Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-23 / 144. szám, szerda

5 LAPOZGATÓ ÚJ szól 1993. JÚNIUS 24. A MÉLYPONT UTÁN JEGYZETEK A 30. JÓKAI MAROKRÓL. A jubileumi Jókai Napok szubjektív értékelését hadd kezdjem néhány őszinte könnycseppel, amelyek érettük tolulnak mindannyiunk szemébe, akik már nem lehettek itt, nem vehették át az emlékplakettet: Drobka Géza Rimaszombatból, Gyurcsó István Bajtárói, Izsák Lajos, Izsáról, Kanala Józsefné Rozsnyóról, Löwinger László Komáromból, Lucza Imre Hetétfyről, Nagy László Léváról, Reidel Sándor Dunaszerdahelyről, s egy döbbenet, Kulcsár Tibor az ünnep idején intett örök búcsút mindannyiunknak. Élő emlékük által, hitük erejéből meríthetünk erőt mi élők, alapvető ügyünk továbbgondolására, értékteremtésre. Jómagam írtam le egy évvel ezelőtt a 29. Jókai Napokat értékelő szövegemben, hogy az kellett legyen a mélypont, annál mélyebbre már nem süllyedhet műkedvelő színjátszásunk, s végtelenül optimistán ünnepnek tekintettem azt az évadot is, Pilinszkyvel szólva, maga volt a „mélypont ünnepe". Az idei Jókai Napok alatámasztották sejtésemet, s különösen a hét második felében nemcsak a jubileum velejárójává, hanem a színházteremtés ünnepévé is emelték ezt az országos rendezvényt. A varázslat kezdetét feledve, felvillantotta már kedd este az örsUjfalui színjátszó együttes, akik Kiss Péntek József rendezésében Klimits Lajos Névtelen levelének parafrázisával, annak egészen figyelemre méltó megjelenítésével, izgalmas (olykor ugyan öncélúnak tűnő) poentírozással s a produkció mindvégig lüktető tempójával lepték meg a közönséget. A folytatást a két „politizáló" diákegyüttesünk, a dunaszerdahelyi Fókusz és az „X" Iparista Kisszínpad Kassáról jelentette, mindkét együttes a rendezők egyéniségéből s a csoport magasfokű kreativitásából adódóan tett eleget az elvárásoknak. A Császár uj ruhája a Fókusz megjelenítésében úgy is, mint a szlovákiai jelen karikatúrája, s úgy is mint Übú-jelenség a maga abszurditásával szuverén és érett produkció benyomását keltette. Kiemelkedő egyéniségek nélkül, de magával ragadó, egységesen magas nívójú csapatmunkával, kellő összpontosítással formálta meg világunkat s a maga belső világát is. A rendező Jarábik Gabriella legfőbb erénye- úgy tűnikaz, hogy partnernek tekinti a színészeket, engedi kibontakozni a kreativitásukat, mintegy a háttérből, viszszahúzódva irányít, s teszi ezt magabiztosan, a felkészültség biztonságával. A kassai „X" Iparista Kisszínpad a Fókuszhoz hasonlóan napjaink egyik abszurd kalandját mutatta fel Mrožek darabjának színrevitelével. A Ház a határon a családi idilltől ível az emberi megaláztatás legelemibb és legmonumentálisabb torzójáig. Ellentétben a dunaszerdahelyiekkel, az „X" formanyelve egy kiemelkedő tehetségű színész. Czajlik József egyéniségéből építkezik, lehetőséget adva Pásztó András rendezőnek az elmélyült elemzésre. Minden pozitívuma ellenére, a darab a közepe táján veszített a tempójából, ami véleményem szerint abból adódott, hogy a darabot kevésszer játszotta az együttes. Nagyon kellemes meglepetéssel szolgált a losonci Kármán Színkör. Az együttes Max Frisch Biderman és a gyújtogatok című darabját vitte színpadra meglepő fegyelemmel s alapos, feszes rendezésben. Szabó Árpád odafigyelő, a legtöbb esetben pontos rendezése olyan értékeket mutatott fel, amelyek régóta hiányoznak tájainkon. A jubileumi Jókai Napok nagydíját a füleki Zsákszínház kapta, minden kétséget kizáróan, Mázik István rendezésében s főszereplésével. Schwajda György Csodája nem csak címében került színpadra, de minden pillanatában visszaadott valamit a nézőnek a szó valós varázsából is. A Zsákszínház együttese kétségtelenül hazai amatőr színjátszásunk legkompaktabb csapata, s Mázik István mellett több, egészen jelentős tehetségű színész is felbukkant az együttesben. Éppen ezért nem véletlen, hogy a legjobb női alakítás díját is a Zsákszínház tagja, Rózenfeld Ilona kapta Veronika árnyalt, végtelenül tudatos, visszafogott megformálásáért. Az igazán figyelemre méltó hazai produkciók mellett a vendégegyüttesek, a belgiumi Agora német színjátszó együttes, a paríizánskei Színjátszó Egyesület, a budapesti Arvisura jelentették a fesztivál krémjét, de erről, mint színházi élményről, s mint jelenségről is, külön szeretnék írni. A varázslat mellett voltak természetesen könnyen felejthető produkciók is, öncélú, világraerőszakolt előadások; emberek, akik az értékelés után megsértődve, személyeskedő replikázással elvonultak. Hála Istennek, a 30. Jókai Napok nem erről szólt, nem ez volt a maradandó és sokáig élő benyomás: elemeznünk kell a színházi sors mellett önmagunk sorsát is, hogy megmaradjunk. SOÓKY LÁSZLÓ EGY ÓVODA HALÁLÁRÓL (Folytatás az 1. oldalról) tályból), egy magyar óvónőt Kiskeszin helyeztek el, a következőt, mivel szlovák képesítése van, a városi óvodában, az ötödik pedig anyasági szabadságra ment. - Három tanítónővel közös megegyezés alapján bontottuk fel a munkaviszonyt. Tudom, nem érv, de három év alatt 500 pedagógustól kellett megválnunk. Mivel a béralapból 7 millió korona hiányzik, nem tudjuk állni a két óvoda tizenhat pedagógusának bérét, ami évi 600-650 ezer koronát tesz ki. Elegendő számú gyerek esetében másképp kellene döntenünk. - Miért nem ismertették a helyzetet a szülőkkel? - kérdeztem. Az igazgató szerint az öreg óvoda igazgatónője még június elsején beszélt a szülőkkel, de e hét péntekén Káposztás mérnöknővel együtt részt vesznek az óvoda szülői értekezletén. NÉLKÜLÜNK DÖNTÖTTEK Az óvodások szülei már júniusban felháborodtak a hír hallatán, de az első pillanatban nem tudták mitévők legyenek. Legfontosabb gondjuk ugyanis az volt, hova kerül a gyermekük. Csak később fogták fel, hogy igazságtalanság történt, hiszen a jobb óvodát szüntetik meg, s a jobb pedagógusok válnak munkanélküliekké. - A mi óvodánkban csodálatos összmunka folyt. Teljesen mindegy, melyik tanítási nyelvű osztályba jártak a gyerekek, minden tanilónőt szerettek - kezdte el a panaszáradatot a Csenger gyerekek nagymamája. - A mi óvodánk iránt mindig nagyobb volt az érdeklődés, mint a város bármely ovija iránt. A magyar osztalyba is évről évre azért jelentkeztek sokan, mert a tanítónők jó híre közismert. Az ovi bezárását most azzal (is) indokolják, hogy kevés a gyerek. De ezt, szerintünk, tudatosan készítették elö, már a beíratások idején - folytatta Javorka Miklós, a hároméves Ricsi édesapja, aki elképzelni sem tudja, miképp szokná meg gyengénlátó kisfia a szűk teret, de főleg a balesetveszélyes lépcsőket. Újlaky Mónika ötéves kislányát félti, aki nagyon ragaszkodik a pedagógusokhoz. Gabriella Ferenčíková kifejtette, ha nincs a megszűnés