Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-19 / 114. szám, szerda

3 HÍREK-VÉLEMÉNYEK ÚJ szól 1993. MÁJUS 19. LÉGIESÍTETT HATÁROKAT Lapunknak nyilatkozik KOVÁCS LÁSZLÓ, a magyar parlament külügyi bizottságának elnöke Vajon milyen hatással lesz az Országgyűlésben múlt héten megsza­vazott ukrán-magyar alapszerződés, elsősorban annak egyes, a hatá­rok sérthetetlenségére vonatkozó kitételei az esedékes hasonló típusú szlovák-magyar dokumentum előkészítésére, illetve tartalmára - min­denekelőtt erről kérdeztük Kovács Lászlót, a magyar parlament külügyi bizottságának elnökét. A bizottsági elnök a budapesti ratifikációs vita másnapján Strasbourgba utazott, ahol részt vett az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének ülésén. Ennek napirendjén szerepelt Szlová­kia ET-tagsága, pontosabban ennek feltételei, ezért érdeklődtünk az iránt is, hogy az ő tudomása szerint pontosan melyek is ezek. • Az ukrán-magyar szerződés ratifikációs vitájában elhangzott irre­denta megnyilvánulások milyen ki­hatással lehetnek Magyarország külföldi megítélésére, különös tekin­tettel a szomszédokra? - Biztos vagyok abban, hogy a vi­tában felmerült irredenta nézetek nem használnak Magyarország nemzetközi jóhírének, és sajnos az is valószinü, hogy ezeket a megnyi­latkozásokat ki tudják használni elle­nünk azok, akik azt a hamis állítást akarják igazolni, hogy Magyarorszá­gon az irredentizmus a hivatalos politika részét képezi. Ugyanakkor az a véleményem, hogy a szavazás eredménye meggyőző választ ad az ilyenfajta vélekedésekre, mert hi­szen nagy többséggel szavazta meg a parlament ezt a szerződést. Végül is pozitívnak tekinthetjük, hogy a nyilvánosság előtt megmérettettek ezek a nézetek és egyértelmű vere­séget szenvedtek. • Egyik nyilatkozatában ön úgy fogalmazott, azt kell vizsgálni, vajon a szerződés erősíti-e Magyarország biztonságát és javítja-e az ukrajnai magyarok helyzetét. Hogyan ítéli meg, mi lesz a hatása ezen a két területen? - Úgy gondolom, hogy a szerző­dés feltétlenül erősíti Magyarország biztonságát, hiszen Budapest és Ki­jev ebben a szerződésben megálla­podott arról, az esetleges felmerülő vitás kérdéseket kizárólag békés eszközökkel rendezik, egymás ellen elsőként nem alkalmaznak katonai erőt, területüket nem engedik át har­madik országnak a másik fél elleni támadásra vagy más ellenséges cselekedetekre. Ukrajna a térség legnagyobb katonai erejével rendel­kezik, ezért fontosnak tartom, hogy Magyarország Ukrajnával ilyen for­mában megállapodott. Másrészt, a szerződés utal arra a közös ukrán -magyar nyilatkozatra, amely a ki­sebbségi jogok kérdésében szüle­tett, illetve a külügyminiszteri levél­váltásra, és ezt a szerződés részévé teszi. Ezek a dokumentumok a ko­rábbiakhoz képest lényegesen na­gobb jogokat, lehetőségeket biztosí­tanak a kárpát-ukrajnai magyarság számára. Úgy gondolom tehát, hogy a szerződés eredményeként mind az ország biztonsága, mind pedig az Ukrajnában élő magyarok jogainak érvényesülése megfelelő garanciá­kat kapott. • Vannak-e visszajelzéseik, hogy az ukrajnai magyarság miként fo­gadta az alapszerződés megszava­zását? Kérdezem ezt azért, mert tudomásunk szerint Budapest az előkészítés és a szövegezés folya­matába nem vonta be a kárpátaljai magyarság képviselőit? -Sajnálatosnak tartom, hogy ez elmaradt. Remélem, a kormány le­vonta a tanulságokat és a jövőben, mielőtt olyan szomszédos országgal alapszerződést köt, amelyben ma­gyar kisebbség él, őket is meg fogja kérdezni és kikéri a véleményüket. Még a ratifikálás előtt az ukrán ma­gyarság képviselői észrevették, hogy az elfogadás körül viták várha­tók. Akkor jelezték, szeretnék, ha a ratifikálásra sor kerülne. Úgy ítél­ték meg, hogy az ő helyzetük szem­pontjából előnyös lenne, ha a ma­gyar parlament ezt a szerződést el­fogadná. Az én értesüléseim szerint megnyugvással vették tudomásul, hogy ez megtörtént. • Antall József parlamenti beszé­dében és azóta több alkalommal is nyomatékosan leszögezte, hogy az ukrán-magyar szerződés nem pre­cedens, így a szomszédokkal köten­dő alapszerződésben nem kell bele­foglalni a határok sérthetetlenségét, tekintve, hogy azt két békeszerző­dés is kimondja. Felfoghatja-e ezt a külvilág úgy, hogy a magyar fél egyértelműen elzárkózik a további szerződésekben a határklauzula al­kalmazásától? - Én nem szeretném a miniszter­elnök úr szavait értelmezni, hiszen csak ő tudja pontosan, hogy mire gondolt, amikor ezt mondta. Az én véleményem az, hogy az ilyen szer­ződések szükségképpen nem tartal­maznak azonos formulákat, mivel Magyarország viszonya a szomszé­dokkal eltérő sajátosságokat mutat részben történelmi, részben mai okokkal összefüggésben, és minden ilyen szerződés szövege kétoldalú tárgyalások, szakértői, majd politikai egyeztetések során alakul ki. Tehát nem szükséges, de természetesen nem is kizárt, hogy az egyes szerző­désekben legyenek hasonló formu­lák. Szerintem a magyar-szlovák, vagy a magyar-román alapszerző­dést az érintett kormányok megbí­zottjai fogják kimunkálni, és hogy ez mennyiben fog hasonlítani a magyar -ukrán szerződéshez, az a két fél tárgyalási magatartásának lesz az eredménye. • Ezt ön mint ellenzéki képviselő mondja, s lényegében ez egybe­cseng azokkal a kijelentéseivel, amelyeket a szlovák parlamenti kül­döttség múlt havi budapesti tárgya­lásai után tett, miszerint a magyar fél rugalmas magatartást tanúsít a ha­tárklauzula kérdésében. Ám a reali­tás mégiscsak az, hogy a szerző­désről tárgyaló kormány és annak feje a jelek szerint elzárkózik egy ilyen kitétel alkalmazásától. - Én úgy gondolom, hogy ebben a térségben két probléma fenyegeti a biztonságot és a stabilitást. Az egyik a határok megkérdőjelezése, a másik a kisebbségek jogainak megsértése. Ezért természetesnek tartom, hogy a térség országai kö­zött születő alapszerződések ezt a két kérdést valamilyen formában tartalmazzák. Hogy milyen megfo­galmazást találnak a tárgyaló felek, az természetesen rajtuk múlik. Mindkét fél részéről szükség van jóindulatra, rugalmasságra, a kérdés fontosságának felismerésére és en­nek megfelelő tárgyalási magatar­tásra. • A szlovák és a román vezetés a jelek szerint ragaszkodni fog ah­hoz, hogy a határklauzula a velük kötendő szerződésekbe is bekerül­jön. Végül is ez a kitétel gyakorlati­lag a meglevő status quót rögzítené. Ön nem így látja? - Megint csak azt tudom megis­mételni, hogy a tárgyalások során kell a megfelelő formulákat kialakíta­FIGYELEM! Az Új Szó kassai fiókszerkesztőségében - Kováčska 25, 040 01 Košice ­megnyitottuk hirdetőirodánkat. Ügyfélfogadás: hétfőn és szerdán 8-tól 16.30 óráig. Tel.: 095/622 8639 ni mindkét kérdésben és az összes többi kérdésben is, hiszen ez a szer­ződés nemcsak a határokról és a ki­sebbségek jogairól szól, sok más mindenre is kitér, csak ez a két igazán kényes kérdés került előtér­be. Meglátásom szerint nem lehet a tárgyalóasztalhoz úgy leülni, hogy eleve kizárunk dolgokat vagy eleve ragaszkodunk valamilyen formulá­hoz. Magyar részről, úgy gondolom, csak azt lehet a tárgyalások előtt kijelenteni, hogy olyan szerződést akarunk kötni, amely erősíti Magyar­ország biztonságát és javítja a hatá­rokon túl élő magyarok helyzetét. • A szlovák parlamenti delegáció már említett budapesti tárgyalásain elhangzott az a kijelentés, hogy a határkérdés akkor éleződik ki, ha nincs meg a szükséges bizalom és a kisebbségek helyzetében gondok mutatkoznak. - Ez így van. Ugyanis nem hiszek abban, hogy a kisebbségi kérdés határmódosítással megoldható. A határokhoz hozzányúlni, vagy egyáltalán ezzel a kérdéssel foglal­kozni térségünkben rendkívül ve­szélyes. A megoldást tehát nem itt kell keresni, hanem ott, hogy a hatá­rok jelentősége fokozatosan csök­kenjen. Hogy a politika szakkifejezé­sével éljek: légiesíteni kell a határo­kat. Szeretném, ha, mondjuk, a szlo­vák-magyar határ vagy a magyar -román határ minél előbb körülbelül olyan lenne, mint Strasbourg mellett a francia-német határ. Ehhez, ter­mészetesen, kölcsönös jóindulat kell, a jelenleginél magasabb fokú bizalom. • A még szakértői szinten sem tárgyalt szlovák-magyar alapszer­ződés előkészületeibe bevonják-e a szlovákiai magyar mozgalmak és pártok képviselőit, hiszen, mint emlí­tettük, Ukrajna esetében ez nem történt meg? -Személy szerint ezt feltétlenül szükségesnek tartom, bízom abban, hogy a kormány ezt meg is fogja tenni. • A napokban Strasbourgban járt és jelen volt az Európa Tanács par­lamenti közgyűlésének ülésén. Ezen új tagok felvételéről döntöttek, és az egyik bizottságban elfogadták a Szlovákiában járt raportörök jelen­tését. Hasznos lenne, ha megfogal­mazná a szlovák ET-tagsággal kap­csolatos magyar álláspontot, mivel pozsonyi politikusok nemegyszer úgy láttatják a helyzetet, mintha Bu­dapest lobbyzna a szlovák tagság ellen. - Budapest, természetesen, nem tesz ilyet. Magyarország a térség országai közül elsőként lett 1990 őszén az Európa Tanács teljes jogú tagja. Azóta változatlan a magyar állástpont: azt szeretnénk, ha a tér­ség valamennyi ország, a velünk szomszédos és nem szomszédos országok mielőbb az ET teljes jogú tagjai lennének. Ennek viszont felté­tele az is - és ezt nem Magyaror­szág támasztja, hanem az ET -, hogy a belépő országok teljesítsék a teljes jogú tagsággal járó követel­ményeket. Ez a demokrácia megfe­lelő fejlettségét, a demokratikus in­tézményrendszer meglétét ós műkö­dését, az emberi jogok maradékta­lan biztosítását jelenti, beleértve a kisebbségi jogokat is. Amikor az ET ragaszkodik ezekhez a követel­ményekhez, ezt nem Magyarország vagy bármely más ország sugallatá­ra teszi. Magyarországot is ilyen feltételekkel vették fel, és legutóbb Szlovéniát, Észtországot és Litvá­niát is. Semmi különöset nem találok abban, ha Szlovákiával szemben is ugyanezeket a követelményeket ál­lítják. • Nem tudom, hogy ön részt vett-e a politikai ügyek bizottságának ülé­sén, amelyen a Szlovákiával kap­csolatos jelentést tárgyalták. Ebben, tudomásunk szerint, strasbourgi részről négy követelményt támasz­tanak. - Egy másik bizottság munkájá­ban vettem részt, ez pedig a nem tagállamok bizottsága, de ez is érin­tett a tagfelvételek kérdésében, így ismerem a politikai bizottság elé ke­rült dokumentumot, Halonen asz­szony raportőri jelentését. Ez a do­kumentum több problémát említ. így a keresztnevek anyakönyvezésének problémáját, a kétnyelvű helységfel­iratokét. De emellett említést tesz arról is, hogy szlovák részről ígéretet tettek ezek nagyon gyors orvoslásá­ra. Érthető módon szó van benne az anyanyelven folyó oktatás kérdésé­ről, illetve említi a jelentés az ET-nek azt az elvárását, hogy amennyiben Szlovákiában sor kerül az adminiszt­ratív körzetek kialakítására, akkor emiatt a magyar kisebbség semmi­képp sem kerülhet hátrányos helyzetbe. E követelmények közül kettőről úgy tesz említést a jelentés, hogy ezek közeli megoldására ígé­retet tett a szlovák vezetés, míg a másik kettő egyelőre függőben van. Észtország esetében, a plená­ris ülés úgy fogadta el a balti állam felvételi kérelmét, hogy tett egy ki­egészítést a jelentéshez, amelyben az ET az észt vezetéstől elvárja: kisebbségi politikáját a parlamenti közgyűlés által elfogadott kiegészítő kisebbségi jegyzőkönyv szellemé­ben folytassa. Egy ilyen kiegészítés szerepel a Szlovákia felvételéről szóló határozati javaslatban is, amely majd a parlamenti közgyűlés elé kerül. • Május elején elmaradt a szlo­vák és a magyar parlament külügyi bizottságainak ten/ezett komáromi találkozója, méghozzá a magyar fél kérésére. Van-e új időpontja ezek­nek a konzultációknak? -A halasztásra magyar kérésre került sor, mégpedig azért, mert azon a bizonyos hétfői napon több magyar parlamenti frakciónak is olyan fontos programja volt, amelye­ken a frakciók valamennyi tagjának részt kellett vennie. így az a veszély állt fenn, hogy valamennyi párt nem lesz képviselve a magyar külügyi bizottság Komáromba utazó küldött­ségében. Bizottsági elnökként ezt el akartam kerülni, ezért kértük a ha­lasztást. Szerdán lesz (vagyis ma - a szerk. megj.) a külügyi bizottság ülése, és ezen több időponti javasla­tot is teszünk, amelyet megküldünk a szlovák félnek. • Köszönöm a beszélgetést. P. VONYIK ERZSÉBET SZLOVÁKIÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON MEGMÉRETTETNEK A KISEBBSÉGI JOGOK Magyarország támogatja annak a füg­getlen szakértői csoportnak a felállítását, amely két éven keresztül tanulmányozná a szlovákiai magyarság és a magyaror­szági szlovákság helyzetét, valamint jo­gaik érvényesítését. Ezt Herman János magyar külügyminisztériumi szóvivő je­lentette be tegnapi szokásos sajtótájé­koztatóján. A független szakértői csoport felállítá­sát az Európai Biztonsági és Együttműkö­dési Értekezlet nemzeti kisebbségi főbiz­tosa javasolta. Herman ezzel kapcsolat­ban leszögezte: magyar részről arra szá­mítanak, hogy a csoport tevékenysége eredményeként az EBEÉ történetében első ízben kerül majd sor olyan ajánlások megfogalmazására, amelyet az EBEÉ­elvek és kötelezettségek érvényesítési és gyakorlati megvalósítási lehetőségeit, a szükséges konkrét lépéseket „függet­len szemszögből" vizsgálják. Az előzményekkel kapcsolatban a saj­tóértekezleten elhangzott, hogy az EBEÉ Vezető Tisztségviselők Bizottsága legu­tóbbi ülésén elfogadta a Csehországban és Szlovákiában járt EBEÉ-misszió jelen­tését. A jelentés úgy fogalmaz, hogy a meglátogatott országok képviselői kije­lentették: az emberi jogokkal és a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos törvényalko­tásban a legmagasabb szintű európai normákhoz kívánnak igazodni. KOKES JÁNOS, Budapest MAGYARORSZÁG - NATO EGY KIS TITKOLÓZÁS? Magyarország hivatalosan sosem kért biztonsági garanciákat a NATO­tól egy jugoszláv támadás esetére - jelentették be Brüsszelben Je­szenszky Géza magyar külügymi­niszter és Manfred Wörner NATO­főtitkár találkozója után. Jeszenszky Géza az atlanti tömb székházában tett látogatása után ki­jelentette, hogy Magyarország már három éve rendszeres kapcsolatban áll a NATO­val és a „konzultációkat értelmezhették úgy is, mintha Buda­pest formálisan biztonsági garanciá­kat kérne". A magyar sajtóban a múlt héten bukkantak fel hírek arról, hogy a ma­gyar fél biztonsági garanciákért fo­lyamodott a NATO-hoz arra az eset­re, ha Jugoszlávia megtámadná Ma­gyarországot, amiért segíti az ENSZ embargójának megvalósítását. A NATO részéről már a múlt hét végén határozottan cáfolták ezeket a híreszteléseket, amelyeket Her­man János külügyi szóvivő nem volt hajlandó kommentálni. Kovács László, az Országgyűlés külügyi bi­zottságának elnöke azt nyilatkozta, hogy a magyar fél állítólagos kéré­séről őt nem tájékoztatták, de a teg­napi Magyar Nemzet szerint a külü­gyi bizottság úgy véli, hogy valóban küldtek az említett garanciákat tar­talmazó kérelmet Brüsszelbe. OSZTRÁK KÖZBENJÁRÁSRA ARAFAT IZRAELI ÚJSÁGÍRÓKAT FOGADOTT Jasszer Arafat hétfőn este Bécs­ben fogadta csaknem valamennyi fontos izraeli tömegtájékoztató esz­köz képviselőjét. Az APA osztrák hírügynökség az összejövetel részt­vevőire hivatkozva közölte, hogy a palesztin vezető részéről ez volt az első ilyen jellegű akció. Az APA szerint a „rendkívül konstruktív és igen kellemes légkörben" lezajlott találkozón részt vett a PFSZ további öt közismert képviselője. Az Arafattal való találkozón az a 16 izraeli újságíró volt jelen, akik Vranitzky kancellár meghívására Ausztriában tartózkodnak, és az APA jelentése szerint csak véletle­nül vannak abban a szállodában elszállásolva, ahol Arafat is lakott. A hírügynökség úgy tudja, hogy a PFSZ vezérét hétfőn délután győzte meg Thomas Klestil államfő arról, hogy egyezzen bele egy ilyen összejövetelbe. NÉMETORSZÁG SZTRÁJKRA SZTRÁJK Németország keleti tartományai­ban hiába született meg nagy nehéz­ségek árán a múlt hét végén a bér­megállapodás a munkáltatók és az IG Metali szakszervezeti képviselői között, militáns beállítottságú mun­kások helyenként elutasítják azt. A helyzetet bonyolítja, hogy az IG Metali elnökét, Franz Steinkühlert a részvényekkel való törvénytelen üzleteléssel vádolják. Az említett bérmegállapodás sze­rint Németország keleti részében csak 1996-ig emelik a nyugati tarto­mányok szintjére a béreket, nem pedig már a jövő évben, amint azt az elvetett korábbi megállapodás indít­ványozta. Az IG Metali tagjai Szász­országban tegnap kezdték meg a szavazást a megállapodásról, s várhatóan már ma visszatérnek munkahelyeikre. Mecklenburgban és Nyugat-Pomerániában azonban a fémipari dolgozók továbbra is sztrájkkészültséget tartanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom