Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-24 / 145. szám, csütörtök

lÚJSZÓi ELSZAKÍTHATJÁKE GYÖKEREINKET? NEMCSAK EGY ALTERNATÍVA Az oktatási minisztérium 1993. június 4-én a kormány nemzetiségi tanácsának tervezetet nyújtott be. A tervezet, mely a minisztériumtól Az iskolák alapításának, üzemeltetésének és az iskolai intézmények fenntartásának módosított alapelvei Szlovákia nemzetiségileg vegyes lakosságú területein címet kapta, az úgynevezett alternatív iskolák bevezetését szorgalmazza. A tervezet lényegéről beszélgettünk Ádám Zitával, a pozsonyi Pedagógiai Kutatóintézet munkatársával. - Mit kell értenünk az alternatív iskola fogalmán? - A szakterminológia szerint alternatív iskoláról akkor beszélünk, ha változik az óraterv, a tantárgyak összetétele, tartalma, vagyis valami mást, újat nyújt a gyerekeknek, nemcsak azt, amit az államilag jóváhagyott tanterv előír. Az oktatási minisztérium által szorgalmazott tervezet ebből a szempontból nem fedi az alternatív iskola fogalmát. Ez a tervezet csupán azt célozza meg, hogy a magyar szülők választhatnak a magyar, szlovák és egy vegyes iskola között. A minisztérium értelmezésében a választhatóságot jelenti az alternatív iskola fogalma. A vegyes nyelvű iskolában azonban ugyanaz lesz a tananyag, mint a magyar iskolában, csupán az lesz a különbség, hogy a természettudományi tantárgyakat szlovákul, a humán tantárgyakat pedig magyarul fogja tanulni a gyerek. - Hogyan és miért született meg ez a tervezet? - Nem új dologról van szó. Lassan harminc éve próbálkoznak már a bevezetésével, de eddig még mindig megbukott valamin az igyekezet. Vagy megijedtek a beláthatatlan következményektől (mi lesz, ha elégedetlenség üti fel a fejét a Csallóközben, ahol a kenyérnek való terem?), vagy akadtak, akik még idejében figyelmeztették az érintetteket a fenyegető veszélyre. A harminc év alatt hol hígult, hol sűrűsödött, hol aludt, de mindvégig létezett ez a terv. Mindig az volt a probléma, hogy a magyar gyerekek nem tudnak szlovákul, s ezen változtatni kell. Törődni kell a magyar iskolákkal - mondták, ez a törődés azonban a valóságban azt jelentette volna, hogy így próbálják asszimilálni a magyarságot. - Miért jelent veszélyt ez a tervezet a magyar iskolák számára? - Több szempontból is. Először is az ilyen „alternatív" iskolában a gyerek elfelejti az anyanyelvét, elszakadnak a gyökerek, eltűnnek azok a szálak, melyek őt a nemzeti kultúrához, a nemzeti identitáshoz kötik. S mire ez a gyerek felnőtt lesz, a saját gyerekét szlovák iskolába fogja adni. Másodszor: e tervezet célja az, hog asszimilálja a Szlovákiában élő magyarságot, hogy valóra válhasson a nagy álom: a nemzetállam eszméje, ami ugye egynyelvű kell hogy legyen. Harmadszor: a gyerek az ilyen iskolában megtanul ugyan szlovákul, de nem lesz művelt. Csak informált, ami nem ugyanaz. - A minisztérium, úgymond, a mi érdekünkben dolgozta ki ezt a tervezetet. Konzultált elképzeléseiről az érintettekkel? - Én korábban a módszertani osztályon dolgoztam, mely az ilyen dolgokban végül is érdekelt. De a nagyságos minisztérium nem kérte ki a szakemberek véleményét, s amennyire tudom, a pedagógiai kutatóintézet magyar részlegét sem kérdezte meg. A pedagógusokról már nem is beszélve. A pedagógusok a sajtóból, a politikusok nyilatkozataiból szereztek tudomást a terveMEGLÉPETT A GYŐRI ORVOS GYILKOSA CSÖKKENŐ RENDŐRPRESZTÍZS 1993. JÚNIUS 24. VILLÁMINTERJÚ A NEMZEDÉKVÁLTÁSRÓL BOLDOGHY OLIVÉRREL, A KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ MŰVÉSZETI VEZETŐJÉVEL - Az éppen befejeződő évadra hogyan tekint vissza a színész és hogyan az újdonsült művészeti vezető? - Tulajdonképpen csupán a kinevezésem után, az évad vége felé kapcsolódtam be színházunk profiljának a formálásába. Addig színészként, s tegyem hozzá pályakezdő színészként tettem a dolgomat. A jövő évad dramaturgiai előkészítésében már részt vett? - Igen, de ezt megelőzően az utolsó bemutatónk előtt a Figaro házasságával küzdöttem meg, de "akkor is mint színész, aki Almaviva grófot játszom. - Színészként mikor volt jó közérzete és mikor volt rossz? - A Tisztákról nem beszélek, mert ott nem volt ilyetén minősíthető érzésem. Az ember tragédiája Ádámjaként a szerep próbája jól indult, de az első előadások nem tűntek annyira jónak. Most, amikor újra elővettük a Tragédiát, már kezdtem színészként jól érezni magamat. A Figaro házasságában nagyonnagyon megszenvedtem Almaviva gróf szerepével. Ami elég furcsa, mert az ember első pillantásra azt hinné, hogy nem is olyan nehéz ez a szerep. Nagyon kínlódtam, s nem minden tekintetben voltam elégedett. - Utólag sem elégedett önmagával? - Most már igen, s elhiszem azt is, megérte a fáradtságot, a küzdést, hogy ne csak a szerep felszínét érintsem, hanem a figura teljes jellemét, egyéniségét ragadjam meg. Az előadások során egyre jobb a közérzetem, bár bevallom, sokkal jobban tör a frász egy-egy Figaro-előadás előtt, mint Az ember tragédiája előtti órában. -Mindezt hallva, s ismverve a fiatal színészek beilleszkedésének buktatóit, kérdezem: Milyen elképzelésekkel vállalta el a művészeti vezető státuszát? - Első alkalommal nem fogadtam el az ajánlatot, de hosszas mérlegelés után belevágtam. Igazából nem tudtam, mit fog ez magával hozni... - Jött egy megvilágosodás, ami után mégis döntött? - Végül is azért vállaltam el, mert egy most zajló generációváltásban vehetek részt. Ez kezd már kirajzolódni, s talán hozzájárulhatok ennek a zavartalan kivitelezéséhez. Véleményem szerint, a környezetünkben válságokat élő színházakban éppen ennek a sima generációváltásnak az elmaradása következtében hullanak szét a társulatok. A fiataloknak más lehetőségeik is vannak, ezért kell elsősorban számukra megteremteni a hazai lehetőségeket. Szerencsések vagyunk, hogy mostanában az én nemzedékem tagjai jönnek a színházhoz, s az érdeklődés is elég nagy a színészi hivatás iránt. Remélem, fiatalságom predesztinál arra, hogy egyeztetni tudjam a tapasztaltabb kollégák és a nemzedékünk elvárásait. xxx Boldoghy Olivér a beszélgetésünk után vette át a Jókai Színház társulata által titkos szavazáson neki adott díjat, amit a legsikeresebb negyven évesnél fiatalabb színésznek ítéltek oda, az elmúlt évadban nyújtott alakításaiért. DUSZA ISTVÁN (Munkatársunktól) A közbiztonság tovább romlik, a bűnözés megfékezésére foganatosított intézkedések nem hozták meg a várt eredményt. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a polgárok egyre kevésbé bíznak a rendőrségben. A legutóbbi közvélemény-kutatás szerint kétharmaduknak az a véleménye, rosszul látja el feladatát - mondotta tegnapi sajtótájékoztatója bevezetőjében Jozef Tuchyňa belügyminiszter. Az év első öt hónapjában 59 gyilkosságot követtek el (ebből 44-et derítettek fel), 17 783 betörés (3989), 3348 gépkocsilopás (587) és 69 nemi erőszak (57) történt. Az egyik legnagyobb gondot a szervezett bűnözés és az ebből származó milliós nagyságrendű pénzek tisztára mosása jelenti. Szlovákiának a jelenleginél 2000-rel több rendőrre volna szüksége, ám anyagiak hiánya miatt az év végéig csak 800-zal gyarapszik számuk. „Nagyon nehezíti a rendőrség munkáját az ügyészek benevolens hozzáállása az egyes bűnesetekhez. Olykor olyan döntéseket hoznak, mintha idillikus állapotok uralkodMOZAIK zetről. Tény, február óta állandóan küldték a tiltakozásokat a minisztériumba, a pedagógusszövetség és a szülök egyaránt. Egyetlen olyan esetről sem tudok, hogy a minisztérium valamilyen formában visszajelzett volna. Sőt, amikor az MKDM képviselője rákérdezett, igaz-e, hogy készül ilyen terv, a miniszter azt mondta, ő nem tud róla. Bebizonyosodott, hogy hazudott. Beterjesztették a tervezetet a kormány nemzetiségi tanácsa elé, az ugyan visszaadta megindoklásra, de ezek szerint tovább dolgoznak rajta. Erre úgy látszik van pénz. - Elképzelhető, hogy a módosított változat elfogadásra kerül? - Nincs kizárva. - És milyen módszerrel tudnák a gyakorlatban megvalósítani? - Ennek is megvan a filozófiája. Ez a politikai hatalom, mely egyértelműen a visszarendeződést szolgálja, tanult egyet s mást az elődjétől. A hatalmon levők megtanulták azt is, hogyan lehet valamit ráerőszakolni az alattvalókra. Most még azt mondják: ez egy választható lehetőség. Később ajánlani fogják, majd kiválasztanak egy-két iskolát, megcsillantják az előmenetel vagy a pénzbeli juttatás lehetőségét. És itt már nem a kiállásról van szó, hanem arról, hogy meg kell élni, hogy az iskolában beázik a tető, hogy nincs pénz a fűtésre. így aztán nem lesz könnyű ellenállni a csábításnak. - Mit tehet ilyen helyzetben a pedagógus és a szülő? - Közösen tiltakozhat, ellenállhat. Akkor is, ha úgy tűnik, nincs sok értelme. Akkor is, ha úgy tűnik, nincs aki meghallgassa. Legalább a lelkiismerete tiszta marad. Becsülettel állhat a gyerekei elé, mert ő mindent megtett, amit tehetett. De ha a kisembereket nem is hallgatják meg, vannak képviselőink, akiknek hangja azért messze elhallatszik, szerte Európában, a világban. Sok múlik rajtuk. Bízzunk bennük! S. FORGON SZILVIA nának az országban. Mi elővezetjük a gyanúsítottat, rábizonyítjuk a tettét, de másnap vagy harmadnap már ismét szabadlábon van, s ott folytatja, ahol abbahagyta. Olykor egy-egy visszaesőt rövid időn belül öt-hatszor is előzetes letartóztatásba kell helyeznünk. Ilyesmi nemcsak kiskaliberű bűnözők esetében történik. A Besztercebányán megölt magyar fogorvos horvát nemzetiségű gyilkosát letartóztattuk. Rövidesen - óvadék ellenében - szabadlábra helyezték. Aztán ismét rács mögé került, ám másodszor is, ezúttal már kaució nélkül kiengedték. A gyilkos, ahogy ez várható volt, eltűnt, s most máibottal üthetjük a nyomát." (ordódy) 4 INZULIN SZLOVÁKIÁNAK A HOECHST-BIOTIKA Kft.-TŐL (Munkatársunktól) Amikor a szomszédos Ausztriában működő HOECHSTAustria AG vegyi konszern vezetői tudomást szereztek az év elejei szlovákiai inzulinhiányról, nagylelkű ajándékkal - 1800 cukorbeteg számára 50 napra elegendő -, humáninzulinnal próbáltak segíteni a rászorulókon. Nemsokára már tervekkel álltak elő: képesek lennének ellátni a hazai piacot a humáninzulin-termékekkel. valamint adagolókkal. A világon is elismert gyógyszergyár 1923-tól gyárt inzulint, 1935ben már tisztított formájával jelentkezik, s 1983-ban megkezdi a humáninzulin gyártását. Minderről a tegnapi pozsonyi sajtótájékoztatón dr. Emma Frank, a HOECHST szakértője tájékoztatta az újságírókat. Elmondta, kutatásra napi 5 millió márkát fordítanak, Dr. Juraj Vozár, az egészségügyi minisztérium szaktanácsadója helyzetjelentést adott a cukorbetegek hazai elterjedéséről. Szlovákia 146 diabetológiai rendelőjében 1991-ben 203 543 cukorbeteget tartottak nyilván (a lakosság 3,9 százaléka). Számuk évről évre emelkedik, és feltétezehető, hogy a népesség 3^t százaléka nem is tud a betegségéről. - Szlovákiában a diabetes mellitust leginkább diétával gyógyítják (87 102 esetben), illetve 80 719 betegnél a diéta és a gyógyszer kombinációjával. 1991-ben a betegek 15 százalékát kezelték inzulinnal (30 ezer beteg), s körülbelül 2000 cukorbeteg napi négy alkalommal - szorul inzulininjekcióra. Közel háromezren kombinált (injekció-gyógyszer) kezelésben részesültek. Sajnos, egyre több a gyermekkori cukorbaj, 1991ben 864 tizennégy éven aluli, illetve 396 serdülő kénytelen naponta többször is injekciózni önmagát. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy míg a fejlett államokban a cukorbetegek 80 százalékát humáninzulinnal kezelik, nálunk csupán 5 százalékát. Az ok prózai: az anyagiak hiánya. Ugyanis a nálunk leggyakrabban használt csehországi inzulin 70 korona, a dán, az amerikai, illetve a HOECHST humáninzulinja viszont kb. négyszáz. Ezért csak a legveszélyeztetettebbek, a gyerekek, a terhes nők, és a más készítményekre allergiás betegek használhatják. A minisztérium szakemberei éppen ezért remélik, hogy a külföldi inzulingyártók mellett a ma már szintén külföldinek számító csehországi Léčiva továbbra is jelen marad a hazai piacon. (péterfi) AHOGY ÉN LÁTOM BALKÁNI VIZIT Tudni kell olvasni a szlovák kormánypárti sajtót, különben kár kiadni érte a napi háromkilencvenet. Tegnap rövid hírben közölte ez a sajtó, hogy Vladimír Mečiar miniszterelnök a hét másik felében hivatalos látogatásra utazik Romániába, és a bukaresti miniszterelnökkel, illetve Iliescu államfővel találkozik. Mintegy a vizit magyarázataként a sajtóiroda még odabiggyesztett a hír végére egy mondatot: Románia az elsők között volt, amely elismerte a Szlovák Köztársaságot. A szlovák kormánypárti sajtóban való olvasni tudás az én esetemben annak köszönhető, hogy nem felejtettem el, mit tanácsolt néhány hete a kormánynak Roman Kaliský szlovák nemzeti értelmiségi, aki mellékállásban a köztársasági elnök tanácsadója. Azt tanácsolta, hogy a magyar fondorlatok következtében nem szabad térdenállva Európába menni, hanem más megoldást kell keresni. És ez a „más megoldás" az elnök külső tanácsadója szerint az lenne, hogy Szlovákai összefogna azokkal a környékbeli országokkal, amelyeknek a magyar kisebbségek jelenléte geopolitikai gondot okoz. Éppen csak nem mondta ki ezt a szót: Kisantant... így olvasva a miniszterelnök romániai látogatásáról szóló hírt, mi tagadás, meglódult a fantáziám. Különösen meglódította mindaz, ami az utóbbi egy hét alatt Szlovákiában a „magyar kérdés" címszó alatt történt. Ugyanis az ország diplomáciai és belpolitikai problémái zömének a megoldását az elkövetkező hetekben nagymértékben befolyásolja a szlovákiai magyarokkal kapcsolatos kérdések megoldása. Hadd mondjam ki őszintén: köztársaságunknak az Európa Tanácsba való felvételére célzok. Minden valószínűség szerint szóba kerül majd miniszterelnökünk bukaresti látogatásán a magyar kérdés is. Már csak azért is, mert Romániában sem ismeretlen ez a probléma. Vajon mit, mi újat tud mondani e tárgykörben Mečiar a román miniszterelnöknek? Vagy a nemzetiségi kérdés témájában milyen tanácsot tud adni Iliescu köztársasági elnök egy, most már deklaráltan Európába tartó szlovák politikusnak? Románia tehát (így az SZK sajtóirodájának híre) az elsők között volt a Szlovák Köztársaság önállóságát elismerő államok között. Ha valamennyi olyan államot felsorolt volna a sajtóiroda a hírben, amely az elsők között volt a szlovák önállóság elismerésében, a hír legalább háromszor olyan hosszú lett volna, hiszen Csehországtól való különszakadásunkat nyomban elismerte összes szomszédunk, továbbá úgyszólván minden ország Európában. Németország is, Franciaország és Anglia úgyszintén. Isten ments, hogy azt firtassam, miért nem utazott ebben a helyzetben a miniszterelnök Magyarországra. A két ország kapcsolata annyira elmérgesedett, hogy miniszterelnökünk akkor sem hinné el Budapest jóhiszeműségét, ha Antall József holnaptól kezdve Szlovákiára „íratná" Nyíregyházát, Debrecent, Miskolcot és Vácot. Annyi gyanakvó, Trianon revíziójának lehetőségével ijesztgető újságcikk jelenik meg mostanában a kormányhoz közelálló újságírók tollából, hogy azt talán még Csurka István is megsokallja Budapesten. Pedig ez már valami! Viszont felteszem a kérdést: ha már egyszer azt tanulmányozza Vladimír Mečiar, hogy miként lehet két, egymást ellenségnek tekintő országnak tisztességesen kiegyeznie, akkor miért nem utazott el Bonnba, Párizsba vagy Londonba... Vajon mit tud mondani a román államfő a kiegyezésről Mečiarnak? Egyelőre nem sokat. Legfeljebb annyit, hogy miként kell bányászokat és parasztokat felhergelni, botokkal felszerelni az elégedetlenkedők, saját nemzetbeliek vagy nemzetiségiek „pacifikálására". Az SZK egyik értelmiségije a minap örömmel újságolta: a kormány végre egyértelművé tette, hogy a Nyugat felé tart. Ami abból is látható, hogy a szlovák politikusok már nem abszolválnak gyanús látogatásokat, senkinek be nem jelentett tárgyalásokat kontinensünk keleti országaiba. Vladimír Mečiar most nem keletre, hanem délkeletre utazott. A Balkánra. Reméljük, nem kisebbségpolitikai tanácsokat kér a román vezetőktől. TÓTH MIHÁLY