Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-21 / 92. szám, szerda

HIREK-VELEMENYEK 1993. ÁPRILIS 971. LAPTERJESZTŐ MAGÁNHÁLÓZA

T A BO

DROGKÖZBEN A FIATALOKAT NEM ÉRDEKLI A SAJTÓ? A Postai Hírlapterjesztő Vállalat szolgáltatásának igénybevétele mellett március 10-e óta a Bodrogközben és az Ung-vidéken lapterjesztő magánhálózat kialakításával is megpróbáljuk lapunkat minél több olvasóhoz eljuttatni. Például Királyhelmecen és környékének 18 községében már több magántulajdonban levő üzletben is mindennap megvásárolhatják lapunkat. Két községben: Kis- és Nagygéresen megvizsgáltuk, hogy kezdeményezésünk milyen visszhangra talált. A két község elnevezése különben csalóka, hiszen Kisgéres a nagyobb, mert több mint 1300 lakosa van, Nagygéres polgárainak száma viszont 958. Kisgéresen az Új Szónak 30, a Vasárnapnak 182 előfizetője van. A falu lakosai még 5 Szabad Újságot, 3 A hetet, 1 Új Nőt, 5 Pravdát, 7 Roľnícke novinyt, 1 Národná obrodát és egy Slovenský východot járatnak. Kisgéresen az autóbusz-megálló mellett Kendi Andrea két évvel ezelőtt felújított egy régi, elhagyatott családi házat, melyben egy takaros vegyeskereskedést nyitott meg. Márciustól vállalta, hogy más egyéb mellett lapunkat is árulni fogja. - Az emberek kezdetben furcsállották, hogy újságot is árulunk, nem is igen vették, de most már fokozatosan rászoknak - mondja az üzletvezető. - Naponta 10 Új Szót kapok és legalább a fele mindig elkel. A Vasárnap még kapósabb. Mi reggel fél 6-kor nyitunk. Az autóbusz 6.10-kor viszi a munkásokat Helmecre. Ha már ez előtt itt lenne a lap, többet is el tudnánk adni, mert az ingázók minden reggel betérnek hozzánk, viszont az újság eleinte fél hétre, de most az utóbbi időben már csak fél nyolc körül ér ide. - Van-e olyan egyén, aki mindennap vásárol Új Szót? - Van, Leczo Margit néninek hívják. Itt lakik nem messze, biztosan otthon találja, mert már nyugdíjas. - Margit nénit az udvaron találtam, éppen sepregetett. - Jó hogy kapható Új Szó a boltban, megveszem minden nap, de én már csak az orvosmeteorológiát olvasom el belőle. Elég beteges vagyok, nincs türelmem az olvasáshoz. Az újságot a fiamnak veszem. Itt dolgozik a szövetkezetben. Baggeros. Ő szokta délben vagy este átnézni a napilapot. Nikézik is, ezért is szüksége van rá. Régen sokkal több újság járt a faluba. Én postás voltam, csak egy kis utcába naponta 120 Új Szót kézbesítettem. Hát bizony, volt mit cipelni. Ma könnyű postásnak lenni... Elmentem abba az utcába is, ahová Margit néni annak idején, amikor még a szövetkezet fizette elő tagjainak az újságot, olyan sok Új Szót vitt. A Czókoly élelmiszerüzletben Sohajda Mária eladótól megtudom, hogy 15 Vasárnapot minden csütörtökön el tud adni, de márciusban a 190 napi Új Szóból elég sok megmaradt. - Vajon miért ilyen gyenge az érdeklődés? - kíváncsiskodtam, s az eladónő így summázta véleményét: - A fiatalok nem veszik meg az Új Szót, mert őket nem érdekli a politika. A nyugdíjasok közül meg nem mindenkinek jut rá pénz. Csak a középnemzedék tagjai vesznek időnként újságot. Persze, csak nemrég kezdtünk boltunkban újságot árulni, ezt is meg kell szokni. Idővel alighanem nagyobb lesz a kereslet, gondolom