Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-12 / 108. szám, szerda
PUBLICISZTIKA iŰ JS ZŐ* 1993. MÁJUS 11. AZ EREM KÉT OLDALA Európa-szerte ismert tény, hogy feszült a szlovák kormány - tágabb értelemben a szlovák kormányzó garnitúra - és a Szlovákiában élő magyarság közötti viszony. Számunkra megtisztelő, igaz, a másik oldalon gyakran már-már bénító, amikor a nyugat-európai fórumokon újra meg újra azt kérdezik: mi a helyzet a szlovákiai magyarokkal? Nem a Szlovákiában élő nemzetiségekről vagy kisebbségekről kérdeznek, hanem a magyarokról. Mi mondogatjuk ugyan, hogy élnek itt más nemzetiségűek is, ők meg is hallgatják az információinkat, ám az érdeklődés középpontjában mi állunk. Véleményem szerint két okból: elsősorban a létszámunk révén, hiszen hatszázezer ember sorsa és helyzete nem lehet közömbös a felelős döntéshozók számára; a másik ok pedig az lehet, hogy a kisebbségvédelmi szakemberek körében a szlovákiai magyarság magas fokú politikai szervezettségének szintje tekintélyt parancsol! A szlovákiai magyarság ama lépése, hogy létrehozta saját politikai pártjait - s ezáltal biztosította, hogy a sorsát érintő politikai akaratot artikulálni tudja -, stratégiai jelentőségű. Azzal pedig, hogy ez a népcsoport parlamenti képviseletet is képes volt állítani, Európában mindenki számára partnerré vált. Ez akkor is létfontosságú, ha azt szintén látnunk kell, hogy Európa sokszor értetlen a mi gondjaink iránt, ráadásul megosztott is, illetve a saját, komoly nehézségeivel szintén meg kell küzdenie. Európa bizony eléggé fellazult a Szovjetunió felbomlása óta, nem tud igazán mit kezdeni ezzel az új helyzettel; ugyanakkor egy egyre erősödő távol-keleti gazdasági kihívással, illetve az amerikai kontinens erősödő együttműködésével szemben nem tud más alternatívát felmutatni, mint az egységesülést. A fejlett világ és a harmadik világ közötti, egyre növekvő szakadék, kényszerítő erőként, szintén ez irányban hat. Amennyiben tehát a nyugat-európai országokban belső fejlődési rendellenességek miatt nem billen meg az egyensúly (s reméljük, hogy nem), Európa szerepe és befolyása erősödni fog. Ki szítja a feszültséget? Néha még a jól értesült, jószándékú magyarok is megkérdezik: ha a szlovákiai magyarság parlamenti képviselői esetleg valamicskével engedékenyebbek lennének, nem csökkenne-e a feszültség közöttünk és a kormány között? Nos, a magam részéről úgy érzem, hogy a magyar koalíció képviselői ma is ugyanazon az elvi állásponton vannak, mint fél vagy egy esztendővel ezelőtt. A két mozgalom alapszabályain, illetve választási programjain nyugvó elvi politizálást folytatnak. Ezzel szemben a politikai klíma és a kormány politizálási stílusa az, amely nagyban megváltozott, s ez a feszültség igazi kiváltó oka. Nekem nincs tudomásom a magyar koalíció egyetlen képviselőjének egyetlen olyan kijelentéséről vagy politikai célkitűzéséről sem, amely mások jogait kérdőjelezte volna meg. Sajnos, fordítva ez már nem mondható el. Bizonyításképpen - a parlamenti és a sajtóbeli megnyilvánulásokon túl - talán elég, ha a tisztogatásokra, a kétnyelvű utcatáblákkal, a magyar nyelvű helységnévtáblákkal, a kétnyelvű bizonyítványokkal kapcsolatos provokatív magatartásra utalok. A példák, sajnos, még hosszan sorolhatók lennének; a területi átszervezést, illetve az alternatív iskolák megvalósítását célzó képzelgések pedig a közeli időszak lehetséges lépéseiről is némi információt szolgáltatnak. Ehhez még hozzájárul az is, hogy Szlovákiában szinte már kiemelt téma: ki, miről, milyen információkat terjeszt külföldön?... annak ellenére történik ez, hogy a magyar koalíció dokumentumai közismertek, és a négypárti dokumentumok is mind nyilvánosságra kerültek. Információk és dezinformációk Nézzünk most néhány példát a kormányzó oldal dokumentumaiból! A szlovák parlament kormánypárti képviselői azt állították februárban Strasbourgban, hogy a bősi erőmű teljesítményével Szlovákia energiaszükségletének 50 százalékát fedezi, s ezáltal pótolni képes - többek között - az apátszentmihályi atomerőművet. Ugyanezt állították az osztrák parlament képviselői előtt is, ám csak mosolyogtak ezen, tekintve hogy tudták: a valóság csupán 4-5 százalék, s ez bizony kevéske az atomerőmű kiiktatásához... A közelmúltban Budapesten - ugyancsak teljes komolysággal - azt állították, hogy a községek magyar nyelvű táblái a helyükön állnak. Azt hiszem, e téren 8-9 járás polgármesterei egészen más információkkal is tudnának szolgálni. A szlovák parlamentnek a dr. Peter Procházka által kidolgozott, A nemzetiségi kisebbségek jogállása a Szlovák Köztársaságban című anyaga a 3. oldalon a kisebbségi jogok legfőbb garanciájának az emberi jogokról szóló föderális alkotmánylevelet tartja; azt azonban már „elfelejti" megjegyezni, hogy ezt a dokumentumot a szlovák kormány nem egy az egyben vette át, hanem némiképp megváltoztatva - éppen a nemzetiségi jogokról szóló résznél, s azt talán mondanom sem kell, hogy hátrányunkra. Szlovákia legfőbb ügyészségének tevékenységét boncoló parlamenti anyag első oldalán (értelmezésem szerint tehát a legfőbb problémaként kodifikálva) az alábbi szöveg olvasható: „Az ügyészség több olyan kezdeményezést is intézett, amely a Szlovák Köztársaságban alkalmazott hivatalos nyelvről szóló 428/1990. sz. SZNT-törvény alkalmazását érintette, éspedig a községek, utcák s közterületek kétnyelvű megnevezését illetően. A komáromi járási ügyész figyelmeztette Marcelháza polgármesterét: megsérti a nyelvtörvényt azzal, hogy Marcelháza község neve a település elején a szlovákon kívül magyar nyelven is fel van tüntetve. (...) Az érsekújvári járási ügyész tiltakozott a városi önkormányzat azon döntése ellen, amelyben az utcák kétnyelvű megnevezése mellett döntöttek." Most, hogy az országot egyre inkább elönti az erőszakhullám, a nagyobb városokat a maffiák osztják föl egymás között, növekvőben a gazdasági bűncselekmények száma, nyakunkon a kábítószer- és a fegyverkereskedelem, az ügyészségeknek - úgy látszik - a nyelvtörvény felügyelete a legfőbb feladatuk. Pontosabban: a magyar nyelv visszaszorítása. Álljon azonban itt egy idézet a kormány nemzetiségi politikáját elemző anyagból is (megjelent a Trend 1993. február 17-i számában): „A nemzetiségileg vegyesen lakott községek önkormányzatait a magyar nemzetiségi kisebbség uralja, és döntéseik a lakosság szlovák részének szó szerinti elnyomását célozzák ezeken a területeken a törvények megsértésével, magyar lakosok, szervezetek és események előnyben részesítésével. Azokban a községekben, ahol a szlovák nemzetiségű lakosság aránya nem éri el a 30 százalékot, a szlovák polgárok nem tudnak bekerülni az önkormányzatokba (a községek 27 százalékában nincs szlovák nemzetiségű képviselő), és ezzel a szlovákok a saját területükön kiszorulnak a közügyekről való döntésekből. Ilyen okokból a vegyesen lakott területeken az alábbi problémák jelentkeznek a polgárok együttélésében: 1. Községek és városok nevének megváltoztatása magyarosítással vagy történelmi nevének alkalmazásával 2. Utcák és terek átnevezése magyar személyiségek szerint 3. A szlovák nyelv használatának hiánya ünnepélyes alkalmakkor és istentiszteleteken 4. A Szlovák Köztársaság szimbólumainak ignoráiása és a szlovák himnusz helyett a magyar himnusz éneklése (még a templomokban is, istentiszteletek alkalmával) 5. Pályázatokon a feltételek között szerepel a magyar nyelv ismerete 6. A Csemadok előnybe helyezése 7. Az államigazgatás és az önkormányzatok toleranciája és közbe nem lépése a törvény megsértésekor. " Először is elnézést kérek a fordítás stílusáért, ezzel az eredeti szöveg bikfanyelvének hangulatát próbáltam érzékeltetni. A szöveg tartalmi részével talán nem is érdemes foglalkozni: hemzseg a hazugságoktól, a csúsztatásoktól, dagad a rosszindulattól és a szerző hozzá nem értése pedig szinte már kétségbeejtő. Csupán azért nem merem - mondjuk - Afrika egyik-másik elmaradott országa kormányának anyagához hasonlítani, mert attól tartok, azokat sérteném meg vele. Csendben azért mégiscsak megkérdezném Ľubomír Dubecký urat, aki a szlovák kormányhivatal nevében aláírta ezt az anyagot, vajon ez a kormány kinek