Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-29 / 123. szám, szombat

1993. MÁJUS 29. ÚJ szói MOZAIK 4 MEGKÉRDEZTÜK HOGYAN KÉSZÜL KOMÁROM AZ EXPO-RA? Hírét vettük, hogy Komárom városa, illetve a Csallóközi Régió be kíván kapcsolódni az 1996-os EXPO világkiállításba. Pásztor Istvántól, Komárom polgármesterétől megkérdeztük, milyen kezdeményezésről van szó. - Abból indulunk ki, hogy Budapest közelségéből kifolyólag a világkiállítás látogatói oda-vissza keresztülmennek a városon, és megpróbálunk profitálni ebből. Már konkrét elképzeléseink is vannak. Testvén/árosunk, Dél-Komárom benevezett egy magyarországi pályázatra. Sikeres volt és a központi pénzekből egy bizonyos összeget kap a felkészülésre. Mi segítjük őket, és megpróbálunk közösen profitálni a dologból. Az egész Duna menti régiót be akarjuk kapcsolni, és az átutazó látogatókat valamivel úgy megfogni, hogy visszatérő turistákká váljanak. Az egésznek gazdasági háttere is van, hiszen felmérések szerint a hasonló világkiállításokon csúcsidőben napi 100-110 ezer ember fordul meg. Ez lényegében egy élelmiszerprogram is, és ebbe szeretnénk bekapcsolni a Csallóközi Régiót. A programba a csallóközin kívül bekapcsolódik az érsekújvári, a Párkány környéki is, az ipolysági régió is, valamint magyar részről Pest megye, KomáromEsztergom megye és Győr-Sopron-Moson megye. Egy előszerződést már aláírtunk, és rövid időn belül a végleges szerződést is megkapjuk. Akkor Strasbourgban megpályázhatjuk az EK pénzalapját, amely a határontúli regionális együttműködések támogatására egymillió ECU összeget ajánl. Több tervezetünk van a Duna két oldalán lévő régióknak az oktatásügyben, kultúrában, sportban és környezetvédelemben való együttműködésére. Remélem, az Európa Parlament olyan fontosnak ítéli majd meg ezt az együttműködést, hogy támogatni fogja. (gaál) VÁLLALKOZÓK INGYEN GYŐRBE Mint már arról olvasóinkat értesítettük, a Győri Általános Vásáron június 9-én szlovák napot tartanak. BÉKÉSI PÉTERT, a Szlovák Kereskedelmi és Iparkamara komáromi irodájának vezetőjét arról kérdeztük, miként is vehetnek részt hazai vállalkozóink ezen az akción? - Mindazok, akiket érdekel a magyarországi kapcsolatteremtés lehetősége, június 4-ig jelentkezhetnek irodánkban a 0819/2354-es telefon, illetve faxszámon. A jelentkezők ingyenes belépőt kapnak a vásárra és az Észak-Dunántúli Kereskedelmi és Iparkamara standján lehetőséget kapnak a magyarországi vállalkozókkal való tárgyalásra. • Milyen tevékenységi körökre számíthatnak vállalkozóink? - A vásáron részt vevő magyarországi vállalkozók megoszlása tevékenységi körök szerint: élelmiszeripar - 9 cég, bútoripar - 8 cég, bank. utazási iroda - 8 cég, ipar, ipari termékek -15 cég, számítógép, irodatechnika -10 cég, autó és alkatrészforgalmazó 15 cég, építőipar 14 cég, kereskedelem (ruházat, háztartási eszközök, szerszámok) 30 cég. -ÚHŐSÖKRE EMLEKEZNEK FELSŐVÁMOSBAN Holnap 16 órakor leplezik te Felsóvámosban a II. világháborúban elesett hősöknek és áldozatoknak emelt emlékművet. Bugár Aladár polgármestert kérdeztük a készülő ünnepségről. -A lakosok kérésének eleget téve határoztuk el - mondta a polgármester-, hogy a második világháborús áldozatoknak emlékművet emelünk. A környező falvakban már állnak hasonló emlékművek, mi sem akarunk lemaradni. A templom belső falán van egy első világháborús emléktábla, de sokan panaszkodnak, hogy oda csak vasárnap vihetnek virágot, amikor nyitva van a templom, ezért az új emlékművet a templomkertben állítottuk fel. A márvánnyal borított beton emlékműre 29 áldozat nevét vésettük fel; a vasárnapi ünnepségre az ö hozzátartozóikat is meghívtuk. (gl) ÜRES ZSEBBEL MÉG A TETŐN SEM LAKHATUNK A Drázus-társaság attraktív tetőtéri lakások építésének megkezdését tervezi a Varga-domb régi bérházaiban. Főleg fiatal házasok érdeklődését várjuk, akik a lakásokat elérhető áron vásárolhatják majd meg - nemrég ilyen szövegű röplapok jelentek meg Rozsnyón, s mi tagadás, nyomban felkeltették az érdeklődésemet. A mai lakásínséges időkben ritka az efféle kezdeményezés. De a dologban számomra nem is ez volt az igazán meglepő, hanem az, hogy a társaság képviselőjétől megtudtam: a lakások iránt meglehetősen gyér az érdeklődés. Vagy talán ez sem meglepő? Az átlagkereseteket ismerve, bizony nem nagyon. - Cégünk két éve alakult, s azzal foglalkozunk, hogy az érdeklődők, megrendelők igényei szerint kulcsra építünk fel különféle objektumokat. A tetőtéri lakásokon kívül több más érdekeltségünk is van. Rozsnyó és környéke szempontjából érdekes és fontos lesz az idei év őszén megkezdendő építkezésünk: az osztrák ÖMV -cég benzinkütját építjük fel a rozsnyói Dél-lakótelep mellett, a kassai autóút mentén. Már megkaptuk a megrendelést az osztrákoktól, a szerződés alapján a töltőállomást a jövő év tavaszán kell átadnunk - fogadott Jozef Hölz, a Drázustársaság képviselője. - Engem most elsősorban az önök által hirdetett tetőtéri lakások érdekelnének. Valóban olyan attraktívak lesznek, s valóban elérhető áron kínálják őket? - Ha figyelembe vesszük, hogy ma egy bérházi háromszobás lakás építésének költsége megközelítőleg félmillió korona, akkor ehhez képest a mi áraink lényegesen alacsonyabbak. Sokat gondolkodtunk, hogyan enyhíthetnénk a rozsnyói lakáshiányon úgy, hogy az áraink még elfogadhatók legyenek, s így jött a tetőtéri lakások ötlete. Volt egy másik variáció is, a sík tetejű bérházakra építettünk volna nyeregtetőt, s ezek alá lakásokat, de ez sokkal drágább lett volna. Átnéztük az összes rozsnyói bérház tetőterét, s kiváiasztottuk azokat a házakat, amelyek felhasználhatóak e célra. Kétszobás, összkomfortos lakásokat tervezünk építeni, tágas szobákkal. A nappali a tervek szerint átlagosan 30 négyzetméteres lenne. Egyegy lakás ára megközelítőleg 200 ezer korona. - Milyen az érdeklődés a lakások iránt? Meglepően gyér. Ötven-hatvan lakás felépítését terveztük, de egyelőre csak tizennégyen érdeklődtek irántuk. Lehet, hogy a fiatal házasok többségének még ez az ár is magas. Sajnos, lényegesen olcsóbban lehetetlen a lakásépítés. - Az infláció növekvőben, s várható, hogy az építőanyagok és szolgáltatások árai az év vége felé magasabbak lesznek, mint most. Garantálni tudják, hogy a lakások ára az átadás idejére nem emelkedik majd számottevően? - Az építővállalatokkal úgy kötjük a szerződést, hogy a megegyezett ár változatlan maradjon. Nekik már ma úgy kell kalkulálniuk, hogy az inflációt se hagyják ki a számításból. Söt: lehet, hogy az árak még alacsonyabbak is lesznek, meri mi a munkák elvégzésére versenytárgyalásokat írunk ki, s azokkal dolgoztatunk. akik a legalacsonyabb árakat kínálják. - Csak Rozsnyón terveznek tetőtéri lakásokat vagy más városokban is? - Már Kassán is megkezdtük a piackutatást. illetve a megfelelő épületek feltérkézepését. Valószínű, hogy ott is készülnek majd Hyen lakások. Egyelőre azonban még Rozsnyón sem kezdhetjük el a munkát, mert a dolog jogi oldala nem tisztázott. Nem született még meg a törvény, amely lehetővé tenné, hogy ezeket a tetőtéri lakásokat magántulajdonba adjuk. Remélem, a vonatkozó törvények elfogadására a közeljövőben sort kerít a szlovák parlament. (klinko) KONFERENCIA A SZOCIÁLPOLITIKÁRÓL TOVÁBB! ÉRDEKLŐDŐKET VÁRNAK (Munkatársunktól) - Kit rie érdekelne az állam szociálpolitikája, hiszen ettől függ valamennyiünk létbiztonsága. Persze elsősorban a konkrét lépésekre, intézkedésekre vagyunk kíváncsiak, nem pedig a hosszú távú, talán soha meg nem valósuló perspektívákról szeretnénk hallani. Valószínű ez az egyik oka annak, hogy a Szlovákiai Tudományos-Műszaki Társaságok Szövetsége által szervezett rendezvény iránt - melyre június 3-án Pozsonyban, a gazdasági minisztérium tanácstermében kerül sor - egyelőre nem nagy az érdeklődés. - Az volt a célunk, hogy az államigazgatás illetékeseinek és a gyakorlott szakembereknek lehetőséget adjunk a véleménycserére - mondotta Ladislav Šimončič, a szövetség alelnöke, a tegnap Pozsonyban megtartott sajtóértekezleten. Az újságírók méltatlankodó kérdéseire, illetve megjegyzéseire válaszolva megpróbálta megmagyarázni: - Talán megkéstünk e rendezvénnyel, de amikor a társadalombiztosítás új rendszere időszerű volt, a szociálisügyi minisztérium illetékesei és a biztosítók igazgatói nem értek rá. Mégis hasznosnak tartjuk az összejövetelt, mert a konferencián első kézből kapnak útmutatót azok, akik eljönnek. Akik úgy döntenek, érdemes a fővárosba utazni, és 440 koronát fizetni a részvételért, azokat a rendezők várják. Hely még van bőven. D. T. APROPÓ ERŐSZAKSZERVEZÉS? Nem kell a kutya, sem a fal, hogy dörzsöltebbek legyenek, fogalmazhatnék ironizálva. Nemsokára ugyanis újból hatékony törvény szabályozza s védi a honi rendőrség tevékenységét. Főleg, ha a kormány által ezen a héten elfogadott rendőrségi tőrvényre a honatyák is áldásukat adják. Félreértés ne essék, nincs szándékomban sem viccelődni, sem jópofáskodni, hiszen érthető és szükséges, hogy - a hazai közbiztonság jelenlegi állapotának ismeretében - a végrehajtó hatalom a közrend ós a biztonság megerősítésén fáradozzék. A radikális bűnesetek növekvő számának csökkentésére, a szinte naponta elkövetett riasztó bűncselekmények megfékezésére valóban csak a rendőrségi munka hatékonyabbá tétele után számíthatunk. Logikus hát, hogy ehhez korrekt és pontos jogszabályra van szükség. A kormány e heti ülésén elfogadott törvénytervezet alapelveinek ismertetése után azonban nem tudok szabadulni a gondolattól, vajon a rendőrség munkájának védelmét és hatékonyságának javítását szolgáló törvénytervezet cikkelyei közé miért került be az a rész, amely szerint az államhatárok és a közrend védelme érdekében a rendőrség segítésére a hadsereg is igénybe vehető! Lehet, hogy más országok rendőrségi törvényeiben is található hasonló cikkely, de nálunk a közelmúlt tapasztalatai e kérdésben eléggé kellemetlen emlékek árán tanúsítják: óvatosan kell kezelni ezt a kérdést. Ezért bízni kell abban, a parlament és a bíróságok találnak olyan fékeket és ellenőrzési mechanizmusokat, amelyekkel kivédhetik, hogy a hatalom az említett cikkelyt ne a saját érdekeinek védelmében használja ki. A kellemetlen benyomást fokozza, hogy az ugyanaznap elfogadott nemzetbiztonsági tanácsról szóló törvénytervezet is valami hasonló filozófiából kiindulva számol a rendkívüli események során bevethető katonai erőkkel. Nos, legföljebb bizakodhatunk, hogy egy esetleges feszült belpolitikai helyzet megítélésében nem az újságírókat is katonás arroganciával kioktató belügyminiszter szava lesz majd a döntő. Újra hangsúlyozni kell, hogy a rendőrök munkájának támogatására hatékony jogszabályok kellenek. Ugyanakkor a jogszabályokkal való visszaélések terén sajnos a köznépben számtalan kellemetlen tapasztalat él a 89-es rendszerváltás előtti időkből. Éppen ezért nem engedhető meg, hogy a verőlegények - az előző rendszerből átmentett virtus, a nekünk mindent szabad jelszó jegyében - a sérthetetlenség nimbuszával övezett vigyorral a képükön intézkedjenek, ha ez nekik épp úgy tetszik!... Remélhetőleg a honatyák megtalálják azokat a megoldásokat, amelyekkel a törvény rendelkezéseivel takarózó túlkapásokról leránthatják a leplet, s ezáltal az ezzel való visszaélés is kivédhető lesz. Ha nem, Isten óvja ezt az országot és népét az önmaga szerepétől megrészegült, törvényes keretekkel felruházott végrehajtó hatalom erőszakszervezetétől. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ FRICSKA EJNYE! Kissé fura, amolyan majdnemhivatalos, bélyegző nélküli levél érkezett szerkesztőségünkbe, amellyel az oktatásügyi minisztériumnak a nemzetiségi kisebbségek művelődésével foglalkozó önálló osztálya értesít bennünket arról, hogy június 10-11-én a komáromi Petőfi utcai Ipari Szakközépiskolában rendezik meg az ,, Ismerd meg a szlovák nyelvet" című vetélkedő országos fordulóját. Az ünnepélyes megnyitó június 10-én, a Komáromi Jókai Színház épületében lesz. Nemigen szeretnék itt és most azon élcelődni: hányféle „Ismerd meg..." versenyt rendeztek a pártállam éveiben - „kötelezően önkéntes" részvétellel. Akkoriban a szerkesztőségek viszont még nem kaptak ezekről értesítést, s főleg nem azzal a megjegyzéssel, amit PhDr. Ľudovít Fliegel osztályvezető s.k. aláírt: ,,Ajánlom, szenteljenek figyelmet e versenynek. " Más rendezvények szervezői esetleg megkérik a sajtót, hogy szenteljenek figyelmet ennek vagy annak az akciónak, sőt olykor előre megköszönik azt... Van ugyanis udvariasság is a világon. És van ajánlómmal kezdett utasítás is. FEKETE MARIAN KI LESZ Ä SZEGENYEBB? GONDOLATOK EGY OSZTÁLY ÜRÜGYÉN A konkrét ügy talán jelentéktelen. Az ürügy viszont nem elhanyagolható A dunaszerdahelyi magyar tannyelvű egészségügyi középiskolát arra kötelezte az illetékes minisztérium, hogy a következő tanévben szlovák tanítási nyelvű osztályt is indítson. A minisztérium - gazdasági okokra hivatkozva és meg sem várva az iskolatanács kötelezőként előírt határozatát - döntött igy. Döntött az iskolatanács is. A két döntés természetesen szöges ellentétben áll egymással. A jelenség nem új, számtalan esetben tapasztalhattuk, hogy a többségi nemzet a saját maga által meghatározott törvényes kereteket - kivált az iskolaügyekben - korlátozni igyekszik. Érveikkel szinte foglalkozni sem érdemes: ismerjük őket, s talán még megszívlelendő is akadhatna közöttük, ha nem lenne világos a végső cél. Ez az úgynevezett apró ügy, a dunaszerdahelyi ápolónőképzés ügye azonban fontos dolgokra figyelmeztet mindannyiunkat. Mégpedig arra, hogy a helyzet - a korábbi törvénysértésekhez és törvényesített jogtiprásokhoz képest - gyökeresen más. Más, mert a Szlovák Köztársaság önálló állam lett, döntéseiért a felelősséget magának kell viselnie. A Szlovák Köztársaságnak, sokkal inkább mint eddig, nagyon nagy szüksége lesz arra, hogy szellemi tőkéjét ne csak megőrizze, hanem növelje is. A szürkeállomány minden milligrammjára szüksége van és lesz. Az ápolónőkre és a matematikusokra, a tanárokra és a népi táncosokra, a költőkre és a kémikusokra egyaránt. Ha egy államban a lakosság nem csekély hányada kisebbségi nyelven beszél, kisebbségi kultúrában él - ez az állam javát szolgálja, az összlakosság műveltségi szintjének gyarapodásához járul hozzá. A nemzetiségi iskola nem kiváltság tehát, hanem állami szükségszerűség. A dunaszerdahelyi magyar ápolónő a Szlovák Köztársaság drága pénzen képzett állampolgára, aki ennek a közösségnek az összetartását, jó közérzetét befolyásolja. Ha zavartalan a képzése, ha zavartalanul folytathatja munkáját, akkor pozitívan. Az ország és a maga javára, tehát a szlovákok és magyarok javára egyaránt. Ha azonban sokkhatások érik, s úgy érzi, hogy magyarsága szálka mások szemében, s ez másodrendű állampolgárrá degradálhatja őt, ha azt látja, hogy hiába fizeti az adót, hiába hűséges a köztársasághoz, mégsem illeti meg a zavartalan anyanyelvi képzés: bizalmatlan lesz. Könnyű kiszámítani: a bizalmatlan ember olyan helyet keres magának, ahol biztonságban érzi magát, a jövőjét, a családját, születendő gyermekeit. Nem lehet nem észrevenni: pontosan emiatt menekül tömegesen egy-egy kisebbség a volt Szovjetunió, a volt Jugoszlávia új államaiból szanaszét Európába, s ismerjük a romániai helyzetet is. Városaink utcáin naponta láthatjuk ennek az újkori népvándorlásnak többnyire szomorú példáit. A Szlovák Köztársaság magyar nemzetiségű állampolgárai - minden más állítással ellentétben - 1918 óta folyamatosan (beleértve az első bécsi döntés utáni hat évet is) szilárdan bíztak a cseh és a szlovák demokrácia erejében, noha államhűségük nem csekély ellenállásra, sőt durva elutasításra is talált. Nem ők akartak elmenni, hanem kitelepítették őket. És még a kényszerrel elűzöttek közül is hányan visszajöttek...! Mi lesz azonban akkor, ha nem lesz iskolája? Ha az iskola egységét a demokrácia nevében a legszabályosabb nacionalista diktatórikus eszközökkel megbontják? Ez már nem dunaszerdahelyi kérdés. Nem is nyelvi kérdés. Nem a sokak által emlegetett, ám a soha nem bizonyított (mert bizonyíthatatlan hazugság) magyarosítás, s nem is a szlovák államnyelv kérdése. A kérdés az, ki lesz a szegényebb? Amikor két tehetséges szlovákiai illetőségű magyar írónak a bil'aki ideológiai rend kényszere alatt el kellett hagynia szülőföldjét, csak mi, magyarok, vagy egész Szlovákia lett szegényebb? Aki őszintén válaszol, azt kell mondania: egész Szlovákia. Ki lesz szegényebb, ha egy magyar nemzetiségű orvos, nem látván boldogulásának esélyeit, elhagyja közös hazánkat, s másutt keresi megélhetését? Természetesen egész Szlovákia ugyanúgy, mint amikor egy szlovák művész vagy politikus mondjuk arra érez kényszert, hogy - különféle okok miatt - ne ebben a köztársaságban, hanem például Prágában találjon tehetsége kibontakoztatásához megfelelő terepet. Erről a felelősségről van szó és nemcsak arról, hogy Dunaszerdahelyen megmaradhat-e érintetlenül a köztársaság egyetlen teljesen magyar nyelvű egészségügyi középiskolája. Nem az államnyelvről van szó, mert azt természetesen ismernünk kell, ismernünk hasznos, mert közös hazában élünk. Hanem arról, hogy az államnak kötelessége vigyázni a Szlovák Köztársaság minden állampolgárára, ha jövőjét előre pillantva keresi. Egyebek között azzal, hogy nem engedi meg, hogy egyes képviselői, legyenek bármely magas tisztségben, önkényeskedhessenek, sanda indulataiknak utat engedjenek. Ez nem államérdek. Dunaszerdahelyen nem nemzetiségi sérelem esett. Dunaszerdahelyen az állam elemi érdekeit sértették meg. BROGYÁNYI JUDIT