Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-12 / 108. szám, szerda

1993. MÁJUS 12. SPORT PLUSZ 10 SPORTVILÁG '93 • ALEX FERGUSON, az újdon­sült angol labdarúgóbajnok Man­chester United vezető edzője ép­pen golfozott, amikor az Oldham — nem kis meglepetésére — le­győzte az Aston Villát. Az Aston Villa volt Ferguson csapata, az M U legnagyobb riválisa a bajnoki címért folytatott küzdelemben. Mi­vel kikapott, így a Ferguson-ie­génység 26 év után ismét ara­nyérmes Albionban. „Ez pályafu­tásom csúcsa: angol bajnokcsa­patot magaménak mondani — hi­hetetlen. Semmi mást nem kívá­nok már a sorstól..." • KÖZZÉTETTÉK a floridai Ponté Vedrában a PGA Tour-sorozatban részvevő versenyzők kereseti listá­ját. Az EUROSPORT adásaiból jól is­mert német Bernhard Langer golfoz­ta össze a legtöbb pénzt, négy hó­nap alatt 626 938 dollárt ütögetett össze. Tom Kite a második 518 564, Nick Price Zimbabwéből a harmadik 500 082 dollárral. A tizedik Lee Jan­zen is 388 495 dollárnál tart, míg a húszas lista sereghajtója, az ausztrál Brett Ogle keresménye 289 107 dol­lár. ' • • NEGYVENHAT ÉV UTÁN is­mét lesz profi boksz Csehország­ban. Holnap 18 órai kezdettel a prágai ATRIUM Szálló kongresz­szusi termében tíz (újonc) hivatá­sos öklöző mutatkozik be. Az est fénypontja az utolsó, ötödik meccs lesz, melynek győztese (könnyűsúly) a Cseh Profi Ökölví­vó Szövetség bajnoka címmel di­csekedhet. No és 91 000 korona üti a markát, a vesztesét pedig 39000. Az egyik részvevő az Ústí egykori komáromi erőssége, Chrtiansky Vladimír lesz, aki Bau­errel mérkőzik. • A MILAN—MARSEILLE labda­rúgó BEK-döntőre (május 26.) 21 000 jegyet küldtek a müncheni rendezők az olaszoknak. A belépők pár óra alatt elkeltek, voltak olyan is, akik három nappal az árusítás előtt már a pénztárak közelében „szobroztak". Ezek aztán a fanatikus drukkerek. A jegyigénylés meghaladta a negyed­milliót... • MAREK PENKSA, a Frankfurt besztercebányai idegenlégiósa igencsak hátiérbe szorult. Amióta a németek leigazolták a lengyel Furtokot, Penksa a cserepadra sem ülhet. A klub vezetősége be­szélt a szlovák futballistával, aki két lehetőség közül választhat: vagy szerződtetett amatőr lesz, vagy pedig elbúcsúzik Frankfurt­tól. Nem hivatalos jelentések sze­rint az utóbbi mellett dönt. A B. Bystrica szakvezetői már ezen a héten felkeresik a játékost... • NEM AKÁRKIK jelentek meg a Viktória Žižkov—Sparta labdarúgó Cseh Kupa-elődöntőn (0:3). A szur­kolók az ODS (kormánypárt) vezető személyiségeit láthatták a díszpá­holyban. A Viktória mecénása, Ce­kan Rumi belügyminiszter mellett ült (nem első ízben volt a Žižkov stadi­onjában), a Sparta elnöke, Mach pe­dig az egykori szövetségi belügymi­niszterrel, Čermákkal jött, aki külön­ben tagja a Sparta szűkebb vezető­ségének. A szünetben az ODS elnö­ke, Klaus miniszterelnök is befutott. A díszpáholy közelében megtorpant, gondolkodott, ki mellé üljön. Végül is Cekant választotta. Ezek szerint nem kedvelné a Spartát? • BOMBA ROBBANT Giiwicé­ben, Piotr Werner lengyel labda­rúgó-játékvezető házában. Az is­meretlen tettesek a pokolgépet a garázsban helyezték el. A rendőr­ség az I. ligás Hulnik Kraków „szurkolóit" gyanúsítják, mert a robbanás előtti napon névtelen le­velet kapott a FiFA-bíró, melyben megfenyegették. A legutóbbi for­dulóban (Hutnik— Zaglebie 0:0) Werner mindent megtett, hogy ne rúgjon gólt a hazai gárda. Ez a részrehajlása „potom" 80 000 márkájába került, ;«nnyi ugyanis a robbanás utáni kár... • JAN STEJSKAL, a Queen's Park Rangers cseh kapusa már hetek óta a kispadot koptatja. Senki sem szól hozzá, nem tudja, miért mellőzik őt. „Haza akarok menni, de erről a klub­vezetőség hallani sem akar. A szerző­désem ugyanis 1994. nyaráig szól". (zsi) MAR MULT A NOI I. KEZILABDALIGA DUSLO-TRIPLA AZ ÁLLÓVÍZBEN Csehszlovákia kettéválasztása után sorra múlnak ki a közös cseh— szlovák sportversengések. Május elején a női I. kézilabdaliga is célba ért. Igaz, kurtítottabb változatában, mint az előző években. Döntött az oda-vissza alapon lejátszott mérkó'zéssorozat, elmaradt a máskor for­dulatokat hozó play off. Mert Európa-bajnoki selejtezőkre készül mind­két köztársaság immár önálló válogatottja... De mit hozott a női I. kézilabdaliga 41., utolsó felvonása? Mennyit lendí­tett előre a sportág honi helyzetén? Szakmai körökben elégedettség ne­migen tapasztalható. Akadtak szín­vonalas összecsapások, ám egészé­ben véve a színvonal még mindig az állóvízre hasonlít. Közös válogatot­tunk némi szerencsével szerzett jo­got a novemberi norvégiai világbaj­nokságon való indulásra, kupacsa­pataink közül furcsa módon az a Partizánske jutott a legtovább, amely teljesen leszerepelt az első li­gában. Szóval a nemzetközi meg­mérettetések a megmondhatói: többnyire csak egy helyben topo­gunk. Mindinkább terjedni kezd ama nézet, miszerint a felpezsdülést, a já­tékosok jobb teljesítményre ösztön­zését külföldi jó képességű kézilab­dázók leigazolásával lehetne elérni. Nemzetközi kudarcaikból tanulva František Bakó, a bajnok Duslo Šaľa edzője is arra a következtetésre ju­tott, hogy bármennyire felkészítheti védenceit: alkati adottságaikat és mentalitásbeli tulajdonságaikat alig­ja tudja megváltoztatni. Kevés, iga­zán klasszis átlövő van az élvonal­ban, olyanok, akiket a mérkőzés le­játszásán kívül még valami más is kimagaslóbb teljesítményre, állandó csúcsformában tartásra ösztökél. Biztos kezdőemberek, s ha nem lép­nek pályára, csapatuk issza meg a levét. Múltkor az egyik ligakapusunk mesélte, számára a technikailag jól képzett, váratlan lövőarzenállal ren­delkező játékosok a legkellemetle­nebbek. De rögtön hozzátette: ilye­nekből kevés van a hazai élvonal­ban. Nyilatkozóm ezért is tartozhat a legjobb hálóőrök közé. Figyelmeztető jel: apadni látszik az utánpótlás, az anyagiak szorítása egyre inkább beszűkíti a legjobbak felnevelését vállaló háttérbázisokat. Jobb boldogulásban reménykedve játékosainknak még mindig vonzó a külföld. Megélhetésük javulását lát­ják benne, profivilágba vágynak amatőr tapasztalatokkal. Inkább el­tűnnek az alacsonyabb osztályú idegen csapatokban, minthogy az itthoni élvonalban villogjanak. Akit nem