Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-09 / 83. szám, péntek

7 PUBLICISZTIKA I ÚJ SZÓM 1993. ÁPRILIS 13. HA UJBOL LESZ MUNKÁM... Az első pillantásra úgy tűnt, a Zselizi Körzeti Munkaügyi Hivatal dolgozói nem panaszkodhatnak a sok munkára. Délelőtt fél tízkor mindössze egyetlen ügyfél várakozott a folyosón. Ebben a körzetben ennyire alacsony lenne a munkanélküliek száma? Tuček Erika, a munkaügyi hivatal vezetője azonban felvilágosított: a legtöbb munkanélküli tizenegy körül jön, mikor a falvakból beérkeznek az autóbuszok. Aztán kettőig, a félfogadás végéig tart a „nagyüzem". Mert bizony Zseliz környékén is hónapról hónapra nő a munkát keresők száma. — Február végéig 2081 állástalant tartottunk nyilván, ami 16,95 százalékos munkanélküliséget jelent. A Lévai járásban ez az arány a legmagasabb —, jellemzi a helyzetet a fiatal mérnöknő. — Körzetünkben sokkal kevesebb a munkalehetőség (mindig is kevesebb volt) mint Léván, kevesebb a nagyüzem, de a magánvállalkozó is, viszont a más körzetekből elbocsátottak a mi munkanélkülijeink számát gyarapítják. A körzetben a legtöbb munkanélküli gyári vagy mezőgazdasági munkás volt, de sok az állástalan végzős is, szakmunkások, középiskolások, a 2081-ből 169-en. Közülük 102-nek érettségije sincs, mert csak inasiskolát végzett. — Számukra nehéz munkát találni, mert szinte semmi szakmai gyakorlatuk nincs, a vállalkozók pedig érthetően főleg gyakorlott szakmunkásokat keresnek, — mondja az igazgatónő, aki további jellemző vonásként említi a munkanélküli nők szokatlanul magas arányát: 51,4 százalék. — Ez az arány kezdetektől fogva ilyen volt, mivel sok cigányaszszony jelentkezett, mert a törvények szerint már akkor is jogosult volt a munkanélküli segélyre, ha egész életében csak otthon nevelte a gyerekeket. Ők meg is maradtak munkanélkülinek, de közben máshonnan is bocsátottak el nőket. Számukra ma is kevesebb a munkalehetőség, helyben vagy a körzeten belül szinte semmi, s ha Léván akadna is valami, sokszor a család miatt nem tudják vállalni az utazgatást. A munkanélküliek között a zselizi körzetben is szép számban akadnak romák: többségük sose dolgozott, korábban büntették őket a munkakerülésért. — Számukra minimálisak a munkalehetőségek, de nem is igen kapkodnak az állásajánlatok után, megelégszenek a segéllyel. Sokan már csak a szociális segélyre jogosultak, azt viszont megkapják, ha nálunk rendszeresen jelentkeznek. De mint az igazgatónő hangsúlyozza, munkalehetőség nemcsak a romák számára nincs, a többi állástalannak sem tudnak mit felkínálni. Az iskolapadból egyenesen a munkaügyi hivatalba Méry Gábor felvételei — A járási munkaügyi hivataltól minden hét elején megkapjuk a betöltetlen állások listáját. Az állami vállalatok, a mezőgazdasági üzemek részéről szinte semmi kereslet sincs, inkább a magánvállalkozók vesznek fel munkásokat, de ők is maximum 2-3-at. Jelenleg főleg adminisztratív erőket keresnek, olyanokat, akik ismerik a kettős könyvvitelt, továbbá varrónőket, felszolgálónőket. A legtöbb álláskínálat Léván van, ami sok környékbelinek nemigen felel meg. Érí meg is tudom érteni őket. Mert ha belegondolunk, az illető kap 2250 korona minimálbért, de annak jelentős részét az utazásra kellene fordítania. Akkor inkább otthon marad és szedi a segélyt, mert így jobban jár, esetleg emellett még feketén munkát is vállal. Sajnos, egyelőre nem tudunk ellene tenni, most van alakulóban egy ellenőrző csoport, amely a jövőben éppen ezeket az eseteket követi nyomon. Az igazgatónő megemlíti, hogy a körzetben gyakran előfordul az ún. álmunkanélküliség is. Ez azt jelenti, hogy a magánvállalkozó már előre tudja, kit fog alkalmazni, s az illető csupán azért jelentkezik be a munkanélküli hivatalba, hogy az ismerőse állami támogatást igényelhessen azért, hogy őt mint munkanélkülit alkalmazta. A tényleges munkanélküliek pedig miattuk nem jutnak munkához. Tuček Erika szerint nem túl biztató a helyzet a zselizi körzetben sem Mint megtudtuk, Zseliz körzetében nemcsak a munkalehetőség kevés, de az utóbbi időben az aktív foglalkoztatási politikában is visszaesés következett be. Eddig az új munkahelyet teremtő vállalkozónak 50 ezer koronáig terjedő támogatást adhattak, az idén már ez az összeg is kevesebb lett. Ráadásul, míg tavaly a támogatás reményében sok munkanélküli kezdett magánvállalkozásba, most azt tapasztalják, hogy ezek a vállalkozók egymás után térnek viszsza a munkanélküliek közé. Erre kényszenti őket az új adózási és biztosítási rendszer, amivel a vállalkozásuk kezdetén még nem számoltak. Közhasznú munkára is mindössze 42 munkanélkülit tudtak elhelyezni, ami az átképzési tanfolyamokat illeti, azok iránt sincs túl nagy érdeklődés. — Pillanatnyilag közgazdasági, számítástechnikai, heggesztő tanfolyamokat tudunk ajánlani, de sajnos azt már nem tudjuk garantálni, hogy a tanfolyamot elvégző el is tud majd helyezkedni az átképzés után. Ennek ellenére mi megpróbáljuk rábeszélni az embereket, hogy vegyenek részt az átképzéseken. A végzősök, különösen a gimnazisták közül többen is bejelentkeztek, viszont a szakképesítés, végzettség nélküliek nemigen. A munkanélküliség várható alakulásával kapcsolatban az igazgatónő nem vár sok jót a jövőben. Nemsokára bezár a cukorgyár, ami újabb 180 munkanélkülit jelent, nem túl bíztató a tolmácsi gépgyár, de a környékbeli mezőgazdasági üzemek helyzete sem. S nem tudni, hogyan alakul a párkányi papírgyár jövőbeni sorsa, ahol szintén sok Zseliz környéki dolgozik. Új munkahelyek kialakítására pedig a közeljövőben sem igen számíthatnak. Az igazgatónő irodájából kilépve a hivatal folyosóján a délelőtti ürességgel ellentétben már vagy egy tucat munkanélküli várakozott. Férfiak és nők, idősebbek és egészen fiatalok. Voltak közöttük „tapasztalt" munkakeresők, mint a famadi Mokos Tibor, akit kév évvel ezelőtt a lévai vasútállomástól bocsátottak el létszámfölöslegre hivatkozva. Azóta sem tudott elhelyezkedni. Vele ellentétben Komiszár Elvira mindössze három hónapja veszítette el állását a helyi nagyraktár privatizálása következtében, de azóta sem tud napirendre térni e tény fölött. — Húsz évig dolgoztam raktárosként, szerettem a munkámat, becsületesen elvégeztem a tennivalómat, mégis elbocsátottak. Igaz, azt ígérték, hogy visszavesznek pár embert, de harmincunk közül, jó ha ötöt. Szeretnék visszakerülni, de tudom, nincs sok esélyem rá. Ha úgy alakul, más munkát is elvállalok, mert annál nincs rosszabb, mint tétlenül ülni és várni. Meg aztán élni is kell valamiből. Az elbocsájtás nekem keserves csalódást hozott. Ezek után azt mondom, nem érdemes becsületesen dolgozni, mert nem veszik figyelembe. Bár tudom, ha újból lesz munkám, úgy fogok dolgozni, hogy elégedettek legyenek velem. Bárcsak már ott tartanék... S. FORGON SZILVIA RÓLUNK — FRANCIA SZEMMEL HA ÉN LENNÉK SZLOVÁKIA KIRÁLYA... Stephane Rosier? a párizsi nyolcas számú egyetem geográfiai tanszékén geopolitikát oktat. Kutatási torütete a kőzépeutópai régió. • Mióta foglalkozik ezzel a témával? — Lassan tíz éve járom Közép-Európát. Érsekújvár számomra abból a szempontból érdekes, mivel itt a legszembetűnőbb a nemzetek keveredése. Általában a falvak és a nagyvárosok monoetnikusak. Az érsekújvári lakosság-összetételhez hasonló város például Marosvásárhely Romániában, vagy Szabadka a Vajdaságban. Szerbiában a háborús veszély miatt lett volna nehéz dolgoznom. Romániában pedig — mivel még mindig élnek a félelmek — nem könnyű információhoz jutni. Igy választottam Szlovákiát, a legdemokratikusabb országot azok közül, amelyekben nagy magyar nemzeti etnikum él. Érsekújvár a legnagyobb szlovákiai város, ahol igazán kevert nemzetiség él. • Miért esett éppen Közép-Európára a választása. Valaki felkérte erre a munkára, vagy ez a szívügye? — Ez a terület régóta foglalkoztat, bár nem tudom megmagyarázni, hogy mi okból... Talán valamiféle küldetés ez. A magyar nép történelmét például a nem magyar krónikaírók írták meg a leghitelesebben, mivel ők objektívan tudták figyelni az eseményeket. A doktori disszertációm témája a magyar kisebbség helyzete és problémái Közép-Európában. Ehhez a témakörhöz viszont francia nyelvű segédanyagot találni szinte lehetetlen. • Azt akarja mondani, hogy nincsen francia nyelvű könyv, amely a Kárpát-medencében élő kisebbségek helyzetével foglalkozna? — De igen, vannak ilyen könyvek, ám azok vagy túl régiek, vagy pedig közép-európai szerzők francia fordításai Bibó István munkái például nagyon jók és hasznosak, csak az a baj, hogy az ötvenes években íródtak. Az objektív munkához elengedhetetlenül szükséges, hogy szlovák, román, ukrán, jugoszláv és osztrák szerzők e témával kapcsolatos írásait is áttanulmányozzam. • Mi érdekelte leginkább Érsekújváron? — Szerettem volna szlovák és magyar szervezetek, pártok, egyesületek vezetőivel találkozni, bár ez csak részben sikerült. Találkoztam a Matica slovenská, a Csemadok, az SZNP, az Együttélés képviselőivel. Igyekeztem sokat beszélgetni az átlagemberekkel is, hiszen az ő véleményük legalább olyan fontos, mint a politikusoké. Betekintést szereztem a népszámlálási adatok e városra vonatkozó részeibe, a helyi képviselő-választás és a parlamenti választások egyes eredményeibe, a járás statisztikai adataiba. Ezek nagyon értékesek a munkám szempontjából, feldolgozásuk több hetet vesz majd igénybe. • Milyennek találja az itt élő embereket? Apropó, szívesen élne Szlovákiában? — Igen, ha én lennék a király. Látom, nem nevet, pedig ezt viccnek szántam... Ismerve az ország gazdasági gondjait, társadalmi problémáit, meg kell mondanom, nem túl vonzó az összkép. Ám az emberek, a mentalitásuk és a szokásaik nagyon hasonlóak a franciákéhoz. Ami viszont meglepett, az az, hogy szinte lehetetlen ebben a városban megállapítani, hogy ki magyar, ki szlovák. Egyformák az étkezési szokások, az életstílus, szinte mindenki beszéli mindkét nyelvet, amit én őszintén csodálok, hisz a két nyelv annyira eltérő. Ám valahol nagyon közeli e két nemzet kultúrája. • Véleménye mégis ellentétben áll az általános helyzettel, vagyis a nemzetiségi ellentétek gyakori fellobbanásával. — No, de nem is az egyszerű emberek szítják ezeket! A nemzetiségi problémák gyökerét három tényező befolyásolhatja döntően. Az első a jelenlegi kormány politikája. Úgy gondolom, nem eléggé nyitott a kisebbségi ügyek rendezésének kérdésében. Úgy tűnik, nem igazán akarja megoldani a felgyülemlett gondokat. A nemzetiségi problémák felnagyításával próbálja palástolni a gazdasági gondokat. Ez viszont nagyon veszélyes, mert ezáltal a gazdasági problémák még riem oldódnak meg, viszont elindulhat egy olyan gyűlölethullám, aminek aztán nagyon nehéz gátat vetni, A nemzetiségi ellentéteket szító második tényező a magyar politikai paletta nacionalista színezetű erőiben található. Az ún. csurkisták most még nincsenek sokan, de népszerűségük a határokon túlra is kiterjedhet, ami megint csak az ellentétek kiújulását jelentheti. A harmadik tényező a történelemoktatás. A történelemkönyvek taníthatnak toleranciára a másik nemzet iránt, de ne felejtsük el, hogy gyűlöletre is A szlovák történelemkönyvekben mindenütt ezeréves magyar elnyomásról írnak. Az olvasóban olyan kép alakul ki, hogy a magyarok mindig is a szlovák nép ellenségei voltak. Ez azonban nem ilyen egyszerű. Igaz, hogy a 19. században a magyar politika nagyon kemény volt a szlováksággal szemben, de ezt semmiképp sem lehet ezeréves elnyomásnak nevezni. Nemzetiségi elnyomásról a 19. század, illetve a francia forradalom előtt egyáltalán nem beszélhetünk Európában. Voltak ilyenolyan vallásúak, szegények, gazdagok, de a nemzeti érzések akkoriban nagyon háttérbe szorultak, főképp az akkori Magyarország területén. Ezért sajnálatos, hogy a középkori magyar királyságokról csak negatív dolgokat lehet a történelemkönyvekben olvasni. Rá kellene mutatni a pozitívumokra is, mint például a magyar és a szlovák nép közös harcára a^örök ellen, a Habsburgok ellen, stb". hiszen a szlovák nép sohasem harcolt a magyar nép ellen. A francia és a német nép között három hatalmas háború pusztított el milliókat, mi most mégis békében, toleranciában élünk egymás mellett. Nekünk sikerült az, ami itt Közép-Európában még csak álom. Mi tudtunk „lapozni egyet". Az erre vonatkozó döntést először a két kormánynak kellene meghoznia. El kéne kezdeniük az igazi együttműködést, ezután már az egyszerű emberek is örömmel követnék a kormányok példáját. Az együttműködés nem egyfajta luxus, hanem kemény gazdasági szükségszerűség. Az egyetlen lehetőség a két ország jövőbeli sikereinek az eléréséhez. Nincs más lehetőség! • Mikor lesz kész a könyv? — Októberben adom le a disszertációs munkámat, a könyvnek — szponzoroktól függően — a jövő év tavaszán kellene megjelennie. • Miben látja munkája hasznát és értékét? — Objektíven akarom tájékoztatni a francia embereket a közép-európai régió nemzetiségi problémáiról, az itt élő emberek dolgairól, gondjairól, bajairól. Remélem, sikerülni log! • Én is remélem. Köszönöm a beszélgetést. KISS PÉTER