Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-13 / 85. szám, kedd

1993. ÁPRILIS 15. . ÚJ szól HIREK-VELEMENYEK ROMANIABAN AZ IDÉN ELŐSZÖR ÜNNEP VOLT A HÚSVÉT Fél évszázad szigorú tiltásai után az idén először nyilvánították hivatalosan is munkaszüneti nappá Romániában az or­todox és a többi keresztény vallási feleke­zet húsvéti ünnepét. így a romániai ma­gyarság is végre minden megszigorítás nélkül ünnepelhetett. A kommunista diktatúra éveiben Ro­mániában a húsvéthétfő munkanapnak számított, sőt ilyenkor rendkívül szigo­rúan ellenőriztek* minden hiányzást a munkahelyeken és az iskolákban. Az 1989 decemberi rendszerváltás után azonban csak az ortodox húsvét került be a hivatalos ünnepek közé, idén végre a többi felekezet is megkapta az ünneplés jogát. Fontos megjegyezni, hogy a két húsvét egyenrangú ünnepként való elis­merését a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szorgalmazta legfőképpen. Az ünnepek alkalmával a magyar-román ha­táron ideiglenes átkelőhelyek is nyíltak, ezeket több tízezer ember vette igénybe. Nem a húsvéttal kapcsolatos, de na­gyon fontos hír: holnapra Bukarestbe ösz­szehívták a Nemzeti Kisebbségek Taná­csának alakuló ülését - közölte a román kabinet főtitkársága. A testület létrehozá­sát két hete jelentették be, tevékenységé­re 200 millió lejt szavaztak meg. A tanács feladatát, pontos jogkörét azonban még nem határozták meg. A Romániai Magyar Demokrata Szö­vetség, amely régóta sürgeti egy nemzeti­ségi minisztérium vagy államtitkárság lét­rehozását, elvben üdvözölte a Nemzeti .Kisebbségi Tanács megalakulását. Konk­rét álláspontját azonban a létrejövő testü­let tényleges tevékenységétől teszi füg­gővé. KOKES JÁNOS MEGKÉRDEZTÜK 1ERT VONULTAK UTCARA A SZAKSZERVEZETEK? A Szakszervezeti Szövetségek Konföderációja bejelentette, hogy mivel a kormány nem viszonyul kellő felelősségei a felgyülemlett szociális problémák megoldásá­hoz, április 16-ára figyelmeztető jellegű tiltakozó nagygyűlést hív össze a szlovák fővárosba. • Miért nyúltak a szakszervezetek ilyen eszközhöz, mit szeretnének elérni?- kér­deztük Bohumil Lapšuda mérnököt, a szakszervezeti konföderáció elnökének személyi titkárát. - A Szakszervezeti Szövetségek Kon­föderációja 1993. április 16-án 14.30 órakor Pozsonyban a Szakszervezetek Háza előtti téren tiltakozó gyűlést tart. Úgy érezzük, elérkezett az idő, hogy hal­lassuk szavunkat a lakosság reálbérének csökkenése, a hatékony szociális és fog­lalkoztatási politika hiánya miatt. Szólni akarunk azért is, hogy bírálják felül a nemzeti biztosító működőképességét, s a kormány figyeljen oda a polgárok alapvető egészségügyi, művelődési és kulturális igényeinek kielégítésére. A nagygyűlésen figyelmeztetni akarjuk a kormányt, hogy vegye komolyabban a háromoldalú érdekegyeztető tanácsot, javítsa vele való kapcsolatait. Teljesítse programnyilatkozatát, s a gazdasági áta­lakítás folyamatában ne hagyja figyelmen kívül a szociális szempontokat. Szakmai kérdésekkel szemben ne részesítsen előnyben politikai szempontokat, s rög­tönzés helyett alaposan átgondolt megol­dásokat alkalmazzon. Ezek az alapvető kérdések, problémák, amelyekre Szlová­kia közvéleményének figyelmét szeret­nénk felhívni, s amelyekre a kormányzat válaszát várjuk. • Akadnak szakszervezeti szövetsé­gek, amelyek nem támogatják a nagygyű­lést? - A konföderáció márciusi közgyűlésén született döntés a tiltakozási akció össze­hívásáról. Nem volt szövetség, amely ne tartotta volna időszerűnek és szükséges­nek (mázsár) KÖZLEMÉNY A Természettudományi Karon működő Teleki Sámuel Diákklub (TESADIK) érte­síti az érdeklődőket, hogy április 15-én Pozsonyban a Csemadok nagytermében 19.30 órai kezdettel előadást szervez ,,Hol tad ma a csillagászat" - címmel, meghívott vendég Bödök Zsigmond csil­lagász. A KAMIONOK VISSZAFORDULTAK (Folytatás az 1. oldalról) kapcsolatban. Mint ismeretes, an­nak ellenére, hogy Magyarországon, Szlovéniában, Csehországban és Szlovákiában nem tapasztaltak száj- és körömfájást, az EK mégis betiltotta az élőállatok, a hús, a tej, valamint a hús- és tejtermékek im­portját az egykori KGST-országok­ból. Magyarországot így 10 millió dollár kár érte, Lengyelországot pe­dig 30 millió, hiszen még szombaton ott is elrendelték a zárlatot. Egyes szakemberek szerint nyilvánvaló bojkottról van szó, a fertőzés lehető­sége nem valószínű. így volt ez 1906-ban is, amikor Szerbiából Né­metországba - védve a hazai piacot, gátolni akarván az importot - nem engedték be az élő sertést, és kitört az ún. disznóháború. A probléma megoldását Cseh­ország, Lengyelország, Magyaror­szág és Ukrajna az Európai Közös­ségek Brüsszelben ma tartandó ülé­sén együtt kéri - legalábbis erről számoltak be a hírügynökségek. A nagyszombat Oroszvárott hihe­tetlenül szomorú látványt nyújtott. A szállítók tanakodtak, félóránként lesték, nem döglenek-e a marhák. Dunacsúnról szereztek ugyan némi takarmányt és vizet, de ezzel inkább csak a lelkiismeretüket nyugtatgat­ták, mert az állatok szomját, éhségét nem tudták csillapítani. A barmok is lassan feladták: elhallgattak, bele­hevertek saját ürülékükbe - szen­vedtek. Szombaton este kilenckor egy német kamionsofőr úgy döntött, hogy visszamegy oda, ahonnan jött. Rövidesen követték a többiek is. Éjfélre üres lett a határátkelő felé vezető út. Fellélegeztek a vámosok is, mert amint mondták, igencsak puskaporos volt a levegő. Hogy ez a le-föl kocsikázás valójában meny­nyibe kerüi;, azt csak később fogjuk megtudni, ha egyáltalán megtud­juk. (ozorai) GAS-MOUNT Kft. Fő út 23. Dunaszerdahely Közületeknek, viszonteladóknak, magánszemé­lyeknek eladásra kínál gázkazánokat, gázkályhákat: DÁKON (18, 22, 26, 32) KW <•• GAZEX (16, 24, 28) KW * DESTILLA (18, 25, 30, 50) KW » ETI (15, 20, 25) KW * KARMA-kályha (6, 5, 3, 2) KW HA NÁLUNK VÁSÁROL ­PÉNZT ÉS IDŐT TAKARÍT MEG! gyors és olcsó házhoz szállítás visszonteladóknak árkedvezmény. Győződjön meg róla raktáráruházunkban! GAS-MOUNT s.r.o. Tel.: 0709/253 19 Hlavná 23. 277 34 Dunajská Steda Fax: 0709/220 70 Várjuk kedves vásárlóinkat. VK-566 ITTHON TÖRTÉNT -1 NAP ALATT WEISS, A CSENDESTÁRS. Noha a Demokratikus Szlovákiáért Mozga­lom szétesése Kňažko távozásával megkezdődött, további hét képviselő „függetlenedésével" pedig teljesen láthatóvá vált, a folyamat nem lesz olyan gyors, mint annak idején, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen esetében volt. így aligha következik be ismét Mečiarnak a miniszterelnöki tisztségből való hirtelen távozása. Az ellenzék - noha most már többségben vannak a kormánypárton kívüli képviselők - nincs abban a helyzetben, hogy adott esetben bármelyik politikus is képes lenne a „porba hullott hatalom" felemelésére. Nincs mód arra, hogy megismétlődjék, ami 1991 tavaszán Ján Čarnogurský vezetésével történt, akinek a „porba hullott hatalom" további sorsáról annak idején tett kijelentése szállóigévé vált. Hogy teljesen ködbe vesztek az ellenzék összefogásának lehetőségei, az immár ténnyé vált azóta, hogy befejeződtek a miniszterelnök és Weiss válságkezelési tárgyalá­sai. Az ezekről kiadott szűkszavú jelentés rendkívül sokatmondó. A kommu­nista utódpárt elnöke álszent módon a politikai viszonyok stabilizálásának szükségességére hivatkozva lényegében azt mondotta, hogy pártja bármikor kész lesz a parlamentben „mentőövet" dobni Mečiarnak és kormányának A trükkös Weiss még csak miniszteri posztokat sem igényel ennek fejében Ami érthető is, hiszen melyik politikai vezérnek lenne kedve pártja népszerű­ségét kockára tenni egy olyan kormánnyal teljesen nyíltan együttműködve, mint amilyen Mečiaré. Marad tehát a csendestársi viszony. A kormány fokozatosan visszacsinálja mindazt, amit 1989 ősze óta a megvalósult szocializmus leépítésében Szlovákia elért, csendben visszahelyezi régi tisztségükbe a kommunistákat, majd a legközelebbi választásokon Peter Weiss csapata átveszi a hatalmat. Ennél kényelmesebb megoldás a kommu­nisták számára el sem képzelhető. Akkor már minden kulcspozícióban az ö embereik lesznek. Fogkrémreklámozó mosollyal azt ígérte még két esztendeje is Bil'akék művének folytatója, hogy szociáldemokratává változ­tatja Szlovákiában a kommunista pártot Az eredmény: immár két olyan párt van a politikai palettán, amely inkább bolseviki, mint szocdem. TÚLPOLITIZÁLT JEGYBANK. Még mindig nem derült ki, vajon őszinte­ségi rohamában mondta-e Kubečka gazdasági miniszter, hogy mindössze 20-25 millió dollárt tesz ki a Szlovák Nemzeti Bank devizatartaléka, vagy pedig valamilyen konkrét politikai célt követve tájékoztatta a lakosságot, illetve (és főképp) az alultájékoztatott parlamenti képviselőket. És azt is csak találgatni lehet, hogy igazat mondott-e Marián Jusko, a Szlovák Nemzeti Bank alkormányzója, amikor a minisztert cáfolva kijelentette: tízszer annyi a devizatartalék, mint amennyiről a miniszter tájékoztatott. Egy valamit mindenképpen elárult a kétféle tájékoztatás: a kormány nem úgy, nem olyan színvonalon működik, ahogy egy kormánynak működnie kell. Ugyanis, ha már egy gazdasági csúcsminiszter sem tudja, hogy hányadán áll az ország gazdasága, ott valami nem stimmel. Valószínűleg azok állnak a legközelebb az igazsághoz, akik úgy vélik, hogy minden bajok gyökerét a miniszterelnök egyszemélyi irányításra való hajlamában kell keresni Nagyon valószínű, hogy Jusko jegybanki alkormányzó azért nyilatkozott derűlátóbban a deviza­tartalékokról, mert Mečiar kedvében akart járni, és főképp: mert még mindig nem nevezték ki a Szlovák Nemzeti Bank kormányzóját. Csak nem arról van szó, teszi fel az információs vákuumban leledző állampolgár a kérdést, hogy Marián Jusko akar a központi bank kormányzója lenni? Aki valamennyire is ismeri Szlovákia politikai kultúráját, szükségszerűen felteszi ezt a kérdést. És az is felteszi, aki tudja, mennyire kedveli a kormányfő a parírozó munkatársa­kat Igaz, a törvény értelmében a jegybank elnöke nem munkatársa a miniszterelnöknek. A Szlovák Nemzeti Bank kormányzójának teljesen függetlennek kellene lennie, aki saját testületének szakmai döntései alapján határozza el például, hogy milyen intenzitással működjék a bankóprés. Kérdés, nem arról van-e szó, hogy a kormány elnöke nem olyan központi­bank-kormányzót szeretne-e maga mellett látni, aki - ha minden kötél szakad - nem „ül" vaskövetkezetességgel a bankóprés kulcsán Márpedig Szlovákia gazdaságában egyre-másra „szakadoznak a kötelek" Talán sohasem tudjuk meg az igazi okát, hogy Kubečka miniszter mitől késztetve mondott nem éppen szívderítő diagnózist devizatartalékunkról Az viszont majd sok mindent elárul, hogy a kormányfőnek parírozó szakember kerül-e a Szlovák Nemzeti Bank élére, vagy egy olyan személyiség, aki ha kell, nemet is mer mondani TÓTH MIHÁLY JO SZOMSZÉDKÉNT SZOT ERTENI Kétségkívül tanulékony a mindössze háromhó­napos múltra visszatekintő önálló szlovák diplo­mácia. Jól példázza ezt a pozsonyi parlamenti küldöttség múlt heti magyarországi látogatása is. Ivan Gašparovičnak és kíséretének első útja az Országházba vezetett, s nem jártak el Vladimír Mečiar stílusában, aki messze ívben elkerülte budapesti vendéglátóit, a protokollra és illendő­ségre fittyet hányva először a déli szomszédaink­nál élő szlovákság képviselőivel találkozott. Nos, ezúttal a vargabetű elmaradt, s a magyar­országi szlovákság képviselői sem sértődtek meg azon, hogy Békéscsabára csak a Szabad Györgynél való bemutatkozás után kerítettek sort. A Békésben élő szlovákok gondjairól így is rész­letesen értesült a delegáció. Arról, hogy legin­kább az élő szlovák szót hiányolják. Halomszám­ra állnak a raktárakban a szlovák könyvek, de nekik főleg tanítókra, a szlovák tévé és rádió műsorának a vételi lehetőségére lenne szüksé­gük. Gašparovič közölte, most hall először erről, s a dolog olyannyira váratlanul érte őt, hogy mindössze általános ígérgetésekre szorítkozott. A csabai városházán jelenlevők fejcsóválva sut­togták egymás között, hogy tavaly már Mečiarnak is felvetették ugyanezt, ám az információátadás, a jelek szerint, még nem erőssége a szlovák vezetésnek. A békési terepszemle után következtek a való­ban komoly tárgyalások Budapesten a parla­mentben, a kormányfői hivatalban és a külügymi­nisztériumban, s ezeken mindenütt visszakö­szöntek a szlovákiai magyar kisebbség, illetve a magyarországi szlovákság helyzetével kapcso­latos kérdések. A tekintetben megegyeztek ä né­zetek, hogy a kisebbségek gondjainak a megol­dása elsősorban arra az országra tartozik, ahol az illető kisebbség él. A magyar vezetés megelé­gedéssel vette tudomásul, hogy a pozsonyi kül­döttség részéről nyomatékosan hangsúlyozták, miszerint a mércét a nemzetközi dokumentumok­ba foglalt elveknek kell jelenteniük. Ez valóban örvendetes, viszont az újságírók közül többen is felfigyeltek arra: míg például Göncz Árpád köztár­sasági elnök elismerte, hogy a náluk élő szlovák­ság helyzete majdhogynem tragikus, addig szlo­vák részről úgy próbálták beállítani a szlovákiai magyarság helyzetét, mintha semmi okunk sem lenne a panaszra. A legékesebb példája ennek az az állítás, hogy nem létezik helységnévtábla­ügy és a keresztnév-használat sem korlátozott. A küldöttségben a magyar pártök koalíciója ré­széről helyet kapott képviselőnek kellett közbe­szólnia, s ecsetelnie, hogy mi is a tényleges helyzet. Mindenképpen fel kell figyelni erre a je­lenségre, amely mögött ez esetben is az a törek­vés húzódhatott meg, hogy a pozitív „valós" képet fessék Szlovákiáról. Az mindenesetre méltányolandó, hogy a buda­pesti tárgyalásokon jelentették be: a szlovák fél elhárítja az akadályokat a név- és kétnyelvű helységnévtábla-használat útjából, ezért hama­rosan módosítják az eddigi jogszabályt. Tudni kell azonban, hogy ezt a döntést a budapesti látogatás előtti napon hozták meg Pozsonyban, miután kiderült, hogy az Európa Tanácsnak az elmúlt hetekben szlovákiai terepszemlén járt kül­döttsége csak akkor tartja időszerűnek Szlovákia BT-tagságát, ha a két említett problémát felszá­molják. Innen ered tehát a pozsonyi hajlandóság, de végül is nem annyira az ok, mint az eredmény lesz majd a mi szempontunkból lényeges. Az viszont mindenképpen aggodalomra ad okot, hogy a külföld előtt szlovák részről már most úgy festik le a helyzetet, mintha máris minden a leg­nagyobb rendben lenne. A másik leggyakrabban felvetődött témát a ha­tárok problémája jelentette. Szlovák részről sür­gették, hogy Budapest valamilyen formában nyil­vánítsa ki: nem törekszik a határok megváltozta­tására, mivel Pozsonyt aggasztja, hogy magyar vezetők olykor előszeretettel tesznek olyan kije­lentéseket, amelyek mögött, szlovák megítélés szerint, határrevíziós törekvések húzódnak meg. A magyar vezetők több alkalommal is hangsú­lyozták, hogy felelős politikusaik szájából ilyesmi nem hangzik el, s egyébként sem zárkóznak el az elől, hogy a két ország készülő új alapszerződése esetleg magában foglalja a határok sérthetetlen­ségét, ha ezt mindkét fél szükségesnek tartja. Egyébként a vendéglátók félreérthetetlenül utal­tak arra is, hogy a határkérdés általában mindig akkor téma, ha a két államhatár mentén problé­mák mutatkoznak a kisebbségek helyzetében. Ezért lenne fontos a régi csehszlovák-magyar szerződést felváltó kétoldalú alapszerződés mi­előbbi kidolgozása, illetve a kisebbségi törvény elfogadása mindkét országban. Mindkét fél szerint a tárgyalások egyik legfon­tosabb eredménye az, hogy ezentúl rendszere­sek lesznek a parlamenti elnökök találkozói, akik évente legalább egyszer találkoznak, s ha a helyzet úgy kívánja, akár gyakrabban is. Azt is megkönnyebbüléssel állapították meg, a kapcso­latokat nagyon megterhelő bősi kérdés a megol­dás felé terelődött azzal, hogy a felek meg tudtak állapodni a hágai beadvány szövegében. Ha ez sikerült, akkor megvan a remény arra, hogy minden más felmerülő kétoldalú kérdésben előbb, vagy utóbb a két szomszédos ország képes megállapodni - hangzott el a tárgyalások egyik szünetében. Igen, ez akár a jövőbeni együttműködés mottója is lehetne, reagáltak a szlovák felvetésre magyar részről. S valóban, a két országnak, miközben új államközi kapcsola­taikat alakítgatják, szünetelenül tudatosítaniuk kell, hogy Európába tartanak, s az integrációs csoportosulások csak olyan országok előtt nyitják tágra az ajtót, amelyek egymás közt szomszéd­ként sem civakodnak. P. VONYIK ERZSÉBET

Next

/
Oldalképek
Tartalom