Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-21 / 142. szám, hétfő

1512 lÚJSZÓi MOZAIK FÉLKÉSZ TÖRVÉNYTERVEZET A LAKASOKROL MIT SZÓL HOZZÁ A PARLAMENT? Sokan megkönnyebbültek, amikor megtudták, a kormány jóváhagyta a lakástulajdonról szóló törvény tervezetét - megoldódnak a problémák. Az optimizmus viszont korai; ma még az sem vehető biztosra, hogy ezt a törvénytervezetet a parlament megszavazza. A tervezetet alaposabban olvasgatva ugyanis rá kellett jönnünk, hogy több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Amolyan szocialista félkészterméknek tűnik, amelyen annyit kell csiszolgatni és javítgatni, hogy kérdéses, érdemes-e egyáltalán „megvenni", foglalkozni vele. Itt van például a lakásárak kérdése: a tervezet szerint az úgynevezett beszerzési árból kell kiindulni, de hogy mi ez a beszerzési ár (mondjuk egy 1945-ben konfiskált, azaz az áHam tulajdonába ingyenesen átszállt lakóház esetében), azt már a tervezet nem határozza meg. Avagy, a tervezet leszögezi, hogy az állami vállalatok, költségvetési és dotált szervezetek, valamint a lakásszövetkezetek a bérlökkel attól a naptól számított egy even belül kötelesek megkötni a lakás átruházásáról szóló szerződést, hogy azt a bérlő kérte. Tisztázatlan marad viszont az a kérdés, hogy egyéb lakóház-tulajdonosok, mint például az állami részvételű részvénytársaságok, kötelesek-e ilyen szerződést kötni vagy sem. Tisztázatlan marad az a kérdés is, mi lesz az olyan lakóházakban levő lakásokkal, amelyeket a község már elzálogosított, hogy a banktól hitelt kapjon. Továbbra is terheli a jelzálog a házat es a lakást? A lakását megvásárló bérlő fizessen a vételáron felül, térítse meg a község által felvett hitelt? A törvénytervezet szerint a 30 százalékos árkedvezmény is csak azoknak járna, akik az állam vagy a község tulajdonából vásárolják meg a lakást. Megkérdőjelezhető, miért nem részesülhetnek ebben a kedvezményben azok is, akik állami részvételű részvénytársaságok tulajdonából vásárolják meg lakásukat. A törvénytervezet ugyanakkor csak az állami és a községi tulajdonból vásárolt lakásokkal kapcsolatban állapítja meg, hogy a szerződés aláírását követően a lakás árának 15 százalékát kell készpénzben kifizetni, s az ár fennmaradó részét a szerződés aláírásától számított 10 éven belül. Milyen szabályok vonatkoznak azokra, akik az úgynevezett állami részvételű részvénytársaságoktól vagy a külön előírás szerint megszerzett lakóházakban vásárolnak lakást? A tervezet 23. paragrafusának 5. bekezdése szerint, ha a lakóház tulajdonosa nem tulajdonosa egyben annak a teleknek, amelyen a ház áll, a törvény a háztulajdonos számára dologi tehernek megfelelő jogot keletkeztet (itt nyilván egy időben korlátozatlan bérleti jogról lenne szó). A törvénytervezet viszont nem ad választ arra a kérdésre, ingyenes vagy visszterhes „bérleti jogról" lesz-e szó. Márpedig az alkotmány szerint a tulajdonjogot kényszerűen korlátozni csak megfelelő térítés esetében lehet. Ki fogja fizetni a bérleti dijat? Újabb restitúciós törvényeket alkotunk majd az így kisemmizett földtulajdonosok kárpótlására? A jogrendben nagyobb áttekintéssel rendelkező szakértők nyilván más kifogásokat is felhozhatnanak ezzel a bölcs kormány által jóváhagyott törvénytervezettel kapcsolatban. Ugyanakkor szinte biztos, hogy a képviselők a kifogásaiknak hangot adnak majd a bizottsági, esetleg a parlamenti ülésen. A parlament megteheti azt, hogy a törvénytervezetet nem hagyja jová. A kormány pedig ilyen esetben a parlamentet azzal vádolhatja, hogy egy az állampolgároknak tetsző törvényt nem fogadott el. FEKETE MARIAN ITTHON TÚRTÉNT - 7 NAP ALATT A LEGSZEGÉNYEBBEK ROVÁSÁRA. Kétsegtelen, hogy a posztkommunista országokban sehol sincs könnyű helyzetben a Nemzetközi Valutaalappal tárgyaló kormány. A szlovák kormány nagyon rossz helyzetben van. Az IMF azt szabta a hitelfolyósítás feltételéül, hogy 1993-ban az állami költségvetés deficitje nem lesz nagyobb 16 milliárd koronánál. A bevételhiány azonban már az év első 5 hónapjában 11 milliárd körüli. így javában folyik a kiadások lefaragása, és ez - természetesen - a szociális, az egészségügyi, az oktatásügyi szférában valósítható meg látszólag legkönnyebben. A miniszterelnök - most már teljesen nyilvánvaló - azért ódzkodik a családi pótlék és a drágasági pótlék folyósítását liberalizáló törvény (egyébként számára kötelező) aláírásától, hogy Szlovákia szalonképesebbé váljék az IMF számára, hogy a 3,8 milliárd, amelyet pótlékként kellene a valóban rászorulóknak folyósítani, benn maradjon az államkasszában. Keltošová szociális ügyi miniszter, igaz, szívóskodik, hogy az IMF túlságosan kemény feltételeinek teljesítése során „nem hagyjuk magunkat sarokba szorítani", közben azonban már sejteti, hogy szigorítják a munkanélküli-segély és más juttatások folyósításának a feltételeit. És reméli, hogy a szakszervezetek ennek során „megfontoltak lesznek, és felismerik, hogy itt magasabbrendű érdekekről van szó". Mindez így, szóval elmondva, logikusnak is tűnik. Talán még a legroszszabb helyzetben levő néhány százezer család is megértené a „magasabbrendű érdekek" jelentőségét, ha nem tudnák az emberek, hogy az igazán nagy összegeket a rosszul működő állami vállalatok nyelik el. A privatizáció megtorpanása miatt nem lehet az alagút végét látni. A legszegényebbek ezért viseltetnek kevés megertéssel a szociális kiadások lefaragása iránt. Félő, hogy ez a kormánypolitika a baloldali szélsőségesek karjaiba kergeti a bajbajutottakat. HOGYAN TOVÁBB A PRIVATIZÁCIÓBAN? A hét végén megjelent a kormány gazdaságpolitikai nyilatkozata, amelybe már a Nemzetkőzi Valutaalappal folytatott tárgyalások eredményeit is „beépítették". A dokumentum legfigyelemreméltóbb pontjai a pénzpolitikával és a privatizációval kapcsolatosak. A kormány az infláció letörésére törekedve megkülönböztetett figyelmet fordít a bérnövekedés korlátozására. Ezzel igyekszik hozzájárulni a termékek külföldi versenyképességének javításához, illetve a munkanélküliség fékentartásához. Rövid távon ez talán járható út, távlatilag azonban aligha vezethet eredményhez, hiszen a bérszabályozásra épülő gazdaságpolitika mindenképpen a belső vásárlóerő korlátozódásához vezet. Mind a gazdasági vezetők, mind a munkavállalók arra kíváncsiak, meddig tart ez a szakasz, és mikor lesz Szlovákiának lehetősége a kitörés megkísérlésére, tehát a szelektív fejlesztés beindítására. A privatizálás Klaus által kidolgozott modellje - úgy tűnik - Szlovákiában elveszítette időszerűségét. A vagyonjegyes privatizáció alapfilozófiája ez volt: Legyen a vagyonnak gazdája. Az országban 900 gazdasági egységet privatizáltak e jelszó jegyében, és e vagyon értéke 150 milliárd korona. A módszer, mi tagadás, nem váltotta meg a gazdaságot. A második hullámban a kormány nyilatkozata szerint 650 közép- és nagyvállalatot kell magánkézbe adni 210 milliárd korona értékben. A standard (szokványos) privatizálási módszer előtérbe helyezése mögött az áll, hogy a kormány a versenytárgyalásokkal, árveréssel, közvetlen értékesítéssel stb. történő üzemeladások révén pénzeszközökhöz kíván jutni a gazdasági válság kezelésére. Kiemelt cél a külföldi beruházók Szlovákiába „csalogatása". A még állami kézben levő vállalatok nagy részére azonban a leépültség jellemző, és ennek mértéke hónapról hónapra fokozódik. így félő, hogy az üzemek megvásárlása helyett az érdeklődők várakozó álláspontra helyezkednek, hogy az ingatlanokat végül (mert teljesen elértéktelenedtek) minimális összegért vásárolhassák meg. A standard módszerek előtérbe helyezése így visszaüthet, a válság kezelhetetlenné válásához vezethet. TÓTH MIHÁLY II A JO KEPVISELO IS HOLTIG TANUL IVAN LALUHA NYILATKOZIK A BRATINKA-ÜGYRŐL Eredetileg azért hívtuk fel Ivan Laluhát, a szlovák parlament külügyi bizottságának elnökét, hogy tájékoztatást kapjunk tőle arról: van-e már új időpontja a szlovák és a magyar külügyi bizottság májusban elhalasztott találkozójának. A beszélgetés közben kitudódott, liogy a bizottsági elnök a napokban levelet intéz Bratinka Józsefhez, az Országgyűlés tagjához, aki Magyarországot képviseli az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében és egyik bizottságában. A levélküldés előzménye az, Iwgv a magyar politikus az említett testületek néhány tagjához egy kísérőlevelet juttatott el, s ebhez csatolta a Szlovákiái magyar pártok állásfoglalását, amely tudatja, liogy a szlovák parlament nem volt hajlandó megvitatni az ET ajánlásaira épülő kisebbségi határozati javaslatukat. Pozsonyban mindezt - enyhén szólva - nagyon rossz néven vették, sót, éppen Ivan Laluha egyenesen a szlovák belügyekbe való beavatkozásnak minősítette. 1993. JÚNIUS 24. AZ ÉV VÉGÉIG EMBERJOGI KÖZPONT NYÍLIK POZSONYBAN (Munkatársunktól) A bécsi emberjogi világkonferencia keretében szombaton Pozsonyban rendezték meg az emberi jogokkal foglalkozó nemzeti intézmények, központok képviselőinek szemináriumát, amelyre a bécsi konferencia több mint hatvan küldötte fogadta el a szlovák kormány meghívását. • A.hazai szervezők, köztük Katarína Tóthová igazságügy-miniszter és Ján Lišuch külügyi államtitkár tapasztalatcserét folytattak a külföldi vendégekkel. Megvizsgálták, hogy a nemzetközi intézmények miként tudnak majd együttműködni a hasonló jellegű, a holland kormány két évre szóló pénzügyi támogatásának jóvoltából valószínűleg még idén létrehozandó szlovákiai központtal, amely arra lesz hivatott, hogy információkat nyújtson az emberi jogok betartásáról vagy megszegéséről. A szeminárium alkalmából megtartott sajtóértekezleten részt vevő delegátusok szerint Szlovákia óriási felelősséget vállal magára azzal, hogy több nemzetközi megállapodást ratifikált, amelyek elveit, természetesen, nemzeti szinten is köteles megtartani. Ezért örömmel fogadták a gondolatot, hogy Pozsonyban megnyitják a központot, amely reményeik szerint politikailag független lesz, s támogatni fogja az emberi jogok tiszteletben tartását minden területen. Ehhez pedig nemcsak a genfi központ, hanem az ENSZ több más regionális emberjogi szervezete is kész maximális segítséget nyújtani. ug TÚSZOK LENNÉNK? VLADIMÍR MEČIAR TÉVÉBESZÉDE Kompromisszumként értékelte Vladimír Mečiar kormányfő szokásos vasárnapi tévébeszédében a Nemzetközi Valutaalap missziója pozsonyi látogatásának eredményeit. Hangsúlyozta, hogy a mai helyzetben csupán ezt lehetett elérni, de az eredmény lehetővé teszi, liogy Szlovákia további fontos megállapodásokat kössön. Beszédében nagy teret szentelt Szlovákia felvételének az Európa Tanácsba; megjegyezve, liogy ez a kérdés ezen a héten sok gondot okozhat. - Tudtuk, hogy felveteliink nem lesz egyszerű - mondta, majd képletesen leszögezte, liogy a tagság fele vezető úton már kilenc kaput sikerült kinyitniuk, de most fennáll a veszély, liogy a'tizediket ideiglenesen becsapják előttük. Ennek pedig az lesz az oka, liogy Magyarország képviselője bejelentette: élni fog vétójogával, és megakadályozza Szlovákia felvételét. Amennyiben ez megtörténik, Szlovákia tagsága valószínűleg csak novemberben kerülne ismét napirendre. Amint Mečiar hangsúlyozta, az Európa Tanács raportórei pozitívan értékeltek Szlovákiát, így a magyar politikusok ezzel a lépesükkel magukról állítanak ki bizonyítványt. A bejelentés, megítélése szerint, nem meglepő, még akkor sem, ha a magyar kormány eddig azt hangoztatta, liogy támogatni fogja Szlovákia felvételét. Azzal érvelnek Szlovákia ET-tagsagának ellenzői, liogy eddig meg nem született törvény a névhasználatról, nem hatálytalanították Beneš dekrétumait es a szlovák parlament nem tárgyalt a magyar pártok javaslatairól. Pedig Mečiar szerint mar megszületett a liberális törvényjavaslat es a benesi dekrétumok okozta sérelmeket az SZNT törvénye már az ötvenes evekben orvosolta. További feltételek megszabása úgymond visszaélést jelent Szlovákia magyar lakosságával. - Belenyugszanak abl\i. hogy túszok legyenek az országuk elleni játékban? - tette fel a kérdést a hazai magyar lakosságnak, megjegyezve, hogy ezt a Szlovákia-ellenes játékot a szlovák parlament néhány magyar képviselője es "gyes magyarországi politikusok folytatják. -ü• Tehát ön június elején levelet kapott Bratinka Józseftől... - Bratinka úr levelében arra reagál, hogy én korábban meglepetésemet juttattam kifejezésre eljárása miatt, s azt magyarázza, hogy ebben nem talal kivetnivalót, olyat, ami ellentmondana azoknak a viselkedési szabályoknak, amelyekhez általában a szomszédos országok igazodnak. Kísérőlevelében azt domborította ki, hogy a szlovák törvényhozás nem vitatta meg, sőt, nem is tűzte napirendre magyar képviselőtársaink javaslatát. • Mi lesz a válasz erre a levélre? - A végkicsengése az lesz, hogy mi, parlamentünkben meg fogjuk vitatni magyar képviselőtársaink indítványát. Félreértés történt ugyanis, mivel nem arról van szó, hogy a szlovák parlament elutasította volna a vitát a magyar koalíció határozati javaslatának az egészéről, hanem az történt, hogy a hozzászólók többsége javasolta, először kapják kézhez a dokumentumot, ugyanis nekünk az nem állt a rendelkezesíinkre. Ha a tervezettel megismerkedhetünk a képviselői klubokban, akkor a legközelebbi parlamenti ülésszakon már megvitathatjuk. Tehát nem úgy festett a helyzet, hogy mi nem akarjuk a magyar beterjesztést megtárgyalni. Az volt az álláspontunk viszont, hogy ne vegyük fel a napirendre az anyag megtárgyalását, ha az nem all a rendelkezésünkre, de ellenkező esetben már megvitatásának nem lesz akadalya. Ezt szeretném Bratinka úrnak megmagyarázni abban a reményben, hogy a küszöbönálló parlamenti ülésszakon napirendre kerül ez a tervezet. • Korábban ön ugy nyilatkozott, hogy a szlovák és a magyar parlamenti bizottság találkozóján felveti a Bratinka-ügyet. Változatlanul ez a szándéka? - Ezt még megvitatjuk külügyi bizottságunk következő ülésén. Az előző bizottsági ülésen is a napirendi pontok között szerepelt, de nem jutottunk el eddig a pontig. A bizottság tagjainak állásfoglalásától függ majd az, hogy felvetem-e a témát a magyar bizottsággal esedekes találkozón. • A témánál maradva: ön úgy reagált a magyar képviselő eljárásara, hogy ezzel beavatkozott a szlovák belügyekbe. Fenntartja ezt a véleményét? — Áttanulmányozom először az Európa Tanács eljárási mechanizmusát és csak azutan nyilvánítom ki újra a véleményemet. A pillanatnyilag rendelkezésemre álló ismeretek birtokában tigy vélem, hogy ez a helyzet. De ha Bratinka urai a jó szándék vezérelte, az, hogy az ügy érdekében tájékoztasson, s ha az Európa Tanács sem zárja ki ezt az eljárást, akkor viszont természetesen nekem nincs igazain. • Változatlanul az a véleménye, hogy a magyar parlamenti pártok nem korrekt módon jártak el? - Magyar barátainké is a szlovák parlament, nekünk is van az Európa Tanácsban öt képviselőnk, akik legitim módon képviselik Szlovákiát, jelen vannak minden tanácskozásán, a bizottsági üléseken, ezért azt hiszem, hogy az ő közvetítésükkel kellett volna eljuttatni a magyar koalíció pártjainak állásfoglalását az EThez. • Milyen lett volna a korrekt magatartás? - Ha mondjuk Csáky úr vagy valaki más a magyar képviselők közül tájékoztatta volna a külügyi bizottságunkat, s kérte volna, hogy juttassa el a dokumentumot az Európa Tanácsba. Vagy a másik eshetőség, hogy bármelyik magyar képviselő szól nekünk arról, hogy nyilatkozatot juttat el az ET-hez. • Hadd idézzem újra az ön nyilatkozatát, miszerint az efféle eljárásokkal olyan intézménnyé akarják tenni az Európa Tanácsot, amely ultimátumokat, utasításokat adhatna Szlovákiának, s ezek ellentétesek lennének a szlovák törvényekkel. - Azt hiszem, hogy az ön értesülései pontatlanok. Én azt mondtam, hogy magyar képviselőtársaink közül adnak egyesek ultimátumokat nekünk. • Aligha tévedhetek, hiszen az idézetteket a szlovák sajtóügynökségnek adott nyilatkozatából vettem, s a Pravdában olvastam... - Én ezt a Pravdában nem olvastam, de majd megnézem, s ezután hajlandó vagyok kommentálni. • Tehát akkor a magyar képviselők adnak ultimátumokat? Milyeneket? - A határozat, amit előterjesztettek, s amit csak utólagosan kaptunk meg, nos, ebben olyan határidők szerepelnek, amelyeket én ultimátumként fogok fel. Mi még szakértői szinten sem vitattuk meg Szlovákia űj közigazgatási felosztását, tehát az ET-be történő felvételünk előtt nem is tehetünk kötelező érvényű ígéreteket arra vonatkozóan, hogy milyen is lesz ez a beosztás. P. VONYIK ERZSÉBET