ezt azért is, mert az Új Szó tartalmilag sokkal jobb, mint nyolcvankilenc előtt volt. Nagygéresen Brezináné Gacs Gizella a Fő utca 2-es szám alatti vegyeskereskedésben sokkal jobb hírekkel fogad. Ők március 10-étől a hónap végéig a 260 Új Szóból 234-et adtak el, és az a 30 Vasárnap is mind elkelt, amelyet kaptak. - Én nagyon régóta előfizetője vagyok az Új Szónak - mondja. - Az újság számomra olyan, mint a mindennapi kenyér. Ha reggel leülök meginni az első kávét, ott kell lennie mellette az Új Szónak. Átlapozom, a legfontosabb híreket azonnal el is olvasom. Régen, amikor Kassán még nem nyomtatták az Új Szót, és a köd miatt a repülőgép nem hozta el a pozsonyi lapokat, az ...(olvasásra) maradnak az idősek Méry Gábor felvétele Új Szó nélkül nekem még a kávé sem ízlett - és ezt teljes komolysággal mondom. Amikor felkerestek, hogy hajlandó lennék-e üzletemben árulni az Új Szót, habozás nélkül igent mondtam. - Biztos volt benne, hogy el tudja adni? - Nézze, a nyugdíjba vonulásomig 32 évet dolgoztam a kereskedelemben, 30 évig a Vöröskereszt-szervezet elnöke voltam a szülőfalumban. Ezt is, azt is szívvel-lélekkel csináltam. Ismerni kell az embereket, hatni is csak úgy lehet rájuk. A rendszerváltás előtt nálunk is sok családnak a szövetkezet fizette elő az Új Szót. Ma ez megváltozott. Sokan pedig nem azért nem rendelték meg az újságot, mert nem érdekelné őket, egyszerűen nem szokták meg, hogy papírokat töltsenek ki. Nos, ebből kiindulva én biztos voltam abban, hogy ha lesz hol megvásárolni az Uj Szót, az emberek nagy része meg is fogja venni. Jó ötlet, hogy az üzletekre gondoltak, ahová mindennap betérnek az emberek. Nekem Bolyban is van egy üzletem, ott is áruljuk az Új Szót. Zétényben viszont nem, mert az üzletünk környékén minden család előfizetője a lapnak. Lám, hát így is lehet. Brezina Gizella véleménye valóban elgondolkodtató. Üzleti vállalkozása sikeres, jóllehet a 958 lakosú Nagygéresen meglehetősen nagy a konkurencia, hiszen négy magán-élelmiszerbolt, két vendéglő és két Jednota-üzlet van. A Postai Hírlapterjesztő Vállalatnál a nagygéresiek különben 39 Új Szót, 151 Vasárnapot fizetnek elő, de amint arról meggyőződhettünk, a magánlapterjesztésnek köszönhetően most már naponta sokkal többen olvassák lapunkat. Természetesen azon is el kell gondolkodni, amit Sohajda Mária mondott. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy információk nélkül, a mindnyájunkat érintő különböző politikai, gazdasági törekvések, kormányhatározatok, törvények ismerete nélkül éljünk. Lapunk a szlovákiai magyarság elemi érdekeit szem előtt tartva igyekszik a hazai és a külföldi eseményekről korrekt és megbízható tájékoztatást adni, ugyanakkor falvaink és városaink életének alakulását is figyelemmel kísérjük. Az Új Szó 60 ezres példányszámából és a 100 ezer példányban megjelenő Vasárnapból KeletSzlovákiában mindössze 7000 kel el. Azt szeretnénk, ha olvasótáborunk itt is bővülne. SZASZÁK GYÖRGY PÉNZTELEN TÜRELEM... Néhány évvel ezelőtt még jóban voltak, hiszen gyermekeik valaha együtt játszottak hol az egyik, hol a másik házban, annak udvarán. 1989-ben, amikor a nagyfödémes

