Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-02 / 126. szám, szerda

•ÖJSZÖHOLGYOLDAL A KÉKRUHÁS HÖLGY KOZMETIKUSNÁL 1993. JÚNIUS 2. VALLOMÁSOK Egész életemben csak dolgoztam és féltem. Mindig volt mitől rettegnem. A férjem olyan munkahelyen dolgozott, hogy fél lábbal a börtönben volt. Nem saját hibájából, de a munkatársai becsületességén múlott az ő becsülete is. Idegileg sem bírta elviselni a feszültséget, s ezért előfordult, hogy italosan jött haza. Ilyenkor elég volt egy szó, s már szaladtunk is, ahányan voltunk, annyi felé. Később, amikor munkahelyet változtatott, negváltozott. Akkor már nem kellett attól tartani, hogy kihasználják a becsületességét s a hiszékenységét, meggazdagodnak az ő rovására, ő pedig majd leüli a hiányzó összeget. Akkor már nyugodtabban élhettünk volna, de akkor meg itt voltak a gyerekek. Az ő életüket kellett egyenesbe tenni. Fiunkra nem sok gondunk volt, hiszen ő már fiatalon „meglépett" a családi házból, önálló életet élt. Hála az istennek, nem züllött el, becsületes, rendes ember vált belőle. Aztán itt volt a lányom. Vele nem lett volna különösebb baj, de szerencsétlenségére olyan férjet választott magának, aki még a tetőt is elitta a fejük felől. A lányom túl büszke volt ahhoz, hogy panaszkodjon. Csak akkor tudtuk meg, hogy mi a baj, amikor már szinte fuldoklott az adósságban. Anyagilag nem tudtunk segíteni, de legalább annyit megtettünk, hogy kisunokánkat magunkhoz vettük. Aztán hirtelen, mint derült égből a villámcsapás, jött a baj. Kisebb női problémával orvoshoz fordultam. Kaparás után már délután hazakéredzkedtem, mert tudtam, hogy estére hazajön a kisunokám. No meg a férjem sem volt otthon, ő is kórházban volt. Súlyos légcső - és tüdőbeteg, s orvosai a nyitrai szanatóriumba utalták. Hazakéredzkedtem, de otthon olyan kibírhatatlan fájdalmaim lettek, hogy másnap a lányom kíséretében visszamentem a kórházba. Szégyelltem magam, azt hittem szimulánsnak, vagy hipochondernek tartanak. Akkor még nem tudták a citológiai vizsgálatok eredményét. Még nem tudtam, hogy mi az ábra. Gyanús volt viszont, hogy a főorvosasszony behívatta a lányomat, sőt a férjemet is hazakérte a kórházból. A lányom mosolyogni próbált, de én láttam a szemén, hogy sírt. Elmagyarázta, hogy Nyitrára, az onkológiára kell mennem. „Nyitrára nem!" — hajtogattam egyfolytában, mert hallottam, hogy milyen rossz híre van az ottani onkológiának. Viszont akkor már tudtam, hogy rákos vagyok. Elég olvasott vagyok ahhoz, hogy tudjam, kiket küldenek sugárzásra, s főleg az onkológiára. De azért még reménykedtem. Hátha csak képzelődöm! „Nem megyek Nyitrára, akkor sem megyek!" Délután bejött hozzám a főorvosasszony, s elmagyarázta, hogy mi a helyzet. Ismert, tudta, hogy nem hazudhat huzamosabb ideig. „Mi harcolni fogunk az életéért — mondta —, de segítenie kell! Mert csak így tudjuk legyőzni a betegséget!" Megígértem, hogy minden erőmből azon leszek, hogy meggyógyuljak. Persze, nem ment ez ilyen könnyen, mint ahogy ezt most elmondom. Rengeteget sírtam, végigpergettem magam előtt az életemet. Mindenki kedves és szeretetreméltó volt hozzám, bár a szemekben ott láttam a sajnálkozást. Aztán bekerültem az onkológiára. Szinte nevetségesnek tünt az orvosok körültekintése, mert itt aztán mindenkinek megmondták durván és kendőzetlenül az igazságot. Nem akarom minősíteni azt, ami ott van. Ide az ember olyan érzéssel jön, hogy soha nem tud teljesen elmenni. Előbb-utóbb visszakerül. És addig? Addig megpróbál egészséges emberként élni, s reménykedni abban, hogy éppen ő lesz az, aki meggyógyul... Lejegyezte: N. KAKAROVSZILVIA Ha a nevét nem is jegyzik meg, az emberek többsége beszélgetéseik során úgy emlegeti: az a csinos hölgy a Demokratikus Baloldal Pártjából. Mit szól ehhez Borza Erzsébet alelnök. - Hogy hogyan néz ki az ember, az a szülei érdeme. Én nem adok túlságosan sokat a külsőségekre. Más az értékrendem. - De amikor a nyilvánosság elé készül, biztosan tükör elé áll... - Természetesen, hiszen nagyon lényeges az első benyomás. Ha például a tévé képernyőjén megjelenek, most már tudom, először szemügyre vesznek a nézők, és csak utána figyelnek arra, mit is mondok. Ez egy kicsit bánt, mert szerintem inkább az utóbbira kellene összpontosítani. - Tehát ad arra, hogyan jelenik meg? - Igen, erre én és a kollégáim is ügyelünk, hisz a politikusok mindenütt a világon körültekintően mérlegelik, hogyan mutatkoznak a nyilvánosság előtt. Nyugati közéleti személyiségeket még véletlenül sem látni kócosan vagy hanyagul öltözve. Fontos, hogy az ember jó benyomást keltsen. - Mielőtt a politika színterére lépett, akkor is nagyobb közösségek előtt szerepelt. - A főiskolán a diákok ugyancsak megnézik, hogyan állok ki eléjük. Nálunk mindig követelmény volt, hogy az előadásokon megfeleld öltözéket viseljünk, hogy esztétikai szempontból ne legyen kifogás ellenünk. A változást viszont az jelen-tette, hogy még a katedrán akár húszszor is a jól öltözött benyomást keltettem ugyanabban a ruAssunta Ricci asszony, aki az idén tölti be ötvennyolcadik életévét, gyermeket vár. Négy és fél hónapos terhes. Cukorbeteg, egyéb egészségi problémája nincs. Módfelett boldog, és egyáltalán nem foglalkoztatja, hogy az orvostudomány történetében rendkívüli eset az övé: a tőle vett érett petesejtet sikerült férje, Arcangelo Ricci spermájával mesterségesen megtermékenyíteni. „1970-ben házasodtunk össze, negyven nappal azután, hogy megismerkedtünk Arcangelóval, aki öt évvel fiatalabb nálam — mondja Assunta asszony. — Máig nagyon szeretjük egymást, csak a gyerek hiányzott az életünkből. Sokat próbálkoztunk, de a kísérletek mindig csődöt mondtak, mert — mint utóbb kiderült — el volt záródva a méhkürtöm. Aztán a múlt évben a Gioiában olvastam egy cikket, amely egy idős nő esetét írta le, aki Magli doktor kezelésének köszönhetően lett anya. Még aznap felhívtuk Magli doktort Nápolyban. Készek voltunk rá, hogy donort keressünk, bár én még nem léptem be a változó korba, igaz, rendszertelen volt a menstruációm, de volt. Magli doktor, miután mindkettőnket megvizsgált, azt mondta: a tőlem vett petesejtet próbálja férjem ondósejtjével mesterségesen megtermékenyíteni. Nem akartam hinni a fülemnek. Viszont megtörtént a csoda. Egy hónappal később terhes lettem." Assunta asszony nem törődik azzal, hogy esetleg „nagymamaanyának" tartják majd őt. „Fiatalnak és erősnek érzem magam — mondja —, nincsenek rossz szokásaim, nincs káros szenvedélyem. Van egy hajadon lánytestvérem, aki majd hában, a nagy nyilvánosság előtt, ha ötször mutatkoznék ugyanúgy öltözve, már szólnának - Kik szólnának? - Például a tévénézők. Az egyik stúdióbeszélgetés után leveleket kaptam, igaz, nem a ruhámmal kapcsolatban, hanem azt jegyezték meg jószándékú bírálóim, hogy a hajam túlságosan a szemembe ér, le kellene vágni. A ruháimmal összefüggésben pedig azon lepődtem meg, amikor azt hallottam, az a kékruhás hölgy. Mi tagadás, a kék a kedvenc színem, de úgy látszik egy kicsit túlzásba vittem, hát megpróbálom mérsékelni ezt a színt, illetve kombinálni a kék holmijaimat. - Van öltözködési tanácsadója, vagy valamelyik divatlapot tartja irányadónak? segít a gyermek nevelésében. A férjemnek négy lánytestvére van, a mi gyerekünk szeretettel lesz körülrajongva." „Ez a nő teli van szeretettel, mérhetetlen akarattal küzd, hogy gyereke szülessen, s ez ad neki erőt — mondja dr. Magli nőgyógyász. — Gyereket akar, ami azt jelenti, hogy belül még fiatal, bízik a jövőben... Egyébként rendkívül különös, hogy egy ötvenhét éves asszonynak gyereke születik. Az eset, hogy egy ilyen korú nő petesejtjét sikerült megtermékenyíteni, minden bizonnyal egyedi, de nem annyira az orvostudomány eredménye ez, mint inkább a természet csodája. Mivel Assunta asszonynál még nem jelentkezett a változó kor, egy hónapig tartó hormonális kezelés után végrehajtottam az első kísérletet a lombikban történő megtermékenyítésre, majd a méhkürtbe helyeztük a parányi embriót, és Assunta aszszony terhes lett. Szerintem az eset azért is figyelmet érdemlő és fontos, mert arra mutat rá: nem szabad megszabni, hogy valaki milyen idős koráig vállalhassa a terhességet, történjen a megtermékenyítés akár természetes, akár mesterséges úton. A reproduktív képesség egyénenként változó, és semmi más nem szabhat neki határt, csak a klimax jelentkezése. Assunta asszony esetét minden olyan kongresszuson és tudományos összejövetelen felhozom majd, amelynek tárgya a mesterséges megtermékenyítés." Egyébként Assunta Riccit nem érdekli, milyen nemű lesz a gyermek. „Boldog vagyok — mondja —, mert akár fiam, akár lányom születik, mindenképpen csoda lesz." A Gioia alapfán: (tallósi) - Amikor a tisztséget elvállaltam, egy pszichológus segített „beilleszkedni", és tulajdonképpen az ő tanácsai alapján próbáltam kialakítani az imídzsemet. A kollégáim a legőszintébb bírálóim, az ő megjegyzéseiket megszívlelem, mert tudom, jó szándékkal teszik ezeket. A ruhatáramat általában szoknyák, blúzok, kosztümök alkotják. Ezeket jól lehet variálni és nincs szükség sok darabra ahhoz, hogy változatosan öltözzünk. A ruhák egyébként is nagyon drágák. Az utóbbi időben három blúzt és egy kosztümöt vettem. Konfekciót vásárolok, tehát nem bújom a divatlapokat, hogy azokból varrassak. Elegáns, egyszerű, nem kihívó és nem túl drága holmikat veszek. Sajnos az üzletekben az ilyen ruházati cikkekből kevés van, általában vagy feltűnőek vagy pedig drágák. - Tapasztalata szerint amikor a külsőségekre vonatkozóan minden apró részletre ügyelve szerepelt, sikeresebb volt? - Egyértelműen igen. - A kollégákon kívül még kire hallgat divat ügyben? - A lányomra. Ő nagyon odafigyel, hogyan öltözködöm. Főként akkor, ha nagyobb rendezvényre készülök. Ha felöltözöm, jólesik az ő beleegyezését hallanom. Ha vásárolok valamit, akkor vagy elfogadja, mondván: ez megfelel, de esetenként viszont kijelenti: anyuci, ez nem neked való. A frizurámat szintén szemmel tartja. Már csak azért is, mert azt is magam kreálom. Évente kétszer tartóst csináltatok a fodrásznál, a közbeeső időszakban pedig magam törődöm a hajammal. Nem találtam eddig olyan fodrászt, aki nem sablonos, hanem az egyéniségemnek megfelelő, arcomhoz illő frizurát készített volna. - Egy közéleti nőnek nehezebb a helyzete, mint egy férfinak? - Ezt nem állítom. Én élvezem és megszoktam, hogy mindennel nekem kell törődnöm, nem tartom ezt tehernek. Például a hajszárítás idejét nagyon jól kihasználom a pihenésre, vagy az éppen megoldásra váró problémák alapos átgondolására. D. T. MIT EN6EOHET0NK MEG MAGUNKNAK IDEGENBEN Csoportos utaknál legfontosabb illemszabály az alkalmazkodás. Egy percig sem illik elfeledkezni arról, hogy nem vagyunk egyedül. Ennélfogva nem illik: • Elkésni az Induláskor. Ha mégis előfordul, illik elnézést kérni a megvárakoztatott útitársaktól. • Hangosan beszélgetni Idegenvezetés közben. • Hangosan pocskondiázni az illető ország nevezetességeit, szokásait, Illetve a szolgáltatások minőségét. • Autóbuszos túránál a buszban dohányozni. • Reggelinél — kiváltképp, ha svédasztalt terítenek — nejlonzacskóba élelmiszert gyűjtögetni, a nap hátralévő részére. • Az éjszaka közepén lármásan hazatérni a szállodába, megengedni a zuhanyt, csapkodni az ajtókat, bömböltetni a rádiót, énekelni MNL ÖRES GYOMORRAL AZ INFARKTUS ELLEN? Sohase menjünk el otthonról reggel üres gyomorral. Erre különösen a Bak, Bika, Oroszlán, Rák és Vízöntő jegyében születettek érzékenyek. A szívinfarktus azonban nem kerüli el azt sem, aki reggelente csak egy korty forró kávét nyel le. Ezt a kockázatot a könnyű reggeli (egy zsömle és egy bögre kávé) is növeli. A kanadai tudósok ezzel magyarázzák azt, hogy a legtöbb infarktus reggel 6 óra és 12 óra között van. Alapszabálynak kellene lennie, hogy minél korábban vacsorázunk, annál korábban kellene kiadósan reggeliznünk. A kát étkezés közötti Időszaknak nem szabad 12 óránál hosszabbnak lennie. Ezzel szemben növekszik azok tábora, akik azt vallják, hogy délig csak gyümölcsöt fogyasszunk. (Rodina) M. A. KÉRDEZI: Túl száraz és érzékeny bőrű vagyok. Napozhatok-e, és ha igen, hogyan? Először is szakembernek kell megvizsgálnia, hogy milyen típusú a bőre. Előfordulhat ugyanis, hogy nem a bőrtípusnak megfelelően járunk el és többet ártunk, mint használunk. Természetesen a száraz és érzékeny bőrűek is napozhatnak, de nem szabad túlzásba vinni, különösen most, amikor az ózonréteg egyre vékonyodik. Kerülni kell az erős napot. Nincs csúnyább látvány, mint amikor a lebarnult bőr feszül, húzódik és természetszerűleg könnyebben ráncosodik. Ma már a hazai piacon is hozzá lehet jutni nagy erősségű fényvédő tejhez, intenzív napozás után természetesen a bőr, különösen az érzékeny, gondos ápolásra szorul. Nem feltétlenül kell a drága külföldi készítményekhez nyúlni, ugyanis a hazai piacon is található már jó minőségű termék, s jobb híján a kék Indulona is megteszi. Válaszom tehát: napozni, de mérsékletesen. MAGYARICS GYÖNGYI kozmetikus FRISS A TOJÁS? Vannak ételek, amelyekhez valóban friss tojás szükséges, s vannak olyanok, amelyeket a kevésbé frissből is elkészíthetünk. Csak friss tojásból lesz jó igazán a majonéz, a lágytojás, a piskóta. Állottból viszont rántottát készíthetünk. Szükséges, hogy meg tudjuk állapítni: a tojás, amit vásároltunk, valóban friss-e. A megmosott tojást tegyük egy bögrébe és öntsük tele a bögrét hideg vízzel. Ha a tojás az alján marad, akkor nyugodtak lehetünk, hogy valóban friss. Ha a bögre közepébe úszik, akkor még frissnek használhatjuk, de ha egészen feljön a víz színére, biztosak lehetünk abban, hogy már nem friss. MNL FRICSKA ILLATOS SZERELEM Annak a szernek, amelyet általában a férfiak vásárolnak bizonyos alkalmakra védekezésül, a közös országban a Hrádek nad Nisou-i Vulkán nevű részvénytársaság volt az egyedüli gyártója. Kettészakadt az ország, s most itt állnak a férfiak a Vulkán terméke nélkül. A társaság kereskedelmi osztályának vezetője (mellesleg nő), azon siránkozik, hogy a szlovákiai átvevők nem akarnak előre fizetni a diszkrét holmiért... Azt is fájlalja, hogy a tavalyi év azonos időszakához viszonyítva idén kétharmaddal csökkent a Szlovákiába irányuló szállítmány. Tavaly 18 millió darabot vásároltak, idén csak 6 milliót... A fogyasztói kedv — gondolom — azért csappant meg, mivel tavaly még koronáért szállította a Vulkán a termékét, most pedig már kemény valutáért adja. Ezt a bizonyos szert Németországba, Franciaországba, sőt Amerikába is szállítják — állítólag az ottaniak elégedettek vele... A Vulkán mindent elkövet, hogy termékéhez kedvet csináljon. Pályázatot hirdetett meg fiatal (!) iparművészek számára... Nyolcszázán jelentkeztek formatervezésre — s a hírek szerint szlovák művészek ötletei is megállták a helyüket. Ne csüggedjenek a férfiak! Csehországban már kapható abból a bizonyos szerből színes is, illatos is. A reklám nem árulja el, ibolya vagy rózsa illatú-e, s hogy újítottak-e a formáján?... Kesereg a gyártó — Szlovákiában kevés fogy belőle... Pedig most már akár parfümnek is használható... Talán errefelé nem ismerik azt a dalt, hogy „szeressük egymást gyerekek"... (k) Az oldalt szerkesztette: KOVÁCS ILONA A NAGYMAMAKOR!) KISMAMA (Ivan Dubovský felvétele)