Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-01 / 76. szám, csütörtök

7 GAZDASÁG ÚJ szól 1993. ÁPRILIS 1. HOLNAP NYÍLIK POZSONYBAN AZ OPCIÓS TŐZSDE KORLÁTOZOTT KOCKÁZAT Pozsony szívóben, az OMNIA szókházának hetedik emeletén vagyunk. Mintha egy tágas, jól megvilágított számítóközpontban lennénk. De ez csak a látszat. Valójában Közép-Kelet-Európa egyetlen opciós tőzsdéjén a beindulás előtti nyilvános főpróba jelenetei peregnek előttünk. Egy nagy tábla előtt üzletkötők kapkodják fel egymás után a telefonokat, s a megrendelést megismételve rögzítik az egyes ajánlatokat. Ha találkozik a felkínált legmagasabb vételár a legalacsonyabb eladásival, akkor létrejön az üzlet, amit a kereskedő mindkét érintett féllel közöl. Nem messze tőlük három asszisztens jegyzi a megkötött üzleteket. Alen Horecký, a négydivíziós részvénytársaság kereskedelmét igazgatja. A fiatal szakember magyarázatot fűz a látottakhoz. — Tőzsdénket kilencvenkettő szeptember 15-én alapítottuk, s holnap kezdi meg kereskedelmi tevékenységét. Több részvényesünk között a legjelentősebb a svéd Option Market Systems International, amely az indulótőke 30 százalékával szállt be, hozta a méregdrága és csúcsszínvonalú technológiát. Segédletével legutóbb Bécsben 12 hónapig tartott az ilyen tőzsde alapítása, nálunk kilenc hónap alatt hoztuk tető alá. Felvetem, miért telefonon értekeznek az üzletkötők, amikor a tőzsdevilágban ma már természetes a digitális rendszerek alkalmazása. Rögtön érkezik a válasz, melyből kiderül, erre bármikor átállhatnak. Hogy mégis egy lépéssel hátrábbról kezdik, annak pusztán gyakorlati okai vannak, digitális hálózatunk színvonala nem teszi lehetővé a számítógépek teljes körű alkalmazását, ugyanakkor a hazai opciós és határidős kereskedelem sincs a megfelelő szinten. Úgy érzi, e módszer alkalmazásával jócskán javulhat az emberek felkészültsége, s többet megtudhatnak az ilyen ügyletekről. Mi is valójában az opciós tőzsde? Voltaképpen egy olyan hely, ahol üzleteket közvetítenek, a befektetők számára pedig kolrátozzák az értékpapír-kereskedelemben jelentkező kockázatot. Sajátossága, hogy itt nem az aznapi vételt és eladást, hanem a majdanit alapozzák meg, véglegesítik. Maga az opció is elővételi jogot jelent. Lényegében olyan üzletről van sző, melynek feltóteleiben (ár, mennyiség) ma egyeznek meg, ám a fizetés és a szállítás csak akkor valósul meg, amikor az opció tulajdonosa él elővételi jogával. Határidős üzleteket is kötnek majd a tőzsdén. Ennek lényege, hogy a ma megegyezett feltételek mellett a jövőben kötelezővé válik az értékpapír megvásárlása. — Minden opciós és határidős tőzsde — Európában sincs sok belőlük, világméretekben az elsőt 1973ban Chicagóban alapították — az üzletközvetítéseken túl kereskedelmi elszámolásokat, vagyis klíringet is végez — folytatja Alen Horecký. — Kétféle tagjaink lehetnek: a brókercég saját és kliensei számlájára kereskedik, a market maker csak a sajátjára. Ugyanakkor kötelessége a legfontosabb árértékek megadása, mégpedig a nyitás után öt perccel. után egyikük sem tud a másik kilétéről — avat be újabb titkaikba az igazgató. — Mindössze arról értesülnek, hogy mit sikerült venniük, illetve eladniuk. Ha a kliensnek elővételi joga van, és ól is vele, a másik fél viszont nem tudja teljesíteni az elvárásokat, akkor a tőzsde egyenlíti ki az üzletből származó kötelezettségeket. Vagy vásárolunk helyette az értékpapírtőzsdén, vagy hozzásegítjük ehhez partnerünket. Ennek a kockázatnak a fedezésére szolgál a kereskedelmi letét. Példákat is felhozott. Az opciós ügyleteknél az egyik fél joga az eladás és kötelessége a vétel, vagy joga van a vételre és kötelessége az III II A kereskedők felveszik a megrendeléseket... . és az asszintensek rögzítik az üzleteket (Archívumi felvételek) Közvetlenül a kereskedők üzletelnek. Telefonon felveszik a tagok vételi és eladási utasításait, megkötik az üzleteket. Asszisztenseik felírják az árváltozásokat, rögzítik a rendszerben a legmagasabb vóteľi ós a legalacsonyabb eladási árat, akárcsak a megkötött szerződéseket. Ez utóbbi egy nyilvántartási lapra kerül, amelyen a vásárlót és az eladót, a részvények számát ós árát tüntetik fel. — Amikor véget ér az üzletelés — hétfőtől péntekig 10 órától 14-ig tartunk majd nyitva — kivonat készül tagjaink számára, tartalmazva az aznapi ügyleteket. Faxon küldjük el nekik. Ha valahol hibára bukkannak, újra ellenőrizhetjük az adatokat az üzletnyilvántartó lapról vagy a telefonbeszélgetések rögzítőjéről. Mikor már minden pontos, a napi folyószámláról átvezetik az információkat a kliensekére. Ekkor lép akcióba a klíringközpont. Ott számítógépbe táplálják a számokat, bekapcsolják a berendezést és éjjel történik az elszámolás. — Tőzsdénk valamennyi üzletfélnek úgy közvetít, hogy az üzletkötés eladás. Ha ma veszünk egy háromhónapos opciót, 900 koronáért, feltételezzük, hogy árfolyama magasabb, akár 1200 korona lesz. Megvesszük hát 900-ért, majd 300-zal többért túladunk rajta, s a különbözet a nyereségünk. Eladásnál pedig azt feltételezzük, hogy 900 koronánál alacsonyabbra, mondjuk 600-ra esik vissza az értékpapír árfolyama. Megszabadulunk tehát tőle, de rögtön, s így nyerhetünk rajta, még akkor is, ha 600-ért kel majd el a piacon. Nyitáskor üresen állt a nagy tábla. Tíz-húsz perc elteltével azonban már a kívülálló számára nehezen érthető számtenger található rajta. A kereskedők szinte teleírják, csak akkor törölnek le belőle, ha megkötik valamelyik üzletet. Ezek még fiktív számok, kitalált kliensekkel. Holnaptól, azaz április 2-ától azonban már teljesen beindul az opciós tőzsde Pozsonyban. A főpróba sikerült, várhatóan az előadás sem okoz csalódást. Mármint azoknak, akiknek hasznuk is lesz belőle. J. MÉSZÁROS KÁROLY NINCS HOVA HÁTRÁLNIUK Ma már számtalan egyértelmű statisztikai adat bizonyítja, hogy a rendszerváltás után beindított gazdasági reformot az összes ágazatban a teljesítőképesség, a hatékonyság ós a foglalkoztatottság radikális mértékű csökkenése jellemzi. Kifejezetten érvényes ez a szlovákiai mezőgazdaságra, amely 1992-ben 14,3 milliárd korona veszteséget produkált. Igaz ugyan, hogy ez mintegy 1 milliárddal kevesebb a vártnál, ennek ellenére az ágazat gazdasági, s főleg pénzügyi helyzetét a mostani kormányzatnak nem sikerült stabilizálnia. A mezőgazdasági szövetkezetek átalakítása végbement ugyan a törvény betűje szerint, a szövetkezetek belső szerkezeti transzformációja azonban még várat magára. Ez is egyik oka az ágazat szorító helyzetének, állapítja meg a legutóbbi minisztériumi jelentés, amely az ágazat gazdasági eredményeinek elemzésével foglalkozik. Az ágazati termelés veszteségének okait már az elmúlt óv szeptemberében széles körű gazdasági elemzésnek vetették alá. A vizsgálat szerint a jelenlegi válság szorosan összekapcsolható a lakosság vásárlóerejének csökkenésével és az élelmiszerek iránti visszaesett kereslettel, a nyersanyagok és az energiahordozók árának radikális emelkedésével, miközben ezt az ármozgást a mezőgazdasági termékárak nem tudták legalább arányosan tükrözni. A fokozódó terhek hatására a termelés intenzitását is visszafogó túlzott takarékoskodás lépett életbe, ráadásul a transzformációs törvény ún. blokációs kitétele — amely nem engedte a szövetkezeti vagyon értékesítését — logikus következményeként egyre fokozódott a válság feltételeinek szorítása. Ennek következményeként napjainkban példátlan mértékű a termelők eladósodása, a fizetőképesség megbénulása, az ágazati dolgozók jövedelmi szintjének csökkenése. Az elmúlt két évben mintegy 120 ezer alkalmazottól voltak kénytelenek megválni az ágazatban, ez a foglalkoztatottak létszámának a 35 százalékát teszi ki. Nos, ilyen feltételek között nem is csoda, ha nincs hurráhangulat a termelők körében. A jelenlegi feltételek ismeretében nem is várható, hogy a tárcavezetés kötelezően kincstári optimizmusa járványszerűen átragad rájuk. Mindenesetre a tavaszi munkák elvégzésére szánt csaknem kétmilliárd korona gyorshitelt sikerült összekotorni a bankokban, ez azonban még nem biztosíték a vetésre. A szövetkezetek pénzügyi helyzete ugyanis annyira bizonytalan, hogy a hitelek felvételéhez szükséges garanciákat nem tudja állni mindegyikük. Megoldást sokuk számára már csak a csődtörvény életbe lépése jelent, hiszen nincs hová hátrálniuk. A kérdések kérdése az, hány százalékuk bírja ki a terhelést? Ha a csődeljárás követelményrendszeréhez szigorúan tartják majd magukat a biztosok, akár a termelővállalatok fele is tönkremehet. Ez viszont már valóban komolyan veszélyeztetné a lakosság élelmiszerellátását. -tszlHol mennyit költenek a tudományra? (1987— 1989, lakosonként dollárban) Szlovákia Spanyolország Ausztria Finnország Dánia Svájci Nagy-Britannia Hollandia Norvégia Németország

1 Franciaország I Svédország •14,7 rm m m m jig im 155^1 Forrás: Trend TUL RIDEG A VALÓSÁG Vajon milyen esélyei vannak Szlovákiának a gyorsan változó világban? Mennyire szilárd vagy ingatag az ország pénzügyi helyzete? E kérdésekre is kaphattak a hallgatók — nem mindig megnyugtató — feleletet az SZK Gazdasági Minisztériumában tartott, A Szlovák Köztársaság gazdaságpolitikája és nemzetgazdasága szerkezeti fejlesztésének stratégiája elnevezésű országos konferencián. A múlt heti rendezvényen a minisztérium vezető munkatársai és az akadémia szakemberei vázolták fel szélesebb összefüggésekbe ágyazva az ország gazdasági helyzetét. A januártól önálló Szlovákia rajthelyzete bizony nem rózsás. A statisztikai adatok szerint 1992-ben a bruttó nemzeti össztermék további 6 százalékkal csökkent, az infláció 10 százalékos volt (1993-ra 17—18 százalékot jeleznek), a munkanélküliség 10,4 százalékot tett ki, míg a külkereskedelmi mérleg passzívuma 2,1 milliárd korona volt. Ezekből az alapadatokból kell kiindulni, mikor az állam 1993-as kilátásait mórlegeljük. Peter Stanek, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa, aki a kormány gazdasági tanácsadó testületének a tagja s részt vett az óturai gazdasági tanácskozáson, rávilágított Szlovákia akut pénzhiányának okaira. Először is a vállalatok több mint 150 milliárd korona adósságot halmoztak fel, s szerinte a mezőgazdaság tartozásainak nagy része (mintegy 20 milliárd korona) behajthatatlan követelés. Ehhez jön az arab államoknak nyújtott hitelek bizonytalan volta (8,5 milliárd), az 1991-es állami költségvetési hiány (10,6 milliárd) és az eddig pontosan még fel sem mórt 1992-es deficit, amelyet 5,6—12 milliárd koronára becsülnek. Ennyi tartozás, ennyi kintlevőség láttán nem is csoda, hogy a hazai bankok tartalékai vészesen lecsökkentek. Össztőkéjük csupán 11 milliárd korona, ami a minimálisan szükségesnél is legalább 5 milliárddal kisebb. Ráadásul újabb kölcsönöket kell felvenni a korona belső átválthatóságának megőrzésére. E szorult helyzetben a kormánypárt a saját választási programjában leszögezett elveket félretéve a vállalatok kiárusításába kezdett, hogy legalább részben feltöltse az államkasszát. Peter Stanek felvázolta, milyenek Szlovákia lehetőségei a megváltozott nemzetközi helyzetben. Véleménye szerint az Európai Közösségek (EK) államainak szüksége van KeletKözép-Európára olcsó és képzett munkaereje, földrajzi közelsége ós kielégítetlen piaca miatt. NyugatEurópa a világméretű gazdasági versenyfutásban csak a térségünk adta mobilizáló erő révén tud szembeszállni Japánnal és az Egyesült Államokkal. Az EK mindössze annyit vár a volt szocialista országoktól, hogy stabil legyen a politikai helyzetük, átfogó és komplex gazdaságpolitikával rendelkezzenek. Szerinte éppen ez utóbbit nem tudja Szlovákia felmutatni. Stanek egy eddig kevésbé közismert veszélyre hívta fel a figyelmet: az Európai Közösségek még az idén szigorúbb környezetvédelmi szabályokat foganatosítanak, ós a szabályaiknak nem megfelelő termékeket egyszerűen nem engedik be a piacukra. Egyfajta ökológiai védővámokkal nézhetünk tehát szembe. Jelenleg a gazdasági minisztérium által felügyelt vállalatok környezetvédelmi adóssága 72,5 milliárd koronára rúg, ha az új EK-törvényeket vesszük alapul, akkor 160 milliárdra nő az öszszeg. E téren csupán egyetlen jó hír van számunkra: a fejlettlenebb országok hétéves átmeneti időszakot kapnak, hogy megfeleljenek a szigorúbb előírásoknak. Mint már annyian, a tudományos munkatárs is az ország kedvező geopolitikai helyzetéből adódó előnyök kiaknázásában látja a kiutat. Állítása szerint akár évi 30 milliárd korona bevételhez is juthatunk a különböző tranzitszállítások révén. Ehhez azonban komoly infrastrukturális beruházások szükségesek. A kérdés e téren is csupán az, a napi gondok orvoslása mellett lesz-e elegendő energiánk a felemelkedéshez szükséges kezdő lökés meatótelére. SIDÓ H. ZOLTÁN