Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-16 / 138. szám, szerda

1993. JUNIUS 16. iÚJSZÓÄ SPORT PLUSZ 10 SZTÁRLUTRI ÖTEN AZ ÖTÖSRŐL Ki ne álmodott volna arról, hogy éppen ő találná el, vagy őt találná meg az a bűvös kis számsor: „az ötös". Különösen akkor, amikor felduzzad a nyereményalap, és „teli a kassza". Erről és más Lottó-élményéről mesél a Zizi Labor együttes (és Lottó-szövetkezet) vezetője, Janicsák István, Liska Tibor a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Széchenyi-díjas profeszszora, Sárközi Anita popénekes, Kovács Gábor, a magyarországi Sörivók Kulturális Egyesületének főtitkára és Albert Györgyi újságíró. JANICSÁK ISTVÁN: „Drága a stúdió..." — Nemcsak a zenével, de a szerencsével is kísérletezik a Zizi Labor. Hosszú idén át 500 szelvény kitöltésével gyötörtük jobb sorsra érdemes ujjainkat a bedobás előtti éjeken. Mert természetesen az utolsó pillanatra hagytuk az ikszelések procedúráját. Mostanában leszállítottuk az adagot heti száz szelvényre. Nem, nem csupán a már említett fáradság miatt, de új vállalkozásunk, hogy kiadóként is fellépünk, Somló György rockharmonika albumán, a stúdióbérlet miatt elég költséges. A nálunk még nem honos műfaj utáni bevétel pedig óriási lutri... Ugyanakkor még ebben a hónapban előrukkolunk újabb „popmenyecskés" albumunkkal, a Diszkótorral. Úgyhogy alaposan „legatyásodtunk", ránk férne egy kis szerencse, mert a LOTTÓN eddig például hármas volt a maximum találatunk, 2008 forintot fizetett, de hát azt is visszaforgattuk az alapba. Effektív nyereség még nem ütötte a markunkat. A TOTÓN - mert természetesen totózunk is - a „csúcs" 13-as volt, ez csak 3000 forintot hozott a konyhára. A TOTÓN hét kétesélyessel és egy hibaponttal operálunk. Az ötszáz LOTTÓN húsz számot játszunk, egy-egy húszas csoportban azokat variáljuk. Van 15 favorizált számunk és 5 peches. Ha csak a favorizált számok bejönnek, s még egy, tuti a négyes. Amúgy a hármas. Ha beütne a főnyeremény, a mesés, mondjuk jó 90 milliós ötös, akkor megvalósulna régi álmunk, a Zizi Labor-ház, amely egyben lenne hang- és videostúdió, kiadó és zeneiskola. LISKA TIBOR: „Még mindig jobb, mint a törvénytelen rablás!" - Mint ahogyan örök életemben kísérletező közgazdász is voltam, mert úgy tartom, az elméletek önmagukban semmire sem jók, így vagyok ezzel a LOTTÓBAN is. Mikor magas a nyereményalap, feleségem kiadja az „alfa parancsot" - mert én vagyok a végrehajtó -, hogy vegyek például 80 forintért LOTTÓT. Az negyven darab. Minden különösebb szisztéma nélkül töltjük ki, hiába áll ott a számítógép, nincs értelme ilyen kis tételre variációt csinálni belőle. Anélkül is akadnak kettesek, hármasok. Mondjuk, a szelvények ára megtérül, vagy hosszú távon csekély töredékét visszanyerjük. Legalább úgy, mint annak a munkának az eredményét, amit itt, a Gellért-helyi villa alagsorában, az egyetem vállalkozáskutató csoportjával végzünk. Hiszen lényegében törvényes, állami fosztogatás megy végbe, ami, persze, még mindig jobb, mint a törvénytelen rablás, de tisztességet és ésszerűséget ne keressünk a gazdaságban. SÁRKÖZI ANITA: „Szeretek nevesincs szigetekre utazni..." - Ha lottózom, a húzás idején nem hallgatom és nem nézem meg a nyertes számokat, csak két-három nap múlva... Félek attól, hogy nem nyerek, vagy legalábbis azt rögtön megtudni. De ugyanígy vagyok az ellenkezőjével is, hiszen addig is altatom, kitolom a reményt. Általában nagyon szeretek játszani, de aminek nagyobb tétje van, azt nem, mert veszíteni viszont utálok. Ezért is van az, hogy maximum 10-20 szelvényre áldozok pénzt. Nincsenek kabalaszámaim, a cél, hogy minél változatosabban töltsem ki a szelvényeket. Eddig hármas volt a maximum találatom. Ha bejönne az a szekér pénz, amikor tele a „kalap", vagyis az ötösalap, vennék egy szép házat mindannyiunknak, mert jelenleg háromszobás békásmegyeri panelban élünk négyen. Szüleim, a húgom és én, plusz van egy macskánk és egy kutyánk. Vágyam még a ház mellé egy nagy kert, hosszú utazás messzi tájakra, Ausztráliába és „nevesincs" kis szigetekre... KOVÁCS GÁBOR: „Kell egy kocsmaszínház!" - Hát azt sose felejtem el! 1975-ben, karácsony előtt egy munkahelyi LOTTÓ-csoporttal négyesünk lett. Lázas izgalom, hú, de szép karácsonyunk lesz! A feleségem terhes, a baba jövetele előtt úgyis sok minden kell, de talán még egy magnóra is telik végre... Másnap kiderült, 25 ezret fizet a négyes, és 4809 forintot oszthatunk fejenként. Elég szomorúak lettünk, de jött a „kontrapunkt" - kárörvendezés talán? - , a következő héten összesen hétezret ért a négytalálatos... Azóta? Mint mindenki, bőszen nekilátok a lottózásnak, amikor horribilis összegű az alap. Heti ötven szelvény fix számokkal - és az eredmény: három hármas, számtalan kettes. Ha „csak" ötösöm lenne - mint eddig is -, a lapba ölném a pénzt, amit szeretnék továbbfejleszteni, hiszen vallom, szükség van minél több olyan kulturális lapra, amelyik egyszerű, színes, könnyed irodalmat ad. Másik tervem, a kocsmaszínház is könynyebben létrejöhetne. Találkozóinkon ugyanis a blues-estek, felolvasások, két-három szereplős játékok adják az örömet a ser békebeli kortyolgatásához. ALBERT GYÖRGYI: „Ezért kapjak gutaütést?" - Szerintem a szerencsejátékokban minél görcsösebben akarsz nyerni, annál inkább nem sikerül. Végletesen hiszek abban, hogy akinek az ilyesmiben szerencséje van, annak másban nincs... Ugyanakkor tudni kell, a munkán kívül félelmetesen szórakozott vagyok. Tehát, mondjuk, elfelejteném bedobni a szelvényt, amin rajta van az öt nyertes szám... Ezért kapjak gutaütést? És ezért nincsenek állandó számaim sem, mert például az is tragédia lenne, ha pont azon a héten hagyom ki a LOTTÓT, amikor kihúzzák azokat. Amúgy csak egy dolog vezérel az ikszelésnél - nem tudom, miért -: gyűlölöm a páros számokat. Pedig hát a „pakliban" vannak azok is. S ha már éppen a paklinál tartunk, hogy mennyire nem vagyok szerencsejátékos típus, elég ha azt mondom, kártyázáskor az első, hogy a lapok kiesnek a kezemből. A LOTTÓBAN - mert hacsak nem feledkezek meg róla, művelem - egy dolog mégis motivál: annyit nyerjek, hogy saját lakást vehessek. (s-s) LOTTÓ-KULCSOK Tizenegy szám variációja 26 szel14. 1 3 5 7 8 10 vényen: 15. 1 3 6 7 8 9 1. 1 2 4 5 6 11 16. 1 3 8 9 10 11 2. 1 2 4 5 7 10 17. 2 3 4 5 8 9 3. 1 2 4 6 7 9 18. 2 3 4 6 8 10 4. 1 2 4 9 10 11 19. 2 3 4 7 8 11 5. 1 2 5 6 7 8 20. 2 3 5 6 9 10 6. 1 2 5 8 10 11 21. 2 3 5 7 9 11 7. 1 2 6 8 9 11 22. 2 3 6 7 10 11 8. 1 2 7 8 9 10 23. 2 5 6 8 9 10 9. 1 3 4 5 6 7 24. 4 5 6 8 9 10 10. 1 3 4 5 10 11 25. 4 5 7 8 9 11 11. 1 3 A 6 9 11 26. 5 6 7 9 10 11 12. 1 3 4 7 9 10 A variáció 6 kihúzott szám esetén 13. 1 3 5 6 8 11 legalább egy 5-öst biztosít. MILYEN VOLT AZ I. LABDARUGOLIGA UTOLSO FELVONASA? ŐRÜLJÜNK ÉS SZOMORKODJUNK A DAC MÉGISCSAK INDULHAT AZ UEFA KUPÁBAN! Nagy kő esett le pénteken a Csehszlovák Labdarúgó Szövetség (a vbselejtezők befejezéséig létezik) vezetőinek a szívéről: viszonylag zökkenőmentesen fejeződik be az utolsó közös bajnokság. Ez volt a fő cél, hiszen Csehszlovákia kettéválása után még egy fél esztendeig „együtt" kellett játszani a pontokért, és tudjuk, a két köztársaság közötti feszült viszony miatt akadtak kellemetlen mellékzöngék a futbalban is. Felemás az érzésünk: örüljünk, hogy nem szakadt félbe az I. liga, és szomorkodjunk, amilyen módon befejeződött. Bár az összképet tekintve édes mindegy, nein is olyan fontos, hogy reguláris eredmények születtek-e a hajrában és korábban. Ám nem szabad kézlegyintéssel elintézni a fölöttébb gyanús dolgokat, mondván, augusztustól indul a saját bajnokságunk, itt majd minden és mindenki tiszta lesz, mint a frissen hullott hó. Meggyőződésünk, az érdekeltek közül senki sem hisz ebben. A morálisan beteg labdarúgásunk nem lábalhat ki egyik napról a másikra a fertőből, az intrikákből és a korrupcióból. Ehhez időre van szükségünk, és olyan légkörre, amelyben megtisztulhat edző, vezető játékos és csapat. Dušan Radolský. Megy vagy marad? (Balajti Árpád felvételei) volna őket? Ez már más kérdés. Erre mondják finoman, hogy diplomácia. Hogy általában rendben voltak a dolgok, nem vitatjuk. De konkrétan? Nézzünk csak két véleményt, amely lehet, hogy szélsőséges, de mindenesetre érdekes - Dušan Galis, a Slovan edzője: „Az elmúlt bajnokságban elszomorított, hogy Prága milyen becstelen játékot folytatott a szlovák csapatok, főleg a Slovan ellen..." Jindŕich Dejmal, a Č. Budéjovice trénere: „Amikor átléptük a határt, a nacionalista szitkok özönét zúdították ránk. Csak Dunaszerdahelyen és Eperjesen részesültünk baráti fogadtatásban, Pozsonyban egyik sértést a másik után kellett lenyelnünk. A legrosszabb az volt a dologban, hogy a vulgáris megnyilatkozásoktól a Slovan trénerei sem riadtak vissza..." Hát így. A legfontosabb mégiscsak az. hogy a közös „külföldi" bajnokság befejeződött. Nem úgy, mint a volt Jugoszláviában és a Szovjetunióban... 