Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-23 / 144. szám, szerda

1993. JUNIUS 23. iÚJSZÓi SPORT PLUSZ 10 LOTTOMILLIOMOSOK A sorshúzások félezredéves történetének első hiteles fődíját egy riidlingenbeli polgár, Ludwig Götz nyerte meg. A 28 pénzdíj közt az 50 aranyforintos fődíjat 40 ezer reménykedő sorstársa közül 1504-ben, Zürichben nyerte el... AZ ELSŐ MAGYAR ÖTÖS Az első ötöst Ring Sándorné 1957ben, a 6. játékhéten nyerte. Budapesten, a XI. kerületben lakott. A szelvény kitöltése előtt sorba vette gyermekeit, hogy ki hány éves... Misi akkor 23, Martca 26, Sanyi 33, Laci 37 volt. Velük már négy szám megvolt, de mivel még két gyermeke volt, és nem tudott köztük dönteni, így beírta a saját életkorát, a 66-ost. Ez a számötös 36 éve 855 ezer forintot hozott. Az első szenttamáspusztai ötös 1959-ben volt, amikor Ángyán György 26 éves siketnéma állami gazdasági rakodómunkás egyéves folyamatos lottózását Fortuna ötös találattal jutalmazta. De ez volt az első' alkalom, hogy egy héten egyszerre két ötös találat is volt. Az a fiatalember, aki minden pesti kocsmába betért, és a 10 forintos konyakra 100 forint borravalót adott, mire kijózanodott, a milliós lottóötöséből már semmi sem maradt! Moravszki János, az első Szabolcs-Szatmár megyei lottóötös nyertese sem sokáig élvezhette a millióit, 1968. december 20-án zárult le a hatalmassá duzzadt hagyatéki pere. A nyertes még mielőtt megérintette volna a pénzét, elhunyt, és harcias özvegye örökölte a felét, örökösödési illeték nélkül (889 000 forint készpénzt). Nemcsak a mindig megdöbbenést keltő számötöseivel (hogy lehet ilyen fura számokat kihúzni!) okoz meglepetést Fortuna istenasszonya, hanem a szokatlanul szerencsés helyzetben szokatlanul reagálnak a „boldog" nyertesek is. Volt olyan nyertes bácsika, aki többmilliós nyereményét felvéve az OTP-fiókban patáliát csapott azért, hogy fizessék ki neki az akkor nyolcforintos vonatköltségét is! HUSZONHAT MILLIÓS KÁRPÓTLÁS Megint egy jó példa arra, hogy érdemes hosszú időn át kitartóan kisérteni a szerencsét. A 23. heti 26 767 187 forintos ötös nyertese is ezt tette. Közel harminc éve játszik állandó számokkal. Kérdésünkre, milyen szisztémával választotta ki a számait, nem válaszolt, mondván, ha esetleg elárulná a módszerét, rájönnének a környékbeli lakosok, hogy ő nyerte a nehéz milliókat. - A legfontosabb az - mondja a sors kegyeltje —, hogy amint már szó volt róla, ne hagyjuk abba a játékot. Fortuna nem adja meg könnyen magát, alaposan próbára teszi az ember a türelmét. Úgy higgye el, hogy két találaton kívül még nem volt nagyobb nyereményem. Most tört meg a jég. Bőséges kárpótlást kaptam az Ínséges évekért. - Milyen furcsa, hogy valami belső kényszertől vezéreltetve egy pillanatra sem gondoltam arra, abbahagyjam a játékot. Van a LOTTÓnak egy titokzatos varázsa, amellyel megragadott. Ha jobban belegondolok, akkor tulajdonképpen nem is olyan titokzatos. Amikor a rádióban, tévében hallottam vagy az újságokban olvastam a nagy nyereménykifizetésekről, arra gondoltam, hej, ha én is köztetek lehetnék, és amikor ez az agyamba villant, rögtön megjött a további játékhoz a kedvem. - Pedig akkor még csak nem is sejthettem, hogy a szerencse nagyasszonya, aki hosszú évekre, sőt, évtizedekre tervez előre, már rávett a sikerlistára. Persze, nem árulta el előre a szándékát. Hadd izguljak, hadd erőlködjek - gondolta. A lottójáték a későbbiekben azért is vált fokozottabban népszerűvé a szememben, mert a halmozódásnak köszönhetően akár tonnányi pénzt is lehet nyerni. - A lottózást nem hagyom abba. Egész jól belejöttem a nyerésbe. Vétek volna elzárni az utat a további siker elől. A pénzt Debrecenben fizették ki... TÍZMILLIÓ A BONGÓN A BONGÓ-akciónak köszönheti tízmilliós sikerét az a Békés-megyei férfi, aki a közelmúltban vette fel a májusi számsorsolás főnyereményét. A kétgyermekes fiatalember elmondta, eddig csak négy-öt BONGÓ-szelvényt szokott vásárolni havonta, ám májusban jóval mélyebben nyúlt a zsebéve. Nem kevesebb, mint kétszáz BONGÓ-t vett. A sikerhez, persze, jó adag szerencse szükségeltetett, mást ne mondjunk, a kétszáz cetli közül mindössze kettő, az 1 545 601 és a nyertes, az 1 545 602 tartozott a hatszázas végződésüek közé. A többi mind nyolcszázas, vagy kilencszázas volt. Egyébiránt bátran elmondhatjuk, hősünk felkészült Fortuna fogadására, hiszen rendszeresen totózik-lottózik is, vajmi kevés sikerrel. Igaz, volt már 13+l-ese, de még hatezer forintot sem kapott érte. A „BONGÓ hozta" tízmillió egyébként hamarosan lakássá-gépkocsivá változik, régi vágyakat valóra váltva. LOTTO-KULCSOK 16 szám variációja 38 szelvényen 1. 1 2 3 7 11 16 20. 2 4 11 13 15 2. 1 2 4 6 12 14 21. 2 5 6 9 10 11 3. 1 2 5 7 13 14 22. 2 7 9 12 13 15 4. 1 2 6 10 15 16 23. 2 8 10 13 14 16 5. 1 2 8 9 11 12 24. 3 4 5 10 14 16 6. 1 3 4 5 6 15 25. 3 5 7 9 11 15 7. 1 3 4 7 12 15 26. 3 5 11 12 13 14 8. 1 3 4 9 10 13 27. 3 7 10 14 15 9. 1 .3 8 10 11 14 28. 3 6 8 9 12 16 10. 1 4 6 7 M 15 29. 3 7 S 13 15 16 1 1. 1 4 8 12 13 16 30. 4 5 6 7 13 16 12. 1 5 7 8 10 12 31. 4 7 8 9 11 14 13. 1 5 9 14 15 16 32. 4 10 11 12 IS 16 14. 1 6 8 11 1 3 15 33. 5 6 8 12 14 15 15. 2 3 4 5 8 15 34. 5 8 9 10 13 15 16. 2 3 6 9 13 14 35. 5 H 9 11 13 If, 17. 2 3 8 10 12 14 36. 6 7 10 11 12 13 18. 2 4 5 9 12 16 37. 6 ') 11 13 1-í 1(, 19. 2 4 6 7 8 10 38. 7 9 10 12 14 16 A VERSENYHIÁNY KELEPCÉJÉBEN MIÉRT VEZETETT ANNAK IDEJÉN KÉT EDZÉSNAPLÓT AZ ÉLSPORTBÓL IDÉN TÁVOZNI KÉSZÜLŐ SZIKORA PÁL? Gyaloglócsillaga csak túl a harmincon ragyogott fel igazán. Most negyvenegy évesen az élsportból távozás gondolata foglalkoztatja. Szikora Pál,a füleki ötvenkilométeres válogatott gyalogló számára június 6-án valahol Podébrady és Prága között szállt el a folytatás reménye. A tikkasztó hőségben feladta a versenyt, mert részidejéből könnyen kiszámította: hiába tenné meg a távot, már nem érne célba a vb-szintidőn belül. Kellemetlen helyzet, mert ötven kilométeres verseny, vagyis újabb alkalom aligha lesz már a nevezési szint teljesítésére. • Podébrady óta gyakrabban foglalkoztatja pályafutása befejezésének gondolata? - Igen. Koromnál fogva valóban nincs semmi, ami rávezetne, hogy megpróbálkozzam a jövő évi Európa-bajnoksággal. Stuttgartban szerettem volna búcsúzni, mert pontosan tíz éve a helsinki vb-n törtem be az élvonalba. Tizenegyedik lettem. Hát erre már nehezen számíthatok. • Van-e még remény arra, hogy kijut a világbajnokságra? - Július 3-ig lehet teljesíteni a nevezési szintet. Felhívtam budapesti barátomat, nem tudna-e felhajtani valamilyen versenyt Svájcban vagy Franciaországban, ahol van ötven kilométeres táv is. Telefonált Magyarországról Cukor Zoli, akinek az edzője vagyok, azt mondta, ők hajlandók külön versenyt szervezni. Csak az a kérdéses, elismeri-e a Szlovák Atlétikai Szövetség, ha nincs benne az eseménynaptárban. • Van értelme az egésznek? Képes lenne a 3:58,21-es szintidő teljesítésére? - Benne van a lábamban. De nincs hol kiadnom magamból. Tavasszal Békéscsabán kellett volna ötvenest menni. A legjobb eredményeket mindig márciusban, áprilisban szoktam elérni, akárcsak a spanyolok vagy az olaszok. O Szóval, kevés a verseny. Ha tehát nem lesz hol megbirkóznia a nevezési szinttel, akkor egyetlen hazai ötvenkilométeres gyalogló sem teljesíti. Anélkül - kivételesen - nem vihetnék ki Stuttgartba? - Erősen kétlem. Bár társaim se állnak jobban, mindegyikünk a 4:05ös IIHF-szint fölött jár. Egyedül Štefan Malik került a közelébe, tán neki van esélye, különben Szlovákia nehezen indít valakit távúnkon. • Említette, 1983-ban debütált a világbajnokságon. Harmincegy évesen. Utána kezdődtek érett atlétaévei. Jóval később, mint versenyzőtársaéi. Mi ennek a magyarázata? - Sokáig a kassai VSŽ színeiben gyalogoltam, ám a Juraj Benčík irányította legjobbak Besztercebányán készültek. Edzőjük őket nyomta a keretbe. Már huszonéves fejjel sokszor kopogtattam a válogatott kapuján, de rendre mást részesítettek előnyben. Teljes gőzzel mégsem mertem edzeni, de leengedni se akartam, mert akkor kitettek volna az élsportközpontból. Benčíkék a világban szerzett felkészülési ismeretanyagot nem adták tovább, meghagyták maguknak. Szűk körben alkalmazták. Csak utána jutottam hozzá, mikor elkezdtem külföldre járni. Valójában azonban nem mertem igazából belevágni. • Ez visszatartotta fejlődésében? - Mindenképpen. • Nem kellett volna mégis rákapcsolnia? Kassaiként végigverni a legjobbakat, s aztán akarva-akaratlanul jöhetett volna a meghívó a válogatottba ... - Végül is így történt. Másképpen készültem, mint a beszterceiek. Két edzésnaplót vezettem. Az egyiket magammal vittem az edzőtáborba. Benčík elvette, belenézett, s utólag hallottam, hogy azt mondta, ebből nem lesz semmi. Éppen ezt akartam elérni, mert én a másik napló szerint edzettem. S mikor jött a verseny, megvertem a Benčík-legénységet... Nem akartam Besztercére menni. A vezető edző már nyolcvanegyben csalogatott. Két évvel később Kassáról jutottam ki Helsinkibe, utána azonban felülről olyan nyomás nehezedett rám, hogy a Duklába kellett igazolnom. Később hallottam, ha nem teszem meg, kirekesztenek az élsportból, s vele együtt a válogatottból is. Most mégis állítom: nem bántam meg akkori döntésemet. • Közel tíz évet töltött a Duklában... - Nyolcvannégy január elsején mentem oda. Korom nem játszott szerepet. Bárhogy is vesszük, öt éven keresztül Csehszlovákiában nem kaptam ki ötven kilométeren. (M. Nagy László felvétele) Edzésen ugyan megvertek, de a versenyeken mindig nyertem. Nagyon sajnálom, hogy nyolcvannégyben nem mehettünk az olimpiára. Akkoriban 3:46-ot gyalogoltam, ami kitűnő eredménynek számított. Ráadásul ilyen tudású versenyző lényegesen kevesebb volt, mint napjainkban. Los Angelesben akár az első hatban is végezhettem volna... Nyolcvanhétben 3:42,20-at értem el, ami máig a világon az örökranglista 11-12. helyét jelenti. De számomra az az értékes benne, hogy teljesen tiszta voltam, semmit nem szedtem, míg a németek és oroszok, akik megvertek, mind fogyasztottak valamilyen szert. Nem volt ez akkor sem titok. Sajnálom, hogy mikor igazán formába lendültem, emiatt nem vehettem fel velük a versenyt. • Ugorjunk időben előre. Idén eleve azzal kezdte, hogy Stuttgartban befejezi? - Nem. Az olimpia után már nem években terveztem. Legfeljebb egyetlen esztendőben gondolkodtam. Idén Stuttgartba szerettem volna kijutni. Ottani szereplésemtől függne a folytatás. • Mi késztette arra, hogy újra meg újra elkezdje a felkészülést, s ne a korára hallgasson? - Nem csak belső ösztönzésre történt. Benčík visszatérése, klubom érdekei mind közrejátszottak. Szlovákia önállósulása után kiderült, nincs sok ötvenes gyalogló tájainkon. Felkértek, hogy folytasam. A mexikói Világ Kupa és Stuttgart reménye elegendő vonzerőnek bizonyult. • Már csak halvány reménye van kijutni a vb-re. Netán végleg lemondott pályafutása folytatásáról? - Igen. Mert való igaz, a világ elszaladt előlem. Olyan ez, mint a focistánál, aki ha pályára lép, szeretne labdába rúgni. Úgy veszem észre, én már nem érek labdaközeibe. Csak úgy versenyekre járni meg nincs kedvem. • Idén az időjárás nem fogadta kegyeibe az ötven kilométeres gyaloglókat. Mexikóban és Podébradyban az erős napsugarak szinte elűzték a versenyzőket a pályáról. Általános jelenség, hogy ilyen ritkán lehet összecsapni félszáz kilométeren, vagy csak az 1993-as évben ennyire ritka az eseménynaptár? - Inkább az utóbbit mondanám. Április végén Világ Kupát rendeztek Mexikóban, előtte sok selejtezőversenyt tartottak. Akik kijutottak a vbre, már arra összpontosítanak, így másoknak nemigen akad bizonyítási alkalmuk. De meggyőződésem, Nyugat-Európában vannak versenyek. Ha tudomást szerzek valamelyikről, biztosan elmegyek. • Ha élsportolói pályafutása mégis stuttgarti záróakkord nélkül végződne, akkor is egy csodálatos teljesítmény. Szokott-e időnként gyaloglói múltjában kalandozni? - Nem. Töprengeni sem szoktam rajta. Úgy fogadtam az egészet, ahogy jött. Számomra ez így természetes. • Figyelve pályafutását, alighanem Kassa, Besztercebánya és Fülek nőtt leginkább a szívéhez. Mit jelentenek ezek a városok gyaloglói életében? - Tizennégy évet töltöttem Kassán, ott végeztem az ipariban. Akkor még volt rangja az atlétikának a városban, más emberek forgolódtak körülötte. Besztercén már a gyaloglásból éltem, nehezebb volt elviselni. A hajsza a téli alapozással kezdődött, két-három hetet töltöttünk Gyügyön. Januárban, amíg nem jártunk a Kanári-szigetekre, rendszeresen öt hetet készültünk a Tátrában. Előfordult, hogy éjjel hazaértem, és másnap már útrakeltünk Spanyolországba. További két hétre. Hazajöttünk, teljesítettük a szükséges szintidőt, elmentünk egy-két versenyre, s aztán megint irány a Tátra. Újabb három hétre, majd rövid otthonlét után utaztunk Franciaországba. És ez így ment évről évre. Úgy elszaladt az idő, hogy észre se vettem. • Akkor Füleken kevés időt töltött... - Főleg az utóbbi esztendőkben, amikor rendre jöttek a világversenyek. Volt pénz, edzőtábor edzőtábort ért. Losoncon születtem, hármasikrekből, testvéreim azonban rá egy hónapra meghaltak. Mindig füleki voltam, s az is szeretnék maradni. A sok utazás közben jónéhányszor hazahúzott a szívem. Egyszer öt hét után értem vissza a Tátrából. A kádban fürdő kisfiam, mikor meglátott, elkezdett sírni. Rosszul esett. Felötlött bennem: érdemes ezt csinálni? Aztán mégis átrágtam magam rajta. Később felnőtt gyerekeim büszkék voltak rám. Mikor megnyertem a podébradyi versenyt, s a fiam látta a tévében, örömében elkezdett sírni. Családcentrikus vagyok. Nem lakásban, hanem családi házban élünk, a kertészet, szőlészet és borászat a hobbim. Ez lépett a sport helyébe. Amikor csak lehetett, otthon készültem, de az év kétszázötven napja edzőtáborban telt el. • Van-e annak titka, hogy három iksszel a háta mögött nálánál fiatalabbakkal tartotta a lépést? - Elég későn tértem át az élsportra. Ha húszévesen vágok bele, hamarabb belefáradtam volna. Erőnlétileg és lélektanilag egyaránt. Nemrégen egy tesztemből kiderült, szervezetem fizikai állapota egy harmincnyolcévesével azonos. • A gyaloglásból él(t)? - Más foglalkozás mellett élsportot nem lehet űzni. Teljes embert, állandó koncentrációt követel. Kiengedni csak egyszer lehet, az idény végén, akkor is csupán egy hónapra. • Ha mégis abbahagyja, hogyan akarja betölteni az életében keletkező űrt? - Mindössze az élsportról mondok le, veteránok közt még folytatom. Balassagyarmatról kaptam ajánlatot, októbertől gyerekekkel szeretnék foglalkozni. De nem profi edzőként, ahhoz nincs kedvem. Na és jó lenne még bíráskodni. Majd meglátom... J. MÉSZÁROS KÁROLY