből, a Bodrog partjáról származik, Szomotorból. Óvodás korától naponta többet van a vízben, mint a játszótéren vagy a korzón. Igaz, ha a tanulás és az edzés mellett jut rá ideje, focizik is. Csak úgy, kedvtelésből a lakótelepi barátjaival. Kiskapuznak. Azt mondja, ha nem úszna, akkor biztosan futballozna. De úszik. Egyre jobban. - Az alapiskola ötödik osztályos tanulójaként került hozzám, az én csoportomba. Eleinte a közepes teljesítményt nyújtók közé tartozott, ám később nemcsak befogta a legjobbakat, hanem meg is előzte őket. Akkor a 11-12 éves serdülők korcsoportjában 1500 méteren szlovákiai csúcsot ért el, ha jól emlékszem, 18:40 perces idővel. Aztán egy ideig, kis ideig semmi. Tavaly ismét rákapcsolt. Dolgos fiú, igen komolyan veszi az edzéseket. Még sokra viheti - vélekedik róla Ivan Šulek edző. Laci ügyes. 1991-ben korkedvezménnyel helyet követelt magának, és kapott is, a nála egy-két évvel idősebbek országos válogatottjában. A csehszlovák csapatban. Ma is bérelt helye van a szlovák élvonalban. Tavaly ősszel ugyanis négy számban, a 200 és 400 vegyesen és gyorson országos bajnok lett, 1500 méteren pedig ezüstérmes. Néhány eddigi egyéni csúcsa: 200 vegyes 2:17 perc, 400 vegyes 4:51, 1500 gyors 17:03 perc. - Leszel gyorsabb is?! - Talán még tudok fejlődni. Augusztusban a hollandiai Arnheimben lesz egy rangos nemzetközi ifjúsági verseny, kisebb kontinensbajnokság. Jó lenne eredményesen szerepelni... Azt követően ismét a kemény edzéssorozat következik, szeretnék alaposan felkészülni és eljutni a jövő évi junior Eb-re. Egyelőre ennyi... A helyi sportgimnázium tanulója vagyok, s az edzési lehetőségekre eddig nincs, nem lehet semmi panaszom - mondta a példaképének Darnyi Tamást tartó kassai fiatalember, az ŠKP sportegyesület tagja. Juraj Skála szakosztályvezető, a korcsoport másik trénere: „Ivana Kmáčovával együtt Hoksz Laci a legígéretesebb tehetség ma a kassai fiatalok között. Ha továbbra is olyan szorgalmas lesz, mint eddig, sokra viheti". GAZDAG JÓZSEF A vízben, mindig csak a vízben... (A szerző felvétele)