Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-17 / 139. szám, csütörtök

KÉMKEDIK A POLGÁRMESTER? ifrSZÓi MOZAIK 8 HALLD, IZRAEL Kiirtanak arról a földről, melyre érkezel, hogy birtokodba vedd. Az Űr ugyanis szétszór a népek közé, a világ egyik végétől a másikig, s ott más isteneknek szolgálsz, akiket sem te, sem atyáid nem ismernek, fából és kőből valóknak. De nem kapcsolódó kegytárgyakat, használati eszközöket láthatunk, melyek által a laikus is betekintést nyer a zsidó vallási ünnepkörök szertartásaiba, s az azokhoz kapcsolódó szokások világába. A harmadik terem olyan, mintha egy zsinagógába Mintha egy zsinagógába lépne a látogató 1993. JÚNIUS 17. JÓ UTAT OLASZORSZÁG Olaszország klasszikus és sokak által kitűzött úticél, amely az inflálódó árak ellenére sem veszített vonzerejéből. Bár manapság a helybeliek a sokat dicsért délies vendégszeretetet - legalábbis a turisták által gyakran látogatott vidékeken jól megfizettetik, ebben a napfényes országban vidám, nyüzsgő társasági élet zajlik. Az utóbbi években Szlovákiából is egyre többen töltik a szabadságuk egy részét az olasz tengerparton. Utazás: Gépkocsival, ill. autóbusszal Pozsonyból Bécsen keresztül az osztrák-olasz határátkelőhely /Tarvisio/ 5-6 óra alatt kényelmesen elérhető. Az autópálya a határ után megkerüli az első nagyobb várost, Udinét és gyakorlatilag egészen az olasz csizma csücskéig vezet. Az első tengerparti üdülőhely Gradő, majd Velence előtt és után következnek a közelségük miatt nálunk oly népszerű üdülőhelyek /Lignano, Bibione, Jesolo/. Nem árt tudni, hogy az autópályán használati díjat kell fizetni a megtett kilométerek arányában. Nagyon fontos tudnivaló, hogy Olaszországban nem ismerik el a mi, rózsaszínű gépjárművezetői jogosítványunkat, csupán a nemzetközi igazolvány érvényes. Ezt az Autoturist utazási irodában lehet beszerezni, megvárásra is kiállítják - 215 koronáért. /Ugyancsak nemzetközi igazolvány szükséges Görögországban és Törökországban is. Olaszország vasúton is nagyon jól elérhető, Bécsből naponta többször is indul nemzetközi gyorsvonat Rómába, de csak azoknak ajánljuk, akiknek kedvezményes jegyük van /diákok, nyugdíjasok/. Szállás: Olaszországban nem gond szállást találni - még a főidényben sem. A tengerparti üdülőhelyeken nagyon divatos az apartmanok bérlése, ez akkor előnyös, ha legalább négyen-hatan vagyunk. A legolcsóbb szállodában egy éjszakára kb. 30 ezer lírába kerül /ez 600 koronának felel meg/. Ennél sokkal olcsóbbak a panziók és a különböző diákszállodák. A legtöbb városban kolostorban is megszállhat a látogató - igaz, szerény körülmények között. Az információs irodák sűrű hálózata bőséges tájékoztatást tud nyújatni a idegeneknek. Akik a tengerparti üdülőhelyeken lévő apartmanokba készülnek, ne feledjék: törülközőt és ágyneműt is vigyenek magukkal. Igaz, helyben is lehet kapni, ám külön felszámítják és sokba kerül. És még egy jó tanács. Ha tehetjük, ne utazzunk augusztusban. Ekkor ugyanis a strandok túlzsúfoltak, és szállást is nehezebb találni. Étkezés: Az olasz konyha világhírű, az ellátás kifogástalan, a legkisebb helyeken is mindent meg lehet kapni. Nagyon sokan utaznak úgy, hogy idehaza csak a szállást biztosítják, az étkezésről maguk gondoskodnak. Az apartmanok konyhái általában jól fel vannak szerelve, a főzés nem okozhat gondot. Mégis azt tanácsoljuk, próbáljuk ki a helyi éttermeket - rosticceria, távola calda - vagy a különböző pizzériákat, ahol - ha nem ott fogyasztjuk - már 1500 líráért kapunk pizzát, ha meg leülünk és sört vagy bort is rendelünk, akkor 1520 ezer lírát fizetünk. Tipikus olasz étterem a trattoria, ahol mindenki kedvére kipróbálhatja a híres olasz tésztaételeket. Az étlapon feltüntetett árakhoz 10 százalékos borravalót is felszámítanak. Fontos tudni: A szlovák követség címe: Via del Colli della Famesina 144-Lotto VI, 00194 Roma tel.: 3278741-4. Az orvosi elsősegély a <16-os, a rendőrsgég a 112es telefonszámon hívható. ties élhetsz nyugton azok közt a népek közt, nem találsz helyet, ahol megvesd a lábad, az úr ugyanis szorongó szívet, megtört szemet és erőtlen lelket ad neked. S lőn. Szétszóratott egy nép a világban, megalázták, üldözték és gyilkolták fiait csaknem kétezer éven keresztül. E sors jutott osztályrészül a szlovákiai zsidóságnak is. Pedig csaknem kétezer éves jelenléte, tevékenysége szerves részét képezi mindannak a szellemi és anyagi értéknek, ami ezen a földön, ebben az országban volt és van. E nép múltját, kulturális, anyagi és szellemi hagyatékát kívánja bemutatni a nemrégiben Pozsonyban megnyílt Zsidó Kultúra Múzeuma. A látogató az első teremben a szlovákiai zsidóság történetének rövid áttekintését kapja. Az írásos és tárgyi emlékek felidézik a régmúlt időket, az újabb kor eseményeit pedig fényképes dokumentációk szemléltetik. A következő teremben a zsidóság rituális életéhez Nemrég rövid írás jelent meg a Slovenský Východ című hetilapban arról, hogy a rozsnyói polgármester, a helyettese és a polgármesteri iroda vezetője hivatalukat sajdt gazdagodásukra használják fel, és ezáltal megkárosították a várost. Imrich Ondréiiket, Rozsnyó polgármesterét, főként az említett írás állításairól kérdeztük, s persze arról is, ami ennél sokkal fontosabb: a város jelenéről és jövőjéről. - A városban most azt vitatják, amiről a Slovenský Východ írt... - Szerintem félrevezették a lakosságot. Hogy mi igaz belőle? 1990-ben, amikor általános eufória uralkodott, a magyar-szlovák együttélésnek néhány problémája is fölmerült. Eszünkbe jutott, hogy létrehozunk Rozsnyón egy magyar boltot, amelyben magyarországi termékeket, címereket, zászlókat stb. árulnánk. Ugyanúgy Szerencsen, magyarországi testvérvárosunkban is létesült volna egy hasonló üzlet. A terv nem valósult meg, rengeteg jogi akadályba ütköztünk. A Východban szó van arról, hogy nekem az emlftett üzletből kifolyólag bankszámlám van. A szomszédasszonyom már azt is tudja, hogy hárommillió korona van rajta. Ezennel kijelentem, lépne az ember. A frigyláda, a tóratekercsek a mózesi kőtáblák, a memóra, a padok, az előimádkozó helyéül szolgáló emelvény egyaránt a zsidó templomok belsejét imitálják. Körben a falon képek, melyek az egykor volt, s mára rommá lett zsinagógákat ábrázolnak. A következő ajtón a „temetőbe" lép a látogató. Az üvegfal mögött valódi sírkövek, előttük az emlékezés kavicsai. Az üvegfalon pedig nevek: egykor Szlovákiában élt és dolgozó zsidószármazású tudósok, művészek, közéleti személyiségek. Hosszú lista.Valahonnan egy zsidó imádságos ének hangjai hallatszanak. Egy hatalmas kőtáblán a szlovákiai rabbik nevei, akik a nácik koncentrációs táboraiban haltak meg. Egy másik táblán azonban azok nevei olvashatók, akiket az izraeli Y AD VASHEM intézet az 'Igaz a nemzetek között,, éremmel tüntetett ki, amiért a holocaust idején a zsidók életét mentették meg. Ez a kiállítás viszonyaink között egyedülálló, olyan témára hívja fel hogy ez nem igaz, és semmilyen üzleti tevékenységet nem folytattam. A dolog előzményeihez tartozik viszont az a feljelentő levél, amelyet az idei év elején küldtek Rozsnyóról Vladimír Mečiarnak. - Megtudhatnánk valami közelebbit is erről a levélről? - Nem szeretnék vele bővebben foglalkozni, mert olyan súlyos vádakat, rágalmakat tartalmaz, hogy bírósághoz kívánok fordulni. - Tudom, hogy a feljelentésben más jellegű vádak is szerepelnek. Ezekről se kíván beszélni? - Idézhetem a megfelelő passzust: „A magyar tévé Panoráma című műsora szerkesztőinek információkat szolgáltattak ki a hadsereg rozsnyói elhelyezéséről, a járás fegyverraktárairól és az ott tárolt fegyverfajtákról. Együttműködnek a magyar titkosszolgálattal, annak tisztjével, aki ... rendszámú autón közlekedik. Kérem, ha a levélben foglaltakat ki szeretnék vizsgálni, tartsák titokban a nevemet, hogy ne legyen belőle kellemetlenségem." Eddig az idézet, melyhez csak annyit fűzök hozzá: Nem adtam és nem is adnék a Panorámának interjút. És hogy kém lennék? Ezen csak nevetni tudok. - Ki írhatta ezt a levelet? - Sejtjük, hogy egy nemrégiben Rozsnyóra költözött szlovák katonatisztről van szó. - Mit válaszolt Mečiar a levélre? - A kollégámat meglátogatták a rendőrök... - Váltsunk témát. Milyen a rozsnyói polgármester élete az új viszonyok között, az önálló Szlovákiában? - Az 1989-es fordulat után lettem a város vezetője. Rengeteg olyan törvény van, amely a városi önkormányzatok működését megbénítja. Ha pedig az államtól visszakapunk valamilyen jogkört, abban sincs mindig köszönet. Tudtommal július 1-től megkezdik az alapiskolák, óvodák önkormányzati tulajdonba való átadását. Ez egyrészt jó dolog, másrészt az állam tétlenül nézte, hogy az iskolák lerongyolódnak, s miután padlóra kerültek, gyorsan megszabadul tőlük, átadja az önkormányzatoknak, törődjenek vele. - Tavaly nemzetközi szemináriumot tartottak Rozsnyón. Az Európai Gazdasági Közösség szervezete az Overture nevű programjával kapcsolatban... - Az Overture-program utolsó előtti találkozóját Nagyszombatban tartották; az utolsó a közeljövőben lesz. Rozsnyó bekerült azon három kiválasztott város közé, amelyek a városok fejlődését szolgáló tervezetek külföldi finanszírozásával számolhatnak. - Rozsnyón több olyan építkezés is folyamatban van, amelynek befejezésére nincs remény. Mit hozhat a jövő? - A város fejlesztése szempontjából az elsőrendű építkezés a szennyvíztisztító. A másik az úgynevezett szeméttelep. A harmadik, a Franciska-szobor helyreállítása a város főterén. Andrássy Franciska grófnő szobrát a tervek szerint június 30-án ünnepélyes keretek között adjuk majd át. A befejezetlen építkezések közül nekem legjobban a kultúrház, a fedett uszoda és a jégpálya fáj. A városnak nincs pénze. Négymillió koronát tudtunk szerezni az uszodára, de ebből a pénzből csak az építkezés konzerválására futja. - Mi a véleménye a tervezett új területi elrendezésről? - A régi megyerendszer visszaállítását tartanám a legelfogadhatóbbnak; azt, hogy Gömörhöz tartozzunk. Rozsnyó polgármestereként ragaszkodnék ahhoz, hogy a megye székhelye Rozsnyó legyen. K. R. a figyelmet, amely Szlovákiában egészen a közelmúltig tabunak számított. Elgondolkodtató a látvány, s szinte magától vetődik fel a kérdés: négy év fizikai és negyvenöt év szellemi terror után vajon mi maradt, mi maradhatott egy kétezer éve itt élő nép kultúrájából? Vajon milyen a mai szlovákiai zsidóság? Hitélet, társadalmi élet, identitástudat - léteznek-e még, s ha igen, milyen formában? Kétségbeejtően keveset tudunk róluk, múltjukról, jelenükről. S most, amikor végre ez a múzeum is megnyílhatott, most tudatosítjuk csak mindazt a mulasztást, amelyet ötven év alatt a szlovákiai zsidósággal szemben elkövettek. Mert kell-e keményebb „vádirat" a (még létező!) pusztuló, enyésző zsinagógáknál, a gaz benőtte, emberi kéz rombolta zsidó temetőknél? S vane szégyenteljesebb dolog az emberi A Zsidó Kultúra Múzeumának megnyitóján Michal Kováč köztársasági elnök is részt vett A tórát díszítő korona Prikler László felvételei közömbösségnél? Vagy talán el lehet felejteni a holocaust borzalmait? Meg lehet bocsátani egy több ezer éves kultúra tudatos és kitervelt megsemmisítését? A múlt kísért, a múlt jelen van, s megidézi a jövőt. Ez a kiállítás szemrehányás. Szemrehányás gazdaságával és szegénységével egyetemben. Szemrehányás süketségünkért és vakságunkért, a múltért és a jelenért. És figyelmeztetés a jövőre nézve, amiért mindannyian felelősek vagyunk. S. FORGON SZILVIA