Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-06 / 80. szám, kedd

5 m KALEIDOSZKÓP 1993. ÁPRILIS 6. Ivan Reguli elmondta, hogy az Európai Közösségek feltételként szabta meg Szlovákia számára a közlekedési infrastruktúra elválasztását a vasút kereskedelmi-gazdasági tevékenységétől. Ezt, ahogy a személy- és teherforgalom számviteli különválasztását is, a szlovák vasutakról szóló, készülőfélben levő törvénytervezet már tartalmazza. Az átmenőforgalomnak lenne jövője - Lénártfalán is a legnagyobb gondot az anyagiak jelentik. Nincs pénz fejlesztésre, sőt a karbantartás, a kötelező felújítás is gondol okoz - tájékoztatott Tibor Lang forgalmista. A pénzhiány okozta kiesés a karbantartásban, a felújításban sajnos a vasúti személy- és teherforgalom biztonságára is negatívan hathat. A szociális biztonságérzet itt sem jellemző, hiszen több dolgozójuktól voltak kénytelenek megválni. Megoldatlan kérdésnek mondta, hogy Lénártfala, bár vasúti határátkelőhely, csupán a szlovák és a magyar állampolgárok számára használható. A lecsökkent személyforgalom a vasút szempontjából is veszteséget jelent, s kár, hogy a kiépített átkelőhelyet nem emelik nemzetközi rangra. Jakab László mozdonyvezető, aki tehervonat-szerelvények ólén gyakran jár át Magyarországra, nem derűlátó. A vasúti teherszállításnak viszont ad esélyeket. - Pozitívan befolyásolná a helyzetet, ha véget érne a jugoszláviai háború. Az is növelné az átmenő áruforgalmat, ha Diósgyőr talpra állna, s újraindulna az Ozdi Vasmű. Jelentősen megnövekedne az igény, például, az ostravai koksz iránt. Mi a zólyomi depóhoz tartozunk. A mozdonyvezetők közül egyelőre nem bocsátottak el senkit, heti munkaidőnk viszont 36 órára csökkent. A személyforgalomban környékünkön nincs változás, nem számoltunk fel járatokat. Még egy szakvélemény Végezetül idézzük a szlovák vasutak igazgatóhelyettesének, Pavol Stetulič mérnöknek a véleményét: - Nagyon rossz a helyzetünk. Még az egyszerű újratermelésre sem jut pénz. A Slovnaft jogosan fenyeget bennünket, hogy leállítja a gázolajszállítást. Nem tudunk fizetni. Az iglói energetikai vállalat is fenyegetőzik: nem szolgáltat több villamos áramot. Ha ez bekövetkezik, egyik fő vonalunkon bénul meg a forgalom... Naponta lelkiismeretfurdalásom van, mert mozdonyvezetőinknek képtelenek vagyunk garantálni, hogy épségben térhetnek haza szolgálatukból. Nincsen ugyanis felszerelésünk, hogy a nyílt pályán figyelmeztethessük őket a váratlan veszélyre!... MÁZSÁRLÁSZLÓ Ami a vasutak belföldi feladatait, terveit illeti, említésre méltó a Losonc-Nagykürtös vasútvonal megoldása. Eddig a két várost egy Magyarország területét érintő vasútvonal kötötte össze. Bizonyos műszaki problémák miatt a szlovák kormány úgy döntött, hogy támogatni fogja ezt a beruházást. Megálltak a szerelvények, elapadtak a vasút holnapi reményei? (Prikler László felvétele) VASÚT - KÖDBEVESZŐ TÁVLATOK FEJLESZTÉSRŐL CSAK ÁLMODNI LEHET Nem kevesebb, mint 56 ezer ember szociális biztonsága kapcsolódik szorosan a vasutakhoz. Az egykor köztiszteletben álló vasutasszakma vesztett tekintélyéből, megkopott a vasutas egyenruha ténye. - Vesztébe, a gazdasági csőd felé rohan az 1993. január 1-jétől önállósult Szlovák Köztársaság Vasutai állami vállalat - állítja nem egy szakember. A szlovák közlekedési minisztérium szemére vetik, hogy hangzatos ígérete ellenére nem volt képes kidolgozni a vasutakról szóló törvényt (Csehországban már decemberben elfogadták). A szlovák vasutak jelenlegi bonyolult helyzetét vettük szemügyre írásunkban, s arra kerestük a választ, milyen jövő elébe néz az ágazat. A hivatal bizakodik A közlekedési minisztériumban Vladimír Šimon mérnök, a vasúti és kombinált közlekedés osztályának főigazgatója és Ivan Reguli szóvivő a szlovák vasutak jelenlegi áldatlan helyzetét a vasúti üzemanyag és technikai eszközök árának emelkedésével, illetve a szövetségi hatáskörök kedvezőtlen következményeivel magyarázták. Bizonygatták, hogy a szövetségiek „jóvoltából" Szlovákia a nemzetközi vasúti forgalomba történő beilleszkedése szempontjából fehér foltot jelentett Európa közlekedési térkópén. A „fehér foltok" eltüntetésének egyik módjaként emlegették és nagyra értékelték az Ausztria közlekedési tárcájával aláírt együttműködési szerződést. Ennek értelmében Szlovákia számára lehetőség nyílik a Béccsel való vasúti összeköttetés megteremtésére Dévényújfalun és Marchegen keresztül, amelynek kiépítéséhez az osztrák fél kész 500 millió schillinggel hozzájárulni. Megoldásra vár a Ligetfalu-Kittsee vasúti összeköttetés is, amely Pandorfon át csatlakozik a Bécs-Budapest fő vasútvonalhoz. Szaktanulmány készül az egykori Pozsony-Bécs villamosvonal felújításáról. Ez lehetővé tenné a pozsonyi és a Schwechat repülőtér összekötését. A minisztérium Lengyelországgal tárgyal a kohászati termékek Gdansk, Gdynia kikötőkbe vasúton történő szállításáról, illetve közös vállalat létrehozásáról. Magyarországgal a kiviteli és a behozatali átmenő forgalomról akar megállapodást kötni. A már emiitett, vasutakról szóló törvénytervezeten kívül a vasúti rendőrségről, a vasúti egészségügyi biztosítóról, valamint a vasutak igazgatásáról és műszaki felügyeletéről szóló törvényjavaslatok előkészítése is a tárca feladatai közt szerepel. A csőd körvonalai Katasztrofálisak a szlovák vasutak gazdasági eredményei - állítja a Kereszténydemokrata Közlekedési Szövetség, s konkrét adatokkal támasztja alá kijelentéseit. Az önállósulás utáni első hónapban (idén januárban) a vasutak vesztesége meghaladta a 370 millió koronát. Ilyen ütemben az egész évi ráfizetés elérheti a 4 milliárd koronát. Az állami költségvetésből várható támogatás is mindössze 200 millió korona. Ez azt jelenti, hogy fejlesztésre szinte nem marad pénz, szünetelni fognak a beruházások és a megkezdett építkezéseket is csak nagy erőfeszítések árán lesz képes a vasút befejezni. A nehéz anyagi helyzet a teher- ós személyszállító vasúti kocsik javítását is hátráltatja. Feltételezhetően 400 személy- és 7300 teherkocsival kevesebbet tudnak majd megjavítani, hiszen a tervezett 1 milliárd korona helyett, mindössze 520 millió áll a vasút rendelkezésére. Úgy néz ki, hogy megismétlődik a- tavalyi helyzet és teherszállításra külföldi vagonokat lesz kénytelen igénybe venni, aminek viszont bevétele látja kárát. Tény, hogy a vasút önállósulása meglepetésszerűen érte Szlovákiát. Ezt bizonyítja a Roman Hofbauer vezette közlekedési tárca tétovázása, kapkodása, az átgondolt cselekvés hiánya. A minisztérium, bár hatalmát igyekszik saját kezében öszpontosítani, képtelen volt a létfontosságú törvénytervezeteket kidolgozni. Ez nagy hátrány, akályozza a kátyúból való kikecmergést. Hofbauer önbírálat helyett Ausztria gyakorlatát hozza fel példaként: lám, fejlett szomszédunk 3 éven keresztül dolgozott a vasútról szóló törvény létrehozásán. Sovány vigasz ezzel mentegetőzni. Ráadásul a miniszter arról is elfeledkezik, hogy az osztrák vasutak annak idején nem voltak a miénkhez hasonló katasztrofális állapotban. Nyereséges lehetne a „szárazföldi kikötő" - Ágcsernyőn, az ország legnagyobb vasúti átrakodóhelyén jelentősebb fennakadások nincsenek. Van elegendő áru, folyamatosan zajlik az átrakodás, árutorlódás nincs. Bár megfakult az egykori hírnév, a ,.szárazföldi kikötő" megnevezés ma sem túlzás - adott helyzetjelentést Ľubomír Krotký, az ágcsernyői átrakodóállomás igazgatóhelyettese. - Két dolog okozza a legégetőbb problémát. Hiányzik a vasútról szóló törvény, légüres térben érezzük magunkat nélküle. Nem tudunk szerkezeti változtatásokat eszközölni, lehetetlen a privatizálás. A törvények hiánya megköti kezünket. A másik nagy gondunkat gépparkunk erkölcsi és fizikai elhasználtsága okozza. Égető szükség lenne felújítására. Egy korszerű számítógépes információs rendszer is elkelne. Fejlesztésre Ágcsernyőn sincs pénz. Krotký mérnök külföldi tőke megjelenésében reménykedik. Bízik abban, hogy keleti szomszédainknál normalizálódik a helyzet, s megnövekszik az áruforgalom. Reménykedik, hogy az új vasúti törvény lehetővé teszi az ágcsernyői átrakodóállomás önállósulását, ami egyben garantálná a nyereséges tevékenységet, s egyúttal a fejlesztés lehetőségét. Aggályainkra, hogy vajon Ágcsernyőn a vasutasok körében mostanság lehet-e szociális biztonságról beszélni, a helyettes igazgató így válaszolt: - Garantálni tudjuk minden becsületes munkatársunknak, aki valóban dolgozni akar, a biztos munkahelyet. Tény, hogy csökkentettük az alkalmazottak számát, de ezt az ésszerűsítés és a termelékenység emelésére irányuló intézkedéseknek megfelelően tettük. A becsületesen, jól dolgozó alkalmazottnak nálunk egyelőre nem kell félnie, hogy munkanélküli lesz. TANÁCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § BIZTOSÍTÁSÜGYBEN § „ÖZVEGY TÓTHNÉ" jeligére: Olvasónk élő- és holtleltárigényét benyújtotta az illetékes traktorállomás jogutódjának. Magánvállalkozói engedélyét január első hetében váltotta ki és mutatta be ugyanott. Kérvényét azonban a földmüvelésügyi minisztérium egyik rendeletére hivatkozva elutasították, mondván, hogy vállalkozói engedélyét már a múlt évben ki kellett volna váltania. - A törvény ilyesfajta értelmezését nem tartom helyénvalónak. Már az is megkérdőjelezhető, hogy a törvény értelmében járt-e el a traktorállomás jogutódja, mikor a magánvállalkozói engedély fölmutatását kérte Olvasónktól. Arról nem is szólva, hogy a törvénynek nincs olyan kitétele, amelyik időhatárhoz kötné a vállalkozói engedély kiváltását. A földművelésügyi minisztériumnak pedig nincs lehetősége a törvénymagyarázatra (erre a bíróságok a hivatottak). Na már most, amennyiben a traktorállomás jogutódja nem hajlandó Olvasónkkal egyezséget kötni, kérvényezheti az egyezség bírósági ítélettel való helyettesítését. Dr. VILÁGI OSZKÁR BÉRHÁZ jeligére: Nyugdíjas vagyok, hasonlóképpen feleségem is. Van egy bérházunk, melyből bérleti díjat kapunk, miután kiadtuk vállalkozónak. Fizetjük utána az ingatlanadót, a kapott bérleti díjból pedig a jövedelemadót. Kérdésünk, hogy kell-e fizetnünk a biztosítási járulékot, vagy sem. Nem vagyunk vállalkozók, ezért úgy gondoljuk, hogy a kétféle adón kívül nem kell mást fizetnünk. - Jól gondolják, ugyanis a 7/1993 Tt. számú törvény értelmében tőkebevételből vagy bérbe adásból származó jövedelemből csakis olyanok fizetnek társadalombiztosítási járulékot, akik esetében ez jelenti az egyedüli jövedelemforrást. A fentiek értelmében a nyugdíjasok a bérleti díj után nem fizetnek társadalombiztosítási járulékot. VONTSZEMÜ LÍVIA A CUKORBETEGEKNEK PRÓBÁLNAK SEGÍTENI Hogy szám szerint mennyi alapítvány működik, azt nehéz lenne összeszámolni, egy adat viszont pontos: a Szlovák Humanitárius Tanács kereken százat tömörít. Közülük az egyik, a „legfiatalabb", a somorjai székhelyű, cukorbetegeket támogató alapítvány, amelynek elnökével, Viera Janekovával beszélgettünk. - Nem véletlenül hoztuk létre éppen a mi városunkban. A Dunaszerdahelyi járásban ugyanis meglehetősen magas, mondhatnám úgy is, az átlagosnál magasabb a cukorbetegek száma. Ennek oka még nem teljesen tisztázott. Pedig a logika szerint éppen itt, a délvidéken lehetne ésszerűbben táplálkozni, hisz itt több a zöldség és a gyümölcs. Valószínűleg a táplálkozási szokásainkon kellene változtatni, ugyanis a cukorbetegeknél az egészséges életmód mellett a helyes étrend is döntő tényező. • Mit tehetnek e kedvezőtlen helyzet megszüntetéséért? - Egyik célunk éppen az elmondottakból következik. A megelőzésre próbáljuk helyezni a hangsúlyt. Készek vagyunk felvállalni az egészségnevelést. Persze, azt tudjuk, mindenkihez nem juthatunk el, de legalább a veszélyeztetett csoportokhoz szeretnénk közelebb kerülni. Elsősorban azokhoz a családokhoz, amelyekben már van cukorbeteg, ugyanis az öröklődési hajlam kockázata ezeknél a legvalószínűbb. • Magukon a betegeken hogyan próbálnak segíteni? - Kezelésük során a fő feladat természetesen a szakorvosra hárul, de például nagyra értékelnék, elsősorban az idősebbek, ha az inzulin beszúrásánál, legalább a kezdeti időszakban, a nővérek segítenének. Ebben az önkéntes vöröskeresztes nővérek támogatására is számítunk. Azokat sem hagyjuk figyelmen kívül, akiknél a cukorbetegség már komolyabb szövődményeket okoz, őket is szeretnénk felkeresni és lehetőségeinkhez mérten enyhíteni panaszaikat. • Ez mind nagyon szép, de mostanában, amikor a cukorbetegek legnagyobb gondja, hogy a létfontosságú inzulint megkapják-e vagy sem, önök a megelőzés, a körültekintő gondoskodás fontosságát helyezik előtérbe. Nem ellentmondásos ez a helyzet? - Sajnos, mi az inzulin vagy más gyógyszer hiányát nem tudjuk megoldani. Szerencsére a mi körzetünkben nem volt vészhelyzet ilyen szempontból. De nem is indulhatunk ki ebből a rendkívüli állapotból, az inzulinhiányt fel kell számolni. Mint mondottam, nem tartozik, nem tartozhat hatáskörünkbe, és mi azokon a nagyon fontos részterületeken kívánunk tevékenyek lenni, amelyeken - bízom benne - eredményeket érhetünk el. • Részterületeket említett. Ezek közül melyek a legfontosabbak? - A megelőzésről már szóltam és ennek érdekében több lépést szeretnénk tenni. Ott kezdjük - és ezt már múlt időben is mondhatom, hisz a gyakorlatban alkalmazzuk a módszert -, hogy a terhes nőknek fokozott figyelmet szentelünk, rendszeresen készítünk cukorteszteket, s a négy kilónál nagyobb újszülötteket is megfigyeljük. Azt tartjuk, időben kell felfedni a bajt, hiszen sajnos a cukorbeteg gyerekek száma is növekszik. • Ön személy szerint mit remél az alapítvány működésétől? - Amikor sokak egészsége veszélybe kerül, nem csupán a gyógyszeres kezelésre kell gondolnunk. A cukorbetegségnél különösen nagy hatása van a nem gyógyszeres kezelésnek. Nincsenek nagy illúzióim, hogy teljesen megállítjuk a betegseg nem kívánatos terjedését, de azt is sikernek tartjuk majd, ha a lakosság egy részét meggyőzzük arról, hogy másképp is lehet és kell élni. Ha ezt valóra váltjuk, már érdemes volt tenni. Ehhez várjuk az érdeklődők és támogatók hozzájárulását a somorjai rendelőintézet új belgyógyászati osztályán. DEÁK TERÉZ