Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-06 / 80. szám, kedd

GAZDASÁG I ÚJSZÓ, 1993. ÁPRILIS 6. A PARTNEREK EGYMASRA TALALNAK... EGY VÁLLALKOZÁSFEJLESZTÉSI ÖNKORMÁNYZATI TITKÁR KÉT RÉGIÓ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK KULISSZATITKAIRÓL Egyre szorosabb szálak kötik egymáshoz Győr-Moson-Sopron megyét és a Galántai járást. Lengyel Károllyal, a szóban forgó magyarországi megye önkormányzati hivatalá­nak vállalkozásfejlesztési titkárával a vállalkozások összefonódásának lehetőségeiről és az együttműködés kívülállók számára láthatatlan mozzanatairól beszélgettem. Méry Gábor felvétele • Számolnak az információszerzés intézménye­sített kereteinek kialakításával? — Az intézmény hivatalt jelent, azt meg nem viseli el a vállalkozás. Nem is vagyok hát ennek a híve. Úgy viszont létezik — s véleményem szerint ez a járható út —, hogy a vállalkozók ér­dekképviseletei saját szolgáltatásként nyújtanak információkat az érdeklődőknek, merítve az egy­más közötti kapcsolatokból. Ennek megfelelő ke­retet adunk, jelenleg önkormányzatunknál is van egy marketingiroda. Információszerzésben, a fe­lek összehozásában, a befektetési irányoknak a közlésében tudunk segíteni. Akár egy nálunk já­ratlan külföldi cégnek vagy banknak is. Felhívjuk például a figyelmüket arra, hogy nagy lehetősé­gek vannak a mezőgazdaságban, az idegenfor­galomban, a termálvíz-kincs feltárásában. Ugyancsak megemlítjük a meghatározó fejlesz­téseket, a pénzintézetek infrastruktúrájának helyzetét. • Egy esetleges szlovák—magyar közös bank létrehozása lendítene a közös vállalkozásokon? — Gyakorlati tapasztalatból megítélve azt tartom lényegesnek, hogy a bankhálózat alkalmazkodjon az adott térség vállalkozói összetételéhez. Mit értek ezen? Mondjuk egy faluban, ahol vannak mezőgaz­dasági vállalkozások, kellene lennie egy községi pénzintézetnek, amely képes kielégíteni a vállalko­zások vagy az egyéni gazdák pénzügyi igényeit. Ez nem akármilyen munka. Eddig még mi sem jutot­tunk el. Voltaképpen oda kellene kilyukadnunk, hogy a bankok — hozzáférhető pénzintézeti szol­gáltatást nyújtva — katalizátorai legyenek az adott térség gazdasági fejlesztésének. Tehát az igény ol­daláról megközelítve értelmét látom a dolognak. Hogy végül is ki hozza létre a bankot, s milyen for­mában, az nem érdekli a vállalkozót. Hiánya azon­ban befolyásolja a térség gazdasági aktivitását. • Szavaiból Ítélve az állam, vagy a vállalkozói tanácsadó szolgálat elsősorban az ösztönző feltéte­lek megteremtésével segítheti a vállalkozót... — Tavaly Győrben egy ilyen fórumon a legelső helyre a pénz előteremtését sorolták. Ahhoz pedig a bankhálózat szolgáltatásaira van szükség. Min­den vállalkozás megalapozott üzleti tervre épült, ehhez a bank perdöntő részként a finanszírozási tervet is megköveteli. Vagyis a pénzintézményt a terv megalapozottsága, finanszírozhatósága és az érdekli, hogyan jut hozzá vissza a pénz. • Mit jelent önöknek a galántai kapcsolat? — A vállalkozások erősödését, a közvetlen üzleti kontaktusok kialakítását. És nem kétezer, hanem ötven, vagy száz kilométeres távolságban, szinte természetes közegben mozoghatnak vállalkozóink, kiegészíthetik egymás szolgáltatásait vagy áruszál­lításait. A gyarapodó találkozóinkon a jelenlevők tíz százaléka egymásra talál, az már egy jó arány, ab­ból csak nyernek a két térség vállalkozói. • Vagyis a közelség a legnagyobb összetartó erő... — Feltétlenül. De maga a piac is. Hisz ne feled­jük, hogy március elsejétől életbe lépett a visegrádi négyek közti vámegyezmény, ami teljesen új dimen­ziót ad az egész kapcsolatrendszernek, mert így Eu­rópa szívében egyszerre egy 60 millió lakosú felve­vőpiac született. Magyarország, Csehország, Szlo­vákia és Lengyelország egymás között fokozatosan leépítik a vámhatárokat, miközben megindul az egy­ségesedési folyamat. Akik az elsők között kerülnek bele, nyerők lesznek. így aztán együttműködő vállal­kozóink alighanem jócskán hasznosítják majd ennek előnyeit. Annál nagyobb kihívás ez számukra, mert az ilyen piacra — s ebben a térség viszonylagos el­maradottsága is plusz lehet — már jobban odafigyel a külföldi tőke is. J. MÉSZÁROS KÁROLY LEHETŐSÉGEK - DÉLVIDÉKI MÓDRA Az egyik lábukkal Keleten, a másikkal pedig Nyugaton álló kelet­közép-európai országokban gyakran értetlenül állunk a nyugati vállal­kozók velünk szembeni bizalmatlansága, visszafogottsága előtt. Már­pedig ezen nincs mit csodálkoznunk, hiszen szemükben vállalataink rosszul szervezettek, szállításaik megbízhatatlanok, az alkalmazottak­ról pedig a leggyakrabban — függetlenül attól, hogy állami vagy ma­gánvállalatról van szó — messziről lerí, hogy egyáltalán nem a mun­kahelyi feladataik teljesítése jelenti számukra életük értelmét. így azután a nyugati vállalkozót legfeljebb a képesítésünkhöz képest nevetségesen alacsony béreink és ehhez hasonló előnyök csábítják hozzánk. Dilemmájukat talán akkor érthetjük meg igazán, ha elgon­dolkozunk arról, mekkora bizalommal fektetnénk be esetleges tő­kénket mi mondjuk a Magyarországtól délre eső országban, vagy milyen indíttatásból kezdenénk el éppen velük kereskedni. Márpedig ez nem feltétlenül bi­zarr ötlet, ugyanis a minapi kovács­pataki vállalkozói találkozó horvát­országi és romániai résztvevői egyöntetűen kijelentették, hogy a külföldi érdeklődők számára náluk komoly befektetési lehetőségek kí­nálkoznak. Vinkó Anic a Horvát Gazdasági Kamara mellett működő Vállalkozók Szövetségének jogi tanácsadója, egy busznyi horvát üzletember élén érkezett a Párkány melletti üdülőbe. Szerinte a jugoszláv háborúskodás ellenére országa területének 70—80 százalékán teljesen normális élet fo­lyik. A magánvállalkozói szféra ott hozzánk képest már hosszabb ideje létezik, a négymillió lakosú Horvát­országban napjainkban 70 ezer vál­lalkozó és 12 ezer társaság műkö­dik, ráadásul az utóbbi időben már a középvállalatok szintjén is egyre komolyabb vetélytársai az állami szektornak. Egyelőre gondot okoz számukra a nem megfelelő jogrend­szer. de várhatóan júliustól űj, mo­dewi kereskedelmi törvénykezés lép életbe, amely egyrészt alkalmazkod­ni fog az Európai Közösség előírá­saihoz, másrészt a hazai körülmé­nyeket is figyelembe veszi. Kidolgo­zásánál igyekeztek átvenni a hozzá­juk hasonlóan átmeneti helyzetben lévő országok ilyen irányú tapaszta­latait. A Jugoszlávia felbomlását kísérő események hatására ugyan a nyu­gati vállalkozók eleinte megretten­tek, de Anic úr szerint azóta újra megjelentek és igyekeznek kihasz­nálni, hogy most könnyű betörni a horvát piacra. Véleménye szerint náluk komoly lehetőségek nyílnának a volt szocialista országok vállalko­zói számára is, egyrészt az idegen­forgalomban, de éppúgy az iparban is, ahol a magánszektor egyre több meglepően jó minőségű árut kínál. Az ismerkedésre például a vállalko­zói találkozók adnak lehetőséget. A hagyományos Zágrábi Vásárral pár­huzamosan az idén megszervezik a magánvállalkozók kiállítását is, és ezt idővel önálló rendezvénnyé sze­retnék fejleszteni. Hasonlóképpen érdeklődnek a másutt tartott találko­zók iránt, ezek szervezőinek viszont azt ajánlják, hogy akcióikat vagy ágazatok szerint szakosítsák vagy pedig küldjék el számukra a részt­vevők várható igényeit, hogy ők is megfelelő partnereket tudjanak hoz­ni. A hon/át kamara egyébként szí­vesen rendez kirándulásokat a kül­földi vállalkozók számára, s a leg­megbízhatóbb partnerekhez viszik el őket. Végezetül kölcsönösségi ala­pon a kamarák közreműködésével lehetőség van reklámkampány meg­szervezésére is Horvátországban egyébként a de­vizaszabályok több olyan megkötést is tartalmaznak, amelyeknek a célja a keményvaluta kiáramlásának meg­akadályozása. Vinkó úr szerint vi­szont bizonyos ágazatok kivételeket kaptak, így például az egészségügyi ellátással összefüggő külföldi vásár­lások, vagy pedig a Jugoszlávia szétesése miatt megszűnt ellátást pótló üzleti kapcsolatok. Flórian Gyula a romániai Nagyvá­radról egy angol tulajdonú kereske­dőcég képviselőjeként érkezett Ko­vácspatakra. Vele beszélgetve kicsit a hazaihoz hasonló kép rajzolódott ki előttem, hiszen Romániában is csak 1989 után kezdődhetett meg a magánvállalkozások fejlődése, ott is elsőként a szolgáltatások mentek át magánkézbe és ezután indult meg az ipar privatizációja. Az idén várha­tóan az állami vagyon egyharmadát a mi vagyonjegyes privatizációnkhoz hasonló módon szétosztják a lakos­ság közt, bár a módszer részletei még nem ismertek. A vállalkozások kereteit még Petre Roman kormá­nya teremtette meg, bár sok jogsza­bály még várat magára. Az újtípusú adórendszert például várhatóan a második félévben vezetik be. A kez­deti lendületet időközben a hitelka­matok jelentős mértékű emelkedése is visszafogta. Floiran úr értékelése szerint hazájában a vállalkozások még gyermekcipőben járnak, ós munkájukban gyakran megnyilvánul­nak.a tapasztalatlanság jelei. Ennek ellenére optimista, hisz a piac erejé­ben és abban, hogy a kis- és kö­zépvállalatok sokkal rugalmasabbak az állami társaiknál Véleménye szerint mindezt alátámasztják az el­telt három évben Romániában ta­pasztalt változások. Végezetül tehát leszögezhetjük, hogy bár régiónk vállalkozói szem­pontból is félúton van a célként kitű­zött nyugati piacgazdaság és a terv­gazdaság közt, sokan már nálunk is nyíltan bevallják, hogy nyugatra ne­hezebb lesz betörnie, mint azt elein­te feltételeztük, ezért egyre inkább érdeklődnek a hasonló múltú sors­társaik iránt Míg azonban Magyar­ország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia ilyen tekintetben nagy­mértékben hasonlít egymásra, dé­lebbre, illetve keletebbre haladva már kissé más világba érkeznek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy vállal­kozóinknak le kellene mondaniuk ezekről a piacokról, csak éppen na­gyobb körültekintéssel kell eljárniuk, az üzletkötés előtt alaposabban fel kell mérniük a terepet, és ekkor ko­moly üzleti lehetőségek nyílhatnak meg előttük. -tl­GAZDASÁGI FIGYELŐ KLAUS: A LEGNAGYOBB VESZÉLY A GYORS BÉRNÖVEKEDÉS A csehországi állami költségvetés az év első két hónapjában 5,6 milliárd koronás többlettel zárult. A cseh kor­mány szerint gazdaságuk számára a legnagyobb veszélyt napjainkban a bérek aránytalanul gyors növekedése jelenti. Az állami költségvetés januári és februári teljesítéséről szóló jelentéssel foglalkozott múlt heti ülésén a cseh kormány, s e programpont kapcsán Václav Klaus kormányfő hangsúlyoz­ta, hogy a költségvetés bevételi oldala alátámasztja az egyes adókból szár­mazó bevételekkel kapcsolatos becs­léseket, melyek számoltak bizonyos „belső kérdőjelekkel". Az aránytalanul gyors bérnöveke­déssel összefüggésben a miniszterel­nök kifejezte aggályait a prágai metró­vezetők és a fővárosi tanács közti el­lentét megoldásával kapcsolatban, s egyúttal nagyra értékelte Prágának a bejelentett sztrájkkal kapcsolatos szi­lárd magatartását. (Mint ismeretes, a metrókocsivezetők 11-16 ezer koro­nás fizetést követeltek maguknak, s úgyszólván mindenben megegyeztek a város vezetőivel, így bejelentett sztrájkjuktól elálltak. A metrókocsive­zetők 33 százalékos béremeléssel számolhatnak, a többi alkalmazott pe­dig 28 százalékossal számolhat. - A szerkesztő megjegyzése.) BRIKETT A SZÖVETSÉGI BANKJEGYEKBŐL A Cseh Nemzeti Bank a pilzeni Holztherm társaságot választotta ki a mintegy 800 tonna bevont szövetségi bankjegy kétharmadának a megsem­misítésére. A cég képviselői adták ezt a sajtó tudtára, s elmondták továbbá, hogy a bezúzott bankjegyekből briket­tet préselnek, melynek tonnánkénti eladási ára 1000 korona lesz. Egy tonna brikett elkészítéséhez a CSNB 950 koronával járul hozzá. hn MUNKANÉLKÜLISÉG ITT ÉS MOST Új szomszédunknál, a Cseh Köz­társaságban februárban a munkanél­küliség ismételt mérsékelt csökkené­sét jegyezték fel, miután januárban ennek éppen az ellenkezője volt a va­lóság. Február 28-án a csehországi munkanélküliek száma 156 176 volt, mlg Szlovákiában február utolsó nap­ján 301 244 munkanélkülit tartottak nyilván. Szlovákiában egyébként ja­nuárban 25 912-vel, februárban pedig további 15 058 személlyel gyarapo­dotl a munkanélküliek tábora. -ú­A nyilvántartott munkanélküliek száma (ezerben) a CSK-ban és az SZK-ban (1991, 1992 és 1993 februárjában) CSK SZK • Miben nyilvánul meg kapcsolatuk erősödése? — Magyar részről jómagam felelek a vállalko­zásfejlesztés szervezéséért. Először is arról győ­ződtünk meg, van-e kölcsönös igény erre a kap­csolatépítésre. Kiderült, hogy igen. Egymás közel­sége és a két régió majdnem azonos gazdaságfej­lettségi szintje szinte kínálja a partnerséget, amely önmagában még kevés lenne, ha nem párosulna­érdekeltséggel. Mindkettő azonban az információ­szerzésre támaszkodik, gyarapodó találkozóink éppen a piacépítést, egymás megismerését szol­gálják. Megfelelő tájékozottság esetén rögtön megmutatkozik, ki nem számíthat partnerre, aki meg igen, annak nyílik alkalma az első kapcsolat­felvételre. Már a tavalyi galántai vásáron bemutat­koztak a győri vállalkozók. Ennek nyomán gyorsan felszínre került, hogy a közvetlen értékesítési for­mának csak hosszú távon van létjogosultsága, mert a vám- és devizaszabályok mindkét részről eléggé kötöttek. Jelenleg inkább az üzletember-ta­lálkozónak van jelentősége. Hogy részünkről kik vesznek ezen részt, azl elsőfokon a győri vállalko­zói összejövetelen az érintett érdekképviseletek döntik el. • Hol találkoznak a szlovákiai és a magyaror­szági vállalkozók érdekei? — Akár két percen belül is megértik egymást. Szinte ugyanazon a hullámhosszon vannak, ugyan­olyan gondokkal küszködnek. Itt is, ott is felme­rülhet a tökeigény, akárcsak az adóterhek elvisel­hetőségének kérdése. Partnerkapcsolatba lépésü­kön kívül abban tudnak egymáson sokat segíteni, ha megosztják tapasztalataikat az akadályok le­küzdéséről. Aki meg hosszabb távon gondolkodik, az állandó offenzívában van. Élő példa rá az itte­niek közül Hatnančík Milan, Szabó Géza, Panyik Imre, de biztosan vannak még többen is. Közéjük sorolnám Rácz Sándort, a győri ipartestület elnö­két is. • Gondolom, a piackutatásba, a marketingmun­kába igencsak besegítenek... — Mindkét önkormányzat e folyamatot a régió­marketing tevékenységgel erősíti. Ennek elkötele­zett híve vagyok, s állítom, sok lehetőség rejlik még benne, biztosan lesznek leágazásai. • Tehát kialakultak a közvetlen kontaktusok. Csak a kereskedelemre összpontosulnak? — Nem szűkíteném le csupán erre, mert vállal­kozhatnak valamilyen termék előállítására, forgal­mazására, vagy akár a szolgáltatásokban is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom