Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-07 / 105. szám, péntek

ÉRDEKESSÉG 1993. MÁJUS 7. , ÚJ SZÓ. AMERIKÁBAN A BIBLIA UTÁN A MÁSODIK-VOLT 14 millió előfizető siratja az Egye­sült Államokban a Sears Roebuck cég vásárlási katalógusát, amely több mint 100 éven át rendszeresen megjelent. A Big Book, a Nagy Könyv a Biblia után a második legel­terjedtebb könyv volt az amerikai háztartásokban. Méltó volt a nevé­hez: utolsó kiadása már 1555 olda­las volt, így a súlya elérte a 2,5 kilót. A. Searsnek, aki kereskedelmi utazó volt - ha úgy tetszik: ügynök - 1886-ban jutott az eszébe, hogy kellene egy katalógus a legkülönbö­zőbb árucikkekről. Az ötlet bevált, s már a századfordulón az amerikai életforma szerves részévé vált a mind testesebb kiadvány. Mindent kinált, a varrótütői az összeszerel­hető lakóházig, minek köszönhetően a legeldugottabb helyen élők is a „világ legnagyobb áruházának" klienseivé válhattak. Az újságok azt is megírták, hogy George Bush el­nökkel való első találkozójáról Mihail Gorbacsov szovjet államfő a Big Bookkal a hóna alatt távozott... Most mégis bekövetkezett az, amit a szakemberek már egy-két éve megjósoltak: a kiadási költségek növekedése mellett a széles rétegek vásárlási szokásainak és életstílu­sának megváltozása az egykor for­radalmi találmány halálát okozta. SZEMFÜLES SZOBALÁNY Genfben május 14-én érdekes ár­verést tartanak: a halhatatlan Char­lie Chaplin személyes tárgyai kerül­nek kalapács alá, összesen 600 da­rab. Ebből 350 darab annak a Mirel­la Canese-nek a tulajdona, aki 25 éven át a Chaplin család szolgálatá­ban állt. Az áruba bocsátott tárgyak között vannak papucsok és ingek, nyakkendők és zoknik, több ceruza, de teniszütő, kalap és frakk is. Csu­pa olyan dolog, amit a művész kise­lejtezett, de a szemfüles szobalány gondosan megőrzött. Ami az árverésre kerülő tárgyak eredetiségét illeti, az érverést lebo­nyolító cégnek nincsenek kétségei. Nem úgy a művész nyolc gyermeké­nek, akik nemcsak az egyes tárgyak eredetét kérdőjelezik meg, hanem komoly kifogásaik vannak a volt szo­balány magatartásával szemben is. A hölgy ugyanis - állítólag - ígéretet tett arra, hogy a gyűjteményt nem adja el, hanem átadja a Chaplin Múzeumnak, amely rövidesen meg­alakul a Veveyben, a Genfi-tó part­ján. Hosszú éveken át itt élt Chaplin, s itt is van eltemetve. A hűtlen Mirella nem zavartatja magát az örökösök haragja miatt, bár az - ahogy közeledik az árverés napja - a svájci sajtóban is gyakori téma. Az eladásból befolyó összeg valószínűleg több tízezer frank lesz. Egyelőre nem tudni, hogy azt a jó üzleti érzékkel megáldott volt szoba­lány mire szánja. KONZERVATÍV NÉMET GYOMROK Nem kell a németeknek a pizza, a pekingi kacsa, sem a francia kony­ha valamely különlegessége, ők megmaradnak a hagyományos disz­nóhús mellett. A Der Feinschmecker című szaklap szerint a legkedvel­tebb ételek között változatlanul ve­zet a rántott hús, a sült pecsenye káposztával és a gulyás. Bár a németek világbajnokok az utazásban, az 1007 megkérdezett­nek csak a 6 százaléka említett valamilyen külföldi ételt, mint ked­vencét. Közülük a legtöbben olasz ételekre szavaztak, főleg a pizzára és a spagettire, majd a sorban a gö­rög girosz (torpedó formájú szend­vics) következett, meg a pekingi ka­csa. A megkérdezetteknek csak a két százaléka említette meg a szomszédos Franciaországban honos könnyű étkeket. a házakat, és ebből a pénzből, azok­ból az apró ajándékokból él, amit így kap az emberektől. Friss özvegy a nö, amikor először találkoznak, tetőtől talpig feketében van, szőlőt és kenyeret tesz neki a sípláda tete­jére, előző nap halt meg a férje. Halk, szomorú dalt kér a férfitól, és már megy is vissza, a lakásába, de már akkor, első látásra rokonszen­vet éreznek egymás iránt. Jöjjön vissza a temetés után, szól a nő, a férfi pedig napokon át erre készül, az újabb találkozásra. Ez volt az első jelenet, amelyből próbafelvételt készítettünk, az elsó kávézás, a megismerkedésük. Akik látták a kész filmet, azt mondják, ez a leg­szebb jelenet benne. - A legkegyetlenebb pedig, gon­dolom az, amikor a nő teljesen ki­borul. - És mindenféle nyomoréknak el­mondja a férfit... Igen, ezek bor­zasztó képsorok. Szeretik egymást, megesküsznek, összeköltöznek, a nő támaszt és melegséget vár tőle, apát a kislányának, aki imádja a fér­fit. Egy idő után azonban az is kide­rül: nincs benne semmi rafinéria. Egyszerűsége és őszintesége nem segít rajta, ha bajba keveredik, konf­liktushelyzetekből pedig jut neki bő­ven, hiszen a világ nem törődik vele és nem igazán fogadja el ót. Megüt valakit egy vita során, aki haszonle­sőnek nevezi, elveszik a verklijét, az engedélyét, majd elítélik és börtön­be zárják. A nő sehol sem dolgozik. Háztartásbeli. Egyetlen kereseti for­rásuk a verkli volt, s most azt is elveszítették. Közben dúl a kispol­gári szellem, és a nő, a ház lakói előtt érzett szégyenében, hogy bör­tönviselt ember a férje, iszonyúan kikel magából. Megsérti, megalázza ót, s ezzel el is löki magától. Hit és optimizmus egyszerre épül le a férfi­ban, a végén Isten ellen is fellázad. - Jó rendező, jó szerep, jó part­ner. .. Akkor most Kaposváron is jó? - Nehéz volt visszazökkenni az ottani helyzetbe. Bécsben, akármer­re fordultam is, mindenütt tiszteletet és megbecsülést tapasztaltam. Ott­hon, a saját környezetében nagyon sok rossz éri az embert, az első napokban gyakran estem depresszi­óba. Most már könnyebb. Persze, amíg olyan rendezővel dolgozhatok, mint Ascher Tamás, addig azt mon­dom: mindent kibírok. SZABÓ G. LÁSZLÓ Állt a peronon és már majdnem szipogott. Dédelgetett kamaszfiától búcsúzott remegő gyomorral. Majd vigyázok rá! - lihegte Gyuszi bácsi, a vállfák súlya alatt. - Úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére. Csak annyira? - villant át az asszony agyán. Az nem elég, még annál is jobban vigyázz rá! - kiabálta elcsukló hangon, de a vonat már elindult akkor. Imre füléből, ahogy kihajolt az ablakon, vattacsomó ágaskodott. Aggódó anyja az utolsó pillanatban dugta bele. Pogány Judit pár perces jelenete ez Kottái Róbert Sosem halunk meg című filmjének első kockáin. Rövid kis epizód, néhány szó, néhány gesztus, amely egy féltésből, kételyekből, szeretetből gyúrt figurát tesz emlékezetessé. Michael Hanecke, a neves bácsi rendező Lázadás című tévéfilmjében Pogány Judit főszerepet játszik. A pár héttel ezelőtt elkészült alkotást a közeli napokban tűzi műsorára az Osztrák Televízió 1-es csatornája. lást pedig, amikor a nő leköpdösi és kriplinek nevezi a féllábú férfit, úgy oldottuk meg, hogy onnantól kezd­ve, amikor „kifogytam" a német szövegből, magyarul folytathattam. Hát ha engem ennyire felszabadít valaki, akkor én eljátszom neki azt is, amire ó gondolni sem mert. Dur­va, iszonyú kemény az a jelenet, úgy fut fel, hogy a nő már ordít, üvöltözik, ocsmányságokat kiabál. Szerződés­ről szó sem volt még utána, mégis úgy jöttem haza, hogy