avagy ki mindenkinek a kormánya?!... Ennyit hát a kormányzati és a parlamenti szintről. Mi történik tehát? Semmi egyéb, mint az, hogy egy primitív elemekkei is operáló, nacionalista hatalom megpróbál kétarcú politikát folytatni: odakünn a világban szimpatikus arcot vágni; itthon pedig, fű alatt, egy kemény nemzeti államot kiépíteni. Ez ellen pusztán egyféleképpen - fokozott nemzetközi aktivitással - lehet védekezni. Ez szemmel láthatóan nagyon idegesíteni tudja azokat, akiknek a tévedése is óriási: a huszadik század végén, az informatikai robbanás korában ugyanis a Janusarcú politizálásnak semmi esélye sincs! A mi tevékenységünk tehát két stratégiai irányt követ(ett): elérni, hogy Európa valós értesülésekhez jusson, s ezáltal segítséget tudjon nyújtani e deformációk kiküszöbölésében. Ez sikerült, hiszen Lalumiére asszony, az Európa Tanács főtitkára, múltkori szlovákiai látogatása alkalmával kijelentette: úgy látszik, az ország 600 ezer(!) polgára nem akarja, hogy Szlovákia bizonyos feltételek teljesítése nélkül jusson be az Európa Tanácsba. Mečiar miniszterelnök erre tízperces tévébeszédet szentelt a témának, amelyben elismerte e problémák létezését, s rögtön kilátásba is helyezte bizonyos kérdések megoldását. Most tehát újból nekünk kell lépnünk, meg kell határoznunk a feltételeket, mert tüneti kezeléssel már nem elégedhetünk meg. (Külön is figyelemre méltó a főtitkár asszony kijelentésében a 600 ezres szám említése: nem a koalíció általunk hangoztatott 230 ezer választópolgárára, nem is a magyar pártokra leadott 300 ezer szavazatra hivatkozott, hanem a szlovákiai magyarság egészére. Véleményem szerint, ez a négypárti fellépés megkérdőjelezhetetlen sikere.) A másik fontos irány, amelyet megcéloztunk: Szlovákia társadalmi fejlődésének állandó ellenőrzése, hiszen az idén esedékes gazdasági és szociális problémák csúf társadalmi folyamatokat is beindíthatnak. A szlovák kormányfő a közelmúltban bejelentette, hogy érvénybe lépett a kormány ama döntése, amelynek értelmében - az EBEÉ főbiztosával történt egyezség alapján - Szlovákiát két évig rendszeresen megfigyelők keresik majd fel rendszeresen ellenőrizendő a társadalmi változásokat és a kisebbségek helyzetét. E bejelentés egy cseppnyi nyugalmat és reményt sugall. Európa és mi Tekintettel arra a szituációra, amelybe a tavalyi parlamenti választások után kerültünk, elemi érdekünkké vált a helyzetünket európai problémává tenni. A kérdést mindenütt így tettük fel: vizsgálják meg a mi elveinket, céljainkat, tevékenységünket - s tegyék ugyanezt a kormánnyal is; ezután pedig mondják meg: miben kell változnunk és miben a kormánynak? Szlovákia jelenlegi kormányzatának a világban ma nincs jó híre, s ezt nagyrészt a saját tevékenységének köszönheti. Persze, ez nekünk sem jó igazán. Mi egy olyan kormányt szeretnénk, amellyel értelmes dialógust lehet folytatni, amely külföldön is szavahihető és támogatásra számíthat. Szlovákiának - és Szlovákia minden állampolgárának - ugyanis támogatásra van szüksége. A problémák, amelyekkel szembe kell néznünk, óriásiak. Nekünk azonban már nincs hová hátrálnunk: mögöttünk elvek és európai dokumentumok állnak; előttünk viszont az asszimiláció szándéka. Amíg a kormány ellenségként kezel bennünket, addig Európa rokonszenve nem a kormányzat pártján van. Óva intenék azonban bárkit attól, hogy e kijelentés súlyát eltúlozza! Európa szimpátiája és támogatása egymagában még nem ment meg minket, az igazi megoldás az itthoni kiegyezés lenne. Amíg azonban ez nem jön létre, számunkra létfontosságú a kinti támogatás. Természetesen, ez a helyzet meg is változhat. Ennek egyik kiváltó oka az lehet, ha mi követnénk el hibákat. Látni kell továbbá azt is, hogy lassacskán a másik fél is megtanulja menedzselni önmagát. Nekünk addigra többcsatornás kapcsolatokat kell kiépítenünk. Ezért léptünk az EUCD-be, az MKDM ezért akart az Európai Demokratikus Unió tagjává válni. Ezekben a szervezetekben a legjelentősebb nyugat-európai pártok partnerei vagyunk, rajtuk keresztül első kézből tudjuk informálni nemcsak a kormányokat, hanem az Európa Parlamentet és az Európa Tanácsot is! És ha majd újból európai megfigyelők járnak nálunk, ne viselkedjünk, akár a szegény vidéki rokon, akihez ha látogató jött a fővárosból, még a gyalogúiról is lefújta előtte a port. Ne csupán a szebbik oldalunkkal, az esetleg be sem teljesedő terveinkkel dicsekedjünk, hanem a valóságot is mutassuk fel. Beszéljünk nyíltan, őszintén és valamennyi gondunkról. A helyi, a regionális és az országos problémákról. Iskolaügyünk gondjairól, a magyar felsőoktatási intézmény hiányáról, az önkormányzatok helyzetéről, a paphiányról, a kétnyelvűség be nem tartásával kapcsolatos tapasztalatokról. Nem a konfrontáció céljából, hanem az igazság feltárásának célzatával és gondjaink orvoslásának reményében. CSÁKY PÁL Emberjogi szervezetek 0 A nemzetközi és a hazai politikai életben gyakran találkozhatunk olyan felhívással, amely a helsinki folyamatban való részvételre, a helsinki alapelvek vagy egyezmények betartására hív fel, vagy azok megsértése ellen tiltakozik. De mi is tulajdonképpen ez a helsinki folyamat és kik figyelmeztetnek annak megsértésére? Az összes európai államot (kivéve Albániát), valamint az USA-t és Kanadát tömörítő Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 1975. augusztus 1-jén Helsinkiben aláírt Záróokmánya 10 alapelvet tartalmaz. Ezek az alapelvek: szuverenitás, tartózkodás az erőszaktól, a határok sérthetetlensége, területi integritás, a viták békés rendezése, a belügyekbe való be nem avatkozás, az emberi- és szabadságjogok tiszteletben tartása, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és meggyőződés szabadságát, a népek önrendelkezési joga, az államok együttműködése, a nemzetközi szerződések megtartása. Ezen alapelvek követését és azok megvitatására időnként összehívott konferenciák sorozatát hívják helsinki folyamatnak. Több nemzetközi és országos szervezet alakult, amelyek a fenti alapelv megtartásának felügyeletét tartják feladatuknak. Szlovákiában is több ilyen szervezet működik. Az alábbiakban ezekből próbálunk bemutatni néhányat. SZLOVÁKIAI EURÓPAI MOZGALOM Peter Marianek, a Human és az Európai Mozgalom elnöke, a Helsinki Polgári Egyesülés társelnöke: -A nemzetközi Európai Mozgalom 1948-ban Hágában jött létre Winston Churchill kezdeményezésére, aki elnöke is volt a szervezetnek. A kezdeményezés alapgondolata Európa kulturális, gazdasági, demokratikus integrációja volt. Tulajdonképpen ebből a kezdeményezésből jött létre az Európa Parlament, Európai Konferencia, Európa Tanács, az európai pártok internacionáléi és egyéb nemzetközi fórumok. Csehszlovákiában 1991-ben alakult meg az Európai Mozgalom, és most az ország szétesése után mint Szlovákiai Európai Mozgalmat is bejegyezték, de a szervezet továbbra is megtartotta föderális jellegét, nagyon szorosan együttműködünk a Csehországi Európai Mozgalommal. Mozgalmunk figyelemmel kíséri a hazai eseményeket és független megfigyelőként tárgyszerű jelentéseket ad a szlovákiai diplomáciai szerveknek és különböző európai szervezeteknek. Számunkra Csehszlovákia kérdése még mindig aktuális, és ez nem valami nosztalgia a közös állam után, hanem arról van szó, hogy a cseh kisebbségnek Szlovákiában és ugyanígy a szlovák kisebbségnek Csehországban szüksége lesz egy szervezetre, amely kiáll a jogaikért, s mi ezt magunkra vállaljuk. - Viszonyuk a szlovákiai magyar nemzeti kisebbséghez? - Mi a Szlovákiában élő magyarokat nem tartjuk kisebbségnek. Ez egyszerűen egy nemzet, amely ezen a területen él, és az, hogy valaki egy határvonalat húzott Európa térképén, semmit nem jelent. Nem igaz, hogy a kisebbségeknek kisebb jogai vannak: ugyanolyan jogai kell hogy legyenek, mint a többieknek. Ilyen alapon mindenféle autonómiaelveket is elkerülhetnénk. Szerintünk az állampolgári jogokat kell előtérbe helyezni a kisebbségi jogokkal szemben. Már két éve harcolunk azért, hogy a helsinki konferencián fogadják el azt a javaslatunkat, mely szerint az emberi jogok deklarációjába foglalt államalkotás kérdésében a polgári alapelv elválaszthatatlan a nemzeti alapelvtől. GAÁL LÁSZLÓ
