Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-29 / 149. szám, kedd

1993. JUNIUS 29. -Of szóEGÉSZSÉGÜGY FÖ AZ ÓVATOSSÁG Bármennyire is panaszkodunk az egyre nehezebb megélhetésre - az utóbbi években - , Szlovákia lakosai közül is sokan töltik szabadságukat külföldön. Az érdeklődés főleg az egzotikus országok iránt fokozódott, melyek többsége trópusi és szubtrópusi területen van. A trópusi és a szubtrópusi klíma élettani hatásai másként hatnak az európai emberre, mint az őslakosokra. Földünk ezen térségén elég sok az olyan fertőző betegség, ami Európában ismeretlen. Megelőzésük, az ellenük való védekezés feltétlenül indokolt. Mi kell ahhoz, hogy ne csak jól érezzük magunkat, hanem egészségesen térjünk haza a távoli országokból? A szakemberek szerint még az utazás előtt gondolni kell a távolságra. Az első tanács tehát az, hogy az utazó kélje ki orvosa tanácsát, jelenlegi egészségi állapota mellett vállalhatja-e a fárasztó utazást? Persze, figyelembe kell venni az otttartózkodás idejét, a szokatlan klíma minden tényezőjét. A trópusokon előforduló fertőző betegségek egy részét meg lehet előzni aktív védőoltással (sárgaláz). Vannak olyan megbetegedések, amelyek ellen viszont nincs védőoltás (kifejlesztése a közeljövőben sem várható, pl. malária), ám a fertőzést gyógyszer szedésével meg lehet előzni. A védőoltásokra az Egészségügyi Világszervezet (WHO) rendelkezései az irányadók, de külön előírásai lehetnek a befogadó és a kiutaztató országnak is. Ezért az adott országra vonatkozó tudnivalókról már egy hónappal az utazás előtt célszerű érdeklődni. Valamennyi tudnivalóról, az egészségügyi helyzetről, a betartandó higiéniai előírásokról a közegészségügyi intézetek nyújtanak felvilágosítást. Az egyhónapos időtartamot az indokolja, hogy az aktív oltás után a szervezet védettségének kialakulásához hosszabb időtartam szükséges. A gyógyszerrel megelőzhető betegségek esetében (malária) időben el kell kezdeni a tabletták szedését, s gyógy szerezést hazatérés után is folytatni kell. Az oltás, a gyógyszer fontos, ám ugyanilyen fontos szabály a higiéniai követelmények maradéktalan betartása. Az orvosok a következőket ajánlják: - A napi többszöri mosdással, zuhanyozással, kézmosással (javasolt a fertőtlenítőszer használata) megakadályozható a különféle baktériumok, paraziták és féregpeték szájba juttatása. - A trópusokon, szubtrőpusokon a parazitás fertőzés lehetősége miatt nem ajánlatos fürdeni édesvizű tavakban, folyókban. - Az éghajlatnak megfelelően kell ruházkodni. Alapvetően fontos a fehérnemű gyakori váltása. A felsőruházat legyen könnyű, izzadságszfvó, lehetőleg világos (fehér) színű. A nőknek legalkalmasabb a könnyű selyem-, pamut- vagy kartonruha (ami nagyjából megfelel a hazai viseletnek is), a férfiak az ing alatt viseljenek trikót, ami felszívja az izzadságot. Mivel a szubtrőpusokon az esti órákban hűvös van, célszerű a ruházatot könnyű zakóval, kabátkával kiegészíteni. - A lábbeli készüljön könnyű anyagból, jól szellőzzön a talpa. A mezítlábjárás nem ajánlatos. - A napsugarak megközelítően merőlegesen érik a testet, ezért könnyen napszúrást okozhatnak. Sapka vagy kalap viselésével kell védekezni. Nem árt az óvatosság a napozásnál, strandolásnál sem. - A táplálkozásnál fontos a megfelelő folyadékbevitel. Az utazó igyon sok gyümölcslevet, ásványvizet. Az ételek a megszokottnál kissé sósabbak lehetnek. Az oldalt írta és összeállította: PÉTERFISZONYA AZ ÖRÖM GYÓGYÍT, A FÉLELEM BETEGGÉ TESZ >

y4 világ, amelyben élünk, annyira ellenséges, hogy tulajdonképpen minden lélegzetnek, minden falat ételnek, a külvilággal történő bármely véletlen konfliktusnak halálosnak kellene lennie. Ám az emberi élet első csodájaként ez mégsem történik meg, mert az egészséges szervezel minden lehetséges veszélyt ismer, amit csak környezete rejtegethet." E fejtegetést sok egyéb mellett dr. Pdndy Mária pszichológus egyik tanulmányában olvashatjuk. A gyakorló szakember az immunrendszer működéséről és funkciójáról ír, arról, hogy szervezetünknek ez a védekező mechanizmusa megóv a környezetből érkező kórokozóktól, de a belülről támadó „ellenségektől" is. Testünkben naponta 1000 milliárd sejt osztódik, s a valószínűség törvényei alapján ekkora mennyiség mellett az osztódás folyamatában óránként legalább egy hibának kellene történnie. Vagyis egyetlen nap alatt huszonnégyszer betegedhetnénk meg rákban. Szerencsére léteznek szervezetünkben olyan védősejtek immunsejtek - amelyek felismerik a beteg, abnormális sejteket és megsemmisítik azokat. Az egészséges immunrendszerrel születő baba hat hónapig védett a fertőző betegségekkel szemben, tehát azokkal szemben, amelyekre az anyja is immúnis, mert egyrészt még a méhen belüli életben, másrészt az anyatejjel megkapta a szükséges védőanyagokat. Később már önmagának kell felépítenie szervezete immunrendszerét. A hormonális változások korában pubertás, terhesség, klimaktérium - a szervezet „esendőbb". A félelem, az aggodalom, a pánik megbénítja az immunrendszert, ugyanakkor bizonyos pozitív hatások, amelyek a külvilágból érkeznek, serkentik azt. Milyen összefüggés fedezhető fel a lelki történések és az immunrendszer között? A pszicho-neuroimmunológia - az orvostudomány új ága - a kérdésekre adandó választ kutatja. Felfedezték, hogy az ismert öt érzékszervünk - látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás - mellett létezik egy hatodik is, ez az immunrendszerünk, amely megítéli a másik ötből érkező hatásokat. Nemcsak felfogja ezeket, de analizálja, majd válaszol rájuk. Kathleen M. Dillon, amerikai pszichológusnő - olvasható magyar kolléganője munkájában - a nyolcvanas évek végén régi megfigyelést bizonyított, önként jelentkezők nyálából vett mintát, a kapott anyagban megszámolta a gátlósejteket, majd a vizsgálatban szereplőkkel vidám filmeket nézetett meg. Ezután ismét nyálmintát vett tőlük, s kiderült, a két időben mért gátlósejtek száma nagymértékben eltért egymástól. Mit bizonyít ez? A nevetés gyógyít! A szomorúság azonban negatívan hat immunrendszerünkre, amelyben ilyenkor megszaporodnak a gátlósejtek. Orvosok tapasztalták, hogy a „teljesen egészséges embert, a ráktól való félelem biztosabban és gyorsabban teszi beteggé, mint a ráksejtek milliói." Az önmagával békétlen ember számos negatív tünetet produkál, mert immunrendszere reagál arra, hogy feladta a harcot. De előfordul az ellenkezője is, a halálos beteg küzd, mivel a világban számos elintéznivalója van. És amíg ezeknek nem tesz eleget, tényleg nem is hal meg. Szorongásainkkal, félelmeinkkel az egész világot becsaphatjuk, de az immunrendszerünket, mely ehhez a félelemhez tartja magát, nem. Ilyenkor fel kell vidítani lelkünket. Vagy magunktól lépünk ki szorongásainkból, vagy a külvilágból veszünk ehhez segítséget. Bármily hihetetlen, agyunkban van egy kis „laboratórium", mely endorfinokat - drogokat gyárt, s ezek váltják ki az örömérzést. Ha negatívan viszonyulunk a világhoz, az agy beszünteti a drog gyártását. Szinte naponta halljuk, stresszhelyzetben élünk, amit tudomásul is veszünk. Pedig nem szabadna elfelejtenünk, hogy ebből az állapotból időnként ki kell lépnünk. Kellő pillanatban el kell lazulni, s tudni kell átélni az örömöt. Az örömmel az akadályok - melyek amúgy megnehezítik életünket - könnyebben elháríthatók. Dr. Pándy Mária írja tanulmányában, hogy szerencsések azok, akik munkájukban örömet lelnek, mert így módjuk van, napjában többször is, öröminjekciót adni önmaguknak. Testünkkel, szervezetünkkel, immunrendszerünkkel folytatott „beszélgetéseink" során nem szavakkal kell társalognunk, hanem képekkel. Valaki szívritmusának rendezéséhez egy hintázó kislány képét jelenítette meg, más pedig rákos sejtjeit kis golyóknak látta, összesöpörte azokat, majd kidobta. E gyógyító műveletek nem azonnal érik el hatásukat, naponta legalább háromszor kell a képet feleleveníteni, s agyunkat fokozatosan átállítani a pozitív gondolkodásra. A pszichológusnő leírta, amióta a golyókat dobáló képeket látja maga előtt, nincs rosszul a kemoterápiás kezelés alatt és után, a kezelés következményeként szokásosan fellépő hajhullása is elmaradt. Egy páciens terhessége alatt lett rákos, életben maradásához az orvosok két hónapot sem adtak neki. De gyógyulni akart, s elfelejteni mindazt, ami tudatalattijában szorongással fojtogatta. Édesanyja rákban hunyt el, nagyon hiányzik neki, és örökké retteg anyja betegségétől. Amikor tudatosan felfedezte, féije és családja mennyire szereti, megértette betegsége kialakulását majd azt is, milyen sok múlik ehhez való viszonyától. Ma úgy tűnik, panaszmentesen meggyógyult. A szervezet védekezőképessége megfigyelhetően csökken azoknál, akik a nekik fontos dolgokat elnyomják magukban, gyenge az önbecsülésük, érzelmileg levertek, nincsenek társadalmi kapcsolataik, és mindettől szenvednek. A szakemberek megfigyelték, hogy tulajdonképpen nem is a mindennapi stressz betegíti meg az embert, hanem az öröm hiánya. Dr. Pándy Mária szerint minden stresszhelyzet után gondoskodnunk kellene következményeinek felszámolásáról. Le kell lassítani a vér áramlását, nehogy vérrögök és infarktus keletkezzen. Az immunrenszemek szükséges megadni annak a módját, hogy visszatérhessen a normális kerékvágásba. LÁZCSILLAPÍTÁS 38,5 FOK FÖLÖTT A gyermekkori betegségek gyakori velejárója a láz. A szülők lázas gyermekükkel a gyermekorvosi rendelőket legtöbbször éppen emiatt keresik fel. Ennek megfelelően, minden, ami lázzal kapcsolatos, érdeklődésre tarthat számot. Vajon a láz hasznos vagy káros hatással van-e az emberi szervezetre? A kérdés évszázadok óta foglalkoztatja az orvosokat. Köztudott, hogy a magasabb testhőmérséklet segít a kórokozók legyőzésében, viszont, ha túl magas és tartós, igénybe veszi a szervezet tartalékait. Annyira megterheli a vérkeringést, hogy esetenként beállhat a lázgörcs. Vajon mikor, és milyen módszerrel csillapítsa a szülő gyermeke lázát, hogy az említett káros hatásokat és következményeket elkerülje? Ejtsünk néhány szót magáról a lázmérésről. Csecsemők, kisgyermekek lázát általában a végbélben méijük. Ez megbízhatóbb és könnyebb, főként ha a szülőnek valaki meg is mutatta a lázmérés technikáját. A végbélben mért testhőmérséklet biztonságos, de figyelembe kell venni, hogy 0,4-0,5 fokkal magasabb, mint a hónaljban mért. Nagyobb gyermekeknél egyszerűbb a lázat hónaljban mérni. Nem vitás, hogy a higanyos hőmérők a hőmérsékletet lassan jelzik, a csúcspontot körülbelül tíz perc múlva mutatják. Az ún. kétperces hőmérők - ezeket használjuk a csecsemőknél - sokkal előnyösebbek. Léteznek elemes, digitális kijelzésű, nem törékeny, műanyag hőmérők, sőt olyanok is, melyek a csúcshőmérsékletet hanggal is jelzik, de borsos áruk miatt luxuscikknek számítanak. Mit tekintünk láznak, és milyen hőmérséklet felett kell a lázat csillapítani? A csecsemők, kisgyermekek végbélben mért 38,5 fok alatti hőmérséklete olyan hőemelkedés, amelyet nem kell csillapítani. Ilyenkor a lazább ruházat, a párolgás (izzadás) elősegítése és a fokozott teáztatás, folyadékbevitel önmagában is csillapító hatású. Csak az e fölötti hőmérsékletet, s a lázat kell csillapítani: gyógyszerekkel vagy fizikális hűtéssel. A gyógyszeres lázcsillapításban az utóbbi években nagy változások álltak be. A hazánkban eddig egyeduralkodó szalicil tartalmú lázcsillapítók mellett, a gyógyszertárakban a kevesebb mellékhatással bíró paracetamol-készítmények is megjelentek, melyek nagyon jól csillapítják a fájdalmat is. A szalicil tartalmú lázcsillapítókról közismert, hogy a gyomornyálkahártyát izgatva, gyomorfájást okozhatnak. Kevésbé köztudott, hogy bizonyos betegségeknél jelentkező láz csillapítására alkalmazva (bárányhimlő, influenza) súlyos máj- és idegrendszeri károsodás tünetei alakulhatnak ki, így ezen betegségek esetén alkalmazásukat kerülni kell. A fizikai hűtésnek nincsenek mellékhatásai, a magas láznál a gyógyszerek mellett azonnal alkalmazható. A törzs vagy a teljes test borogatását (Priessnitz) négyrészt hajtott, szobahőmérsékletű vízzel megnedvesített pelenkával vagy törülközővel, illetve lepedővel végezzük és szükség szerint 20-30 percenként ismételgetjük. A boro-' gatás felhelyezésekor, cseréjekor a hidegérzés miatt ezt a módszert a legtöbb gyermek nem kedveli. 39 fokos láz felett hűtő fürdőt is alkalmazhatunk, amit a kis betegek általában jól tűmek. A gyermeket norA láz súlyosabb betegségre utalhat (Méry Gábor felvétele) mális, megszokott hőmérsékletű fürdőbe ültetjük, a vizet állandó kevergetés mellett 27-29 fokra hűtjük le, és ezzel három-négy percig locsolgatjuk. Fontos, hogy ha akár a borogatás, akár a fürdő közben a gyeimek erősen reszketni kezd, bőre halvány lilássá változik, a hűtést azonnal be kell fejezni. A 39-40 fok feletti láznál nem szükséges teljes láztalanságra törekedni. Ha a láz 1-1,5 fokot csökken, a gyermek megnyugszik, sokszor békésen elalszik, ilyenkor nem érdemes a hűtést tovább folytatni. A gyógyszeres lázcsillapítás kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy csak az orvos által felírt, a gyermek életkorának megfelelő mennyiségű gyógyszertől várhatunk eredményt. Ennél kevesebbet adni felesleges, többet pedig tilos! A gyógyszer adagját nem a láz mértékéhez igazítjuk. Mindig be kell tartani az egyes lázcsillapító adagok közötti 4-6 órás időtartamot. Az ennél gyakrabban adott gyógyszer esetén a lázcsillapító hatás nem fokozódik, viszont előjönnek a nem kívánatos mellékhatások. Még egy dolgot ne feledjünk! Ha gyermekünk lázas, jóval több folyadékra van szüksége, mint egyébként. A testsúlyához képest sok folyadékot párologtat el a bőrén keresztül, s ha ennek pótlásáról nem gondoskodunk, szervezete kiszárad. Kínálgassuk tehát minél gyakrabban langyos vagy szobahőmérsékletű folyadékkal még akkor is, ha enni egyáltalán nem kíván. Amikor gyermekünkön már többedszer cseréljük ki a hűtőborogatást, ne mérgelődjünk, hanem gondoljunk arra, hogy ez a sok bosszúságot okozó láz esetleg olyan betegségre hívja fel a figyelmünket, amely ha idejében orvoshoz fordulunk, gyorsan és sikerrel meggyógyítható.