i Hollóssy család megtudta, hogy a néhány házzal odébb lakó szomszédok új házuk befejezéséhez közelednek, s a régit el akarják adni, gondolták, érdeklődnek az ár felől. Nem maguknak akarták, hanem az időközben férjhez ment lányuknak, akivel egy fedél alatt éltek. Balcárek Józsefék nem tagadták házeladási szándékukat, s azt sem, kell a pénz az új ház mielőbbi befejezéséhez. Gyorsan meg is egyeztek a 180 ezer koronás vételárban. Hollóssyék és a fiatal Németh házaspár előszerződést akart kötni a helyi nemzeti bizottságon, de Balcárek úr elegendőnek tartotta a szóbeli megegyezést. Elvégre szomszédokról van szó. Teltek a napok, hetek és hónapok, de az új ház csak nem készült el. Ezért a fiatalok előleget ajánlotak fel Balcárekéknek, hátha ezzel meggyorsítják a házépítés befejezését. A százezer korona átadását írásban rögzítették tanúk előtt. Ez 1990 májusában történt, s novemberben vakolási pénz címén további 20 ezret számoltak le. Bár nem tetszett nekik, hogy Balcárekéknek hirtelen autójuk lett, nem szóltak. Eltelt egy esztendő, s a „türelmetlen" fiatalok 1991 októberében újabb 15 ezer koronás előleggel akarták gyorsítani esetleges költözésüket. Több hónap múlt el ismét, de az építkezés nem haladt. Később Hollóssy Józsefné a faluban tudomást szerzett arról, hogy a szomszéd emelni akarja a vételárat. Nem hitt a szóbeszédnek, ezért a szomszédnál érdeklődött. S valóban, Balcárek József a pénz értékének romlására hivatkozva már 265 ezer koronáért akarta eladni a szépnek alig mondható öreg házat. A fiatalok, de a szülök is jól tudták, annyit nem ér az épület, azért úgy döntöttek, elállnak a vételtől. Természetesen, kérték vissza az előlegként kifizetett 135 ezer koronájukat. Balcárek úr dühösen kijelenette, hogy a pénzt bármikor leszámolja az asztalra, és szemükre vetette, minek adtak neki előleget, amikor ő nem is kérte. A pénz visszafizetésére másnap került volna sor, mivel azért Diószegre kellett utaznia. Némethék másnap hiába mentek a pénzükért, ismét elküldték őket mondván: másnap hozzák el a galántai takarékpénztárból. ... A fiatalok máig nem kaptak vissza egy fillért sem... Érvényes ítéletfek) ellenére Németh Imrével és anyósával, Hollóssy Józsetnével nagyfödémesi házában beszélgettem a fejleményekről. - Amikor láttuk, hogy Balcárekék csak hitegetnek bennünket, ügyvédet fogadtunk, s ügyünket a bíróságra adtuk. Az a javunkra döntött, s az Ítéletben az áll, hogy a szomszéd 30 napon belül köteles visszafizetni a 135 ezer koronát, a perköltség és az ügyvédi kiadások terheivel együtt. Balcárekék, ki tudja, miért fellebbeztek, de a Pozsonyi Kerületi Bíróság megerősítette a Galántai Járásbíróság ítéletét. S bár az 1993 januárjában jogerőre emelkedett, pénzünket nem kaptuk meg. Sem a 135 ezer koronát, sem annak 3 százalékos kamatát, sem az ügyvédünk munkadíját - sorolta Hollóssy Józsefné. - Kaptunk viszont egy levelet (1993. február 17-i keltezéssel) Balcárekék ügyvédjétől - vette át a szót Németh Imre, amelyben közli, hogy a megítélt összegből levonnak 35 ezer koronát kertjük használatáért. 1991-ben egy szezonban, amikor azt hittem, ősszel beköltözhetünk a házba, nem akartam parlagon hagyni a 8 áras kertet. Ám a levél lényege: közöljük bankszámlánkat, amelyre átutalhatják a pénzt. Folyószámlánk nincs, ezért tudattuk, küldjék az összeget pénzesutalványon. A mai napig nem küldték... - Miért voltak olyan türelmesek, és 1991 őszétől 1992 februárjáig vártak pénzük visszakövetelésével? - érdeklődtem. - Emberek vagyunk. Rosszabb lett a gazdasági helyzet, sok minden megdrágult, ezért vártunk, hogy majd csak befejezi a ház építését - hangzott a válasz. Megtudtam, nem idegeskedtek akkor sern, amikor az a bizonyos piros autó jelent meg a szomszédék düledező kerítése mögött. Igaz. nyugtalankodtak, amikor tudomásukra jutott, hogy a házra volt más vevő is, de Balcárekék régi házukat 300 ezer koronáért sem adták el - Hiszékenyek voltunk. Hittük, hogy a ház a mienk lesz, ezért a parcellarendezést szorgalmaztuk. Akkor tudtuk meg, hogy az öreg házat kölcsön terheli! Mégis bíztunk abban, hogy a szomszéd nem csap be bennünket - vallott keserű tapasztalatáról a mama, majd megjegyezte, hogy a család adósságokba verte magát, hogy a fiatalokat önálló lakáshoz segítse. - Hát nem szörnyű, hogy van 150 ezer koronánk, de mégsincs? - szegezte nekem a kérdést, és én elhatároztam, Balcárek Józseftől fogom megtudni, mikor kívánja rendezni tartozását. Mihelyt kinyitottam a nyikorgó fakaput, kutyák rohantak felém. Nem vártam meg, míg rám rontanak, a zárt ajtón dörömböltem. Eredményesen. Balcárek József nem invitált a házba, a kapuban folytattunk eszmecserét. - Minek tolakodtak ide a Hollóssyék? Minek mondták, hogy meg akarják venni a házat? És szerződést sem írtunk a vételárról - mondta mérgesen, majd kifejtette, nem tud fizetni, mert nincs pénze. S míg nem talál vevőt a régi házra, az újat sem tudja befejezni. A bírósági végzés pedig nem érdekli. Hozzáfűzte viszont, van újabb érdeklődő a házvétel iránt. - Hamarosan fizetek, mit félnek annyira! - ezzel a felkiáltással zárta le a témát, ós csapta be a kaput is. - Sajnos, ráfizettünk hiszékenységünkre, s visszaéltek meg segítő szándékunkkal is. Álmomban sem jutott volna eszembe, hogy a szomszéd így becsap bennünket A jog a mi oldalunkon áll, de a pénzünk Balcárekéknál van. Meddig? - kérdezte búcsúzóul Hollóssy Józsefné. PÉTERFI SZONYA AKADÁLYPÁLYAN A MAGYARSÁG MINT ALKOTÓELEM AZ ÚJ SZLOVÁKIÁBAN Elhallgathatatlan történelmi tény, hogy Szlovákia a Magyarországtól való elszakításból keletkezett. Ebből következik, hogy e területtel Csehszlovákiának természetszerűleg jelentősebb, elfogadható megoldást követelő kisebbségi problémát kellett magára vállalnia, mint amivel a megkisebbedett Magyarországnak kellett szembenéznie. E „megoldáskeresésnek" az 1945-öt követő lakosságkitelepítés olyan szégyenfoltja, melyet az általánosan elfogadott emberi jogi normák szerint jóvá kell tenni. A területcsatolás tényéből fakad, hogy a megoldandó kisebbségi kérdés nem szimmetrikus, mert míg teljesen egyező elvek alkalmazása Szlovákiában jelentős politikai struktúrakiépítést kíván, addig Magyarországon ez sokkal inkább helyi, községi szinteket érint. Magyarországon a tisztán szlovák (nem cseh) lakosság alig éri el a százezres lélekszámot, vagyis a lakosság 1 százalékát, Szlovákiában a kitelepítések és a szétszórás ellenére több mint félmillió magyar él. A két országban az anyanyelv kölcsönös, egyenjogú gyakorlása - s itt az anyanyelv nem mint kultúrtevékenység, hanem a közéletben „munkanyelvként" való nyilvános használata - analóg, méltányos bánásmódot tesz szükségessé, igy a több tízezres lakosságot kitevő anyanyelvű közösség középiskolai oktatásra jogosult - hiszen Európában minden tízezer településnek van középiskolája -, míg az a kisebbségi nép, amely több százezer lelket számlál, elvárhatja az anyanyelvű felsőfokú oktatást. És ha egy településen például az egyik vagy a másik anyanyelvű lakosság van többségben, természetes, hogy elsődlegesen azoknak a nyelvén folyik a közélet, s hogy a helyben kisebbségben levők elsajátítják az ottani többség nyelvét is, függetlenül attól, mi az országos többség nyelve. A békés közösségi együttélés természetes feltétele, hogy az egyharmados, egynegyedes helyi kisebbség használhassa anyanyelvét a nyilvános életben. Az anyanyelv nyilvános használatának elismerése és a kétnyelvűség szorgalmazása a vegyes lakosú területeken biztosítja a zavartalan együttélést. A kisebbségi kérdést illetően Szlovákiában el kell kerülni néhány kinyilvánított szofizmust: • ..Ha a szlovák állam a magyarnyelv nyilvános használatát alkotmányában elismeri, akkor a méltányosság azt kívánná. hogy a többi 6-7 kisebbség nyelvét is ugyanígy elismerjük, ez pedig lehetetlen. " Ez képtelen érv! Szlovákiában csak a magyarság jelent számottevő kisebbséget, míg a németek, az ukránok és a rutének száma - külön-külön - még az 1 százalékot sem éri el, s még maga a cseh lakosság aránya is alig haladja meg az 1 százalékot. • „Az autonómia követelése szélsőséges szeparatista követelés." Az autonómiát helyes azonnal definiálni, ami magyarul önkormányzatot (selffovemment) jelent. Ez egyáltalán nem azonosítható a szeparatizmust jelentő elszakadással. Éppen ellenkezőleg, az illető állam - amikor az önkormányzat szavatolja - ezzel eleve saját szuverenitását is kifejezi, s szociálökológiailag az ország területén elégedettséget, társadalmi békét teremt és nem ad teret az önrendelkezési (self-determination) vagyis az elszakadási törekvéseknek. • .,Szlovákiában a magyarok sorsa még jobb, mint másutt a Kárpát-medencében, s alkalmazzák az európai normákat. " Az ilyen fajta érv, hogy másutt még rosszabb, ha netán megfelelne is a valóságnak, nem a társadalmi békét szolgálja. Az eszményi megoldás a kodifikált európai kisebbségi normák alkalmazása lenne, azonban a sok szóvesztegetés ellenére ilyen normarendszer jelenleg nem létezik. Csak általánosságokban mozgó, elemi kívánalmakat megfogalmazó, közös nyilatkozatról lehet beszélni. Ezzel magyarázható, hogy az átcsatolt Dél-Tirol német ajkú lakosságának jogait is külön államközi szerződésben kellett pontosan lefektetni. A tanulság az, hogy csak a Magyarország és Szlovákia között megkötött, nemzetközileg elismert szerződés - amely pontosan és részletesen rögzíti a kisebbségi népcsoportok nyilvános nyelvhasználati jogait, szavatolva alkalmazásuk ellenőrizhetőségét és az esetleges sérelmek jogorvoslásának módját - garantálhat^ a népek békés együttélését és a két ország újbóli egymásra találását a Kárpát-medencében ANKERL GÉZA professzor, Genf