Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-31 / 124. szám, hétfő

1993. MÁJUS 31. tÚJSZÔ* MOZAIK 4 SZORÍTSATOK! EGY ÉRETTSÉGIZŐ MONOLÓGJA Eljött ez a nap is. Számot kell adnom mindarról, amit tudok, lehetőleg jól leplezve azt. amit talán nem tudok. Azután pedig már továbbállhatok egy friss érettségi bizonyítvánnyal a kezemben - kezdeni és elérni valami újat, valami szépet. Mert ez a négy év valóban szép volt. S most itt az alkalom, hogy feltegyem a pontot az i-re. De meg is vagyok hatódva. Mert amint átveszem majd az érettségi bizonyítványt, már nem tartozom az iskolához. Ugy értem, másnap reggel már nem kell bejönnöm rohanva, öt perccel a nyolc órai csengetés előtt, nem kell váltócipőt húznom, és nem kell tolonganom az iskola ebédlőjében sem. S reggelente nem üdvözölhetem az osztálytársaimat, nem beszélhetem meg senkivel a hétfői elsó órákon a hétvégén történteket. Egyszerűen mindennek vége már. Most végre bizonyítani akarok. Bizonyítani, hogy ez a négy év nem voit hiábavaló. A fejem már zsong a sok történelmi évszámtól, versidézettől, angol kifejezéstől. Ezekkel álmodtam már éjszaka is. Ma pedig kihúzok négy számot, tantárgyként egyet-egyet, hogy elmondjam róluk mindazt, ami épp eszembe jut. Ilyen egyszerű lenne? Azt hiszem, egyáltalán nem. Hiszen beszélhetek majd bármennyit a történelem viharos évszázadairól, idézhetem neves költőink egy-egy verssorát, szólhatok legkedvesebb írómról angolul, de nem mondhatom el mégsem mindazt a szépet és jót, amit itt átéltem, nem beszélhetek arról a sok tréfáról, amit együtt agyaltunk ki. De hát, hogyan is szólhatnék? Hiszen már a felnőttkor küszöbén állok. Ahogy most pár perc múlva az érettségiztető bizottság elé lépek, még felidézem az. átbeszélgetett napok és éjszakák emlékét, a bulik sorozatát, a hülyéskedéseket. Eszembe jut még a diákszerelem néha fájó. de inkább szívmelengető érzése, a barátságok, melyek - azt hiszem - életre szólóak. Tényleg be kell most mennem? Utoljára még magam előtt látom a két héttel ezelőtti ballagást, amikor egyszerre énekeltünk és könnyeztünk, pedig még nem tudatosítottuk, hogy az volt középiskolás éveink utolsó napja. Hát akkor megyek. Szorítsatok! BEBNÁTH SZILVIA Pozsony KÜLÖN, DE MÉGIS EGYÜTT KASSÁN TANÁCSKOZTAK A REPUBLIKÁNUSOK (Munkatársunktól) - Míg a kassai Csermely-völgybe a tegnapi pünkösdvasárnapon is nagyon sokan kikapcsolódni, a szép természetet csodálni és friss levegőt szívni mentek, a Csehszlovák Republikánus Párt szlovákiai szervezeteinek mintegy húsz képviselője politizálni gyúlt össze az ottani Alpinka üdülőtelepen. Részt vett a tanácskozáson a kárpátaljai és kelet-szlovákiai körútjáról hazafelé tartó pártelnök, Miroslav Sládek is. Amint azt a sajtótájékoztatón megtudtuk, a tanácskozás az országos párt formális kettéválásának kérdéseivel és a rövidesen bejegyzésre kerülő új, szlovákiai hatáskörú republikánus párt megalakításával foglalkozott. Miroslav Sládek szerint a Csehszlovák Republikánus Párt lényegében nem szűnik meg: ,.Ez a formális kettéválás csupán kozmetikázás. Erre a Szlovákiában elfogadott törvények késztettek minket. Mečiar eivtárséknak tehát ilyen szempontból nem lehet ellenünk kifogásuk"-érvelt az elnök. Jozef Horváth kassai elnök, az országos vezetőség alelnöke elmondta, gyakorlatilag különálló lesz a szlovákiai párt, ám szervezetileg nem válik ki a volt szövetségi pártból. Ök továbbra is egy csoportosulást alkotnak, s pártjuk alapszabálya nem tartja megengedhetetlennek az együvé tartozást. A két testvérpárt egyik fontos feladatának tartja a lakosság megkérdezése nélkül kettéválasztott Csehszlovákia utódállamai minél zavarmentesebb gazdasági és egyéb együttműködésének megteremtését (gazdag) MA: DOHÁNYZÁSELLENES VILAGNAP FENYEGETŐ (FÜST)JELEK Az Egészségügyi Világszervezet a taValyi dohányzás elleni világnapon a passzív dohányzás veszélyeire hívta fel a figyelmet. Az idén programja középpontjába az egészségügyi dolgozók felelősségét helyezi, s már ma közismert a jövö évi téma. a tömegtájékoztatás dohányzásellenes feladata A WHO statisztikájából kiolvasható, hogy a világon évente ötbillió szál cigarettát gyártanak, s annak ellenére, hogy ma már a fejlett országokban egyre többen mondanak le az egészségkárosító szenvedélyről, bennünket ez a divathullám még nem ért el. Mondhatnánk, az állam nem kis örömére, hiszen a dohányipari termékekre kivetett adókból óriási pénzek folynak az államkasszába. Arról, hogy a dohányzás egészségromboló következményei mennyibe fájnak a társadalomnak, senki nem beszél, de a szakértők a károkat az adókból befolyt összeg többszörösére becsülik. Sokszor kerültek már nyilvánosságra statisztikai adatok arról, hogy Szlovákiában évente több ezren halnak meg a dohányzásra visszavezethető tüdőrákban, szívinfarktusban, keringési- és légzőszervi elégtelenség miatt Az orvosok nem győzik hangsúlyozni, hogy szinte minden betegség könnyebben támadja meg a dohányosokat, mint a nem füstölő társaikat. Egyelőre mindenkinek magánügye, miként teszi tönkre magát - ha mást nem károsít. Ma még, persze, hiába tiltakoznak a nem dohányzók, hogy az utcán, éttermekben, munkahelyeken mérgezik őket, a passzív dohányosokat ténylegesen nem védi jogszabály, s késik a nyílt és a rejtett dohányreklámok kategorikus betiltása is. Bár sokan tudni vélik, hogy tulajdonképpen tilos a cigaretta reklámozása, úgy látszik, a mi kis demokráciánkban pénzzel mindent el lehet intézni. Biztosan ezért történhetett, hogy Szlovákia fővárosában néhány nappal ezelőtt - a dohányzásellenes világnap dacára - új cigarettamárkát hirdetnek óriási méretű plakátokon, villamosokon, buszmegállók üvegkirakataiban... Csoda, hogy a legveszélyeztetettebbek, a fiatalok, nem veszik komolyan az orvosok intelmeit?! (péterfi) SORBANÁLLÁS-RÉSZVÉNYEKÉRT VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ Kéthónapos időtartam után a regisztrációs helyeken a mai nappal lezárul a vagyonjegyes privatizáció szlovák részvényeinek kiadása. (gy-amennyiben az illetékesek nem változtatják meg eredeti elképzelésüket - holnaptól megkezdődik ezeknek a számlakivonatoknak a postázása és tulajdonosaik csak ennek többletköltségeivel, illetve újabb utánajárással juthatnak hozzájuk. Logikus persze az lenne, ha a kivonatok még egy-két hétig a helyükön maradnának, hiszen a múlt héten a cseh részvények kiadása miatt lényegesen megugrott a regisztrációs helyek forgalma. Míg ugyanis az április eleje óta eltelt hat hét során a jogosultaknak csak alig több mint a fele vette "át tulajdonát, az elmúlt napokban a legtöbb helyen hosszú sorok kígyóztak. A cseh részvényekkel is rendelkező újdonsült befektetők tehát inkább a nagyobb időveszteséggel járó egyszeri ügyintézést választották ahelyett, hogy kétszer bár, de percek alatt végeztek volna. Akinek viszont a múlt héten nem volt türelme várni, már csak abban reménykedhet, hogy az RMS Slovakia munkatársai megkönyörülnek rajta és nem lesz kénytelen még a postást is lesni. A kizárólag cseh részvényekkel rendelkezőknek viszont még bőven van idejük, nekik nem kell beállniuk a sorokba, hiszen június végéig gond nélkül átvehetik számlakivonataikat. Az utóbbi időben egyre többen érdeklődnek a befektetési privatizációs alapok részvényei iránt is. Nos, miután az alapok szintén átvették az általuk megszerzett vállalati részvényeket, felbecsültetik a vagyonukat és ennek alapján eldöntik, hogy száz pontonként hány részvényt bocsátanak ki. Miután ezt a közgyűlésük is jóváhagyja, minderről hivatalosan értesitik a részvényeseiket. ül részvényessé válás (boldog?) pillanata ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT BÁRSONYSZÉKREKEDÉS. Azóta, hogy Milan Kňažko többedmagával távozott a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomból, teljesen nyilvánvalóvá vált: előbb-utóbb a kormány átalakítására, valamelyik párttal koalícióra kényszerül a miniszterelnök. Igaz, néhány hete még abban bízhatott Mečiar, hogy ha minden kötél szakad, a Weiss-párt majd az eddigi gyakorlathoz hasonlóan megmenti a kormányt, ez azonban ma már, főképp az exkommunisták zsolnai kongresszusa után, egyre inkább játszi reménnyé válik. Felmerül a kérdés: vajon melyik párttal lép koalícióra a miniszterelnök? A hét végén végre viszonlyag nyíltan volt hajlandó beszélni a kérdésről, bár egyelőre csak annyit árult el, hogy a hét elején értekezletet tartott a köztársaság elnökével és a parlament elnökével, és e fórumra két (konkrétan meg nem nevezett) minisztert is meghívtak, hogy ..értékeljék a munkájukat" A miniszterek közül az egyik közölte, hogy nem képes a rábízott ágazat irányítására. Mire a köztársasági elnök felszólította, mondjon le, de erre nem volt hajlandó. Csak találgatni lehet, hogy a kormány melyik tagjáról van szó. A miniszterelnök bejelentésének szövegkörnyezetéből kitűnt, hogy az iskolaügyi miniszter nem volt kettejük között, mert vele csak később folytatott beszélgetést Szlovákia három legmagasabb közjogi méltósága. Soboňa egészségügyi miniszter volt a lemondástól ódzkodó kormánytag? Netán Keltošová, a népjólét legfőbb irányítója? Csak találgathatunk, de valószínűsíthető, hogy az előbbi ülőalkalmatossága ingott meg, mert kevésbé valószínű, hogy Keltošovát, a mozgalom alelnökét kidobná a miniszterelnök a fedélzetről. Ám az sincs kizárva, hogy Dolgoš privatizációs miniszter volt a raportra hívottak egyike, és neki ajánlották fel a távozást. Mečiar kabinetje számára rendkívül kedvezőtlen a jelenlegi helyzet, mert a parlamentben akkor került kisebbségbe, amikor magában a kormányban is időszerűvé vált legalább négy miniszter rátermettség hiánya miatti leváltása. Koalíciós partnereknek a kormányzati munkába történő bevonása és ezzel egy időben mondjuk négy (esetleg több) miniszter leváltása túlságosan cseppfolyóssá tehetné a politikai viszonyokat. Főképp a miniszterelnök számára, akiről köztudott, hogy szereti kézben tartani a dolgokat. Egy kézben. . Azt még Vladimír Mečiar sem tudja, hogy melyik leváltott minisztere miként reagálna. Pénteki nyilatkozatában a Szlovák Nemzeti Pártot említette lehetséges és távlati koalíciós partnereként, a Weiss-párttal való partnerség lehetetlenségét azonban nem abszolutizálta. Nyilván számba vette, hány parlamenti képviselője van az SZNP-nek, s talán meglódította a fantáziáját és elképzelte, hogy az elkövetkező hónapokban még hány pártbelije hagyhatja cserben. így egyelőre még a régi összetételben marad a kormány, Mečiar pedig parlamenti kisebbségbe kerülve próbál navigálni. MARKUŠ POLITIZÁL. Egy ideig úgy tűnt, történt valamelyes elmozdulás a szlovák politikai pártoknak a hazai magyarokhoz fűződő viszonyában azóta, hogy Strasbourg tudtára adta a pozsonyi vezetésnek: az ország ETbe való felvételét néhány törvényhozási aktustól teszi függővé. Egyebeken kívül attól, törvénybe iktatják-e Pozsonyban a kétnyelvű helységnévtáblák használatát. A kormány igent mondott erre a kívánságra, most már a parlamentre vár, hogy elfogadja a jogszabályt. Erre a héten Jozef Markuš, a Matica slovenská elnöke a kulturális szervezet nevében bejelentette különvéleményét. Ellenzi a magyar helységnevek használatát, de a békesség érdekében beleegyezik abba, hogy fonetikusan kiírják magyarul is a városok, falvak, utcák nevét. Markuš a kérdést bizonyára nyelvtudósokkal is megvitatta, de talán magára vállalta a felelősséget azért is, hogy a világ azt gondolja a szlovák nyelvtudományról, amit ilyenkor gondolni szokás. Mind a nyelvtudósi kvalitásokról, mind pedig a legpatinásabb szlovák kulturális szervezet elnökének a toleranciájáról. Markuš javaslata önmagát minősíti, így meg sem érdemli, hogy komolyan foglalkozzunk vele. Azzal azonban mindenképpen foglalkozni kell, hogy ez a kulturális szervezet politikai erővé kíván válni. Nyomást gyakorló politikai erővé. Hogy tovább léphetett ezen az úton, az - sajnos - nem kis mértékben többek között, nekünk, magyaroknak is köszönhető. A köztársasági elnökkel való közelmúlti találkozás előtt csak alig tiltakoztak a magyar pártok vezetői, hogy a kisebbségekkel való egyeztetésnél - egyfajta revizorként - Markuš is ott lehetett. TÓTH MIHÁLY MPP-KÜLDÖTTSÉG TÁRGYALT BUDAPESTEN LIBERALIZMUS A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN Budapesten járt pénteken és szombaton a Magyar Polgári Párt küldöttsége. A. Nagy László elnök, Világi Oszkár és Gyurovszky László elnökségi tag, valamint Pelőcz Kálmán külügyi titkár ellátogatott a Rákóczi Szövetség székházába, ahol Molnár Imrével, a szövetség főtitkárával és Szabó Tiborral, a Határon Túli Magyarok Hivatala főtanácsosával e két intézmény jövőbeli terveiről és a szlovák -magyar viszonyról tárgyaltak. Ezután az MPP delegációja a Szabad Demokraták Szövetsége rendkívüli küldöttgyűlésének vendége volt. A. Nagy László üdvözlő beszédében kiemelte a liberális megoldás szerepét és jelentőségét a Kárpát-medence állami gazdasági és nemzetiségi feszültségeinek kezelésénél. A kongresszus folyamán a szlovákiai magyar párt képviselői megbeszéléseket folytattak Ottó von Lambsdorff gróffal, a Liberális Internacionálé elnökével, valamint Christian Ehlersszel, az Európai Liberális Szövetség (ELDR) főtitkárával. Tárgyaltak továbbá az SZDSZ elnökével, Pető Ivánnal, valamint az SZDSZ kisebbségi és külügyi szakértőivel. (FS) N

em úgy alakul a lengyel kormányválság megoldása, ahogyan arra sokan számítottak. Nem volt sok értelme annak, hogy az ellenzéki pártok pénteken megbuktatták Hanna Suchocka kabinetjét, de ha már így történt, akkor Walesa államfő most a lehető legésszerűbb megoldást választotta. Elméletileg három lehetőség kínálkozott: 1. A pillanatnyi ellenzék, amely megbuktatta a kormányt, maga kínál új miniszterelnököt. s azt a parlamentben megszavazzák. Ennek volt legkisebb az esélye, hiszen az ellenzék fö erői nem egy esetben olyan messze állnak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől, érdekeik csak Suchocka eltávolításáig estek egybe 2. Walesa él államfői jogaival, elnöki kormányt nevez ki. Ezzel teljesült volna régi vágya, hogy majd minden hatalmat a saját kezébe összpontosíthasson. De Walesa okosabb annál, minthogy a jelenlegi válságos helyzetben magára vállalja a teljes kormányzati felelősséget. Tudja azt, amit a sokkterápia atyja, Balcerowicz professzor is hangsúlyozott: Lengyelországban egyetlen kormány sem lehet hosszabb távon népszerű, mert egyetlen kormány sem képes olyan gazdaságpolitikát csinálni, amely hatékony is, meg népszerű is volna. Az viszont nem lehet kétséges, hogy továbbra is Walesa fogja vezényelni a politikai alkudozásokat. Azért is választotta a harmadik megoldást: nem fogadta el Suchocka lemondását, kiírta az új választásokat, s mint az ilyenkor lenni szokott, addig a mostani kabinet hivatalban marad, viszi az ügyeket. Kiindulási alapnak kell tekinteni a megállapítást, hogy a mai Lengyelországban nem lehet egyszerre hatékony meg népszerű gazdaságpolitikát folytatni. Suchocka megbuktatása azért is volt értelmetlen, mert az ellenzéknek sincs semmilyen programja - nemhogy az övénél jobb - a válságkezelésre Sokak szerint azért paradox ez a helyzet, mert Suchockáé volt a rendszerváltás utáni legsikeresebb kabinet. Csökkent a gazdasági recesszió, javult az ország nemzetközi megítélése. Csakhogy az a gazdaságpolitika, amely a nyugati szakértőknek, nemzetközi pénzintézeteknek szimpatikus, a lengyel átlagember tetszését nem nyerte el, a javulás az ő életszínvonalában még nem tükröződik. Ugyanezekkel a gondokkal az ősszel esedékes parlamenti választások utáni új kormánynak is szembe kell néznie. A már idézett Balcerowicz professzor szerint Lengyelország a politikai macska-egér harcok áldozata lehet, s az egészre végső soron a lengyel polgár fizet rá. Nos, hogy ez ne így legyen, abban segíthetnek az új választások. Tegnapi hírek szerint a honatyák rohammunkával módosították a választási törvényt. Mert az eddigi politikai válságoknak, az ország kormányozhatatlanságának fő oka az, hogy a parlament rendkívül felaprózott, közel harminc párt foglal benne helyet, ami kizárja a megegyezést: olyan többségi kormány megalakítását, amelynek stabil parlamenti háttere lenne Az új törvény szerint csak az ötszázalékos küszöböt elérő pártok kerülhetnének be a törvényhozásba, pártkoalíciók esetén pedig nyolc százalék lenne a küszöb. Híj addig is folytatódik a harc, a politikai Us£ szerepről lemondani nem akaró Szolidaritás nem elégszik meg Suchocka megbuktatásával. Tegnap máris bírálta Walesa döntését és megint általános sztrájkkal fenyegetőzött. Egyre többen vélik úgy, hogy a Szolidaritás egyes akcióinak kevés közük van a szakszervezeti érdekvédelemhez, ez már politikai hazárdjátékra hasonlít MALINÁK ISTVÁN