Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-26 / 147. szám, szomabt

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1993. JÚNIUS 26. NAGY SÁNDOR NYILATKOZATA AZ ÚJ SZÓNAK IGÉNY A KAPCSOLATTARTÁS Pozsonyban tartotta II. kongresszusát a Szlovákiai Szakszervezeti Szövetségek Konföderációja. A kétnapos tanácskozásra számos meghívott vendég érkezett, köztük Nagy Sándor, a Magyar Szak­szervezetek Országos Szövetségének elnöke. Ebből az alkalomból nyilatkozott lapunknak a szakszervezeteket érintő kérdésekről, a magyar-szlovák szakszervezeti kapcsolatokról, valamint az MSZOSZ helyzetéről. • Milyen benyomásokkal gaz­dagodott ď kongresszuson? . - A beszámolót meghallgatva én azt látom, Sok probléma ha­sonlóképpen merül fel a Szlovák Köztársaságban, mint Magyaror­szágon. Mindenekelőtt a megél­hetési viszonyokról, bérekről, árakról, a szociális juttatásokról van szó. Alojz Engliš elnök be­számolója érintette ezeket a té­nyezőket, s elég határozott han­got ütött meg ezekben a dolgok­ban. A privatizációt külön ki­emelte; nem lehet hagyni, hogy a vállalatok áron alul kerüljenek magánkézbe úgy, hogy ez a dol­gozók kárára történjen. E kije­lentését nagy tetszéssel fogadták a küldöttek. • Folytatott-e megbeszélése­ket Alojz Engliš szakszervezeti elnökkel? — Már szerdán este találkoz­tunk. Korábban pedig, néhány hónappal ezelőtt folytattunk hi­vatalos megbeszéléseket. • Milyen az együttműködés a magyar és a szlovák szakszer­vezetek között? -Tulajdonképpen az elmúlt esztendőben vettük fel a kapcso­latokat, amikor Szlovákiában hi­vatalos megbeszéléseket folytat­tam. Azóta többször találkoz­tunk, elsősorban nemzetközi fó­rumokon. Úgy gondolom, a kö­zeljövőben egy rendszeresebb kapcsolattartásnak a feltételei is kialakulnak információcsere, de­legációcsere és esetleg a közös problémák megvitatása céljából. Véleményem szerint a kapcso­lattartás a következő fél évben intenzívebbé válik. • Különböznek-e a szlovák és a magyar szakszervezetek működési feltételei? - Ezt elég nehéz megítélni. Bi­zonyos feltételek egészen nyil­vánvalóan különböznek. Pél­dául Magyarországon több szak­szervezet van, legalább hat or­szágos konföderációt tartunk számon. Ezek kisebb-nagyobb szervezetek, s ez önmagában is más körülmény az érdekegyez­tetésben, míg Szlovákiában a szakszervezeti szövetségek konföderációja az egyetlen ilyen szervezet. Másrészt - megítélé­sem szerint - bizonyos problé­mák Magyarországon korábban jelentkeztek, így számos konf­liktuson már korábban túljutot­tunk. Gondolok itt elsősorban a privatizációra, a feltételek megváltozása miatt az életszín­vonal csökkenésére, a magas munkanélküliségre. Örülnék an­nak, ha mindezt Szlovákia el tudná kerülni, de nem tudom, hogy Szlovákia már szintén be­lecsöppent-e ebbe a helyzetbe, vagy még előtte áll, ami a szak­szervezetek számára minőségi­leg egészen más körülményeket teremt. • A közelmúltban Magyaror­szágon választani lehetett a kü­lönböző szakszervezetek társa­dalombiztosítási formái között. Az MSZOSZ a választásokon biztos győzelmet aratott. Meny­nyire volt felkészülve a sikerre, s mennyiben tudja kiaknázni? - Én mindenképpen MSZOSZ­győzelemre számítottam. Meg­alakultak az önkormányzatok, elkezdtük a munkát, nagyon sok a probléma. Elég nehéz helyzet­ben van a magyar társadalom­biztosítás, több tízmilliárd forin­tos hiánnyal küzd. Az év máso­dik felében jelentősebb nyugdí­jemelést kellene végrehajtani, amelynek a forrásai bizonytala­nok. Olyan bonyolult helyzettel találjuk magunkat szemben, amelyeket nem lesz könnyű megoldani. Ilyen választási ered­mény után viszont azt hiszem, élvez olyan támogatást az MSZOSZ, hogy valamilyen eredményt föl tudjunk mutatni. (sidó) NEW YORK-I RENDORBRAVUR A KISZEMELT ÁLDOZATOK KÖZÖTT VOLT AZ ENSZ-FŐTITKÁR IS A New York-i rendőrség nyolc muzulmán fundamentalistát tartózta­tott le Queens, Brooklyn, Yonkers és New Jersey negyedekben. Azzal vádolta őket, hogy újabb bombamerényleteket készítettek elő, mintegy a Világkereskedelmi Központot februárban megrázó robba­nássorozat folytatásaként. A tervezett akciók indítékai egyelőre nem ismeretesek. Hírügynökségi jelentések szerint letartóztatásuk a legjobbkor történt, hiszen ellenkező esetben lett volna idejük a robbanóanyagok összeszerelésére. Ezt megerősítette egy magát megnevezni nem kívánó nyomozó is. Öt gyanúsítottat éppen akkor tartóztattak le, amikor kőolajból és trágyából halált hozó „bűvös keveréket" készítettek, amelyet a kereskedelmi központban elkövetett robba­náskor is használtak. Az FBI úgy tudja, hogy a tervezett támadások célpontjai az ENSZ és az FBI épületei, valamint fontos alagutak lettek volna. Meg nem erősített hírek szerint kiszemelt áldozatok között szerepelt az ENSZ főtitkára és az egyiptomi államfő is. AZERBAJDZSÁN HÁROM A VEZÉR? Az azerbajdzsán parlament teg­napra virradóan nagy szavazat­többséggel leváltotta Abulfaz El­csibej államfőt, akit tavaly vá­lasztottak meg e szovjet utódál­lam elnökévé. A parlamenti sza­vazáson nem vettek részt az Azerbajdzsán Népfront képvise­lői, akik még a voksolás előtt távoztak az ülésteremből. Egyi­kük a szavazás után úgy nyilat­kozott, hogy a parlament dönté­se lényegében államcsínyt jelent, amely a felkelők vezérének, Szüret Guszejnov ezredesnek az ország második legnagyobb vá­rosába, Gjandzsában végrehaj­tott akciójával kezdődött. Gu­szejnov a jelenlegi azeri vezetés lemondását követeli, továbbá szorgalmazza a parlament teljes ülésének összehívását is. A fővá­ros, Baku elfoglalásával fenye­getőzik, ha mindez nem történik meg. A felkelők vezére azt is kijelentette, ha a nép úgy akarja, akkor elvállalja az államfői tiszt­séget. Közben Elcsibej csütörtökön este, még leváltása előtt legfon­tosabb jogköreit átadta a parla­ment elnökének, Gejdar Alijev­nek, de nem volt hajlandó le­mondani az államfői tisztségről. Nahicsevánból keltezett rende­letével átmenetileg Alijevet bíz­ta meg a kormány irányításával, a fegyveres erők vezetésével. Elcsibej leváltását megelő­zően olyan hírek keringtek, hogy a Nahicseváni Autonóm Köztársaságból Törökországba menekült. A helyzetet az is bo­nyolította, hogy az alkotmány értelmében nincs olyan lehető­ség, a bizalom megvonására ál­lamfőtől. Sőt alkotmánybíróság sem létezik, amely elbírálhatná egy ilyen döntés tövényes voltát. MAGVAR KISEBBSÉGI TÖRVÉNY A FIDESZ AGGÓDIK A Fidesz szerint kétséges, hogy a magyar parlament még a nyári szünet előtt, tehát az eredeti terveknek megfelelően el fogja fogadni a kisebbségi törvényt. Németh Zsolt országgyűlési kép­viselő pártja sajtótájékoztatóján ezt az aggodalmat azzal indokol­ta, hogy immár két hónapja nem szerepelt a parlament plenáris ülésének napirendjén az előter­jesztés, holott az általános vitát már lezárták. Németh Zsolt emlékeztetett arra is, hogy négyhónapos tár­gyalássorozat eredményeként a parlamenti pártoknak sikerült megegyezniük a kisebbségi tör­vény javaslatának főbb pontjait illetően, így nagy esély lenne arra, hogy az Országgyűlés egy teljes konszenzuson nyugvó elő­terjesztést emeljen törvényerő­re. A korábbi egyeztetésről szól­va a fiatal demokraták képvise­lője jelentős előrelépésként érté­kelte a kisebbségi önkormányza­tokkal kapcsolatos szabályozást, valamint a kisebbségi szerveze­tek finanszírozására kidolgozott javaslatot. —Ikj— O roszország - az Oroszország. Ott semmi sincs úgy, mint másutt. Főleg az ad okot komoly aggodalmakra, ami az új alkotmány elfogadása körül zajlik. A moszkvai politikai mosodában elővették a piszkos ügyeket, folyik a szennyes terege­tése mind a két tábor részéről. Miután Borisz Jelcin elnök csapata a népszavazás eredményeként mandátumot kapott eddigi politikája folytatásához, felhagyott azzal, hogy Ruckoj alelnöktől kezdve, s a parla­ment vezéralakjaival folytatva több ismert személyiséget kétes anyagi ügyekben való aktív részvétellel vádoljon. Bizonyítaniuk nem sokat sikerült, s nem is nagyon siettek ezzel, megelégedtek annyival, hogy néhány bizonytalankodó választópolgárt a maguk oldalára édesgettek. Élve a győzelem adta lehetőséggel, Jelcin összehívta az alkotmányozó gyűlést, amely azóta is szorgalmasan dolgozik. Szövegezi az új alaptörvényt, tekintet nélkül a Ruszlán Haszbulatov vezette parlament ágálására, miszerint a köztársaságok, területek és tár­sadalmi szervezetek képviselőinek ehhez nincs is joguk, ezt a munkát csak a parla­ment végezheti el, az alkotmányt pedig kizárólag a népi küldöttek kongresszusa hagyhatja jóvá. Jelcint ezek a kifogások nem érdeklik, a szövegezés zajlik, még ha nem is a legjobb ütemben. Ennek ellenére az államfő úgy döntött, ma az ő vezetésével jóváhagyják az egész alaptörvényt - vagy legalább azt, ami elkészült. Merthogy több forrás szerint egyes fontos fejezetek (a szakszervezetek­ről, a hadseregről, a magántulajdonról) még meglehetősen félkész állapotban vannak. Csakhogy a parlament már érzi a ve­szélyt. És támad. Meg időzít. Ügyesen. Alig­ha lehet véletlen, hogy a képviselők csak most csütörtökön ismerkedhettek meg an­MOSZKVAI MOSODA nak a (állítólag független ügyészekből létre­hozott) bizottságnak a jelentésével, amely Jelcin fontos embereinek kétes anyagi ügyeit volt hivatott kivizsgálni. A jelentésté­tel megtörtént, s a két fő gyanúsított nem más, mint Vlagyimir Sumejko miniszterel­nök-helyettes és Mihail Poltoranyin, a föde­ráció információs központjának igazgatója. De felmerült Gennagyij Burbulisz volt ál­lamtitkár és Pavel Gracsov védelmi minisz­ter neve is. Állítólag külföldi cégeket juttat­tak törvénytelen előnyökhöz, elherdálták a volt szovjet hadsereg németországi va­gyonát. Amint ismertek lettek a vádak, a parla­ment azonnal határozatban szólította fel Haszbulatovot, hogy vonuljon ki az alkot­mányozó gyűlésről mivel az új alaptörvény elfogadása egy nagyon fontos dolog, amit nem lehet bűnözőkre bízni. Márpedig az öt szerkesztőbizottság közül egyet-egyet Pol­toranyin, illetve Sumejko vezet. Jelcintől pedig követelték a bűnösök azonnali levál­tását. Természetesen az érintettek mindent ta­gadnak. Csakhogy egy nap alatt egyszerűen lehetetlenség bármit is bizonyítani. Pedig a politikában nem túl jártas embereknek is fel kell, hogy tűnjön néhány fura dolog. Az időzítés mellett főleg az, hogy a vizsgálat az ugyancsak törvénytelen meggazdagodással megvádolt Ruckoj alelnök áprilisi parlamen­ti beszédében elhangzott vádak alapján in­dult meg. De még ennél is gyanúsabbak maguk a vádak: valamennyi külföldi jogi és természetes személyekkel kapcsolatos, te­hát a tények valós feltárása csak akkor lehetséges, ha ezek a cégek és személyek lehetővé teszik a vizsgálatot. Sőt előfordul­hat, hogy Svájc és Németország igazságügyi szerveit is be kellene vonni. Márpedig ez hosszadalmas és bonyolult dolog lenne. Jel­cin ellenfeleit azonban ez csöppet sem za­varja, hiszen az adott helyzetben éppen időre van szükségük. Ha nem lépnek, az alkotmányozó gyűlés még képes lesz elfo­gadni az alaptörvényt, a nép meg jóvá­hagyja, s akkor megnézhetik magukat! Persze, nem kizárt, hogy a kiteregetett szennyest éppen az említett politikusok mocskolták be. Csakhát az sem nyert meg­állapítást, hogy a parlamenti táborban min­denkinek tiszta a keze... Ami azonban biztos: Oroszországban a piszkos politizálás jutott főszerephez. Van miért aggódni. GÖRFOL ZSUZSA GORE SEGÍTSÉGÉVEL CLINTON GYŐZÖTT A washingtoni szenátus tegnap jóváhagyta Bili Clinton elnök gazdasági tervének kompro­misszumos változatát, amely szerint öt év alatt 500 milliárd dollárral csökkentik a költség­vetési deficitet. A szavazás kimenetelét lénye­gében Al Gore alelnök voksa döntötte el. Gore a javaslat mel­lé állt, s így rendkívül szoros, 50:49 arányban hagyták jóvá a tervezetet. Az elnök szerint a döntés jó jelzés az átlagameri­kaiak számára, mivel ezek után a kormányzat hozzákezdhet az új munkalehetőségeket teremtő és a gazdasági növekedést támo­gató intézkedésekhez. ATTALI LEMONDOTT Jacques Attali, az Európai Újjáé­pítési és Fejlesztési Bank (BERD) elnöke tegnap London­ban levélben közölte Anne Wib­le svéd pénzügyminiszterrel, a BERD igazgatótanácsának el­nökével, hogy lemond tisztségé­ről. A 49 éves Attali, aki koráb­ban Mitterrand francia államfő fő pénzügyi tanácsadója volt, az­zal indokolta lépését, hogy „az utóbbi hónapokban a BERD a sajtó fokozódó negatív figyel­mének volt kitéve", bár nem tud egyetlen olyan lépéséről sem, amellyel okot adott volna a tá­madásokra. A két évvel ezelőtt a kelet­közép-európai volt kommunista országok piacgazdasága kiépíté­sének támogatására létrehozott bank részvényesei a nyugat- és kelet-európai államok. Attalinak azt rótták fel, hogy túl sok pénzt költ a BERD londoni központjá­ra, ugyanakkor sok a huzavona a hitelek folyósításával kapcso­latban. KURD FEGYVERES AKCIÓK A müncheni török konzulátuson szerencsésen zárult le a túszdrá­ma annak ellenére, hogy nem teljesítették a kurd terroristák követeléseit, hiszen Helmut Kohl kancellár a televízióban nem ítélte el a török kormány kurdokkal szembeni politikáját. A kancellár személyes megbí­zottja egy órán át tárgyalt a kon­zulátusfoglalókkal, akiket végül is letartóztattak és megkezdő­dött a kihallgatásuk, a túszok pedig sértetlenül távozhattak. A dráma csütörtökön reggel kez­dődött, amikor a szélsőségesek erőszakkal behatoltak a konzu­látus vízumosztályára, ahol fog­va tartottak 21 embert, majd sötétedés előtt kilenc nőt szaba­don engedtek. Az akció végre­hajtói követelték, hogy Törökor­szág állítsa le katonai akcióit a kurd szélsőségesek ellen, Né­metország pedig ne adjon el fegyvereket Törökországnak. Európa számos más városá­ban is hasonló akciókat hajtottak végre a kurd szélsőségesek török külképviseletek ellen. A berni akció tragikusan végződött, egy kurd életét vesztette, hatan pe­dig megsebesültek. Sikertelenül próbáltak meg behatolni a züri­chi, genfi és a lyoni török konzu­látusokra. Angliában, Svédor­szágban és Dániában több török bank, utazási iroda és légitársa­ság ablakait betörték, berende­zését megrongálták. A kurdok ezekkel az akcióik­kal akarták Európa figyelmét felhívni arra, hogy autonómiát követelnek maguknak a török, iráni, iraki, szíriai és örmény területen élő kurdok, akik lélek­száma mintegy 20 millióra te­hető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom