Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-13 / 85. szám, kedd

1993. ÁPRILIS 15. . ÚJ szól HIREK-VELEMENYEK ROMANIABAN AZ IDÉN ELŐSZÖR ÜNNEP VOLT A HÚSVÉT Fél évszázad szigorú tiltásai után az idén először nyilvánították hivatalosan is munkaszüneti nappá Romániában az ortodox és a többi keresztény vallási felekezet húsvéti ünnepét. így a romániai magyarság is végre minden megszigorítás nélkül ünnepelhetett. A kommunista diktatúra éveiben Romániában a húsvéthétfő munkanapnak számított, sőt ilyenkor rendkívül szigorúan ellenőriztek* minden hiányzást a munkahelyeken és az iskolákban. Az 1989 decemberi rendszerváltás után azonban csak az ortodox húsvét került be a hivatalos ünnepek közé, idén végre a többi felekezet is megkapta az ünneplés jogát. Fontos megjegyezni, hogy a két húsvét egyenrangú ünnepként való elismerését a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szorgalmazta legfőképpen. Az ünnepek alkalmával a magyar-román határon ideiglenes átkelőhelyek is nyíltak, ezeket több tízezer ember vette igénybe. Nem a húsvéttal kapcsolatos, de nagyon fontos hír: holnapra Bukarestbe öszszehívták a Nemzeti Kisebbségek Tanácsának alakuló ülését - közölte a román kabinet főtitkársága. A testület létrehozását két hete jelentették be, tevékenységére 200 millió lejt szavaztak meg. A tanács feladatát, pontos jogkörét azonban még nem határozták meg. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség, amely régóta sürgeti egy nemzetiségi minisztérium vagy államtitkárság létrehozását, elvben üdvözölte a Nemzeti .Kisebbségi Tanács megalakulását. Konkrét álláspontját azonban a létrejövő testület tényleges tevékenységétől teszi függővé. KOKES JÁNOS MEGKÉRDEZTÜK 1ERT VONULTAK UTCARA A SZAKSZERVEZETEK? A Szakszervezeti Szövetségek Konföderációja bejelentette, hogy mivel a kormány nem viszonyul kellő felelősségei a felgyülemlett szociális problémák megoldásához, április 16-ára figyelmeztető jellegű tiltakozó nagygyűlést hív össze a szlovák fővárosba. • Miért nyúltak a szakszervezetek ilyen eszközhöz, mit szeretnének elérni?- kérdeztük Bohumil Lapšuda mérnököt, a szakszervezeti konföderáció elnökének személyi titkárát. - A Szakszervezeti Szövetségek Konföderációja 1993. április 16-án 14.30 órakor Pozsonyban a Szakszervezetek Háza előtti téren tiltakozó gyűlést tart. Úgy érezzük, elérkezett az idő, hogy hallassuk szavunkat a lakosság reálbérének csökkenése, a hatékony szociális és foglalkoztatási politika hiánya miatt. Szólni akarunk azért is, hogy bírálják felül a nemzeti biztosító működőképességét, s a kormány figyeljen oda a polgárok alapvető egészségügyi, művelődési és kulturális igényeinek kielégítésére. A nagygyűlésen figyelmeztetni akarjuk a kormányt, hogy vegye komolyabban a háromoldalú érdekegyeztető tanácsot, javítsa vele való kapcsolatait. Teljesítse programnyilatkozatát, s a gazdasági átalakítás folyamatában ne hagyja figyelmen kívül a szociális szempontokat. Szakmai kérdésekkel szemben ne részesítsen előnyben politikai szempontokat, s rögtönzés helyett alaposan átgondolt megoldásokat alkalmazzon. Ezek az alapvető kérdések, problémák, amelyekre Szlovákia közvéleményének figyelmét szeretnénk felhívni, s amelyekre a kormányzat válaszát várjuk. • Akadnak szakszervezeti szövetségek, amelyek nem támogatják a nagygyűlést? - A konföderáció márciusi közgyűlésén született döntés a tiltakozási akció összehívásáról. Nem volt szövetség, amely ne tartotta volna időszerűnek és szükségesnek (mázsár) KÖZLEMÉNY A Természettudományi Karon működő Teleki Sámuel Diákklub (TESADIK) értesíti az érdeklődőket, hogy április 15-én Pozsonyban a Csemadok nagytermében 19.30 órai kezdettel előadást szervez ,,Hol tad ma a csillagászat" - címmel, meghívott vendég Bödök Zsigmond csillagász. A KAMIONOK VISSZAFORDULTAK (Folytatás az 1. oldalról) kapcsolatban. Mint ismeretes, annak ellenére, hogy Magyarországon, Szlovéniában, Csehországban és Szlovákiában nem tapasztaltak száj- és körömfájást, az EK mégis betiltotta az élőállatok, a hús, a tej, valamint a hús- és tejtermékek importját az egykori KGST-országokból. Magyarországot így 10 millió dollár kár érte, Lengyelországot pedig 30 millió, hiszen még szombaton ott is elrendelték a zárlatot. Egyes szakemberek szerint nyilvánvaló bojkottról van szó, a fertőzés lehetősége nem valószínű. így volt ez 1906-ban is, amikor Szerbiából Németországba - védve a hazai piacot, gátolni akarván az importot - nem engedték be az élő sertést, és kitört az ún. disznóháború. A probléma megoldását Csehország, Lengyelország, Magyarország és Ukrajna az Európai Közösségek Brüsszelben ma tartandó ülésén együtt kéri - legalábbis erről számoltak be a hírügynökségek. A nagyszombat Oroszvárott hihetetlenül szomorú látványt nyújtott. A szállítók tanakodtak, félóránként lesték, nem döglenek-e a marhák. Dunacsúnról szereztek ugyan némi takarmányt és vizet, de ezzel inkább csak a lelkiismeretüket nyugtatgatták, mert az állatok szomját, éhségét nem tudták csillapítani. A barmok is lassan feladták: elhallgattak, belehevertek saját ürülékükbe - szenvedtek. Szombaton este kilenckor egy német kamionsofőr úgy döntött, hogy visszamegy oda, ahonnan jött. Rövidesen követték a többiek is. Éjfélre üres lett a határátkelő felé vezető út. Fellélegeztek a vámosok is, mert amint mondták, igencsak puskaporos volt a levegő. Hogy ez a le-föl kocsikázás valójában menynyibe kerüi;, azt csak később fogjuk megtudni, ha egyáltalán megtudjuk. (ozorai) GAS-MOUNT Kft. Fő út 23. Dunaszerdahely Közületeknek, viszonteladóknak, magánszemélyeknek eladásra kínál gázkazánokat, gázkályhákat: DÁKON (18, 22, 26, 32) KW <•• GAZEX (16, 24, 28) KW * DESTILLA (18, 25, 30, 50) KW » ETI (15, 20, 25) KW * KARMA-kályha (6, 5, 3, 2) KW HA NÁLUNK VÁSÁROL PÉNZT ÉS IDŐT TAKARÍT MEG! gyors és olcsó házhoz szállítás visszonteladóknak árkedvezmény. Győződjön meg róla raktáráruházunkban! GAS-MOUNT s.r.o. Tel.: 0709/253 19 Hlavná 23. 277 34 Dunajská Steda Fax: 0709/220 70 Várjuk kedves vásárlóinkat. VK-566 ITTHON TÖRTÉNT -1 NAP ALATT WEISS, A CSENDESTÁRS. Noha a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom szétesése Kňažko távozásával megkezdődött, további hét képviselő „függetlenedésével" pedig teljesen láthatóvá vált, a folyamat nem lesz olyan gyors, mint annak idején, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen esetében volt. így aligha következik be ismét Mečiarnak a miniszterelnöki tisztségből való hirtelen távozása. Az ellenzék - noha most már többségben vannak a kormánypárton kívüli képviselők - nincs abban a helyzetben, hogy adott esetben bármelyik politikus is képes lenne a „porba hullott hatalom" felemelésére. Nincs mód arra, hogy megismétlődjék, ami 1991 tavaszán Ján Čarnogurský vezetésével történt, akinek a „porba hullott hatalom" további sorsáról annak idején tett kijelentése szállóigévé vált. Hogy teljesen ködbe vesztek az ellenzék összefogásának lehetőségei, az immár ténnyé vált azóta, hogy befejeződtek a miniszterelnök és Weiss válságkezelési tárgyalásai. Az ezekről kiadott szűkszavú jelentés rendkívül sokatmondó. A kommunista utódpárt elnöke álszent módon a politikai viszonyok stabilizálásának szükségességére hivatkozva lényegében azt mondotta, hogy pártja bármikor kész lesz a parlamentben „mentőövet" dobni Mečiarnak és kormányának A trükkös Weiss még csak miniszteri posztokat sem igényel ennek fejében Ami érthető is, hiszen melyik politikai vezérnek lenne kedve pártja népszerűségét kockára tenni egy olyan kormánnyal teljesen nyíltan együttműködve, mint amilyen Mečiaré. Marad tehát a csendestársi viszony. A kormány fokozatosan visszacsinálja mindazt, amit 1989 ősze óta a megvalósult szocializmus leépítésében Szlovákia elért, csendben visszahelyezi régi tisztségükbe a kommunistákat, majd a legközelebbi választásokon Peter Weiss csapata átveszi a hatalmat. Ennél kényelmesebb megoldás a kommunisták számára el sem képzelhető. Akkor már minden kulcspozícióban az ö embereik lesznek. Fogkrémreklámozó mosollyal azt ígérte még két esztendeje is Bil'akék művének folytatója, hogy szociáldemokratává változtatja Szlovákiában a kommunista pártot Az eredmény: immár két olyan párt van a politikai palettán, amely inkább bolseviki, mint szocdem. TÚLPOLITIZÁLT JEGYBANK. Még mindig nem derült ki, vajon őszinteségi rohamában mondta-e Kubečka gazdasági miniszter, hogy mindössze 20-25 millió dollárt tesz ki a Szlovák Nemzeti Bank devizatartaléka, vagy pedig valamilyen konkrét politikai célt követve tájékoztatta a lakosságot, illetve (és főképp) az alultájékoztatott parlamenti képviselőket. És azt is csak találgatni lehet, hogy igazat mondott-e Marián Jusko, a Szlovák Nemzeti Bank alkormányzója, amikor a minisztert cáfolva kijelentette: tízszer annyi a devizatartalék, mint amennyiről a miniszter tájékoztatott. Egy valamit mindenképpen elárult a kétféle tájékoztatás: a kormány nem úgy, nem olyan színvonalon működik, ahogy egy kormánynak működnie kell. Ugyanis, ha már egy gazdasági csúcsminiszter sem tudja, hogy hányadán áll az ország gazdasága, ott valami nem stimmel. Valószínűleg azok állnak a legközelebb az igazsághoz, akik úgy vélik, hogy minden bajok gyökerét a miniszterelnök egyszemélyi irányításra való hajlamában kell keresni Nagyon valószínű, hogy Jusko jegybanki alkormányzó azért nyilatkozott derűlátóbban a devizatartalékokról, mert Mečiar kedvében akart járni, és főképp: mert még mindig nem nevezték ki a Szlovák Nemzeti Bank kormányzóját. Csak nem arról van szó, teszi fel az információs vákuumban leledző állampolgár a kérdést, hogy Marián Jusko akar a központi bank kormányzója lenni? Aki valamennyire is ismeri Szlovákia politikai kultúráját, szükségszerűen felteszi ezt a kérdést. És az is felteszi, aki tudja, mennyire kedveli a kormányfő a parírozó munkatársakat Igaz, a törvény értelmében a jegybank elnöke nem munkatársa a miniszterelnöknek. A Szlovák Nemzeti Bank kormányzójának teljesen függetlennek kellene lennie, aki saját testületének szakmai döntései alapján határozza el például, hogy milyen intenzitással működjék a bankóprés. Kérdés, nem arról van-e szó, hogy a kormány elnöke nem olyan központibank-kormányzót szeretne-e maga mellett látni, aki - ha minden kötél szakad - nem „ül" vaskövetkezetességgel a bankóprés kulcsán Márpedig Szlovákia gazdaságában egyre-másra „szakadoznak a kötelek" Talán sohasem tudjuk meg az igazi okát, hogy Kubečka miniszter mitől késztetve mondott nem éppen szívderítő diagnózist devizatartalékunkról Az viszont majd sok mindent elárul, hogy a kormányfőnek parírozó szakember kerül-e a Szlovák Nemzeti Bank élére, vagy egy olyan személyiség, aki ha kell, nemet is mer mondani TÓTH MIHÁLY JO SZOMSZÉDKÉNT SZOT ERTENI Kétségkívül tanulékony a mindössze háromhónapos múltra visszatekintő önálló szlovák diplomácia. Jól példázza ezt a pozsonyi parlamenti küldöttség múlt heti magyarországi látogatása is. Ivan Gašparovičnak és kíséretének első útja az Országházba vezetett, s nem jártak el Vladimír Mečiar stílusában, aki messze ívben elkerülte budapesti vendéglátóit, a protokollra és illendőségre fittyet hányva először a déli szomszédainknál élő szlovákság képviselőivel találkozott. Nos, ezúttal a vargabetű elmaradt, s a magyarországi szlovákság képviselői sem sértődtek meg azon, hogy Békéscsabára csak a Szabad Györgynél való bemutatkozás után kerítettek sort. A Békésben élő szlovákok gondjairól így is részletesen értesült a delegáció. Arról, hogy leginkább az élő szlovák szót hiányolják. Halomszámra állnak a raktárakban a szlovák könyvek, de nekik főleg tanítókra, a szlovák tévé és rádió műsorának a vételi lehetőségére lenne szükségük. Gašparovič közölte, most hall először erről, s a dolog olyannyira váratlanul érte őt, hogy mindössze általános ígérgetésekre szorítkozott. A csabai városházán jelenlevők fejcsóválva suttogták egymás között, hogy tavaly már Mečiarnak is felvetették ugyanezt, ám az információátadás, a jelek szerint, még nem erőssége a szlovák vezetésnek. A békési terepszemle után következtek a valóban komoly tárgyalások Budapesten a parlamentben, a kormányfői hivatalban és a külügyminisztériumban, s ezeken mindenütt visszaköszöntek a szlovákiai magyar kisebbség, illetve a magyarországi szlovákság helyzetével kapcsolatos kérdések. A tekintetben megegyeztek ä nézetek, hogy a kisebbségek gondjainak a megoldása elsősorban arra az országra tartozik, ahol az illető kisebbség él. A magyar vezetés megelégedéssel vette tudomásul, hogy a pozsonyi küldöttség részéről nyomatékosan hangsúlyozták, miszerint a mércét a nemzetközi dokumentumokba foglalt elveknek kell jelenteniük. Ez valóban örvendetes, viszont az újságírók közül többen is felfigyeltek arra: míg például Göncz Árpád köztársasági elnök elismerte, hogy a náluk élő szlovákság helyzete majdhogynem tragikus, addig szlovák részről úgy próbálták beállítani a szlovákiai magyarság helyzetét, mintha semmi okunk sem lenne a panaszra. A legékesebb példája ennek az az állítás, hogy nem létezik helységnévtáblaügy és a keresztnév-használat sem korlátozott. A küldöttségben a magyar pártök koalíciója részéről helyet kapott képviselőnek kellett közbeszólnia, s ecsetelnie, hogy mi is a tényleges helyzet. Mindenképpen fel kell figyelni erre a jelenségre, amely mögött ez esetben is az a törekvés húzódhatott meg, hogy a pozitív „valós" képet fessék Szlovákiáról. Az mindenesetre méltányolandó, hogy a budapesti tárgyalásokon jelentették be: a szlovák fél elhárítja az akadályokat a név- és kétnyelvű helységnévtábla-használat útjából, ezért hamarosan módosítják az eddigi jogszabályt. Tudni kell azonban, hogy ezt a döntést a budapesti látogatás előtti napon hozták meg Pozsonyban, miután kiderült, hogy az Európa Tanácsnak az elmúlt hetekben szlovákiai terepszemlén járt küldöttsége csak akkor tartja időszerűnek Szlovákia BT-tagságát, ha a két említett problémát felszámolják. Innen ered tehát a pozsonyi hajlandóság, de végül is nem annyira az ok, mint az eredmény lesz majd a mi szempontunkból lényeges. Az viszont mindenképpen aggodalomra ad okot, hogy a külföld előtt szlovák részről már most úgy festik le a helyzetet, mintha máris minden a legnagyobb rendben lenne. A másik leggyakrabban felvetődött témát a határok problémája jelentette. Szlovák részről sürgették, hogy Budapest valamilyen formában nyilvánítsa ki: nem törekszik a határok megváltoztatására, mivel Pozsonyt aggasztja, hogy magyar vezetők olykor előszeretettel tesznek olyan kijelentéseket, amelyek mögött, szlovák megítélés szerint, határrevíziós törekvések húzódnak meg. A magyar vezetők több alkalommal is hangsúlyozták, hogy felelős politikusaik szájából ilyesmi nem hangzik el, s egyébként sem zárkóznak el az elől, hogy a két ország készülő új alapszerződése esetleg magában foglalja a határok sérthetetlenségét, ha ezt mindkét fél szükségesnek tartja. Egyébként a vendéglátók félreérthetetlenül utaltak arra is, hogy a határkérdés általában mindig akkor téma, ha a két államhatár mentén problémák mutatkoznak a kisebbségek helyzetében. Ezért lenne fontos a régi csehszlovák-magyar szerződést felváltó kétoldalú alapszerződés mielőbbi kidolgozása, illetve a kisebbségi törvény elfogadása mindkét országban. Mindkét fél szerint a tárgyalások egyik legfontosabb eredménye az, hogy ezentúl rendszeresek lesznek a parlamenti elnökök találkozói, akik évente legalább egyszer találkoznak, s ha a helyzet úgy kívánja, akár gyakrabban is. Azt is megkönnyebbüléssel állapították meg, a kapcsolatokat nagyon megterhelő bősi kérdés a megoldás felé terelődött azzal, hogy a felek meg tudtak állapodni a hágai beadvány szövegében. Ha ez sikerült, akkor megvan a remény arra, hogy minden más felmerülő kétoldalú kérdésben előbb, vagy utóbb a két szomszédos ország képes megállapodni - hangzott el a tárgyalások egyik szünetében. Igen, ez akár a jövőbeni együttműködés mottója is lehetne, reagáltak a szlovák felvetésre magyar részről. S valóban, a két országnak, miközben új államközi kapcsolataikat alakítgatják, szünetelenül tudatosítaniuk kell, hogy Európába tartanak, s az integrációs csoportosulások csak olyan országok előtt nyitják tágra az ajtót, amelyek egymás közt szomszédként sem civakodnak. P. VONYIK ERZSÉBET