Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-11 / 107. szám, kedd

1993. MÁJUS 11. ÚJSZÓ* MOZAIK 4 FESZÜLTSÉGFORRÁS LEHET A NYITRAI PEDAGÓGIAI FŐISKOLA NEMZETISÉGI KULTÚRÁK KARA AKADÉMIAI SZENÁTUSÁNAK NYILATKOZATA A Nyitrai Pedagógiai Főiskola Nemzetiségi Kultúrák Karának akadémiai szenátusa felháborodással vette tudomásul, hogy a főiskola költségvetési tervezetében nem szerepel a kar költségvetése, s ezen ezidáig a főiskola akadémiai szenátusa sem változtatott. A közelmúltban a nemzetiségek javasolták a kar tavaszi megalapítását, hogy az elkövetkező tanév megkezdéséig meg lehessen szervezni az új intézményt. Ez a lépés azonban összekapcsolva azzal az állásponttal, mely szerint nem kívánják előrehozni a kar megalapítását -, kétségessé teszi a karalapitási szándékot a főiskolai szenátusban megtárgyalt tervezet alapján Nyitrán az elmúlt években kísérlet történt egy erősen korlátozott hatáskörű nemzetiségi oktatási intézményrendszer kialakítására. Az első 1990 elején látott napvilágot. Egy olyan magyar pedagógiai kar tervezete jelent meg, amely mindössze három tanszékkel számolt; egy magyar nyelv és irodalom, egy szociológia és egy néprajz tanszékkel. Ez a magyar kari tervezet a pedagógusképzés döntő részét nem kívánta e kar hatáskörébe utal. ni. Az utolsó pedig a közelmúltban került a nemzetiségi sajtóba, valamint a főiskola akadémiai szenátusa elé, mely szerint a megalakuló nemzetiségi kultúra karon ne folyhasson pedagógusképzés. Tartunk tőle, hogy a fent említett lépések mögött újabb hatásköri korlátozások szándéka rejtőzik. Ennek érdekében próbálják megbontani a nyitrai magyar tanárok sorait is, mint ahogy a főiskola akadémiai szenátusának négy magyar tagja közül az egyik ebben a helyzetben nem szavazott a kar előrehozatala mellett, és nem támogatta a nemzetiségi kultúrák kara költségvetését sem. Számunkra a nemzetiségi pedagógusképzés nem alku tárgya, ezért ragaszkodunk a nemzetiségi kar februárban elfogadott tervezetéhez, amely kimondja az anyanyelven folyó pedagógusképzés jogát minden iskolatípusra. Félő, hogy a nemzetiségi pedagógusképzés rendezetlensége elsősorban a magyar-szlovák viszony súlyos feszültségforrásává válhat. A kérdés megnyugtató rendezéséért és a nyugodt légkör fenntartásáért mindent megteszünk. Nemzetiségi Kultúrák Kara akadémiai szenátusa Nyitra, 1993. május 6. FOGJUK MEG EGYMÁS KEZÉT Dorogon, ezen a nyolcszáz éves Komárom-Esztergom megyei településen május 9-én, a győzelem napján a város lakói egy nyilatkozatot fogadtak el, hogy ezzel figyelmeztessék a világot a mai háborúkra és annak mai áldozataira A nyilatkozat arról is megemlékezik, hogy a háború után Csehszlovákiából kitelepitett magyar családok is költöztek a városba. A dokumentumban egyebek mellett a következők olvashatók: Mi, Dorog város közössége és választott tisztségviselői kérünk benneteket, falvak, községek, városok és országok polgárait, hogy fajra, nemzetiségre, hitre, vallásra és nemre való tekintet nélkül a megkövetés, kiengesztelődés, a megbékélés és az együvétartozás szellemében fogjuk meg egymás kezét, védelmezzük együtt a tisztesség és humánum világát! Erről a helyről a győzelem napján azt javasoljuk minden érintettnek és a világon mindenkinek, hogy a dorogi példán keresztül ezentúl minden évben e napon az egész világon, közösen és külön-külön is, az áldozatokra emlékezzünk és a megbékélés napját ünnepeljük! PROTEKCIÓ NÉLKÜL (Folytatás az 1. oldalról) meggyőzően Szabó Klára -, hogy nyitok egy pici magyar osztályt, de ez azzal jár, hogy elküldöm a jobb szlovák gyerekeket. Ez vajon jobb megoldás? A lelkiismeretem nem engedi, hogy idén másképpen döntsek, mint igy: ragaszkodom hozzá, hogy egyforma eséllyel induljanak. A szlovákok is és a magyarok is. Vajon honnan jelentkeznek az oly rossz eredményt produkáló gyerekek? Vajon meddig hasznos nem megnevezni azokat az iskolákat, féltve netán a magunk szégyenét, amelyekben a lehető legobjektívabb megmérettetés azt mondja, gyönge a felkészítés? Böngésszük az összesített adatokat, a tavalyiakat, amelyek a voltaképpen évek óta tartó leromlás folyamatát mutatják. Három csekei tanulóból senki nem felelt meg. Diószegről egy lány 1,09-es átlaggal bukott a felvételin. Rosszul szerepelt Déménd, Perbete, Szőgyén. A párkányi alapiskolából öt közül egyet lehetett csupán fölvenni. De lássuk a jókat is, nevük álljon itt, mert példa lehet. Jól szerepeltek a naszvadiak, a nagykériek, a perediek, a három szímői közül mind bekerült, a gútaiak mind a hatan bejutottak. Újvár vegyes eredményt mutat, ötből kettő megfelelt. - Protekció nincs, nem lehet. Nagyon szigorúan ragaszkodom ahhoz, hogy csak és kizárólag a tesztek és az átlag alapján derüljön ki, felveszünk-e valakit, vagy sem. Egyik kolléga pontozza a teszteket, amelyek azonosak mindkét nyelven, a másik még ellenőrzi is őket. Az igazgatónő nem röstelli elmondani, hogy éppen mert ismerte a járás alapiskoláiban mutatkozó színvonalat, saját gyermekeit bizony szlovák iskolába Íratta. És megállták a helyüket, egyikből orvos, másikból gyógyszerész lett. - A nemzethez tartozást azzal bizonyítsák be a pedagógusok, hogy minőséget, felkészült tanulókat küldenek tovább -hangzik a szigorú, ámbár meggyőző érv. Szabó Klárából sem lett más nemzetiségű, csak éppen fontosnak tartja, hogy a tanulók sokszor ugyancsak magas IQ-jével, képességeivel okosan gazdálkodjanak az iskolák. Az iskolaelső osztálynak félévenként egy igazgatói szabadnap jár. A mostani harmadikos magyar osztály például harmadszor élhetett ezzel a kiváltsággal. Az elbírálás esélyei azonosak, az eredmények nyilvánosak. A teljesítmény dönt. Mivel az iskola szlovák osztályaiba sokan járnak magyar nemzetiségű, de szlovák alapiskolát végzett lányok, előfordulhat még az is, hogy a tervezett vegyes osztály színmagyar lesz. Ebben az esetben is szlovákul kell majd a matematikát, fizikát tanulniuk, mert a többség nem ismeri a magyar szakkifejezéseket. Azt a vádat pedig, hogy magyarosítanának, az igazgatónő nem kívánja a fejére olvastatni. - Nem féltem a gyerekeket a nemzetiségi probléma miatt, bár őszintén megmondom, ilyen vegyes osztályom még nem volt. Újdonság lenne nekünk is. Igazán a szülőktől sem félek, mert azt hiszem tudok rájuk hatni olyan értelemben, hogy racionálisan fogják föl a dolgot. Félek viszont a médiáktól, akár az Új Szótól, hogy megnehezíti a dolgomat, félek a Maticától, a pártoktól, mindenkitől, aki nem látja a jóindulatomat. (Méry Gábor felvétele) Utóirat helyett: A múlt kedden lezajlottak a felvételik az érsekújvári nővérképzőbe. Az eredmények alapján Szabó Klára igazgatónő jóslata ezúttal nem vált be. Meglepetéssel és örömmel tájékoztatott arról, hogy soha ilyen jó átlaggal nem szerepeltek a magyar felvételizők: a huszonkilenc megjelent közül 22 ért el száznál magasabb pontszámot, amivel a felvétel nyilvánvaló. Pici engedményt azért tett, mivel két tanuló kilencven fölötti pontszámmal bejutott még az immáron színtiszta magyar osztályba, hogy a huszonnégyes létszámú csapat az előírások értelmében osztható lehessen bizonyos tantárgyak esetében. - Tiszta magyar osztályt tudunk tehát indítani, s úgy érzem, nem volt fölösleges a figyelmeztetés a tanfelügyelők és az iskolák címére, hogy vegyék komolyabban a gyerekek fölkészítését - foglalta össze a jó hírt dr. Szabó Klára. BROGYÁNYI JUDIT FRICSKA ŐFELSÉGE EGYELŐRE BIZAKODIK Ha én egyszer kinyitom a számat..., szólt a 70-es évekbeli emlékezetes pesti politikai kabaré szlogenje, amelytől az akkori hatalmasokat ugyancsak a hideg verejték verte ki. Ha én egyszer kinyitom a számat..., fenyegette Stanislav Babinský, az árvái király, az 1989 előtti pártállam szlovák vezetésének számos tagját elitélése előtt, s habár már az első nyomozati anyagból megtudhattuk, hogy számos kormánytag és hivatalnok kapott rendszeres ajándékokat Árva királyától, sohasem tudhattuk meg - név szerint - valójában kikről is volt szó. Ha én egyszer kinyitom a számat..., mondja ma Farkas János, a szlovákiai romák koronázatlan királya, aki néhány évvel ezelőtt sikeres építési vállalkozóként, majd egy rimaszombati lakótelep főbérlöjeként és üzemeltetőjeként vált ismertté. Köztudott, hogy a hivatalos szervek és a sajtó későbbi pályafutása során a nevét számos bűncselekménnyel hozta kapcsolatba. Szóba került az engedély nélküli fegyverviselés, a csalás, a garázdaság... vádja, ám a legismertebb ügy nyilván a fegyvergyártáshoz szükséges uránnal való kereskedés gyanúja. A büntetőeljárásban részt vevő szervek ma azt állítják, hogy a romák koronázatlan királyát már majd másfél évvel ezelőtt rajtakapták a uránnal való kereskedésen. Őfelsége egyelőre bizakodik. Nem akarja kihasználni azt a lehetőséget, hogy egymillió korona óvadék fejében szabadlábra helyezzék. Vizsgálati fogságban kíván maradni, míg csak liliomtisztán nem távozhat a börtönből. Lehet, hogy tévedek, de az olyan kijelentések, mint a ,,Ha én egyszer kinyitom a számat. .." — nem éppen a liliomok ártatlanságával hozhatók kapcsolatba. Ennek ellenére nagyon örülnék, ha végre akadna valaki, aki tényleg kinyitná a száját... Fekete Marian AHOGY ÉN LÁTO

M NEM KIRAKATBA VALÓ HÍR Nem tagadom, érdeklődéssel vártam, hogy a múlt hét végének valamelyik napján a Szlovák Televízió majd közli, mit végzett Jozef Moravčík külügyminiszter Strasbourgban, ahol arról folytatott tárgyalásokat, hogy milyen feltételek teljesítése esetén veszik fel Szlovákiát az Európa Tanácsba. Tudtuk, hogy a francia városban majd rólunk, szlovákiai magyarokról is szó esik. Azóta - nem a Szlovák Televízióból, de nem is a hétfő reggel megjelent szlovák lapokból - már megtudtuk, hogy az Európa Tanács központjában valóban szó esett rólunk. Külügyminiszterünkkel közölték, hogy lényegében semmi sem gátolja Szlovákia ET-taggá válását, ha a kisebbségi kérdésben megold néhány problémát. Ilyen probléma például a nemzetiségiek keresztnevének anyanyelven történő bejegyzése, a nemzetiségek által lakott területeken a helységnevek, utcatáblák stb. több nyelven való feltüntetése, vagy a közigazgatási egységek határainak oly módon való megvonása, hogy ennek eredményeként ne „híguljon" fel a járásokban élő kisebbség a többségi nemzetben. Több dolog is elgondolkoztatott hétfő folyamán, miközben a szlovák lapokban hiába kerestem a külügyminiszter beszámolóját. Vajon miért hallgatták el a tömegtájékoztató eszközök az Európa Tanács feltételeinek a tényét? Amelyek, ha ma nem, akkor holnap, ha holnap nem, akkor holnapután mindenképpen kitudódnak. Az ET-feltételek általános elhallgatását látva nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy a szlovákiai újságszerkesztők óvni akarták olvasóikat a lelki megrázkódtatástól. Mert kétségtelen, egy ilyen beszámoló előidéz némi megrázkódtatást, főképp azután, hogy a szlovák anyanyelvűek évek hosszú során naponta azt hallották a rádióból és a tévéből, azt olvasták a lapokból, hogy nálunk pedig a kisebbségek problémáit már európai szinten megoldották. Erre - kérelmezőként - Európába utazik a jóhírére kényes új állam diplomáciájának a vezetője és közlik vele, hogy nem minden úgy van, ahogy egykor a Koridor írta, most pedig a Republika hirdeti. Mindazonáltal meggyőződésem, hogy egy fiatal állam építőinek néha szükségük van az ilyen megrázkódtatásokra. Különösen akkor, ha az új állam történetesen valahol Bécs és az Ural hegység között terül el, ahol nagy hagyományai vannak, a „Ki, ha én nem?"-kedés állami politika rangjára emelésének. Itt nem arról van szó, hogy meg kell hunyászkodniuk a kisállamoknak. Hanem arról, hogy tudomásul kell venni: egy kis ország nem viselkedhet úgy, mintha szupernagyhatalom lenne. Negatív példaként ott van például az 1941-es Magyarország esete. A kezdettől vésztjósló országgyarapítás utolsó mozzanatának befejeztével egy mén/adó diplomata nem átallotta kijelenteni: „Hazánk immár középhatalommá fejlődött". Minél kisebb és gyengébb a mi tájainkon egy ország, annál többen akadnak politikusai között, akik az ilyen önbátorításra vérszemet kapnak és elhiszik, hogy hazájukat valóban nagyhatalommá tehetik. Ez Magyarország esetében is bekövetkezett 1941 után, tudjuk, milyen eredménnyel. Az etnikai homogenizálás délibábját kergető pozsonyi politikusok közül sokan nem is akarják ésszel felfogni, hogy vajon mi készteti Strasbourgban a brit, a francia, vagy a német diplomatákat, amikor azt szabják az Európa Tanácsba való felvétel feltételéül, hogy Mátyusföldön magyarul is feltüntessék a húsbolton, hogy „Hentes és mészáros". Hiszen ez egy állam életében hatodrangú kérdés, nemzetközi viszonylatban meg huszadrangú Mint ahogy a papírforma szerint az is sokadrangú kérdés, hogy mondjuk az Érsekújvári járást úgy „komponálják" meg, hogy a kisebbségi magyarok részaránya 7 százalék lesz-e, vagy úgy, hogy az 35 százalékra, netán 54-re alakul. A kis államok nagy ambíciójú politikusaira az jellemző, hogy az ilyen „semmiségek" fölött szeretnek sunyin elsiklani. Nem tudják, nem is próbálják megérteni azokat a nyugat-európai politikusokat, akik féltik a második világháború óta birtokba vett vívmányokat, amelyek körül a legeslegnagyobb érték: az államok békés egymás mellett élése. Negyven év alatt elérték, hogy nem kell egymástól tartaniuk. És most egyszerre fennáll annak a veszélye, hogy amennyiben az 5 milliós Szlovákiát az Európa Tanács tagjává fogadják, nem egészen jelentéktelen dolgok miatt, például mert valaki bemázolja az egyik magyarlakta gömöri község helységnévtábláját, vagy mert egy túlbuzgó anyakönyvezető nem hajlandó Piroska névre anyakönyvezni egy újszülöttet, ellenségeskedés törhet ki két etnikum között. Tény, hogy nem „kirakatba" való híreket hozott haza Moravčík külügyminiszter Strasbourgból. Egy nemzet elitjének nincs mit dicsekednie azzal, hogy nemzetközi fórum kényszeríti rá politikai garnitúráját olyan dolgokra, amelyeket Európa szerencsésebb országaiban már több évtizede megoldottak. TÓTH MIHÁLY