Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-20 / 115. szám, csütörtök

1993. MÁJUS 20. KALEIDOSZKÓP 8 A CÁFOLT MEČIAR-ELSZÓLÁS MARGÓJÁRA KI-VIZSGÁLAT HELYETT ÜGYNÖKSZERZÉS? Két héttel ezelőtt, amikor a kor­mányfő vállalkozókkal találkozott, el­hangzott egy kérdés: mi lett a kor­mányhivatal által 1990-ben meghir­detett - képzett, müveit fiatalokat kereső - pályázat sorsa. Vladimír Mečiar szerint ötezer jelentkező kö­zül válogattak, s elárulta (elszólta magát?), hogy a pályázat célja a bel­ügy, illetve a hírszerző szolgálat megerősítése volt.. Ladislav Pittner volt belügyminisz­ter is hallatta magát, s kijelentette, nincs tudomása a pályázat orientált­ságáról, s ha tényleg a hírszerzésre irányult, a kormányfő megkerülte őt. A fiatalok inteligenciahányadosá­nak tudományos eszközökkel törté­nő megmérettetését kommentálták a Szlovák Pszichológusok Társasá­gába tömörülő szakemberek, akik kifejtették, tartanak attól, hogy visz­szaéltek munkájukkal. A pszicholó­giai és tanácsadói szolgáltatásokat nyújtó intézet felelőse pedig úgy nyi­latkozott, hogy az adatbázisban sze­replő, eredményes fiatalok iránt csak nagyon kevesen érdeklődtek. - Tudtommal, a mi védnökségünk alatt megtartott vizsgákkal egyidő­ben, a belügyminisztérium is meg­beszéléseket tartott valakikkel... - hangsúlyozta, majd arról számolt be, hogy az általuk összeállított tesztek az IQ megmérettetésére irá­nyultak. Bár a kormányfő sajtótitkára cáfol­ta főnöke kijelentését, az ügy felbor­zolta a kedélyeket, s várhatóan nem ért még véget. S miként vélekednek a próbatétel­ről a résztvevők? A 29 éves jogász­nő készségesen számolt be a szá­mára emlékezetes napról, bár nevé­NEM SZÁNNI, SEGÍTENI KELL OKÉT (Munkatársunktól) - A szellemi fogyatékosokat segítő szlovákiai tár­sulás tagságát maguk az érintettek, a fogyatékos gyermekek szülei, szakemberek és segítőkész önkén­tesek alkotják. Célunk a szellemi fogyatékos emberek életkörülmé­nyeinek jobbítása, de főleg szociális biztonságuk és egészségügyi ellátá­suk minőségének javítása, valamint megfelelő oktatásuk feltételeinek megteremtése. Fontosnak tartjuk a közvélemény megváltoztatását, a beteg emberek elleni ellenszenv megszüntetését - hangzott el a teg­napi pozsonyi sajtótájékoztatón, amelyen dr. Mária Šustrová, a társu­lás elnöknője mondott helyzetfeltáró beszámolót. Nyilvánvalóvá vált, hogy Szlová­kiában a szellemi fogyatékosok ellá­tása - az oly gyakran hangoztatott támogatás ellenére - nehézségekbe ütközik. Továbbra is gondot okoz oktatásuk, majd alkalmazásuk, hi­szen nem titok, elenyészően kevés azoknak a műhelyeknek száma, ahol felügyelet mellett dolgozhatnának. A társulás kitartóan szorgalmazza a korai diagnosztizálás színvonalá­nak emelését, hiszen minél előbb derül fény a rendellenességre, annál nagyobb a gyógyulásnak, illetve a baj enyhülésének reménye. . Hogy a társulásra szükség van, az is bizonyítja, hogy tagállománya 1500-ra nőtt, és Szlovákia-szerte 28 központban fejt ki tevékenységet. Munkáját neves nemzetközi szerve­zetek segítik, a PHARE éppúgy, mint a német Lebenshilfe, amelyek a felfutásra 127 ezer ECU-t adomá­nyoztak a társulásnak. Mivel 1994 a család nemzetközi éve lesz, a szellemi fogyatékosokat támogató egyesületeket tömörítő brüsszeli nemzetközi liga (ILSMH) felhívással fordul a kormányokhoz, hogy fokozott figyelmet szenteljenek a sérült gyermekeket nevelő csalá­doknak. A társulás a megoldásra váró fel­adatokat egy nemzetközi konferen­cián kívánja elemezni, amelyre má­jus 22-én kerül sor Pozsonyban. -erf­nek közlésétől (érthető okok miatt) elzárkózott. - 1990 novemberében olvastam a kormányhivatal pályázati felhívá­sát, amelyben felszólították a fiatalo­kat, jelentkezzenek, akik úgy érzik, képesek lennének felelősségteljes munkát végezni. Mivel a feltüntetett feltételeknek megfeleltem - felsőfo­kú végzettség és kor (35 év volt a felső határ) - elhatároztam, meg­mérettetem magam - emlékezett vissza Sz. K. jogásznő, s az eltelt két és fél év ellenére arcizma meg­megrándul. - Azt hittem, túltettem magam már ezen, de úgy látszik, a tüske bennem van - mosolyodik el. - Amikor közöltem anyámmal, ho­va és mire jelentkeztem, lakoniku­san csak annyit mondott: ne hidd. hogy komolyan alkalmaznak benne­teket. Felháborodtam, bár értettem anyám álláspontját is. Ahhoz, hogy az összefüggéseket az idegen is megértse, fel kell idéznem a múltat. Értelmiségi család a mienk, anyám jogász, apám mérnök. Kicsi voltam még, amikor elváltak. Persze, erre nem emlékszem, anyám jóval ké­sőbb mesélt el sok mindent. Nem­csak a házasságával, hanem az ak­kori viszonyokkal kapcsolatban is. Életünkbe 1968-ban ugyanis bele­szólt a politika. Anyám őszintén be­szélt nemcsak 1968 augusztusáról, de arról is, hogy 1970-ben állásából elbocsátották, mert nem volt hajlan­dó baráti, internacionalista segítség­ként értékelni a '68-as megszállást. Mesélt arról, hogy több hónapig munkanélküli volt, s a szülei, vagyis a nagyszüleim tartottak el bennün­ket. Később sem helyezkedhetett el a szakmájában... A családban nem Mint már arról beszámoltunk, áp­rilis 30-án, hajnali negyed négy körül kigyulladt és részben leégett a nép­szerű pozsonyligetfalusi Kormorán csárda. Vég h László tulajdonos, aki­vel még aznap beszéltünk, elmond­ta, nem tartja túl valószínűnek a szándékos gyújtogatást, bár - tet­te hozzá - nem lehet kizárni annak a lehetőségét sem, hogy esetleg valami részeg bosszújáról lehet szó, akit nem engedtek az étterembe. Az utóbbi időben Szlovákia-szer­te annyira elszaporodtak a „vélet­len", olykor robbanással „fűszere­zett' tűzesetek, hogy az emberek egy része ilyen esetekben - okkal, ok nélkül - automatikusan a maffiá­ról, a gengek háborújáról beszél. A Kormorán esetében sem volt ez másképp, annál is inkább, mert né­hány éwel ezelőtt, igencsak gyanús körülmények közt, az említett csárda már porrá égett. A helyszínen járva láttuk, hogy a farkaskutyás őr szolgálati faháza légvonalban csak néhány méterre van a csárdától, ráadásul az éjsza­kai órákban kötelessége ellenőrző körutakat tenni a gondjára bízott területen, illetve az épületek közt. A Kormorán tulajdonosa az őrrel kapcsolatban megjegyezte, a vizs­gálat arra is fényt derít majd, nem történt-e részéről mulasztás. Az illető, aki aznap éjjel teljesített szolgálatot, nem érzi magát felelős­nek a történtekért. - Negyed kettőkor befejeztem szokásos körutamat. Telefonon be­széltem az üzemvezetővel, akinek jelentettem, hogy minden rendben. Később, újabb körutam során észre­vettem, hogy a konyhában tűz van. Telefonálni akartam, ám a készülék nem működött. A tűzcsapok a bezárt épületben voltak. Riasztottam Végh úr vejét, aki a közeli barakban aludt, fordultak elő párttagok, engem en­nek ellenére felvettek a jogi egye­temre. Igaz, segítséggel. Anyám egyik tanára vállalta, hogy mindezek ellenére - ha sikeresen felvételizem - bejuttat. Csak azért mondom mindezt, mert az öregúr már nem él. 1989 novemberében anyám bízni kezdett a jövőben, s a határtalan optimizmusa megfertőzött engem is. Aztán 1990-ben megérezte, hogy a vonat másfele megy. Ezért nem hitte, hogy a kormánynak tényleg szüksége lesz a képzett fiatalokra. A csalódástól akart megkímélni... A fiatal jogásznő aztán magáról a vizsgáról beszélt. - Tudom, hogy a vizsga napja szombatra esett. A pozsonyi Kudlák utcai gimnáziumban vagy 200-an le­hettünk, húszasával tíz osztályban helyeztek el bennünket. Az egyik szünetben tudtam meg, hogy más nagyobb városokban is folynak a vizsgák s a pályázati felhívásra több mint 3 ezren jelentkeztek. Per­sze nem azért, mert a Mečiar-kor­mánynak akartunk segíteni. Állítom, önös érdek vezetett mindenkit. Iz­galmas játékként fogtam fel a vizs­gát. Tudtam, csak magamban bíz­hatom. így voltak vele a többiek is, akik egyidősek lehettek velem. Kivé­tel itt is akadt, egy 40-45 éves ősz férfi személyében. Elmondta még, hogy egy szimpa­tikus pszichológusnő osztotta ki a 14-15 tesztet tartalmazó munkafü­zetet. A feladványok megoldására 90 perc állt a rendelkezésükre. A tesztek a képzelőerő megmozga­tására irányultak, ós sok volt a logi­kai, illetve a gyors döntést kívánó feladat. A tesztekben politikát érintő, és elkértem tőle a kulcsokat. A lán­gok nagyon gyorsan terjedtek. Egy úr autóba ült és a közeli benzinkút­hoz ment telefonálni a tűzoltóknak. Ilyen nagy területet éjszaka legalább két személynek kellene őriznie. Ha lett volna segítőm, mindez talán el­kerülhető lett volna. A szakemberek - a tűzoltók és a rendőrök - még hajnalban, illetve reggel megkezdték a vizsgálatot, ám a mai napig nem hoztak nyilvános­ságra hivatalos jelentést a tűz valódi okáról. Korábban mindössze annyit árultak el, nem valószínű, hogy azt villanyvezeték meghibásodása, illet­ve rövidzárlat okozta volna. A tűzol­tókhoz a riasztás négy óra egy perc­kor érkezett, s ők azonnal a helyszínre siettek. Jól értesült, ám magát megnevez­ni nem kívánó szemelytől megtud­tuk, hogy a szándékosságnak ala­pos gyanúja áll fenn, ugyanis az egyik ablak ki volt törve és egy ajtót is feltörtek. Az üggyel foglalkozó két tűzoltó­tiszt ugyan megengedte, hogy bele­illetve tájékozottságot felmérő kér­dések nem szerepeltek. - Az egyes kérdések megoldása felett nem lehetett tűnődni, azonnal válaszolni kellett. Úgy fél három le­hetett, amikor a vizsga befejeződött. Azzal távoztunk, hogy az első fordu­ló kiértékelésére írásban hívnak meg. Két hét múlva megtudtam, hogy bár az említett 45 éves férfi után a legtöbb pontot szereztem meg, mégsem feleltem meg az elvá­rásoknak. Az utolsó teszt eredménye a pszichológus szerint arra utalt, hogy még ,,éretlen személyiség" vagyok. Mi az, hogy éretlen? Hiszen az ak­kori munkahelyemen, jogászként, komoly döntéseket kellett hoznom! - méltatlankodtam, persze ered­ménytelenül. Csoda, hogy begurul­tam? Panaszlevelet írtam, s a kor­mányhivataltól azt vártam, hogy át­értékelik a döntést. Nem így történt. Kaptam egy arrogáns hangvételű levelet, amelyben kioktattak, hogy tiszteletben kell tartanom a pszicho­lógus véleményét. Csak később tud­tam meg, hogy a pályázati felhívásra jelentkezők zöme elutasító választ kapott. De akik bekerültek a máso­dik fordulóba, azok sem mentek sok­ra. Az egyik évfolyamtársam tovább­jutott, kiváló eredménnyel tette le a nyelwizsgát - anyanyelvi szinten beszél angolul, németül illetve spa­nyolul - mégsem kellett. Nem hívták sehova... Ennyi a történetem, amelyből egy életre levontam a tanulságot. A nagydobra vert felhívások, a nagyhangú kijelentések engem már nem érdekelnek. Jelenleg álla­mi intézményben dolgom, s mivel nem vagyok vak, látom, hogy kik kerültek a felelős posztokra. Vagy a főnökök barátai, vagy a beajánlott valakinek a valakije. Ügy, mint a le­tűnt (?) szocializmusban. Persze, már ez sem izgat, mert ha minden igaz - pályázati nyertesként -, au­gusztustól ösztöndíjas leszek Ameri­kában. PÉTERFI SZONYA pillantsunk az esetről készített jelen­tésbe, és egy rajz segítségével pró­bálták érzékeltetni az akkori „forró" helyzetet, de a tűz valós okáról nem akartak beszélni. - A törvény szerint 30 napon belül kell elkészítenünk a jelentést, és az a terminus még nem telt le. Május 29-e után érdeklődjenek - hárították el a válaszadást. -És a Kormoránban történt előző tűzesetről tudnak mondani valami konkrétumot? - próbálkoztunk to­vább. - Azt a kollégánk vizsgálta, kér­dezze őt - mondták. Megfogadtuk a tanácsot, ám mindössze annyit tudtunk meg, hogy ez már egy ré­ges-rég lezárt ügy, s az akkori vizs­gálat szerint véletlen balesetről volt szó. Szándékos gyújtogatással sen­kit sem vádoltak, gyanúsítottak. Az akkori tűzvésszel - tette még hozzá sejtelmesen a kérdezett - viszont két rejtélyes gyilkosság is kapcsolat­ba hozható. A véres sztori állítólag az akkori Jugoszláviában játszódott le. (ov) VÁSÁROK KASSÁN REGION MARKET'93 (Munkatársunktól) - Az utóbbi időben a Hernád-parti városban szinte egymást érik a különböző áru­mintavásárok és üzletember-találko­zók. Nehéz volna őket rangsorolni, ám terjedelemben talán egyik sem vetekedik a Region Markettal. Leg­alábbis tavaly ez a rendezvény volt az egyik legsikeresebb. Hogy milyen lesz a pozsonyi In­cheba, a kassai Uniexpo és néhány további társrendező idei, május 27-e és 31-e között sorra kerülő közös, nemzetközi termékbemutatója, azt Michal Pastiráktól, az Uniexpo Rt. igazgatójától kérdeztük meg. - Az eddigi fejlemények, illetve az előkészületek alapján úgy látom, a kiállítók körében nagy iránta az érdeklődés, s ez biztató. Remélem, elégedettek lesznek a kereskedők és a vásárlók is. Mostanáig közel száz hazai, valamint osztrák, német, magyar, cseh, lengyel és ukrán cég nevezett be. Többségük személyes meghívásunkra. Május elején pél­dául Miskolcon jártunk egy színvo­nalas termékbemutatón, s ott jó né­hány észak-magyarországi termelő, illetve áruforgalmazó megígérte, hogy a hó végén eljön Kassára is. • Az előzetes jelentkezésből ítél­ve mely termékek ígérkeznek a leg­érdekesebbnek? - Lesz itt személygépkocsitól kezdve élelmiszerig sok minden. Egy osztrák cég fatüzelésű kazáno­kat hoz, az ukrán árucikkekből pedig minden bizonnyal a falicsempéknek és a hagyományos, masszív búto­roknak lesz a legnagyobb sikerük. Tájékoztatónktól megtudtuk azt is, hogy a Szepsi üti sporttelep új csar­nokában sorra kerülő árumintavá­sárt Szlovákia köztársasági elnöke is készül megtekinteni. PRO DOMO Aki új házat épít vagy akar építeni, esetleg a régi otthonát korszerűsíti, annak érdemes ellátogatni a kassai Technika Házában kedden nyílt árumintavásárra. S természetesen az építőanyagokkal, lak­berendezési tárgyakkal és barkácseszkö­zökkel kereskedő vállalkozók is sok érde­kességet, hasznosat találhatnak ott. A miskolci L & G Betéti Társaság például hálózati árammal működő „mindent tu­dó" Prestopac hegesztőkészülékeket, biztonsági ajtózárakat és láthatatlan gu­mikesztyűt kínál. Ez utóbbi tulajdonkép­pen dobozban tárolt, kézre kenhető, sváj­ci licenc alapján készülő folyadék. Egy­egy védőburok négy órán át tökéletesen helyettesíti a gumikesztyűt. Még a 33 százalékos sósavnak is ellenáll két óráig. Használhatják egészségügyi dolgozók, szakácsok, mázolok... S a cég ügyvezető igazgatójától, Lovas Jánostól azt hallot­tuk: az ember bőrére teljesen ártalmatlan. Egy doboz 80 pár „kesztyűre" elegendő. Neve Maxolen-LG. A pozsonyi Eurokera Spanyolország­ból behozott falicsempéi mesések, a VSŽ-Mart napkollektorai takarékosak, a modori ZAP biztonsági ajtói kifeszíthe­tetlenek, a nagyidai DAXON bútorai mo­dern-feketék, a nyitranováki műanyag ab­lakkeretek könnyűek, a vágújhelyi Jasek kft. réz ereszcsatornái időtállóak... Egyszóval a péntekig tartó bemutatón nagy az áruválaszték. (gazdag) ÉRTÉKPAPÍRTŐZSDE: RÉSZVÉNYEK NÉLKÜL A várakozással ellentétben a keddi üzleti napon sem jelentek meg a vagyon­jegyes privatizációból származó és már jegyzett hét vállalat részvényei a Pozso­nyi Értékpapírtőzsdén. így azután a leg­nagyobb forgalom a kárpótlási kötvények­kel bonyolódott le; ezekből négyfajta van a piacon, és rájuk összesen 46 kötés született, 278 ezer korona összértékben. Keresettek voltak az Általános Hitelbank kötvényei is. Rájuk 40 kötés született 876 ezer koronás értékben, és bár árfolyamuk még mindig 101,0 és 103,0 százalék közt mozgott, a két héttel ezelőttihez képest ez 3-4 százalékos árfolyamcsökkenést je­lent. Nem történt viszont kötés a Komerč­ní banka kötvényeire, mivel a kereslet és a kínálat 5-6 százalékkal eltért egymás­tól. Hasonló volt a helyzet a csehországi Első Befektetési Részvénytársaság rész­jegyeivel is. -tl­A leégett csárda (Prikier László felvétele) Ml OKOZTA A TÜZET A KORMORÁN CSÁRDÁBAN? „ÉRDEKLŐDJENEK - DE MÁJUS 29-E UTÁN!"

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom