Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-13 / 109. szám, csütörtök

KALEIDOSZKÓP ^ PT SgftuMP L ___ ^93^JUSJ3. N emrégiben írtunk arról, hogy a Rimaszombat melletti os­gyáni műemlékjellegű kastély hosz­szú idő után végre gazdára talált. Új tulajdonosát azonban nem volt könnyű elérni. Július Žilka ugyanis nagyon elfoglalt üzletember, több vállalkozásban is érdekelt, s mivel szeret mindent személyesen ellen­őrizni, folyton úton van így ingázik közel két éve Prága, Rimaszombat és újabban Osgyán között. A Csehországból származó épít­kezési vállalkozónak 1990 elején tá­madt az az ötlete, hogy talán érde­mes szerencsét próbálnia Szlová­kiában is. Egy-két „felderítő" út után Pimaszomba} mellett döntött, ahol egy árverésen megvette a Cieľ né­ven ismert autóscsárdát. Itt rendezte be cége (a Klempo cég) ideiglenes irodáját. S mivel a vendéglő az Os­gyán község kataszterébe tartozó területen fekszik, rövidesen felke­reste a falut is. Itt Simon Róbert polgármestertől megtudta, milyen régóta próbálkoznak már pénzt sze­rezni a kástély helyreállítására. Mi­után megnézte az épületet, fölaján­lotta, hogy bérbe veszi. Végül adás­vételi szerződés lett az egyezkedés A kastély körül január óta egyfolytában nagy a nyüzsgés Méry Gábor felvételei ÁLOM LUXUSKIVITELBEN eredménye. így lett Žilka úr potom 15 millió koronáért egy igazi kastély, s hozzá egy 15 hektáros terület tulajdonosa. De hogyan került ez a prágai születésű fiatalember Gömör szívé­be, és milyen szándék vezérelte, mikor megvette a reménytelenül el­hanyagolt állapotban lévő, de még romjaiban is impozáns épületet? - A válasz roppant egyszerű - mondja Žilka úr, akit a „birtokán", egész pontosan az istállóban, ked­venc versenylovai között találtunk meg. - Édesapám feledi születésű, nagyszüleim ma is Rimaszombat­ban élnek, szóval a vidékhez rokoni szálak fűznek. A kastélyt pedig azért vettem meg, mert már az első pillan­tásra megtetszett és szerencsémre eladó volt. Azokra a kastélyokra em­lékeztetett, amelyeket Franciaor­szágban láttam és melyeket hotel­ként vagy múzeumként működtet­nek a tulajdonosaik nem kis haszon­nal. Gondoltam: miért ne lehetne ezt itt is kipróbálni. A táj gyönyörű, ide­ális a vidéki turizmust kedvelők szá­mára, vétek lett volna ezt a lehetősé­gei kihagyni. Žilka úr nem is tétovázott sokat, hanem rögvest hozzálátott, hogy ál­mait valóra váltsa. Elképzelése való­Július Žilka egyik szenvedélye: a lovak... ban nagystílű. A szigorúan az erede­ti stílust követő felújítás után, a kas­tély emeleti részén egy-kétágyas szobák, valamint lakosztályok len­nének kialakítva. A földszinten kap­na helyet a porta, a vendéglő, a bár és a kaszinó. A pincében borozó, valamint egy kisebb galéria, illetve múzeum működne, ahol a környék­ről összegyűjtött régi festményeket, bútorokat és egyéb régiségeket állí­tanák ki. Ugyancsak a pincében lesz a szauna és a fitness centrum is. Az udvaron uszoda (télen fedett, nyá­ron nyitott), teniszpálya, golfpálya és egyéb sportlétesítmények kiépítését tervezi. Az istálló már kész, benne húsz ló, melyeket a jövőben lovag­lásra, sétakocsikázásra vehetnek bérbe a vendégek. Télen a környé­ken síelni lehet, a vadászat szerel­mesei pedig a közeli erdőben hódol­hatnak majd szenvedélyüknek. Az új tulajdonos a szálloda mellé egy ki­sebb repülőteret is álmodott, két re­pülőgép fogja vinni, hozni a vendé­geket, rövidebb távolságokra pedig ott lesz az autóbusz. Žilka úr igazi luxushotellé szeret­né átalakítani az osgyáni kastélyt - természetesen luxusárakkal. Nem is titkolja, hogy elsősorban a nyugati turisták érdeklődésére számít. Állítá­sa szerint a jövőre megnyitandó szállodának már most minden szo­bája foglalt... - Egy évet adtam magamnak a munkák elvégzésére, jövő nyáron a hotel már üzemelni fog - jelenti ki magabiztosan Július Žilka, aki már a tulajdonos természetességével jár-kel a kastély falai között. A mun­kálatokat januárban kezdték, s mint mondja, a nehezén már túl vannak. Elégedett az átépítési munkákat végző két céggel (az egyik rima­szombati, a másik homonnai). Ter­mészetesen helybelieket is alkal­maz, egyelőre ugyan csak kis szám­ban, de a munkálatok előrehaladtá­val újabbak felvételére is sor kerül majd. A hotel beindításával pedig újabb 120 munkahely kínálkozik az osgyániak számára. - Persze csak a képzett, ügyes, dolgos szakembereknek, nem a laj­hároknak. Ha itt nem találok megbíz­ható embereket, hozok máshonnan, akár Csehországból is - mondja határozottan, s ezt szemmel látha­tóan komolyan is gondolja. Hogyis­ne. A 15 millión túl (ami a vételár volt) további 120 milliónyi hitel az ára ennek a luxusálomnak. Délibáb lesz-e vagy valóság? Egy év múlva elválik S. FORGON SZILVIA KONVERZIO KELTETTE KÍNOK MÍG A KARDBÓL EKÉT KOVÁCSOLNAK Valószínűleg nem lehet eleget beszélni a konverzióról, azaz a hadi­ipar a polgári termelésre történő átállásáról. A hidegháború elmúltával a fegyverkezési verseny mérséklődött, sőt, a hadikiadások csökkentek. Számos országban visszafogták a harci eszközök gyártását, azonban olyan radikális leépítésre, mint Szlovákiában, valószínűleg sehol sem került sor. A közelmúltban a túrócszentmár­toni, a dubnicai és a detvai nehéz­gépgyár vezérigazgatója, valamint néhány ismert politikus találkozott az újságírókkal, hogy ismertesse a hazai hadiipar jelenlegi helyzetét és kilátásait. Hogy a probléma mére­teiről képet alkossunk, elöljáróban néhány adat. A volt Csehszlovákiá­ban a hadiipar összteljesítménye 1987-ben érte el a csúcsot 29,3 milliárd korona termelési értékkel. Ebből Szlovákia 17,8 milliárd koro­nával részesedett, azaz 60,8 száza­lékkal. Ráadásul a keleti ország­részben 1988-ban tovább nőtt a ter­melés, s elérte a 19,3 milliárd koro­nát. Ha az 1988-as szintet száz százaléknak vesszük, akkor jelenleg 10,2 százalékot teljesít a hadiipar. Öt évvel ezelőtt Szlovákiában 40 000 embert foglalkoztatott köz­vetlenül a fegyvergyártás, napjaink­ban csupán 4500-at. Meglehetősen összetett folyamat a konverzió, ugyanis nemcsak politi­kai és katonai vetülete van, hanem gazdasági, szociális és pszicholó­giai is. Szlovákiában ehhez társul a fegyvergyártás regionális volta, te­hát az, hogy ma már túlhaladott stratégiai okokból a hadiipar a Vág völgyébe és Közép-Szlovákiába koncentrálódott (Turócszentmárton, Dubnica, Vágbeszterce, Detva). A konverziót megvitató kerekasz­tal-beszélgetésen a túrócszentmár­toni vállalat vezérigazgatója leszö­gezte: hazánkban a konverzió gya­korlatilag befejeződött. Sőt, Szlová­kiában ez a kifejezés nem érvényes, ugyanis a konverzió azt jelenti, át­állás a polgári termelésre. Nálunk pedig nem erről volt szó; úgy szün­tettük be a haditermelést, hogy he­lyette nem nyújtottunk egy másik alternatívát, Peter Koncier, a ZŤS Dubnica első embere szerint a cége­ket 1990 elején senki sem kérdezte meg, mit szólnak a gyártási program megváltoztatásához. Kész tények elé állították őket, ráadásul ezzel egyidőben a KGST-piac - legfonto­sabb felvetőterületük - is felbomlott. Tény, bizonyos politikai naivitás sem zárható ki. A fejlett országok­ban csak fokozatos leépítéssel szá­molnak, évi 5-10 százalékos ütem­ben csökkentik a „speciális" termé­kek gyártását, míg Csehszlovákia a berlini fal leomlása és a bársonyos forradalom győzelme után úgy gon­dolta, eljött a „mennyei" béke kora. Sajnos, az általunk demonstrált poli­tikai gesztust a nyugati államok csak szóban értékelték nagyra. Ahogy az eszmecserén elhangzott, morális tá­mogatásból nincs hiány, ellenben kézzelfogható anyagi segítség nem érkezett. A konverzió súlyos árnyoldala a munkanélküliség. A ZŤS Dubnica fénykorában 16 000 embert alkal­mazott, jelenleg 8200-at, a detvai nehézgópgyár pedig 6200-ról 3000­re csökkentette a létszámot. Ezeket a mamutcégeket nehéz a polgári termelésre átállítani, pontosabban rendkívül pénzigényes feladat. Ahogy Július Mokoš, a detvai gyár vezetője mondta, a korábbi elvoná­sok miatt minimális anyagi tartalék­kal rendelkeztek, az 1990-es pálya­módosítás teljesen felkészületlenül érte őket. Az állami támogatás csu­pán arra volt elegendő, hogy kifizes­sék a már felvett hitelek kamatait. Az általános pénzhiány következtében a nehézgépgyárak ellehetetlenül­nek, és a civil programok beindulása is veszélybe kerül. Hogy mit takar a polgári program kifejezés? Elsősorban traktorok von­tatók, földgyaluk, kölünféle gépipari termékek gyártását jelenti. A szaktu­dás, a projekt megvannak, azonban a szűkre szabott hitelek és a hazai gazdasági visszaesés mellett még egy akadály nehezíti a talpraállást, s ez az általános világgazdasági recesszió. A vég nélküli panaszok mellett elhangzott egy pozitív példa is. A dubnicai gépgyár amerikai technológia segítségével hozzálátott a kőolajfúró-berendezések gyártá­sához. A teljes termelés jövőre indul be, s az orosz piac nyolc százalékát célozták meg. Az 1990-es leállás komoly piac­vesztést eredményezett, s az álta­lunk hagyott űrt a lengyel, orosz és kínai hadicégek gyorsan betöltötték. Most új termékekkel kell megkeresni azt a rést, ahová be lehet törni. Ennek egyik járható útja a dubnicai megoldás, tehát társulás tőkeerős nyugati partnerrel, ós közös fellépés a harmadik piacokon. Csupán az a bökkenő, hogy a hazai nehézgép­gyárak láttán sok külföldi partner visszahőköl, mondván, ilyen kolosz­szusokba egyszerűen képtelen éle­tet lehelni. Mi hát a megoldás? A képzett gépipari alkalmazottak rekvalifikálása, a regionális fejlesz­tési programok beindítása csak részben enyhít a gondokon. Marad a külföldi partner keresése és az újabb hitelek kiharcolása. A gyors leépítés okozta sebek lassan heged­nek; köztudott, a bányavidékek és nehézipari régiók szerkezetváltása tartozik a legfájdalmasabb, leghosz­szadalmasabb folyamatok közé. Nem lesz másként a felső Vág­völgyében sem. A gondot súlyosbít­ja, hogy mi először szembesülünk' ilyen óriási feladattal. SIDÓ H. ZOLTÁN A HELSINKI POLGÁRI EGYESÜLÉS A Helsinki Polgári Egyesü­lést (HCA - Helsinki Citizen Assembly) annak társelnöke, FRANTIŠEK BROCEK mutatta be. -Az 1990-es Prágai felhívásból kiindulva a cél egy olyan szervezet létrehozása volt, amely felügyelne a Helsinki Egyezmény betartására. Csehszlovákiában a totalitárius rendszerben hivatalosan ugyan egyetértettek a helsinki folyamattal, de az emberi jogok védelméről szóló egyezményeket eleve azzal írták alá, hogy azokat úgysem tartják be. Éppen ezért hozták létre a már 1985-től szervezkedő disszidensek ezt a független polgári mozgalmat, hogy az egyes kormányokat figyel­meztessék az emberi jogok megsér­tésére. A nemzetközi HCA hivatalo­san 1990 októberében a prágai ala­kuló közgyűlésen jött létre, 1991 júniusában pedig létrehoztuk a Szlo­vákia Helsinki Polgári Egyesülést. - Mekkora ez a szervezet? -A prágai alakuló közgyűlésen körülbelül 800 ember vett részt a helsinki folyamatot támogató több mint 30 államból, de jelenleg már 42 nemzeti szervezet létezik. A szlová­kiai szervezet az egyéni tagokon kívül - ők körülbelül hatvanötén van­nak - több polgári szervezetet egye­sít. A szlovákiai HCA tagja az Aka­démiai Fórum, a Szlovák Köztársa­ság Gyermekalapja, az Európai Mozgalom, a Charta 80 alapítvány, a Roma Polgári Kezdeményezés, Izrael Barátainak Fóruma, a Human Mozgalom, Európa ifjú Föderalistái­nak Fóruma, a Szlovákiai Fogyasz­tók Szövetsége, a Szlovákiai Termé­szet- ós Tájvédök Szövetsége, az M. R. Štefánik Szövetsége, a Szlo­vákiai Férfiak Uniója és a Szellemi fogyatékosokat Segítő Szervezet. A HCA szlovákiai végrehajtó szerve a 27 tagú nemzeti bizottság és an­nak héttagú elnöksége, melynek élén három társelnök áll. Rajtam kívül társelnök Jana Hermannová és Peter Mariánek, aki egyben a Hu­man Mozgalom elnöke is. - Milyen konkrét tevékenységet folytatnak? - Tavaly márciusban Pozsonyban szerveztük meg a HCA 2. közgyűlé­sét, amelynek az 50 hazai mellett több mint 600 külföldi résztvevője is volt. Ezen kívül petíciók és nyílt levelek formájában tiltakozunk az emberi jogok vagy a demokrácia alapelveinek megsértése ellen. Pél­dául az 1992-es választások után tiltakoztunk a szűk pártérdekek ér­vényesítése és az ellen, hogy ma­gas állami funkciókat a múlt rend­szerben is tevékenykedő egyének töltsenek be, mint például az alkot­mánybíróság elnöki posztjának ese­tében. Feladataink közé tartozik a nemzetiségek és etnikai csoportok érdekeinek védelme is. A nemzeti­ségi kérdést illetően a polgári alap­elv elsődlegességét valljuk, azt hogy a Szlovák Köztársaság minden ál­lampolgára elsősorban szlovákiai ál­lampolgárnak érezze magát, s csak azután valamely nemzet tagjának, őszinte szándékunk, hogy a szlo­vák-magyar viszony javulását elő­segítsük. Ennek céljából szervezünk egy Érsekújvárban megtartandó szemináriumot, melynek feladata, hogy a polgári alapelv szempontjá­ból vitassuk meg a szlovák-magyar kapcsolatokat. A mi véleményünk az, hogy az egyszerű emberek kö­zött nincsenek nemzetiségi ellenté­tek, ezeket a problémákat csak a po­litikusok idézik elő. Örömmel ven­nénk, ha a magyar kisebbség képvi­selői is részt vennének munkánk­ban. Az emberi jogok terén vagy a magyar-szlovák kapcsolatok javí­tásában tevékenykedni kívánó egyének vagy szervezetek - de nem politikai pártok - a következő címen, írásban kereshetnek meg bennün­ket: Jana Hermannová, HCA, Ame­rické nám. 1., 811 07 Bratislava. GAÁLLÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom