Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-24 / 118. szám, hétfő

1993. MÁJUS 24. ÚJ szói HAZAI KÖRKÉP 4 HOL A SZENZÁCIÓ? Saját költségére adatta ki most megjelent visszaemlékezéseit Juraj Mihálik, aki a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, majd pedig a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom sűrűjében tevékenykedett. Ebből jelentetett meg egy nyilvánvalóan olvasócsalogatónak szánt részletet a Republika cimű napilap, a Mečiar-mozgalom úgymond házi orgánuma. A könyv előszavából vett idézet szerint az alig 40 éves szerzőt az késztette memoárirásra, hogy a résztvevők közül eddig csak Fedor Gál vállalta a tanúságtételt. Ő viszont a túloldalrór kivánja fellebbenteni a fátylat arról, „ahogy a bárányokból farkasok és az oroszlánokból kivert kutyák lettek". Számos szórakoztató emlékképet elevenít fel a szerző a Republikában közölt szemelvényben. Említést tesz például Ferko Mikloškóról, aki a VPN-központba érkezve táskájából mindig vagy almát, vagy egy palack vörösbort húzott elő. Snopkót és Feldeket viszont a pozsonyi főtéri hangfelvételekből készülő hanglemezek körüli teendők kötötték le úgy, hogy az végül is két és félmillió veszteséget „hozott". Többek között azt is elmondja, hogy miként szállította Fedor Gál saját vállalatába az amerikai Uhrík házaspár által vásárolt számítógépet. Budaj iránti ellenszenvet Mihálik szerint az idősebb Šimečka mutatott, tőle származott a szóban forgó minősítés is, azzal a követeléssel egyetemben, hogy mondjon le. A Prága-Pozsony közötti, főként Budaj nevével „fémjelzett" ellentétekkel kapcsolatban szó esik Kňažko ügyéről, amikor ki akarták hagyni az Izraelbe utazó küldöttségből, amelybe Szlovákiából a zsidó közösségnek csak két tagja került be. Elárulja, hogy Kňažko beszédét, amellyel nagyobb sikert aratott, mint Havel, Juraj Špitzer írta. A szlovákiai magyar olvasó tagadhatatlan kíváncsisággal kezdi olvasni, hogy a szerző miként került kapcsolatba - Budaj kíséretében - Duray Miklóssal, akit, ahogy a szerző hangsúlyozza, az FMK révén kooptáltak a parlamentbe. Ő viszont „mindennemű közlés vagy előzetes tanácskozás nélkül, az illemszabályokkal végképp nem törődve" jelentette be az Együttélés létrehozását. Majd még a következő tájékoztatással szolgál: Budajt felháborította a komáromi egyetem létrehozására és az autonómia kialakítására irányuló követelés. A szemelvényből kiderül még, hogy A. Nagy László milyen kétségbeesetten rohant a Mozart-házba, közvetlenül a választások előtt, panaszolva a budapesti rádiónak az FMK érdekeit károsító zavarkeltését. S a szerző ehhez hozzáteszi, hogy utána jöttek rá, „magyarul fogalmazott programjuk bizonyos értelemben keményebb, mint a Durayéké". S ezek után nagy „titkot" árul el: „Az FMK a választások után előhúzta a Fedor Gál által aláírt megállapodást, miszerint a VPN kötelezi magát, hogy miniszterelnök-helyettesi és parlamenti alelnöki tisztséget, valamint számos képviselői helyet juttat az FMK-nak a választási eredményektől függetlenül. Ugyanakkor aránytalanul magas pénzügyi részesedést ígért a választási szavazatszerzésért. Mindkét ígéret a VPN demokratikusan választott szerveinek tudta nélkül történt. Most bizonyos időtávlatból látom, hogy mindez része volt a Budpest és Prága közötti, a magyar kisebbségért folyó harcnak." Tudjuk, a szerző Mečiar mozgalmában kötött ki. Ennek megfelelően emlékezik a múltra. S ez nem nagyon meglepő. S az sem, hogy szinte felháborodik, amiért akadt politikus, aki ráébredt: a kisebbségi politika nem szolgáltatható ki a többség kénye kedvének. A szlovákiai magyar olvasó alighanem azt tekintené szenzációnak, ha a visszaemlékezés szerzője is igy vélekedne. Most viszont inkább csak Ruffy Péter egyszeri főszerkesztőjének nevezetes mondása juthat eszébe: nem az az érdekes, hogy az ember felakasztotta magát a fára, hanem ennek a fordítottja. Lehet, hogy az egész könyvet végigolvasva Juraj Mihálik könyvéből ilyesmi is kiderül. K. J. ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT EGYENJOGÚAK ÉS EGYENJOGÚBBAK. Ha még hajlamos lennék a kincstári optimizmusra, akár úgy is kommentálhatnám a kisebbségi vezetőknek a köztársaság elnökénél tett látogatását, hogy áttörés történt a többségi nemzet és a nemzetiségek kapcsolatainak ápolásában. Hiszen nem semmi, hogy az államfő személyesen és szemtől szembe tájékozódik a teendőkről. Viszont olyan zavaró mozzanatok is voltak az elnöki rezidenciában lejátszódott fogadáson, hogy óhatatlanul az a benyomásom támad, a jelképeknek fontosabb szerepük volt a találkozón, mint a kézzelfogható tényeknek. Az egyik ilyen jelkép Jozef Markuš Matica slovenská-elnök jelenléte volt. Nyilatkozata szerint azért hívatta meg magát, hogy tájékozódhassék a szlovákok és a nemzeti kisebbségek kapcsolatai jobbításának lehetőségeiről, és nekünk normális körülmények között nem is lenne jogunk kétségbe vonni szavainak hitelét. Viszont az előzmények abnormálisak, így résen létünk, összes gyanakvásunk indokolt. Tudatunkban egyfolytában ott motoszkálnak a Matica dél-szlovákiai akciói, mint például a nagysurányi találkozók kemény magyarellenes határozatai által táplált élmények. így Markuš jelenlétét úgy fogtuk fel, hogy az egyenjogú állampolgárok között volt egy egyenjogúbb is. Itt nem az a lényeg, hogy ezt miként magyarázzák meg mások, hanem hogy mi mit gondolunk erről. A második jelképes gesztus az volt, hogy - talán az elnök takarékosabb időbeosztását tartva szem előtt - „ömlesztve

1' került sor a kisebbségi vezetők fogadására. Kétségtelen a szlovák politikai garnitúra valamennyi tagja tisztában van azzal, hogy mástmást igényel a szlovákiai német, a bolgár, a horvát, a zsidó, a cigány, a magyar. Az egyik azt, hogy az iskolában anyanyelvén is oktassanak egykét tantárgyat. A másik néhány kegyhely felújítását igényli, illetve annak meggátlását, hogy ősei sírköveit senki se szentségtelenítse meg ordenáré jelképekkel. Mi, magyarok azt követeljük: az anyanyelvtől kezdve a kémián és a történelmen keresztül egészen a testnevelésig a mi nyelvünkön folyjék az oktatás. Az igények tehát nemzetiségspecifikusak. Kielégítésüknek azonban van egy általános követelménye: a nagyvonalúság, a többségi nemzet részéről. Ha az „ömlesztett" audenciát nem extenzív igényfelmérés, hanem az egyes etnikumok vezetőivel való intenzív és jóindulatú egyeztetés követi, lakhatóvá tehető ez az ország és a geopolitikai aggodalmak zöme is feleslegessé válik. A MAGYAR-UKRÁN SZERZŐDÉS VISSZHANGJA. Évtizedek alatt volt alkalmunk megtapasztalni, hogy milyen srófra jár a szlovák, a magyar, az ukrán, a román stb. nacionalista politikusok és újságírók agya, így nem volt nehéz megjósolni, hogy a Budapest és Kijev által megkötött alapszerződés magyar parlamenti vitájának, illetve ratifikált szövegének mely vonatkozásait emeli majd ki a pozsonyi szélsőségesen nacionalista, mérsékelten nemzeti, illetve liberális sajtó. Szinte fehér holló volt még a szabad szellemi újságokban is az olyan hír, kommentár vagy elemzés, amely azt emelte ki, hogy a budapesti törvényhozás elsöprő többséggel szavazta meg az ukrán-magyar alapszerződést, amelynek értelmében a két ország továbblépett a Helsinki Záróokmány alapelveinél, és - érdekeivel összhangban - lemondott a határok mind békés, mind minden más módon való megváltoztatásáról. Ellenben bőven idézték azokat a képviselői megnyilvánulásokat, amelyek alig leplezve vagy teljesen leplezetlenül a határok megváltoztathatóságának fenntartását szorgalmazták. Némely pozsonyi hírmagyarázók Írásaiból szinte kitapintható volt, hogy a szerzők szinte sértésnek veszik, ha nem hivatkozhatnak arra, hogy Szlovákiának vannak még Budapesten ellenségei. Mint várható volt, azt emelték ki Antall miniszterelnök szavazás előtti beszédéből, hogy a határok megváltoztathatatlanságáról szóló mondat - lévén, hogy Magyarország elismeri az első és második világháború után kötött békeszerződést - majd nem szerepel a Szlovákiával vagy Romániával kötendő alapszerződésben. A pozsonyi nacionalisták nem hajlandók meglátni a Pestről érkező pozitív jelzéseket. A mérsékeltek pedig - helyesen - azt ismerték fel, hogy amíg Szlovákia gyenge lesz, Magyarországon mindig lesz szélsőséges politikai erő, amely kísértésbe esik. Viszont még a szlovák polgári erők sem merik egyértelműen kimondani, hogy az ország egy fillér beruházás nélkül is jelentősen megerősödne a nemzetiségi kérdés nagyvonalú megoldásával. Enélkül elképzelhetetlen a szélsőséges nacionalizmus pacifikálása. TÓTH MIHÁLY SZEMBESÜLNI A TENYEKKEL NYÁRIG BETERJESZTIK A NEMZETISÉGI ALKOTMÁNYTÖRVÉNY-TERVEZETET? Szlovákia európa tanácsi felvételének elhalasztásával kapcsolatban sok vád éri a magyar pártokat és mozgalmakat, elmarasztalják egyes dokumentumaikat és külföldi lépéseiket. Gyakori bírálat tárgya a magyar koalíció sokak által provokatívnak tartott alkotmánytörvény-tervezete. Tudjuk azonban, hogy az MKDM -Együttélés képviselői eddig még nem nyújtották be hivatalosan törvénytervezetüket. Milyen dokumentum miatt marasztalják el akkor a magyar koalíciót? - kérdeztük Csáky Pált, az MKDM frakcióvezetőjét. - Mivel a szlovák alkotmány nem teszi lehetővé jogaink bővítését, az iskolai és kulturális autonómia kialakítását és több pontja is kisebbségellenes, egy ugyanilyen erejű alkotmánytörvényt kell kidolgozni, amely rögzítené a nemzetiségi politika legfőbb elveit. Ehhez kapcsolódna majd a továbbiakban egy végrehajtási törvény. Tavaly decemberre koalíciónk munkacsoportja elkészítette egy ilyen alkotmánytörvény tervezetét. Ez jó kiindulási alap, de nem tekintjük véglegesnek, a kérdésről tovább kell gondolkodnunk, hogy végül egy olyan anyagot nyújtsunk be, mely szakmailag csak minimálisan támadható. • Tehát egy munkadokumentumról van szó. - Valóban, de alapfilozófiája és az alapmeghatározások már nemigen változnak meg. Szerettük volna a szlovák politikai pártokkal is megtárgyalni, ezért, miután a hazai magyar sajtóban közzétettük, átadtuk az összes parlamenti pártnak, kérve, kezdjünk párbeszédet ezekről a kérdésekről. • Akkor hogyan lehetséges, hogy Jozef Rea, a parlament közigazgatási és nemzetiségi bizottságának elnöke ennek ellenére azt nyilatkozta, hogy nem tud róla? - Ezt csak mint a parlamenti bizottság elnöke mondhatta, mert ebben a funkcióban hivatalosan nem kapta kézhez. Ettől függetlenül tudnia kellene róla, ha a kormánypártban normálisan működnének a csatornák. Ezzel a dokumentummal ugyanaz történt,mint a többi anyagunkkal. Amikor politikai súlyt kapott - esetünkben az ET-tagság kapcsán - előhúzták és leporolták. Ez is azt mutatja, hogy nem akarnak erről a témáról beszélni és mi ezért tettünk lépéseket, hogy internacionalizáljuk ezt a kérdést. • Milyen volt a dokumentum fogadtatása? - Több jogász és más szakember véleményezte és általában pozitívan értékelték. Észrevételeiket mérlegelni fogjuk. Szlovák részről viszont keményen támadják, elsősorban nem is szakmai, hanem sokkal inkább politikai meggondolásból. Úgy vélekednek, hogy ilyen törvényre egyáltalán nincs szükség. A másik kérdés a terminológiai probléma. Meglepett, hogy még Kusý professzor is milyen mellékvágányra került következtetéseiben, amikor azt vonta le, hogy mi azért használjuk a nemzeti kisebbség fogalmat, hogy teljes önrendelkezést követeljünk magunknak és elszakadjunk Szlovákiától. • A Politikai Egyeztető Tanács szakembercsoportja feladatul kapta, hogy március végéig dolgozzon ki egy közös alkotmánytörvény-tervezetet. Már május van és ez nem történt meg eddig. - A végleges forma még várat magára, de a meglévő tervezet nyolcvan százalékban késznek tekinthető. A gond abban van, hogy az elmúlt hónapokban új elképzelések merültek fel. Életveszélyes, ha a mai helyzetben mellékvágányra tereljük az eddig tapasztalt termékeny gondolkodást. • Lényegében négy dokumentum létezik - a koalíció javaslata, az MKDM végrehajtási törvénytervezete, az MPP elképzelése és az Együttélés Memoranduma. Elképzelhető, hogy ezek alapján egy közös tervezet szülessen? - Nem beszélhetünk négy dokumentumról. Az MKDM végrehajtási törvénytervezete a koalíció alkotmánytörvény-tervezetéhez kapcsolódik, az MPP tervezete eddigi ismereteink szerint összeegyeztethető a koalíciós javaslattal. Ha azt tekintem, hogy az Együttélés Memorandumában megfogalmazott elvek szintén egy minőségibb, egyenrangúbb viszonyt szeretnének, nagyon optimista vagyok. Feltételezem, hogy néhány héten belül, még a nyári parlamenti szünet előtt egy olyan közös dokumentumot tudunk beterjeszteni, amely mögé mindenki odaállna. • Az eddigi reagálások alapján milyen esély van a tervezet elfogadására? Az egyedüli potenciális partner, a KDM sem támogatja a magyar politikusok elképzeléseit. Nem történhet meg, ha egyáltalán szavazásra bocsátanák, hogy csak a magyar képviselők voksolnának mellette? - Nem szeretnék spekulációkba bocsátkozni, a szavazásig még hosszú idő van. Tény azonban, a szlovák parlamentben csak nagyon kicsi az esélye egy olyan elmozdulásnak, amely pozitívan fogadná elképzeléseinket. Két és fél év után most kerültünk offenzívába. A parlament, választóink és Európa elé kell terjesztenünk elképzeléseinket. Az az idegesség, ingerültség, amellyel a szlovák politika ezt a dokumentumot most fogadja, holott fél éve már minden párt megkapta, tanúsítja: érzik, hogy a kérdés nyitott és elkerülhetetlen a szembesülés vele. Nekünk tovább kell haladnunk azon az úton, amelyen elindultunk. Még akkor is, ha a tervezetet ősszel a parlamentben lesöprik az asztalról. A dél-tiroliaknak negyven évig tartott, míg valahová eljutottak. Ennél én optimistább vagyok. Ha az első lépés nem sikerül, megtesszük a másodikat, tizediket vagy akár a századikat is, míg nem jön létre olyan állapot, amely elfoaadható lenne számunkra. CSIZMÁR ESZTER SZÁZHÚSZEZER KORONA A LEVEGŐBEN VANNAK MÉG BECSÜLETES MEGTALÁLÓK A homo sapiens egyik jellegzetes tulajdonsága a feledékenység. Azonkívül, hogy olykor elveszti az eszét, hitét, kedvét, fejét stb., néha mindennapi használati tárgyait is elhagyja. Ez az „átok" nemcsak a szórakozott, idős professzorokat sújtja, akik a hiedelem szerint hetente legalább egy esernyőt felejtenek a váróteremben, villamoson, étteremben, de nemre és korra való tekintet nélkül talán mindnyájunkat. Az elveszett tárgyakat általában valaki megtalálja. S ha becsületes az illető (szerencsére ez az emberfajta még nem veszett ki teljesen), akkor leadja a talált tárgyak osztályán. Hogy mi mindent hagyunk el, illetve találunk, arra a szlovák főváros említett irodájában Alžbeta Slováčkovánál kerestem a választ. -Először megemlítem a legnagyobb „talált tárgyat", melyet nem leltározhattunk, egyszerűen azért, mert nem fért el a raktárunkban - egy gazdátlan, magyar rendszámú Trabant