körüli hercehurca, sokkal több szülő Íratta volna be gyermekét az öreg óvodába. Elképzelni sem tudja, miként magyarázza meg hároméves Lucka lányának, miért nem járhat többé az öreg oviba. Révay Jana már nem érdekelt az ovi-ügyben, gyermeke iskoláskorúvá érett. Ennek ellenére, eljött a találkozóra, s véleményt nyilvánított. - Tudom, mit éreznek a szülők, a gyerekek. Valamennyiünk számára fontos nemcsak az óvoda, hanem a tanítónők megtartása is. Három ember fizetése miatt robbantják az összeszokott pedagógus-kollektívát, hát nem borzasztó? - Ismerjük az emeletes óvodát, hiszen a nyári szabadságolások alatt oda hordtuk a kicsiket. Nem érezték jól magukat, visszavágytak saját környezetükbe. Renata Fodorová tárgyilagosan közli, nem tudja megállapítani a két intézmény közötti különbséget. Szerinte, a kérdéssel szakembereknek kellene foglalkozniuk. S ha már a gyár a drágább épületet választja, jó volna - a gyerekeket megkímélendő -, ha a kicsiket a régi pedagógusok oktathatnák tovább is... - Igazságos döntést akarunk. Hirdessen az iskolaszék pályázatot, s a papírgyári óvodában helyezze el a tíz legrátermettebb tanítónőt - magyarázta Meller Györgyné. A MEGEGYEZÉS ETIKUSABB? Szombat Gizella és Báti Erzsébet huszonhat éve tanítanak. A papírgyári óvoda magyar osztályában mindig legalább 25-28 gyerek gondját viselték, s tanították őket a legkorszerűbb módszerek szerint. Most mégis ők kerültek az utcára. - Hárman maradtunk munka nélkül, az egyik kolléganő, mivel a férje vállalkozó, nem is gondolkodott arról, hogy netán elfogadja a négyünknek felkínált félnapos állást Kiskeszin - mondta Szombat Gizella. - Mi sem tartottuk elfogadhatónak. Egyrészt az utazás miatt, másrészt a félnapos munkaviszony csak egyikünknek oldotta volna meg gondjátbaját. Ráadásul Simon Erika kolléganőnk onnan származik... - Ügy érezzük, hogy itt más van a háttérben - vette át a szót Báti Erzsébet. - Ebben az iskolaévben az óvodánk négy osztályát 106 gyerek látogatta. Az új iskolaévben igaz, „csak" 76 gyereket írattak be a szülők, hiszen helyzetünk bizonytalan volt. Évközben ez idáig mindig 10-15 gyerekkel gyarapodtunk. Becsaptak bennünket, s ez a legszörnyűbb. Ugyanis Verseghy igazgató április végén azzal nyugtatott min- De nem önök, önként akarták megszakítani munkaviszonyukat. Vagy igen? - Nem, dehogy! -Akkor a tanügyi igazgatóságnak - átszervezés miatt - kellett volna felmondani önöknek, s ez bizony háromhónapos felmondási idővel jár! - Nekünk azt mondták, hogy anyagilag nem járunk rosszabbul. Aláirtuk a papírokat. Nem tudjuk, mi lesz velünk, de a kicsiket sajnáljuk a leginkább. Ki gondol rájuk?! Meghallgattam az óvoda-ügy szinte valamennyi résztvevőjét, s minduntalan az volt az érzésem, hogy valamit elhallgatnak előttem. Nem ket, hogy ha kevés lesz a gyerek, majd bezárnak egy osztályt. Meg sem említette az óvoda megszüntetésének a lehetőséget. Junius elsejen pedig közlik velünk, mégis másképp döntöttek. Rajtunk kívül - bár őket a gyár fizette - munkanélküli lett három takarítónő, egy mosónő, es két szakácsnő. Mikortól mondtak fel önöknek? - tudakoltam, s számolni kezdtem a felmondási idő hónapjait. - Nekünk a tanügyi igazgatóság - Érsekújvárott - azt ajánlotta, hogy közös megegyezés alapján bontsuk fel a munkaviszonyt. Azt mondták, hogy ez - ránk nézve - erkölcsileg is elónyösebb. Meri jobban hangzik, mintha felmondanánk. (Méry Gábor illusztrációs felvétele) tudtam megérteni, miért kell megszüntetni egy, bár öregebb épületben működő, de kiváló eredményeiről ismert óvodát, s nem a gyérebben látogatottat. A kételyeimre a szülők egyenes választ adtak. - Feltételezzük, hogy a múlt rendszerben kialakult kötődések a mai napig sem lazultak meg. Ezért, könynyebb ejteni a fiatal Marica Urbanová igazgatónőt, kolléganőstül, mint a hajdani pártközpont fejesének feleségét. Elkeserítő, hogy mindez a gyerekek kárára történik. Felháborító, hogy szinte az utolsó pillanatban avatnak be minket a tervekbe, s csak akkor kerül sor a hivatalos tájékoztatásra, amikor minden eldőlt. Bele kell nekünk ebbe nyugodni?! PÉTERFI SZONYA JÚ UTAT ROMÁNIA Néhány évvel ezelőtt a Feketetenger partján lévő üdülők (Mamaia, Konstanza, Mangalia) a turisták paradicsomának számítottak. Tavaly és az előtte lévő két évben is alaposan megcsappant a látogatók száma. Az utazási irodák kínálatában fehér hollónak számít a romániai ajánlat. A kalandra vágyókat azonban semmi sem tarthatja vissza... UTAZÁS: A legbiztonságosabb és legkényelmesebb természetesen a repülőút. Bár a legutóbbi hírek szerint az országban nincs üzemanyaghiány, ráadásul a benzin olcsóbb, mint nálunk (a szuper literje 140 lejbe kerül, ez kb. 7 korona) nem nagyon ajánlatos gépkocsival utazni, mert nagyon ritka a benzinkutak hálózata és az autósoknak többórás várakozással kell számolniuk. A másik probléma az utak állapota, mely sok kívánnivalót hagy maga után. A falvakban ne lepődjünk meg, ha kéregető gyerekek állják körül a kocsinkat, akik attól sem riadnak vissza, hogy kárt tegyenek autónkban - főleg, ha elégedetlenek a „baksissal". Általános szabály: nem ajánlatos éjszaka utazni, könnyen eltévedhetünk, mivel az utak jelzése nagyon rossz. SZÁLLÁS: A szállodákban a külföldiek kb. nyolcszor többet fizetnek, mint a hazaiak. Egy kétágyas szobáért közel 30 ezer lejt is elkérnek (kb. 1200 korona). Semmi esetre sem ajánlatos elindulni anélkül, hogy a szállást ne biztosítottuk volna be otthon valamelyik utazási iroda segítségével. Ez vonatkozik azokra is, akik nem a tengerhez készülnek, hanem Erdély csodálatos világát szeretnék bejárni. A tengerparton az árak világszínvonalúak, ám a szolgáltatások távolról sem azok. ÉTKEZÉS: A szállodákban viszonylag bőséges a kínálat, igaz az árak európai viszonylatban is borsosak! Egyre több a magánétterem, ahol különböző ételkülönlegességeket kínálnak, és a kiszolgálás is figyelmesebb, mint az állami éttermekben. Meglehetősen olcsón lehet étkezni a büfékben, ám itt jobb óvatosnak lenni, mivel a mi gyomrunk nem mindig képes megemészteni a helyi „specialitásokat", és sok helyen a higiéniai előírásokat sem tartják be. Az üdítők kínálatával nincs gond, szinte mindenütt kapható Coca-Cola vagy Pepsi kb. ugyananynyiért, mint nálunk. A román sör nem nagyon ízletes, sok helyen kapható török vagy magyar import sör, ez viszont drágább mint a hazai. Az élelmiszerboltokban a választék nem olyan, mint nálunk. JÓ TUDNI: A szlovák nagykövetség címe: Strada Oterari 1-3, Sector 2 Bucuresti, tel. 3123352. Az orvosi segítséget az egész országban a 061-es, a rendőrséget a 055-ös számon lehet hívni. -tics A fiileki Zsákszínház mutatta be a Csodát Komáromban (Czékus Péter felvétele)