Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-25 / 119. szám, kedd

JJJSZÓ ' MOZAI

K ...ÉS SORSUNKRÓL MAGUNK FOGUNK DÖNTENI 1993. MÁJUS 25. TATRA Al R A CSŐD SZÉLÉN (Munkatársunktól) - Szlovákia rövidesen abba a különös helyzetbe kerülhet, hogy nem lesz nemzeti légitársasága - tudtuk meg tegnap dr. Duša Radolskýtól, a Tatra Air Group vezérigazgatójától. Néhány évvel ezelőtt a Slovair a repülőgépek számát tekintve (460) a világ második legnagyobb légitársasága volt, majd a politikai fordulat után kivált belőle a prágai és a brünni leányvállalat. Két évvel ezelőtt a Slovair bekerült a privatizáció első hullámába, a Tatra Air vette meg a régebbi adósságokkal együtt. Ezek pedig tetemesek; 125 millió korona adóteher húzta a vállalatot, továbbá a nemzeti vagyonalapba újabb 174 millió koronát kellett befizetni, A Meőiar-kormány tavaly júniusban megígérte, hogy a Tatra Air nemzeti légitársaság lesz, ennek, ellenére csak most áprilisban kapták meg rá az engedélyt, mégpedig súlyos megkötésekkel: öt évig kötelezően a nemzeti társaság szerepét töltik be, továbbá 400 millió koronát kell 1998-ig beruházniuk. Emellett a kis hazai piacon sincsenek eqvedül, ugyanis a Československé aerolínie továbbra is üzemelteti szlovákiai vonalait. Tavaly a Tatra Air mintegy 13 ezer utast szállított, a rentabilitás eléréséhez azonban 50 ezer kellene. A belföldi vonalak naponta 70 ezer korona ráfizetést termelnek, s jelenleg csak a veszteség halmozására van kilátás. A csődtől csupán az menti meg a Tatra Airt, hogy egyelőre még nem lépett hatályba a csődtörvény. (só) PRÍMÁSVERSENY-MÁSODSZOR (Munkatársunktól) - A roma kultúra jegyében telt a hétvége Jókán. A Romani kultúra és a helyi kulturális központ által szervezett második Roma Napok keretében szombaton a 70 tagú hivatásos Kassai Romathan Színház A romák helye - Than Perdal o Roma című zenés drámai művét mutatta be. Vasárnap délután másodszor került sor a csallóközi prímásversenyre, amelyen a Pozsony, Galánta, Komárom által közrefogott területről 15 prímás vett részt. (A legifjabb 8. a legidősebb 75 éves volt.) A muzsikusokat Patkoló László zenekara kísérte. A műsor szünetében fellépett a helyi San Roma San folklórcsoport is, amely már több hazai népművészeti fesztiválon is sikerrel szerepelt. A primásverseny első helyén megosztva a galántai Danis Pál, az érsekújvári Baros László és a vágai Patkoló László végzett, a közönségdíjat a 12 éves vágsellyei Patkoló Gyula kapta. -tl(Folytatás az 1. oldalról) -A Pravda azt állítja, hogy a kétnyelvű ügyintézés következtében a csak szlovákul beszélő, egyébként jó szakembereket a déli területeken kirekesztenék az államigazgatásból. Valóban kirekesztő feltétel lenne a magyar nyelv ismerete? -A hivatalokban mindig akad olyan ember, aki az ügyintézés szintjén ismeri mindkét nyelvet. Egy törvénnyel a mai perszonális feltételek mellett is megoldható lenne a kétnyelvű ügyintézés. Senkitől sem követelnének magas fokú nyelvvizsgát, és egy hivatalból sem bocsátható el valaki azért, mert csak szlovákul beszél. A későbbiek során azonban a hivatalok építésénél feltételként szerepelhetne, hogy a hivatalnokjelölt legalább alapszinten ismerje az ott élő nép nyelvét. Ez nemcsak a magyarra, hanem a ruténre, lengyelre és a többi kisebbség nyelvére is vonatkozik. -Az említett írásban olyan érv is szerepel, hogy ezzel a felosztással egyes szlovák községeket elszakítanának eddigi természetes körzetüktől. - Ez nem igaz, javaslatunk szerint a terület peremvidékein a községek helyi népszavazással döntenék el, hogy melyik körzethez kívánnak tartozni. - Szlovák részról már többször elhangzott, hogy a magyarok ezzel a területrendezéssel izolálnák magukat Szlovákia többi részétől. - Ez teljesen abszurd állítás. Ilyen alapon azt is állíthatnánk, hogy a csacai szlovákok el vannak szigetelve a zsolnaiaktól, mert járáshatár húzódik köztük. NEM NEMZETISÉGI KÉRDÉS Pásztor Istvánnak, a Csallóközi Falvak és Városok Társulása elnökének a véleményét is kikértük. -A területi felosztás Szlovákiában nem nemzetiségi kérdés, a jelenlegi helyzet a szlovák önkormányzatoknak sem felel meg - vélte Pásztor István. - A Szlovákiai Falvak és Városok Társulásának határozata szerint is lépni kell ebben a kérdésben. A Csallóközi Falvak és Városok Társulásának erre vonatkozó tízpontos felhívását 435 magyar többségi lakosságú községbe elküldtük s ez ideig mintegy 200 pozitív visszajelzést kaptunk Ezzel a javaslattal a központi irányítás ellen védekezünk, mert a hatalom túlságosan összpontosult, a pénzügyi kérdésekről, területfejlesztésről és egyébről csak a kormány dönthet. Mi úgy védekezünk ez ellen, hogy nagyon szorosra fűzzük az önkormányzatok közti kapcsolatokat, és sorsunkról mi fogunk dönteni. Duka Zólyomi Árpádot, az Együttélés, illetve az államigazgatási, önkormányzati és nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó parlamenti bizottság alelnökét arról kérdeztük, hogy a parlamentben milyen visszhangja van az Együttélés területi és közigazgatási felosztási tervezetének. - Számítottunk azzal - ismerte el -, hogy tervezetünk nemcsak a szlovák politikai vezetésben, hanem a szlovák közvéleményben sem talál megértésre. Sikernek könyvelhető el viszont, hogy az Európa Tanácsba történő tagfelvétel feltételei között a területi elrendezés és az autonómia kérdése is szerepel. Ez azonban elfogadhatatlan a jelenlegi szlovák politika számára, és ahelyett, hogy leülnének velünk tárgyalni, azt igyekeznek bizonyítani, hogy a tervezet nagyon káros lenne a magyar kisebbség számára is. AZ IPOLY MENTÉN HASONLÓ A HELYZET Zachar Pál, Ipolyság alpolgármestere így vélekedett: - A Csallóközi Régió felhívását mi is megkaptuk, és támogatjuk azt. Jelenleg a Lévai Járási Hivatal mellett Zselizen és Ipolyságon körzeti hivatal működik, ami sokkal közelebb hozta az emberekhez az ügyintézést. Amennyiben a Csallóközi Régió által javasolt kis járások ehhez hasonlóak lennének, ez nekünk is megfelelne. Ipolyság kétharmad részben magyar, de nem tudok róla, hogy bármilyen nemzetiségi probléma lenne a városban. A hivatalokban magyarul és szlovákul is folyik az ügyintézés. Elszigetelésről szó sincs, az egykori Hont megye területén ma is jók a kapcsolatok a városok és falvak között. Gál Iván ipolysági önkormányzati képviselő véleménye: - A Csallóközi Régió 4 javaslata azért elfogadható, mert figyelembe veszi a régiók önszerveződését. Azt a kifogást pedig, hogy egy ilyen átrendezés hátrányos helyzetbe hozná a szlovák nyelven beszélő hivatalnokokat, nem tudom elismerni, mert ha nem központilag neveznék ki őket, akkor a nemzetiségi arány a régiókban törvényszerűen kialakulna. MIBE KERÜLNE A KÉTNYELVŰSÉG? Vághosszúfalu a Galántai járás északi részében fekszik, a Csallóközi Régió tervezete szerint a déli területi egység peremére kerülne. Izsóf Róbert polgármester: -A Csallóközi Régiónak már megküldtük a választ, hogy támogatjuk a tervezetet. Szerintünk ez nem nemzetiségi kérdés, hanem közügy. A Vágsellyei Körzeti Hivataltól megkaptuk a kormánybizottság által kidolgozott tervezetet is, amelyet nagyon elhamarkodottnak és ellentmondásosnak tartok. Az itteni lakosságnak nem érdeke az elszigetelődés. Ellenkezőleg, nagyon is érdeke, hogy az ország minél nagyobb részével tartsa a kapcsolatot, mert hiába fogja itt megtermelni a zöldséget vagy bármit, ha azt nem fogja tudni eladni. Izoláció nem nemzetiségi alapon, hanem attól következhetne be, ha a kormányzat nem fejlesztené ebben a régióban az úthálózatot, a vasutat, az infrastruktúrát. Ami a kétnyelvű ügyintézést illeti, ebben nem tudok egyetérteni a Csallóközi Régió tervezetével, mert már ma is panaszkodunk az ügyintézés lassúságára. GAÁL LÁSZLÓ LESZ FOGANATJA A KÉRÉSNEK? A Demokratikus Baloldal Pártjának hétvégi zsolnai kongresszusán Peter Weiss elnök beszámolójában foglalkozott a kisebbségek problémáival is. Többek között elmondta, hogy pártja nemzetiségi politikáját a nemzetközi konvenciók és az Európai Tanács dokumentumai alapján alakítja. Ezen kívül a Szocialista Internacionálénak a kisebbségekkel, az emberi jogokkal és a nemzeti identitással kapcsolatos határozatából indul ki. Szavai nem váltottak ki különösebb reakciót és az sem késztette vitára a küldötteket, hogy az elnök szükségesnek tartja valamennyi parlamenti párttal együttműködve a nemzeti kisebbségek helyzetéről és jogairól előkészíteni és megtárgyalni egy alkotmánytörvényt. Sőt, annak fontosságára is utalt, hogy olyan megoldást kell találni, amely a kisebbségeknek és a többségben lévő szlovák nemzetnek is megfelel. Mivel a kongresszus túlnyomórészt az ország gazdasági, szociális és politikai helyzetével, illetve további sorsával foglalkozott, a nemzetiségi kérdést szinte senki sem tekintette döntő tárgyalási témának. Hogy mégis a figyelem középpontjába került - nem annyira az ülésteremben, minta sajtóközpontban és a kuloárokban -, az Horn Gyula, a Magyar Szocialista Párt elnöke beszédének köszönhető. A tanácskozáson vendégként jelen levő Horn ugyanis fontosnak tartotta, hogy egyebek mellett néhány mondatot szóljon a szlovákiai magyarság helyzetéről. Előre felkérte a kongresszust, fogadják megjegyzéseit megértéssel és barátsággal. Aztán rámutatott a szlovák alkotmány azon részére, amely a kisebbségeket nem sorolja az államalkotók közé. Érthetetlennek tartotta a helységnévtáblák elhelyezése körüli gondokat, felvetette, hogy az államigazgatási szervek nem tükrözik a lakosság nemzetiségi összetételét, sőt azt is javasolta: nem ártana felülbírálni a Szlovákia új területi felosztására vonatkozó elképzeléseket. - Van egy kérésem a Demokratikus Baloldal Pártjához - mondotta Horn. - Segítsék megoldani az itt élő magyarok helyzetét, hogy fejleszthessék identitásukat, létrehozhassák személyi, kulturális és önkormányzati autonómiájukat. Felhívását azzal is alátámasztotta, hogy az európai baloldal érdekei ezt a hozzáállást követelik meg, sőt a Szocialista Internacionálé dokumentumaiban is vannak kitételek a kisebbségek kollektív jogainak érvényesítéséről. A vendég aztán alig győzte magyarázni: nem azt szorgalmazza és egyáltalán nem arról van szó, hogy az itteni magyarok szeretnének elszakadni az országtól, az autonómia ugyanis az emberi jogok közé tartozik. A kételkedőknek címezve azt is leszögezte: ne hivatkozzunk állandóan a múltra, mert ha ismételten azt kívánjuk hánytorgatni, mi volt ötven-száz éwel ezelőtt, jobb, ha elköltözünk Európából, mert itt a népek között sohasem lesz béke. Horn Gyula úgy látja, hogy a szlovákiai magyar pártok képviselőinek a szlovákiai demokratikus pártokkal kell zöldágra vergődniük, megállapodásra jutniuk. Peter Weiss szerint elegendő, ha az előző kongreszszusukon a nemzetiségekkel kapcsolatban elfogadott határozatukat megtartják, nincs szükség arra, hogy valaki figyelmeztesse őket, foglalkozzanak a nemzetiségi kérdéssel. - Ezt a problémát az Európa Tanács dokumentumai alapján kell kezelni, és azokban nincs szó autonómiáról! - mondotta. Pavol Kanis, a párt külpolitikáért felelős alelnöke viszont kissé más szemszögből nézi a témát. Úgy ítéli meg, hogy Szlovákiának tudatosítania kell, e téren is az európai kritériumok a mérvadók. Ö már tud róla, hogy az Európai Közösség néhány határozatában és dokumentumában szerepel a kisebbségek kollektív jogának fogalma. Hogy a Demokratikus Baloldal Pártja mennyire igazodik majd az európai kritériumokhoz, - Horn javaslata alapján vagy anélkül, - az a parlamentben rövidesen kiderül. A nemzetiségi alkotmánytörvényt már készíti a magyar koalíció - javaslatukat már a DBP is megkapta - és itt az alkalom, hogy a tárgyalások során egyeztessék véleményüket. Hozzáállásukkal, amely ez idágig nem volt túlságosan meggyőző, majd bizonyíthatják, mennyire szívlelték meg barátjuk szavait, illetve mennyire tartják fontosnak az Európai Közösség dokumentumait. Ekkor derül majd ki, valóban vállalja-e a DBP az európai nemzetiségi normákat és kiáll-e megvalósításak mellett. DEÁK TERÉZ M

eglepően erőltetett párhuzamokat és nyakatekert képzettársításokat termel ki olykor a nacionalista gondolkodásmód. Én/rendszerében egyaránt megfér a hazugság és az „alkotói" fantázia, melyet akár az általa utált fajta nagy alkotójának szimbólumával is hajlandó nyakonönteni. Vegyünk példaként egy egyszerű kis sztorit, egy úgynevezett „igaz" történetet, amely a hetvenes években játszódott, s melyet szerzője kafkainak titulált. A történet röviden így szól: K. úr, a főhős, (természetesen nem Kafka Josef K.-ja, hanem Milan K., alias Milan Kenda úr, a Slovenský národ című hetilap cikkírója), gondol egy merészet, s Pozsonyból lecsordogál a dunaszerdahelyi termálfürdőbe mártózni egyet. Némi társasággal, derül ki az írásból. Befejezvén a kellemes ázalgást, valamikor késő délután a társaság némi kerülővel, a Dunaszerdahely és Pozsony közti főút mellőzésével, Csallóköz falvain keresztül igyekszik visszagurigázni a fővárosba. Az ok: forgalmi dugó zárja el a főutat. A következmény: keserves kálvária és térképtanulmányozás az ismeretlen terepen, valamint eredménytelen kommunikációs kísérlet a helybéli lakossággal, amely az istennek sem hajlandó útbaigazítani az eltévedt, bolyongó vándort, mivel nem akar szlovákul beszélni. K. úrék, ráfizetve hallatlan naivitásukra, a benzin kifogyásának, az idegi összeomlásnak, s hovatovább a kietlen vidéken való elpusztulásnak a vízióját látják lebegni lelki szemeik előtt, amikor végre akad egy jótét lélek, s államnyelven megmenti őket. Az iromány végkicsengése tehát minősülhetne akár pozitívnak is, hiszen happy end-del végződik, formailag is meglehetősen kerek a sztori, hiszen van invokációja, tárgyalása és befejezése, mint az igazi, iskolában tanított prózai műfajoknak, vagy amilyeneket az írók szoktak írni, mondjuk a Kafka-féle széplelkek. A tanulság pedig imigyen szól: a szerencsétlen vándorlegény, ha nem vigyáz, kafkai helyzetekbe kerülhet a „saját" országában, ahol egyes népek eléggé el nem ítélhető módon, a „szomszéd ország nyelvét" beszélik. A tanulság tanulsága pedig: itt valami nincs rendben, azaz, tenni kell valamit, hogy rendben legyen. Erre a rendteremtésre akadnak jó eszközök, úgymint: nyelvtörvény, surányi memorandumok beterjesztése a parlament színe elé, ún. alternatív iskolákba áramoltatott szlovák koronamilliók, amelyeket például a szövetkezetek által befizetett adókból, lerobbant ágazatokra fordítandó befektetésekből, a végkiszenvedés előtt álló egészségügyből, netán a külföldi befektetők nehéz dollárjaiból lehet átcsoportosítani a nemes célra. Merthát erről szól a sztori, amely, mondanom sem kell, első olvasásra is nyilvánvalóan kiagyalt történet, s csak az „eszmei mondanivaló" elmondásának kedvéért íródott, amelyre éppen napjainkban lett égetően szükség. Az aprócska műhiba, miszerint az ember reggel tudni fogja, hol lesz délután forgalmi dugó, az egész mese hitelességét némileg kétségbe vonja. Ráadásul sem a hetvenes, sem a további években nem volt jellemző erre az útvonalra forgalmi dugó, mivel meglehetősen gyér forgalmi útszakasz. Ám maradjunk csupán a meglepő konklúzióknál. Kenda úr döbbenten tapasztalta, hogy a csallóközi polgárok, a „szomszéd állam nyelvén" kommunikálnak, dacára az elmúlt évtizedek valahány demokratikus próbálkozásának (lásd: lakosságcsere, csehországi deportálások, gyengéd ideológiai nyomás). S ha csak ez a fájó emlék kínozná Kenda urat! Ezek képesek ma is szomszédul beszélni! Mert ugye, míg Franz Kafkánál sosem derül ki, kik sanyargatják K.-t, kik kényszerítik kastélybeli bolyongásra, s kik hoznak ítéletet végül, addig Kenda úr meséjében konkrét formát ölt a sejtelmes ellenség: a dél-szlovákiai magyarok kényszerítik a kiszolgáltatott K.-t, a saját országában kanosszajárásra. Mert meglehet, hogy K. úr Pozsonyban született, vagy Felsőkubinban, Tejfalut és Csölösztőt kollektíve a szülőföldjének tekinti. Avagy arról lenne szó, amit még a relativitáselmélet sem tudott betájolni, hogy népek helyett országok beszélnek egy-egy nyelvet? Ha így van, a Duna két nyelven csobog: a fősodor bal oldalán szlovákul, jobb oldalán magyarul fecseg a felszín s hallgat a mély. Kenda úrnak, mint írja, gyakran eszébe jut a történet, valahányszor nyelvtörvényről vagy a magyar kisebbség állítólagos szenvedéseiről esik szó. Örömmel konstatálja, hogy „végre kezdünk szembenézni némely szlovákiai magyarok sirámaivai", s kezdjük „feltárni a magyarországi szlovákok örömtelen és abnormális helyzetét". „Végre helyes reakció, hogyan is festenek a nemzetiségi kisebbségek jogai valójában!", kiált fel elégedetten, s fel is sorakoztatja tanácsait, mit kellene tenni: „következetesen gyűjteni a tényeket a magyarországi szlovákok életéről, közzétenni azokat, mint autentikus bizonyítékokat..." S a többi. Valószínűleg az Okáliféle autentikus valóságfeltárás gondolata motoszkál a fejében, mert alig hihető, hogy a szlovák tervek szerint lezajlott lakosságcsere következményeit gondolná előhuzigálni, illetve azok dokumentumait, szemtanúi és elszenvedői tanúvallomásait ismertetni meg a világgal az általa ajánlott „sajtótájékoztatókon". Igaz, „semmi olyat nem kell tennünk, amiért később szégyellni kellene magunkat", tanácsolja a továbbiakban Kenda úr, ami méltánylandó álláspont. A „Nos, érveljünk!" végkicsengésével pedig mélyen egyet kell értsünk. Valóban érvelni kellene, Kenda úr, és nem rémmesékkel traktálni az újságolvasót. Volna egy javaslatom, amely Kenda úr és a hozzá hasonlók „autentikus" gondolkodásmódjával nyilván rímelne: talán egy újabb lakosságcserével megoldható a „kafkai" kérdés. Miutáfi a megfelelő mennyiségű szlovákiai magyar ellenében valamennyi magyarországi szlovákot hazaédesgetnék, Kenda úr következő meséje arról szólhatna, hogyan irtották ki a magyarországi szlovákokat. Természetesen, autentikusan. Persze, ennél talán mégiscsak jobb lenne európai emberhez méltóan (s ezeréves békés együttélésünkre kötve) annak módozatait keresni, hogy a társadalmi béke hogyan segítené felvirágoztatni ezt a kis országot, ahelyett, hogy valótlanságokkal etetnénk a sokszor hiszékeny olvasót. Ehhez, persze, az is kellenék, hogy a Slovenský národ ne közöljön „autentikus" zsidóellenes „költeményeket", mint azt teszi ebben a kafkás, 17. számban... KÖVESDI KÁROLY NACIONALISTA LÓLÁB, KAFKAI PATINAVAL