volt. Pénzt csak ritkán hoznak, ha mégis, csak pár koronát, de a kivétel erősíti a szabályt. Egy ízben 80 ezer csehszlovák koronát adhattunk át a boldog tulajdonosoknak. Az illetők a jól ismert FOR YOU játékból származó 120 ezer koronát újságpapírba csomagolták, s a „paklit", amíg tárgyaltak, gépkocsijuk tetejére helyezték. A vita hevében erről megfeledkeztek. Beültek az autóba és elhajtottak. A légáramlat levegőbe röpítette a rengeteg 500 és ezer koronást. A közelben játszó gyerekek 80 ezer koronát szedtek össze, azt le is adták. A maradék 40 ezret a felnőttek találták meg, egyszerűen zsebre vágták. Az óvárosi iroda polcain kék műanyag zsákok sorakoznak. Mindegyikükön szám van. Az egyes számokhoz tartalomjegyzéket fűznek. Csak úgy találomra belepillantunk a 33/92-es tasak jegyzékébe. A zsák gyomra a szokásos tárgyakat rejti: sapkákat, sálakat, kesztyűket, egy retikült, két pár tornacipőt és egy férfi alsónadrágot (ki tudja, hol és milyen körülmények között bukkantak rá). A műanyag zsákok közt egy jókora utazótáska trónol. Művészemberé lehetett, mert egy frakkot, fehér inget, csokornyakkendőt és cipőt rejt magában. Az illető - talán muzsikus, énekes, netán bűvész - a villamoson felejtette és nem jelentkezett érte csakúgy, mint annak a három kerékpárnak a tulajdonosa sem, melyek ugyancsak régebben porosodnak a raktáron. Természetesen ha valaki vissza akarja kapni elveszített holmiját, arról pontos leírást kell adnia. Valamennyi tárgyat egy évig raktároznak, azután felkínálják a bazárnak. Elsősorban az órákat, kerékpárokat, fényképezőgépeket, de azokat az autórádiókat is, melyeket a rendőrök két fiatalkorúnál foglaltak le, s tulajdonosukat nem sikerült „kinyomozni". A becsületes megtalálók zömét egyébként a tömegközlekedési eszközök gépkocsivezetői és a postások képezik. Az előbbiek szolgálatuk letelte után átnézik a buszok, a villamosok utasterét, s gyakran találnak bevásárlótáskákat, sapkákat, sálakat, bérleteket. A postaládákból - ahogy megtudtam - nemcsak leveleket szednek ki a postások, de gyakran személyes iratokat, útleveleket, személyazonossági igazolványokat is. A talált tárgyak osztályának egy „kukás bácsi" is rendszeres látogatója Kenyérszedés közben gyakran talál tolvajok által eldobott iratokra, üres pénztárcákra. Nemrég is hozott egy csaknem új pénztárcát, amely testvérek között is megér legalább 200 koronát. Ott-tartózkodásom alatt többször is ránk nyitják az ajtót. Egy fiatalember derékra csatolható bőrtáskáját keresi, melyben személyi iratain kívül 2800 korona és autókulcsok voltak. Csalódottan veszi tudomásul, hogy senki sem hozta be. A biztonság kedvéért feljegyzi magának az osztály telefonszámát, hogy az elkövetkező napokban érdeklődhessen. Egy asszonyka az útlevelét és villamosbérletét „siratja". Állítólag tegnap délben még megvoltak, ám délután, amikor pénzt akart váltani, már nem találta őket. - Egy női útlevelünk ugyan van, de az már több hete fekszik a fiókban - magyarázza Alžbeta Slováčková. - Tulajdonosa a mai napig nem jelentkezett. Az útlevélben nincsenek címek, a hölgy nevét a telefonkönyvben sem találtuk, ezért nem tudtuk értesíteni. Ha erre lehetőség adódik - találunk egy tisztítóba beadott ruháról számlát, bérletet stb. -, levélben vagy telefonon értesítjük az illetőt. - Előfordult olyan eset Is, hogy visszautasították a becsületes megtalálót? - Volt már rá példa. Egyszer egy gyönyörű agarat akartak beadni hozzánk. Az úr, aki behozta, elpanaszolta, hogy az eb már minden tartalékukat felzabálta, nem bírják tovább anyagiakkal. Természetesen bármennyire is sajnáltuk, a kutyust nem vehettük jegyzőkönyvbe és nem ültethettük fel a polcra. ORDÓDY VILMOS