Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-03 / 78. szám, szombat

1993. ÁPRILIS 3. ÚJSXŐ* MOZAIK 4 A Szlovák Televízió magyar adása ma 18.45 órakor A tartalomból: • Kazinczy Napok • Tulipános láda Pozsonypüs­pökin « Ki mit tud? Gután • Ritmus '93 Zselizen • Skubálek Lajos kiállítása • Boszniai menekültek Bősön • Egy templom, mint történelmi emlék Műsorvezető:. PÉK ZOLTÁN (Ha szomba't, akkor magyar adás!) SUGÁRVESZÉLY NINCS SZENNYVÍZSZIVÁRGÁS BOHUNICÉBEN A Jaslovské Bohunice-i atomerőműből tegnap lúgos szennyvíz került a Žlkovce községben folyó Manivier patakba. Amint azt Róbert Guniš, a Szlovák Energiaipari Vállalat képviselője megerősítette, a szennyvíz egyáltalán nem került kap­csolatba radioaktív anyagokkal, s nincs összefüggésben az atomerőmű biztonsá­gos működésével. A szennyvíz halpusztulást okozott az említett patakban, viszont a Dudvágban végzett ellenőrzések megerősítették, hogy a felszíni vizek szennyezettsége az adott időszakban nem haladta meg a megengedett értékeket. Jozef Misáktól, a szlovákiai sugár­zásbiztonsági felügyelet elnökétől telefo­non érdeklődtünk, hogy az eset kapcsán kialakulhat-e sugárzásveszély? Határo­zottan állította, hogy a szennyvíz szivár­gása semmiféle radioaktív fertőzést nem okozott. (ú) FELHÍVÁS Az Ifjú Kereszténydemokraták Szövet­sége, az MKDM érsekújvári szervezete, valamint a Szlovákiai Magyar Cserkész­szövetség közösen indít egy segélyszál­lítmányt a Vajdaságba, a háborúsújtotta lakosságnak és a menekülttáborok lakói­nak a megsegítésére A Máltai Szeretet­szolgálat tagjai, akik jól ismerik az ottani viszonyokat, kétségbeejtő állapotokat je­leztek (sok családot már az éhhalál fe­nyeget), ruhaneműre, cipőre és pénzre lenne szükség, mert a szállítás költségei sok ezer koronára rúgnak Az adományokat a következő gyűjtő­helyeken lehet leadni: • Somorján, a Fő utcai alapiskolában - ma 14 és 18 óra között; • Dunaszerdahelyen - hétfőn reggel­től estig a cserkészszövetség székházá­ban, a Május 1. téren; • Érsekújvárban - hétfő estig a Fe­renc-rendi templomban. A szervezők kérik, hogy az adományo­kat papirdobozba vagy használt, eldob­ható bőröndbe tegyék A csomag belsejé­be helyezzék el az adományozó nevét és lakcímét. -ma­ELÉRHETŐ MINISZTEREK A kormányalakítás után Vladimír Mečiar kormányfő első dolga az volt, hogy minden egyes minisztere szá­mára egy úgynevezett paging-ké­szüléket rendelt, s így azok, Szlová­kia területén bárhol tartózkodnak is, éjjel-nappal elérhetők, a kormányfő utasításaival, üzeneteivel, tudtuk meg a Rádiokontakt Operator Rt. munkatársainak sajtóértekezletén. A kártyalap nagyságú, szivarzseb­ben is hordható csipogó és üzenet­közvetítő készülékek forgalmazása és üzemeltetése alig egy évvel eze­lőtt indult be. A készülékek ötven százalékát ma a vállalkozók, 20 szá­zalékát a biztonsági és katonai szer­vek, a fennmaradó hányadot pedig különböző állami és államigazgatá­si, illetve egészségügyi és hasonló szervezetek használják. Az Új Szó kérdésére adott válaszból megtud­tuk, hogy magyarországi vállalkozók is előfizettek már az említett rész­vénytársaság szolgáltatásaira, mivel az üzeneteket így Csehországban, illetve Szlovákiában tartózkodva is megkaphatják otthonról. Külföldön állítólag ezeket a készülékeket fő­ként az orvosok, valamint a kábító­szerkereskedők és az őket üldöző szervezetek alkalmazzák. (mn.) A hét hétig tartó nagyböjti időszak legjelentő­r\ sebb vasárnapja a virágvasárnap. Ehhez a naphoz kapcsolódva a Biblia elmondja, hogy Jézus utolsó útja Jeruzsálemba vezetett. A nép örömujjon­gása között vonult be a városba, pálmaágakat, virágokat hintettek a lába elé. Innen ered a virágva­sárnap megnevezés, s ehhez a naphoz kapcsolódik már ősidők óta a barkaszentelés. Falun-városon egyaránt szokásban van megszakítás nélkül, bár HOLNAP VIRÁGVASÁRNAP már varázsló, gyógyító erejében a falun élő fiatalok sem hisznek, illetve azt nem is ismerték. Mivel virágvasárnap már csaknem mindig a tavasz megérkezését is jelenti, erre a napra esik vidékünkön a tél, hideg, rossz, betegség kiűzését szimbolizáló „kiszehajtás" (Ipolymente), ..banyahurcolás" (Bo­dok) vagy a ,,kice-vicézés" (Menyhe). A zoboralji falvakban a szokás már nagyon régen elmaradt Menyhén az idősebbek is csak a kisérő énekre emlékeznek. Bodokon kb. negyven évvel ezelőtt szűnt meg, de az Ipolymentén, elsősorban Kelenyén még ma is ,,hajtanak kiszét". Ennek a télkiűző szokásnak az a lényege, hogy egy szalmabábut női ruhába öltöztetnek, végighordják a falun, majd a fo­lyóba dobják, illetve elégetik. A kísérő énekben elmondják, hogy már unják a ,,kiszit", a böjtös savanyú levest, ezért hajtják ki a faluból, s a helyébe várják a ,,sódart" (sonkát). Ezek után pedig kiéneklik azokat az asszonyokat, akik nem adtak ruhát a kiszé­re. A menyhei Kice-vice... szövege világosan utal a sok betegségre, bajra, ami a télen a faluban volt, s ezt űzik ki. Amikor a kice-vicét énekelve kivitték és levetkőztették, még mellette elmondták: Bóha, tetű itt mind lehulljon, dúg, kolera itt maradjon. A bodoki,,banyahurcolás" szokása nem énekszó­val zajlott. Csendben vitték végig a falun. A női ruhába öltözteti szalmabábuval csak végigszaladtak a lányok a falun, nem volt szabad egy udvarba sem befordítani, mert akkor a betegséget hívták volna a házra. A pataknál levetkőztették, és vízbe dobták, de gyakori volt az is, hogy meggyújtották, a tüzet meg átugrálták. Az is előfordult, hogy a lányok szoknyája lángra kapott, ezért is tiltotta az egyház. A tél kihurcolása után a faluba behozták a tavaszt jelképező zöldágat. Ez a szép tavaszköszöntő szo­kás napjainkig a Zoboralján maradt fenn szinte minden faluban. Vicsáp-Apátin és Egerszegen ,,szip­szedákolni" jártak a kislányok ezen a napon. A már zöldellő fűzfaágacskát feldíszítették szalagokkal, és végigjárták a rokonokat. A feldíszített zöld ág, a ,,szép zöld ág" az idők folyamán ,,szipszedákká" alakult, s így éneklik ma is: Szipszedák, szipszedák, majd megváltunk tőled, És minket, és minket, ibilyának szemetjibe Győribe, gyöngyibe, szépen koszorúzza, Adjon kétek tyúktojást, Majd ha a kakas kitojja. Az ajándék az énekért rendszerint tojás vagy pénz volt. Kár, hogy a kedves szokást már nem gyakorol­ják. Szégyellték, mert koldulásnak érezték. A Zobor hegy innenső oldalán fekvő Zsérén, r\ Kolonban, Gímesen, Bodokon villőzni jártak a kislányok. A nagyobb fűzfát, a villőt vagy hajvillőt a legények vágták a lányoknak, akik ezt legszebb hajkötőikkel feldíszítve énekszóval hordták végig a falun, minden házhoz beköszönve, ott elénekelve jókívánságokkal megtűzdelt éneküket, amiért a há­ziak tojással ajándékozták meg őket. A tojás a termé­kenység szimbóluma, ezért néha a villőfára is felkö­tötték. A háziak éppen ezért gyakran letörtek egy kicsit az ágból, s ezzel a lányokat is megveregették, mondogatva, hogy ,,mind menjetek férjhez". MÉRY MARGIT BÁTORKESZI TÁBLÁK Állok a frissen felállított falunévtáblánk alatt, s arra gondolok, ha szívében és reményeiben annyira fásult lenne népünk, ez sem történhetett volna meg. A több száz éves név őrökre elveszett volna, ha 1992. február elsején falunk lakossága közömbös marad, és nem jön el a meghir­detett népszavazásra. így a többség he­lyeslésével, támogatásával bátran vettük fel a harcot ősi jussunkért. Az első republikában a több száz éves Bátorkeszit. tükörfordításban, Bátorové Kesynek nevezték el, majd ezt 1948-ban önkényes döntéssel Vojnicére változ­tatták. Hároméves küzdelmes kitartásunk eredményeként 1992 nyarán megkaptuk a kormány javaslatát: amennyiben a há­rom felkínált névből választunk (Bátorové Kosihy, Kosihy, Bátorovce), úgy belee­gyeznek a Vojnice megnevezés érvényte­lenítésébe. Beletörődéssel választottuk a régi el­nevezéshez legközelebb álló variációt, így 1993. január elsejétől a kormány hiva­talosan Bátorové Kosihynak nyilvánította községünket. Szerényen meghúzódva a község ha­tárain belül, de illó méltósággal áll egyma­gában a Bátorkeszi nagyközséget hirdető magyar nyelvű tájékoztató tábla. Tájékoz­tató, ám egyben jelzőtábla is. Jelzi, él még a hit a lakosság szívében, él a múlt, az őseink iránti tisztelet. Az emberséget, a bátor kiállást be­csülni kell. Ezért megköszönöm a falum­nak, hogy kiállt és tiszta szándékról bát­ran színt vallott. SZABÓNÉ JOZEFIK EDIT, Bátorkeszi polgármestere AZ EROS ÖNKORMÁNYZATOKÉRT A Szlovákiai Városok és Községek Tarsulása Tanácsának csütörtöki, zólyomi ülésén az április 21-22-én Kassán összeülő kongresszusuk szervezési előkészítésén kívül az új közigazgatási felosztásról szóló törvényjavaslatról tanácskozott. Megállapodott abban, hogy a kong­resszus elé terjesztik: a tömörülés élén ne az apparátus tagja, hanem a polgármesterek közül választott személy álljon. Ettől a döntéstől a szervezet a parlamenttel és a kormánnyal való kapcsolatainak javulását reméli. Megtudtuk, hogy a tanács által kiválasztott jelöltek közül Csanda Endrének, Érsekújvár polgármesterének a neve is szere­pel. Véleményét kérdeztük a testület tanácskozásának eredményeiről: - A legfontosabb napirendi pon­tunk az új közigazgatási felosztásra tett kormányjavaslat megvitatása volt. Sajnálatos, hogy a törvényter­vezet teljes szövegét nem kaphattuk kézhez, és Roman Kováč minisz­terelnök-helyettes sem - bár megígér­te - nem vett részt a tanácskozáson. Ennek ellenére köztünk, valamint a belügyminisztérium és a kormány­bizottság megjelent tagjai között pa­rázs vita alakult ki. Társulásunk ugyanis már korábban a minisztéri­um tudtára adta, hogy számunkra a legelfogadhatóbb lenne 14-16 ter­mészetes régió kialakítása. Vélemé­nyem szerint - s ebben mások is támogattak - figyelmünket mindenekelőtt az állam- és közigaz­gatási hatáskörök újraelosztására kellene összpontosítani. Azt kellene elérnünk a legrövidebb időn belül, hogy ne legyen függőség az állami­gazgatás és az önkormányzatok kö­zött, hogy a községek, városok ne legyenek kiszolgáltatva az állami­gazgatás kénye-kedvének. Ha a jogkörök tisztázása megtörtént, könnyebb lesz a területi-közigazga­tási felosztásról megállapodni. A tör­vénytervezet pozitívumának tartom, hogy a közigazgatás alapegysége­ként egyértelműen a községet isme­ri el. Nagyon fontosnak érzem - ez­zel a javaslat is számol - egy új adóelosztási rendszer kidolgozását, amely garantálná a község számára az adójövedelmek világos, áttekint­hető és területhez kötött elosztását. A kormánybizottság tagjai biztosítot­tak bennünket arról, hogy az önkor­mányzatok második fokozatának ki­építésére tett részletesebb javasla­tukat szeptember végéig kidolgoz­zák. (mázsár) KÉT SZEMESZTER ÁRA A KÁROLY EGYETEMEN Az idei felvételiken valamennyi csehországi felsőoktatási intézmény megköveteli az állampolgárság iga­zolását Ennek az a módja, hogy a felülbélyegzett személyi igazol­ványt kell bemutatnia minden hall­gatójelöltnek. Erre azért van szük­ség, mert a külföldiek más rendszer szerint fizetik a főiskolai költségeket, mint a hazaiak, vagyis a cseh fiata­lok. Minderről a prágai Károly Egye­tem rektora tájékoztatott, aki többek között azt is elmondta, hogy az egyetem karain egy iskolaév körül­belül nyolcezer dollárba kerül. Nyolcvan szlovákiai jelentkezőre nem vonatkozik a tandíj megtéríté­se, ugyanis a két ország illetékes tárcavezetői abban állapodtak meg, hogy kölcsönösen ennyi diák tanul majd térítésmentesen egymás or­szágában, vagyis állami ösztöndíjat élvez. Matúš Kučera oktatási miniszter ugyanakkor arról tájékoztatott, hogy Szlovákia igyekszik megteremteni azokat a szakiskolákat, amelyek ed­dig kizárólag cseh területen működ­tek. Egyelőre középiskolai szinten indul be a szakok alapítása, példá­nak a komáromi középfokú hajózási szakemberképzés beindításának előkészületeit említette. (bit) A szlovák kormány gazdasági tanácsának legutóbbi rendkívüli ülésén az egykori szövetségi illetőségű csődtörvény módosított változatát tárgyalták meg. Jaroslav Kubečka gazdasági miniszter a kormány által előterjesztendő módosító javaslatról szólva elmondta, hogy a csődtörvény novellája a jelenlegi helyzetre reagálva már magában foglalja az egyeztető eljárást, amelynek alapján a hitelezők testülete előírhatja a válságba jutott vállalatnak, hogy vállalkozói tervet készítsen. Amennyiben a testület elfogadja ezt a tervet, a vállalat folytathatja tevékenységét. Ha viszont a vállalkozói terv nem készül el időben, illetve ha a hitelezők nem fogadják el a megújulási elképzelése­ket, akkor érvénybe lép a csődeljárás. AHOGY m mm RENDŐR, BÍRÓ, ÜGYÉSZ Gondosan elolvastam a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom nagyszombati közgyűlése után a tanácsko­zásról megjelent összes beszámolót, kommentárt és újsághírt. Es tudatosan tettem ezt, elsősorban azt akar­tam megállapítani, hányszor hangzott el ez a kifejezés: jogállamiság. Lehet, hogy a zárt ajtók mögött elhangzott, ennek azonban sem a politikusok nyilatkozataiban, sem a kiszivárgott hírekben, sem dokumentumban nem talál­tam nyomát. Ha rosszmájú lennék, feltételezném, hogy immár szalonképtelenné vált e kifejezés a választásokon győ­zelmes mozgalom környékén. De igyekszem nem rosszmájú lenni. Gyanakvásom azonban minden igyekezetem ellenére sem múlt el. Sőt... Csak növekszik azóta, hogy a miniszterelnök a Kňažko-úgy ismert módon történt lezárása után, azt követően, hogy a volt külügyminiszter jelezte pártalapí­tási szándékát, bejelentette: nincs kizárva, hogy felül­vizsgálja, nem lehetne-e a mozgalomból disszidált Kňažkót megfosztani képviselői mandátumától. Azóta néhány kormánypárti politikus - akikről kiderült, hogy a miniszterelnöktől eltérően ismerik a választási törvényt, és tudják, hogy egy megválasztott képviselőt ki, mikor és milyen vétségért foszthat meg mandátumá­tól - érintőlegesen már helyreigazította Mečiart, mond­ván: a kormány elnöke nyilván nem gondolta komolyan a dolgot, csak „elszólta" magát. Freud Zsigmond óta azonban tudjuk, milyen fontos szerepük van a „véletlen elszólásoknak". így továbbra is foglalkoztat a kérdés. Egyáltalán nem azért, mert esetleg a Dunába ölném magam, ha Milan Kňažkót nem tudnám a szlovák parlament falain belül! Tény, hogy jobbnak bizonyult a vezető kormánypárt hontyáinak többségénél, de azért kibírná az ország nélküle... Azért döbbentett meg a volt külügyminiszter esetleges kiakol­bólintásának a lehetősége, mert - hogy is mondjam? - volt már ilyen. Például 1970-ben. Amikor a konszolidá­ció éppen azzal vette kezdetét, hogy a prágai parlament megfosztotta mandátumától azt a négy képviselőt, aki ellene szavazott az internacionalista segítségnyújtás törvényesítésének. Formálisan minden stimmelt, meg­foszthatták őket a képviselőségtől, hiszen a hatályos törvény ezt lehetővé tette. A mostani törvények értelmében máskéntgondolko­dásért, a pártfegyelem megsértéséért, „átülésért", új képviselői frakció megalapításáért senki senkit nem vonhat felelősségre a törvényhozók közül. A törvény értelmében a parlamenti képviselő saját belátása szerint és lelkiismeretére hallgatva látja el tisztségét. Egészen addig, amíg meg nem változik a törvény. A miniszterelnök „elszólása" miatti gyanakvásomat csak növeli, hogy mindössze néhány nap telt el a nagyszombati tanácskozás óta, és az SZK Sajtóirodá­ja közzétett egy szürkének látszó, első tekintetre minden szenzációt nélkülöző hírt: Tanácskozásra ült össze az igazságügyi miniszter, a belügyminiszter, a főügyész, az országos rendőrparancsnok és a parlament elnöke, hogy megvitassák, miként kellene a Büntető Tör­vénykönyvet és a rendőrségről szóló törvényt úgy módo­sítani, hogy hatékonyabbá váljék a törvénysértések elleni küzdelem. És a hírben még az volt olvasható, hogy a tanácskozásra összegyűltek még célszerűbbnek látnák a rendőrség jogosultságainak kiterjesztését. Amikor ezt a sajtóirodai jelentést a szerkesztőségben szolgálatot teljesítve az íróasztalomra kaptam, éppen jegyzetírásra készültem Arra a bejelentésre készültem reagálni, hogy Szlovákiában belügyi alakulatokat hoz­nak létre. Tehát gyanakvás közben ettől a ténytől sem tudom a tollamat függetleníteni. Ugyanis ettől a két szótól Karol Bacilek lilaparolis belügyes katonái jutnak az eszembe. Még egyetlen hírt se kaptam arról, hogy a belügyi egységekről szóló törvény előkészítésének, a Büntető Törvénykönyv, illetve a rendőrségről szóló törvény mó­dosításának, valamint a belügyi alakulatok létrehozásá­ról szóló rendeletnek a kilátásba helyezésére reagált volna bármelyik -parlamenti párt vagy törvényhozó. Kí­váncsi vagyok arra, hogyan reagálnak a közeljövőben. Ugyanis reagálniuk kell, mert ahogy a jelenlegi végrehaj­tó hatalmat ismerem, a törvénytervezet, illetve a tör­vénymódosítási tervezetet hamarosan kidolgozzák, majd a parlament elé terjesztik. Érdekes színjátékra számíthatunk. Vajon kiknek a támogatására számítanak az immár kisebbségbe került Mečiarék? Mindenképpen itt lesz nemsokára az alkalom, hogy törvényhozóink bizonyítsák, hogyan viszonyulnak a jogállamiság gondo­latához, illetve hogy elég éberek-e, amikor a rendórál­lammá alakulásról kell véleményt nyilvánítani. TÓTH MIHÁLY CSŐDRE KÉSZ!

Next

/
Oldalképek
Tartalom