1. Milyen volt hát az utolsó felvonás? Kétségtelen, a három legjobb csapat végzett a képzeletbeli dobogón. A SPARTÁT hallatlan rutinja repítette a csúcsra, és az, hogy kiegyensúlyozott formációkkal rendelkezett, nem volt gyenge pontja, mindig akkor rúgott gólt, amikor kellett. Ha „gödörbe" esett, hamar kimászott belőle (gondoljunk csak a Slavia elleni 0:2-re, amikor sokan már temetni kezdték a „vörösöket"), számára a sírból is volt visszaút (ősszel 0:3ról egyenlített Dunaszerdahelyen). A klubon belüli viszályok sem hatottak ki a csapat játékára, amely ugyan nem mindig tűnt látványosnak, csak célszerűnek. Ereje idegenben mutatkozott meg, erőteljes, agresszív kontratámadásaival egy pillanatra sem hagyta nyugton ellenfeleit. Pénze volt (van) bőven a klubnak, menet közben vette meg Dvirnyiket, Weisst, Kožlejt, Svobodát és mindenki nagy meglepetésére Karol Dobiáš edzőt. Az Atrium Szállóban rendezett ünnepségen Petr Mach klubelnök a bajnoki címért hárommillió cseh koronát adott át egy kofferban Jozef Chovanec csapatkapitánynak, hogy ossza szét játékostársai között. Kaptak még 700 ezret a Cseh Kupa megnyeréséért, 100 ezret a Radegast sörgyártól (sportszerűségi díj) és ki tudja még menynyit a szponzoroktól... Nem tudni, mennyit kaptak a SLAVIA-futballisták a bőkezű mecénás Boris Korbei Amerikában élő cseh milliomostól (állítólag már ki akar szállni a „buliból", nem tud megegyezni az egyesületi vezetőkkel), de az ismeretes: a piros-fehérek modern, szemre is szép labdarúgást produkáltak. Ilyen tekintetben a mezőny fölé nőttek. Gyors, kombinatív, célirányos csatárjátékuk élményszámba ment, sok ellenfél nem tudta, hol is kezdje előbb a hárítást. Ha Jozef Jarabinský edző korábban veszi át a csapat irányítását, akkor talán a bajnoki cím sem úszik el. Ősszel a Slavia technikás, de eléggé naiv, kevésbé erőteljes futballt játszott - gyenge, szervezetlen védekezéssel. Kapott is bőven gólokat. Tavasszal sokat javult a helyzet, az új tréner megtalálta a játékosoknak a megfelelő posztot, de kikapni Eperjesen és pontot veszteni Nagyszombaton?! Hogy a nagy konkurens Sparta valamilyen formában érdekeltté tette a két csapatot, amely úgy hajtott, küzdött, mintha a III. ligába való kiesés réme fenyegette 2. Vitathatatlan, a SLOVAN játéka Dubovskýn és Krištofíkon állt vagy bukott. Ha ennek az „ikerpárnak" nem ment, szenvedett az egész csapat. Fura dolog volt látnunk és tapasztalnunk, hogy a kékek szinte minden meccsen igazságtalanságérzésben szenvedtek; ezt Galis edző fejlesztette ki bennük - abszolút tökéletes szintre. Minden bírói ítéletnél „robbantak" (összhangban a kispaddal), az ellenfél szabálytalanságát, határozottságát, keménységét személyes sértésnek vették. Vitatkoztak a bíróval, fenyegették az ellenfelet, saját, különbejáratú szabályokat alkottak, s elvárták, hogy a pályán e szerint történjenek a dolgok. Nem vették észre, hogy nem ők az igazság letéteményesei. Ha például nekik tett „szívességet" a játékvezető, azt természetesnek tartották. Volt erre nem is egy példa. Ezek a felesleges „mellékzörejek" is közrejátszottak abban, hogy a pozsonyiak nem tudták megvédeni bajnoki címüket; mindig a játékra kellett volna koncentrálniuk. Kár lenne az edző által „kijelölt" úton haladni, mert egyébként jó kis csapat a Slovan; könnyedén, gyorsan, technikásán futballozik. Nem jó az és nem is szép, ha egy csapat játékosai és a kispadon ülők rendre a bíróval és az ellenféllel „szórakoznak". Nagycsapatok ilyet nem tesznek. Ezért sem nagycsapat még a Slovan. Ki tudja, mikor lesz az. Az UEFA Kupa jó alkalomnak kínálkozik a „növésre". 3. A nemzetközi porondról álmodtak, álmodoztak Dunaszerdahelyen is. Már úgy tűnt, hiába. A tények és a körülmények ismertek. Aztán hétfőn Prágában közölték az UEFA döntését: az I. labdarúgóliga negyedik helyezettje is indulhat az UEFA Kupában! Érdemes volt hát a dunaszerdahelyieknek ráhajtani a „krumplimedálra". Amikor e sorok írója a tavaszi idény előtt megpendítette, hogy a DAC-nak annyi esélye van a három között végezni, mint a trójai falónak lenne a pardubicei lóversenyen, sokan csóválták a fejüket. Tudjuk, a futball nem atlétika, itt nem lehet méterrel, centiméterrel mérni a tudást. De van szemünk. Láthattuk, meg tapasztalhattuk, a három mamutklub játékosállománya jobb volt a DAC-énál. Persze, még ez sem jelent semmit. Kollektív fanatizmussal sok minden elérhető, de nem minden. Dušan Radolský edzó pszichológiai és pedagógiai ráhatással egy ütőképes kollektívát formált a többnyire közepes képességű játékosokból. Ez mindenképpen elismerésre méltó dolog. Csakhogy ezeknél a labdarúgóknál a futballtudás egy bizonyos szinten, mondjuk nein a legmagasabban, behatárolt. És itt kezdődtek a gondok. Amikor meg kellett toldani a maximális küzdést, hajtást valami többlettel, váratlan megoldással, egy-egy meglepő gondolattal, kreativitással, megállt a tudomány. Maradt az erőteljes, koncentrált, nagy akarással alátámasztott csatárjáték - rendszerint monoton és egysíkú szinten. Ha visszatekintünk az őszi idényre, talán nem túlzás a megállapítás: az eredmények jobbak voltak a játéknál. A labdarúgásban ez nem ritkaság. Ám egy egész bajnokságot ilyen értelemben sikeresen végigjátszani — már nem megy. Ezt jelzi a DAC tavaszi idénye. Nem, nem akar ez a fejtegetés a dunaszerdahelyi labdarúgás dehonesztálása lenni. Egyáltalán nem! Mert amit Dušan Radolský véghez vitt azzal a gárdaval, amelyet tavaly csak az Úristen és még valaki más tartott benn az I. ligában, az szinte a csodával határos. Akárcsak az, hogy nem nyerte meg a Szlovák Kupát. Most az a kérdés, hogyan tovább? Úgy túnik, Radolský edzőt már kötőfékkel sem lehet visszatartani attól, hogy Chebbe menjen. Olyan csábító ajánlatot kapott. Simon annyit kér szerződéshosszabbitásért, hogy a vezetők hanyatt vágódtak tőle, Jančula már a Viktória Žižkov játékosa, Prokop Blšanyba tart, Diňa Izlandra. Vele még lehet tárgyalni. Mentei? Ki tudja. Nem kell azért megijedni. A hirtelen „megjelent" UEFA Kupa nem kis motiváció a távozni készülőknek. Meg különben is. Mintái, Siago, Súkenník, Radványi, Zsákovics, Santa, Gőgh, Végh és a többiek nem rossz játékosok, ráadásul fiatalok. Egy jó szemű edző csinálhat belőlük csapatot. De ki lesz a tréner? Pozsonyból vagy Olomoucból jön? Rejtély, amelyet gyorsan meg kell oldani. Akárcsak az átigazolásokat. Legyen szó Serbinről, egy ligetfalui játékosról vagy másokról. A DAC-nak méltó szerepet kell játszania a Szlovák Ligában... (T. V.) Támad a DAC. Az előtérben Diňa és Radványi látható.