fűt határtalan klubszeretet, így cselekszik. Ezért fordulhat elő, hogy a baj­nokcsapat is szétesőben van, s a Duslo klubvezetése újabb játékosok leigazolására kényszerül. Černá Pulába tart, nővére Pospíšilová visszamegy Morvaországba. Kérdé­ses, mi lesz Ladicsné, Horváthová vagy Hlavatá sorsa. Maradnak? El­mennek? De amit együtt produkál­tak az elmúlt bajnokságban, az so­káig tiszteletet parancsoló volt. Csak a végén fáradtak bele nagy menetelésükbe, s jöttek a törvény­szerű vereségek, ám harmadik baj­noki címet már senki sem vehette el a vágsellyeiektől. Sokáig leiskoláz­ták a mezőnyt... Mindössze az egyedüli magánklu­bunkban érlelődő nyárasdi Co-lm­pex tudott igazi vetélytársuk lenni. De csak közvetlen összecsapásai­kon. Máshol viszont hullajtotta a pontokat. Ettől függetlenül Dušan Daniš tíz hónap alatt viszonyaink Egriné (Co-lmpex) betöréssel kísérletezik Podolanová és Balogh (Nit­ra) között. Szemközt Prekopová. (M. Nagy László felvétele) között kimagasló teljesítményre ké­pes csapatot ötvözött a nyáron összevásárolt kézilabdázókból s mindazokból, akik korábban éltették az első ligát Nyárasdon. Kár, hogy nem Dél-Szlovákiában folytatja... Időközben beköszönt a Csallóközbe a professzionalizmus, amely egyelő­re több meglepetést okoz(ott) köz­vetlen művelőinek, mint maguk gon­dolták. De eddig még a leglátványo­sabb konfliktusok is kompromisz­szumba torkolltak. Mindenesetre az ezüstérem és a kupagyőzelem igazi sikernek számít. Emlékezzünk csak: a bajnokság kezdetekor csak a négy közé jutásról álmodoztak. Erre ősztől a KEK-ben indulhatnak s az újonnan szerveződő szlovákiai élvo­nalban meg a csúcsra próbálnak törni. Néhány megjegyzés a „futottak még" szlovákiai csapataihoz. Eperje­sen fiatal együttes edződik, erőteljes hajrával az EHF Kupa mezőnyébe verekedte magát. Törés csak akkor állt be a kelet-szlovákiaiaknál, mikor Záhorjanová kapus az egyik napról a másikra szülési szabadságra vo­nult. Soraikban az ukrán Holodnaja a bajnokság egyik legerősebb átlö­vőjeként állta meg a helyét. Jó be­nyomást keltett a Plastika Nitra. Kü­lönösen a tapasztalt Bôžiková-Po­dolanová-Balogh trió vitte a prímet. Szinte mindenki számára negatív szenzáció a Tempo Partizánske le­szereplése. Ezúttal hiába ült vissza Csollár Tibor a kispadra, a tavalyi nagy menetelés csak emlék maradt. Mélyponton a pozsonyi kézilabda. Három képviselője közül mindössze a BCT Danubius szólt bele az éllo­vasok csatározásaiba. Végül is az újonnan induló negyedik, eddig név­telen európai kupasorozatban kép­viselheti Szlovákiát, ahol újra a vidéki klubok játszák a vezető szerepet. És remélhetőleg így lesz az ősztől kez­dődő önálló szlovákiai ligában is, amelybe (a Slaviát leszámítva) átke­rül a megszűnt szövetségi bajnok­ság sava-borsa. J. MÉSZÁROS KÁROLY A KORMANYFO OLIMPIAI KAMPANYA John Major az első brit miniszter­elnök, aki felkereste Lausanne-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot. A miniszterelnök fáradozása, leg­alábbis egyelőre, hasznosnak bizo­nyult, amennyiben Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke, úgy nyi­latkozott, Manchester megérdemli 2000-ben tartandó ötkarikás játé­kok megrendezésének jogát. A brit miniszterelnöknek régóta szívügye a manchesteri nyári olim­pia. A kormány máris kiutalt 75 millió font közvetlen hozzájárulást a kez­deti építkezési költségekhez. E laus­sanne-i látogatás során John Major közölte a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottsággal, hogy a brit kormány 2,5 milliárd font erejéig hajlandó vállalni a manchesteri olimpia megrendezé­sével járó költségek garantálását. A miniszterelnök kijelentette: „Az, hogy itt vagyok, magában is bizonyítja kormányom teljes és fenntartás nélküli támogatását Manchester jelöléséhez." Juan Antonio Samaranch NOB­elnök a maga részéről azt hangoz­tatta, Manchester megérdemli az olimpia megrendezésének jogát, hi­szen „az Egyesült Királyságot megkülönböztetett hely illeti meg az olimpiai mozgalomban". John Major még tovább is ment a manchesteri olimpia előmozdításá­ban. Kilátásba helyezte, hogy eset­leg a brit küldöttség tagjaként maga is megjelenik és résztvesz Monte­Carlóban a szeptember 23-án tar­tandó szavazáson, amikor is a NOB 91 tagja dönt afölött, hogy Sydney, Peking, Manchester, Isztambul, Berlin vagy Brasilia kapja-e a 2000-es nyári olimpia megrendezési jogát. A valószínűség az, John Major csak akkor lesz a brit küldöttség tagja, ha a jelek arra mutatnak, Man­chesternek komoly kilátásai vannak a győzelemre. A miniszterelnök és Samaranch félórás magánmegbe­szélésén az az ígéret is elhangzott Joh Major részéről, hogy támogatni fogja a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság igényét a megfigyelői státusra az Egyesült Nemzeteknél, valamint Samaranchnak azt a személyes óhaját, hogy az ókori görög olimpiai játékok hagyományához híven az olimpia idejére mondjanak ki fegy­verszünetet mindenfajta háborúban, vagy fegyveres összecsapásban, bárhol a világon. Az eddigi tapasz­talatok fényében enyhén szólva két­ségesnek látszik, hogy e jámbor óhaj valaha megvalósulhat, még ha az ENSZ valamennyi tagállamának kormányfője támogatja is, de a brit miniszterelnök semmi esetre sem ár­tott Manchester ügyének az ígéreté­vel. John Major azonban, bármennyire érdeklődik is a sport iránt és bármi­lyen jól krikettezett is fiatal korában, elsősorban mégiscsak politikus, nem sportember. Miért tűzte zászlajára egy olyan ügynek a jelszavát, amelynek eldöntésére csak na­gyon korlátozott befolyása lehet, és amelynek győzelme legalábbis erősen kétséges? A válasz éppen abban rejlik, hogy John Major politikus. Tisztában van azzal, ennek az ügynek nem lehet számottevő ellenzéke az ország­ban. Azzal is tisztában van, ha végül, amint a legtöbben várják, mégis Sydneyre esik a döntés, az ő szemé­lyes presztízsén akkor sem esik több kár, mintha kedvenc labdarú­gócsapata kikapna egy fontos mér­kőzésen. Sokat ígérőek azonban a pozitív lehetőségek. Ha az ország harma­dik legnagyobb metropolisában és körülötte új, hatalmas méretű sportlétesítmények épülnek, vala­mint 15 ezer sportolót és kísérői­ket befogadó lakótelep, az tömér­dek munkaalkalmat teremt. Ha Manchester valóban megrendezheti a 2000-es olimpiát, tiszta nyeresége több mint 70 millió fontra tehető. Ezekkel a tényekkel éppúgy tisztá­ban vannak a sűrűn lakott iparvidék munkásemberei, mint a miniszterel­nök azzal, hogy a kormánypártnak a soron következő önkormányzati vá­lasztásokon minden szavazatra nagy szüksége van. (JoLá) ATLÉTIKAI VILÁGCSÚCSOK MENNEÁÉ A LEGSZAKÁLLASABB... Májustól újra mind többször csalogatja a nézőket a stadionokba a sportok királynője. Szaporodnak majd a versenyek és — reméljük — a jobbnál jobb eredmények Is. Idén az atléták igyekeztének kicsúcsosodá­sa az augusztusi stuttgarti világbajnokságon várható. Addig is pillant­sunk bele a fennálló világ- és Európa-csúcsok listájába. Ma a férfiakéba. SZERGEJ BUBKA 50 KM GYALOGLÁS. Vcs. (pá­lyán): 3:41:38.4 R. Gonzalez (Mexikó), 1979, Ecs. (pályán): 3:48:59 V. Re­zajev (Szovjetunió), 1980. MAGASUGRÁS. Vcs.: 244 Soto­mayor (Kuba), 1989. Ecs.: P. Sjöberg (Svédország), 1987. RÚDUGRÁS. Vcs. és Ecs.: 613 Szergej Bubka (Ukrajna), 1992. TÁVOLUGRÁS. Vcs.: 895 M. Po­well (Egyesült Államok), 1992. Ecs.: 886 Emmijan (Szovjetunió), 1987. HÁRMASUGRÁS. Vcs..: 117.97 W. Banks (Egyesült Államok), 1985. Ecs.: 17.92 H. Markov (Bulgária), 1987. SÚLYLÖKÉS. Vcs.: 23.12 R. Bar­nes (Egyesült Államok), 1990. Ecs..: U. Timmenman (NDK), 1988. DISZKOSZVETÉS. Vcs. és Ecs.: 74.08 J. Schultz (NDK), 1989. GERELYHAJÍTÁS. Vcs és Ecs.: 95.54 J. Železný (Csehország), 1993. KALAPÁCSVETÉS. Vcs. és Ecs.: 86.74 J. Szedih (Szovjetunió), 1986. TÍZPRÓBA. Vcs.: 8891 D. O'Brien (Egyesült államok), 1992. Ecs.: 8847 D. Thompson (Nagy-Britannia), 1984. 100 MÉTER. Világcsúcs:9.86 C. Lewis (Egyesült Államok), 1991. Eu­rópa-csúcs: 9.92 L. Christie (Nagy­Britannia), 1991. 200 MÉTER. Vcs. és Ecs.: 19.72 P. Mennea (Olaszország), 1979. 400 MÉTER. Vcs.: 43.29 H. Rey­nolds (Egyesült Államok), 1988. Ecs.: 44.33 T. Schönlebe (NDK) 1987. 800 MÉTER. Vcs. és Ecs.: 1:47.73 S. Coe (Nagy-Britannia), 1983. 1500 MÉTER. Vcs.: 3:28.82 N. Morceli (Algéria, 1992. Ecs.: 3:29.57, S. Cram (Nagy-Britannia), 1985. 5000 MÉTER. Vcs.: 12:58.39 Sz. Aouita (Marokkó), 1987. Ecs.: 13:00.41 D. Moorcroft (Nagy-Britan­nia), 1982. 10 000 MÉTER. Vcs.: 27:08.23 A. Barrios (Mexikó), 1989. Ecs.: 27:13.87 F. Mamede (Portugália), 1984. MARATONI FUTÁS. Legjobb hi­vatalos eredmény V.: 2:06:50 E Dinsamo (Etiópia), 1988. E.: 2:07:12 C. Lopes (Portugália), 1985. 3000 MÉTER AKADÁLY. Vcs.: 8:02.08 M. Kiptanui (Kenya), 1992. Ecs.: 8:07.62 J. Mahmoud (Francia­ország), 1984. 110 MÉTER GÁT. Vcs.: 12.92 R Kingdom (Egyesült Államok), 1989. Ecs.: 13.04 C. Jackson (Nagy-Bri­tannia), 1992. 400 MÉTER GÁT. Vcs.: 46.78 K. Young (Egyesült Államok), 1992. Ecs.: 47.48 H. Schmid (NSZK), 1982. 4x100 MÉTER. Vcs.: 37.40 Egye­sült Államok, 1992, Ecs.: 37.79 Fran­ciaország, 1990. 4x400 MÉTER. Vcs.: 2:55 74 Egyesült Államok, 1992. Ecs.: 2:57.53 Nagy-Britannia, 1991. 20 KM GYALOGLÁS. Vcs. és Ecs. (pályán): 1:18:35 C. Johansson (Svédország), 1992.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom