Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-29 / 99. szám, csütörtök

1993. ÁPRILIS 30. ÚJ szói MOZAIK 4 ELŐKELŐ HELYEN AZ ÚJ SZÓ Egy nürnbergi nemzetközi kutatóintézet felmérte, hogy Csehországban, illetve Szlovákiában milyen napilapokat, illetve folyóiratokat olvasnak legszívesebben az emberek. A „Mit olvasott ön tegnap?" kérdésre Csehországban 2 015 000 személy azt válaszolta, hogy a Blesk című napilapot. Szlovákiában a, Pravda a legolvasottabb, 851 ezren olvassák. A további sorrend: Práca (441 000), Smena (374 000), Národná obroda (332 000), Új Szó (309 000), Šport (235 000). Tekintve, hogy az Új Szót mintegy 600 ezres közösségben terjesztik, példányszáma viszonylag magasabb, mint bármelyik más szlovákiai lapé. A Život című hetilapot 1 136 000 személy olvassa, a Slovenkát pedig 726 000 személy. Hadd kezdjem egy eretnek gondolattal, vagy inkább kétellyel, ami ott motoszkált bennem Rimaszombatban, a Vers- és Prózamondók 38. Országos Versenyének zsűrijében ülve. A feladat hálás volt: nekünk jutott az első három kategória, tehát a legkisebbek, az alapiskolások prózamondóinak szereplését kellett megítélnünk és kiválogatni a döntőbe kerülőket. Végignézve a sok gyerkőcön, egyszer csak az jutott eszembe, hogy mesélni általában (bár így lenne mindig és mindenütt!) a felnőttek szoktak a gyerekeknek. Kicsiknek és nagyobbacskáknak nagyapó és nagyanyó hajol az ágya fölé estelente, hogy tündéreket, fanyűvőket, ravasz rókákat és a gonoszt páholó hősöket rajzoljon elő a képzelet birodalmából a nyiladozó tudat fényérzékeny lemezére. A meséket sem a gyerekek írják, hanem a felnőttek. S íme, szerepet cseréltünk: a gyerekek válnak öregapókká, anyukává és apukává, s mesélnek nekünk, meg a többi gyereknek. Hogy is van ez? Szerencsére, mélázásra nem sok idő jutott, hiszen hetvenkét produkciót kellett végighallgatni. Hetvenkét kis csodából kiválogatni azt a kilenc gyereket, aki jobb a többinél. Lehetséges ez részrehajlás, tévedések, igazságtalanság nélkül? Hiszen egy nyolc-tíz éves nebulónál nehéz eldönteni, született tehetségről van-e szó, vagy az ügyes pedagógusi felkészítő munkát és választást dicséri az elért eredmény, a jó produkció, a sodró szövegmondás. Persze, a legtöbb esetben hamar kiderül ez is. Az is, hogy az egyszeri mondás kedvéért, a verseny szülte alkalom apropóján került-e kézbe a könyv, avagy olvasni szerető kisiskolás mondja az általa kedves szöveget. S egyáltalán, mi a fontosabb? Az átélés ereje? A hitelelsség? Vagy a profi színvonalon való előadásmód, gyenge, csapnivaló szöveggel? Ritkán találkozik a kettő. Idén, a harmincnyolcadik versenyen, hál' istennek, jó pár esetben tanúi lehettünk, hogy feledni lehet a palóc á-kat és aukat, ha az embernek könny szökik a szemébe a nevetéstől. Mint erre legjobb példa volt az' első kategória győztese, Mikó Attila, aki ízes palóc nyelven, olyan átéléssel tudta elmondani A pap meg a cigány című népmesét, hogy röpködtek a pontszámok. Vagy Havasi Mária esetében, aki Móricz Zsigmond Árvácskájából mondott részletet, erős átélő képességgel, igaz, csupán egy ponttal előzve meg Jávorcsík Máriát a harmadik kategóriában. Vagy a második kategória győztese, Janusek Ágnes, aki Lázár Ervin meséjét elevenítette meg, olyan világosan választva el a sok párbeszédet egymástól, mint egy befutott színésznő. Sok tehetséges gyereket hallhattunk idén Rimaszombatban, közmegegyezésű volt a vélemény, hogy mind a szövegválasztás, mind a felkészültség tekintetében a tavalyihoz képest minőségi javulást hozott a verseny. Az ugyan idén is kiderült, hogy meglehetősen nagy teher két produkcióval szerepeltetni minden versenyzőt, már csak a mennyiség miatt is, másrészt, az első előadás mindig jobbra sikeredett a másodiknál. Az utóbbira vagy kifáradnak, vagy az első izgalom lecsapódása után fellazulnak az idegek. Igaz, hogy ezúttal kevesebb volt a gyengébb minőségű irodalom, viszont ezúttal is sok volt a szenvedés, s meglehetősen egyoldalú a paletta. Mintha Saint Exupéry Kis hercegében csak a „rókás jelenet" lenne jó. Ráadásul, jut az ember eszébe, nem is biztos, hogy a Kis Herceg, mély filozófiájával, meg tudja érinteni a gyerekek lelkét. Az is érdekes, évről évre visszatérő tapasztalat, hogy míg a legkisebbek zömmel mesét mondanak, a tizenéveseknél eltűnik a mese, a játékosság, az öröm, s a nehéz fajsúlyú klasszikusok szívszorító és ríkató szövegei uralják a színpadot. A világirodalom pedig mintha nem is léteznék, teljes az abszenciája. Legalábbis a minőséginek, mert a Janikovszky-kaliberű külföldi szerzők azért fel-feltűnnek. Talán nem lenne érdektelen felmérni egyszer, mit olvasnak a szlovákiai magyar gyerekek... Idén, ismét csak hál'istennek, sokkal kevesebb volt az „agyonadjusztált" gyermek, akit az egyébként jószándékú pedagógus teljesen kivetMikó Attila, a II. kategória győztese (Méry Gábor felvétele) kőztet a természetes artikuláció ruhájából, s fülsértő hangsúlyok tömkelegével cicomáz fel. Valószínűleg jól működött a körzeti válogató versenyek szűrője. Sajnos, láttam pityergő nebulót is, csalódott arcokat is. Fene tudja, de nem ártana elgondolkodni rajta, hogyan lehetne egy országos versenyt játékosabbá tenni, nem halálkomoly vetélkedővé, ahol a gyerekek helyezésre törekednek, s bizony, kevesen érzik, hogy ez a fesztivál lényegében egy ünnep, egy nagy, játékos kavalkád, ahol mindenki nyerő, aki szereti megosztani a többiekkel a szép olvasmányélményt, a kedvenc mesét. Mert aki nem ezt érzi, az csak egy versenyt abszolvál, ahol vagy nyer valamit, vagy kudarccal tér haza. Mi, akik végighallgathattuk őket, mindenképpen nyertesek vagyunk. Mit mondjak? Napjában többször is eszembe jut, hogy: Döm-dö döm-dö döm-dö-döm. Olyan üdén hangzott, mint amilyen nagy, lelógó bajsza van Lázár Ervin bácsinak. KÖVESDI KÁROLY VISSZHANG CHAMULA ÚR ÉS A SZELEKTÍV FÜL ESETE „Ezt én a saját fülemmel hallottam..." - mondja Igor Chamula, a Szlovák Nemzeti Párt parlamenti képviselője az Új Szó április 27-i számának negyedik oldalán, a „Ki mit terjeszt Dél-Szlovákiáról?" című cikkben. A Szlovák Rádió magyar adásának Pavilon című műsorára utal, amelyben február 23-án beszélgetés hangzott el Duray Miklóssal a társnemzeti viszony fogalmáról. Igor Chamula szerint az Együttélés elnöke állítólag azt mondta, hogy „...oktatási, kulturális és teljes területi önigazgatást alakítanak ki, ennek következtében a szlovákok kiköltöznek a vegyes lakosságú területekről és ezzel majd arra kényszerítik a magyarokat, hogy szülőhazájukhoz csatlakozzanak..." És itt következik a nyilatkozó legfőbb érve, vagyis hivatkozása saját hallószervére, amely a magyar adásban elhangzott Duraynyilatkozatot számára így közvetítette. Tisztelettel figyelmeztetem Chamula képviselő urat, hogy baj van a fülével. Csak azt hallja, ami egy aktuális prekoncepciónak megfelel. Az élőadást rögzítő magnószalag szerint Duray Miklós ugyanis pontosan ezt mondta: „Mindeddig AZZAL VÁDOLTAK BENNÜNKET, hogy ...mi határmódosítást akarunk, el akarunk szakadni Szlovákiától, veszélyeztetni akarjuk Szlovákia területi integritását...", majd a továbbiakban a magyar politikus azt fejtegeti, hogy a társnemzeti viszony elérésével ezek a vádak már nem lesznek fenntarthatóak. Chamula úr tehát éppenséggel csak azt nem hallotta, ami a lényeg, ós amivel Duray Miklós az inkriminált passzust kezdi. Ez tehát a szelektív fül tipikus esete. A Pavilon szerkesztőjeként és műsorvezetőjeként azért vagyok kénytelen reagálni Igor Chamula immár napok óta tartó és különböző fórumokon elhangzó kampányára, mert úgy érzem, hogy az Új Szónak adott nyilatkozata is része annak a támadássorozatnak, amely az utóbbi hetekben, hónapokban a rádió magyar adását és személyemet érte. POLÁK LÁSZLÓ A MINISZTER PÁLFORDULÁSA? ELTITKOLT TITKOSSZOLGÁLAT ÖNMAGU|N|K ELLEN... A Szlovákiai Falvak és Városok Társulásának nemrég megtartott III kongresszusán a törvényhozó-testület hivatalos küldöttséggel nem . képviseltette magát. A honatyák közül egyedül Zselenák József, a DBP parlamenti képviselője vett részt a kassai tanácskozáson. • Ont meghívták a kongresszusra, vagy saját jószántából jött el? - Községeink és városaink helyzete kimondottan kritikus, ugyanúgy, mint az egészségügyé és az oktatásügyé. Annak ellenére, hogy meghívták, a parlament küldöttsége mégsem képviseltette magát ezen a fontos tanácskozáson. A mostani kormány szinte a korábbi Čarnogurský-kabinet példáját követte. A Szlovákiai Falvak és Városok Társulásának Pozsonyban megtartott II. kongresszusán Ján Čarnogurský egy rövid felszólalás után elment. Ugyanezt tette Kassán Roman Kováč mostani miniszterelnök-helyettes De hogy a kérdését se hagyjam válasz nélkül, a kongresszusra saját jószántamból jöttem. Kötelességemnek éreztem, hogy itt legyek, mert a kelet-szlovákiai régió egyik parlamenti képviselője vagyok, s a nemzetgazdasági és költségvetési bizottságban igyekszem a helyi problémákat is képviselni. • Megítélése szerint mit hozott, milyen volt ez a kongresszus? - Úgy tapasztaltam, hogy az előző két kongresszuson nagyobb volt az egység, érezhetőbb volt a célratörés és a nagyobb vágy a problémák megoldására. Itt inkább valami rezignáltságot, csalódást, hanyatlást véltem felfedezni. Mintha a polgármesterek sorsukra hagyva éreznék magukat. • Szerintem joggal érezhetik így magukat, hiszen a kongresszuson többen elmondták, hogy társulásukat a kormány nem ismerte el partnernek, s véleményükre önök, a törvényhozók sem voltak eléggé kíváncsiak. - Mi, képviselők választópolgárainkkal és az önkormányzatokkal is kapcsolatban állunk. Köztünk nincs probléma, az viszont más kérdés, hogy a Szlovákiai Falvak és Városok Társulása mennyire volt képes partnerré válni Sajnos azt kell, hogy mondjam: itt, a kongresszuson is meglehetősen pontatlan megfogalmazásokban körvonalazták a problémákat. Elvárnám: egy ilyen fórumot, úgy készítsenek elő, hogy képes legyen konkrét követelések megfogalmazására, javaslatok kidolgozására. Tapasztalataim szerint a törvényhozók a megalapozott érvek előtt azért fejet hajtanak, respektálják azokat. Engem az aggaszt, hogy a Szlovákiai Falvak és Városok Társulása ezen a kongreszszuson az alapszabály módosítása során is olyan döntéseket hozott, amelyekkel saját maguk fogják csökkenteni befolyást gyakorló esélyüket. (szaszák) (Folytatás az 1. oldalról) y • On szerint Vladimír Mitro megfelelő az igazgatói tisztségre? - Amíg a vizsgálati osztály élén állt, minden rendben volt Én a miniszterelnök helyében viszont inkább olyan embert javasoltam volna a SIS élére, akit külföldön nem hozhatnak kapcsolatba a múlt rendszerrel. Egyébként ilyen emberek az FBIS kötelékében is voltak. • Az új igazgató személyével kapcsolatban az ön pártjának, a KDM-nek is vannak kifogásai, többek között az, hogy Mitro a rendszerváltás előtt a volt kommunista belügyminiszter, Štefan Lazar tanácsadójaként dolgozott. - Ez lehetséges De én ezt egy kissé másként ítélem meg. Amikor belügyminiszter lettem, szintén alkalmaztam titkárságomon olyan embert, aki korábban Lazar tanácsadó testületébe tartozott. Azért vettem magam mellé, mert bírálni mert néhány magas rangú pártfunkcionáriust, amiért, persze, megbüntették és lefokozták. • Vladimír Mečiar kormányfő egyik kijelentése szerint a Szlovák Információs Szolgálat dolgozik és ó elégedett tevékenységével, illetve információival. Egyesek megkérdőjelezik, hogy a miniszterelnök által említett információs szolgálat azonos-e a még csak most alakuló SIS-szel, vagy esetleg egy magán információs szolgálatról van szó. Ennek megállapítása Milan Žitný ellenzéki újságíró szerint a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának a feladata. - Kétlem, hogy Mečiar valaha is rendelkezett volna magán információs szolgálattal. Legfeljebb besúgói lehettek, mert mint tudjuk, ilyen emberek minden rendszerben akadtak. Amikor első ízben került a szlovák kormányba, mint a titkosszolgálat igazgatóhelyettese, én ellenőriztem a cseh és a szlovák hírszerzői titkárságot, mely információkkal szolgált a cseh és szlovák kormányfőnek, illetve a parlament elnökeinek • A kormányfő szerint a SIS-ben mindössze egy volt ŠtB-s dolgozik... Dr. Viliam Soboňa egészségügyi miniszter a Szlovák Orvosi Kamara hétvégi közgyűlésén elhangzott felszólalásában - hosszú hónapok óta először - nem szidta az orvosokat, hanem beismerte bizonyos lépéseinek helytelenségét. Sőt vállalta, hogy a kormány elé terjeszti az egészségügyi dolgozók jogos követeléseit, mivel a pénzhiány miatt nem tűrhető tovább az orvosi szakma lebecsülése. Szavait ugyan taps fogadta, de a küldöttek inkább gyanakvással, mint kitörő lelkesedéssel figyelték beszédének további részét. S amikor rádöbbentek, hogy a miniszteri beszámolóból mégsem hiányzik a megszokott „ködösítés", már késő volt, a miniszter elhagyta a termet. • Hogyan értékeli a miniszter megváltozott hozzáállását dr. Jozef Pecháň professzor, a Szlovák Orvosi Kamara elnöke? - Természetesen örülünk annak, hogy elfogadta meghívásunkat, hogy beszédet mondott, hogy elismerte jogos követeléseinket, de még inkább annak, hogy határidőkhöz kötötte lépéseinek teljesítését. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert így megkaptuk az ellenőrzés lehetőségét. - Én ebben erősen kételkedem. • Önnek van áttekintése az információs szolgálat összetételéről? - Tagja vagyok annak a parlamenti csoportnak, mely a SIS tevékenységével foglalkozik. Azon leszünk, hogy a lehető legjobb áttekintésünk legyen • A KDM bírálta, hogy a volt FBIS szlovák tagjainak tanácsaira, tapasztalataira a SIS nem tart igényt! -Tény, hogy 1992. december 31-én az emiitett emberek munka nélkül maradtak, és csehországi kollégáikkal ellentétben nem alkalmazták őket a hírszerzésben. Viszont tudomásom szerint az ú| igazgató nem zárkózik el az említett szakemberek felvétele elöl. Minden egyes új munkatársat egyéni elbírálás alapján készül alkalmazni. • Engedjen meg egy laikus kérdést. Szükségünk van egyáltalán információs szolgálatatra? - Nemcsak mi, hanem egyetlen civilizált ország sem lehel meg ilyen intézmény nélkül, mely többek között biztosítja az alkotmányosságot és védi az állam gazdasági érdekeit. Természetesen szükségszerű, hogy a törvényesség keretein belül működjön és demokratikus • Miért fajult a helyzet odáig, hogy a közgyűlés határozatba foglalta a válságstábok létrehozását, sőt, kilátásba helyezte az erélyesebb nyomásgyakorlást is? - Az egészségügyi dolgozók érdekképviseleti szervei hónapok óta figyelmeztetnek arra, hogy haldoklik az egészségügy. Hatástalannak bizonyult a zsolnai felhívás, nem javult a helyzet a figyelmeztető tüntetést követően sem. Nem müködila Nemzeti Biztosító, az állami költségvetésből élö vállalatok, hivatalok nem járulnak hozzá az egészségügyi alap feltöltéséhez, mindemellett tisztázatlanok a privatizáció elvei, s a takarékosságra hivatkozva egyre csökken a bérünk. • A miniszter indítványozta, hogy találkozót szervez, ahol a kormányfő, a miniszterelnök-helyettes, a pénzügyminiszter és a kamara képviselője átértékelnék a jelenlegi költségvetést, s megpróbálnák módosítani az egészségügy javára. -örömmel részt veszünk egy ilyen tárgyaláson s hinni szeretnénk, hogy valóban létre is jön. Ennek ellenére a parlament megkapja a 14 ezer aláírást tartalmazó petíciónkat, melyet komoly figyelmeztetésnek szánunk. (péterfi) ellenőrzés alatt álljon, hogy soha többé ne fordulhasson elő az, ami a múlt rendszerben, hogy az ŐtB állam lett az államban • Beszélhetünk az információs, illetve hírszerző szolgálatok esetében nemzetközi együttműködésről is? - Természetesen, hiszen ez az eredményesség egyik feltétele. Az Európai Közösségnek érdeke, hogy együttes erővel vegye fel a harcot például a szervezett bűnözés ellen. A mi esetünkben, már ami a nemzetközi együttműködést illeti, sok múlik azon, hogy a SIS mennyire lesz képes szavatolni működése demokratikusságát. • Ugy gondolja, a jelenlegi felállás garancia erre? . - Mitro szavai szerint a SIS gyakorlatilag még nem létezik, csak most épül, s keresik a megfelelő embereket. Jelenleg nehéz megmondani, milyen lesz az összetétele. • Befolyásolhatja ezt az ellenzék? - Maga az ellenzék aligha, de a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának ellenőrző szerve igen. Például azzal, hogy résen lesz: senki se játssza ki az átvilágítási törvényt. ORDÔDY VILMOS PÖTTÖM ÖREGAPÓK, ÖREGANYÓK NÉHÁNY GONDOLAT A GYERMEKPRÓZAMONDÓK ORSZÁGOS VERSENYÉRŐL