éreznem kel­lett: enyém a szerep. Csak éppen Egy tökéletes teríték: minden a lyén van, mégpedig milliméteres pontossággal LÁTOGATÓBAN DR0TTINGH0LMBAN - Kaposvár, kilométerekben, nincs messze Bécstől. Magyar szí­nész számára, a lehetőségeket te­kintve, mégis egy távoli, erőddel kör­be vett város. - Eddig én is azt hittem. Villám­csapásként ért a felkérés. Van egy produceriroda Budapesten, Európa 2000 a neve, és színészek közvetí­tésével foglalkozik. Michael Hanek­ke, miután otthon egyetlen színész­nőt sem talált megfelelőnek filmje egyik legjobb szerepére, előbb a lengyelekhez, aztán a csehekhez, majd a szlovákokhoz fordult segítsé­gért, de hiába. Ezután telefonált Pestre, az Európa 2000-be, és ki­küldtek neki negyven fényképet, köztük az enyémet is. De milyen egy fotó? Úgy festem ki magam és olyan frizurát csinálok, hogy az a lehető legelőnyösebb legyen számomra, hozzá egy jó ruha - és már nem is nagyon hasonlítok magamra. Úgy állok be, hogy ne lehessen észre­venni: kerek az arom, hegyes az orrom... folytassam? Na, egy ilyen kép alapján esett rám Hanecke vá­lasztása, de amikor szóltak a produ­cerirodából, hogy németül kell tudni, azt mondtam, jó akkor az nem én vagyok. Erre másodszor is hívtak, hogy a rendező mégiscsak ragasz­kodik hozzá, szeretné, ha megtanul­nék pár szót németül, és küldenék magamról egy rövidke videófelvé­telt. Nem kell azonnal, van rá két­három napom. Mennyi? Ha egy hó­napot ad, az is kevés lesz, feleltem. Már most görcs van a gyomromban, üzentem neki, és különben is, én csak az anyanyelvemen tudok iga­zán jól játszani. Hónapokkal ezelőtt még ez volt az elméletem. Mára megdőlt, teljes mértékben. Jött ugyanis a következő hívás, hogy akkor ne az elküldött szövegből, ha­nem magamról mondjak néhány ég sohasem láttam, hogy ilyen kevés ember ennyi mindent el­végzett volna. A királyi vár 130 jóságos szelleméről a látogató szinte tudomást sem vesz. oly észrevétlenül végzik dolgu­kat - csodálkozott egy európai államférfi, aki a stockholmi várban több napig élvez­hette a királyi család vendégszeretetét. Pedig a „jó szellemeknek" igazán van mit tenniük, hogy a vár 650 szobája, pompázatos lakosztálya, bankett-terme ragyogjon a tisztaságtól, s a megfelelő keretet biztosítsa a díszebédek, hivatalos fogadások, ünnepélyes vacsorák számá­ra, Csak a bennfentesek tudják, hogy egy­egy fogadás, látogatás előtt a vár való­ságos méhkassá változik. A protokollfő­nöktől, az udvarhölgyektől, ezüsttisztítók­tól kezdve a vasalólányokig, pincemeste­rig mindenki tudja, hogy mi a teendője. Az udvar különleges emberek különleges gyűjteményéből áll össze - véli Károly Gusztáv és Szilvia királynő, akik tudatosít­ják, hogy e ,,jó szellemek" nélkül tehetet­lenek lennének. Mivel a svéd királyi párnak legfőbb dolga a reprezentálás, gyakran kerül sor ünnepi rendezvényekre. Ilyen alkalmak­kor Drottingholm várában hetekig tart a készülődés. Hogy kik kapnak meghívót, arról a királyi pár dönt az udvarnaggyal és a föudvarhölggyel megtartott tanácskozás után. Ugyancsak ők határoznak - név és rang szerint - az ülésrendről is. A menü kérdésében nincs vita. Okos asszony jó fóztjével veszi meg az ura szivét - ehhez a közmondáshoz tartja magát Szilvia, s ezért igyekszik Őfelsége, a hobbisza­kács kedvében járni. Miután összeáll a sokfogásos menü, s a Hollandiából Svédországba áttelepült főilletékes leellenőrzi a vár 700 ablakának tisztaságát, az órásmester beállítja a 87 órát, a házmester, jobban mondva a vár­mester eligazítja a széksorokat a kilomé­teres hosszúságúnak tűnő megterített asztal körül, s a föfelszolgáló felsorakoz­tatja 42 „alattvalóját", jöhetnek is a ven­dégek. Aki először lép be a stockholmi várba, olyan érzése támadhat, mintha évszáza­dok titkát őrző kihalt múzeumba került volna. Pedig Drottingholm sokkal több, mint múzeum, munka- és lakhely egy­aránt - magyarázza a király. Annyi azon­ban bizonyos, hogy mielőtt Szilvia király­nő beköltözött a várba, minden sokkal merevebb és hivatalosabb volt, évszáza­dokon át szinte semmit sem változtattak az udvartartáson. Bár a régi hagyomá­nyokat továbbra is tiszteletben tartják, a hajdani német hostessból lett királynő sok-sok fölösleges formalitástól - például az örökös hajlongástól, pukedlizéstöl - szabadította meg az alattvalókat. Ók pedig imádják a mindig kedves és mo­solygós Szilviájukat. Jobban, mint a bi­zony papucsférj hírében álló, de ugyan­csak kedves királyt. (Német lapok alapján: ug) LÁZADÁS POGÁNY JUDIT OSZTRÁK TÉVÉFILMBEN Amikor a királyi pár magas rangú vendégeket fogad, Károly Gusztáv kitűzi érdemrendjeit, Szilvia fejére pedig gyémántdiadém kerül Királyi magánélet: a ,,kicsik", Károly Fülöp és Madelei­ne veszekszenek, a nagylány Viktória a szülők között rezignáltán figyeli a gyerekes harcot mondatot, de németül. Magamról? Akkor már inkább a szövegből, és meg is tanultam kerek négy gépelt sort. Tudtam persze, hogy a törté­netben nő fiatalabb nálam, ötéves kislánya van, és szebb is, mint én vagyok, így biztosra vettem: ha meglát a rendező, nyomb tn lemond rólam. - Vagy még nagyobb ragaszko­dást tanúsít. - Amikor elküfdtem a kazettát, ő már egy másik anyagot it kért rólam, a produceriroda pedig a Zu­hanás közben cimű Tolmár Tamás­filmből küldött ki jeleneteket neki, abból a szerepemből, amelyért 1988-ban a legjobb nói alakítás díját kaptam. A meghívás ettől a ponttói fogva még komolyabbá vált. Meg­kapták az én kazettámat is, és arra kértek: tanuljam tovább a szöveget, majd menjek ki Bécsbe, próbafelvé­telre, hogy lássák, hogyan fogadom a német instrukciókat. Akkor mond­tam le harmadszor a felkérést, mert tudtam: tolmács nélkül egyáltalán nem boldogulok, ráadásul egy hót alatt nem nagyon jutok előbbre a szereppel. Nem baj, csak menjek, könyörögtek, Hanecke nem tágít. Ez már a sors keze, gondoltam, de a kijelölt szövegnek csak a felét tudtam, amikor kimentünk a tol­máccsal, és azt sem biztonságosan. Amikor észrevettem, hogy osztrák partnerem is bele-beleles a könyv­be, én is magam elé tettem a szöve­get és úgy játszottam. Már a legelső jelenet úgy sikerült, hogy a rendező hangosan nevetgélt. A nagy kiboru­,.De milyen egy fotó?" (Helyey Zsuzsa felvétele) azt nem vettem biztosra, hogy ha majd németül mondom a szöveget, képes leszek-e ugyanezt a ritmust produkálni. Amikor vége lett a forga­tásnak, azt mondta a rendező: az egész munka során velem volt a leg­kevesebb gondja és még csak szinkronizáltatni sem fog senkivel, annyira jól mondtam a szöveget. És letérdelt elém, úgy öltelte a lábamat, a forgatócsoport meg tapsolt és bra­vózott. - Hadirokkant a férfi, fél lábbal jön haza a háborúból... A nővel, akit ön játszik, hogyan kerül kapcsolatba? - Tele van hittel és derűvel a férfi, élni és boldogulni akar, kitalálja, ho­gyan tovább, de a környezete, a tár­sadalom egymás után adja a pofo­nokat neki. Megalázza ót és elítéli. Kintornásként, a verklijével járja

Next

/
Oldalképek
Tartalom